Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-19 / 46. szám
5 U| lf|US3R Lesz-e magyar színház és magyar hetilap Kassán ? Lehet, hogy lesz. De az is lehet, hogy nem lesz. ☆ A keletszlovákiai kerületnek, s székhelyének, Kassának, évtizedek óta nincsen magyar kultúrát teremtő energiaforrása: sem színháza, sem újságja. hogy csak a két leglényegesebbet említsem. A színházat hébe-hóba a komáromiak igyekeztek pótolni, de legnagyobb igyekezetük ellenére is kevés sikerrel, hiszen évenként egyszer-kétszer rándultak csupán keletre, s Kassára többnyire be sem engedték őket, hol ezzel, hol azzal az ürügygyei. Nyilvánvaló, hogy egyetlen magyar hivatásos színházunk semmit sem tehetett az intézkedések ellen. De ha fel is léphettek volna: évenként öt-hat (vagy akár tíz-húsz) e- lőadás is kevés azokhoz az igényekhez képest, amelyeket az itt élő, kultúrára szomjazó magyarok támasztanak, Érs a magyar újság ügye? Volt i- deig-óráig a Hajnal néven megjelenő sajtótermék, de ez — vitatható színvonalánál fogva — nem nyerte el a többség tetszését. Közben pergett tovább a történelem, előtérbe kerültek Csehszlovákia nemzetiségeinek problémái is, Keletszlovákia sem képezett kivételt. Felszínre kerültek a jogos kérelmek, s megint sző esett egy magyar színház és egy magyar sajtóorgánum szükségességéről. Jelenleg forrásban, zajlás- ban van az ügy. íme, a részletek. AZ OJSÄG Hetilapról van szó, mert nyilvánvaló, hogy egy napilap egyelőre erőn felüli vállalkozás lenne. Foglalkozna a sajátosan keletszlovákiai problémákkal, s ezen túl, kultúrpolitikai jelleget kapna. Ezzel hézagpótló szerepet is betöl- tene: a csehszlovákiai magyarságnak évek óta hiányzik egy ilyen jellegű lap. A szerkesztőgárda létrehozása nem ütközik nehézségekbe, van Kelet- szlovákiában elegendő tollforgató, elegendő újságíró-jelölt fiatal, s az idősebb, művelt emberek is segítenének ex- tern-alapon. Hol van hát a hiba? Olexa docens, a Keletszlovákiai Kerületi Pártbizottság i- deológiai osztályának vezetője mindenekelőtt arra kíváncsi, milyen szervhez tartozna az újság? Ki fedezné a kiadásokat? Ki látná el anyagiakkal a lapot? Azonkívül pontos tervezet kidolgozására szólította fel az illetékes kassai magyar vezetőket. A docens jóindulatú müveit szlovák ember, — a nemzetiségi kérdést józanul ítéli meg, — segítene megoldani a problémáinkat, Egyik gondolatát, s éppen a leglényegesebbet a- zonban nem értem: kihez tartozna a lap? A nemzetiségi törvényben ugyanis az áll, hogy meg kell teremteni a nemzetiségek kulturális életének feltételeit. De hogyan? A Csemadoknak nincs annyi pénze, hogy lapokat tartson fönn. Más legális magyar szerv nincs. Akkor hogyan léphet é- letbe ez a rokonszenves törvény? ( Elképzelésünk szerint a kerületi politikai szervek bármelyike vállalhatná a lap kiadását: Nemzeti Front, Kerületi Nemzeti Bizottság. Kerületi Pártbizottság, stb.). Egy másik gondolat, amely a párttitkárságon lezajló tárgyaláson felmerült sajátosan itteni magyar probléma: képviselőink, Csemadok-vezetöink többnyire állásban lévő, családos, elfoglalt emberek. Csak áldozatkészségüknek köszönhető, hogy szabad idejüket szinte maradéktalanul a közös ügynek szentelik. Vannak a- zonban erejüket meghaladó feladataik, mint például egy sok-sok utánjárást és felmérést kívánó űjságtervezet elkészítése. Nekünk nincsenek ilyen célra szerveink, így sokszor azon múlik az ügy, hogy nincs ember, aki elvállalja a feladatokat. Jó lenne, ha jelentkeznének a fiatalabbak is, egyre tömegesebben és lelkesebben, s a- zok az idősebb, képzett magyarok, akik eddig félrehúzódtak életünk zajlásától. Jelen pillanatban tehát van is, meg nincs is mód Kassán magyar újság kiadására. Van, mert a törvény biztosítja, s a lakosság igényli. (Jó lenne, ha a keletszlovákiai kerület magyar anyanyelvű lakossága figyelemmel kísérné az ügy fejlődését, s támogatásáról biztosítaná a születendő sajtóterméket.) Nincs, mert nincs hová fordulni anyagi segítségért, s szervezők, ötletet adók is hiányzanak sorainkból. Tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy nemcsak Keletszlo- vákiának, hanem a csehszlovákiai magyarságnak is szüksége van egy hetilapra, egy o- lyan szellemi pólusra, amely élénkíti, vitákkal fűszerezi szellemi életünket. A SZÍNHÁZ' Létrejötte talán reálisabb elképzelés. Itt is a koncepció, az álmodozás stádiumában van a dolog. Vita folyik arról, hogyan, mihez kapcsolva jöjjön létre az új magyar színház, ki fedezze a kiadásokat, ki alkossa a színészgárdát, milyen jellege legyen az egésznek. Ismertetnék néhány ezzel kapcsolatos elképzelést: legyen a színház a Kassai Állami Színház magyar tagozata, így lenne színpada, díszletei, nézőtere, s hetenként egyszer tartana előadást Kassán, a hét többi napján vidéken. Vagy: legyen a színház vidéki tehetségekből összeállított profitársulat. Legyen avantgardista, merész müsorptűitikával, tagjait tehetséges, főiskolát végzett fiatal itteni magyar, esetleg két-három magyarországi színész alkossa, s jussanak szóhoz tehetségük arányában a műkedvelők is. Természetes, hogy a kassai magyar színtársulatra sem nézhetünk csak keletszlovákiai szemszögből. Ez a színház a második magyar színpad lenne Szlovákiában, s olyan feladatokat kellene betöltenie, mint a születendő hetilapnak: é- lénkítenie kellene kulturális életünket. Azt hiszem, felesleges bizonygatni, milyen fontos létesítmény lenne ez is, hiszen igény igazán van rá, s úgy vélem, az itt élő magyar munkások, parasztok és értelmiségiek megérdemlik, hogy a- nyanyelvükön zajló kulturális élményben legyen részük. Persze ismét .felmerül a kérdés: mikorra várható a színház vagy az újság létrejötte? Ha ilyen ütemben haladnak a dolgok, akkor leghamarább a jövő év vége felé. vagy még később. Mindnyájunk érdeke, hogy gyorsítsuk az ügyet, hogy felajánljuk közreműködésünket, hogy ötleteinkkel, tanácsainkkal, s ha szükséges — munkánkkal támogassuk terveink megvalósítását. Keletszlovákia más kulturális téren is kezdeményező lehetne. Elindulhatna itt heti egy órával kísérleti tévéadás is a magyar lakosság részére, hiszen ennek jogosságát az új törvény is elismeri. Meglátjuk, mi valósul meg vágyainkból. Mindenesetre: az ügy sikere rajtunk is múlik! Batta György ■— mim mm mi mif miiin—nwntwnn« in mii Magyar enciklopédia Hornyik Miklós A TÁTRÁN magvar üzemének kiadványai 1968 fordulója alkalmából adjuk ki ezt a válogatást. Csontos Vilmos, akinek költészetét a szerénység, egyszerűség, a paraszti életforma elesettségének ábrázolása és a népi humariz- mus jellemzi, 1932-ben jelentkezett először önálló kötettel (Magyar ugaron). A felszabadulás óta három kötete jelent meg (Kell itt a szó, Hiszek az emberben, Üj szerelem). A hetedik évtized küszöbére ért Csontos Vilmost köszöntő válogatásban természetesen helyet kapnak a jubiláns költő legújabb versei is. (Kcs 10.— ) IFJÚSÁGI IRODALOM RÄCZ OLIVÉR: A REZEDA CIRKUSZ Lénárd Lóri és barátai. Ho- lecskó, Zacsek, Fulvézer. Susztermaca meg a többiek megkezdik a nyaralást. A Titkos Rejtekhelyen tanácskoznak, hogy a Winnetou-csapat- ban Puskás Juli legyen-e Int- su Tsuna vagy pedig Susztermaca, amikor Susztermaca berobog a nagy hírrel: Cirkusz érkezett a városba. Oroszlánok, tigrisek, elefántok meg minden. Természetesen ilyen körülmények közt háttérbe szorul a Winnetou-csapat dolga. és Lőriék egy lenyűgöző cirkuszi előadás hatására elhatározzák: ők is cirkuszt a- lakitanak. (Kös 15.—) wihwhiihhuwiiiiuiii i1» wimmin < Irodalmunk rendezetlen könyvtár, Irta egykor Schöpflin Aladár, majd hozzáfűzte: „Néhány díszhely van feltűnően biztosítva a legnagyobbak számára. ez az egész rend.“ Schöpflin fél évszázados helyzetképe óta egy hatalmas apparátussal készített, teljességre törekvő, minden fontosabb nevet felsoroló magyar irodalomtörténet született, régi írókról szóló alapos monográfiák és részlettanulmányok tekintetében is sokat gazdagodtunk — csak éppen alig akad egy-két nagy írónk, akit müvéhez méltón tárgyalna az irodalomtudomány. A jelen Ady Endréi, Móricz Zzsigmond- jai és József Attilái itt élnek közöttünk, de munkásságuk szinte kivétel nélkül „problematikus", tehát nagyságukhoz is kétség fér. Éppen Ady nagy szellemi rokonával. Németh Lászlóval szemben követte el legbántóbb mulasztását a kritika. Nincs egy valamirevaló tanulmány, amely -munkásságát teljességében mutatná be! csak Bori Imre középiskolai tankönyve a kivétel. A határon túl okos recenziókat, értő elemzéseket írnak az Égető Eszterről, az Iszonyról — de az összképpel baj van: több nagy regényéről említést is alig tesz a kritika, drámáiról hallgat, tanulmányait és esszéit pedig meddő ideologizálás ködösíti. Német László most megjelent Kiadatlan tanulmányok című esszégyűjteménye beszédesen bizonyítja, mennyire fölösleges a jelenkor irodalomtörténészeire hallgatnunk. Ha politikai előítéletek nélkül közeledünk hozzá, ha metaforáit nem hamisítjuk meg, rá kell döbbennünk: marxistának is kiváló gondolkodó volt már ifjúkorában is ez a harmadikutassá kény- szerített író. Műveiben csak annyi az utópia, amennyit gondolkodó ember nem nélkülözhet. Társadalom- és népismeretét, helyzetérzését és politikai éleslátását bizonyítja ez a könyv is. A Kiadatlan tanulmányok kötetben meg nem jelent írásait gyűjti egybe: a fiatalkoriakat és a Sajkődi estékből kimaradtakat; a tartalmi elrendezés Németh írói korszakait követi. Ha az időrendben közölt kritikákat, tanulmányokat és psszéket képzeletben beillesztjük az életmű hézagaiba: századunk legképzettebb s legnagyobb tanulmányírója áll előttünk: Ám a mai olvasónak nemigen van alkalma arra. hogy megismerje a tanulmányíró Németh László oeuvre-jét, s így csak az a kérdés: önmagában mennyit jelent, mennyit ér ez a gyűjtemény? Azzal kell kezdenem, hogy voltaképpen nem is tanulmánykötet ez az 1500 oldalas mű, hanem szellemi fejlődés-regény. Szellemi fejlődés-regény hullámvölgyek, szakadékok nélkül. S ez egyben annyit jelent, hogy nincsen benne egyetlen érdektelen írás, egyetlenegy jelentéktelen sor sem. Ha van még hitele ennek a kifejezésnek: a belső parancs diktálta minden sorát. A fejlődés-regény eiső fejezete: a Tanú, a maga írta folyóirat előtti korszak. Ebben az időben Németh László főképp könyvkritikákat ír; és felsorakoztat egy új írónemzedéket, kortársait. Kritikai naplóját csak itt-ott szakítja, meg egy-egy pompásan megformált, összegező tanulmány (ilyen például A Rousseau-i eírne- alkatról szőlő). Nem véletlen kirándulások ezek az összegező tanulmányok. Már első kritikái is túlmutatnak a puszta kritika önkorén, a méricskélés, analízis korlátain. Valóban „igénybejelentések“ ezek az írások: amikor például irodalomtörténeteket bírál, körvonalazza a maga irodalomtörténeti koncepcióját is. Csapnivaló rossz könyvekről senki sem írt olyan olvasmányos, ragyogó kritikákat, mint Németh László. Ezeket a könyveket ma már hírből sem ismerjük, senki sem olvassa őket. v / V de a róluk szóló Németh László-birálatokat nemcsak irodalomtörténeti érdeklődésű szakmabeliek fogják a jövőben is olvasni, hanem minden igazi könyvbarát. Németh László minden kritikájánank van valami kritikán túli faj- súly-többlete. Bekezdésről bekezdésre gyara- oítja tudásunkat: egyetemes szempontból látja és láttatja egy-egy mű ínherens hibáit, olyannyira, hogy a fogékony olvasó már-már rendszeres esztétikát kovácsolhat magának. Megtanít az olvasás művészetére, anélkül, hogy oktatna. Legmarkosabb kritikáin is épülni lehet: ha olvassuk a Kiadatlan tanulmányok néhány miniatűrjét, többet tudunk meg költészetről, elbeszélésről, regényről és drámáról, mint huszonhárom akadémiai tollnok széptanából. A második korszak a Tanú korszaka, a minőség forradalmának, az új enciklopédiának a meghirdetése és megvalósítása. Az irodalom- történészek tanúsága szerint a Tanú legjobb írásait Németh László A minőség forradalma című gyűjteményének hat kötetében közölte. Am a kiadatlan tanulmányokban még egy vaskos kötetre való „legjobb írás“ kapott helyet ebből a korból: égy sorozat műbírálat, olyan átfogó és jelentős tanulmányok, mint a Hungarológia. az Iskolaorvosság, A reform és olyan apró remekművek, mint az Egy év szilánkokban vagy a Terv nélkül darabjai. Mégis, számunkra az igazi fölfedezés a Tanút követő korszak, mely tulajdonképpen máig tart. Ez a hatalmas bőséggel áradó esszéfolyam is a közületien, vagy csak folyóiratokban közölt írásokat hozza elénk. Nincs az értekező prózának és esszének olyan vállfája, amelyik alakot ne öltene itt. Az útirajztól a magánlevélig mindent megtalálunk, s az útirajzban, a magánlevélben és az interjúban is: ugyanaz a teljesség. A tartalomjegyzék böngészőjének csak útkaparó ez a könyv — pedig mennyivel nyugtalanítóbb, szuggesztívabb így, mintha csupán szabályos tanulmányok sorakoznának benne! Éppen az „alkalmi“ jelleg, a véletlen- szerű műfaji sokrétűség avatja páratlan szellemi önéletrajzzá. A Tanú előtt „az erő, a távlat, s mindenek- fölött a komolyság“ jellemezte Németh László írói magatartását. Ez az attitűd később sem változik, sőt egyre nagyobb hullámköröket vet az író körül a magyar közéletben. írói szerepe sorssá szilárdul’ Magyarország és Európa vigyázója lesz, rendkívüli képességei pedig arra sarkallják, hogy felrajzolja a kor „teljes szellemi" látképét. Németh László eredendően moralista gondolkodó; a Kiadatlan tanulmányok is ezt tükrözi. Fiatalkori írásainak parazsa ott izzik ma is az öregkor bölcsessége mélyén. Elég, ha elolvassuk az Irodalmunk jövője című tanulmányát, vagy a Bartók és a tizenkilencedik századi zene című esszéjét: magyar sorskérdések és Európa gondja szólal meg bennük. A könyv fül-szövege szerint ezek az írások mind konkrétabbá teszik Németh László humanizmusát. Csakhogy Németh László humanizmusa sohasem volt elvont, még első írásaiban sem: csak a botfülű olvasó nem veszi észre, hogy fiatalkori és legújabb írásai felelgetnek egymásnak. A Kiadatlan tanulmánynak éppúgy, mint a Magyarság és Európa vagy A minőség forradalma, Németh László magyar enciklopédiáját teszi teljessé. De el ne feledjük: ez az enciklopédia maga az életmű, tehát tíz regény, húszkötetnyi esszé, huszonöt dráma. E hatalmas teljesítményt számokkal, kötetekkel nem lehet lemérni; esztétikai műszavakkal sem, hisz messze tűi van az irodalmon. Németh László nem fér bele az irodalom-történetbe, a művelődéstörténetbe, egyetlen skatulyába sem. Ady óta ő a magyar nép önismeretének leggazdagabb forrása. TANULMÁNYOK CSANDA SÁNDOR: ELSŐ NEMZEDÉK Az ismert nevű szlovákiai magyar irodalomtörténész ezúttal olyan témához nyúlt, a- melyet összefoglalóan még senki sem dolgozott fel. A mü irodalmi arcképek sorozata. Külön tárgyalja a lírikusokat, elbeszélőket, a drámaírás, a publicisztika és az irodalom- tudomány képviselőit. Az utol- f só fejezetben tájékoztatja az olvasót a szlovákiai magyar i- rodalom 1945 utáni fejlődéséről. A könyvet képanyag egészíti ki. Fontos tartozéka — kivált a szakemberek számára — a gazdag irodalomjegyzék. (Kcs 21.—) FÁBRY ZOLTÁN: STÖSZI DÉLÉLŐTTÖK A csehszlovákiai magyar i- rodalomnak európai rangot a- dó Fábry Zoltán új esszégyűjteménye a szellemi (elsősorban irodalmi) élet nagy területét méri fel. Az Adyval foglalkozó első rész az „ősökön és rokonokon“, Csokonain. Ibsenen, Gorkijon, Tömörkényen át eljut az önálló kötet terveként régóta dédelgetet Ady igazáig. A második rész a Cantata profana nyitánnyal Bartóknak, József Attilának, Gaál Gábornak, továbbá a Kanadai Magyar Munkás volt főszerkesztőjének. a gömöri születésű Szőke Istvánnak, Balogh Edgárnak, Sipos Béla műépítésznek és Illés Bélának állít emléket. A továbbiakban Fábry új szlovákiai regényeket taglal. A negyedik részt elsősorban Masaryk magyar emlékének szenteli. A záró rész fókuszában a „világ- irodalom — világbéke“ gondolata áll. (Kcs 22.—) 'ER5EK IÄBI TIBOR: SE ELEVENEN, SE HOLTAN Közel két évtized java termését, hat megjelent kötet (Ez a te néped, Hazám, hazám..., Vándormadár, Tízezer év árnyékában, Könny a mikroszkóp alatt) színe-javát adja ez a válogatás — kiegészítve a legújabb versekkel, amelyek a kötet egyharmadát teszik. Bábi Tibor nemcsak a legérettebb lírikusunk, hanem egyúttal az a költőnk, akit a legmélyebbre nyúló gyökerek kötnek szülőhazájához. Méltán állíthatjuk tehát, hogy ez a kötet az utóbbi húsz év csehszlovákiai magyar lírájának keresztmetszete és summája, (Kcs 13.— ) CSONTOS VILMOS: CSENDES LOBOGÁSSAL A kétkezi munkás életformáját máig élő, autodidakta költő születésének hatvanadik év-
