Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-01 / 39. szám
I EUGEN SUCHOJV halvan éves The Easyheats Egy évvel ezelőtt még ismeretlenek voltak Európában. A „Friday on My Mind“ (Péntek, amelyre gondolok | című slágerrel alapozták meg sikerüket. Olvasóink, de főleg a rádióhallgatók talán inkább a Hello, How Are Yu (Szevasz, hogy vagy) című sláger alapján ismernek rá az öt gombafejű easybeatsre. Csaknem 50 óra hosszáig tartott ezen szám lemezre játszása, de megérte. Ugyanis már néhány hónapja a nyugati slágerparádék élén foglal helyet. Az együttes managere, Mike Vaughan szaval szerint az Easybeatseknek saját produkciós csoportjuk is van. „Még nem Jött el a mi időnk. A teljes sikert és annak tetőfokát még nem értük el" — mondja Mike Vaughan. A Bratislava! Líra ideje alatt csaknem minden este a pozsonyi főiskolások klubjában vendégszerepeitek. Minden gázsi nélkül játszottak. Sokszor a végkímerülésíg. Olyankor aztán leültek a pódium szélére és beszélgettek közönségükkel. Itt tudtam meg, hogy „indulási“ történetük tulajdonképpen nem is sokban tér el a többi névtelen „együttesecske“ indulásától. Három évvel ezelőtt találkoztak Ausztráliában egy áttelepültek számára épült munkásszállóban. Harry, Georg, Steve, Dick, Snowy az újonnan megalakult csoportnak egy régi BBC program alapján a The Easy- beats nevet adták. Sydneyben akadt rájuk jelenlegi managerük. Ausztráliában She's so fine (Olyannagyszerű) című számmal alapozták meg sikerüket. Amikor az ottani teenegerek első számú kedvencei lettek, elhatározták, hogy otthagyták Ausztráliát és Nagy Britanniában próbálnak szerencsét. Első európai sikerük a fentemlített Friday on My Mind című sláger volt. 1967 májusában aztán ismét visszatértek Ausztráliába, ahol mint nemzeti hősöket fogadták. Első ausztráliai koncertjüket az ötödik kontinens 50 ezer zene-rajongója látta. Amikor visszatértek Nagy Británniába, csalódással tapasztalták, hogy a beat hazájában elfelejtették a valamikori kedvencet. Most az egész együttes azon igyekszik, hogy mielőbb visszaszerez ék az elvesztett pozíciókat. Az 1968-as év bővelkedik nevezetes évfordulókban. A művészet terén is néhány jelentős napra emlékezünk. Ezek közül az egyik Eugen Suchofi nemzeti művész 60. születésnapiának megünneplése. A neves zeneszerző, pedagógus, több nemzetközt zenei társaság tagja, világhírnek örvend. Suchofi kiváló tehetsége már ftatal korában megmutatkozott. Először Fric Kafenda zeneiskoláidban tanult, később, a húszas évek végén a bratislavai Zeneakadémián L. Adamcová— Svobodová zongoratanárnő növendéke volt, ugyanakkor F. Kafendánál kompozíciót és /. Vincoureknél vezénylést is tanult. Művészi ambíciói nemcsak szülőhelyén, Pezinokban szervezett zenei rendezvényeken nyilvánultak meg, hiszen ebben az Időben már önálló szerzeményeivel is felhívta magára a figyelmet I Angelika balett, Zongora-szvitt, Hangverseny zongorára és zenekarra, részletek két operához, stb.j. Habár ezek még amatőr műveknek számítanak, már a szlovák zenei kultúra nagy egyéniségére engednek következtetni. Suchofi zenei nyelvezete any- nylra jellegzetes, hogy müveit már az első taktusok után meg lehet Ismerni: egyöntetűen személyi. Különösen a folklórt e- lemek és a modern kompozi- ctós eszközök egybenhangolásá- val ért el művészt kifejezésmódja eredetiségét és utánozha- tatlanságát. Alkotásaiban a népművészeti forrásokhoz fordult. Ez a motívum minden művében megtalálható, az instruktiv jellegű szerzeményektől kezdve (Szlovákiát képek I a nagyobb müveken keresztül, egészen olyan jelentős alkotásokig, mint a Metamorfózisok, Balladikus szvitt, valamint a vokális drámai müvek (Krútfíava és Svä- topluk). Suchotí művészete olyan széleskörű alkotói területet foglal magában, amelyben csaknem az összes zenei formák képviselve vannak. Alkotásainak legtipikusabb vonásai a ballada- és himnusz-szerűség, gyakran a tragikum aláfestésével, amely az emberbe vetett hit meggyőződéséből fakad. A fiatal zeneszerző a Zsoltár a kárpátaljai földről (1938) című kantátájával fejezte ki a leghatásosabban ellenszegülését a közelgő második világháborúra vonatkozóan. Mélyértelmű gondolatmenetével, műve minden szavával és taktusával vádolja az akkori szociális rendszert, amely nyomort zúdít az országra. Hasonló tónus, de merőben más beállítottság észlelhető első operájában, a Krútfíavában (1941-49), az első szlovák nemzeti operában. A művész itt is átérezte az első köztársaságbeit szlovák falvak népeinek sorsát. Ugyanúgy mint a Zsoltárban, az operában is kifejezésre juttatta nemzete és annak erkölcsi ereje i- rántt tiszteletét. Különösen a szlovák lélekre mutatott rá, a- mely tud gyűlölni, de megbo- csájtani és szeretni is. Suchofi egész lényével átadta magát a nemzetének és ezt az igyekezetét megpecsételte müvével, amelyet a szlovák zenei kultúrában a legmagasabb hely illet — a Svätopluk című operájával. /1952-59). A mű a szlovák nemzet legrégibb történelméből meríti témáját és Suchofi egész életművének legjellegzetesebb képviselője, amelybe beleadta egyéniségének, alkotó képességének, nemzett hovatartozásának minden erejét. Ebben összpontosul művészi alkotásának minden eleme, amelyek egy, a nemzetét képviselő komplexumot alkotnak. Suchofi művészi munkásságát a legelemibb emberi jogok szenvedélyes védelme és a nemzetébe vetett hit jellemzi. Ezért azok a szavak, amelyeket a szerző Zábof vándorénekes szájába adott „...hiszem, hogy a föld népe megtöri átkodat, szabadon fog növekedni, ha elmúlik egy évezred és eljön az t- dö‘, a legőszintébb kifejezése annak a meggyőződésnek, a- melynek alkotásait szentelte. 5 ú( ifjúság---------_________________________ Szép versek ^ X - . • • l BERTOLD BRECHT: Utódainkhoz i. Csakugyan sötét korszakban élek! A jámbor szó balga! A sima homlok Érzéketlenségre vall. A nevető Az iszonyatos hírt Még nem kapta meg. Micsoda korszak ez, ahol Csaknem gonosztett a fákról beszélni, Mert annyi gazságról hallgatsz, míg ezt teszed! Szátnithatnak-e bajbajutott Barátai még arra. ki ott az utcán Nyugodtan lépdel? Igaz: még megkeresem a kenyerem. De higgyétek el :csak véletlen ez. Egyetlen Tettem sem jogosít fel arra, hogy teletömjem magam. A véletlen kiméit meg. (Ha szerencsém kihagy. Végem.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj, hogy van mit! De hogyan ehetek és ihatok, amikor Az éhezőtől ragadom el étkem, S a szomjanhalótól pohár vizemet. És mégis eszem és iszom. Szívesen lennék bölcs is. Ősi könyvekben Írva áll, mi a bölcsesség: A világ harcától távol maradni s rövid Időnként félelem nélkül élni le. Bölcsnek számit az is, Aki megvan erőszak nélkül, A rosszat jóval viszonozza, S vágyait nem tölti be, hanem elfelejti. Mindezt én nem tudom: Csakugyan, sötét korszakban élek. II. A városokba a zűrzavar idején jöttem, Midőn az éhség uralkodott. Az emberek közé a zendülés idején jöttem, És együtt lázadtam velük, így telt el Időm, Meijr e földön énnekem adatott. A csaták szünetében költöttem el étkem. A gyilkosok közé feküdtem aludni. Hanyagul ápoltam a szerelmet, S a természet türelmetlenné tett. így telt el időm. Mely a földön énnekem adatott. Az utcák posványba vezettek az én koromban. A beszéd elárult hőhéraimnak. Nem tehettem sokat. De nélkülem az uralmon levők Biztosabban ülnének helyükön, ezt remélem, így telt el időm. Mely e Földön énnekem adatott. Erőm csekély volt. Nagy messzeségből Villant a cél. Jól láthatóan, noha én bajosan Érhetem el. így telt el időm. Mely e Földön énnekem adatott. III. TI, akik fel fogtok bukkanni az árból, Amelybe elsüllyedtünk, Ha gyengéinkről beszéltek. Gondoljatok A sötét korszakra is. Amelyből megmenekültetek. Hisz ml cipőnknél gyakrabban cseréltük az országokat, amíg Átláboltunk az osztályok háborúin, kétségbeesve, Ha a jogtalanságra nem felelt lázadás. De eközben tudjuk: Az aljasságra vicsorgó gyűlölet Is eltorzítja az arcvonásokat. Az igazságtalanság miatt érzett haragtól Is bereked a hang. Ó. kik a nyájasság Számára akartuk előkészíteni a talajt, Még mi sem lehettünk nyájasak. De ti, ha eljön majd az a kor. Hogy az ember az ember segítője lesz, Gondoljatok ránk Kímélettel. VAJDA JÁNOS: Sodorna Javában áll a vásár; a zsivajban MegsiketUI a lelkiismeret. A cég föiosziik; im végeladóban Árvereiik a kerületeket. Kapós az áru: hogy ne? sokat ér, S potomság, mit a boltos érte kér: ,,K! hazudik nagyobbat?“ E sivár Föltétel a kikiáltási ár. Föl és alá ki tud hízelegni szebben A mennynek és pokolnak egyaránt? Ah könnyű sor! mi drága még részletben — Egészben szinte semmit ér hazánk... Lemondott róla régen mindenik. Adó, vevő, hívén, hogy sírba tért. Csak még a bőre! ezt adják, veszik. Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért;.. Mint mikor a hajó a viztölcsérben. Haj rá, neki! hol a pezsgős palack? Pokolba örült becsület, szemérem! Föl a kabinba, hol a szűz ajak? Nyerít a kéjvágy. bőg a hiúság, Vonít az irigy önzés éhesen. Itt már hiába átok és imádság! Én már csak a kénkő-esőt lesem. És eljön az, hah, itt is a határon; Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül. De nem megyek, nem mozdulok... bevárom.... Hiába a sugallat; menekülj! Kéj lesz nekem e gyilkos tüz-zuhany; Szemlélni, hogy rémül a gyáva gaz! Diadalom, ha ők mindannyian Látják, hogy hal meg köztük egy igaz. Mint egykor Herkulanum és Pompeji Végnapján, iáva-telető alatt, Volt még egy hű, valódi római. Ki mozdulatlan, őrhelyén maradt; Ha majd kiásnak a hamu-özönból Almélkodó késő évezredek. Találnak ott — s majd rám ismernek erről — Egy fölemelt főt a egy üres kezet!.* TÓTH ELEMÉR: Vonatindulásig még kerek négy óránk van. Az állomásépület hatalmas csarnokában jönnek-mennek az emberek. Jegyet váltanak, beszélgetnek, nézelődnek az ezerfélét kínáló kis elárusító kioszkok előtt. És az idő lassan halad... Ebben a nagy idegenségben kétszeresen lassan.... Idegenség? Bocsánat, elfelejtettem mondani, hogy Bécsben vagyunk a Südbahnhof állomáson. 1968 szeptember 24-én és a vonatindulásig még kerek négy óránk van... Nézegetem a kirakatokat... amikor...,: te jóisten, hiszen ez Péter... — Péter! — kiáltok rá. Meghökkenve megáll és néz, aztán mint akiket kilőttek, egymás nyakába ugrunk... — Szervusz!... — Szervusz!... — Hogy kerülsz te ide?.... — Te hogy kerülsz ide?.... És csak szorítjuk és csak ölelgetjük egymást... És úgy látom, hogy ő is nagyon boldog, hogy így egymásra akadtunk. Együtt utazhatunk legalább haza. Gyorsabban elszalad az idő... — Maradsz te is? — Én? — és csak most döbbenek rá, hogy Péter nem azért van itt, hogy hazautazzon... — Én nem maradok! — mondom neki csendesen... ö is elszomorodik. — Azt hittem, maradsz... — mondja. Hallgatunk... Száguldoznak bennem a kérdések, gondolatok. De mit kérdezzek, hogy ne bántsam meg vele... — Hová készülsz? — Amerikába. Kaliforniába — mondja. Nézd! Otthon nincs senkim és semmim. Harminchárom éves vagyok. A barátaim is jóformán mind kint vannak... Van két diplomám... angolul tudok.., de azért nehogy azt hidd, hogy könnyű volt elhatározásra jutnom... — Én tudom, hogy nem volt könnyű... — mondom. — Nekem augusztusig eszembe se jutott, hogy ne otthon éljek... hogy ne otthon dolgozzak... de.., — Tudom, hogy nem jutott eszedbe... És beszélgetünk, sorra idézgetjük a régi közös emlékeket... Elmondom, hogy hol jártam szolgálati úton, hogy mi újság nálunk... közben betérünk a büffébe is egy sörre, úgy mint azelőtt Pozsonyban, amikor találkoztunk... Csakhogy most mindennek más íze van...-0A vonatindulásig már csak néhány percem van... Összeölelkezünk. — Nagyon nehéz lesz, tudod-e? — Tudom! — mondja. — És mégis ezt választod?... Nem válaszol. Két könnycsepp indul végig az arcán;..-0A vonat döcög az éjszakában. A sarokba húzódva ülök és legszívesebben ordítanék... A dühtől! Miért volt erre szükség? Miért?... A vonat kerekei csattogva ismételgetik a kérdést: miért? miért? miért?... Néhány nap alatt ezrek váltak otthontalanokká... És népek hitetlenekké.,. Kapunyitás a főiskolákon Prof. dr. Vladimír Kadlcő DrSc., Csehszlovákia oktatásügyi minisztere mondta főiskoláink akadémiai funkcionáriusainak háromnapos országos szemináriumán, hogy a diákok jelentik nemzeteink számára a jövőt. Amikor Hában Zdének a jogi kar docensével asztalhoa ültünk, hogy beszélgessünk a főiskolai oktatás és a diákok szociális helyzetével kapcsolatos változásokról, éppen ebből a mondatból indultunk ki. Valóban úgy gondoskodik-e államunk a diákokról, mint nemzeteink jövőjéről? — Azt hiszem — végre — I“ gén. De ezt maguk a diákok is majd észreveszik, elsősorban az ösztöndíjaknál, ezenkívül a szociális kiváltságok biztosítása terén is. — Mire gondol ezen kiváltságok alatt? — Például arra, hogy azoknak a diákoknak, akik az elkövetkezendő iskolaévre inter- nátust igényeltek, azon va- gvunk, hogy azt meg is kapják. Azt hiszem, sokkal nagyobb az igyekezet, mint a* eddigi években. — Ennek megfelelő formáját már tapasztaltam is az u- tóbbi napokban megjelent újságokban. Ezek szerint jöhet bármi rossz. az internátusi probléma örökre megmarad gordlust csomónak? — Sajnos. Legalábbis a diákok felé. Ebben az évben például csak Pozsonyban kb. 20 ezer diák (Szlovákia diákságának fele) fog tanulni, viszont az itteni diákotthonok befogadó képessége — figyelmbe véve minden zeg-zugot — csak 9500. — Ha jól tudom, csaknem 13 ezer diák jogosan kérvényezte meg az internátust. Mi lesz a 3 és fél ezer diákkal? — Próbálkoztunk már sok mindennel. Például azoknak a pozsonyiaknak, akik túlméretezett lakás tulajdonosai, egy diák albérlő esetében 12 négyzetméterrel csökken lakásuk területe, ami pénzben kb. é- vente 3000 koronának felel meg. Beszélgettünk néhány szálloda igazgatójával is diákjaink elhelyezéséről, természetesen kedvezményes áron. Pozsonyban erről nem nagyon lehet szó, viszont igenlő választ kaptunk Nagyszombatból, Vöröskőről, Ka menny Mlynröl. — Ne-n a legörvendetesebb hír, de több mint semmi. — Azonban van egy sokkal vidámabb közölnivaló is. éspedig az ösztöndíjakkal, az inter- nátusokkal és a menzakoszttal kapcsolatban. Eredetileg úgy volt. hogy mindennek felmegy az ára. Jelenleg, rossz nyelvek azt beszélik, csak ideiglenesen. a koszt és diákotthonok ára marad, viszont globálisan emelkednek az ösztöndíjak. — Most a témától teljesen eltérő, legalábbis más jellegű kérdést szretnék feltenni. Tudvalévő, hogy az augusztusi e- semények után a néhányezer diákon kívül főiskolai profesz- szorok, tudományos dolgozók Is elhagyták országunkat. Feltételezem, részben már értesültek az ..agyak menekülésének“ méreteiről. Milyen következményei voltak vagy lehetnek a megüresedett professzori székeknek? — Az augusztusi eseményeknek egyáltalán az volt egyedüli következménye, hogy főiskoláinkon az előző évekkel összehasonlítva később kezdődik a tanítás. Sok fakultáson csak október 13-én lesz a beiratkozás. Az üres székek kérdése nagyon szomorú, de valahogy megbirkózunk ezzel is. — Olvastam, hogy szeptember 30-án Ludvlk Svoboda és Oldrich Cernik fogadást ad Csehszlovákia ötven diákjának az iskolaév kezdete alkalmából. Ez is új, az előző évekkel összehasonlítva. Igaz-e ez *.* lesz-e részük diákjainknak több ilyen ..kitüntetésben“ is? — Igen, igaz és mire megjelenik ez az interjú, ha semmi sem jön közbe, a fogadás már le is bonyolódott. Szlovákiából 18 diákunk vesz részt a prágai találkozón. 30-án este Kadlec oktatásügyi miniszter televíziós beszéddel köszönti majd főiskolásainkat és szeretnénk elérni, ha Pozsonyban dr. G. Husák fogadná Szlovákia akadémiai funkcionáriusait, diákjait. Ez még bizonytalan. TRAGÉDIA