Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-15 / 41. szám

8 “i Ernesto Ché Guevara 1966 novemberétől 1967 októberéig, Dél-Bollviában, Santa Cruzban .tizenegy hónapon keresztül egy guerilla-harcos csoport élén küzdött. A csoport 40 külön­böző nemzetiségű férfiből állt, Egyesek Kubából, mások Ara Bustosból, Argentínából és Pe­ruból lőttek. Az utóbbiakhoz, 'tartozott Juan Pablo Chang is, akit El Chinonak neveztek. A bolíviai csoportot Coco és az Inti Peredo fivérek állították fel. Mindnyájan értelmiségiek voltak és amint azt Regis Del- bray kihangsúlyozta. — fegy­veres harcban éppen ezek a legelszán tabbak. A felkelést az egész konti­nensen meg akarták szervezni egységes parancsnokság alatt. A guerilla-harcokat az And hegység mentén akarták foly­tatni. Ez állt a „Havannai nyi­latkozatban“ és Guevara írá­saiban, melyekben „2, 3, és sok Vietnamot*' követelt. A forradalom egységes alapját nemcsak az amerikai élettér­ben uralkodó hasonló kulturá­lis, politikai és szociális vi­szonyok között élő népek in­dították el; a forradalom ki­törését az északamerikaiak ka­tonai elnyomása idézte elő. ♦ ELFOGJAK A forradalmárok tervét a hadsereg diktátora: Barrien­tos tavaly szeptemberben és októberben meghiúsította. A partizáncsoportokat három kü­lönböző időszakban, de telje­sen felmorzsolta. Először Joa­quin csatlósait számolta fel, akiket körülkerített .— azután Coco Peredos embereit, akik felderítő szolgálaton jártak. Guevara csoportját is körül­fogták és Higueros közelében teljesén végeztek velük. Utolsó emberig védekeztek és csak lépésről-lépésre hátráltak. Gu­evara megsebesült, de nem ha­lálosan. Őrizet alá vették és egy részeg katona a La Paz-i parancsnok utasítására lelőtte. Tanuk bizonyítják, hogy Che Guevara hősiesen viselkedett utolsó perceiben is. Csak há­rom-négy közvetlen hívének és bajtársának sikerült az erdő­be menekülnie, Hónapokig bűjdostak, míg a chilei olda­lon sikerült biztonságba kerül­niük. A vezetők közül úgy lát­szik csak Inti Peredónak sike­rült megmenekülnie, bár azóta sincs róla semmi hír. ♦ AZ ODISSZEA KRÖNIKÄSA Ez a krónikás nem volt más, mint maga Guevara — ő je­gyezte le a forradalom ese­ményeit is. Már gyermekkora óta naplót vezetett és bejegy­zéseit még a fronton a legna­gyobb harcok idején is foly­tatta. Naplóját a hátizsákjá­ban találták meg. A bolíviai hatóságok győzelmi zászlóként lebegtették a napló lapjait. Sikerült azonban egy fotokó- piá-példányt Kubába csem­pészni — ott megállapították a hitelességét. A naplót több nyelvre lefordították és kiad­ták. Fidél Castro előszót írt hozzá. A napló meglehetősen szá­raz nyelven íródott. Néha ret­tenetes körülmények között ír­ta le Guevara a nap ese­ményeit. Hiányzik belőle az irodalmi lendület. Első he­lyen az „akció“ áll, melyet pontosan kimért' vonalakkal vetett az olvasó élé. De leírá­saiban mégis akad egy-egy megható részlet is. Leírja két partizán haláltusáját — á par­tizánok vadászatait — a vad­állatok életét és kétségbeejtő élet-halál harcát, a megsebe­sült bajtársak végső vonaglá- sát, a dzsungel veszélyeit, Che- s bajtársa asztmarohamát, de azt is, hogy milyen fegyelme­zetlenek voltak néha a felke­lők. ♦ A GUERILLA-HARC ANA­TÓMIÁJA Megrázóan tragikus esemé­nyeket fagyos' iróniával je­gyez le, igen meggyőzően és reálisan ír, mindig tudatosít­ja, hogy talán még nagyobb megpróbáltatások előtt áll. Gu­evara igyekszik objektív len­ni, figyeli bajtársait, a „nehe­zen kezelhetőket“ és a gue- rilla-harc „anatómiájából“ dol­gozta ki munkatervét. A „hibák közé“ a saját be­tegségét is számítja és végte­lenül fájlalja, hogy nem tud „hideg, gyilkoló robot“ — a „példaadó, acélos hadvezér" lenni. — Embert roncs vagyok és ma már odáig jutottam, hogy gyakran elvesztem önuralma­mat — de fegyelmezem ma­gam — írja naplójában. He­lyenként azt is bevallja, hogy fáradt és határozatlan. „Két fiatal katonát pillantottam meg — nem volt bátorságom hozzá, hogy lelőjem őket.“ Az­után azonban mégis győz az akaratereje és összegyűjti minden ellenálló képességét. — Az ember mindig nagy cé­lokat tűzzön maga elé — mert csakis az ilyen „nagy“ alkal­mak szülik a forradalmárt — és az igaz embert. Aki nem mer kiállni — az inkább lép­jen idejében vissza“. Az utolsó hetekben egyre gyakrabban találkozunk ilyen megjegyzésekkel: Rosszul ér­zem magam. Nagyon sokat éhe­zem és az asztmám nagyon gyötötr. A rádiósok lejegyezték an- nak a hadseregnek a jelenté-' seit, amelv a partizáncsoport nyomait követte. Repülőgé­pek járták be az egész körze­tet, az egész hegyvidéket, La Pazba megérkeztek a „zöld­sapkások“, ezeket az amerikai-' ak képezték ki („talán - így kommentál Guevara — most kezdődik egy új Vietnam“). A „részletes analízisében Guevara mindig pontosan mér­legeli az operációk esélyessé^ gét és egyre inkább a pesszi-’ mizmus válik úrrá rajta. Először rendszerint a vállal­kozás politikai előkészítéséről elmélkedik, azután vitába bo­csátkozik Bolívia Kommunista Pártjának titkárával, az „ope­ráció" vezetőivel — felméri a harcteret — és leírja az előre­nyomulást — mégpedig egész március 23-ig. Ezen a napon a guerilla háború hét ellensé­ges katona kivégzésével kez­dődött. Minél tovább olvassuk a naplót, annál jobban kiérez- zük, hogy Guevara milyen le­tört és mennyire nem bízik már a győzelemben. A guerilla-háború egyenlőt-* len erőkkel indult — és ami a leglényegesebb — a parasztok nem támogatták ezt a hábo-* rút. Guevara nem számolt az-* zal, hogy az a paraszt, aki Quackua és Aymora vidékén szánt — más mint a bolíviai. Kikerüli a guerilla-harcosokat, nem lép be a partizánhadse-* regbe. Bizalmatlan a paraszt ezen a vidékén, csak hátrál-« tatja a guerilla-harcosokat — sőt egyenesen veszélyt jelent számukra. A rendes hadsereg tagjai annyira ráijesztettek a parasztokra, hogy azokat ta­lán már csak pénzzel lehetne hallgatásra bírni. A falu tu-1 lajdonképpen csak akadályt Je- lent — a város meg messze van. ♦ EPILÓGUS Ilyen körülmények között a guerilla háborúban nem lehet frontot képezni. A guerilla-* harcost csak kergetik — a hadsereg a nyomában Jár és arra kényszeríti, hogy véde­kezzen. Állandóan az a veszély fenyegeti ezeket a harcosokat, hogy bekerítik őket. Hova-tovább arra kerül a sor és az lesz számunkra az egyedüli lehetőség, hogy csa­patainkat a szélnek eresszük — ezt írta Guevara szeptem­ber végén. A naplót érthető megindult- ságga] olvassuk. Guevara nem kalandor. A naplója rendkívül érdekes és hasznos is. Rávilágít a gueril- la-harera — valamint a külön­böző harcmodorra és ezzel La- tin-Amerika forradalmi veze­tői számára alapvető doku­mentumot nyújtott. (A Reader's Digest nyomán) Táncdalalbum i . VÄCLAV NECKAfi / Vasek, ahogy barátai és ismerősei becézik, először kerül bemutatásra rovatomban. Ö a csehszlovák pop-zene örök­ifjúja, hiszen valljuk be őszintén: megjelenésében inkább egy alig húsz esztendős fiatalembert vél fölfedezni benne bárki... Vasek életkora ellenben már a huszonöthöz hajlik! Legutóbbi sikereinek egyike a swing-ütemú Hej, uram nyuszikám, melynek szerzői az ugyancsak ismert B. Ondrácek és J. Schneider. Magyar szöveg: Kausitz Ottó. Szüret MEDIUM SWINC x * * ' t i- : i He/, u — ram nyu-szj - kim,-----­Mát a - ki ko - ran kel,-------­der van a ba- ju- szán, tqn a-ranyat is lel,- J? ____1 hej, u-ram nyu-szl-kom, több kell az a-ranynál, hogy le - hét olyan vi-dám mgr oly ko - ran': sőt, meg is vol-na mar egy szép le-any-nal. Jaj de ne - héz vo-la-ki-nek meg-mon-da-ni hagy az, a-mit nem le-bet már el-foj-ta-ni mu -száj vég-re be-val-la-m, vagy felhagyni, i Ft­-----Bfr ________» sok mindent megta-nul-ni nem kin-nyű ám! AZ ŐSZ A KATONÁK ES A szőlő Évszaka. Az újonc riadtan pislog a túlzsúfolt vonat ablaka mögül. Most nemcsak az fáj, hogy sze­relmesétől elszakították. A bi­zonytalanság sava marja. Igyekszik tehát a folyadékot folyadékkal közömbösíteni. De katonának menni, berukkolnl, még így sem nagyon kellemes. Bizsergetö Jó érzés viszont szüretre utazni. Rohamosan fogy a négy kerék alatt az út, az elme képes lenne a szállon­gó ökörnyálat és a felszáünl- készülő ködöt valamiféle szep­temberi-októberi mesébe szőni. A kerekek azonban másodper­cenként figyelmeztetik a való­ságra: a vadonatúf útburkolat recés, a máskor zümmögve ze- nélgetö gépkocsi úgy zúg most, mintha repülőgép lenne, s fel­szállni igyekezne. S attól, ami­től a vadonatúf útburkolat re­cés, a súlyosléptü katonai Jár­müvektől, nem tudsz szabadul­ni. A görgői diófák alatt tank áll. Két katona diót lakmáro- zlk. Végignézik az elszáguldó ap­ró nyugati gyártmányt, de te­kintetünk nem találkozik, a szempárok nem kapcsolódnak egymásba. Vajon kinek nem tiszta a lelkilsmerete? dolat, kérdés kérdést követ. Jó érzés megállapítani: mennyire egyeznek a világról alkotott nézeteink, mennyire azonosak elképzeléseink. Az újságíró ta­lán tájékozottabb, de embersé­ge csak az övékkel mérhető. „CSAK?" A HARMACI SZŐLŐHEGY SZÜRETELÖINEK szerencsés napjuk volt szerdán: az eső el­vonult, sütött a nap, gyorsab­ban ment a munka. Mire az új­ságíró felltheg a meredek hegyre, szinte indulhat is visz- sza: a hatalmas hordók csak­nem szinülttg vannak már a novával, csaszlával, otellóval. Annyi ideje azért mégis ma­rad, hogy széttekintsen a vi­déken. Magyarország három, légvo­nalban egy-két kilométerre van Innen. Az augusztusi esemé­nyek hullámai csak nagyon gyenge érővel érkeztek ide. Idegen katonák nem Jártak er­refelé. A rádiót viszont min­denki hallgatta. Most csend van, őszt csend a hegyen. A szüretelökben azonban munkálkodik a gon­A HUSZADIK SZÁZAD máso­dik felének embere, az atom­korszak középeurópaija elgon­dolkodik. Gondolatait gyorsit­ta a kiváló tavalyt bor is. Gyorsítja — de nem zilálta szét! Milyen tiszta, mennyire egészséges itt a levegő! Milyen nagy a csend! Milyen szép a sárguló vörö- södö fák látványa, és a töké­ről éretten lecsüngő fürtök képe. Mennyi színt, mennyi örö­möt szabadit fel! Mennyire tragikus helyzet­ben van a forrongó világ, ha nem akadnak Józan elmék, a- melyek olyan erővel figyel­meztetnének az örömökre, hogy megoldódnának a háborús pro­blémák! Mihelyt a Jelennel kapcsoló­dik fejtegetésünk, máris Jön a szomorúság, amelyen a bor sem segít. Ez most már nemcsak a han­gulatok tűzijátéka. Hogyan mondta az a bizo­nyos atomfizikus? „A hagyományos politika módszerei képtelenek megvál­toztatni a Jelent és Jövöt." Tudjuk, hogy igaza van. Es tudjuk, hogy egyelőre semmi sem történt ennek érde­kében. A BOR MÉGIS MEGTESZI A MAGÁÉT. Terített asztal mel­lett kerülnek szóba a kis falu gondjai-bajal is, főleg pedig a Jövője. A Jövő most az ÚJ al­kotmánytervezettől is függ. Éppen akkor Járt ott a CSISZ Járási küldötte, MISZ-alakítás ügyében. A harmadak Józanul gondol­kodó, értelmes emberek. A harmadak évtizedek Óta élnek együtt szlovák nemzeti­ségű községbeitekkel. Mindig Jól megfértek együtt. Nem lennénk tgazmondóak, ha nem tennénk ide: elvétve akadt, egy-két százaléknyi, megtévesztett egyén, akt olyas­mit ts kürtőit, aminek semmi köze sem volt az Igazsághoz, becsülethez. A többség azon­ban mindig rendreutasltotta őket. Ügy látszik, hogy az úf ál­lamjog tovább erősíti a két em­bercsoport barátságát a falu­ban. A világ mérgezett levegőjű. Igyekezzünk szőkébb közös­ségünkben fői érezni magun­kat, mert végső soron mégis­csak ott éljük le napjainkat, életünket, együtt, egymás szom­szédságában, egymásra utalva. Ezt az elvet nemcsak vallják, hanem eszerint élnek Is sokan a faluban. HAZAFELE ISMÉT GYORSAN FOGY AZ ÜT. A görgői diófák alatt nem állnak idegen katonák. Milyen fenséges az ősz, mi­lyen csodálatos a csendI Kár, hogy a deltaszárnyú re­pülőgépek szilánkokra törik néha. (b) Harmacon Gnu ni

Next

/
Thumbnails
Contents