Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-22 / 42. szám
FÉLELEM A tröszt Igazgatója egy reggel egyik vállalata előtt ment el, és az a gondolata támadt, hogy szétnéz a tisztviselők közt, A portásnak megmondta a nevét, mire ez remegve jelentette, hogy még egy tisztviselő sincs jelen. — Nem baj — mondta a a helyiségeket, és a portás vezér —, majd megnézem kíséretében szobáról szobára ment. Az egyik szobában véletlenül találtak egy tisztviselőt, aki az íróasztalra dőlve aludt. A portás fel akarta kelteni, de a vezérigazgató megkapta a karját, és a fülébe sűgta: — Az istenért, ne keltse fel, mert még ez js elmegy. AGGLEGÉNYEK Két agglegény beszélget: — Rémes asszony a mosónőm. Visszahoz a mosásból ingeket gomb nélkül. . — Az enyém még rémesebb — szól a másik —, az meg visszahoz a mosásból gombokat ing nélkül. SZÍNÉSZNŐK egymás KÖZT Egy színésznő új, fényűzően berendezett fürdőszobát csináltatott magának. Mikor a fürdőszoba elkészült, meghívta két pálya- társnőjét, hogy nekik is megmutassa. Mikor már megtekintették, és jönnek lefelé a lépcsőn, azt mondja az egyik: — Micsoda luxus! Megfigyeltem, hogy a mosdón nyolc fogkefe volt. sík —, minden fogára egy. — Igen — felelte a máBIZTONSÁG Egy chikágói bank igazgatója konferenciát tart, és épp egv nagy transzakcióröl' tárgyalnak, amikor az egyik igazgató izgatottan felugrik: — Szent isten, a kulcsot a kasszában felejtettem. — Mit vagy olyan izgatott — inti le a másik —, hiszen mindnyájan itt vagyunk. TÜLZÁS A fiatalasszony felpróbálja új fürdőruháját, a férje elé áll, és megkérdezi: — Mit szólsz a fürdőruhámhoz! Olyan, mint egy költemény. — Költemény? Ez némi túlzás. Legfeljebb egy aforizma. ÉJJEL A papucshős éjjel későn jön haza, és kopog az ablakon. — Lajos, te vagy az? — szól ki az asszony.. — Félek, hogy én — mondja Lajos. — De megijesztett. Azt hittem, hogy egy revizor. SEGÍTSÉG A vezérigazgató meghívja szegény barátját vacsorára. Feleségének azonban nem tetszik, hogy a férje az ő tudta nélkül vendéget hoz, és dühösen bemegy a másik szobába. Az igazgató irtózatos méregbe gurul, lekapja az asztalról a terítéket, és az asszony után vágja. Mikor lecsillapodott, már csak a sótartó maradt az asztalon. A szegény barát mindeddig szó nélkül nézte a jelenetet, felkapja a sőtartót és átdobja azt is a másik szobába. A vezér dühbe jön: — Micsoda disznóság ez, hogy mered ezt csinálni nálam? — Bocsánat — mondja a vendég —, én csak segíteni akartam, azt hittem, a másik szobában vacsorázunk. «■■■■■■■MltfaíHHHMHMMl KELLEMES TÉVEDÉS Kovács egyedül ül a vállalat pénztárában. Egyszerre csak beront egy marcona alak, és mellének szegezi a revolverét. — Jaj nekem! — kiáltja ijedten Kovács, de a követr kező percben észreveszi a rablő kezében a revolvert és megkönnyebbülten fel sóhajt: Vi. Kedvenc vicceim GYANÚS A rendőr jelentést tesz az őrszobán: — Százados úr, egy gyanús egyént kísértem be. — Miért gyanús? — Azt állítja magáról, hogy „algebra“ tanár. — Maga marha! — ordít a százados, — hát nem tudja, hogy amint nálunk van alhadnagy, hadnagy, főhadnagy, náluk is van algebra, gebra és fögebra. SKÖT Egy skót sír az utcán. Egy arra járó megkérdi, miért sír. — Hogyne sírnék, hisz a fésűmnek kitört egy foga. — Azért ne sírjon, hiszen egy fésűnek sok foga van. — De az enyémnek már csak ez az egy volt. BÜNTETÉS A diákok óra előtt rendetlenkednek. Belép a tanár, s hirtelen nem tud milyen büntetést kiszabni. Felháborodva így kiált: — Most büntetésből nem nézik meg a kutya állkapcsát! PONTOS VÁLASZ — Jean kérem, jár az ó- ra? — Nem uram, meg sem mozdul. MAGYARÁZAT — Jean, miért van ennek a széknek csak három lába? — Uram, ez hadirokkantak számára készült. Beküldte: Jankovics István, Bratislava. SD Mlynská dolina biok B/1057 TÖTH ELEMÉR Az idei forró nyárban az volt a legrettenetesebb, hogy hideg fejjel kellett gondolkodni...-0A természetnek minden természetes.-0Egészen elképesztő, hogy az alantas szándékokat néha milyen magasszintű eszmecserék takarják.-0Az emberek közt is vannak, akik csak ugatni tudnak.-0Z felvirágoztatta a vállalatot. A gyár udvarára is rózsákat telepített.-0X rendszeresen sportol. Minden nap reggel nyolctól, délután négyig törzshajlí- tást végez.-0Vannak lányok, akik a legjobb utakon térnek rossz útra...-0Ügy látszik a nyári hónapokban nemcsak az élelmiszer romlik könnyen, hanem a nemzetközi kapcsolatok is.-0.. . ¥ ■■ • Z egész költészete olyan mint a láva — szétfolyó... MAGÁNY Két professzor íalálkozik az utcán, és beszélgetnek: — Én nagyon szeretem a magányt', szeretek egyedül sétálni. — Én is. Talán ezentúl sétálhatnánk együtt. MŰVÉSZ Egv fiatal piktor portrét festett egy hölgyről. A hölgy nézi a képét, és méltatlankodik: — De kérem, nagyon öregnek festett. — Ez az, asszonyom — szólt a festő —, ez a kép még tíz év múlva is hasonlítani fog. MEGÁLLAPODÁS Egy férj meséli: — Mikor megházasodtam, megállapodtunk a feleségemmel, hogy a fontosabb ügyekben én döntök, a kisebbekben pedig ö. — És betartottátok a megállapodást? — Képzeld el, húsz éve vagyunk házasok, s még. eddig semmi fontosabb ügyünk nem volt. CSAK PONTOSAN A vendég odahívja a pincért: — Hallja, ez már igazán disznóság! Mindennap légy van a levesemben. — Pardon — feleli a pincér —, tessék visszaemlékezni, tegnap hajszál volt. KOR A kis Pisti megkérdi a mamájától: — Mama, a Róza néni hánv éves? — Nem tudom, fiam, majd megnézem a családi bibliában. — Ejha — mondja Pistike —, a Róza néni olyan m ifilrnr ^Trrrríí hí üEUJií ímrnlTT idős. hogy már a bibliában is benne van? KOROM . A színház társalgójában a színészek arról beszélgetnek. mennyire romlik a város leveqője, hány vagon korom hull Pestre évente. Egyszer csak belép a jó humorú primadonna, és mindenki elhallgat. — Na, gyerekek — kiált rájuk —, miért hallgattatok el, úgy is tudom, miről beszéltetek. — Na miről? — A koromról. fnf it l tttPT EMBER VAGY ÁLLAT? A kitűnő belgyógyászhoz beállít egy beteg, és így adja elő a panaszát: — Kedves doktor úr, sosem érzem jól magam. — Nincs talán étvágya? Vagy nem alszik jól? — Hát tetszik tudni, úgy dolgozom, mint egy ló, olyan étvágyam van, mint egy farkasnak, úgy eszem, mint egv oroszlán, estére fáradt vagyok, mint egy kutya, és úgv alszom, mint egy mor- mota. — Kedves barátom — mondja a főorvos —, ha tényleg így állnak a dolgok, akkor legjobb lesz, ha egv állatorvoshoz fordul. GOND Szabó panaszkodik Kovácsnak, hogy rengeteg gondja, baja van. — Én megoldottam minden problémámat — mondja Kovács —, nekem már nincs gondom. — Hogyan? — Alkalmaztam ma egy embert, aki magára veszi összes gondjaimat. Ezért havi háromezer koronát fizetek neki. — És honnan veszed a há-; romezer koronát? — Látod, ez lesz az első gondja. ELSŐ GONDOLAT A gimnáziumban az égitesteket magyarázza a tanár: — Ki tudná nekem megmondani — kérdi—, milyen következményekkel járna Egy lány jelentkezik. az, ha a Nap hirtelen kia- — Nos? ludna. — Elmúlnának a szeplök. VADÁSZOK Két vadász dicsekszik kalandjaival. Egyik nagyobbat hazudik, mint a másik. És mikor már minden hazugságból kifogynak, így szól az egyik: — Én egyszer egy olyan állatot is lőttem, amelyiknek egyik lába hosszabb volt, mint a másik. — Hát ez milyen állat lehetett? — Egy olyan állat, amelyik állandóan domboldalon él. PROFESSZOR A szórakozott professzor bemegy reggel a fürdőszobába, és a zuhany alá áll. Mikor megcsavarja a csapot, és az első víztömeg a fejére zúdul, ijedten felkiált: — Te jő isten, már megint otthon felejtettem az esernyőmet! , KÜLÖNBSÉG Egy társaságban meséli valaki: — Az én nagynénimnek gyönyörű fekete haja volt, és mikor a férje meghalt, egy éjszaka alatt megőszült. — Ez semmi — mondja a társaság másik tagja —, én ismertem egy asszonyt, akinek a haja egészen ősz /■ v' w volf, és két héttel az ura halála után aranyszőke lett. ESKÜ A házasságszédelgő a bíróság előtt védekezik: — Esküszöm, bíró úr, hogy a panaszos a kezét maga ajánlotta fel nekem. — Jó, jó, de azért a gyűrűt rajtahagyhatta volna. V> A <r% A iW J FELEDÉKENYSÉG A házibuli másnapján az egyik fiatalember felhívja a vendéglátó család lányát: — Manci! Csak arra emlékszem, hogy a tegnapi bulin megkértem a kezed, de nem tudom, igent mond- tál-e vagy nemet? — Jó, hogy szólsz - mind- ja a lány -, emlékeztem, hogy tegnap este valakinek igent mondtam, de nem tudom, hogy kinek. BIZTOS MUNKAERŐ Pénztárost vesz fel a vállalat. A főkönyvelő bevezeti a pénztárba, és így szól hozzá: — Figyelmeztetem, hogy nekem egy megállapodott emberre van szükségem, nem pedig olyanra, aki ma belép, holnap meg kilép. — Tesség megnyugodni — feleli a pénztáros -, én legutóbb is nvolc évig voltam egv helyen — Hol? — kérdi a főkönyvelő. — Haván.
