Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-19 / 46. szám
Radó Jánossal, a Slovnaft dolgozójával. Az SMZ üzem- részleg mestere. A bratislavai 2-es körzet pártbizottsága vezetősége elnökségének tagja. Három kérdésre kértünk tőle választ, amelyekre a választ az 'alábbiakban közöljük. — Mi a véleménye a CSKP gazdaságpolitikájáról? Miben látja a kiutat a jelenlegi helyzetből, bízik-e a reformtörekvések bátor folytatásában? — A Novotny-féle vezetés gyászos örökséget hagyott ránk. Ez nemcsak az én véleményem, a munkatársaim is ezt vallják. Egyszóval, nem ismertük gazdasági életünk problémáit, csupán azt sejtettük, hogy itt valami nincs rendjén. — Igaz, nem is tehettünk mást, mert nem tájékoztattak bennünket a minket érintő problémákról." A „bennünket“ alatt természetesen nemcsak a kommunistákat értem, hisz a dolgozók többsége pártonkívüli. Tehát itt a kérdés: Miért nem tájékoztattak bennünket az akkori vezetők? Pedig fejlett iparunk s tekintélyünk volt a nagyvilágban, mégis ide jutottunk. Es mindezt csak januárban tárták elénk. Itt a szomszédos Ausztria esete. Valamikor szegény szomszédként emlegettük, ma jóuéhány éves előnyre tett szert előttünk. Még jó, hogy januárban sor került gazdasági helyzetünk feltárására. De ha már itt tartok, nem feledkezhetem meg a többi szomszédunkról, barátunkról sem. Lehetetlennek tartom, hogy tájékozatlanok lettek volna gazdasági helyzetünkről, márcsak azért sem, mert szoros kapcsolatokat tartunk fenn egymás között. És még sem jöttek segítségünkre. Akkor, amikor pedig sajátos módon hozzáláttunk dolgaink rendezéséhez, sor került közbelépésükre. Pedig kinőttük már a gyermekcipőt, gyámkodás- és kézenvezetés nélkül is boldogulnánk. A mi dolgainkért elsősorban is csak mi — és senki más — lehetünk felelősek. Tehát nem szeretnénk és nem is akarunk a sötétben tapogatózni, annak ellenére, hogy a régi vezető gárdának nagyon Is jól jönne ez. Példa erre a mi üzemünk, a Slovnaft esete is, az iraki naftával. Hogy miben látom a kiutat a jelenlegi helyzetből? Hát erre jelenleg nehéz megadni a választ. De mégis úgy érzem, hogy az akcióprogramban megszabott irányelvek szerint a gazdasági reformok következetes megvalósításával újra kezdhetnénk, természetesen az új vezetéssel. Mert nálunknál szegényebb barátainkra, szomszédainkra, aligha számíthatunk, hisz köztudomású, hogy többen adósaink is. Itt felvetném még a nyugati kölcsönök lehetőségeit. A jelek szerint azonban az efféle lehetőségek megragadása nemcsak tőlünk függ. — Hogyan néz a párt egységére és mit lát a frakciós csoportok tevékenységében? — Itt mindenekelőtt említést kell tennem az úgynevezett' január előtti egységről. Ebből, mi egyszerű párttagok többé nem kérünk. Fejbóloga- tós jánosok egységére nincs szükségünk. Ahol ilyen egység van, ott egyeduralom jön létre, és azt tudjuk, hová vezet. Van itt azonban egy másik egység is, amely januárban és a későbbiek folyamán jött létre. Ez az egység erőt ad. Példa erre a tavaszi és a 2 ói ifjúság — Négyszemközt nyári hónapok idején kialakult helyzet. Ilyen összhangot a vezetők és a dolgozók között az elmúlt húsz év alatt aligha tapasztalhattunk. És hogy miből adódott mindez? Erre már könnyebb a válasz: egyszerűen megtudtuk, hogy hányadán állunk, ismertük tennivalóinkat, nem kergettünk álmokat, é- reztük, hogy nagy erőkifejtés szükséges a múlt hibáiból e- redő nehézségek megszüntetésére. Egyszerűen új lehetőséget láttunk magunk előtt, a párt és az államvezetés őszintén, nyíltan ismertette a helyzetet. Ez pedig biztonságot a- dott legtöbbünknek, és új tempót diktált az élet minden területén. igaz, ebben a nagy forrongásban, útkeresésben is akadtak vámszedők, akik a demokráciát és a humanizmust másképp értelmezték, mint a dolgozók többsége. Példa erre a Kétezer szó néhány kitétele, amivel igazán nem érthettünk egyet, s amit annak idején ki is fejtettünk, ámbár azt is el kell mondanom, hogy ez magában igazán nem jelentett különösebb veszélyt fejlődő és e- rősödő demokráciánk számára. Meg volt minden eszközünk és lehetőségünk, hogy az új irányzat számára veszélyes elemeket felszámoljuk. Minket, egyszerű párttagokat, dolgozókat, azonban azok a visszaélések bántottak leginkább, amelyeket a párt, illetve az egész nép nevében egyesek és csoportok követtek el nevünkben. A törvénytelen bűnpereket, az egyszerűen gyilkosságnak mondható kivégzéseket, mi csak elítélhetjük. Ha egy párt kommunistának vallja magát, mely küldetése magaslatán áll, az ilyen módszereket nem alkalmazhat, s nem állhatnak ilyen vezetők az élén. Hol akkor a kommunista becsület, kérdezem — és velem együtt mások is, — ha közel húsz év után kell ilyen dolgokról értesülnünk. Mi kommunisták, akik felelősséget érzünk ezért az országért, minden becsületes dolgozóval e- gyütt, az ilyen módszerekkel és vezetéssel nem érthetünk egyet. Becsületes munkát követelünk mindenkitől, lent és fent egyaránt. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hová vezetnek ezek a módszerek; az egyeduralomhoz, uralomhoz a tömeg felett, és ez nem egyeztethető össze elveinkkel. Hát így látom én a január előtti egységet. Az igazi egységért dolgozni, harcolni kell, csakis az igaz szó, a meggyőzés erejével hozható létre. Próbát tettünk kialakítására a tavaszi és nyári hónapok folyamán, és ez részben sikerült is. De augusztus 21-e új helyzetet teremtett, — ezzel nem számoltunk. Üj nehézségek gördültek elénk, és ami még ennél is súlyosabb, az egyes frakciós csoportok is elődugják fejüket a mélyből. Tudjuk, kikről van szó, olyan levitézlett egyénekről, akik januárban elvesztették a talajt lábuk alól. olyan bizalmat vesztett egyénekről, akik visszasírják a múltat, az úgynevezett egységet. Ezek az idős kommunisták mögött i- gyekeznek meghúzni magukat. Én viszont nem így osztom fel a kommunistákat, és azt hiszem, mások sem. Vagy kiáll valaki elvei mellett, vagy nem. Vagy végrehajtja a párthatározatokat, vagy nem. Szerintem csakis ezen az alapon lehet különbséget tenni a kommunisták között, csakúgy mint a dolgozók között, életünk minden területén. Én magam az érvek embere vagyok, ha ezek az úgynevezett „egységet akaró“ kommunisták nálunknál jobb programmal képesek előállni, úgy kérem, vitatkozzunk. De aknamunkát, soraink megbontását, nem tűrjük senkitől. Legyen az bárki is, és használjon fel bármit is védőpajzsul. A mai idők nem alkalmasak frakciózásra. — Szeretném, ha néhány szóval megemlékezne az ifjúságról is. — Igazán — és ezt minden kendőzés nélkül el kell mondanom — csak a januárt követő hónapokban ismertük meg ifjúságunkat. Sok szó e- sett róla már korábban is, sőt nagyon is sok, csak éppen az hiányzott az egészből, hogy nem ismertük eléggé. Az az optimizmus, amely magával ragadta ifjúságunkat a tavaszi és nyári hónapokban, azonban nem meglepő számomra. Ha visszanézek az én korosztályom ifjúságára, megállapítom, hogy semmiben sem maradnak le mögöttünk. Csupán a lehetőségeik és a körülményeik mások, bár azt sem mondhatnám, hogy a január e- lőtti hónapokban is mindenben így lett volna. De én azért mégis úgy vélem, hogy hiányzik belőlük a bátor kiállás, a saját igazukért, ami bennünk valamikor megvolt. Ezt azonban nemcsak az ő hibájukként rovom fel. Ludasak vagyunk ebben mi is. Hiányosságként rónám fel még azt, hogy az utóbbi hónapoktól eltekintve, nem volt meg az az igazán szoros kapcsolatuk a dolgozók tömegeivel. Itt elsősorban is a közép- és főiskolásokra gondolok, annak ellenére, hangozzék ez bármilyen furcsán is, hogy többségükben munkás- és parasztszülők gyermekei. Az utóbbi időben e téren is változást vélek felfedezni. Végezetül még annyit fiataljainkról: az elkövetkező hónapok még az eddigieknél is komolyabb próbára teszik ifjúságunk politikai érettségét. Beszélgetett: Sárkány Árpád Hová járjanak a fiatalok ? A nagytárkányi ifjúsági szervezet kéri az Új Ifjúság szerkesztőségét, hogy hozza le cikkünket. Talán ez által segítséget is kapunk a helyi vezetőktől. A problémánk a következő: Az ifjúsági szervezet kb. két éve kapott egy klubhelyiséget, élveztük, örültünk neki, színes esti programokat készítettünk, de sajnos ez az élvezetünk, szórakozásunk, nem sokáig tartott. A HNB elnöke, Fülöp elvtárs, nem nagyon támogatott bennünket. ígéreteket kaptunk, hogy a klubot kifestik, de ez kb. egy évig csak ígéret maradt. Végül is, mi magunk kezdtük festeni a klubot. A festés három hétig tartott és jól sikerült. Nagy utánjárás után, sok könyörgésre, tíz asztalt is kaptunk — ennyit vett a HNB. Hogy otthonosabb legyen, függönyökről is gondoskodtunk, virágvázát vettünk minden asztalra, megjavíttattuk a TV- t; mindez 800-1000 Kös-be került. Mire ezzel elkészültünk, a HNB elnöke közölte velünk, hogy a mi helyiségünkben napközi lesz és mi egy újat kapunk. Hittünk Fülöp elvtársnak, az ígéretét azonban nem váltotta be. Sok vitázás után azt az Ígéretet kaptuk, hogy a kultúrház (ami mindennek nevezhető, csak annak nem) mellett egy helyiségben rendezhetjük be a klubot. Sajnos, ez a helyiség nem felel meg, sötét, kicsi és egészségi szempontból sem kifogástalan: a tető beázik. Ha táncmulatság van, ki kell ürítenünk a helyiséget, mert itt szokták az italt mérni. Különben sem fér el benne négy asztalnál több. Van községünkben egy nagy helyiség, a falusi könyvtár, de soha nincs nyitva. Itt kb. 800- 1000 könyv van. Ezt a könyvtárat egy kisebb helyiségben is el lehetne helyezni, de Györgyfi elvtárs nem hajlandó erre. ö a felelős azért, hogy a könyvtár nincs nyitva. Nagyon szomorú dolog, hogy egy 2500 lakosú községnek nincs könyvtára, csak azért, mert nincs aki nyitva tartsa — és a fiatalok, ha szórakozni akarnak, csak a kocsmába mehetnek el. Ha gyűlést tartunk és meghívjuk a HNB elnökét, Fülöp Sándor elvtársat és Györgyfi Árpád pártelnököt, könyvtárost, nem jönnek el, hogy véletlenül meg ne kérdezzük tőlük „Mi lesz a klub- helyiséggel?“ Ügy gondoltuk, ha az újság hasábjain szerepel a nevük és a problémánk, talán elgondolkodnak egy kissé és előbb nyer ma jd megoldást ez a kérdés. Még megemlítem azt, hogy mozi helyiségünk sincs, azt is megszüntették, viszont nem nagyon sürgetik a kultúrház átalakítását, ami egyben mozi helyiség is lenne. Reméljük, hogy kérésünk meghallgatásra talál és hamarosan olvashatjuk az Oj Ifjúságban cikkünket és így talán előbb kapunk orvoslást is. A nagytárkányi fiatalok (53 aláírás) (A szerkesztőség megjegyzése! Nagyon örülnénk, ha a nagytárkányi vezetők állást foglalnának a fiatalok panaszával kapcsolatosan. Várjuk levelüket!) Vágkirályfai jelentés Élve a történelmi lehetőséggel s az ifjú magyar nemzedék lelkesedésével az adott helyzet kapcsán, 1968. szeptember 27-én megalakítottuk mi is Vág- királyfán ifjúsági klubun- <at. mely Ady Endre ne- rét viseli. A falu fiataljainak zöme jelen volt az ünnepi aktuson — segíteni kíván és részt kér a munkából! Az ifjúsági klub szorosan kíván együttműködni a helyi Csemadok szervezetével és megtesz mindent azért, hogy falunk fiataljainak minden óhaja és kérelme teljesítve legyen. Hisszük, hogy törekvéseink magasztosan nemes célt szolgálnak s hogy szervezkedésünk mielőbb társadalmi szinten is jogi elismerést nyer! vincze Gábor „legyen a dal mindenkié" FELHÍVÁS A MAGYAR IFJÚSÁGI KLUBOKHOZ! Kedves Barátaink, Klubtársak! Hagyományápoló nemzet vagyunk. Erre kötelez bennünket a történelmi valóság, népünk iránti hűség és ragaszkodás. „Magyarságunk jövőjét a magyar falu határozza meg“ — mondotta Győri Dezső azon az emlékezetes keszegfalvi találkozáson. A Sarlósokkal együtt valljuk mi is ugyanezt, és ott akarjuk folytatni, ahol ők abbahagyták. A magyar vidék a maradandó nemzeti értékek forrása, a népdal bölcsője. Azé a népdalé, melynek dallama egy nemzet történelmét, érzésvilágát tükrözi. Tisztelt szerkesztőség! Az Oj Ifjúság egyik számát testvérhúgom által kaptam, hogy olvassam el a nagy költőről, Stúr Lajosról írottakat; a szép mondását tisztelő megemlékezést. Mint kislány — beszéli a húgom — nagyapánk, néhai Stúr Károly, Dőlné Prlbelce-t ev. lelkész házánál töltöttem a nyári iskolai sziintdöt. Egyszer odahívott az íróasztalához és egy képet mutatott: „lói nézd meg ezt a képet, ez az én nagybátyám, Stúr Lajos, a nagy költő. Egyszer még szerencsét hozhat rátok.“ En ts minden nyári szünidőt nagyapáméknál töltöttem. f jól emlékszem, abban a szobában, ahol elszállásoltak, ott függött a falon Stúr Lajos bácsi majdnem életnagyságú képe. Nagyapám halála után fia, Pál lett utódja. Sajnos, a háború alatt mindent elvesztettek, bútoraikat, összes fényképeiket, közöttük ö nagy költö értékes képeit ts. Egyszer nagybácsim. Stúr Pált bácsi, azt mondta nekem, hogy „a Stúr család nem szerencsés“ A nagy költő is ko rán szállt sírjába. Betegsége utolsó napjaiban is kérte orvosát: „Gyógyítson meg kérem, én reám még sok munka vár." Nagyapámnak két fia és két leánya volt, már egyik sem él. Az én anyám harminckét éves korában halt meg, három kis árvát hagyott maga után. Pali bácsinak két felnőtt ftatal gyermeke húnyt el. Stúr Károly bácsinak él egy leánya, de húsz év óta vak a fél szemére, operált szemével sem lát jól. Stúr Etelka Vrbason, Jugoszláviában él. Régóta levelezek vele. Egyedül, támasz nélkül van, mert vőlegénye élesett a háborúban. Ami a Stúr-családot illeti, még arra emlékszem, hogy mint nagyleány, olyan vendégágyban háltam, mely alatt nagyapám Jankó KráM, a nagy költőt rejtegette üldözői elől. Drága jó nagyapánkat nagyon szerettük, igazt Stúr Jellem volt. Szigorú, hirtelen természetű, mint elődjei; nagy zenekedvelő és aranyszívű. Ezeket a tulajdonságokat örökölték a fivérem, nagybácsim és a fiam a leginkább, továbbá Stúr Etelka is, A nagy költő emlékét büszkeséggel, nagyrabecsüléssel őrzöm szívemben. Becses jóindulatukba ajánlva a családot, maradok mély tisztelettel özv. Lanátiak Gyuláné, néhai Stúr Károly unokája, Losonc Bizonyára mindnyájan szerettek énekelni. Népdalaink szépsége, hangulata mindegyikünket magával ragad, éneklésre serkent. így válik ismertté a magyar ember éneklésszerete- te szerte a világon. Alakítsatok énekkart klubotokon belül!! Vajon mi lehetne eredetibb demonstrálása az egyelvűség- nek, az együvétartozásnak, mint éppen a kóruséneklés. Menynyivel szebbé és emlékezetesebbé tudnánk tenni a NYIT estéit a tábortűz körül egy-egy kőrusmű előadásával, esetleg a Klubok Kórusfesztiváljának a megrendezésével. Biztosan található egy-két zeneértő egyén klubotokban, aki magára tudná vállalni az énekkar megszervezését, esetleg vezetését is. Ha ez némi nehézségbe ütközne, úgy keressétek fel a helyi kilencéves iskola zeneszakos tanárát, és kérjétek meg legyen segítségetekre ebben a nemes munkában. Nagyon szeretnénk, ha felhívásunk minél több klubban találna megértésre. Ha esetleg problémáitok lennének (kottaanyag beszerzése stb.) amennyiben lehet készségesen segítségetekre sietünk. Kérünk Titeket, értesítsétek bennünket énekkarotok megszervezéséről, megalakulásáról, hogy számon tudjuk tartani, kikkel számolhatunk majd a jövő évi táborozáson. Feltétlenül tüntessétek fel, az énekkar vezetőjének nevét és pontos címét. Várjuk leveleiteket! Címünk: JAIK, Bratislava, nám 1. mája 30. (Szakái Gábor)
