Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-23 / 4. szám
6 új ifjúság- 16 - JÁVOR PÁL ÉLETREGÉNYE Vasárnap délig alvás, aztán újságolvasás, unalom másnap reggelig, amikor minden kezdődik elölről. így él az átlagember New Yorkban. Volt idő. amikor mint tisztviselő dolgoztam a Waldorf Astoria Hotelben, a világ egyik legnagyobb szállodájában. Nem kell csodálkozni azon, hogy egy hotelben vállaltam munkát. Két turné között az ember nem töltheti heverészéssel a napjait, mert pénzt kell csinálni. A szálló egyik pénzügyi főtisztviselője mellett kaptam munkát mint asszisztens. Főnököm a személyzet fizetési ügyeit intézte. Két és fél hónapig dolgoztam ezen a helyen, "egy nagy villamos számológépen, állandó félelemben. mert a számokkal hadilábon álltam. Tudtam, hogy ha egy tizedespontot tévedek, annak beláthatatlan következményei lesznek a főkönyvben. Ez a tévedéstől való félelem any- nvira elhatalmasodott rajtam, hogy tíz hét u- tán kiléptem állásomból, és másikat kerestem. Volt egy magyar rendőr ismerősöm, aki tucatjával juttatta javítóintézetbe és börtönbe a 14-18 éves betörőket, bankrablókat, kiktől pedagógusaik is rettegtek. Barátom egy nap hazatért fárasztó és veszélyes szolgálatából, és megdöbbenéssel hallotta, hogy a kisfia eltűnt. 'Gyönyörű nyolcéves szőke kisfiú volt, akit akkor, a rendőr hazatérésének időpontjában az anyja már félőrülten keresett. A délceg, mindig jókedvű magyar ember összetörtén indult a gyermekét keresni, mert már sejtette a tragikus valóságot, A gyereket egy elhagyott grundon, esővi- zes hordóban holtan találták. Agyonszúrták, aztán az esővízbe rejtették. A tettesek bosz- szúból követték el a szörnyű bűnt, mert az a- pa elfogta társukat. Akkor az amerikai köz- vélemény felzúdult. A rendőrség szívós nyomozás után elfogta a tetteseket. Egyik sem volt 18 évesnél idősebb. A sajtó vezércikkekben követelte, hogy a fiatalkorú gyilkosokra is terjesszék ki a halálbüntetés érvényét. Szállóige lett akkoriban New Yorkban, hogy aki elég érett a gyilkosságra, az elég érett a villamosszékre is... Az ifjú gyilkosokat végül is életfogytiglani fegyházra ítélték, a derék, kötelességtudó rendőr fájdalmán azonban ez már nem segített. Hősiesen végigcsinálta a főtárgyalást, állta a riporterek elviselhetetlen tolakodását, aztán levetette a rendőri uniformist és örökre eltűnt New Yorkból... Ez volt a legkegyetlenebb emlékem abból a városból, ahol a hároméves gyermeket is bőrnadrágban járatják, és ehhez a „wildvest" kosztümhöz hozzátartozik az apró coltpisztoly is, az amerikai fgyerek első számú játékszere. Amint megtanul olvasni, képregényekkel tömik, amelyekből azt tanulja meg, hogy mindig az erősebbeknek van igaza, és az a hős, aki először rántja ki a pisztolyt. Ezek után nem csodálkozhatunk a lapok állandó híradásain, amelyek súlyosan bántalmazott tanítókról, összetört és felgyújtott iskolákról, leszúrt gyermekekről, titkos ifjúsági kábítószer-klubokról számoltak be... Az ifjúsági bűnhullám ma is tart, és ki tudja, milyen drákói eszközzel vetik egyszer végét. Talán azzal, ha a New York-i gyerekeket beterelik az otthon falai közé az utcáról, ahol felnő... Erre azonban kevés a remény. Ehhez az egész életformát kellene megváltoztatni, a- mi pedig nehezebb, mint elmozdítani helyéről a Himaláját... Az utcán, a bandaharcok izgalmai közt felnőtt amerikai ifjúság továbbra is izgalmat keres, ami megszabadítja a mérhetetlen unalomtól, amelyben szenved. Florida partjainál gyakran történnek halásztragédiák; fiatal fiúk és lányok motorosaikon messze kihajóznak a tengerre, és egy szál késsel az övükben a vízbe ugranak, hgv cápára vadásszanak. A vízben azonban a cápa van otthon, és a halászkirándulások nvomán nem egy amerikai család gyászruhát öltött. A floridai fürdők tulajdonosai azonban kitalálták egy veszélytelenebb szórakzást. a fordított akváriumot. Kimustrált parti hajót átalakítottak úszó akváriummá. Fenékfalait vastag üveglapokkal pótolták. erős fényű fényszórókat szereltek fel, amelyek nagy távolságra átvilágítják a tenger vizét. A közönség egy dollár lefizetése ellenében csigalépcsőkön leszáll a hajó fenekére, és az üvegfalak közé zárva nézi, hogyan élnek a tengeri állatok. Ebben az akváriumban tehát a látogató ember van üvegbörtönben és a tenger állatvilága szabadon. Persze rendszeres etetéssel odaszoktatják a ritka és fantasztikus tengeri szörnyeket és a látogató a legkisebb veszély nélkül farkasszemet nézhet ötméteres cápákkal, amint félelmetes tömpe orrukkal az üvegfalat döngetik napi húsadagjukat sürgetve. Utazásunk során Texas felé menet ért bennünket az első igazi délvidéki útikaland. Feleségem vezetett, s egyszerre észrevettük, hogy bésötétedik az idő, mögöttünk égig érő fekete torony rohan iszonyú sebességgel. Tornádó volt. Rátaposott a gázra, hogy elmeneküljünk a vihar elől, amely szörnyű .pusztításokat képes okozni délen. Városokat rombol le, s olyan felhőszakadás jár a nyomában, amely árvíz- katasztrófát idéz elő a szárazság sújtotta déli államokban. Kegyetlen versenyfutás támadt közöttünk és a tornádó között. A kocsi nem tudott megbirkózni a vihar gyorsaságával, de nem is hagyott bennünket cserben. Annyira sikerült kimenekülni a vihar gócából, hogy csak a széle kapott el bennünket, de az is elég volt. Az autó szempillantás alatt megtelt sűrű fullasztó porral. A texasi kisváros egyébként, amelybe behajtottunk, egy benzinkútből, egy szállodából, valamint egy fűszerüzletből áll. Többre nincs is szükség. A sokszor százezer acre terjedelmű farmok lakói bejárnak autókon vásárolni, egy italt lehajtani, egy kicsit beszélgetni. E- zekben az apró országút menti fészkekbe autóikon járnak, de a nagyobb városokba lóháton. A férfiak és nők is lovon vágtatnak be a városba, a cowboy-filmekből ismert bőrruhában, magas sarkú csizmában, amely a texasi férfiak amúgy is magas termetét még jobban kiemeli. Azt hittem, ez egy egyszerű divat, aztán kiderült, hogy a porban csak magas sarkú csizmában lehet járni. A lóhátas városlátogatás egyébként a régi állattenyésztő életmód emléke. A cattleman, a régi típusú állattenyésztő azonban már régen átalakult húsgyárossá, a- kinek gulyáit száz és száz cowboy terelgeti, míg aztán behajtják a húsgyár egyik kapuján, a másikon kigördül velük a teherautó, ládákba csomagolt, füstölt marhakonzérvvél. Már a préri sem a régi. A látóhatáron mint beláthatatlan nagy és sűrű erdő, úgy terpeszkedik az olajkutak légiója. Amerika egyik leggazdagabb embere a texasi L. Richardson; milliárdjai felülmúlják Rocken- fellerék és a Duponték vagyonát is. Ez a múltimilliárdos egyszerű cowboy volt, aki olajat talált egy pocsolyában, bejelentette jogigényét, kutatási jogot kapott a területre, és megtalálta a világ egyik leggazdagabb olajtelepét. Texas legnagyobb és leggazdagabb városa Dallas. Fényűzőbb, ragyogóbb és gazda- gab New Yorknál, Chicágónál vagy Detroit- nál. Van egy szállodája, a Shamroux hotel, amely drágább a New York-i Waldorf Astó- riánál, és van egy áruháza, amelyet a tulajdonosról Newmann Marcusnak neveztek el. Ebben a mammut boltban lehet vásárolni tizen»- ötézer dolláros gyémánt karperecét és tíz centes nyakkendőt. Egy délelőtt kívülről bámultuk az óriási á- ruházat, amikor kilépett a forgóajtón egy magas, karcsú, igazi texasi termetű lány... őzbőr ruhában, magas sarkú csizmában, hamisítatlan stetson sombréróban. A hóna alatt hanyagul vitt egy aranybarna prémkabátot. A közelben volt egy béristálló, ahonnan a néger lovászgyerek már vezette is ki a lány pompás lovát. Valóban pompás állat volt, kicsiny és arányos izmos termetű, gyors és tüzes, mint az ördög. A lány hanyag mozdulattal a táskába gyűrte a prémkabátot, aztán nyeregbe ugrott, s a kis ló egyetlen sarkantyúnyomásra megugrott. A lány bosszúsan legyintett egy vi- gyorgó fiatalember felé, akinek a kezében akkor villant a fényképezőgép vakuja. És aznap este a dallasi újságban megjelent Hipnózis Aldo Bralbanti római professzor ellen bírósági eljárás indult. A vád: két egyetemistát hipnózissal kényszerített, hogy szinte rabszolgaként nála éljenek. • MAGYARÁZATA • A hipnózis rábeszélés (szuggesztió) segítségével létrehozott alvás. Pavlov szerint ilyenkor ugyanazok a jelenségek támadnak, mint a rendes alváskor. Sőt, a bevezető szakasz is megegyezik a normális alvást megelőző állapottal. • MÚLTJA • Már az ókorban is ismeretes volt. Misztikával magyarázták: hipnózissal embereket, állatokat bizonyos cselekedetekre lehet kényszeríteni. Sőt, a hipnotikus álomban levők olyan tetteket Is elkövethetnek, amely cselekedeteket egyébként képtelenek lennének elvégezni. Nem rendelkeznek semmiféle különös vagy emberfeletti tulajdonsággal. Az alvás kiváltásához monoton, tehát egyhangú és visszatérő ingereket alkalmaznak. A hipnózis idején a hipnotizőr és a hipnotizált, között sajátságos a kapcsolat. Ez kizárja, hogy a szuggerált személy tudatába bármely más inger jusson. A hipnózis végén a hipnotizőr szóval megszünteti az álmot. Egyébként hipnotikus alvás hanglemezre felvett szuggeráló szavak hatására is elérhető Újabban a gyógyászatban nemcsak^ egy-egy betegnél alkalmazzák, hanem egyszerre csoportoknál is. • A GYÓGYÁSZATBAN • Minthogy álomhoz hasonló, eredménye: hipnózisnál helyreáll a munkaképesség és az addig fáradt szervezet megpihen, Alkalmazására az elmegyógyászatban elsősorban a különböző neurózisoknál, pszichopátiánál. hisztériánál kerül sor. Skizofréniánál, mániás-depresszív elmezavarnál nem alkalmazható. Hipnózist csak szakavatott orvos végezhet. • SZUGGESZTIÓ • A nagyagykéreg jellegzetes állapota: erős izgalmi góc körül előidézett kiterjedt gátlás. Vagyis, a tudatban minden egyebet elnyomó erővel előtérbe került egy izgalmi góc. A nagyagykéregnél ezt a pszichoterápiái gyógymód során szóval érik el. • AUTOSZUGGESZ- TIÖ • A szuggesztió speciális formája, amikor valaki saját magának „szuggerál" bizonyos dolgokat. Ez lehet gyógyító, ugyanakkor káros is. • TRANSZ • A hipnózis legmélyebb fokán bekövetkező álla- ! pót. Ilyenkor a hipnotizált önállóan cselekedni már nem képes, csak a hipnotizőr által szuggerált parancsot hajtja végre. Akarata, mozgása különválik. A hipnotizálthoz vagy médiumhoz a hipnotizáló akaratát kivéve, külvilági ingerek már nem jutnak el. Ez állapotból csak a hipnotizőr képes az alanyt felébreszteni. a lóra szálló lány fénykép? ezzel a félíráasaK — Miss Cecilia W.. akinek papája hatszá* olajkút fölött rendelkezik, hazalovagol, miu- tán megvásárolta Newmann Marcusnál azt a húszezer dolláros csincsillabundát, amelyet a szülei 19. születésnapjára ajándékoztak... Első transzkontinentális utazásunkon érin* tettük Hollywoodot, a világ film-fővárosát, és ott töltöttünk néhány hetet, ami arra voll ió, hogy felelevenítsünk ismeretségeket és barátságokat, Elméletben ugyanis mindenki szántára nyitva áll a karrier lehetősége a filmvárosban. a hollywoodi tolvajnyelv azonban azt mondja: — Fontos a jó képvizsgálat (magyarán próbafelvétel), de sokkal fontosabb a vérvizsgálat.... Ezen persze nem a Wassermann-féle vérvizsgálatot kell érteni, hanem annak a gondos és alapos kikutatását, hogy ki kinek á rokona, barátja? Mert ebben a könyörtelen, üzleti elvekre épült álomvárosban is van protekció. A protekciósok legtöbbször sohasem érnek el semmit, de ott nyüzsögnek a hatalmasságok körül, és fúrnak, rágalmaznak, eltipornak mindenkit, aki hagyja magát megfúrni, megrágalmazni vagy eltiporni. Az egyik világhírű amerikai magyar filmrendező (Kertész Mihály. A szerk.) közeli rokona is ott lebzsel a beérkezett rokon „stáb“-ja körül, s bár sohasem kap fikarcnyi szerepet sem, minden újonnan érkezett magyar pllen irtóhadjáratot indít. Első hollywoodi látogatásunk alkalmával két- két előadáson levetítették az ott élő magyarok számára a „Halálos tavasz“ és az „Életre ítélve" című filmjeimet. Az előadások előtt személyesen is felléptem. Az előadásra nemcsak a magyarok jöttek, el, de igen sok amerikai filmember is. Akkor még nem tudtam, hogy Hollywood nyilvántartást vezet a világ minden színészéről, aki valamit elért a színpadon vagy a filmen. Külön mammutvállalat foglalkozik azzal, hogy a különböző országokban élő, különböző nyelvű színészekről összegyűjtsön minden elképzelhető adatot, pontosan regisztrált kartotékba gyűjtse, s alkalmas pillanatban leszállítsa ezt a bizalmas anyagot annak a filmvállalkozónak, kinek valamilyen speciális szereplőre, vagy új sztárra van szüksége. Számomra csak az volt a fontos, hogy ott ült a nézőtéren Amerika egyik legnagyobb producere, a magyar származású Joe Pasternak is, aki akkor is úgy beszélt magyarul, mint harminc évvel azelőtt. De ott volt a két nagy magyar rendező: Charles Vidor és Kertész Mihály, akit az egész világon Michel Curtis néven ismernek (azóta ő is elhunyt. A szerk.). Előadás után Joe Pasternak meghívott magához, és megkért, hogy június közepén jelentkezzem nála. Hollywoodban. Azt ígérte, bemutat és beajánl rendezőjének, s ez a legtöbb, amit tehet, mert a producer, bár minden centet ő ad a készülő filmhez, a műteremben senki. Ott a rendező az úr. A kitűzött napnál jóval korábban Hollywoodban voltunk, és azonnal felhívtam Pasternak titkárnőjét, aki rideg hangon közölte, hogy a producer 15-re tűzte ki a meghallgatást, akkor jelentkezzünk. A kitűzőt napon fogadott a filmkirály, s közölte- velem, hogy két hét múlva próbafelvételt készítenek rólam. Ha sikerül, kapok egy szerepet a készülő Caruso- filmjében. A két hét izgalmakban és kemény munkában telt el. A filmgyár szerződtetett tanárai tanítottak helyes angol kiejtésre. Végre a kamera elé állhattam, de az egész aktus sokkal hétköznapibb körülmények között folyt le .mint képzeltem. A rendező mozdulatlan arccal figyelt, aztán súgott valamit valamelyik asszisztensének, és engem hazaküldtek. Másnap megkaptam az értesítést, hogy szerződtettek a Caruso-filmhez. Szerepem szerint' Scatti-t, Caruso kortársát és barátját, a Metropolitan! Opera egykori baritonistáját kellett játszanom. fiietem legnehezebb munkája volt, míg megtanultam énekelni hang nélkül, de tökéletes szájmozgással a bariton-szólamot, a „Lammer- moore Lucia“ sextettjében. Minden szereplő markírozta az éneket, míg a hangstúdióban igazi énekesek énekeltek. A jól sikerült felvétellel újabb adatok kerültek „Estimate“ kartonomra, ahogyan Hollywoodban a titkos nyilvántartást nevezik. Ezalatt megismerkedtem a Metro — Goldwyn — Mayer filmvárossal. Mert Hollywoodban, a- mi tulajdonképpen nincs is, hiszen csak Los Angeles egyik városrésze, akár Beverly Hills, Bel Air s a többi kevéssé nevezetes városrész, a „négy nagy“ filmgyárnak önálló stúdióvárosa van. (Folytatjuk) Jt Az 1957-ben készült Pusztai szél című film főszerepében és a Nemzeti Színházban színre került Két cámő című színműben Makav Mar gitta!
