Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-05 / 44. szám

új ifjúság A TORNAI KÁDÁR A FÜTTYÖT, NÓTÁT ZEN- GETÖ, A BÚT ÉS BAJT FE­LEDTETŐ MUNKÁRA GON­DOLOK — írja Illyés Gyula „Munka a munkával“ c. ver­sében. A füttyre és a nótára min­dig szüksége van az ember­nek, mint az oxigénre, a víz­re. A bút és bajt elfeledni? Bú és baj annyi akad, amennyi szippantásnyi lég vagy kortyintásnyi víz van az ég alatt. A munka terem­ti meg azt a létfontosságú egyensúlyt az emberben, amely végül is élni készteti. A huszadik század nem az ódák százada, talán éppen azért, mert annyi mindenről kényszerülne az ember ódá­ban lelkesülni, hogy belefá­sulna. A huszadik század a kis örömök százada. Talál­koztam egy emberrel, aki Tornán él és szabad idejé­ben kádármunkával foglal­kozik. Róla szól ez az írás. Hegedűs László törékeny fekete ember. Gondolatait feltűnő logikával és folya­matossággal közli. Azon ke­vesek egyike, aki ért a ká­dár-mesterséghez. (Torna vidékén bodnárnak, egye­bütt bognárnak is nevezik a fakád, faputtony, hordó­készítőket.) A mesterséget édesapja szerettette meg vele. Fel­tűnően sokat említi apja ne­vét. Lám, milyen nagy sze­repe lehet a szülőnek gyer­meke életében, ha okosan, bölcsen irányítja! A Hege­dűsök képzett, olvasott, ügyes emberek lehettek. He­gedűs László, a tornavidéki kádár is az. Műhelyében sa­játmaga készítette körfű­rész és gyalugép áll. És itt van a vonószék, a mell­deszka és a görbekés is. Mint minden emberi te­vékenység, a kádár-mester­ség is külön tudomány és művészet. Tudni kell, mi­lyen fa a legalkalmasabb a hordók és kádak készítésé­hez (elsősorban a tölgy, de a fenyőt könnyebb megsze­rezni), érteni kell a faedé­nyek kezeléséhez (tűző na­pon, kimosatlanul, nedves helyen bűn tartani őket; az eszményi a hűvös, száraz hely), és ezernyi más fur- fang sorolható még ide. A kádárok általában gör­behátú, vastagnyakú, erős­kezű emberek, akár a bir­kózók. A faedények részei­nek megmunkálása közben ugyanis előre hajlik az ülő- helyzetben lévő test, s húz­za magához a szerszámot, amely formát és finomságot ad a falécnek. A kádárok sok port szívnak magukba, mert a munkájuk, az aszta­losokéhoz hasonló. 3 Hegedűs László ügyeske­zű ember, mert szinte min­denhez ért, ami körülveszi. Megtanult hegedülni is, mé- hészkedik, egy időben fém­megmunkálással is foglalko­zott. Munkájáról szeretettel szól. Beteges fember, súlyos műtéten esett keresztül, de a humora megmaradt. Éle­tét ismertetve többször is hangsúlyozza: a humor mentette meg. A fogságban színházuk volt a katonák­nak, ő is szerepelt, s ezál­tal nemcsak magának, ha­nem másoknak is örömöt szerzett. A kádármesterség kihalóban van, hasonlóan a többi kézműves - szakmához Jönnek a fém és műanyag hordók és az automatizált termelés. A tornai kádár Brünnben járva látta, hová halad a jövő útja. Ennek ellenére: szívesen adná át tudását másnak, mert még mindig van jövője a hordó­készítésnek. Torna vidékén egykor sok volt a szőlő. Az­tán jött egy szörnyű kór, s tönkrement a tőkék nagyré­sze. Most ismét újabb olt­ványokat ültettek el, a vi­dék ismét szőlővidék lesz. 4 Ifjabb Hegedűsből nemi­gen lesz kádár. Nem tartja kifizetődő mesterségnek. Az apa igazat ad nekt, kényte­len elismerni a valóságot, de a szive mélyén azért talán izgatja a dolog. Lám, már az apja is csak szabad ide­jében űzi régi mesterségét. Iparengedélyt kapna, de nem olyan sok a megrendelt fa­edény, elegendő tdő marad elkészítésükhöz esténként, hétvégeken. Ogy gondolom, Hegedűs Lászlónak már-már életmentő szenvedélye a ká­dármesterség; aki ugyanis olyan szeretettel mesél róla és olyan alapossággal, a le­xikonra hivatkozva és saját szerszámokat készítve - az annyira szereti a munkáját, hogy tökéletesen kiéli ma­gát benne, s olyankor nem gondol a betegségre sem, sót, fütyülget és nótázgat, úgy, ahogy Illyés Gyula ír­ja, felejt gondokat-bajokat. 5 A jó bor a hangulatszabá­lyozás egyik legfontosabb kelléke. A jó bornak sok tit­ka van. Az egyik a tárolás­ban rejlik. A tornai kádár hordói és kádai kibírják a legszigorúbb kritikát is. Amikor a kórházban volt és segített egy apró műszaki hiba megjavításában, rápil­lantott az orvos, és azt mondta: — Hegedűs úr, miért nem jön az orvosi műszereket karbantartani? Játszva dol­gozna és elsőrangúan. Min­den feltétele megvan hoz­zá. Hegedűs László többször gondolkodóba esik: ha al­kalma lett volna, s a sors olyan tájakra veti, ahol más­képpen Is kamatoztathatta volna érzékét, talán máskép­pen alakul az élete. Most már kár ezen töprengeni. Mert amikor kis műhelyébe lép, elfelejt mindent, s ne­kilát, hogy egy újabb put­tonyt vagy hordót csináljon. Illyés Gyulával mondva: ÍZLELI, milyen jö te­remtő LENNI, S ALKOTÖ! (t>J LUXUSSZALLÚ A JAVÁBÓL A magnólia Észak-Amerika és Kelet-Ázsia erdőinek leg­szebb fája. S az a nagybetűs Magnólia, amelyikről az aláb­biakban szó esik — Pőstyén fürdőváros, s egyben az or­szág egyik legelőkelőbb luxus-szállodájának neve. Világos, kilenc emeletes, mükő-bukorlatú épület, olyan, mintha állandóan sütné a Nap. A Nagyszombati Magas­építő Vállalat május derekán adta át rendeltetésének. Bi­zony jócskán túllépték a határidőt, míg a Magnóliát „oda­varázsolták“ az EDEN szálló tőszomszédságába. Sajnos, nálunk az elmúlt évek alatt törvényszerűvé vált a szokás, hogy az új épületeket dicsérő szavak után mindig egy „de“ szócskát vagyunk kénytelenek odailleszteni. A válla­lat főbb épületeit ismerem s róluk szólva nagyon sok „de“-vel kell megtoldani a dicsérő mondatokat. A Mag­nóliához hasonlót még nem építettek. Egyetlen épületük­ről sem lehet talán olyan sok jót és szépet elmondani mint erről, ám a „de“ ez esetben is érvényes. Mert nincsenek ugyan a Magnóliában valami égbekiáltó nagy kolaudációs hibák s éppen ez benne a legbosszantóbb, hogy ha mér ilyen szépet tudtak alkotni, akkor azokat az ici-pici hibá­kat bűn volt nem kiküszöbölni. Nem lehet teljes tehát a dicséret, de tény, hogy Pőstyénnek nincs, s az országnak sem akad hasonló luxus-szállodája. Ezért érdemes szólni róla. Május tizenharmadikétól augusztus húszadikáig nagyon sok külföldi vendég fordult meg a Magnóliában, sok di­csérő szót írtak a vendégkönyvbe. De augusztus huszon­egyediké után bizony megcsappant a vendégek száma. Pöstyénbe főleg a skandináv államokból jönnek a láto­gatók. Pőstyén a reumások Mekkája — az északi államok pedig a hideg éghajlat államai — érthető tehát. Nagyon sok volt például a kuwaiti vendég, de sajnos ez a devíza- özön csak augusztusig tartott. A károsodás azóta félmillió koronára emelkedett. Az átadás után bevált a Magnólia, kilencven százalékra teljesítették a forgalmi tervet. Hosz- szú hónapoknak kell még eltelnie, hogy a külföldiek visz- szaszokjanak. Egy hónappal ezelőtt a sliaéi repülőiskolát áthelyezték Pöstyénbe. Az iskola tanárai és tisztjei, összesen kettő- százhuszonnyolcan azóta a Magnóliában vannak elszállásol­va. S ez vendéglátás bizony korántsem jelent devizafor­galmat. A Magnólia alkalmazottainak száma 122, de ezt szezon alatt mindig kibővítik majd legalább húsz emberrel, mint ahogy azt a nyáron tették. Mindezt azért mondtam el, hogy szólhassak a munkaerő-megtakarításáról. A hatal­mas, világos konyhában minden csillog. Nemcsak a tiszta­ságtól, hanem azért, mert az összes felszerelést nikkel­lemez borítással látták el a svájciak. Igen a svájciak, ők szerelték fel az egész konyhát. A világon egyelőre na­gyon kevés a hasonló konyhaberendezés, hazánkban nincs párja. Nem ismernek gáztűzhelyet — minden villanyáram­ra működik. Choepfner Félix a Magnólia igazgatóhelyettese a legtöbbet arról beszél, hogy nagyon nehéz volt összeállítani a sze­mélyzetet. Elsősorban a szakképzettség hiánya volt nagy, másodsorban a jelentkezők száma volt kevés. Ügy kellett más testvérvállalatoktól elcsalni, vagy kíkönyörögni a Magnólia jelenlegi elkalmazottait. Tudom, sokan megrökö­nyödnek ezen, főleg azok, akik tudják, hogy Pőstyénben van egy színvonalas, nagy szakiskola, amelyben az ide­genforgalmi szakemberek kiképzése folyik. Igenám. de a végzősökből csak egynéhány pőstyéni. A többiek szüleik lakhelyéhez közel igyekeznek munkát kapni, és ez nem is nehéz, hiszen lassan minden kisvárosnak lesz megfelelő szállodája. A személyzeti lakáshiány is nagyon nagy prob­lémát okoz. Ha ezt meg tudnák oldani, megoldanák a tö­kéletesen szakképzett munkaerő-hiányt is. A százhuszonnégy szobás Magnólia Pőstyén büszkesége. Huszonkilenc millióba került — de megérte. Most már csak egy középszínvonalú szálloda hiányzik a városból.-k.­Otthontalan a Juhász Gyula Ifjúsági Klub! Az újságokban naponta olva­sunk a már megalakult ifjú­sági klubok problémáiról. Egyik faluban is, a másikban is, egy- re-másra alakulnak a klubok. De van egy város, amely még mindig nem hallatja hangját, pedig a magyar főiskolások nagy része itt tömörül. Nyitráról van szó. Nyitra hallgat, mintha fogadalmat tett volna egy régi szép közmon­dásra..., vagy mint a mesebeli vízitündér, aki emberi létét hangja árán váltotta meg. De nem! Nem vagyunk sem átváltozott tündérek, eskü sem köt a némasághoz. Bármily furcsán hangzik, de a diákokat hibáztatni ezért nem lehet. A megértés kedvéért szögezzünk le valamit: Az a tény és va­lóság, hogy tavaly volt klub, sőt klubtagok is voltak, és volt a Juhász Gyula Ifjúsági Klub­nak helyisége a járási Csema- dok egyik szobájában. A múlt év első felében minden rend­ben ment. Ha este héttől volt összejövetel (mert eddig tar­tanak az órák!, „Jancsi bácsi“ (akit mindenki így hivott), az akkori Csemadok-titkár meg­várt minket, végighallgatta a gyűlést, a csipkelődéseket, ott volt a próbákon, és segített, amiben lehetett. És mi történt? Jancsi bácsit egy MA neve­zetű diplomás egyén váltotta fel, aki annyira tiszteli a Cse- madokot, hogy kitiltotta onnan a klubtagokat. Egyszerre min­denünnen baj tódult felénk. Nem volt nyitva előttünk soha ajtó. A régi kulcsot már nem lehetett használni, mert MA új zárat tetetett a külső ajtó­ra, hogy rajta kívül oda senki ne tehesse be a lábát. Nagyon sokszor órákig vár­tunk az ajtó előtt, hogy valaki mégiscsak szerez csodálatos­képpen egy kulcsot. Vártunk, s mivel az utca közepén, a té­li hidegekben, de még késő ta­vasszal sem lehet beszélgetni, hazamentünk. És ez így ment napról napra. Mikor megkezdődött az új tanév, a diákok egyre-másra kérdezték a vezetőséget: mi van a klubbal? Mikor lesz „magyar bál“? Mikor csináltok gyűlést? És a kérdések megválaszolat­lanul maradtak mert MA azt felelte: ne haragudjatok, de én most festettem ki a Cse- madok helyiség mindhárom szobáját, és nem tudom elkép­zelni, hogy ebben az évben is ugyanaz legyen, ami tavaly volt. Hát kérdem én, mi volt ta­valy? Zaj és cigarettafüst, de azt hiszem, az elképzelhető, ha egy kis szobában összegyűlik ötven-hatvan ember, azok nem fognak állandóan csendben ül­ni, a füst pedig az eddigi meg­állapításaim szerint, még min­den lakásból és mindenünnen elszáll, ha kinyitják az abla­kot. Semmit sem kértünk a Cse- madoktól. Állandóan hideg, fű- tetlen teremben jöttünk össze, láttuk egymás leheletét, de ott voltunk és összekovácsolód- tunk, vitáztunk és megkísérel­tük megoldani problémáinkat. És most? .....a Csemadok kérlek egy hivatalos helyiség és...“ Fele­letet kérek: a Csemadok nem volt hivatalos helyiség épp úgy egy fél évvel ezelőtt, mikor mint a magyarság egyetlen hi­vatalos szerve, segített a ma­gyar főiskolásoknak? Betölti-e a nyitrai Csemadok rendeltetésének egyik legfon­tosabb részét, ha a magyar diá­kokat, a szó legszorosabb ér­telmében kitiltja a saját helyi­ségéből? Ilyen körülmények között képtelenek vagyunk a klubot fenntartani. A JUGYIK nevében: TM Állásfoglalás A múlt ifjúsági mozgalmának szervezése egyöntetűen mutatja, hogy az ifjúsági szervezetek nemzetiségi alapon való organizálása a teljes egyenjogúság szerint, megfelel az internacionalizmus elveinek. Ifjúsági szervezeteink a múltban csak ilyen alapon tud­tak sikeres tevékenységet kifejteni. Az a nézetem, hogy az internacionalizmus teljes mértékben csakis egyenrangú partnerek között érvényesülhet. Ezekből az ismeretekből kiidulva, a MISZ megalakítása mellett — amely a szlová­kiai ifjúság szervezete keretén belül működne — foglalok állást. Ilyen szervezet teljes mértékben képviselné a cseh­szlovákiai magyar fiatalok érdekeit, tekintettel szociális tagoltságukra. Csehszlovákiában a magyar fiatalok érdek- védelmi szervezete lenne, a szocializmus ügyét védené, ideológiai alapja a marxizmus-leninizmus, valamint a pro­letár internacionalizmus lenne, kitiltva minden mást, ezek­től idegent. Az a meggyőződésem, hogy az ilyen szervezet hatéko­nyan hozzájárulhatna a magyar nemzetiségű fiatalok ne­veléséhez, akik kellő előfeltételekkel diszponálnak Cseh­szlovákia további fejlődésének támogatásában. Csakis ha­ladó szellemű, a marxizmus-leninizmus elvei szerint nevelt fiatalság tudja majd teljesíteni azokat a feladatokat, ame­lyeket az ifjú generációnak a tudományos-technikai forra­dalom el kell végeznie és az életben a lehető legjobban kell realizálnia. György István Mi, a szepsi Magyar Ifjúsági Klub tagjai, to­vábbra is kitartunk a csehszlovákiai magyar nem­zetiségű fiatalok szervezetének megalakulása mellett. Magunkénak tekintjük a MISZ szervezet megalakulásának programtervezetét. Szükséges­nek tartjuk a céltudatos és intenzív munkát, mert csak az ilyen munka erősítheti a járási klu­bok szervezettségét. Mi. akik a MISZ megalapítását szorgalmazzuk, mindannyian a legmagasabb fokú szervezettség hívei vagyunk. És azt szeretnénk, hogy a MISZ teljes mértékben juttassa kifejezésre az ifjúság érdekeit és vágyait és teljes mértékben meg le­gyen minden lehetősége ahhoz, hogy a fiatalok jogaiért síkra szálljon. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a CSISZ KB Szlovákiában, valamint több más magasabb szerv is bizalmatlan velünk szemben. Meg vagyunk róla győződve, hogy az önálló ifjúsági szervezet megalapítását feltétlenül lehe­tővé kell tenni és olyan szervezeteket kell alapí­tani. amelyek eleget tesznek a fiatalok sajátos követelményeinek. Az így keletkezett szervezete­ket azután egységbe kell tömöríteni. Hogyha ak­ciós egységünket ily módon elmélyítjük, akkor képesek leszünk arra, hogy a humanista-demo­kratikus szocializmus elveiért küzdő vezető poli­tikusainkat céljaik elérésében támogassuk. Pékár József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents