Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-06 / 6. szám

2 új ifjúság • 1812 február 7-én született Charles Dickens amj.ol realista író. • 1885 február 7-én született Sinclair Lewis amerikai író. • 1818 február 8-án született Louis Renault, a nemzetközi jog kiváló francia isme­rője. • 1828 február 8-án született Jules Verne, fra neia regényíró. • 1881 február 9-én halt meg Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, kiváló orosz realista író. • 1891 február 9-én született Pietro Nenni olasz politikus, az Olasz Szocialista Párt vezetője. • 1837 február 10-én halt meg Alexander Szergejevics Puskin, a nagy orosz költő. • 1898 február 10-én sz ületett Bertold Brecht, német költő és dramaturg. • 1650 február 11-én halt meg René Descartes kiváló francia matematikus és filozófus. • 1945 február 11-én kötöttték meg a Jaltai Egyezményt. • 1746 február 12-én született Tadeusz Kosciuszko lengyel nemzeti hős, a lengyel felkelés vezére. • 1804 február 12-én halt meg Immanuel Kant. német idealista filozófus. • 1873 február 13-án született Fjodor Iva novics Saljapin, a kiváló orosz énekes. • 1883 feb­ruár 13-án halt meg Richard Wagner, német zeneszerző. • VISSZHANGOK ZÄCSEK ER­ZSÉBET „LEHET-E SZERELMES EGY CSISZ-ELNÖK“ ClMÜ RIPORT­JÁRA • A „Lehet-e szerelmes egy CSISZ- elnök“ című riport nagyon hason­lít a mi esetünkre, azzal a különb­séggel, hogy kapcsolatunk nem „szúrt szálkát“ senki szemébens vagyis barátságunkat, sem taná­raink, sem nevelőink nem ellenez­ték. A cikk ugyan egy évvel kap­csolatunk időszerűsége után jelent meg az iskolánkban, azonban mégis sokan azzal gyanusltgatnak, hogy Jogtalanul vádoltak meg tanáraink. „Hegedűs Olga SPTÍ IV. Tornaija Sajnálatos félreértés történt kedves tornaijai olvasóink között. Hangsúlyozzuk, hogy a riportban nem Hegedűs Olga esetéről van sző. Egyébként örülünk, hogy az ön esete megcáfolja a cikkben leirt fiatalok esetét. SOK HŰHÓ SEMMIÉRT Az Üj Ifjúság 4. számában ol- vasiam a „Lehet-e szerelmes egy LEVELEK vélemények HÍREK CSISZ-elnök?“ című riportot Zácsek Erzsébettől. A cikk olvasása köz­ben nagyon elcsodálkoztam azon a meg nem értésen, amellyel a két fiatal találkozott és azokon a cini­kus célzásokon, amelyeket a neve­lők és a tanárok tettek. Szerintem nem volt helyes, hogy a fiatal pár és iskolájuk nevét nem Írták meg az újságban. A fiatalok bátran szemébe nézhettek volna bárkinek Is, akár hozta volna nevüket az újság, akár nem. (Bár­csak mindenki Így gondolkozna. Z. E.) Ellenben a tanáraik viselke­dése már nem váltott ki köztet­szést. Akaratlanul is I. Erzsébet angol királynő jut az eszembe, aki minden szerelmes, illetve há­zasembert eltávolitott a környeze­téből. A tanárok felháborodásáról arra lehetne következtetni, hogy a fia­talok „nagy bűnt“ követtek el. viszont nem értem, mi kivetni va­lót találnak egy szív tiszta érzé­seiben. A fiatalság körében a sze­relem „tömegbetegség“. Ezt ta- pasztalatből állítom, mivel amellett, hogy a somorjai középiskola CSISZ- elnöke vagyok, már második éve az osztályelnök tisztségét Is be­töltőm s nyugodtan állíthatom, osztálytársaim bizalommal vannak irántam: Legalább 10 fiút és lányt meg tudnék nevezni az osztályunk­ban, aki önként is bevallja, hogy szerelmes. Hát még, aki nem vallja be! Véleményem szerint a CSISZ- elnökl funkció még nem jelenti azt, hogy az illetőnek nem szabad emberi érzéseket táplálnia — sze­retnie. Megvallom őszintén, ha megválasztásomkor kikötötték vol­na, hogy „tilos a szerelem“, el sem vállaltam volna ezt a tisztet. (Lehet azt tudni, mikor lesz az ember szerelmes?) Még most se tudok napirendre térni azon vádak felett, amelyek­kel a CSISZ-szerelmet illeték. „Ez a mai fiatalság“ — mondja a ne­velőnő. Igen ez. Mi van ezen ki­vetni való? Az, hogy szeretik egy­mást. Ogy látszik, a nevelőnő már elfelejtette, hogy egyszer é Is volt fiatal és talán szerelmes is. Sajnos, igaz az a mondás, hogy a fiatalok legtöbbször az öregek „jóvoltából“ züllenek ei. Mert ki lesz az oka. ha Agnes „rossz útra“ téved? Esetleg bevesz egy marék altatót vagy felvágja az ereit? ifj. OZOGÁNY ERNŐ tettel az asszonynak — az állat­orvosért rohansz! — Még hogy én? De nem Is csodálkozom rajtad, hiszen lázas vagy ... Az udvar hátsó része felől Cifra fájdalmas bőgése hallatszott. Béni fiába karolva kilépett a konyhából. Lassú, vontatott léptekkel az Is­tállóba tartott. Meleg Istállószag csapott az ar­cába. Kissé megtántorodott a csí­pős szagtól, erőt vett magán. A legjobbkor érkezett. Atizzadva, gőzölgő fejjel az Is­tálló sarkába támolygott. Nem volt ereje kihúzni a kezét saját maga alól. Talán nem is érezte a fejő­szék keménységét sem. — Sót és egy kis meleg vizet* Péter fiam, de fuss! — mondta minden erejét összeszedve. — Lát­tál már ilyen szép tarka bikabor­jút? . . . Az autó bugását már nem hal­lotta. Csupán a csípős hideg ha­tására nyitotta fel kissé a szemét, amikor a széles udvaron keresztül a lakásba vitték. De hogy ki, vagy kik voltak azok, csak másnap tudta meg. Sebők körzeti állator­vos és Végh László doktor, a kö­zeli kórház fiatal orvosa, voltak. Sárkány Árpád A lázmérő hideg, ezüstös fény- nyél csillogó higanyszála egyre gyorsabban kúszott felfelé. Béni arcáról folyt a verejték. Szive alig fért hatalmas mellkasába. Ügy érezte, hogy egyre gyorsuló lükte­tése széjjelveti azt. Nagyon gyön­gének érezte magát, de türelem­mel viselte baját. Csupán betegsé­ge elhúzódása bosszantotta. Más­kor is volt már így, de néhány nap alatt rendbe jött. Kiizzadta magát a jó forralt bortól, várt rá még egy, legfeljebb két napot és jöhetett minden újból. De ez már egészen más. Lázban égő szemekkel nézte a mennyeze­tet már napok óta. Ha megunta, szundikálni próbált, de már az sem ment. Orvosra pedig gondolni sem akart. Irtózott már a fehér köpeny látásától is. Különben is elégsé­gesnek tartotta, hogy az .orvos kiírta a munkából és előírta az orvosságokat, amelyekben nem bí­zott ugyan, de mint fegyelmezett ember, ha kelletlenül is, de be­szedte azokat. Végtelen hosszúnak tűntek nap­jai. A zsibbadt fáradtság egyre jobban erőt vett rajta. Félni kez­dett. A lázmérőt Is csak Teréz hosszas kérésére dugta a hóna alá. Nem érdekelte, mit mutat a csil­logó higanyszál, csak azt érezte, hogy most az egyszer kifogott rajta a betegség. KARCOLAT —­Állatorvosért küldjétek .. . Az orvos említésére ezért min­dig alvást színlelt s tágas orrlyu­kai még Inkább kitágultak. Patika­szagot érzett ilyenkor. Amikor fe­lesége, Teréz, elment ágya mellől, hogy konyhai munkájához lásson, ismét felnyitotta szemét. Nagyne- hezen az ablak felé fordult és a lassan hulló hópelyheket nézte. Elszenderült. A Cifráról álmo­dott. Nagy bikaborja lett. Máris tervezett. Felneveli, kihtzlalja és néhány hónap múlva jő pár ezres üti a markát. Nehéz férfiléptekre lett figyel­mes félálmában. Az ajtó nyílását, ugyan nem észlelte, de Péter fia szavait tisztán hallotta a konyhá­ból: — A Cifra igen nyugtalan. Mi­korra is mondta apa, hogy Itt az ideje? Ne hogy baj érje! — Mit tudom én, érdekel is engem a ti Cifrátok. Bár sose lett volna — halkította le kissé hang­ját Teréz, nehogy Béni meghallja. — Különben is a férfiakra tarto­zik az ilyesmi — fejezte be szigo­rú fejbólintással — De hisz az apa beteg — Akkor is! már megmondtam... Béni ettől tartott a legjobban. Az első borjú is csaknem elvitte Cifrát, pedig hat ezrest adott érte és hasasan, egyből tlzezerötszázat kínáltak neki a Cifráért. Lázas sietséggel nyúlt az ágy melletti szék karfája után. Minden erejével megpróbált felülni az ágyon. De a tíznapos láz szinte minden erejét elvette. Mint a járni tanuló kisgyerek előre-hátra bil­lenve, igyekezett a fogashoz eljut­ni. Amikor nagy nehezen felszedett magára néhány ruhadarabot, a konyhába lépett. — A munkaruhámat, a szűrcsiz­máimat ... — mondta Teréz felé fordulva. — Te megbolondultál, Ilyen be­tegen? .. . — Hát nem hallottad, mit mon­dott Péter? A Cifra!... — Ott egye a fene, ahol van. Te pedig vissza az ágyba! — Péter szótlanul hallgatta szü­lei vitáját s közben apja ruháját, csizmáit kutatta szemével. — Talán állatorvosért kellene menni — mondta apjának — én szívesen átugomék a szomszéd faluba. — Még hogy kellene, már késő is van, de te itt maradsz velem, hátha későn jön az állatorvos. Te pedig — mondta lázban égő tekin­MINI-INTERJÚ Heves Lászlóval, a vágújhelyi híradás-technikai katonai tanintézet hallgatója­val. Megkezdődött már a tanév második fele. Nagy gondot okoz ez szülőnek, diáknak egyaránt. Hová, merre, az Iskola végez­tével? Néhány évvel ezelőtt könnyebb volt a válasz mindenre. Ma már más a helyzet. Ezért is tettem fel néhány kérdést Heves Lászlónak. — Honnan jöttél ide és mit szóltak szüleid, hogy a katonai pályát választottad? — Kajáiról származom és Galántán érettségiztem 1967-ben. És mint mindenki, én is sokat gondolkodtam, mihez is kezd­jek. Nagyon érdekelt az elektrotechnika, de nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy főiskolára menjek. így eseti választásom aztán a híradás-technikai katonai tanintézetre. Szüleimnek bizony nem nagyon tetszett a választásom, de ké­sőbb belenyugodtak. — Mi a véleményed az Intézetről? — Magyar iskolából jöttem és bizony a kezdet nagyon ne­héz volt. Szlovákul ugyan beszélek, de Itt csehül adnak elő. Kezdetben elég bajom volt a szakkifejezésekkel, de a szak­könyvek kisegítettek. Mások esténként szórakoztak, én ta­nultam késő éjszakáig. Sokat segítettek diáktársaim is. — Van-e szabad időd, és hogyan gazdálkodsz vele? — Délután 1/2 5-kor véget ér a foglalkozás. Mindenki sza­badon rendelkezik idejével. Vagy kimegy a városba, vagy részt vesz a különböző körök munkájában. Zenei, modellező, iro­dalmi. sakk és egyéb érdekkörünk is van. Én a modellező körbe járok és szeretek focizni. Délutánonként eltáncolgatunk lányainkkal, de sokszor meglátogatnak bennünket a városi „civil“ kislányok la. Szép klubhelyiségünk és könyvtárunk is van és a mozihelyiségünkben hetente négyszer vetítenek fil­met. — Hányán vagytok magyarok? — öten. Három elsős, egy másodikos és egy harmadikos, de rajtunk kívül többen is beszélnek magyarul. — Hány éves a híradás-technikai katonai tanintézet? És milyen képesítéssel kerültök ki? — Három éves és mint hadnagyok kerülünk ki innen. D« akinek kedve van a továbbtanuláshoz, katonai akadémiára Is mehet. És ha másképp gondolja, akkor kilenc év leteltével, mint híradós a polgári életben is érvényesülhet. — Mit üzensz a most éretségiző fiataloknak? — Nem szeretem a frázisokat, de mégis azt mondom, ne féljenek a nehézségektől! Szorgalommal és egy kis bátorság­gal még szlovák és cseh barátainkat la megelőzhetik. Keve­sen vagyunk, de épp azért mutassuk meg, hogy vagyunk! Gyertek, ne féljetek, nem bánjátok meg. Sok sikert kívá­nok az érettségi vizsgákhoz a a felvételin bizonyára talál­kozunk. Beszélgetett: Pálenlk Zoltán Spojovacl uöílíáté, Nővé Mesto n/Váhom A L W E G A CS1SZ SZKB ELNÖKSÉGÉNEK ÄLLÄSPONTJA, AME­LYET A KORMANYELNÖKSÉGNEK, VALAMINT A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTÉRIUMNAK TOLMÁCSOLT. A CSISZ támogatja az ifjúság azon igyekezetét, hogy a Ma­gas Tátrában ifjúsági építkezést létesítsenek. A Tátrát ná­lunk minden fiatal szereti, szórakozást, sportlehetőségeket és felfrissülést nyújt. Évente nemcsak a Csehországban és Szlovákiában lakó fiatalok keresik fel, hanem úgyszólván az egész világból érkeznek a turisták. A közelgő sí-világbajnok­ságok még csak fokozzák az érdeklődést, óriáshegységünk 1- ránt. Nincsen olyan ember, aki ne akarná, hogy a Magas Tát­ra vidékét a legmodernebben kiépítsék és ezáltal még von­zóbbá tegyék. Az utóbbi időben nemcsak szakkörökben fog­lalkoztak sokat a tátrai forgalom lebonyolításának problémái­val. A CSISZ SZKB elnöksége a fiatalokkal együtt lelkesedés­sel fogadta a CSKP KB és Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága utolsó plénumáinak álláspontját. Az elnök­ség annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy csakis a demokratizáló irányzatoknak köszönhető, hogy ilyen gyors kez­deményezés született és a nagy nyilvánosság ennyi érdek­lődést tanúsít hazánk politikai, gazdasági és társadalmi prob­lémái iránt. A Magas Tátra forgalmi hálózatának megoldásá­ra irányuló érdeklődést ia ezzel magyarázzuk. A nagy nyil­vánosság erkölcsi éa politikai egységét mi sem bizonyltja job­ban, mint az ifjúsági szervezetek, az idősebbek és fiatalab­bak, munkások, mérnökök, tudósok, közép és főiskolai taná­rok, sportolók, művészek, gyárak, üzemek, intézmények, tu­dományos kutatóintézetek érdeklődése a probléma iránt. A kezdeményezés a Smena napilapban, a Csehszlovák Tele­vízióban és a Csehszlovák Rádióban megfelelő támogatásra talált. Kellőképpen értékeljük, hogy ebben az esetben nem szavakról, hanem valóban tettekről van szó. A legjobban azok vannak meglepve, akik nemrég még azt állították, hogy a fiatalok csak hasznot akarnak húzni a szocializmusból. Arról, aki a saját zsebébe nyúl, aki önként jelentkezik brigádra, semmi esetre sem mondhatunk ilyesmit. Több mint megható a pionírok tanulók és a nyugdíjasok megnyilatkozása, akik szerény anyagi eszközeikből is hajlandók anyagi áldozato­kat hozni. A Smena-Alweg 405-3330 számú folyószámla — ahová a tátrai építkezésre szánt összegeket át lehet utalni, napról- napra növekszik. Ez a folyószámla számunkra egyenesen er­kölcsi, politikai és társadalmi jelképpé válik. Nem vagyunk szakemberek és nem vagyunk illetékesek ar­ra, hogy megbíráljuk a Magas Tátrában, milyen a legcélsze­rűbb megoldás a forgalmi hálózat kiépítésére. Mi mindeneset­re a legmodernebb építkezés hívei vagyunk, s ezért azzal a kéréssel fordulunk a Kormányelnökséghez és a Közlekedés­ügyi Minisztériumhoz, hogy a legdemokratikusabb alapon szervezze meg a szakemberek bizottságát, amelyre az a fel­adat hárul, hogy megbírálja, mi előnyösebb: a mostani for­galmi hálózat kiépítése, vagy egy modernebb, Alweg-tlpusú függővasút létesítése. Az idő halad és a nagyközönség, va­lamint mi is határozatra várunk. A CSISZ SZKB elnöksége az Alweg-rendszerröl ismertetett szakvélemények alapján rokonszenvez a haladóbb és moder­nebb megoldással. Az Alweg-tervezetet útszakaszonként meg lehet valósítani és a nagyközönség teljés mértékben ezt a tervezetet támogatja. A hazafias érzés, az, hogy büszkék va­gyunk a modern vívmányokra, magával hozza, hogy Igénye­sebbek lettünk. A CSISZ SZKB elnöksége objektív határozatra vár. Meg va­gyunk róla győződve, hogy az Alweg-terv a legcélszerűbb és ma a legmegfelelőbb. A CSISZ SZKB elnöksége, mint a szlovákiai ifjúság képvi­selője teljes mértékben támogatja ezt a kezdeményezést, hogy a fiúk és leányok Slovákiában és Csehországban további em­lékművet állíthassanak a szocialista hazafiasságnak. Bratislava, január 30. A CSISZ SZKB elnöksége GOLYÖZÖK Foto: HELEXA KRÓNIKA

Next

/
Thumbnails
Contents