Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-01 / 39. szám
Ve-: / « •I KL MOL KIRÁLY ÉS A NÉMETEK A második világháború legérdekesebb össze esküvése • A fasisz- ta német titkos szolgálat meg akarta szöktetni VIII. Eduard angol királyt. Míg az első német tan kok behatoltak Párizs elővárosába, Gamelin, a francia főparancsnok egyik ideg- csillapítót a másik után szedte, addig a francia Riviérán a Croe nevű kastély előtt egy elegáns férfi szállt be az ott várakozó autóba. A kocsiban már egy hölgy ült. KI volt ez a férfi? Nem más, mint VIII. Eduárd angol király, aki csak egy évig uralkodott és Simpsonné, a kétszer elvált amerikai nő kedvéért lemondott a trónról. A francia Riviérán „Windsor! herceg“ néven telepedett le. Körülbelül ugyanakkor, a- mikor a németek már az angol Invázió haditerveit dolgozták ki, a volt angol király kocsijával Spanyolországba érkezett. Ugyanakkor Ribbentrop birodalmi külügyminiszter látogatást tett Hitler Adolfnál, és magával vitte a hadművelet tervét. Majd felkereste Walter Shel- lenberget, a kémszolgálat e- gyik vezetőjét és közölte vele Hitler óhaját. Hitler véleménye szerint rendkívül fontos lett volna megnyerni Eduárd volt angol királyt és kijelentette, hogy 50 millió svájci frankot hajlandó rendelkezésére adni annak, aki nyilvánosan az angol királyi család és a kormány ellen lépne fel. A sikeres invázió után természetesen ügy gondolta, hogy Eduárdot újból trónra ültetheti. — Értem — felelte Shel- lenberg, a kémszolgálat vezetője. — És még valami — spanyol barátaink e napokban vadászatot rendeznek — mondta Hitler — és arra a Windsori herceg, és ön is, meghívót kap... Schellenberg azonnal megértette, hogy miről van szó: a második világháború egyik legfantasztikusabb összeesküvéséről. Titokban hagyta el a német birodalmat és repülőgépen Madridba érkezett. Londonban ugyanakkor autó állt meg Churchill brit miniszterelnök magánlakása előtt és egy alacsony termetű, őszes úr lépett ki a kocsiból. Ki volt ez a fürge léptű férfi, aki olyan i- degen hangsúllyal beszélte az angol nyelvet? Nem más, mint dr. Eduard Benes, a Csehszlovák Köztársaság e- migrációban élő elnöke. — Igen fontos híreket kaptam — kezdte Beneá. — Tudomásomra jutott, hogy a németek már kidolgozták az angol invázió tervét. Az előcsatározás úgy kezdődik, hogy megszöktetik a Windsori herceget. — Honnan veszi? — Az A-54-es kém... Churchill jól tudta, hoj, e szám mögött Paul Thü mel, a német kémszolgálat magasrangú tisztje rejtőzik és a híreit Moravec törzskapitány juttatja el Beneá elnökhöz. Churchill azonnal hivatta az Intelligence Service főnökét. — Tudom, miért hívat — mondotta — meg akarják szöktetni a Windsori herce- get.-0vadászaton az Intelligence Service két ügynöke és két általuk fizetett spanyol detektív őrzi majd a Windsori herceget. Amikor már az erdőben lesznek és füttyszót hall, néhány taktust a Teli Vilmosból, akkor fogja le a herceget, ha kell, fegyvert ts használhat. — S mit kapok ezért? — Ezer dollárt aranyban.-0A vadászat hajnalban kezdődött. Mindenki a helyén volt. Schellenbergnek hetven embere vett részt a hajtóvadászaton. De hol marad a herceg? — kérdezték az emberek. — Nini, most érkezett meg a titkára. Egész kifulladt a hangja, amikor elmondta: — Öfőméltósága, a Windsori herceg, nem jöhet el, mert éjjel gyomorgörcsöt kapott... Schellenberg a fogát csikorgatta. JÓI tudta, mitől lett rosszul a herceg. E- gész biztos, az Intelligence Service — az angol kémszolgálat emberei juttattak a herceg kávéjába valamit s ezért lett rosszul. De a herceg gyorsan magához tért. Churchill üzenetet küldött számára: — Feltétlenül költözködjön Portugáliába, amíg majd ő, azaz Churchill, tárgyalásokat folytat a királyi családdal. A herceg hallgatott a tanácsra és Lisszabonba tette át székhelyét. Schellenbergre nehezebb feladat várt. A portugálok óvatosabbak voltak. De három nap múlva a herceget őrző detektíveket már mind sikerült megvásárolnia. A Windsori herceg azt várta a királyt családtól, hogy a feleségét elismerik és ugyanolyan megtiszteltetésben részesítik, mint a vérbeli hercegnőket. Ehelyett Londonból két repülőgépet küldtek, azzal a felszólítással, hogy személyének biztonsága érdekében azonnal térjen vissza hazájába. A Windsori herceg később azonban, mégis azt az ajánlatot fogadta el, hogy elmegy a Bahama-szigetekre, mint kormányzó.-0940 augusztus elsején, egy meleg hétköznapon, a herceg villája körül feltűnő élénkség uralkodott. Tejes emberek, utcaseprők, levélhordók bukkantak fel. A mellékutcában autókban felfegyverezett férfiak ültek. Az volt a céljuk, hogy a Windsori herceg elutazását megakadályozzák. Mér nyolc óra elmúlt. Vajon ki tudja, melyik az igazi utcaseprő és melyik a titkos ügynök? Végre, kinyílt a villa kapuja. Megjelent a herceg, szürke kabátban, jellegzetes puha kalappal. — Gyorsan John, a fogorvoshoz! Rettenetesen fáj a fogam. A fekete Cadillac, a herceg rendszámával, befordult egy mellékutcába. Hirtelen egy teherautóval találta szembe magát. Fegyveres férfiak ugrottak ki a kocsiból. — Fel a kézzel! — Mi az, mi történt? — kérdezte a herceg. — Semmi. Semmi. Csak kicseréljük a kocsikat, — hangzott a válasz. — Tessék átülni ebbe a Packard- ba. öt perc múlva elcsendesedett az utca. Ugyanakkor egy szürkekabátos férfi lépett ki a herceg villájából. A jellegzetes puha kalapban. Beült egy közönséges Ford-kocsi- ba és csak a kikötő előtt állt meg. Ott a Windsori herceg kiszállt a kocsiból. Már várták. A várakozó hajóban elfoglalta a fenntartott kabinját. Kísérete valamivel később szállt be. És a hajó pontosan elindult. Ki volt az a férfi, aki Windsori herceg szerepét? pontosan megjátszotta a Ügy hívták: Harry Samuel Gordon. Ezért a szerepért 500 angol fontot kapott. Amikor a németek rájöttek, hogy becsapták őket, Gordont azonnal agyonlőtték. Portugáliában temették el és a sírhelye még ma ts jeltelen maradt. A hallgatás frontján esett el és ott valóban némának kell maradni. (raj BESZELNI SZERETNEK A „HALADÁSRÓL“ Elmondta: Richard Gregory néger színész, a Yale Egyetem hall gatósága előtt A barátom beállította a magnó-készüléket. Különböző hangokat hallottam, azután egyszerre csend lett és tisztán hallottam: — Uraim és hölgyeim! Átadom a szót vendégünknek Dlck Gregorynak. Ez a név nem ismeretlen az amerikaiak e- lótt. Gregory színész, mégpedig néger színész és nagyon tehetséges. Most már azt mondhatjuk, hogy „volt“ színész, mert Gregory otthagyta a pályát és minden erejét a négerek eqvenlogúságáért Indított harcba vetette. Gyakran látni a tévében, de már nem a látványos színdarabokban, hanem a híradóban. Mindig az tgaztalanul elnyomottak, a gyengébbek oldalára áll. Gyakran került már közelharcba a rendőrséggel. Gregory látható volt már a rácsok mögött is. A színházrendezők elfordultak tőle — de Gregory közönsége még nagyobb lett. A humora kimeríthetetlen, de kissé keserű. Gregoryből a komikusból lett Gregory a békeharcos. Tavaly Alabamában láttam. Akkoriban azt mondta: Milyen csúnya szerep jutott nekem, a jóllakottakat szórakoztatom humoros történeteimmel. Nemrég meghívást kapott a Yale Egyetem, a legelőkelőbb „fehér“ egyetem hallgatóitól. Meghívták ebédre. Éppen a 32 napos éhség- sztrájk Idején történt, amikor a színész bajtársaival együtt Így fejezte ki tiltakozását a vietnami agresszió ellen. Nem voltam ott, a- mikor Gregory a Yale Egyetemen beszélt. Az egyik barátom hozta el magnószalagon Gregory beszédét.-0Nem azért jöttem, hogy meggyőzzem Önöket — Így kezdte — csak egy bizonyos tájékoztatást szeretnék nyújtani Önöknek. Nem tudom, hogy megértenek-e majd. Különben ts, ez számomra mindegy. Nem azért jöttem, hogy megkérjem Önöket, enyhítsenek a négerek nyomorán, vagy személyesen legyenek esetleg a segítségemre. Meggyőződésem az, hogy Amerika első számú problémája nem a levegő tisz- tátalansága, hanem az erkölcsi erjedés terjedése. Szeretnénk őszinték lenni és így valljuk be, hogy Amerika a faji megkülönböztetés klasszikus példája. Az amerikai nép nem fajgyűlölő,' csak a hivatalos erkölcs és a hivatalos ideológia az. A faji megkülönböztetés ideológiája és a polgári erkölcs nyomja rá bélyegét az amerikai életmódra. Ez az életmód egyesek számára olyan természetes, mint az, hogy lélegzik, másokra vlszbnt állandó lidércnyomásként hat. Hogy ezt megértsék, arra lett volna szükség, hogy velem lettek volna, amikor azért küzdöttünk, hogy gyermekeink a fehér gyermekekkel együtt járhassanak Iskolába. A fehér szülők fenyegetőznek: „Csak merjenek az iskolánk közelébe jönni azok a feketék!“ Ml azonban meg akarjuk mutatni, hogy nem félünk. S ha egyszer sikerül egy négercsalá- dot^ meggyőzni arról, hogy gyermeküket „fehér iskolába küldje — akkor úgy érezzük, máris győztünk. Veszed a hatéves gyermekedet és elviszed az iskolába. Hogy viselkednek a gyerekek, amikor először mennek iskolába? Beszélgetnek játékaikról és a pajtásaikról. És te? Arra gondolsz, hogy egy fél őrá múlva már a gyermeked szeme előtt halsz meg. Az Iskola előtt megállít egy rendőr: — Hová mégy — néger? Azt feleled, hogy az iskolába viszed a gyermekedet. — Itt nem állhatsz meg a kocsiddal, takarodj — mondja a rendőr. Akkor aztán néhány méterrel odébb parkolsz és közeledsz az iskola előtt álló fehér emberekből állő vészt- jőslőan néma csoporthoz. Öh, milyen hosszú Is ez az úti Milyen nehezedre esik minden méter, amikor hatéves gyermeked reszkető kezét szorítod. Érzed, hogy egyre jobban szorítod magadhoz a gyermek kezét — és megfeszített idegekkel figyeled, ml történik majd. Az első ütést nem a tömeg méri rád. A rendőrök esnek neked. A járdára zuhansz és melleden egy rendőr nehéz lábát érzed, látod a pisztoly csövét és hallod a rendőr átkoző- dását. — Hová akarsz menni, te néger, te! Majd kiverem azt a kis agyat a fejedből! Nagyon szomorú leszel. Hirtelen félni kezdesz. Á következő pillanatban megérted, hogy nem történt semmi — csak hát most meg kell halnod. Rád került a sor — és akkor már nem Is félsz többé. Akkor már észreveszed, hogy fényképeznek. Már nem félsz a haláltól, mert nagyobb félelem az, hogy már nem érzed hatéves gyermeked simulékony, reszkető kezét. Tekinteteddel keresed a gyermeket és elfogod azt a pillanatot, amikor egy hőrl- horgas férfi arcul üti. Ne haragudjanak rám, kedves hallgatóim, ha azt állítom, hogy nem ismerik az életet. Agyukban talán sok-sok történelmi adat halmozódott fel — tudományos megállapítások — de addig még nem Ismerik igazán az életet, míg nem látták, hogyan hátrál meg egy hatéves gyermek, hogyan vágódik a földre egy pofon súlya alatt. Mert ha ezt csak egyszer látják az életben, akkor már elegük van. A gyermek újból feltápászkodik és nekiront a tömegnek. Ez az első természetes reakció. Védelmet keres a felnőtteknél. De rémülten fordul el, amikor a tömeg ordítozni kezd, és vérző arcába köp. És az utolsó, amit még látnak, egy fehér asszony a gyűlölettől eltorzult arccal sikoltozni kezd, majd esernyőjével ütlegeli a rémülettől áléit gyermeket. Ilyen „haladást“ értünk el Amerikában az utolsó száz év alatt. Tulajdonképpen nincs is igazam. Más területeken Is haladást értek el. Bizonyára olvasták, hogy most Henry Ford, az autőkírály hatezer négert vett fel a gyárába. Anélkül, hogy a szokásos „vizsgákon“ keresztül estek volna. Ismerik ezeket a vizsgákat. Egy fél. évszázadon keresztül azt írták a világ szociológusai, hogy Ford a csalafinta vizsgák után sem enged négereket a gépekhez. És Ford most eltörölte a „felvételi vizsgákat“? Vajon miért? Mert a négerfelkelés lángjai már a gyárai falát nyaldossák? Hogyha Amerikáról beszéltünk, akkor valahogy az az érzésem, mintha egy elromlott automata-szerkezetről beszélnék. Az automata elnyeli a „tét“ et, de semmit se ad helyébe. Az öreg automatát hiába rázza, dörömbölhet, rimánkodhat, könyörghet — semmi... könyörtelen marad. Nincs szíve — hiszen csak egy automata. Kihez menjünk panaszra — a Gidding Jones céghez — valahová Kansas Citybe — mert ez áll az automatán. Ez a cég gyártotta. Nem — itt már semmi se segít — az automatát ki kell dobni. Szét kell verni — ez telent majd egy bizonyos haladást. Higgyék el — valóban az lennel -0Egy percnyi hallgatás állt be. A magnószalag még fut, de üresen. Azután még egy hangot hallunk: Bunk! — Valaki fütyül. Valaki pisszeg. Valaki lábbal dobog. jÉs aztán — egy valaki tapsol... Többen tapsolnak. Nagy taps. Percekig tartó viharos taps. A Yale Egyetem diákjai búcsúznak Dick Gre- gorytól. Az ebédmeghívást nem fogadta el. Hiszen éhségsztrájkban állt, tiltakozásul az amerikaiak vietnami háborúja ellen.
