Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-12 / 45. szám
|0 új ifjúság BOBBY CHARLTON: ELETRAjMAPOK A múltkor ott hagytam abba, hogy beválogattak a gimnázium válogatottjába. A bökkenő csak egy volt: a mérkőzésre szombaton délelőtt került volna sor, nekem pedig szombaton délután a Manchester színeiben Is pályára kellett volna lépnem. A gimnáziumban fogalma sem volt senkinek az 1- gazságról. Elérkezett az i- gazmondás órája. Fölkerestem a tornatanárt, és megmondtam, hogy ml a helyzet. Telefonáltam édesanyámnak, s bejelentettem, kilépek az Iskolából, mert akkor nem szerepelhetek a Manchesterben. Édesanyám megértett, s azt az utasítást adta, keressem fel az igazgatót. Rossz előérzettel, remegő térdekkel kopogtattam be az irodába. Megmondtam, hogy nem érettségizett értelmiségi, hanem profi futballista akarok lenni. Az igazgató csak ennyit mondott: „Tökéletesen igaza van.“ Hetenként két fontot kerestem, s újabb nagy lehetőség állt előttem: ötéves i- paritanuló kurzusra járni a gépész szakon. Mint bebizonyosodott, fölöslegesen eltöltött időnek bizonyult ez az öt 'év, de a szüléimét boldoggá tette, s az én lelkiismeretemnek is jót tett. Sohasem érdekeltek a gépek, sohasem leszek gépész. Csupán a teafőzésben tűntem ki, s kenyérszelésnél az ujjaim megvágásában. Sohasem tudtam tökéletes, precíz munkát végezni. Akkoriban nem volt karórám. A házból épp egy toronyra lehetett látni. Amikor köd volt, nem tudtam, mennyi az idő. Én reggel hétkor keltem, nyolctól este fél hatig dolgoztam. A profik féltízre jártak edzeni, s délután négyre be is fejeződött számukra a nap. Micsoda különbség! Hét „Busby Babes“ lakott velem együtt. (Matt Busby fiait hívták így.) Micsoda ! kutyálkodások folytak! Vágytam a szüleim után. e- lég zárkózott voltam, de a többiek olyannak fogadtak el, amilyen voltam. Mark volt közöttünk a legidősebb. Moziba vitt, fantasztikus de- I tektívfilmekre, s aztán öt mérföldet gyalogoltunk haza. Úgy éreztem magam, mint í légy a szilvalekvárban. Nem | hinném, hogy a focit sike- I résén lehetne más foglalko- É zási ággal kombinálni. A I fiatal ember előbb döntse el, mit akar az életben csinál- ! ni, s aztán lásson neki a munkának tiszta szívvel, minden erejével. A munkában sem gondoltam másra a futballon kívül. Azért vágtam meg annyiszor az ujjam. Azokra a srácokra gondoltam, akik a stadionban dolgoztak, s irigykedtem, hogy ők szemtanúi lehetnek a nagycsapat edzéseinek, minden mozzanatának. Arról álmodoztam, hogy a pályán vagyok, s figyelem a nagyokat a fejeselgetés és lövés gyakorlása közben, s csikkeket szedegetek a lelátókon. Mindegy, milyen munkát végezek, csak ott lehessek a közelben! Tizenhét esztendős koromban teljesült az álmom: || profi-szerződést kötöttem a T Manchester Uniteddel. f. b. gy. § VÉLEMÉNYÜNK SZERINT nem tárgyilagos a Smena október harmincadikat számában megjelent képaláírás szövege, amely a Magyarország — Bulgária olimpiai labdarúgó-döntőt kommentálja. Ä szöveg így hangzik: „A magyar-bolgár olimpiai labdarúgó-döntő alapos pofont adott a fennkölt olimpiai eszmének. Ki látott valaha is hasonlót? — négy játékost állítottak ki! Az embernek nem megy a fejébe, hogyan történhet meg ilyesmi két baráti szocialista ország reprezentánsaival? Mit csináltak a csapat vezetői és edzői? Az eset mindnyájunkat érint, akik szívünkön viseljük a szocialista testnevelés reprezentánsainak becsületét. A magyarok — és főleg a bolgárok — nem értik teljesen a fair play eszméjét, bér olyan országokat képviselnek, amelyek nem egyszer hangsúlyozzák a szocialista viszony megőrzésének fontosságát. Kíváncsian várjuk, milyen következményeket von maga után a két szocialista országban az eset...“ Félmtlliárd ember látta az olimpiai futball- döntőt. Eddig csupán egynek volt ez a véleménye. Azzal teljesen egyetértünk, hogy a mérkőzés — sajnos — nem volt méltó az olimpiához. De ki okozta ezt? Mit vétettek a magyar játékosok, az edző és a csapat vezetője? Véleményühk szerint mindvégig megőrizték hidegvérüket, példásan viselkedtek, nem hagyták kiprovokálni magukat a bolgároktól. Azonkívül: a bolgár edző mindent megtett annak érdekében, hogy lecsitítsa fiait, de őt is lök- dösték a saját játékosai! Juhász belemenése nem volt durva, de ebben a légkörben ki kellett állítani, ezt megértjük. A Smena szerkesztőjének nem megy a fejébe, hogyan történhet meg ilyesmt két baráti ország játékosaival. Nekünk meg az nem megy a fejünkbe, hogyan történhetett meg — többek között — olyasmi, hogy a világ első szocialista államának játékosait ütőtte-verte Trnaván Hagara, Adamec és a többiek a tavalyi Trnava-Torpedó visszavágón? Még inkább nem megy a fejünkbe, hogy ezzel az esettel miért nem foglalkozott a Smena? Miért adott igazat a nagyszombatiaknak? Summa summárum: a szocialista újságírás alapköve az igazmondás, a tárgyilagosság. Még szerencse, hogy a csehszlovák lapok közül csupán egyetlen akadt, amely bakot lőtt.-0- / Szinte mindegyik tévériporter szöglet-mániában szenved. Izgatottabban figyeli, hány szögletet ért el a két csapat, mint mondjuk hány gólt? Igaz, a gólok ritkábban potyognak, de a- zért túlzás ilyen hévvel tanulmányozni a kor- nereket. Ki tudja, miért honosodott meg ez a szokás nálunk? Jó lenne mielőbb letenni róla! (b) 4 legszebb csehszlovák tornásznő, s a legjobb csehszlovák tornász, a Kubiőka-há- zaspár úgy döntött, hogy nem tér vissza hazájába. Kár értük_ FRANTISEK VESELY, (SLAVIA): Talán egyik ligacsapaton sem mérhető le annyira, mit jelent az egyéniség, a kulcsember szerepe a közösségben, mint a prágai Slávián; itt sokszor egyetlen emberen múlik a siker vagy a kudarc: Frantisek Veselyn. Ha Vesely jól játszik, leköt a védelemből két embert, megzavarja a védelmet, elfut és bead, vagy éppenséggel 6 maga lő gólt. Ha Veselynek nem megy? Baj van a Sláviával. A szurkolók tudják a legjobban, hogy ilyen esetben a legkeservesebb kibírni a kilencven percet. Frantisek Veseiyt mindenki ismeri. A válogatott csatára, alacsonytermetű, kékszemü fiú, mindig gondosan borbélynál nyiratkozik, és mindig készségesen áll az újságírók rendelkezésére. Tavalyelőtt beszélgettem vele először. Csapata akkor Masnyt és Ondákot a- karta megszerezni, rosszul állt a szénája. Most pedig Knébor- tot, Kravárikot és Viktort szeretnék átigazolni hasonló okoknál fogva. Miért van az, hogy a prágai csapatoknak nem megy mostanában a foci? VÉSEL?: Sok más okon kívül azért is, mert nincs hadiszerencsénk, enélkül pedig bajos győzni. A Slávián megfigyelhető, hány döntetlennek hitt találkozót vesztett el az utolsó pillanatokban. Mit csináltok a játékosszerzésen kívül a jobb szereplés érdekében? VÉSEL?: Még az átigazolásokkal is várjunk, hiszen itt nem mi mondjuk ki az utolsó szót. Hány embert akartunk már átigazolni! Az edző személye is kérdéses, Nedvídek átmeneti megoldás talán, ezt én sem tudom pontosan. Csapatunk nem olyan rossz, hogy sereghajtó legyen. Nyolcadikkilencedik helyen köthetnénk ki a ligában. Vannak gyengébb együttesek is, dehát ha egyszer nincs szerencsénk. Neked a Sláviában sajátos szereped van. Kielégít az örökös egyformaság? VÉSEL?: Lassan megszoktam már, hogy nekem kel! eldön- tenem a találkozók sorsát, persze egy igazi jobbösszekötővel más lenne a helyzet. Kad- rabát elengedték, mert állítólag öreg volt, de sokkal gyorsabban gondolkodott, és sokkal élesebben látott a pályán, mint a fiatalok. Jó összekötő nélkül minden szélső halott. Ezért FrantiSek Vesely igyekszem szinte mindent játszani; hol a balszélen, hol a középcsatár helyén felbukkanni. Erőnléttel kiválóan bírod a meccseket. Mi a magyarázata ennek? VÉSEL?: Talán az, hogy nagyon szeretek mozogni, apám is focista volt, mint gyereket minden meacsre kivitt. Ha nem is fizetnének, ugyanolyan szívesen játszanék. Esetleg kiesünk a ligából. Én nem csinálok belőle tragédiát. Ilyen a labdarúgás. És a foci a második ligában is foci. Nem befolyásol lélektanilag túlságosan a rádbízott kulcsszerep? VESEL?: Az utóbbi időben igen. Egyre inkább érzem, hogy lelkileg kimerülök ebben a felelősségteljes játékban. Túl nagy teher, ha elsősorban mindig tőlem várják a gólhelyzetek kidolgozását, vagy esetleg a gólok szerzését. Feltűnő, hogy te, akit any- nyiszor kaszálnak el egy találkozó folyamán, alig vagy sérült, sőt: nem is emlékszem, hogy sérülés miatt hiányoztál volna a csapatból. VESEL?: Először is afféle gumiember vagyok, tudok esni. Másodszor: talán úgy vagyok megépítve, hogy az izmaim, csontjaim és inaim ellenállóbbak az átlagosnál. Lekopogom: semmilyen komoly sérülésem nem volt még, soha! Törés, repedés, izomszakadás? Nem ismerem. Egyszer volt vérömlés a bokámban, de három nap alatt rendbejöttem. Ez is lélektani teher már, mert érzem, hogy ez így nem mehet sokáig. Nehogy már a következő vasárnap megsérüljek! Mit tartanál hasznos lépésnek a csehszlovák labdarúgásban? VESEL?: Azt, hogy huszonhat-huszonhét éves korukban engedjék ki a játékosokat külföldre, s Csehszlovákiába is szerződhessen külföldi labdarúgó. Masopust már öreg, bár így is megy neki a játék, de jobban propagálta volna hazáját és többet keresett volna, ha mondjuk öt évvel korábban engedik ki. Eredeti foglalkozásod: esztergályos. VESEL?: Igen, kitanultam ezt a szakmát, de most irodába tettek, mint ez már lenni szokott. Jól fizetnek a Sláviában? VESEL?: Mindenütt lehet keresni, ha gyűlnek a pontok, ha szaporodnak a győzelmek. És mindenütt kevés a pénz, ha nem megy a csapatnak. A focin kívül mit szeretsz még csinálni? VESEL?: Beat-zenét hallgatni. Imádom a beat-zenét, Prágában minden koncerten ott vagyok. November hatodikán megnősülsz. Jól meggondoltad a dolgot? VESEL?: Remélem. Azt hiszem, lassan benő a fejem lágya. Kit veszek el? Egyszerű prágai lány lesz a feleségem, Verának hívják, elárusítónö egy boltban. Nagy szurkolónk. Véra asszony, az újdonsült feleség Mire ezek a sorok napvilágot látnak, Verát már Vesely- né asszonynak szólítják a boltban, Frantisek Vesely pedig gyűrűt yisel az ujján, Szikorá- hoz, Pollákhoz, Kunéhoz hasonlóan. Az 1968-as év nagy hatással volt a fiatal válogatottakra. Kívánjuk, hogy Frantisek Vesely házassága jól sikerüljön, s az ifjú férj is az elsőligás pályák gyepén futkosson, továbbra is, bár neki az alsóbb osztály is a focit jelenti. Batta György fl foci a második ligában is foci!
