Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-26 / 47. szám
S úi ifjúság Ili MÉG SOK FILMET FORGATUNK MAJD EGYÜTT FELBOMLOTT JEAN SEBERO A HÍRES AMERIKAI SZÍNÉSZNŐ, ÉS ROMAIN GARY A HIRES FRANCIA ÍRÖ HÁZASSÁGA Érdekes házaspár volt. Mindketten átlagon felüli emberek. Romáin Gary, Goncourt-díjas l- ró, a második világháború hőse, Ismert diplomata (négy évig volt Franctaország Los Angeles- l konzula), Jelenleg a kormány tagja, a tájékoitatásilgyi miniszter tanácsadója, számos forgatkönyv írója. Jean Seberg rendkívül tehetséges, a legkiválóbb filmszínésznek egyike, egész különös e- gyéntség. Az lowa állambeli Marshalltownban született, pontosan édesapja drogériájában, Szigorú kispolgárt szellemben nevelkedett és ktlátásai vénkis- asszonyságra mutattak. De nem így történt. A fiatal lány kitört az apai drogéria falai közül és 1957-ben, első filmjével, a Szent Johannával a világsztárok sorába emelkedett. Es nemcsak a filmvilág és a közönség figyelt fel rá, hanem Romain Gary, francia író is. Beleszeretett, feleségül vette és egy új világot nyitott meg előtte: A házaspárt De Gaulle elnök vtllásreggelln fogadta az Elysée palotában. — Az elnök olyan kedves volt... az összes filmjeimet Ismerte... A Fehér Házba ebédre volt hivatalos a müvészházaspár. — Egy Óra késéssel érkeztünk, de megvártak az ebéddel. Jackie elragadó volt, ami pedig Kennedy elnököt Illett, Romatnt huszonöt percig 'hagyta beszélni. Még senkivel sem találkoztam, akt ilyen figyelmesen tudna valakit hallgatni... Romain Gary minden regényét feleségének írta, Illetve csak az ű főszereplésével engedte azokat megfilmesíteni. Az együttműködés és a házasság ts tökéletesnek látszott. És mégis:, a nagy szerelemnek most válás lett a vége. Amint az a híres embereknél szokás, Jean Seberg és Romain Gary a „legnagyobp egyetértésben“ váltak el és a Jövőben is Jó barátok akarnak maradni. Az ö esetükben ez valószínűleg nem marad üres frázis. Romain Gary alakjait életre kelteni nem egyszerű feladat. Jean Seberg minden egyes esetben tökéletes teljesítményt nyújtott, egyedülálló érzékkel formálta meg nemcsak az író elképzeléseit, de még a gondolatait is. A szerző-színésznő pár legnagyobb sikerét utolsó közös alkotásában, közvetlenül a válásuk előtt érte el, Gary önélet- mjzának „A madarak Peruban halnak meg" megfilmesítésével. A főszerepet, csakúgy mint az életben, Jean Játszotta. A kritikusok nem győzték eléggé dicsérni kimagasló alakítását. — Hogy miért bomlott fel a házasságunk? Jean egyszerűen túl sokat követelt tőlem. Három hónapon belül tizenkétszer keltem át az Óceánon, hogy a feleségemet láthassamI Jean Seberg az utóbbi években Jóformán csak Amerikában filmezett. A Jövőben ts Hollywoodban . akar maradni, FranJean Seberg, a szép amerikai filmsztár, aki csak a francia férfiakat szereti ciaországba csak hétéves kisfia, Dtego látogatására érkezik majd. „Jól informált körökben“ úgy vélik, hogy Jeannek nemcsak a fia fog hiányozni, hanem férjének barátai ts. A szép szőke amerikai színésznő nagyon szereti a franciákat. Első férje is francia volt. Es két válása ellenére azt állítja: „ök a legjobb férjek.“ A kis Dtego még nem tud szülei válásáról. — Egyelőre nem is fog megtudni semmit — mondja Romain Gary — mert én még sok filmet forgatok majd az elvált feleségemmel. Jean Seberg és férje, Romain Gary, Goncourt-jdljas francia író Hatalmas helikopterek ereszkednek le Caprl szigetén. Súlyos terhet visznek magukkal. Talán atombombákat? Nem. Atomsugárzés által terméketlenné vált legyeket. Első Ízben végeznek Európában ilyen kísérleteket. Rovarokat, sterilizált rokon- fajták által pusztítanak ki. Capri halászai már régen nem énekelnek. Rengeteget szenvednek a legyektől. Most azonban szinte fellélegeznek. A pazar szépségű sziget, a- melyről ezren és ezren álmodoznak, és ahol számtalan fiatal házaspár szeretné tölteni nászútját, most a földművesek dalától visszhangzik. Boldogan dalolhatják: Megnyertük az első atomháborút. Caprl lakosai még sohasem voltak Ilyen Jókedvűek és magabiztosak. Még egy évvel ezelőtt, amikor egy tudós társaság kereste fel a szigetet és azt Ígérte, hogy megszabadítja Caprlt a legyektől, a lakosok hitetlenül csóválták a fejüket, és nagyokat hallgattak. Érdeklődéssel kísérték a tudósok munkáját. Azt várták, hogy majd vegyszereket szórnak szét, de nem ez történt. Zsákszámra engedtek szabadon élő atomsugárzással kezelt legyeket. Ma már természetesen értik és elismerik a tudósok munkáját. Büszkék rá, hogy Caprlt szemelték ki a rovarirtó kísérletre. Már régebben rájöttek, hogy a rovarok már nem „reagálnak“ a megszokott vegyszerekre és Immunissá váltak. A tudósok* megállapították, hogy a rovarokat, különösen a legyeket csakis akkor irthatják ki, hogy ha terméketlenné teszik őket. Csakis Így érhetik el pusztulásukat. Az expedíció tagjai alaposan felkészültek a munkára. Tudták, hogy a legyek rövid életük folyamán csak egyetlenegyszer párosulnak. Ml lenne, ha a legyeket rádloaktlv sugárzásnak tennénk ki? — tették fel a kérdést — és azok a sugárzás következtében terméketlenekké válnának. A legyek természetesen szabadon élő társaikkal párosulnának, de a szerelmük magtalan maradna. CAPRl NEM VOLT A LEGMEGFELELŐBB SZIGET Az elmúlt évben több millió atomsugárzással kezelt legyet szállítottak a szigetre. A tudósok az idén is folytatták munkájukat és egyre kevesebb légy „hölgyl- ke“ nézett anyai örömök elé. A tudósok azt hitték, hogy Caprl kiválóan alkalmas az ilyen kísérletre, de azután rájöttek, hogy a sok turista gátolja munkájukat, és ezért jövőre a „Procida“ nevű szigetet szemelték ki, ahol nyugodtabban végezhetik kísérleteiket. A rovarok elleni atomháborút ott zavartalanabbá folytathatják. A Földközi-tenger térségében főleg az olive legyek ellen akarják felvenni a harcot, később pedig az afrikai cece legyek ellen. Millió és millió szerelemre vágyó legyet szállítanak majd erre a vidékre, de előbb atomsugárzással tönkreteszik a nemzőképességüket. Floridát már ilyen módon megszabadították a fölösleges rovaroktól. Három éven keresztül 70 millió gondosan tenyésztett és besugárzással kezelt legyet szállítottak a gazdag nászutasok fürdőhelvére és a legyek násza következmények nélkül maradt. (m) 1. Vanda úgy érezte, hogy egész lényén vé- gigáramlik az öröm érzése. Boldog volt. Boldog, amilyen boldog csak lehet egy nő abban a korban, amikor nőiessége és szabadsága teljes. Gyönyörű nap volt. Vanda táskájában ott lapultak a tervek, s ő biztosnak, gondtalannak, jókedvűnek érezte magát. Michel, a főnöke, valami fontos reklámügyben kötött szerződést egy gyógyfürdő igazgatójával s Vandának most ide kellett utaznia, hogy az igazgatóval véglegesítse az ügyet. A városban kedvesen és előzékenyen fogadták, a legszebb szállodában foglaltak számára szobát. Az első nap a tervek tanulmányozásával telt el, úgyhogy Vanda szállodai szobájából irodahelyiség lett, teli papírlapokkal, vázlatokkal. Michel annyira elégedett volt Vanda munkájával, pontosabban mindannyiuk munkájával, hogy az ügy teljes elintézését Vandára merte bízni, anélkül, hogy valamit is megbeszélt volna az igazgatóság többi tagjával** Mindannyiuk célja volt, hogy elkészítsék egy reklámkampány tervét és e munka oroszlánrészét Vandára bízták. Már három napja a városban tartózkodott, amikor ideje jutott egy kissé körülnézni. Mindeddig lekötötték a megbeszélések, az üzleti eszmecserék, most végre sétára indulhatott. Annyira elégedett és jókedvű volt, hogy akaratlanul is rámosoly- gott a fiatal liftboyra. A fiatalember pedig meglátva, hogy Vanda figyeli, fülig pirult. Vanda szobájába ment, letette a súlyos táskát. lerúgta cipőjét. Még egy nap és otthon lesz. Sohasem szerette a szállodai szobákat, bármennyire is előkelőek voltak. Egyedül é- rezte magát; mint mások közönyének foglya. Túlságosan is megszokta munkáját, a zajt és a felelősséget maga körül, semhogy most élvezni tudta volna ezt a csendet. Pihent néhány percet, majd vacsorához készülődött. Ismét találkozott a fiatal liftboyval és szinte megcsodálta fiatalságát és szépségét. — Serge! Beállók helyetted — mondta a liftboynak egy kollégája, amikor a földszintre értek. — Az igazgató hivat. Tehát Serge a neve. Nagyszerűen illik hozzá ez a név. Egyedül vacsorázott, utána sétált a városban. Teljesen céltalanul, hiszen nem is tudta, mit hol keressen, most járt itt először. Cigarettáját a szobájában felejtette, s most úgy tűnt neki, hogy a dohányzás az, ami a legfontosabb a világon. Ahelyett, hogy visszatért volna szállodájába, trafik után nézett. De ez a keresés nem volt olyan egyszerű, és egészen váratlanul Vandának az a kellemetlen érzése támadt, hogy eltévedt. Cigarettát talált ugyan, de nem találta a szállodát. Merre is lehet a Park-szállő? „Megkérdezem az első helybelit, akivel találkozom". Az első helybeli Serge volt. — Csuda ügyetlen vagyok — mondta kissé túl hangosan, hogy leplezze zavarát — úgy látszik, eltévedtem. — A szálloda elég messze van. Induljon erre egyenesen, azután forduljon balar a kis térig. Majd onnan ismét balra, folytassa... Talán nem voltam elég érthető? Nem is hallgatta e szavakat, hanem arra gondolt, hogy most a lifttől távol a fiú nincs zavarban, és hangja sem bizonytalan. Serget ez meglepte, összeszedte magát s megkérdezte: — Ha nincs ellene semmi kifogása, elkísérném:.. Legalább addig, ahonnnan már köny- nyen hazatalál. — Igen, nagyon örülnék — mondta Vanda. Hangja nyugodt és őszinte volt. — A szállodában azt mondják, párizsi. Igaz? — Igen. Talán a párizsi nők különös hatással vannak önre? A fiú őszintén felnevetett. — Nem — mondta szinte lázadöan. — 0n is párizsi vagyok. Most itt vagyok... Csak egészen véletlenül vagyok itt. Egy barátomat helyettesítem, aki vállalta ez a munkát, hogy megtakaríthasson valamit télire. De mert az előadások csak októberben kezdődnek, elhatároztam, hogy szeptember végéig én is maradok. / Egyetemista vagyok, filozófiát tanulok. Mikor látta, hogy Vanda kissé szkeptikussá, szinte csalódottá lesz, Serge így folytatta: — Igaz, tudja, tizenkilenc éves vagyok. Szinte büszke volt erre. Vanda képtelen volt levenni tekintetét kedves arcéról, amely szinte élesen rajzolódott ki az éjszaka árnyékos fényében. — Ma volt az utolsó munkanapom. Elbúcsúztam az igazgatótól és most szabad vagyok. De miért is mesélem mindezt, hiszen csak úntatom. Vanda fejével nemet intett. Nem, nem untatta, ellenkezőleg. De semmi szükségét sem érezte annak, hogy valamit is mondjon, mert egyszerűen érthetetlen volt számára mindaz, ami vele történik. Hagyta, hogy a fiú meséljen tanulmányairól és Párizsról, amit már maga is annyira szeretett volna viszontlátni. — Mindössze négy hónapot töltöttem itt. Egy kis faluban születtem, tizenöt nap múlva megyek vissza Párizsba. Valami lakás után kellene néznem. Nem mehetek vissza a régi BRODERICK GRAND: lakásba, mert a háziasszonynak megjött » nagybátyja. Teljesen nyugodtan beszélt, minden szégyenkezés nélkül, pedig Vanda mégiscsak vendég volt itt, s vele eddig mindenki udvariasan, különös megbecsüléssel beszélt. A fiú munkahelye azonban ideiglenes volt, s Vandában most csak a párizsi nőt látta, ami tulajdonképpen közel hozta őket egymáshoz. — Ügy látom, jó viszonyban van a szállodák igazgatóival. — Azért jöttem ide, hogy tanulmányozzam a reklámkampány lehetőségeit, a végleges tervet hamarosan be kell nyújtani. Mivel látta, hogy a fiú érdeklődik foglalkozása iránt, elmondott még néhány részletet. — Fantasztikus állása van — mondta lelkendezve. — Különösen egy nő számára. De maga is fantasztikus. Amint megláttam, észrevettem. — Igazán szép öntől, hogy mindezt ennyire őszintén mondja. — Miért? Nem hisz nekem? Semmi oka nem volt arra, hogy ne hlgy- gyen neki. Sohasem hitte magáról, hogy lenyűgöző jelenség, és azóta, hogy a szállodába érkezett, egyszerűen szerencsésnek és boldognak érezte magát. — Vajon minden nap elteltével névsort állít össze a fantasztikus és kevésbé fantasztikus vendégekről? — kérdezte kissé cinikusan. — Nem. Ez eddig sohasem jutott eszembe. Egy nap alatt nagyon sok nő megy el mellettem. — De hát akkor miért figyelt fel rám? — Azért, mert maga sohasem nézett rám. Két napon keresztül, ahogy belépett a liftbe, mindig azt kérdeztem magamban: „Ugyan, most észrevesz-e?“ — Nos?... ßs ma észrevettem — súgta Vanda. Serge nem válaszolt, szótlanul bandukoltak tovább. Vanda pedig állandóan arra gondolt, hogy minden nőnek, fiatalabb és idősebbnek egyaránt, fel kellett figyelnie erre a szabályos, szép arcra. Olyan arc volt ez, amelynek nehéz ellenállni. Vanda szinte látta maga előtt a fiatal lányok szoros pillantásait, a középkorú nők kívánságot és vágyódást kifejező tekintetét, ahogyan a szépség és fiatalság e- lött hódolatukat teszik. Ügy érezte, hogy teljes lényével rá kell mosolyognia, de egészen váratlanul minden vidámsága elillant. • — Hát, itt vagyunk — mondta Serge. — Már? — Már — ismételte Serge részben büszkén, részben boldogan. — Olyan szépen mondta ezt. Tehát mégsem voltam túlságosan unalmas... És valóban boldog vagyok, hogy alkalmam nyílt beszélgetni önnel. Nincs sok ismerősöm errefelé. — Feltételezem. Szép magától, hogy ezt is olyan egyszerű közvetlenséggel ismeri be. Maga nagyon, de nagyon jól nevelt fiú. — Miért fiú? — kérdezte Serge — tizenkilenc éves vagyok. — Ezt már mondta — szólt tréfásan Vanda. — Hát, tizenkilenc éves korában is lehet férfi az ember, vagy nem? — Természetesen. — Csak lenne bátorságom — dünnyögte Serge — de nem merem. — Hát akkor, jő éjt. — Nem — kérte. — Még ne. Várjon. Unatkozni fog. Már két napja csak ezek között a papirosok között él. Nem volna kedve?... — Mire? — Elmenni valahová táncolni. — Magával? Megbolondult? — Miért? Nincs ebben semmi rossz. Tu«' dók egy kellemes helyet. — Azt gondoltam, hogy szórakozásra nine* ideje. — Van egy barátom, aki abban a kávéházban dolgozik. Zenész. De túlságosan leköti a trombitája, úgy mint önt a munkája. No, e- gyezzen bele; Jót tesz majd magának is a kellemes muzsika. S mert Vanda nem válaszolt, Serge tovább rohamozott. — Ne utasítson vissza. Jöjjön! — Ha így hallgatom, szinte az a benyomásom, hogy nagyon szeretné, ha elmennék. — Nagyon szeretném, bár tudná mennyire. — De mit mondana a főnököm, ha megtudná, hogy egy szállodai llftboyjal szórakoztam. Megütné a guta. — Miért? Tudta, jobb, ha nem magyarázza meg, miért lenne a főnöke dühös és féltékeny, ha megtudná, hogy ő egy egyetemistával, egy hono- ráris szállodai liftboyjal szórakozik. Michel már ismerte mindazokat a fogásokat, amelyekkel Vanda visszautasította házassági ajánlatait. Vanda szerette, és meg akarta tartani munkáját. Ezért is kívánt néhány napot Párizson kívül tölteni, hogy rendszerezze érzelmeit és gondolatait. Michel harmincnyolc éves volt, kétszer idősebb ennél a fiatalembernél, aki most kezét szorongatta és kérte, hogy menjen vele. De vele mi történhetett? Szédülés, egy váratlan szédülés. Ss engedett. Mert elkeseredetten kutatott az után az életerő után, ami ide hozta, s ami miatt oly szabadnak és annyira nőnek érezte magát. (Folytatása következik)' ATOMHÁBORÚ CAPRI SZIGETÉN
