Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-26 / 47. szám
ui ifjúság szabály Olaszországban nem kell külön borravalót adni, benne van a számlában. Egy magyar kifizeti a számláját és menni készül, de a pincér nagyon nézi. — Mit néz maga engem? — Uram, nem mindennap látni olyan magyar embert, aki betartja a szabályokat. TANÁCS Az újszülött sírása felverte a házat. A mama kétség- beesetten felsóhajt: — Csak tudnám, mit kezdjek ezzel a csöpséggel? A kis Magdus erre megszólal: — Anyu, hát a babával együtt nem kaptál használati utasítást? AKUSZTIKA Kovácsék hangversenyre mennek. Az első szám után Kovácsáé felkel, és Jó hangosan szól: — Fiacskám, nem vetted észre, milyen rossz itt az akusztika? Kovács vállat von: — Én nem érzem. Náthás vagyok. MEMÓRIA Az Iskolában a vallástanár Dávid és Góliát históriáját meséli, majd hozzáteszi: — Mindez háromezer évvel ezelőtt történt. — Ejha — kiált erre Pistike. — Pisti, gyere ki — mondja a tanár mi az az ejha? — Ejha, micsoda nagyszerű memóriája van a tanár úrnak! BIZTOS VÁLASZ A sebésztanár vizsgáztatja a medikust, és a bonckésével a saját szivére mutatva, azt kérdi tőle: — Mondja meg nekem, hová jutna abban az esetben, ha ezen a helyen négy centiméter mélyen beleszúrna? A medikus rövid habozás után kibökt: — A börtönbe. PERSZE A kántor hajnal felé részegen botorkál haza. Ütközően megkérdi az éjjeliőrt: — Hé, te, nem tudod, hol lakik a kántor? Az éjjeliőr nevet: Hál hiszen maga a kántor, — Azt tudom, hogy én vagyok a kántor, csak azt nem tudom, hogy hol lakom. BÁNAT- Emberek álldogálnak a kocsma előtt. — Mi van itt kérem — kérdezi egy kíváncsi járókelő. — Gyilkosság történt. — Hogyan? — Egy elkeseredett ember borba fojtotta a bánatát. VÁLASZTÉK A vendég bemegy egy étterembe, és azt mondja a pincérnek: — Mondja, mit lehetne enni? — Lehetne enni idei libát, hagymás rostélyost, bécsi szeietet, vesepecsenyét, de ahogy én látom, maga föze- lékfeltétet fog enni. — Micsoda szemtelenség ez? Honnan tudja, hogy én fözelékfeltétet fogok enni? — Onnan, hogy nálunk egyéb nincs. HASONLAT A költő bekopogtat a szerkesztőhöz: — Kérem, már három hónapja el tetszett fogadni egy csomó versemet, és még egy sem jelent meg. t — Na és aztán — vigasztalja a szerkesztő —, Homérosz nagyobb költő volt, mint maga, mégis kétezer évig kellett várnia, míg nyomtatásban megjelent. ESSfcNM SE \ COAÍDOÍ-JAr 5 HOS'f VALAMIT GOH DOLHAT” ÓUL Apfel Szakállszáritő TOTH ELEMER Mindenkinek megvan a maga keresztje, de van akinek három is...-OZ tüntetőén nem vett részt a tüntetésben.-0A szomszédok 18 éves lánya elvesztette a fejét - viszont megtalálta a szerencséjét. -0Oiykor a mézédes szavak is megkeseríthetik az ember életét.-0Érdekes, hogy a történelem mindig igazol valakit.-OA napokban derül ki, hogy tollal is lehet bakot lőni, -0Z akkora szamár volt, hogy mindenki lónak nézte.-ONem kell színésznek lenni ahhoz, hogy az ember eljátssza a becsületét. Kedvenc vicceim Kropecsek egérfogót vásárol. A segéd megkérdezi: — Becsomagoljam, kérem? — Nem — kiáltja dühösen Kropacsek — majd ide- küldöm magának az egereket. ÍROK Az egyik: — Ügy veszik a könyvemet, mint a cukrot! A másik: — Szóval kilóra! FÖLÖSLEGES — Mondd lányom, miért nem kiáltottál segítségért, amikor az a katona megölelt? — Hová gondolsz mama! Egy katonának csak nem kell segítség! PERSZE — Hová sietsz Szanlszló? — Rohanok haza, meg kell főzni az ebédet. — Csak nem beteg a feleséged? — Dehogy, csak éhes. PONTOSAN — Mondja, hogy kezdődött az a verekedés? — Ogy, rendőrbiztos úr, hogy Kropacsek visszarúgott... Egy amerikai apa a fiának pisztolyt vesz születésnapjára. A fiú azonban az iskolában elcseréli egy óráért. Mikor a papa megtudja, rátámad: — Te szerencsétlen! Ha valaki azt mondja neked, hogy felszarvaztak, annak majd azt feleled, hogy igen uram... pontosan fél hét?! Beküldte: Görföl Jenő, Senec, SVS mad. ■nií i - mi 111 —ii m wi a—— NEM SÜLYOS! Kovácsék hangversenyre készülnek. Öltözködés közben az asszony odaszól a férjének: — Képzeld, a hegedűművésznek, akit meghallgatunk Stradivárlusa van. Kovács ijedten mondja: — Remélem, nem súlyos! MAGYARÁZAT Az ökölvívó edző alaposan elvert kisfiát. Utána rögtön ellágyul a szíve és megkérdezi: — Tudod, fiam, hogy miért vertelek meg? — Hogyne, — mondja — mert te nehézsúlyú vagy, én pedig pehelysúlyú. HASONLÍT A fukarságáról híres művész udvarol a szép színésznőnek. Születésnapjára elküldi neki a fényképét aláírásával és gyönyörűen megfogalmazott dedikációjá- vai. Amikor legközelebb találkoznak, a művésznek ez az első kérdése: — Nos, szívem — hogy tetszik a születésnapi ajándékom? — Hasonlít magáraI BORZASZTÓ Két asszonyság találkozik, és az egyik síró hangon mondja: — Fogadja drágám a legnagyobb részvétemet... szegény férje... gázmérgezés... borzasztó! — Igen, bizony, és utána az a nagy gázszámlal MEGÁLLTA A HELYÉT A régiségkereskedő segédet akar felvenni. A jelentkezőt odavtszi egy vitrinhez, és így szól: — Itt van egy kakukkos óráról leesett nagymutató. Mi ez? — Ez kérem — feleli a a segéd, — Madame Pom- oadour fogpiszkáló ja. — Helyes — szól a kereskedő — elsején beléphet. VÁLTOZATOSSÁG A neves filmsztár rosszul érzi magát, elmegy az orvosához, és tanácsot kér. — Művésznő — mondja az orvos —, önnek változatosságra van szüksége. — Kérem — csodálkozik a művésznő —, az utolsó tizenkét hónapban volt két férjem, négy lakásom, három autóm, tizenegy szakácsnőm és egy válóperem. Mtlyen változatosság van még? BIZTOS OK Pistikétől megkérdezi valaki, hogy tudja-e, mtért van olyan hosszú nyaka a zsiráfnak? — Azért — felill Pistike, — mert a feje olyan mesz- sze van a törzsétől, hogy ha nem volna olyan hosszú nyaka, hát nem lenne, ami összekösse. MENTSÉG A piaci tolvajt kihallgatja a rendörtisztviselő, és megkérdi: — Hogy lehet olyan ostobaságot állítani, hogy a láda tojás ellopására egy szakácskönyv bújtotta fel? — Pedig úgy volt, biztos úr. A szakácskönyvben egyre csak azt olvastam, hogy „végy 4 tojást“, „végy 6 tojást“, „végy 8 tojást“. Hát valahonnan csak vennem kellettI VEZET Mancika zongorázni tanul. Egy zongoraóra után megkérdezi tőle a mamája: HIÜSÁG Kovács mesélt Szabónak: — Az én feleségem a leghiúbb nő a városban. Na ne mondd! — De mondom. A vendéglőben mindig tükörtojást rendel, hogy abban is megnézhesse magát. EIN STEIN-DOLOG Kovács és Szabó találkozik. Szabó így szól Kovácshoz: — Kovács, te művelt ember vagy, mondd már meg nekem, ml ez az Einstetn- dolog? — Az Einstein — mondja Kovács — ezt könnyen meg tudom magyarázni. — Halljuk. — Hát ide figyelj. Ha a borbélynál egy percig vársz, egy órának tűnik az eltöltött idő, ha azonban egy szép nőnél vagy egy óra hosszat, azt csupán egy percnek érzed. Szabó gondolkodik egy kicsit, aztán így szól: — Na és emiatt a hülye vicc miatt lett olyan híres? RIZIKÓ Egy úr beállít a biztosítóintézetbe és életbiztosítást akar kötni. Kikérdezik: — Autón jár? — Nem. — Legalább motorkerékpározik? — Nem. — Akkor sajnáljuk, nem vehetjük fel, gyalogjáróknál túl nagy a rizikó. VAKLÁRMA A professzor felesége jaj- veszékelve rohan be a dolgozószobába és elfúló hangon mondja: — Jaj, jaj! — Mi történt? — kérdi a professzor. —faj, jaj, Laci fiunk lenyelt egy gombostűt. — És ezért csapsz olyan nagy lármát? Itt van egy másik gombostű. FELELET A tanító magyaráz a mondat két fő részéről, az alanyról és az állítmányról. Fejtegesés közben kiszálltja a hátulsó padban Csintalankodó Pistát, aki az előző órán is kikapott, és komoly hangon azt kérdezi tőle: — Pista, hol van az alany? Pista katonásan megáll a tanító úr asztala előtt, kifordítja zsebeit, s büszke öntudattal így válaszol: — Tanító úr, kérem szépen, nálam nincs. — Na, Mancika, hogy megy a zongorázás? — Remekül — feleli büszkén a kislány, — azelőtt, ha négykezest játszottam a tanár úrral, mindig visszamaradtam néhány taktussal, most pedig néhány taktussal mindig én vezetek. UDVARIASSÁG Kovács magyarázza a fiának, hogy villamoson a hölgyeknek mindig át kell adnunk a helyünket. Egy alkalommal villamoson utaznak. A kisfiú apja ölében ül. Meglát egy csinos, fiatal hölgyet, mire leugrik az apja öléből, meghajol és így szól: — Tessék helyet foglalat, kisasszony... KATONAMESE Egy öreg katona meséli: — Bizony, abban a csatában én is elvesztettem a fél lábam! Valaki közbeszól: — De bátyám, hiszen magának mindkét lába megvan! Az öreg bólint: — A csata után megtaláltam...
