Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-01 / 39. szám

8 fii ifjúság -_______________ SZENZÁCIÓS A történelmi eseményekről gyakran olvasunk és néha azt gondoljuk magunkban, szinte ügy hangzik, mintha valami detektívregénv lenné. Arról, hogy halottakat ellopnak, u- qy'ebár csak rémregényekben olvasunk. Most azonban Geor­ges Retif de' la Bretonne, egy elismert fiatal francia törté­nész könyvében olyan törté­nelmi tényekről olvasunk, a- mélyék valóban detektivre- génybe illenék. dokumentumhoz hozzájutnia. A qenerális négy más neves ha­zafival együtt azt a megbí­zást kapta, hogv az exhumá- lásnál állapítsák meg Napóleon császár azonosságát. A gene­rális feljegyzéseiben megemlít ti, hogv a britek csak több­szörös felszólításra engedték meg a koporsó felnyitását. Az engedélyt azonban csak azzal a feltétellel adták meg. hogy a koporsót éjfélkor nyitják fel és két percnél tovább nem A történész továbbá megál­lapította, hogy a koporsó sem felel meg a leírásnak, tehát biztos, hogv abban a koporsó­ban, amely Párizsban az Inva­lidusok Dómjában van elhe­lyezve, s amely előtt eddig már talán millió és millió em­ber vonult el tiszteletteljesen, nem a nagy Napóleon, a fran­cia császár, hanem egy isme­retlen halott fekszik. A történész tovább ment kutatásiban. Feltétlenül fel akarta deríteni, hogy hol fek­szik az igazi Napóleon és ki az, akit a Dómban helyeztek el. Megállapította, hogy 1828- ban Hudson Lowe, Napóleon egykori börtönőre, később Cey­lon szigetének kormányzója­ként néhány hétre titkos meg­bízatással Szent Ilona szigeté­re érkezett. Majd onnan Ang­liába utazott, mégpedig a tör­ténész feltevése szerint Napó­leon koporsójával együtt. A történész okmányokat talált, amelyek azt bizonyítják, hogy a londoni Westminster! apát­ságban egy Undercrofts feli­ratú kriptában nyugszik az i- gazi Napóleon. A britek azon FELFEDEZÉS A történész az utóbbi évek­ben fölég Napóleon életének ismeretlen részletéit kutatta. Különösén Napóleon halálának körülményéire szeretett volna fényt dérítenl. Kutatásai köz­bén égy 1840-ben Irt jegyző- könyvré talált, amelyet Napó­leon exhumálása után több is­mert személyiség Irt alá. AZ ELSŐ KÉTELYEK A történésznek rögtön fel­tűnt, hogy a jegyzőkönyvben felvett adatok lényegesen el­térnek attól a jegyzőkönyvtől, amely közvetlenül a francia császár halála után íródott. — Eleinte azt hittem, hogy az eltérések csak a hanyag­ságnak tudhatók be — mond­ja a történész — de azután alaposan utána néztem a dol­goknak. Gondosan tanulmá­nyoztam az okmányokat és megállapítottam, hogy szenzá­ciós leletre bukkantam. A jegyzőkönyvben, melyet a csá­szár exhumálásával kapcsola­tosan felvettek, a kővetkező állt: „Amikor Nopóleon csá­szár földi maradványait a Ge­ránium-völgyi sírjából kiemel-, tűk és a párizsi Invalidusok Dómjába elszállítottuk, az arcvonásait kissé megváltozóéi­nak találtuk. Az arcán ás ál- lán még megtaláltuk a hajzat nyomait, a bőre a balzsamozás következtében mumiflkálódott és teljesen megkeményedett. A nyitott szájban három feltű­nő fehér fog volt látható. Georges Retif történész er­ről a következőket mondja: — Megrémültem, amikor rájöttem arra. hogy az angolok, akik úgymond, a hulla birtokában voltak, nem akarták az exhu­máláshoz megadni az enge­délyt. CSAK ÉJFÉLKOR Gourgand generális az exhu­málással megbízott szakbizott­ság egyik tagia szerencsére jegyzetekkel ellátott füzetet hagyott hátra és a történész­nek sikerült ehhez az érdekes hagyják nyitva. Azt. se enged­ték meg. hogy a halóit csá­szárról rajzokat' készítsenek. A bizottság öt tagja fáklya­fénynél dolgozott, felnyitották a pléhkoporsót is, megtekin­tették a császár tetemét és újra lezárták a koporsót. Az öt taa külön-külön jelentést ké­szített de ezek a jelentések megegyezték, Az összeállított jegyzőkönyv azonban semmi­képpen sem egyezett azzal, a- mélvet húsz évvel azelőtt, közvetlenül Napóleon halála u- fán Írtak. A francia történész ezért még behatóbban folytatta ku­tatásait és mind nagyobb meg­lepetések érték. így például megállapította, hogy amikor Napóleon 1821 május 5-én meghalt, Bertrand marsall, dr. Antomarchi orvos és még hár­man ezt jegyezték fel: Napó­leon szakállát leborotváltuk, a szája csukva volt, fogai nerr voltak láthatók. A történész: Megállapítottam, hogy Napó­leon állát, rögtön a halál be­állta után felkötötték. Az ok­mányok alapján arra a követ­keztetésre jutottam, hogy Na­póleont kétszer is megborot­válták. Ha húsz év múltán a felnyitott koporsóban egy sza­kállas hullát találtak és annak nyitott szájában fogak lát­szottak — akkor két különbö­ző hulláról van szó. A történész azonban még é- zek után se hozta nyilvános­ságra felfedezését. EGY KOPORSÓVAL KEVE­SEBB A történész azután megálla­pította, hogy Napóleont 1821- ben gárdista egyenruhában te­mették el és arra több kitün­tetését tűzték ki. Húsz év múl­va a felsorolt kitüntetések kö­zül több hiányzott. 1821-ben a jegyzőkönyv szerint Napóleon lábára fehér selyemharisnyát húztak; az exhumálásnál a ha. risnyát nem találták. A csá­szár kalapját szalagkokárdával a Iába mellé helyezték el; a sír felnyitásánál a kalapot sem találták. Napóleon szívét kü­lön urnában, a koporsó sarká­ban helyezték el, az exhumá­lásnál az urna nem volt ott. szándékáról, hogy a halott csá­szárt el akarják „szállítani“ a korabeli politikusok írásaiból tudunk. így tehát már csak az a kérdés marad nyitva, a fran­cia történész szerint ki fek­szik, az Invalidusok Dómjá­ban? Georges Retif de la Breton­ne erre a kérdésre Is megad­ja a választ. Párizsban Fran- ceschi Cypriani, Napóleon el­lenlábasa fekszik. Ki volt ez a Cypriani? Korzikán, Napóleon­nal együtt nőtt fel és mindig hűséges csatlósa maradt. Is­merte Napóleont, gyengéit és titkait Is. A valóságban azon­ban az angolok kémje volt. A- zért fizették, hogy Napóleon­ról száműzetése Idején, pontos jelentéseket küldjön. Napó­leont hiába figyelmeztették, ne bízzon Cypriániban. De amikor rájött, hogy barátja valóban kém. akkor elfordult tőle. Cypriani ekkor már világosan látta, hogy milyen sors vár rá, s ezért öngyilkosságot kö­vetett el: patkánymérget ivott, TOVÄBBI FELFEDEZÉSEK Tudjuk, hogy Napóleonról halotti maszkot készítettek. De eddig még sose tartották fon­tosnak azt, hogy Cyprianinak is elkészítették a halotti maszkját. Napóleon maszkját dr. Burton, angol orvos ké­szítetté, de nem sikerült, mert a hulla már akkor bomlásnak indult. A franciák sohasem engedték meg, hogv a maszkot megmutassák a nyilvánosság­nak, mert amint Bertrand mar­sall írja, könnyen hamis ké­pét alkothattak volna a nagy császárról. Georges de la Bretonne: A franciáknak sikerült mégis a halotti maszkot megszerezni és elrejteni. Dr. Burton még pert is indított ellenük, de Anglia csatlakozott a franciák véleményéhez. Megtudták, hogy a franciák egy más halotti maszkot akartak a nyilvános­ságnak bemutatni. Valóban így is történt. Az angolok nem te­hettek mást, — kiásták Cyp­riani koporsóiét. Egyenruhában nem volt hiány, hiszen Water­loonál elég eqyenruhát zsák­mányoltak. Cyprianit helyezték el Párizsban. Hihetetlen? Ugye úgy hangzik, mint egy modern rablótörténet? Franciaország más véleményen van. De ki tudja megállapítani, kinek van igaza? (m) 12. MI IS TÖRTÉNT TULAJDONKÉPPEN? A vihar után olyan eső volt’ Texasban, a. milyenre még a nyolcvanévesek sem Emlé­keztek vissza. Hisz augusztus a legszára­zabb hónap ezen a vidéken. A nagv leszámolás után két napra égy bricska gördült ki Bracketville főutcáján és nyugatnak tartott. A Barry-féle farm felé. Bunnv és Linda ült rajta. — No, most aprólékosan mesélj él né­kem mindent, mert én csak részleteiben ismerem az esetet. Bunnv roppant büszke volt. hogy töviröl hegyire elmesélheti a dolgot: — Sok minden történt az utóbbi napok­ban, de az egésznek messze a múltban vannak a gyökerei. Bracketville csendes kis város volt valamikor és egyetlen tör­Hövá'í O’Brix bankjának padlására'. Tlm- nek "egyetlen kérése volt, hogy Doganí 4 büntesse még. Deereck is tagja volt * bandának, de Mc’Conley-val egy külön ü- gyet csinált: a vasúti pénz elrablását. Eh- hez a másik ketiőnék semmi köze nem volt. fis vasárnap esté, amikor fenn a Guns Mounton megtaláltuk azt a papírlapot, a- mélvén a San Anton-1 bank pecsétje állt és a vasútépítő vállalkozók aláírása, nyo­mára bukkantunk a hosszú éveken keresz­tül rendszeresen elrabolt pénz rejtekhe­lyének is. O’Brix-vel, Deerecknek és Dch qannak külön ügye volt a látszólagos bankrablás, amely vasárnap délelőtt tör­tént. Arra pedig, hogy hogyan is jöttünk rá, hogy Mc’Conley az egyik bandavezér, nagyon egyszerű a válasz. Téddy, amikor hazafelé vitt a Boolról, azon a nevezetes estén, ösztönszerüen tért rá arra az út­(VADNYUGATI TÖRTÉNET) BRODERICK GRAND: Gyurák Éva ra|za LESZÁMOLÁS vénve Dann Finch szava volt, ugyanis fi volt a seriff. Boldog házasságban élt fele­ségével. Helennel, és egv karácsony előtti szombat este fiűgyerek sírása verte fel a ház csendjét. Alig telt el két év, a seriff egv orgyilkosság áldozata lett. és a he­lvét akkori helyettese, Jimv Tucker örö­költe. A kisleqényt Helen Dallasba vitte szüleihez, de ő egykét hónapra rá vissza­tért Bracketville-be. Telt-múlt az idő, Bra cketville megint csendes kis város volt mint régen. Eqv Dawys nevű polgár ban kot nyitott, de három évre rá, amikor mát megnövekedett benne a tét, valaki kira­bolta. Az egész ügyet ráfogták Pacardra. a családias kereskedőre, aki ez idő tájt jött Missouri államból, ö lett a bűnbak. Dogan, a konkurrense, feltüzelte az embe­reket és rágyújtották a házat. Ott égtek el benne mindnyájan. A seriff tapasztalatlan volt, no meg nem is ért oda időben. Csu­pán a kis összeégett' Pacard gyereket si­került kimenteni a tűzből, akit nyomban elvitt Helenhez, és doktor Lowel őrködött felette napokig. A gyéreket sikerült meg­menteni, akkor tizenkét éves volt. Helen egv nap fogta a kis Timet, és elvitte Dal­lasba, mert félt, hogy Doganék megölik. Timben azonban egvre inkább érlelődött a gyűlölet, hisz jól emlékezett apja és any­ja meggyilkolására. Emlékezett arra is, hoav Dogan leöntötte petróleummal, de már nem volt ideje, hogv meggyújtsa, kénytelen volt menekülni. A ház már é- qett, és a seriff épp akkor érkezett oda, amikor a gyerekbe is belekapott a láng. Telt-múlt az idő és Tim egy szép napon elszökött Helen szüleitől. Mindenáron visz- sza akart térni Bracketvil!e-be, de útköz­ben sok mindent történt vele. A követke­ző tizennégy év alatt Texas leghírhedtebb revolverhőse lett belőle, s közben ki tud­ja miért, vezetéknevét is megváltoztatta. Helen fia apja halála után sohasem járt Bracketville-ben. Iskolába járt, ügyvédgya­kornok lett. aztán pedig szövetségi se­riff lett belőle. Anyját csak évente egy- szer-kétszer látta, ha az felutazott Dal­lasba. Akkor egy nap üzenetet kapott Ji­mv Tuckertől, aki időközben elvette any- iát feleségül, — hogy rájött a tizennégy évvel ezelőtti bankrablás nyitjára, és hogy a San Anton-bracketville-laredői vasút megépítésére kiküldött pénz elrablásának is tudja a titkát. Azonnal jelentette az ü- qvet megfelelő helyen és kérte, hogy őt: Tonnv Finchet bízzák meg a dolog fel- qöngyölítésével. Tudta, hogy egyedi!i kép­telen akkora munkát elvégezni, hát föl­kereste Tim Rangért, azaz Tim Pacardot. akiben újra fellángolt a bosszúvágy, ő e- lőrejött Bracketville-be és amikor belé­pett a kocsmába és észrevette a seriffet, a könyvbe figyelmeztetésként Tim Ran­ger nevét Irta. No meg azért is, hogy ma­gára terelje a figyelmet, és az igazi Tim nyugodtan „dolgozhasson“, ha megérkezik. Akkor a seriff rosszullétét mímelt, haza­vonult és utána Tonnyval együtt eltűnt. ra. amit már ezerszer is megtett a koes- márossal a nvr>-egben. fis mén valami: Ott fenn, abban a barakk an a viharlámpa, a mi istállónkból tűnt ej. Aztán' Gigi is me­sélte. hogv a qazda vasúti alkalmazott volt. — Most még csak azt mondd meg, ki itött le téged pétiteken délután az istál­lóban? — Tim Ranger, az iqazi. Félt, hogy meg- átom Tonnv Finchet. — És hogyan hullt le az a kő a Guns iountról? — Az idő tájt járt ott Lary, és sok min­dent felfedett, de kötve volt, mert nem tudta, hová tűnt a seriff. Az egész titok­ra csak vasárnap este jött rá, amikor be­kopogott a paphoz és kiszedett belőle mindent a szőbanforgő két család múltjá­ról. — És mi volt Tonnv Finch- nyergében? — Igen... meg fogsz lepődni: 25 vado- naí új acélbilincs volt benne gyapjúba pó- lyázva. Tonnv egyetlen poggyásza ez a nye­reg volt. — És tudod-e most már kire emlékez­tetett téged Tim Ranger? — Hogyne tudnám, önmagára. Tavaly­előtt láttam egy Swees Watter-i újságban az arcképét, el is tettem, mert roppant megtetszett. Az akkor volt, amikor egy öreg kereskedő miatt felszámolta Stanley Black bandáját Abilenne-ben. — És mi törtnét fönn a szállodában pén-. teken este? — Amikor a Dogan-gyérek és én fel­mentünk. Tim Ranger megsejtette, hogy Tonnv Finch-hez igyekszünk és nemsoká­ra utánunk jött. Akkor ért a folyosóra, amikor Dogan feleszmélt és ijedtében rá­lőtt. Tim Ranger csak a második lövésre válaszolt. Utána engem tett veszélytelen­né — mosolyodott el fanyarul Bunny, — de most te magyarázd el nekem milyen beszélgetése volt a mamának Deereckkel. — Régi mese. Deereck valamikor a ma­mának udvarolt, de amikor megtudta, hogy nem a mama, hanem a nénje kapja a Bar- rav farmot, amelyre neki fájt a foga, hát hirtelenében őt vette feleségül. A mama most megfenyegette, hogy Dallasba megy, és az egész környék farmerjei nevében be­pereli az erőszakos Deerecket, aki persze nagyon megijedt, hisz a mama Sinclair ü- qyész nevét említette, márpedig azt min­denki tudja, hogyha Sinclair kezébe vesz valamilyen ügyet, akkor ott kő kövön nem marad. — Igv lett hát Barry a miénk — bó­lintott Bunny. — Tudod mit? — szólalt meg a lány. — fia Lary felépül, hívjuk meg egy vacso­rára ki a farmra, ne érezze magát oly e- qvedül most, amikor Tuckerék és Lowel doktorék elköltöznek. A seriffnek szüksé­ge van barátokra. — Meg nekünk is, nem gondolod Mr». Scott? A lány szorosan hozzábűjt. Végé.

Next

/
Thumbnails
Contents