Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-23 / 4. szám
íj ifjúság 7 • ÖTMILLIÓS SEREG Már sorozatom első részében említettem, hogy Mexikó lakosainak mintegy fele tizenöt éven aluli (becslés szerint negyver) milliónál többen élnek az országban). Milyenek a jelenkor fiataljainak lehetőségei? Kapnak-e megfelelő segítséget a testedzéshez, a sportoláshoz? — A nemzeti olimpiai bizottság irányítja hazánk sportéletét — válaszolta kérdéseimre Licenciado Roberto Casellas, az olimpiai bizottság külügyi i- gazgatója. — Harminchét sportági szövetség tartozik hozzá, amelyek egyesítik magukba valamennyi — még a magánt is — klubot, és egyéb sportszervezetet. Hogy mennyi ember sportol Mexikóban? Pontosan nem tudom megmondani. Vegyünk egy konzervatív számot. Mondjuk a lakosság tíz-tizenöt százaléka. A népszámlálás ugyancsak 1970- ben lesz, de ha azt állítom, hogy négy és ötmillió között sportolnak, akkor nem mondok valótlant. Casellas úr ebben nyilván nem számította be az ötmilliós sportoló seregbe azokat a milliókat, akik a parkokban — a sportolás számára kijelölt helyeken! — csupán maguk szórakoztatására rúgják, dobják vagy ütik a labdát. Mert a fővárosban és mindenütt az országban a parkokat nemcsak díszletnek vagy levegő frissítőnek. hanem az emberek, a fiatalok sokoldalú szórakozására ültették. • A SZÉDOM Szádom — ez nem valamiféle mexikói varázsige. Bár nyugodtan tekinthetnénk annak is. Tulajdonképpen egy rövidítés a C. D. O. M. kiejtése spanyolul. Teljesen: Centro Deportivo Olimpico Mexicano. Mexikói olimpiai sportközpont. Olyasmi, mint nálunk Tata. Csak modernebb kiadásban! Vezetője dr. Eduardo Hay professzor, Mexikó egyik leghíresebb nőgyógyásza. Természetesen társadalmi munkában. Vagy, ha úgy tetszik, hobbyból, sportszeretetből. A lényeg: anyagi ellenszolgáltatás nélkül! A szimpatikus középkorú férfiú nagy tájékozottsággal és őszinteségnél válaszolt kérdéseimre. — Milyen célt szolgál ez a létesítmény, mikor építették, milyen költséggel? — Azt akartuk, hogy a mexikói sportolóknak legyen egy olyan központjuk, amely tulajdonképpen egyetemi feladatokat lát el. Vagyis: magasabb szintű sportképzést nyújt. Itt készülhetnek fel a versenyzők a nemzetközi találkozókra, az olimpiára is. Két éve kezdték építeni és a harmadik játékok előtt készült el, legutoljára a kerékpár-pályát fejezték be. A költségek a lehető Iegminimá- lisabbak. mert nem luxus célra épült. Az atlétikai-pályatartán burkolása jelenleg folyik. — Mennyi sportolót foglalkoztatnak itt, milyen sportágakban és hány edző tanítja őket? — A vitorlázást, a lovagolást és a céllövést kivéve valamennyi sportágat művelhetik a központban. Harmincöt edző felügyel a munkára, legtöbbjük külföldi. Mellettük három-négy mexikói edző segédkezik, hogy tanuljanak. — Négyszáz személy részére tudunk kényelmes, kulturált elhelyezést biztosítani. A harmadik játékok alatt tele volt. Most vagy haza mentek, vagy tanulnak a versenyzők. Három féle módon lehet központunkat használni. Első: Itt lakhat, innen jár munkába, vagy iskolába. Második: étkezni és edzeni jár ide. Harmadik: csak edzeni jár hozzánk. — Ki fedezi munkabérüket, amíg itt élnek és edzenek? — Ügy próbáltuk a foglalkoztatási programot összeállítani, hogy aki a táborban él, az is el tudjon menni dolgozni. Az iskolai tanulókat utazási költséggel és könyvekkel támogatjuk. — Naponta mennyi időt fordítanak az edzésre? — Nem egyformán és nem sablonosán állítottuk össze az edzésterveket. Aki tanul, reggel hatkor — mondjuk az uszodában — már edz. Este szintén. A dolgozók délben és este. Annyi időt fordítanak gyakorlásra, amennyit az edző előír. Ez is az egyénekhez igazodik. Mindig számításba veszik a sportolók állapotát. — Az olimpiák történetében először Mexico Cityben rendez— Ha valakit nem mondanék. aki esetleg jól szerepel az olimpián, még megsértődne és haragudna rám. Ezért inkább csak sportágakat említek. Nagy reményeket fűzünk ökölvívóink, úszóink, müugróink és hosszútávfutóink szerepléséhez. Mindenkit óvok attól a gondolattól, hogy azért, mert mi rendezzük az olimpiát, törvényszerűen sok érmet szerzünk. Országunk minden tekintetben a fellendülés korszakát éli. Büszkék vagyunk, hogy hozzánk látogatnak a világ legjobb fiatal sportoló. Tárt kapukkal, őszinte vendégszeretettel várunk mindenkit. Nem számít, ki mit hisz. milyen elveket vall. Valamennyíőket egyformának tekintjük. Nem az eredmények a leglényegesebbek, hanem a béke és barátság eszményének érvényesülése. — ön az imént felsorolt néhány sportágat. Ezt úgy értelmezhetem, hogy elsősorban ezekben akarnak aranyérmet nyerni ? — Más a hit, a bizalom és más a győzelem. — Örülök hogy a labdarúgást nem sorolta az esélyes sportágak közé. — Nagyon jó barátom Csanádi Árpád úr. Soha nem tennék neki olyan rosszat, hogy a labdarúgást is reménységeink közé soroljam. Egyébként remélem, hogy az egész magyar küldöttség jól szerepel majd az olimpián. Ezután megtekintettük az edzők névsorát. Felsorolni őket hasztalan lenne. Am országonkénti megoszlásuk érdekes. Az USA-bóI nyolc, Lengyelországból nyolc, a Szovjetunióból kettő. Olaszországból, Törökországból. Jugoszláviából, Bulgáriából 1-1 edző segíti a rendezők csapatának olimpiai felkészülését. őket viszont a legjobban dr. Jose Antonio Zapata igazgató főorvos csoportja támogatja, akik ugyancsak a C. D.O. M.-ben tevékenykednek. — Nyolc orvos dolgozik csoportomban — mondta dr. Zapata — közülük három pszichológus. Természetesen nagyszámú asszisztencia segít nekünk. Feladatunk a mexikói olimpiai sportolók egészségügyi ellátása, az edzők munkájának segítése orvosi szempontból. — Mexikóban — működik Bécs István riportja olyan orvosi intézet, amely kl» mondottan a sporttal kapcsolat tos tudományos problémákkal foglalkozik, valamint a speciá» lis sportbetegségekkel, sérülé» sekkel? — Nincs más, mint a ml csoportunk. A különböző váró» sokban működő orvosi szerve» zetek viszont segítik a sport» szövetségek munkáját. Sőt,- olyasmi is előfordult, hogy fel» hívták a figyelmet, amikor fi» zikailag sportra termett fiata» lókat találtak. — Hogyan oldják meg a t olimpián a vizsgálatokat, hogy a nők versenyein valóban csak nők indulhassanak? — Szexuális kromoszóma vizsgálatokat tartunk. Ez teljes biztonsággal megmutatja, ki a nő, ki a férfi és ki kicsit a kettő keveréke. — Ön szerint a különböző erősítő gyógyszerek nem segí» tik elő egyes sportoló nőknél az elférfiasodást? — Nem. Már az embrióban benne van, hogy milyen lesz a kromoszóma száma. Vagyis melyik nemhez fog tartozni. — Bizonyos sportágakban már kötelező, a dopping vizs» gálát. A gyógyszeres teljesít» mény-fokozás előbb, vagy u» több, de mindenképpen ká. os a szervezetre. Lehetséges, hogy Mexico Cityiben a tengerczint feletti magasságon a szokásos» nál is nagyobb károsodást o» kozhat ? — A hatás mindenütt ugyan» az, bármilyen magasságon is legyen a soprtoló. Vér- és vi» zeletvizsgálattal teljes bizton» sággal kimutatható ki használt: serkentőszert. Most készül a szabályzat, hogy az olimpián kit vizsgálnak és milyen sportágakban. i — Helyesnek tartaná, hogy valamennyi sportágban, lega» lább a kontinens- és világbaj» nokságokon bevezessék a dop» ping-vizsgálatot? — Nem tartanám helyesnek. Rengeteg más típusú probléma akad, amely ennél lényegesebb. Mexikóban mi a genetikai módszert alkalmazzuk. Olyan embereket kell nevelni, akinek eszükbe se jut, hogy gyógy» szerrel fokozzák teljesítményű» két. Következik: Maya Trail Érdekes könyv fekszik előttünk, H. R. Knickerbocker amerikai újságíró: Fenyeget a vörös kereskedelem című műve, amelyet 1931-ben írt, és cseh nyelven is megjelent. A szerző több ízben járt a Szovjetunióban, és ismerte a régi Oroszországot is. Könyve természetesen nem több, mint egy józan burzsoá újságíró jelentése az első ötéves tervről, a kollektivizálásról, és a szovjet hatalom erőfeszítéseiről, ö készített először interjút Sztálin édesanyjával fiáról, aki e- rőskezű politikusként állott a szovjet hatalom élén. Ügy gondoljuk, hogy ez a rendkívül érdekes beszélgetés ma is széleskörű érdeklődésre talál olvasóink körében. Sztálin arcképe ott függ minden műhelyben, gyárban, a Szovjetunió minden hivatalában. Rendszeresen megjelenik a világ lapjainak első oldalán. Ügy lehet, ő ma a világ leghatalmasabb vezére. Oroszországban kultusz, remény és rettegés övezi a nevét. Édesanyja, Katarina számára azonban ez a név egészen más értelmű. Joszif Dzsugasvi- lit a cári rendőrség Koba, a világ Sztálin néven ismerte meg, de édesanyja számára mindvégig Szoszo maradt, és csodálatos, hihetetlen életsikere nem kárpótolta azért a csalódásért, amit azzai okozott, hogy nem lett pap. Eddig Sztálin egyetlen családtagjával sem készítettek interjút, kivéve őt magát. Barátai nem akarnak beszélni a magánéletéről. Nincs a világon még egy hozzá foghatóan ha-' talmas ember, akinek annyira áthatolhatatlan ködfátyol takarná az egyéniségét. Ez a titokzatosság egyike a legjelentősebb okoknak, a- miért Sztálin neve a korlátlan hatalom jelképévé vált. Sztálin édesanyja az első, aki megtörte eme bűvös hallgatás varázsát. Az egykori grúz királyhelyettes palotájában találkoztunk. Nem a szalonban, amely más korban talán a királynő anyjának szalonja lehetett, hanem két kényelmes, de egyszerű szobájának egyikében. A kapunál ott áll a G. P. U. egyenruhás ő- re. A fogadóterem falát plakátok fedik, amelyek a Kaukázuson túli népbiztosok feladataira utalnak, mivel itt van a főhadiszállásuk. A forradalmi jelszavak, és a jobb munkára serkentő felhívások, eszükbe juttatják az ötéves tervet, és azt a tényt, hogy Szibériától egészen a perzsa határig a Szovjetunióban mindenütt egyetlen cél és akarat uralkodik. Az orosz acélember édesanyja nagyon kicsinek tűnt, amikor belépett szobájának duplaszárnyú ajtaján. Ősz haja volt, és szürke, grúz parasztruhába öltözött. Ezüst keretes szemüvegével kíváncsian nézegetett. Amikor Hárultam óhajomat, néhány másodpercig SZTÁLINRÓL m k az édesanyja csendesen hallgatott, de Sztálin nevének említésekor felragyogott az arca. Jellemző szavakkal kezdte: — Szoszo mindig jó gyerek volt. — Bocsánat, ki az a Szoszo? — Szoszo? Hm, ő az én fiam Joszif. Szoszo a mi grúz nyelvünkön a Joszif beceneve. Igen, mindig rendes fiú volt. Soha se kellett megbüntetnem. Teljes erővel tanult, mindig feltalálta magát és mindent alaposan meg a- kart ismerni. Nyolc éves korában Goriban járt iskolába. Amikor kijelentette a Tiflisztől mintegy három órányi távolságra fekvő Gori nevét, beszéde megélénkült, és arcára méltóság ült: — Egy dolgot ki kell javítania. Az emberek folyton azt beszélik, hogy Szoszo Liluban született, de ez nagy tévedés. Liluban a nagyapja született. Szoszo viszont Goriban. Megmutathatnám a házat is. Elvégre az anyja vagyok, tudnom kell hát, hol született. Egészen felháborodott: — Ex 50 évvel ezelőtt történt: régi naptár szerint^ nyolc nappal karácsony után lesz Szoszo ötvenegy éves. Hogy az új kalendárium szerint melyik napra esik, azt nem tudom. Azon sohasem tudtam eligazodni. Csak annyit tudok, hogy akkor 20 éves voltam, és Szoszo volt az én negyedik fiam. De a többiek mind meghaltak, mire Szoszo megszületett. Szoszo az én egyetlen fiam. Természetes, hogy mindennél jobban szerettem ezen a világon. — És most természetesen nagyon büszke rá — szakítottam félbe. — Gondolta volna valaha is, hogy ennyire viszi? Kissé idegesen mosolygott, nevetve fordult a mellette ülő barátnőjéhez, és ezt mondta: — Hm, nem! Nekünk ugyanis egészen más tervünk volt a fiúnkkal. Az apja — igen, ha életben marad, biztosan csizmadiának adja. A férjem ugyanis cipész volt, úgy mint az apja és a nagyapja is, amennyire emlékezni tudok, minden elődjük cipész volt, falusi cipész, és az apja azt mondta, hogy Szoszóból rendes csizmadiát nevel. De az apja meghalt, amikor Szoszo tizenegy éves lett. — És aztán, — elhallgatott, megint rámo- solygott a barátnőjére, aki mosolyogva bólogatott — én aztán nem akartam, hogy csizmadia legyen. Legfőbb vágyam az volt, — néhány másodpercre megint elhallgatott, — hogy papnak menjen. Igen, — mondta határozottan — arrő! álmodoztam, hogy egy napon Szoszo befejezi a tanulmányait, és pap lesz. Ez volt az én álmom. — Nézze! — mondta élénken, és a falon függő képre mutatott. — Ilyen volt, amikor a szemináriumban teológiát tanult. — A kép fiatal korában, egyszerű szemináriumi kabátban ábrázolta Sztálint. Szeme, szája és arcvonásai már akkor, fiatal korában is elárulták azt az akaraterőt, amely később hozzásegítette új, végzetszerűen jelentős nevéhez. A másik kép nemrég készült és Sztálint ülve, fehér zubbonyban mutatta. Alatta ez állt: „Anyámnak“. — Sok mindent helyre kell igazítani — folytatta. — Nem igaz, hogy Szoszót kizárták a tifliszi szemináriumbői. Én vettem ki, mert megbetegedett. Ez valóban újdonság volt. Sztálin minden hivatalos életrajza megállapítja, hogy a tifliszi szemináriumban tanult, de a vallásoktatás nem elégítette ki, érdeklődni kezdett a forradalmi eszmék iránt és ezért mint megbízhatatlant kitaszították a szemináriumból. — Nem, — ragaszkodott az állításához — mondom, hogy nem zárták ki. Egészségi okokból én vettem ki a szemináriumból. Amikor Goriból Tifliszbe ment, tizenöt éves múlott, és egyike volt a legerősebb gyerekeknek, akiket valaha is láttam. De aztán a szemináriumban túl nagy szenvedéllyel tanult, és tizenkilenc éves korára annyira kimerült, legyen» gült, hogy az orvosok attól tartottak, meg» kapja a szárazbetegséget. Ezért vettem ki! Ö nem akart eljönni, de én mégis elhoztam. Hi» szén egyetlen fiam volt. — De hiszen mindenki, minden könyv az? állítja, hogy kizárták. — Érthetetlen, — kiáltotta — magam vet» tem ki. Gondolom, hogy ebben a kérdésben mégis a hivatalos jelentéseknek lehet igazuk. Sztá» lin édesanyja a saját hite szerint ragaszkodót? a maga igazához, hiszen ez volt életének leg» fájdalmasabb epizódja. Egy anyának, isten» félő asszonynak a kizárás olyan nagy szégyen» nek tűnt. hogy azt nem fogadhatta el. Nem szabadott elismernie, hogy fiát felszentelés előtt „megbízhatatlanság“ miatt kitaszították a szemináriumból. Ezért magyarázta a szom» szédainak és az érdeklődőknek, hogy fia e» gészségi okokból távozott. — Hetvenegy éves vagyok, de ama húsz év nélkül még ma is sokkal fiatalabb lennék. A íeqszörnvübb az volt, hogy nem is sejtettem, hol a fiam. Folyton börtönben, szibériai szám-' üzetésben, aztán legutóbb már az Északi-ta» vak vidékén volt. Sztálin élete sokkal érdekesebb és tanulsá» gosabb, mint a többi nagyhatalom vezetőié. Még az Északi-sarkvidék sem törte meg. Ti» zenkilenc év alatt, 1898-tól 1917-ig hat eset» ben tartóztatták le, börtönözték be, küldték száműzetésbe, ötször megszökött, és össze» sen nyolc évet töltött börtönben, munkatá» borban. Azt mondják, hogy a száműzöttek kemény élete se törte meg. Fizikailag megerő» södött, egészséges maradt, pedig barátai mind elhullottak. — Nézze. — mondta, és a sarokban élló asztalhoz lépett, melyet elborítottak a folyóiratok és újságok. Mindegyikben Sztálin cikke, beszéde, vagy képe volt. — Nézze, meny» nyit dolgozik. Ezt mind ő Irta. Túl sokat dől» gozik. — És ezenkívül ott a családja. De túlságo» san elfoglalt, hogy a családjával is törődhetne. Ez itt Jaso, az unokám. Szoszo fia az első házasságból. Jaso ma 24 éves, Katarina, az édesanyja még a forradalom előtt halt meg tüdősorvadásban. — Ma már új unokáim vannak. Szoszo fia Vaszilij, — nyolc éves — és ötéves lánya Szvetlána. Mindketten Szoszo második feleségével, Nagyezsgya Allilujéval élnek. Alliluja híres kommunista volt. Lenin barátja. Lenin említésekor jutott az eszébe: — Hiszen tudja, — mondta — hogy Lenin adta Szoszónak a Sztálin nevet. Lenin állította, hogy, ojyan mint az acél. Tálaló név. Fordította: ssj. i nek műanyag-salakon, tartánon atlétikai versenyeket, ön szerint ez mennyire befolyásolja az eredményeket? — A tartán egészen új anyag. Az atlétáknak hozzá kell szok- niok, de ehhez csak rövid idő szükséges. Amikor már nem idegen számukra a tartán, megnő az önbizalmuk, mert mindig ugyanolyan körülmények között találják a pályát. Nem lesz egyszer vizes, másszor száraz és poros. Állandóan egyforma minőségű pályán futhatnak. Például, ha valaki Budapesten tartán-pályán edz, biztos lehet abban, hogy Mexi- coban is hazai körülmények fogadják. Egyetlen rossz „tulajdonságát“ ismerem a tartánpályának ... Túl drága! Mentségül szolgál, hogy tartósabb, mint bármelyik elődje és ezért megéri a befektetést. — Kik jelenleg Mexico leghíresebb sportolói? Kérem, soroljon fel néhányat!
