Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-26 / 47. szám
Ez a kép Rab szigetének egyik legszebb motívumát ábrázolja — de nem tévedésből került a San Marino-i képek mellé! A legenda szerint ugyanis az államocskát egy Marin nevű, Rab szigetéről származó kőfaragó alapította. San Marino a világ legkisebb és legrégibb köztársasága, valóban egyedülálló ország. Vannak „banánköztársaságok", „naftakirályságok“ — de egészen bizonyos, hogy San Marino az egyetlen „emléktárgy-köztársaság", a felségjog minden velejárójával; parlamenttel, kormánnyal, politikai pártokkal, katonasággal, diplomáciai képviseletekkel, rendőrséggel, stb. Az Adriai-tenger túlsó partján, Riminitől 26 kilométerre, a Monte Tutano hegyen körülbástyázott fővárosba útlevél, vízum és pecsét nélkül jut be az idegen. Ha nem volna üdvözlő feliratú diszkapu, nem is tudná, hol lépte át a „határt“. Sokan azt állítják, hogy San Marino csak azért létezik, hogy az olasz turizmus láncában eggyel több legyen a gyöngyszem. Ezt az állítást azonban alaposan megcáfolja a „miniköztársaság“ 1600 éves történelme! Már 885-ben megalakult, és hosszú történelme folyamán csak egyszer volt idegen uralom alatt, akkor is csak rövid ideig! Abraham Lincoln azt mondta róla, hogy egyike a legfényesebb és legtisztább múltú államoknak a történelemben. Legerősebb hagyománya a demokrácia: a köztársasági elnök tisztjét nyolc évszázados szokás szerint egyidőben két ember tölti be. Kapitányrégensnek hívják őket, fél évenként újraválasztják mindkettőt. Ilyenkor rendezik meg a főváros egyik leglátványosabb ünnepségét (ami szintén sok turistát vonz!) és miután a Valloni-palotában beiktatják tisztségükbe az új elnököket, az előbbiek nevét felírják a palota dísztermének falára. A demokratikus hagyományokkal magyarázható az is, hogy San Marino bírái és rendőrei külföldi olaszok, „zsoldosok“: egyszerűen azért, mert az alig 17 000 lakos jő- része rokoni-baráti-ismerősi viszonyban van. Ilyen körülmények között pedig az igazság nehezen tarthatja nyitva a szemét! De se a bíróságnak, se a rendőrségnek nemigen akad dolga, nem beszélve a hatvan főnyi katonaságról, amely tényleg csak az ünnepségek, felvonulások miatt létezik. San MarinoE lakossága a 60.5 négyzetkilométernyi területen foglalkozik ugyan mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, kisiparral — de zömében mégis a turizmusból, kea souvenir - köztársaság reskedelemből, vendéglátásból éí. Az alig háromezer lakosú fővárosban például több mint kétszáz üzlet van, amelyekben az emléktárgyak özöne csábítja az idegent. Sok az olcsó kisvendéglő is, melyben a tulajdonos a vendég melletti asztalnál ebédel családjával együtt. Az üzleti jelszó: Kis haszon, nagy forgalom! Mindaddig, amíg akár egy turista lézeng az utcán, nyitva tartanak az üzletek, az éttermek, Évente majd három millió Idegen látogatja meg az országot, azt lehet mondani, minden lakosra több mint 150 turista jut. Maga az állam elsősorban a bélyegeken keresztül jut nagy jövedelemhez. San Marino bélyegei közismertek szépségükről és nem is drágák: ki mulasztaná hát el, hogy néhány képeslapot küldjön barátoknak-ismerősöknek? Vámvizsgálat, beutazási vízum és pecsét nincs, de a turisták nagyrésze önként lefizeti a száz lírát, hogy útlevelébe beüssék San Marino pecsétjét — egy szép bélyeg kíséretében. Azonkívül a város megtekintése önmagában kétszáz lírába kerül, ami tulajdonképpen nem nagy ösz- szeg, hiszen a „szomszédos“ Olaszországban sokhelyütt egy-egy múzeum megtekintése is belekerül ennyibe. A „nagyerejű“ politikai pártok hangoskodásai azonban nemigen nyugtalanítják a lakosságot, hiszen a vádak és ellenvádak mellett általános és díjtalan egészségvédelmet élvez, nyugdíjat kap mindenki, a földműves és az iparos is; minnden Olaszországban tanulni kívánó diák ösztöndíjban részesül... De az ember nem lenne ember (a San Marino-i polgár szintúgy!) ha hozzá nem tenné: Mehetnének a dolgok jobban is! Igen, ha még több turista jönne az országba — hiszen másféle tevékenységgel igazán nem lehetne fokozni a miniatűr köztársaság jövedelmét. A furcsaságokat kereső, mindig új élmények után loholó turisták jönnek is, esőstől, — elsősorban a közelfekvő, legismertebb olasz fürdővárosból, Riminiből. Az út kitűnő, a San Marino-i konyha és bor szintúgy, az emléktárgyak olcsók, az emberek kedvesek, leleményesek — bizonyára sikerülni fog nekik még nagyobb számban becsalogatni a turistákat. Ez a kívánsága mondhatni mind a tizenhétezernyi lakosnak, és a hatszáz tagot számláló Szocialista, vagy az 1500 tagot számláló Kommunista Pártnak is — sőt, a legerősebb szervezet, a 2500 tagú, szakszervezeteket egyesítő Munkásszövetség is ezen munkálkodik. Ekkora erővel — legalábbis a turizmus fejlesztésében — igazán sokat tehetnek! A múlt szálad, alkonyán for- ■ dulat következett be Dél-Afrika elnyomott millióinak a faiüldözés megszűntetéséért folytatott sikertelen harcában. Az indiai származású színesbörü lakosság egyre szervezettebb küzdelmet kezdett a fehérek ellen. Hosszú időbe telt, míg az uralkodó osztály rájött, hogy az eredményes harc mögött egy Gandhi nevű, volt oxfordi diák áll, aki Johannnes- burgban ügyvédi munkát végzett. Gandhinak az egyenjogúságáért, a társadalmi előítéletek megszűntetéséért és a nemzeti függetlenségért folytatott több mint fél évszázados harca lényegében egy számára megalázó élménnyel kezdődött. Hivatalos kiküldetésre utazva, u- titársai nem engedték be a vonatfülkébe, mert színes bőrű volt. Egész éjszakán át a vonat hideg folyosóján ücsörgött, miközben rádöbbent a maga és népe tragédiájára. Ez az e- set nemcsak kiábrándította az angol egyetemeken ráragadt polgári életfelfogástól, hanem megérlelte bennne az erőszak- mentes harcmodor, a szatjag- raha eszméjét is. Es ez az eszme életfilozófiájává vált. Az első világháború után Gandhi már szülőhazájában, Indiában bukkant fel, és először csak titokban, később már nyíltan is az angol gyarmaturalom elleni függetlenségi harc élére állt. Átvette a Nemzeti Kongresszus Párt vezetését, a- mely eddig kizárólag a felső réteg, a brit gyarmatósítókkal együttműködő indiai nagy-burh Gandhi - év új ifjúság 7 zsoázia csoportosulása volt. Gandhi a nemzeti függetlenségért vívott harc központjává tette a pártot. (Indiában most is ez az ország vezető pártja.) India népe, amely végül 1947-ben lerázta magáról az angol igát, mindvégig Gandhi tanítását követte. A nemzeti felszabadító mozgalom beérett gyümölcsét a vezér azonban már nem élvezhette, egy évvel később, 1948 januárjában erőszak vetett véget életének. Reakciós összeesküvés áldozata lett. A népek közötti megértés, az erőszak nélküli harc nagy apostolának eszméit azonban az egyetemes kultúra számon tartja. Ezt bizonyítja az UNESCO felhívása is, amely az 1968 októberétől 1969 októberéig terjedő időszakot, Gandhi születésiének 100. évfordulóját, Gandhl-évnek nyilvánítja. Hazájában Gandhit egyszerűen Mahatma néven emlegetik, ami annyit jelent, hogy „nagy lélek. Kis vadnyugati mindentudó A Monte Titano három őrtornyának egyikéről, az első számúról, az egész országot belátni — még ködös időben is... Egy ma született kislány várható élettartama 71, egy fiúcsecsemő 65 év. A hat évnyi különbség két évtizeddel ezelőtt csak négy volt, tehát az életkor általános növekedésén belül tovább hosszabbodik a nők életkora. Érdekes természeti tény ez; nincs egyértelmű tudományos magyarázata, és társadalmi követelményei sem tisztázottak. A folyamatban lévő vizsgálatok eredményét és a feltevéseket is érdekes szemügyre venni. Több fiú születik, mint leány, de később a férfiak minden korcsoport halálozási arányszámában megelőzik a nőket. így következik be a termékeny életkorban az egész világon ismert néhány százalékos nőtöbblet. Ennek egyik következménye, hogy némelyik lány pártában marad, illetve csak elvált vagy özvegy emberhez mehet férjhez. A háborús veszteségek még növelik a férfihiányt. A nőtöbblet valószínű magyarázata, hogy az ősidőkben az anyaság nagy veszélyekkel járt, s a természet ezt „igyekszik" ellensúlyozni a nők nagyobb számával, ellenállóbb alkatával. A Sellye-felé stresselmélet szerint mindenki más-más „egészségtőkét“ hoz magával a világra, s ebből a nőknek többre van szükségük, több is jutott nekik. A betegség-statisztikák, úgy látszik, megerősítik ezt a feltevést. Közismert sok férfi nyafkasága, ha valami baja van, s ennek oka olykor a fegyelmezetlenség. Objektív tény azonban, hogy a férfiak esendőbbek, többféle betegség prédái és azokat nehezebben viselik el. Messze vezetnek a vérkeringés és a szívműködés zavaraiban (infarktus, magas vérnyomás, stb.), a rákos és egyéb fertőző megbetegedésben, a tuberkulózist is beleértve. A nők betegséglistája rövidebb. Első helyen állnak az epebántalmak: ezek nőknél ötször- hatszor olyan gyakoriak, mint férfiaknál. ' cukorbaj szintén inkább a nőket sújtja. • A legyek és az apácák is Más feltevés szerint a férfiak egészségéi pazarló életmódja volna rövidebb életük oka. Többet dohányoznak, isznak — persze hogy elfogyasztják tartalékaikat. Egy kísérlet-sorozatban 8500 házilegyet figyeltek meg, Harminc nappal a születés után a nőstények 50 százaléka, hímeknek csak 5 százaléka élt, és minden második hím már a 16 életnapja előtt elhullót.. Amerikában megvizsgálták 30 ezer apáca és 10 ezer szerzetes életútját. Ugyanolyan körülmények között töltötték napjaikat, nagyjából azonos módon táplálkoztak, nem ittak, nem dohányoztak, mentesek voltak az anyagi és családi gondoktól. A meglepő eredmény: az apácák és szerzetesek átlagos kora ugyanúgy aránylott egymáshoz, mint a kolostori falakon kívül élő nőké és férfiaké. Ismét igazoltnak látszott, hogy a természet egyik alapvető jelenségéről van szó, és a magyarázat ismét: a nemiség sokkal inkább át-' hatja a szervezetet, mint eddig gondolták, s a női hormonok bizonyos fokú védettséget nyújtanak az ártalmak, károk ellen, illetve fokozzák az ellenállóképességet. • És a magánélet? A nagyobb védettség: nagyobb teherbírás — de ez senkit nem ment fel az előzékenység, sem a segítés kötelezettsége alól. A dolgozó nő, aki a férj és a gyermek közreműködése nélkül látja el a házimunkát is, egyszerűen elviselhetetlen megterhelést hordoz, s ezt a természet sem képes kiegyenlíteni. Ez más téma, sokat beszélnek róla, most nem részletezzük. Társadalmi probléma, hogy világszerte emelkedik az idős emberek, főleg a magányos idős nők száma. A magára maradt, már nem fiatal nő a férj halála után érzelmi, gyakran anyagi válságba is kerül, akár gyermekeit kell még nevelnie, akár szárnyra keltek azok. A gondoskodás, megelőzés részben magánügy (takarékosság, vagy biztosítás útján), részint a rokonokra, a szomszédokra is — mindenkire tartozik. Az élet folytatásának szép és súlyos terhét mégis a hők viselik. S nem volna helyes, ha „a természet kedvencei“ (egy osztrák biológus nevezte így a nőkét) hajlott korukra a társadalom mostohagyermekei lennének. Ott, ahol nem is olyan régen igazi, húsból-vérből való cow- boyok száguldoztak, őrizték a nyájat, forgatták a fegyvert, ma jeepek, mindenféle terepen ügyesen mozgó gépkocsik, és mind gyakrabban helikopterek is láthatók. A Far-Westen is — ahogy az amerikaiak a Vadnyugatot nevezik — eltűnnek a cowboy- ok, emléküket csak a filmek, a filléres füzetek őrzik. S hogy ezen a végeláthatatlan prérin el ne tévedjünk, íme egy kis kéziszótár — egy kis vadnyugati lexikon. Arizona — Délnyugati állam az USA-ban, fővárosa Phoenix. Ez az egyetlen vidék, ahol még láthatók a prérin nyájat őrző cowboyok. Bronco Snapper — pusztai lovak szelídítése, megnyergelé- se. Buffalo — bölény. Buffalo Bili (1846—1917) híres bölényvadász volt. Bandana — háromszögletű, finom selyemkendő, amit a cowboyok hol a nyakukban, hol pedig az orruk elé kötve viselnek, hogy ne nyeljenek sok port, hol pedig a szemükre húzzák — amikor inkognitóban akarnak maradni, illetve, amikor valakire orvul rátámadnak. Corval — korda, kerítéssel körülvett terület, ahová a szarvasmarhákat, lovakat megszá- molás, megbélyegzés végett terelik. Cowboy — szó szerint: tehén-fiú, teheneket őrző legény, de parasztifjakat is jelent általában Wyoming, Utak, Arizona, Kalifornia, Üj-Mexikó és Texas államban. Coyote — amerikai sakál, de így hívják a prérik rókáit is. Dogie — a tehéntől elválasztott tinó. Herd — bölénycsorda. Mustang — szabadon élő ló. A szó spanyol mestengo szóból származik, ami pedig azt jelenti, hogy csavargó. Poncho — dél-amerikai eredetű felöltő. A gauchók viselték — a közép- és dél-amerikai államok lovas katonái. Pony Express — a Far-West, a Vadnyugat első lófogatú postakocsija. Prosopis — tövises növény, a hüvelyesekhez tartozó, a mimózához hasonló növény, különösen Dél-Kaliforniában és Arizonában honos. Ranch — spanyolul rancho — amerikai farm, lakóház, szérűvel, istállóval. Ranger — őr, önkéntes csendőr, rendszerint fegyveres lovas. Rodeo — eredetileg az a művelet, amikor a szarvasmarhákat bekerítik, bekerített helyre terelik, később olyan ünnepség, amelyen a legjobb lovasokat, a legügyesebb céllövőket ünnepük. Saloon — kocsma, mulató a Vadnyugaton. Stetson — széles karimájú kalap, amelyet a cowboyok viselnek „Ten Gallon Hat“-nek is nevezik — amivel azt akarják mondani, hogy 40 liter is elférne benne. Tamales — mexikói eredetű tál, tányér.' Vaquero — a spanyolok így nevezik a cowboyokat. San Marino-
