Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-29 / 43. szám

A történelem bizonyítja, hogy minden álla­mot tönkretett a sovinizmus, lett légyen az nemzeti, rendi, politikai vagy vallási soviniz­mus. Nem emlékszem most annak a modern portugál történésznek a nevére, akinek mun­kájából részletés kivonatokat olvastam Lon­donban; meggyőzően mutatja ki, hogy a por­tugál világbirodalmat mint tette tönkre a so- vén imperializmus. És mit bizonyít Ausztria és Magyarország, Porosz-Németország és a cári Oroszország bukása? Aki fegyvert íog, fegyver által pusztul is el. A nemzeti problémát helyesen fogjuk meg­oldani, ha belátják, hogy annál nemzetiebbek leszünk, minél emberiebbek vagyunk. És an­nál emberiebbek leszünk, minél nemzetiebbek vagyunk. Nemzet és emberiség, nemzetiség és nemzetköziség, nacionalizmus és humanitás között nincs olyan viszony, hogy az emberi­ség mint egész, az emberiség és az interna­cionalizmus, mint extenzív és intenzív morá­lis törekvések, nemzeten kívülálló, nemzetel­lenes, nemzetfeletti és nemzetiségfelettiek lennének. A nemzetek az emberiség természe­tes szervei. A pozitív nacionalizmus ellen, mely inten­zív munkával dolgozik nemzetének emelésén, senkinek sem lehet kifogása. A nemzeteknek és az emberiségnek nem a hazaszeretet, de a sovinizmus az ellensége. A hazaszeretet nem jelenti azt, hogy más nemzeteket ne szeres­sünk. , i Természetes, hogy a nemzetiséget, a vala­melyik nemzetiséghez való tartozást, gyakor­latban a nyelv határozza meg; bizonyos, hogy a nyelv a nemzeti szellem kifejezője. Ámde nem egyetlen kifejezője; a XVIII. század óta tanulmányozzák a nemzetiségi kérdés lénye­gét és eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy a nemzetiség, egy nemzet sajátossága és jel­lege az egész szellemi és kulturális életben megnyilatkozik. Ezért ma már a nemzetiség tudatos ápolása nemcsak nyelvi, hanem átfo­gó kulturális programot is követel, — mű­vészetünk és irodalmunk, filozófiánk és tudo­mányunk, törvényhozásunk és államunk, poli­tikánk és kormányzásunk, vallást, erkölcsi és általában szellemi sajátságaink szükségszerű­en nemzetiek. Most, hogy a politikai önálló" ságot megszereztük és így sorsunk uraivá let­tünk, nem elégedhetünk már meg olyan nem­zetiségi programmal, mint amilyennek alapján a nemzeti és állami szolgaság idején dolgoz­tunk; természetes, hogy akkor a nyelvi pro­gram volt a fontos, míg a mostani nemzeti programnak összkuiturálisnak kell lennie. 1. Az önálló Csehszlovákia kivívására irányuló törekvések politikai központtá a Csehszlo vák Nemzeti Tanács volt. A tanács elnöke T. G. Masaryk. titkára E Benes, a szlovákok képviselője pedig M. R. Stefánik volt A Nemzeti Tanács irányította a több mint negyven­ezres csehszlovák légiókat is. 2. A köztársaság megala­kulásáért folyó harcban nagy szerep jutott az amerikai cse beknek és szlovákoknak is. Az első világháború éveiben csak szlovákokból több mint 700 ezer élt az Egyesült Ál­lamokban, és ezek anyagilag is nagyban segítették a Nem­zeti Tanács működését. 1918 május 30-án az Amerikában tartózkodó cseh és szlovák vezetők aláírták a képünkön látható Pittsbourghi Egyez­ményt, amely a szlovákok jogainak biztosítására ké­szült. Lényegében a csehek és szlovákok egyenrangú vi­szonyáról tanúskodik. A má­sodik dokumentum az úgy­nevezett Martini Felhívás, a- mely 1918 október 30-án a szlovák nemzet csatlakozását hirdeti a két nappal előbb megalakult Csehszlovák köz­társasághoz. |> 3. A burzsoá demokrata Csehszlovákia, amely belső berendezését illetően Közép- Európa legdemokratikusabb állama volt, nem volt képes megoldani a dolgozók szo­ciális problémáit. Az em­ber ember általi kizsákmá- niolása nem szűnt meg, A kommunisták vezette mun­kásság két évtizeden át igen sok áldozatot hozott a köz­társaság szociális viszonyai nak megváltoztatása érdeké­ben. A harc több esetben vért is követelt. Ha csupán a szlovákiai viszonyokra em­lékezünk vissza, itt említhet- hik a Krompachy-i vér­ontást, a Kosúton agyonlőtt négy munkást, épp a kosúti áldozatok esetével kapcsola­tos parlamenti tiltakozások néhány idézetét olvashatjuk ezen a képen. Továbbá ott láthattuk Major István kép­viselőt is, akit börtönből va­ló kiszabadulás után lelke­sen fogadták harcostársai. mm fiewa hív Beid pratulud miesf a f WlekB da alle r Inir&s sspörs & pmcMa PrefosavKoüifoiiisifiela!»? ElSŐ ELNÖKÜNK GONDOLATAIBÓL 5, A második világháború éveiben otthon és a határokon túl az ország legjobb hazafiai küz­döttek a fasizmus legyőzéséért és az ország függetlenségének visszaállításáért. Képünkön Ludvík Svoboda tábornok 1944 október 6-án az első felszabadult falu, Visny Komárnik la­kosaival beszélget. 6. 2948. február 25. A reakció paces-kísérlete kudarcba fulladt. Az új Gottwcdd-kormány megalakulása a dolgozó nép teljes győzelmét jelentette. Képünkön Klement Gottwald bemu­tatja új kormányát Eduard BeneS köztársasági elnöknek. 4. A müncheni kapituláció Csehszlovákia függetlenségének elvesztését, a köztársaság földarabolását jelentette. 7. Az emberi arculatú szocializmusért folyó harc elválaszthatatlan Alexander Dubéek ne­vétől. A megnehezült körülmények "között ás. a párt akcióprogram­jának teljesítése mel­lett, minden igyekeze­tünkkel a január utá­ni politikai vonalat védelmezzük.

Next

/
Thumbnails
Contents