Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-22 / 42. szám

HETEDIK SZÍN

(Konstantinápolyban. Piac néhány őgyelgő polgárral Közepén a patriarchs palotája, jobbra apácazárda, balra liget. Ádám, mint Tankréd, erödús férfikorban , más lovagokkal, Ázsiából visszatérő keresztes hadak élén, lengő zászlók s dobszó mellett jő, Lucifer, mint fegyvernöke. Estve, később éj.)

ELSŐ POLGÁR lm. itt jön Ismét egy barbár csapat! Fussunk, zárjunk bé ajtót és kaput.

Nehogy rabolni jöjjön kedvök újra.

MÁSODIK POLGÁR El hölgyeinkkel! e vad csőcselék

Isméri a szerályok kéjeit.

ELSŐ POLGÁR És hölgyeink is a győző jogát. ÁDÁM Megálljatok! Mit futtok (gy előttünk!

Vagy nem látjátok ezt a szent jelet,

Testvérileg mely egy célhoz csatol?

Hitünk világát vittük Ázsiának,

Szeretetnek tanát, hogy elvadult Milliói, melyek közt szent hülcseje Ringott üdvünknek, érezzék malasztját.

S ti közietek nem volna szeretet?

ELSŐ POLGÁR Hallottunk ml már sokszor ily beszédet.

S legott házunkra az üszők repült. (Elszéled- nek).

ÁDÁM (a lovagokhoz).

Imé. látjátok, ez átkos gyümölcs.

Ha aljas tervvel annyi martaléc Kezében a szent zászlót lengeti,

S gyáván hízelegve a népszenvedélynek. Hívatlanul törekszik fel vezérül. —

Lovag barátim! míg a szennytelen Becsület, Isten szent dicsérete,

A nő védelme és a hősiség Lesz kardjainkon, mink vagyunk hivatva E ronda démont féken tartani S vezetni, hogy vágyának ellenére Nagyot s nemest műveljen szüntelen.

LUCIFER Szépen szólsz. Tankréd, ámde majd ha a nép

El nem hiendi többé, hogy vezér vagy —

ÁDÁM Hol a szellem van, ott a győzelem. Lesújtom!

LUCIFER És ha szellem nála is lesz?

Leszállsz-e hozzá?

ÁDÁM Mért leszállani?

Hát nem nemesb. ha ötét emelem fel?

Lemondni a küzdés nehéz helyéről Társak híjában és olyan kicsinyes.

Mint szükkeblüség társt be nem fogadni. Irigyelvén részét a pályahérben.

LUCIFER Lám, lám mivé silányllt a nagy esnne. Melyért a cirkusz vértanúi haltak.

Ez az egyénnek felszabadítása?

Csodálatos fajú testvériség!

ÁDÁM Ne gúnyolj. Oh ne hidd. hogy a dicső tant Fel nem fogom. Éltemnek vágya az.

Tehet, s tegyen, kiben szent szikra van;

Ki felküzd hozzánk, szívesen fogadjuk,

Egy kardcsapás refidünkbe emeli;

De őriznünk kell a rend kincseit A még forrongó zűrnek ellenében.

Bár jőne már, bár jöne az idő.

Megváltásunk csak akkor fog betelni.

Midőn ledűl a gát. mert tiszta minden.

De Ilyen napnak jöttét kétleném.

Ha az. ki a nagy müvet indító.

Nem önmaga lett volna a nagy Isten. — — Barátim, láttátok, hogyan fogadtak!

Árván a zajgó város népe közt.

Nincs hátra más, mint ott azon ligetben Táborba szállni, mint azt megszökök Már a pogány közt. Mig majd jobbra fordul. Indúljatok, követni foglak én Is,

Minden lovag felel népségéért.

(A keresztes had tábort üt)

LUCIFER Mi kár. hogy szép eszméid újólag

Csak olyan hlrhedctt almát teremnek.

Mely künt piros, de bélé por.

ÁDÁM Megállj!

Hát nem hlszesz már semmi nemesebbe"? LUCIFER Ha hinnék is, mit ér. fajod ha nem hisz? Ez a lovagrend, melyet állítasz Phárosz gyanánt tenger hullám! közt.

Egykor kialszik, félig összedül S vészesb szlrtté lesz a merész utasra.

Mint bármelyik más. mely soh'sem világlott. — Minden, mi él és áldást hintve hat,

Idővel meghal, szelleme kiszáll,

A test túléli ronda dög gyanánt.

Mely gyilkold miazmákat lehel Az új világban, mely körűié fejük.

Ládd. Így maradnak ránk a múlt idők Nagyságai.

ÁDÁM Mig rendünk összedűl,

Tán szent tanai a tömegbe hatnak,

És akkor nincs veszély.

LUCIFER Á szent tanok! —

Ah, ép a szent tan mindig átkotok,

Ha véletlen reá bukkantatok;

Mert addig csűritek, hegyezitek,

Hasogatjátok, élesítitek,

Mtg őrültség vagy békó lesz belőle.

Exact fogalmat nem birván az elme.

Ti mégis mindig ezt keresitek Önátkotokra, büszke emberek.

Vagy nézd e kardot, hajszállal nagyobb.

Kisebb lehet s lényben nem változott,

Ezt folytathatnék véges-végtelen S hol az exact pont, mely határt tegyen?

Bár érzésed rögtön reátalál.

A változás nagyban midőn beáll. —

De mit törekszem? fáraszt a beszéd,

Tekints magad csak kissé szerteszét.

(Néhány polgár ismét megjelen.)

ÁDÁM Barátim! népem fáradt, menhelyet kér.

Tán a kereszténység fővárosában Nem kér hiába.

HARMADIK POLGÁR Kérdés nem vagy-é Eretnekségben rosszabb a pogánvnál.

NEGYEDIK POLGÁR Mondd, mit hiszesz, a Ho- mousiont.

Vagy Homoiusiont?

ÁDÁM Ezt nem értem.

LUCIFER Ne valid be, ez most itt fódölög.

NEGYEDIK POLGÁR Lám, kétkedik, ez is hamis- hitű.

Többen El tőlük, el, zárkőzzunk házainkba!

Átok reá, ki nékiek fedéit nyújt.

(Elszélednek.)

(A patriarchs fejedelmi pompában és kísérettel jő palotájából, egy csapat barát követi, láncra vert eretnekeket kísérve, végre katonák és nép.)

ÁDÁM Elámulok! — De mondd, mi fejdelem Közéig amott, oly dölyfösen kihívón? — LUCIFER A főpap az, apostolok utóda.

ÁDÁM S e meziéllábas ronda csőcselék, mely a bilincselt népet kárörömmel, ,

Hazudt alázat színével kíséri?

LUCIFER Keresztény-cinikus, barátsereg.

ÁDÁM Nem láttam illyest ősi hegyeim közt. LUCIFER Majd látsz utóbb; a poklosság. tudod. Lassan terjed. De vigyázz, meg ne sértsd Ez absolut crényü s ép azért Engesztelhetetlen népet,

ÁDÁM Ah ming

Erény tehetne Ily fajnak sajátja?

LUCIFER Erényök a sanyargás, a lemondás,

Mit mestered kezdett meg a kereszten.

ÁDÁM Az egy világot váita meg ez által De e gyávák csak Istent káromolnak.

Mint lázadók, megvetve kegyeit.

Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad.

Mit medve eilen vinni hősiség.

Bolond.

LUCIFER De hátha ők a szúnyogot

Medvének nézik. — Nincs-e rá joguk?

Nincs-e joguk hős voltuk érzetében Pokolra űzni minden élvezőt?

ÁDÁM Látok, miként Tamás, és nem hiszek. Szemébe nézek e káprázatoknak.

(A patriarcha elé lép.)

Atyám! a szent sir harcosi vagyunk S a fáradaimas útból megpihenni E város népe még be sem fogad.

Ki oly hatalmas vsgy. segits ügyünkön. PATRIARCHA Fiam. csekély dolgokra most nem érek;

Az isten dicse, a nép üdve hív.

Eretnekek fölött kelvén Ítélnem.

Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek;

S tűzzel-vassal bár irtjuk, szüntelen Újult erővel küldi a pokol ránk. —

De hogyha a kereszt vitézi vagytok,

Minek kerestek messze szerecsent?

Itt a veszéiyesb ellen. Fel tehát,

Fel falvaikra, irtsátok ki őket.

Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.

ÁDÁM Az ártatlant, atyám csak nem kívánod. PATRIARCHA Ártatlan a kigyó is, mig kicsiny. Vagy hogyha már kihullt méreg-foga,

S kiméled-é?

ÁDÁM Valóban szörnyű bűn

Lehet, mi ily haragra gyújtható Egyházát a szeretetnek.

PATRIARCHA Fiam!

Nem az szeret, ki testnek hizelg,

De aki a lelket vezérli vissza,

Ha kell, kard élén, vagy lángon keresztül Ahhoz, ki monda; Nem békét, de harcot Hozok a földre. E gonosz hitüek A szent háromság rejtélyes tanában A homoiusiont hirdetik.

Míg az egyház a homousiont Alapító meg a hit cikkéül.

BARÁTOK Halál reájuk, már a máglya ég.

EGY AGG ERETNEK

Sátán, ne kísérts, mink ighz hitünkért Ott vérerünk, hol Isten rendelé EGYIK BARÁT Hah, szemtelen! igaz hittel dicsekszel?

AZ AGG ERETNEK Nincs-é velünk a rinum zsinat? S más számtalan?

A BARÁT Rossz útra tévedett.

De Nicaeában s más igazhlvő Zsinatban ugy-e mellettünk Ítéltek?

AZ AGG ERETNEK A pártosok. Mi szemtelen

kisérlet

Még versenyezni vélünk? Vagy. felelj.

Hol van csak egy egyházatyátok is.

Mint Árius, és a két Euséb?

A BARÁT Hát birtok-é egy Atanásiust?

AZ AGG ERETNEK Hol vértanúitok?

A BARÁT Több, mint tinéktek!

AZ AGG ERETNEK Szép vértanúk, kiket

kiprázatával

Az ördög csalt el, kárhozott halálra.

Mondom, ti vagytok a nagy Babylon,

Az a kéjhölgy, kiről szent János irt,

Mely el fog veszni a világ színéről.

A BARÁT A hétfejű sárkány, az antikrisztus Vagytok ti. kikről szent János beszél,

Gazok, csalárdok, ördög czimborái.

AZ AGG ERETNEK Rablók, kígyók, paráznák.

torkosok!...

PATRIARCHA El vélök, el. már is soká időzünk.

Isten dicsére, a máglyára őket!

AZ AGG ERETNEK Isten dicsére, jő! mondád.

gonosz.

Isten dicsére hull az áldozat.

Erősek vagytok, tesztek kény szerint,

De jó-e a tett. Ítél majd az ég.

Számlálva immár bűnóráitok.

Vérünkből új csatárok születendnek.

Az esane él s a láng, mely fellobog.

Világot késő századokra vet.

Jerünk. barátaim, a dicső halálba!

AZ ERETNEKEK (karban énekelnek.)

1. Én erős Istenem, én erős Istenem, miért hagytál el engemet. és miért távoztál el az én megtartásomtól és az én jajgatásaimnak beszédétől?

2. Én Istenem, kiáltok mind napestig, de nem hallgatsz meg. éjjel Is nincs nekem vesztegessem.

3. Te pedig szent vagy — — (XXII. zsolt.)

A BARÁTOK (karban közbevágnak).

1. Perelj, uram. az én velem perlőkkel, és harcolj a velem harcolókkal.

2. Ragadj fegyvert és paizst, és kelj fel az én segítségemre.

3. És vedd tel dárdádat és rekeszd meg az én háhorgatöim eleinek útát. — (XXXV, zsolt.)

(Ez alatt a patriarcha s menet elvonul. Néhány barát tractatusokkal a keresztesek közé vegyül.)

LUCIFER Mit állsz oly szőtlan, mondd, mit

borzadasz?

Tragédiának nézed? nézd legott Komédiának, s mulattatni fog. —

ÁDÁM Oh jaj. ne tréfálj! Hát egy i miatt Is Mehetni ily elszántan a halálba?

Mi akkor a magasztos, nagyszerű?

LUCIFER Az, ami másnak tán kacagtató.

Egy szál választja csak e két fogalmat.

Egy hang a szívben Ítél csak közöttük S ez a rejtélyes bíró a rokonszenv,

Mely istenít, vagy gúnyjával megöl.

ÁDÁM Miért is tűnt csak szemembe mind a bűn? E kisszerű harc büszke tudományban,

E gyilkos méreg mesterül kivonva A legfényesb. legUditóbb virágból!

E szép virágot egykor ismerém,

Oldött hitünknek zsendülő korában:

Ki a? 3 bűnös, aki tönkre tette?

LUCIFER A bűnös önmaga a győzelem.

Mely szerte szőr. száz érdeket növel.

A vész, mely összehoz, mártírt teremt.

Erőt ád: ott van az eretnekekkel.

ÁDÁM Valóban elha.iftnám kardomat.

És visszamennék éjszaki honomba,

Hol még az ős erdők árnyékiban A férfibecs. a tiszta egyszerűség Dacol e sima kornak mérglvel.

Ha titkos sző nem súgná szüntelen.

Hogy e kort nékem keli újjá teremtetni! LUCIFER Hiú törekvés! Mert egyént sosem Hozandsz érvényre a kor ellenében:

A kor folyam, mely visz, vagy elmerlt.

Úszója, nem vezére, az egyén.

Kiket nagyoknak mond a krónika.

Mind az, ki hat. megérté századát.

De nem szüle az új fogalmakat.

Nem a kakas szavára kezd viradni,

De a kakas kiált, merthogy vlrad.

Amott azok, kik békóban sietnek Mártírhalálra, gúnytői környezetten.

Látnak csak egv embernyomot előre,

Köztük dereng fel az új gondolat;

S ezért meghalnak, mit utódaik Az utca-léggel gondtalan szivandnak —

De hagyjuk ezt. nézz kissé táborodba.

Mit járnak ott azon piszkos barátok,

Mit vásárt ütnek, mit szőnoklanak.

Örült taglejtés vad kíséretében?

Hallgassuk őket!

EGY BARÁT (a tolakodó keresztesek közt).

Bajnokok, vegyétek! Vegyétek a vezekiésnek tanát Kalauzul minden kétségetekben.

Ez megtanít; a gyilkos, a parázna.

A templomrabló, a hamis tanú Hány évig fog szenvedni a pokolban.

És megtanít, egy évi büntetést

Hogy a gazdag megválthat húsz s nehány

Mig a szegény három solidival.

S ki már fizetni épen képtelen.

Néhány ezer korbácsütéssel is.

Vegyétek a becses könyvet, vegyétek!

A KERESZTESEK Ide vele. Nekünk is szén atyám! ÁDÁM Hah. rossz árus és még rosszabb vevők.

Vonj kardot és verd szét e ronda vásárt! LUCIFER (zavartan)

Bocsáss meg, e barát rég cimborám.

S nem is utálom én az ily világot;

Az Or dicse ha szinte felkapott is.

Felkaptam én is egyúttel vele.

Csak te maradtál egy kissé alant.

(Éva mint Isaura s Helene, annak komornája, si- koltva rohannak Ádámhoz, néhány keresztestől üldözve, kik azonban izibe elosonnak.)

ÉVA (összerogyva) Ments meg te, bajnok! — ÁDÁM (felkarolva). Eszmélj, oh nemes hölgy. Minő igéző! — Vajh mi érheté!

Itt biztosan vagy. Vesd fel szép szemed. HELENA Élvezni voltunk a természetet Kertünk árnyékos sűrűségi közt.

Gondatlan ülve az üde gyepen,

A csattogányt hallgattuk és kisértük;

Midőn csillogni látunk két szemet Vad szenvedéllyel a bokor megöl.

Ijedve kezdünk futni, míg utánunk Lihegve és döbörgve, négy keresztes Majd-majd beért, midőn hozzád jutánk.

ÁDÁM Nem is tudom, kívánjam-e, hogy ébredj; Hát hogyha elhagysz, álomkép gyanánt?

Hogy is lehet test így átszellemülve.

Ily nemes és ily imádatos? —

LUCIFER Átszellemült test! — Oh. a sors valóban Nem büntethetné jobban a szerelmest Őrültségéért, mint beteljesítvén Mindazt, amit csak kedvesére hahnoz.

ÁDÁM Úgy rémlik, egykor már Ismertelek.

Hogy együtt álltunk Isten zsámolyánál.

LUCIFER Mindenre kérlek, azt sose feledd; Szerelmed a milyen mulattató Kettesben, oly Ízetlen harmadiknak.

ÁDÁM Felnéz... mosolyog, oh hála néked ég!

ÉVA Lovag, megmentéi, hogy köszönjem azt meg? ÁDÁM Nem gazdag dij-e a szó ajkadon?

LUCIFER (Helenéhez)

Elég sovány díj s ilyet sem nyerek?

HELENE S mi hálásával tartoznám én. neked? LUCIFER Hát azt hiszed, hogy a nemes lovag Megmenté téged is? Minő hiúság!

Ha a lovag megmenti a kisasszonyt,

Komornáját a fegyvernök bizonnyal.

HELENE S mit nyertem volna? Vagy hálás leszek És ott vagyok, mintha elér a vész:

Vagy háládatlan. Így is kárhozott.

Pedig nem volt rút a négy üldöző.

ÁDÁM Oh hölgy, hová vezesselek? parancsolj.

ÉVA Előttünk áll a zárda ajtaja,

ÁDÁM A zárda, mondod? Oh. de ajtaja Nem zárja tőlem a reményt el. úgy-e?

Adj nékem egy jelt, tűznöm e kereszthez.

Hogy mig amaz tisztemben küzdni hív Legszebb álmomnak hozza vissza képét S ne unjak várni hosszú éveken.

Melyek végéről pályabérem int.

ÉVA lm e szalag

ÁDÁM Ez éjsötét szalag?

Oh hölgy! reményt, reményt, ne bánatot,

ÉVA Enyém ez a jel. mást nem adhatok.

A zárdafal közt nem tenyész remény,

ÁDÁM De szerelem sem. És ahol te vagy.

Hogyan ne volna szerelem, leány!

MADACH IMRE:

AZ EMBER TRAGÉDIÁIA

ÄDÄM Adjátok fel, barátaim, azt az j-t,

Szebb áldozat lesz életmegvetéstek A szent sirért vívandó hős csatában.

u| tfjusaR 5

Mezed mutatja, nem vagy még apáca.

ÉVA Ne is gyötörj tovább kérdéseiddel.

Pedig gyötörsz, ha búdat nőni látom.

LUCIFER És el fog zárni e fal téged is?

HELENE E] ám, de kulcsa nincs tengerbe vetve. LUCIFER Nagy kár! Beh szép elégiát faragnék E bús esetről.

HELENE Csalfa, menj előlem!

LUCIFER S miért? Hát nem nagy eszme az, midőn Tengerfenékre szállók kulcsodért?

HELENE Ah, ezt nem is kívánom.

LUCIFER Már megyek.

A mélynek szörnye fen reám agyart.

BELENE Jőj vissza jöj, megöl a félelem!

Inkább a kulcs majd ablakomba" lesz.

ÁDÁM Hadd tudjam hát neved meg legalább. Imámba, tudjam meg, hogy mit csatoljak, Áldást kérvén rád, hogyha végzeted Gyászát megosztni már nem engeded.

ÉVA Nevem Izóra. S a tiéd, lovag?

Imádság jobban jllet zárdaszűzet.

ÁDÁM Tankréd vagyok.

ÉVA Tankréd, Isten »eled!

ÁDÁM Izóra, oh ne hagyj el ily sietve,

Megátkozom különben a nevet.

Melyet búcsúzva mondottál slóször!

Rövid volt e perc, még álomnak is;

Hogy" folytatom, ha ily rejtély maradna S nem bírom sorsod drága fonalával Kihtmzeni?

ÉVA Halljad hát sorsomat.

Atyám is a szent sir vitéze volt.

Midőn egy éjt meglepte a vad ellen,

Üvöltve. tüzzel-vassal, táborát;

Menekvéséhez már nem volt remény,

És szent fogadást tőn szűz Máriának.

Hogy engemet, ki még gyermek valék.

Ha visszatérhet, néki felajánl.

Ö visszatért, én szent ostyát vevék Ez ígéretre.

ÁDÁM Oh. te szent anya!

Te testesített tiszta szeretet.

Nem fordulál-e el megbántva Uy Szentségtelen ígérettől, minő Erényeidre nyom bünbélyeget.

Átokká téve az égnek malasztját...

HELENE S te nem kívánod tudni sorsomat? LUCIFER Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál Szerettél újra, s akkor már te csaltál.

Ismét szerettél, — hősödet meguntad;

S üres szived most új lakóra vár.

HELENE Ez különös’ Az ördög van veled tán?

De oly szerénynek mégse hittelek.

Hogy szivemet üresnek hidd jelenleg.

LUCIFER (Ádámhoz).

Uram, siess! Te nem bírsz elbúcsúzni,

S én nem birom gátolni győzdehnem.

ÁDÁM Izóra! Minden szód fuiánk szivemben.

Egy csókkal mérgét, oh hölgy, édesítsd meg. ÉVA Lovag, mit kívánsz? — hallád eskümet. ÁDÁM De az nincs tiltva, tán, hogy én szeresselek? ÉVA Te boldog vagy, de hogy feledlek én? Tankréd, megyek már, vagy kifogy erőm.

Isten veled! meglátlak ott az égben,

ÁDÁM Isten veled! E nap emléke vélem.

(Éva a zárdába lép)

HELENE (félre).

Ah, gyáva te! hát mindent én tegyek? (Fent) Ablakba" lesz majd, nem tengerben a kulcs.

(Évát követi)

ÁDÁM (feleszmélve) Most hát jerünk!

LUCIFER Már késő, vége van!

Ládd. ilyen örült fajzat a tiéd.

Majd állati vágyának eszközéül Tekinti a nőt, és durvult kezekkel Letörli a költészet hlmporát Arcárut, önmagát rabolva meg Szerelme legkecsebb virágitól;

Majd istenül oltárra helyezi, és vérzik érte és küzd hasztalan,

Mig terméketlen hervad csókja el.

Mért nem tekinti és becsüli nőül,

Nőhivatása megjelölt körében?

(Ez alatt egészen besötétült, a hold telkét. Isaura és Helene az ablakon.)

ÉVA Mi vágyva néze rám, mint reszketett!

Ah. e hős férfi reszketett előttem,

De nőerényem és a hit parancsol —

. t

Itt szenvedek ki. mint szent áldozat.

HELENE Csodálatos, minő örült nemünk!

Ha az előítélettel szakít.

Vadállatul rohan a kéj után,

A méltóságot arcáról letépi fis megvetetten sárban ténfereg!

Ha nem szakít, önárnyától remeg.

Fonnyadni hagyja meddő bájait.

Mástól s magától elrabolva a kéjt. —

Miért nem jár középen? Vagy mi árt Egy kis kaland, egy kis gyöngéd viszony Illemmel olykor, meg nem foghatom.

Hiszen a nő se széliem csak merőben,

ÉVA Helene, nézz ki. itten áll-e még?

Hogyan ment volna olyan könnyen el?

Csak egyszer halljam még meg szózatát.

ÄDÄM (Luciferhez).

Tekints körül, nem áll-e ablakánál.

Nem küldne-é egy pillantást utánam?

Csak egyszer lássam még sugár alakját. — Izóra! oh ne bánd, hogy itt vagyok még.

ÉVA Mindkettőnkért jobb lenne Itt nem álfnod Az elszakadt szív könnyen összeforr S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk.

ÄDÄM Nem félsz-e így a csendes éjbe nézni.

Mely, mint nagy szív. szerelemtől dobog. Szeretni hol csak nékünk nem szabad?

Nem félsz-e, hogy varázsa elragad?...

ÉVA Él bennem is mind ez, mint tünde álom.

Mely tán az égből kísért e világra:

A lég hullámln szép dal áradoz,

Mosolygni látok nemtők ezreit Testvéri csókkal minden lomb mögül.

De hozzánk többé, Tankréd. nem beszélnek. ÄDÄM S miért, miért? e rossz fal gátol-é?

Ki annyi sarcot vívtam a pogánytól,

Nem bírom-é áthágni ezt a sáncot?

LUCIFER Nem ám, mert védi a kor szelleme.

Erősebb, mint te.

ÄDÄM

ÄDÄM Hah, ki mondja azt?

(A háttérban egy máglya világa gyűl ki)

AZ ERETNEKEK (karban távolról).

21. Mentsd meg az én lelkemet a fegyvertől és az ón egyetlen egyemet az ebnek kezéből.

22. Szabadíts meg engemet az oroszlánnak szájából és az unicornisoknak szarvai ellen hallgass meg engemet.

23. Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak; a

(Folytatás a 7* oldalon)