Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-06 / 6. szám

Aki nem hiszi, járjon utána... ...................................................................................................................................... új ifjúság 3 KI tudja' mikör alapították az Első klubot?) Természetesen nagyon régén. Mivét az Em- Ber társadalmi lény; szívesen csoportosul a legkülönfélébb Egyesületekben, szervezetek“ ben, klubokban, vagy más Egyéb társaságban. Tény, hogy jő ötlét volt a klub-alakítás, s érdekes, högy az 'emberek, nem únták még, sőt továbbra is nagy érdeklődés mellett egy­ke-másra alakítják a klubokat, mégpedig olyan ötletesen, hogy az embernek a szája is tát­ira marad a csodálkozástól. Nemcsak Waldemar MatuSka rajongói alakítják meg klubju­kat. de közismert például az agglegények klubja, a nöcsábászoké, a kopaszok klubja, és más Egyéb klubok. Klub-alakításra nem mindig az eredetiség utáni vágy hajtja az embert, han'ém valami új-kérésés, ama igyékvés, hogy az fember a társadalomban egyenrangúnak ér’ézzi magát1 2? mSgszabaduIjon a magánytól. Főleg a fiatalok keresik a választ arra a kér­désre, högy tulajdonképpen mi Is az élét. Nem egyszer mindén Emberit elpusztítanak ma­guk körül? aztán Egyszeriben rádöbbennek arra, hogy hiányzik nekik valami melegség, az életforgatag közepében találják magukat, s így aztán olykor-olykor jólesik összejönni, ■ el­beszélgetni. ha másról nem, hát arról, hogy az életérzés az nagy dolog. Kezdetben tulajdonképpen nem volt semmi, csupán az unalom, amint az már a hosszú té­li estékén a falvakon lenni szokott. Az élet elképzelhetetlenül egyoldalú volt; hajnalban au­tóbuszon munkába menni a nem messzi Zlaté Moravce-ra. délután ugyanaz a hétkilo­méteres út visszafelé, valami kis munka otthon, esté égy kicsit megbámulni a televíziót. • így mént Ez körbé-körbé. Csak 1964-ben, amikor Frantisek Kéry hazajött a katonaságtól, történi meg a változás, ő látta, hogy a fiatalok csak ténferégnék. s jobb híján a kocsmá­ban üldögéinek, s a lányok, hát azok meg egy kis pletykára jönnek össze. S bizony, mind- 6z kEvés az üdvösséghez1; valamit tenni kellett. Ekkor kézdődött Volkovcen a fiatalok új életé. Addig a CSISZ szervezet Is csak bóbiskolt, de Frantiäek Kéry, a szervezet új elnöke nem kedvetlenedéit él az eddigi semmittevéstől, hisz tulajdonképpen ezek a fiataiok egészen rendes gyerekek. Most, vagy hatvanan vannak; tizenöt-húszévesek. Kezdetben bizony Egyesek gúnyos még- fTeqvzésekét tették, hogy miféle klubok, egyesületek, CSISZ még miegymás, hisz ma már Ez nem divat. Dé idővel, amikor látták, hogy tulajdonképpen egészen víg társaság ez, mu­latságokat szervez, s jól kitölti a hosszú szabad időt, hát maguktól kezdtek szállingózni a CSISZ tagok közé. S amikor aztán meglett a saját klubjuk is, akkor a CSISZ az egész vo­nalon győzött. Nyúlánk, fekete hajú ifjú: — Eleinte n'ém volt hol összSjönnünk. A kultűrházat, amely a Z-akció kereíébEn épült, Végül karácsonykor már használhattuk. Ügy terveztük, hogy saját klubunk lesz, ahol majd összejövünk, táncolunk Is hébe-hóba, társasjátékot játszunk, vagy Egyszerűén elbeszélget tünk. Egy mosolygó ISány: — Anyu kezdetben dühös volt. amikor a fiatalok közé jártam, a bizony volt mit hallgat“ nőm a vasárnap délutáni táncolás miatt. Hogy Így meg úgy, micsoda csavargás ez, a ren- des ember vasárnap otthon ül. És a templomban. De most már megszokta, hogy gyűlések“ re iárok, táncolni, nyáron meg brigádra. Azt mondták, a kultűrházban vasárnap nagyon kellemes az élet. A kályhában vígan pat- tog a tűz, a gramofon négy órától este tízig szünet nélkül ontja a slágereket. Körülnézek a helységben — függönyök, polcok, asztalok, társasjátékok: senki sem mondaná, hogy eb“ ben a külsőleg, s az első pillanatra barátságtalannak tűnő kopott házban, milyen kellemes belül, s hogy a fiatalok mindezt három évvel ezelőtt brigádmunkával teremtették meg. Bé“ üvegezték az ablakokat, kifestették, rendbetették a házat. Csak alkoholmentes italt szolgál“ nak fel, s a délutáni teák is málnaszörpösek. A fiatalok panaszkodtak, hogy tél idején bí“ zonv hideg van a helységben, szinte reszket az ember. A fiúk maguk hordták a tüzelőt és már nagyon örülnek a nyárnak, amikor majd minden nap elmehetnek a klubba. Ondrei Pavliíko, a HNB titkára: — A volkovcei CSISZ tagok? Rendes fiatalok. Nem akarom őket dicsérni, de tény, hogy a legjobb tapasztalataink vannak velük? a régi vétkek, súrlódások feledésbe mentek, s most igazán jó az egyetértés. Hisz például a fiatalok csinálták meg a vezetékes rádió rozsdáso“ dó oszlopát és a szövetkezetben is brigádoztak. Volkoveén örökös probléma volt az utcai világítás. A faluban mindig szuroksötét volt, s nem akadt ember, aki rendbe hozta volna a dolgot. S a CSISZ tagok ekkor ajánlatta! álltak elő. hogy Ók ezt megcsinálják. S csaku­gyan: Jozef Vrana társaival együtt hozzálátott a munkához, rendbe tették a közvilágítást. Nemrég alaposan kitakarították a kultúrházat. Frantiáek Kéry igazolta a titkár szavait, s hozzátett* még. hogy nyáron többek között erdei bogyókat gyűjtenek. Egyszóval mindent megtesznek, amit lehet. Nyáron az autóbusz“ megállóknál az ideiglenes padokat hozták rendbe, gondolva arra, hogy rendeteg ember U“ tazik Zlaté Moravcera, hát hadd üljenek kényelmesén, amíg az autóbuszra várnak. Meg“ említette még, hogy a katonaságnál lévő barátaikról sem feledkeznek meg; megvan az ál“ landó kapcsolat velük, karácsonyra levelet írtak nekik. Elárulta még azt is, hogy a toll“ fosztőb8 is eljárnak stb. Este volt. amikor Voikovcéról elutaztam. Nemcsak a klub járt az eszemben, de sok min“ den. Kavargott benne az Egész világ, s bizony nem volt kellemes érzés arra gondolni, hogy kevés olyan fiatal van, mint Frantisek Kéry, az én új ismerősöm, akiben annyi az a“ karat és a lelkesedés! (HL-Ä) KIRÁLYHELMEC Bor-Helmec m Vers-Helmec "J Gyár-Helmec [ 1. ÖRÖMÖK Nem csoda, hogy az éjszaka kékjében és sö­tétjében vigyázó katonának tilos a gyufa hasz­nálata: a néha ópiumként ható cigarettát nem szabad meggyújtani, mert a lepkeszárny nagy­ságú láng kilométerekről észrevehető, éppúgy, mint a csendesen izzó cigarettavég. Nem csoda, hogy Királyhelmec egy-egy ma­gasabban fekvő pontjáról Munkács fényeit lá­tod. szép tiszta időben, nyáron este. Az ut­cai lámpák fényei átsuhannak a határokon is. A Helmecen élő csehszlovák polgár gyö­nyörködhet a Szovjetunióban élő munkácsi la­kos estiében. Mi tölti el ezen kívül a határ közelében lévő kisváros lakóját örömmel? Minden bizonnyal: a bor is. Ez a rész To­kaj nyúlványa. Századok óta forr itt a helme- ci bor. Van nála ízesebb is, zamatosabb is, jobb is. Mégis élvezettel issza az arrajárő 1“ degen, és az őslakos, étkezés után, étkezés e- lött és az étkezések között. 2. GONDOK A tájékozott újságolvasó tudja, hogy az u- többi években rendkívül sokat cikkeznek a keletszlovákiai kerületről. Négyezer ember számára nem jut munkalehetőség az ország keleti csücskében. A probléma annyira súlyos és égető, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács, fennállása óta első ízben szentelt egyetlen problémára egy teljes napot: a tanácskozá­son csupán a keletszlovákiai kerület gondjai- ról-bajairól esett szó. Az ország második leg­nagyobb kerülete továbbra is a legszegé­nyebb része Csehszlovákiának. Lakói más ke­rületekbe járnak dolgozni, mert nincsenek megfelelő számban üzemei, a gyerekek viszont sűrűn jönnék a világra: sehol sincs annyi új­szülött, mint Keletszlovákiában. Mire felcse­perednek, megérzik, nehéz körülmények kö­zé születtek: kevés az iskola és más szociá­lis intézmény. Itt szenved krónikus betegsé­gekben a legtöbb kiskorú. Pedig egyetlen ke­rületet sem építettek, iparosítottak annyira az utóbbi években, mint éppen ezt. Ebből is érzékelhető a felszabadulás előtti évek óriási lemaradása. A lakosság évi összbevételé itt a legala­csonyabb, s ha a mai viszonyokat vesszük a- lapui, akkor az 1966-os országos átlagot két­ezerre érik él Kelet-Szlovákiában. Hol a kiút ebből a szomorú helyzetből ?', A kerület képviselői szinté egyöntetűen nyi­latkozzék: jobban ki kellene használnunk ter­mészeti kincseinket, nyersanyagainkat, er- deinket, de úgy; hogy szabadabb kezet adja­nak a tervezéshez és építéshez, s akkor még az állam is pénzt takarít meg. Királyhelmec égy pontja csak a hatalmas kerületnek. Mik a kisváros gondjai? GYÄR KELL! Sürgősen, gyorsan. Olyan üzem, amely négy-ötszáz embernek munkát biztosít. A vá­ros lakója, ismerője, a Városi Nemzeti Tanács képviselője, a Kilencéves Alapiskola igazgató­ja, Tolvaj Bertalan mondja ezt. Szó van egy bútorgyár felépítéséről. Harmincöt millió ko­rona beruházással jönne létre. Ez a legköz­pontibb probléma itt. Kellene aztán a Köz­szolgáltatások Háza, korszerű mosodával, tisz­títóval. Kellene a város történelmi részének csatornázása. Kellene... Sokminden kellene még, de a legfontosabb a bútorgyár felépítése. Amikor Helmecen jár­tam. táviratot kapott Babié Ferenc, a Váro­si Nemzeti Bizottság elnöke. A távirat Kassá­ról érkezett, a tartalma pedig ez volt: „A Bú­torgyár építése ősszel megkezdődik, ötszáz ember kap majd Itt munkát.“ AZ ELNÖK Az elnök ősz ember, nem őslakos, dé úgy beszél az itt élő emberek sorsáról, mintha 6 is itt született volna. A távirat nagy öröm­mel töltötte el, de tapasztalt, rutinos vezető módjára óvatos, hiszen ez még csak ígéret, akkor lesz majd igazán boldog ő is, ha ötszáz helmed és Helmec-környéki ember siet mun­kába reggelenként. Királyhelmec járási székhely volt. Kihar­colta magának egy modern kórház felépítését, egy szálloda nőtt ki a főidből, és számos ap­róbb létesítmény. Királyhelmec ma nem já­rási székhely. Tóketerebeshez tartozik, ott döntenek a sorsa felől. Babiő Ferenc és Tol­vaj Bertalan reménykednek abban, hogy a já­rás igazságosan kezelf majd őket a jövőben. Az utóbbi Időben ugyanis sokat kellett „vere­kedni“ kérelmeik megvalósításáért, és ez a küzdelem nem minden esetben végződött hel­med sikerrel. Pedig a kisvárosnak sürgősen meg kell ol­dani* gondjait. Ezek között is a legfontosab­bat: a Bútorgyár felépítését, ősszel kezdik, mondja a táviratszöveg, ősszel feltétlen eljö­vünk ismét, és beszámolunk arról, vajon va­lóra vált-e az Ígéret. TÁRGYILAGOSSÁG? Királyhelmec és vidéke nem a legelmara- dottab része Keletszlovákiának. Itt van még a bártíal járás. A cseh országrészekben, vagy a Közép- és Nyugat Szlovákiában élő lakos talán el sem hiszi hogy a bártíai járás te­rületén mindössze 17 (tizenhét) kilométer hosszúságú vasúti sin fekszik. A munkások autóbuszon utaznak munkahe­lyeikre. Több mint ezer autőbusz-megálló van Bártfa környékén. De egyetlenegy váróterme sincs! Hallott már valaki a kelet-szlovákiai télről? Az megérti, mit jelent a fentebb leírt mon­dat. Királyhelmec ilyen szempontból előnyösebb helyzetben van, hiba is lenne összehasonlíta­ni a két iárást, hiszen merőben más fekvé­sű mindkettő. Gondjaik, problémáik is má­sok. Helmecnek épp annyira fontos a Bútor­gyár és a csatornázás, mint Bártíának a busz­megállók és a vasútvonal építése. MILYEN A JÖVŐ? Rózsásnak semmiképpen sem mondható. Legalábbis a közeljövő. Ha lerakják az új gyár alapjait? Akkor biztatóbb. Ha megindul a ter­melés? Kecsegtető. Van itt munkás elég. Van itt dolgozni-kész, tehetséges, erős, okos em­ber elég. A többi a felsőbb szerveken múlik. Mert amit önerejükből meg tudnak csinál­ni a helmeciek. az eléri az országos átlagot, is. sőt. Gondoljunk csak a Csemadok-rendezvé- nyekré, az író-olvasó találkozókra. Igen, en­nek a kisvárosnak a kultúr-ipara a legfejlet­tebb. És a borászata. E kettő kénes arra. hogy remek hangulatot teremtsen. Néha. A munkalehetőség, az új gyár ezt naponta biztosítaná. b. gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents