Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-22 / 42. szám
Hogyan halt meg Emile Zola? Párizs egyik kopott külvárosában, Gennievihersben hatalmas vörös gyárépület emelkedik. Az üzemi orvost kerestük. — Emile-Zola doktort? — kérdi a portás. Az íróasztal mellől fehérköpenyes, magas, vékony dongájú, körülbelül ötvenéves férfi emelkedik fel. Francois Emile-Zola. A doktor tizenöt évvel a regényíró halála után született, mégis egész életére rányomta bélyegét az író egyénesége. Zola 1864 május 31-én vette feleségül a szép Alexandrine Melay-t, akiről Cézanne és Manet számos arcképet készített. Az író tisztelte feleségét, megértő társát a nehéz napokban — az irodalmi és politikai harcokban —, de szenvedett, mert házasságuk gyermektelen maradt. 1888-ban Zola már mint hírneves ember megismerkedik a 21 éves burgundiai Jeanne Rozelot- val. Ekkor már 48 éves, élete válságokkal teli, kétségbeesés kerülgeti, munkája sem lelkesíti, ám a fiatal nő káprázatos boldogságot kínál neki. Jeanne Rozelot hűséges, alázatos, kitartó szerelemmel szerette. Megelégedett azzal, hogy árnyékában élhet, s türelmesen várta látogatásait. Az író lakást rendezett be neki, itt született meg 1889-ben Denise, és 1892-ben Jacques. Lassanként felesége is beletörődik a helyzetbe. Tudja, hogy férje minden délutánját Jeanne-nál és gyermekeivel tölti. Nyáron, amikor a Zola-házaspár Mé- danban nyaral, az író a közelben bérelt villát Jeanne- nak és a gyermekeknek. Dolgozószobájából titokban látcsövön figyeli őket. Egy napon felesége rajtakapja, amint az utcát lesi, s meg- enyhülten így szól: — Hozd hát fel őket! S ettől kezdve mindig szívesen látja férje gyermekeit. Zola a Dreyfusz-ügyben való állásfoglalása miatt a J’accuse (Vádolok) című cikke megírása után kényszerű londoni száműzetéséből így ír Jeanne-nak: „Franciaország egy csücskében él az a három lény, akit szeretek... Azt akarom, hogy te és két kicsim osztozzatok dicsőségemben. Kívánom, hogy gyermekeim apjuk nevét viseljék.“ Az apa Svédországban, ha valaki úgy érzi, hogy igazságtalanság érte, nyugodtan a királyhoz fordulhat orvoslásért. A király olyan esetekben is segíthet, amikor mondjuk a szülők kiskorú gyermekeiknek nem engedik meg, hogy házasságot kössenek. Ilyen esetekben pontosan kivizsgálják a körülményeket és ha a király valóban úgy véli. hogy a szülők igazságtalanok gyermekeikkel szemben, akkor a házasság a szülök akarata ellenére is létrejöhet. A tizennyolc éves Ulla Robertson már az esküvőjére készült, amikor az apja a leghatározottabb formában megtiltotta leányának, hogy Sven Öve Legborunhoz menjen feleségül. Látogatás az író unokájánál Hirtelen halála megakadályozta szándéka megvalósításában, de felesége — tisztelve a halott akaratát — kibékül Jeanne-nal, befogadja a gyerekeket, fedezi tanításuk költségeit, s azt is elintézi, hogy a Zola nevét viselhessék. — Jól emlékszem nagyapám özvegyére — jegyzi meg Francois Emile-Zola doktor. — Hétéves voltam, amikor meghalt. Apám minden újév napján elvitt hozzá boldog újesztendőt kívánni. Igen szigorú, merev, három lépés távolságot tartó, de becsületes asszony volt. Bár az író végrendelet nélkül húnyt el, az írói jogdíjat saját végrendeletében Zola gyermekeire hagyta. Apám fáradhatatlan volt az író kéziratainak és életművének rendezésében. Minden Zolával kapcsolatos tárgyat összeszedett: kiadatlan leveleit, személyi holmiját, orvosi könyveit, melyekben nagyapám szilárd tudományos alapra a- karta helyezni az átöröklésről szóló elméletét. Ez az elmélet volt több regényének vezérfonala is Apám több mint 3000 fény- képnegatívot is összegyűjtött. Nagyapámnak ugyanis a fényképezés volt az egyik szenvedélye, önmagát is lefényképezte. Az 1900 évi párizsi világkiállításon 150 felvételt készített. A mé- dani ház alagsorában ma is vörös üveg látható az egyik ablakon: itt hívta elő a felvételeit. A médani házban megtaláltam növénygyűjteményét, melyet a gyermekeinek készített azért, hogy tanuljanak tudományosan gondolkozni és megfigyelni. Armand Lanoux nemrég jelentette meg „Jó napot Zola úr!“ című könyvét, meglepő részleteket közöl a regényíró haláláról. Azt bizonygatja, hogy az író nem baleset, hanem gyilkosság áldozata lett. 1902 szeptember 28-án Zola és felesége hosszabb nyaralás után visszatértek otthonukba. Jules, az inas, begyújtott a kandallóba. A fa azonban nehezen kapott lángra. A fiút jói ismerte, hiszen már évek óta udvarolt a lánynak, tudta róla, hogy szorgalmas, rendes ember, nagyszerű szakember és ami a legfőbb, imádja Ullát. Ullával tizenegyéves kúrában ismerkedett meg és a gyermekszerelemból komoly, mély vonzalom lett. Sven Öve közben kitanulta az autóme- ihanikus mesterséget és nagyon szépen keresett. Elhatá— Ennek a kéménynek nincs huzatja — jegyezte meg Zola, — Holnap kéményseprőt hivatunk — jegyezte meg az asszony —, bár nemrég tisztították a kéményt! A tüzet mégsem oltották el. Éjjel az asszony rosszul lett. — Hívjak orvost? — kérdezte Zola. — Ne. Csak a gyomrom rontottam el. Elaludtak. Később Zola fel akart kelni, de összeesett, az asszony szintén. Hajnalban az írót holtan találták. Feleségét sikerült feléleszteni. — Nagyapám gyakran kapott névtelen, fenyegető leveleket. Megőriztük őket. Ilyeneket írtak: „Piszok disznó, zsidóbérenc, most jövök egy összejévetelről, ahol elhatároztuk, hogy megdöglesz! Figyelmeztetlek, hogy egy hónapon belül megszabadítjuk Francia- országot aljas személyedtől!“ — Vagy pedig: „Aljas állásfoglalása miatt ma este halálra ítéltük. Néhány igaz hazafi közül engem jelölt ki a sors a maga elintézésére.“ Sokan úgy vélekedtek Zola halálakor is, hogy a kemény eldugulását bűnös kéz okozta, ám bizonyítékot nem találtak. Csak 1935-ben sikerült Jean Bredel újságírónak felkutatnia egy tanút, Hac- quint, aki elmodta, hogy 1914 óta jó barátságban volt X kéményseprő- és kályhamesterrel. Ez az ember 1927 áprilisában így vallott neki: „Hacquin, elmondom magának, hogyan halt meg Emile Zola. A bún elévült, s különben is bízom magában. Zolát szándékosan mérgezték meg. Mi tömtük be házának kéményét, miközben tetőt és kéményeket javítottunk a szomszédos házon. Másnap hajnalban kiszedtük a dugaszt. Nem látta senki. A többit maga is tudja.“ Lanoux felkutatta a gyilkos kályhamester nevét, s bizonyítékokat talált arra, hogy az illető Zola halálakor valóban a szomszédos házon dolgozott. A hivatalos vizsgálat annak idején megállapította, hogy az író halálát a kémény egyik hajlatában lerakodott korom okozta, a- zonban sokkal hihetőbb, hogy politikai merénylet áldozata lett. enged rozta, hogy egy kis lakóházat épít, mert a lakáskérdés Svédországban is komoly problémát jelent. A házat majdnem egymaga építette fel, alig volt szükség más mesteremberre. Amikor most Ulla rájött, hogy gyermeket vár, bevallotta szüleinek és beleegyezésüket kérte a gyors esküvőhöz. Az apja azonban hallani sem akart róla és elkergette Ullát hazulról. Ulla kétségbeesésében levelet írt a királynak és a király olyan szép választ írt az engesztelhetetlen apának, hogy az végre beadta derekát és Ulla e napokban örök hűséget esküdhetett szerelmének: Svon- nek.-mA kéz pszichológiájától a tudományos jövendölésig ® A- hol az idegvégződések összpontosulnak • Az árulkodó vonalak ® Az életvonaltól a szerelemvonalíg Már régen bebizonyosodott, hogy a kezünk nemcsak legfontosabb „eszközünk“, hanem egész lényünknek néma tolmácsa. Dr. Marie-Madeleine Devy, a párizsi Sorbonne tudósa, megállapította: „A kéz minden egyes vonalának, jelének, bizonyos értelme van.“ De hogyan lehetséges az, hogy a kéz vonalai megmutatják legbensőbb tulajdonságainkat. sót, etkövetkezö cselekedeteinkre és sorsunkra is utalnak? E. Iszberner-Haldane professzor, az ismert kézvonal- kutató, ezzel kapcsólatban azt állítja: „A kézben egy nagy idegközpont és hét kisebb i- deg-gócpont van, amelyek közű! mindegyik külön-külön érzékel, de mégis összefügg egymással.“ A kéz belsejébe vezető kéz- és idegcsatornák tulajdonképpen idegvégződések összpon- tosulása. Az okozat és következmény szabálya szerint a testi és lelki megrázkódtatásoknak ezekben föltétlenül meg kell mutatkozniok. Ennek alapján Henri Man- gin, korunk egyik legnevesebb chirológusa a következő megállapításra jutott: „Kezünk a jövőt is megmutatja, ez azonban nem egy bizonyos meghatározott formában jelentkezik, hanem mint a sors egyik lehetséges alakulása, ami bennünk érik.“ Néhány évvel ezelőtt a kéz vonalainak „megfejtését“ még sarlatánságnak bélyegezték, ma már azonban a kéz és a kéz vonalainak pszichológiájáról felelősségteljesen beszélünk és orvosi körökben sem tagadják, hogy a kéz össz-ké- pe visszatükrözi az ember pillanatnyi állapotát s ugyanakkor az eljövendő sorsot is. A már említett Iszberner- Haldane professzor lefektette a tudományos chiromantia (tenyérjóslás) alapjait, amelyek közül a következő megállapítások a legérdekesebbek: • A kézből csak azt lehet megtudni, ami az illető személyére vonatkozik. • A legrövidebb időtartam, amit a chiromantia szabályai szerint a kézvonalakból ki lehet számítani, egy év. • A bal kéz mutatja azt. amit a szülőktől örököltünk. • A jobb kéz elárulja, hogyan fejlesztettük az öröklött adottságokat, vagy mivé fejleszthetjük a jövőben. • Az egyik kézen lévő jel csak egy adottságot, esetleg figyelmeztetést jelent, de két, vagy több azonos jel, főleg ha mindkét kézen mutatkozik, arra vall, hogy az esemény megvalósul vagy csak nagyon nehezen kerülhető el. • A betegség előjelei többnyire a bal kézen mutatkoznak. • A tudományos tenyérjóslás bevált ismeretek alapján dolgozik és nem támaszkodik különböző szemléletekre vagy sugallatokra. A KÉZ FORMÁJA ÉS NAGYSÁGA A kéz nagysága — a test a- rányához viszonyítva — jelentős szerepet játszik az emberi tulajdonságok megállapításában. A széles kéz önálló és önérzetes természetre vall és ezek a tulajdonságok átsegítik az élet legnehezebb megpróbáltatásain is. A nagy kéz többnyire nehézkes típusú emberek sajátossága, akik habár néha önzésre is hajlamosak, leggyakrabban csendesek és magábazárkózott természetűek. A hosszú, keskeny formájú kéz kevés önbizalomról tanúskodik: a dolgok mérlegelésénél mindig bizonyos tartózkodás, a az emberi sors mindentudója sőt néha félelem is megnyilvánul, amit csak nehezen tudnak leküzdeni. A kis kéz csaknem mindig vágyakozást fejez ki valamilyen nagyvonalú dolog iránt. A kiskezü embereket sokszor fölösleges gondolatok foglalkoztatják — szeretnének fogadást kötni — de csak olyan dolgokban, ami érdekeikkel ösz- szeegyeztethető. És amint a kéz jelentőséggel bir a test arányához viszonyítva, ugyanúgy a kézhez arányított hüvelykujj nagysága is sokat elárul az emberi természetről. Hosszú hüvelykujja leggyakrabban a nagyratörő embereknek van, akik magukra akarják vonni a világ figyelmét. A kicsi és rövid hüvelykujjú emberek nem elég önállóak, szívesen alárendelik magukat mások akaratának. A KÉZ LEGFONTOSABB VONALAI 1. ÉLETVONAL A hüVelykujj és mutatóujj között indul ki és félkör a- lakban a hüvelykujj párnája körül a kéztóig húzódik. Minél hosszabb a vonal, annál hosszabb az élet korhatára is. Abban az esetben, ha az é- letvonal eléri a kéztő határát, hosszú, 80-90 éves korra lehet számítani. Az életvonal hosszának felosztásával pontosan megállapíthatjuk hány éves kort élünk meg: pontosan a vonal közepe a 45. életévet jelenti. Az életvonalból kiágazó vonalak anyagi jómódra, az életben elért sikerekre, de dicsvágyra is engednek következtetni. 2. FEJVONAL Ugyancsak a hüvelyk- és mutatóujj között kezdődik és a tenyéren keresztül a kéz külső széléig húzódik, vagy pedig lehajlik a kéz alsó széle felé, vagyis a tenyér alsó külső széléig. Minél tisztábban kivehető, és minél egyenesebb vonalban szeli át a fejvonal a tenyeret, annál tovább dolgozhatunk sikeresen, szellemi erőnk teljében, még idős korunkban is. Minél előbb szakai meg a fejvonal, annál korábban csökken szellemi képességünk is. 3. SORSVONAL A kéztőnél kezdődik, ahol néha találkozik az életvonallal, azután felfelé húzódik végig a tenyéren. A sorsvonal elárulja, milyen sikereket várhatunk az életben, milyen mértékben sikerül megvalósítani terveinket, és vágyainkat, valamint azt is, hogy milyen testi és lelki megrázkódtatások, betegségek várnak ránk. Az a pont, ahol a sorsvonal átszeli a már említett fejvonalat, a számítások szerint «z ember sorsában a 20. életévet jelenti. Az a pont pedig, ahol a sorsvonal a középső ujj felé haladva keresztül szeli a szívvonalat (erről még szó lesz) a 40. évet mutatja. Eszerint könnyen kiszámíthatják az életben ránk váró, de különösen a vagyoni helyzet alakulását.- új ifjúság 4. SZlVVONAL A kisujj alatt, a tenyér szélén kezdődik, és onnan a tenyéren keresztül a mutató és gyúrúsujj irányába halad, általában a kettő között végződik. Minél tisztábban látható a szívvonal, annál jobb a vérkeringés és a szívműködés. Ha azonban a szivvonal akadozó és külön vonalakat képez, ez veszélyes szívzavarokra és ezzel kapcsolatban természetesen különböző nehézségekre vall. Ezen a négy fővonalon kívül van még számos kisebb vonal, amelyek mindegyike „jövőbelátó.“ 5. A kisujj és a szívvonal között, a kéz szélén, gyakran találunk kisebb vonalakat. E- zek a szerelmi élményekre, mélyreható szerelmi kapcsolatokra — beleértve a házasságot is — vonatkoznak. 6. A szív vonal, a kéz szélén, vagyis a szív- és fejvonal között sokszor mutatkoznak kis vonalak. Ezek azt bizonyítják, hogy békében vagy örökös viszályban élünk környezetünkkel. 7. A fejvonal közepén, a tenyéren lévő vonalak képzelőtehetségünkről, de ugyanakkor a valóságban megtett nagy u- tazásainkról is tanúskodnak. 8. Ha a vonalak kis ‘négyszögeket képeznek, a mozgás- szabadság ideiglenes korlátozásáról van szó: de ha a négyszögek következtében valamelyik vonal megszakad, rossz kimenetelű lesz a dolog. 9. Az a vonal, amelyik a hüvelykujj párnájából indul ki, átszeli az élet-, sors- és fejvonalat és esetleg egészen a szívvonalig terjed, mindig az életet felforgató csapásnak a jele, többnyire egy közelálló, nagyon szeretett személy elvesztését jelenti. Ezek a jelek tehát a szívünkből, agyunkból és belső énünkből eredő hatások következményei, amelyek a vércsatornákon és idegvégződéseken keresztül haladva, ott kerestek maguknak kiutat, ahol a legfinomabb idegszáiak összpontosulnak — a kézen; tudatunk és akaratunk ezen fontos eszközén, ahonnan az emberi sorsok előre leolvashatók. Csak érteni kell hozzá. (
