Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-01 / 39. szám

/ • «I Á természet költészet. A ter­mészetjárás a vers tiszta, ön­zetlen élvezete. A tramp angol szó, erdöjá- rásnak fordítjuk, de alig mond­juk annak, mert mint erdójá- rás nem honosodott meg ben­nünk ez a szó, ritkán alkal­mazzuk, s ha igen; akkor eset­leg rámondjuk egy erdész szol­gálati kötelességére, mert egv kicsit hivatásból övé az erdő, a miénk csak szeretetböl le­het És gondolom, ez a máso­dik tulajdonjog többünknek je­lent többet az elsőnél. A lé­nyeg ez, de most a lényeg in­kább mégis a különbség lesz, a két tulajdonjog élvezete köz­ti különbség. A tramp angol szó, csehül trampingnek mondják, magvar­ra erdőjárásnak fordítjuk. A különbség csupán profánul eny- nyt Én nem mondom, sőt fö­löslegesnek tartom bizonyíta­ni, hogy a magyar ember meny­nyire szereti a természetet. Ha azt mondom, imádja, szenti­mentális vagyok, de rossz a jelző, mert nem szentimentá­lisán szereti. Az erdőjáró cseh emberről lesz szó, nevezzük hát tram­pingnek, tramplngezőnek azzal a céllal, hogy tán e Jelző elő­segíti annak a kimondottan csehes, és módfelett rokonszen­ves atmoszférának a vissza- tükrözését, amely számunkra inkább rokonszenves, mint ro­koni. Igv bát, sajnos, csak az Idegen szemével szólhatok ró­la, mert, sajnos, másképp van a véremben a természet sze- retete. Szeretem, szeretjük, de tudjuk nélkülözni. A trampingről tucatnyi olyan emberrel beszélgettem Csehor­szágban, akik elmulaszthatat- lan életszükségletnek tartják a rendszeres hétvégi kirándulást. Ez a tucatnyi ember akaratla­nul, de jogosan beszélt majd­nem minden cseh ember nevé­ben. Olyan életelem leit szá­mukra, mint az evés. azt mond­ják, vele születtek. Vitathatat­lan, mert Csehországban ennek nagyon is régi tradíciója van. A természet szeretetének spe­cifikus realizálására gondolok. Koratavaszi, nyári, késóőszi, szombatokon száz közül negy­ven ember ösztönösen szedi a „cuccát“, vonatra, motorra, ko­csiba ül, letelepszik az erdő­ben, akinek sátra van, az sát­rat ver, akinek nincs, az a szabad ég alatt, pokróc alá, vagy hálózsákba búvik, eszik, fürdik, beszélget, énekel, gi­tározik, ha van a közeiben — el-elnéz azokba a Jellegzetes csehországi sörözőkbe, ott is beszélget és énekel. Vasárnap — lehetőleg minél később — összepakol, hazamegy s szom baton tsmét elindul. Ez a tramping. • Szombat van — reggel. A prágat főpályaudvaron nyüzsög a nép. Tegnapelőtt Is ott töltöttem négy Órát, akkor is nyüzsög­tek, de azok mások voltak, — utasok, egyszerű utazók. A mai tömegnek több mint a fele más, nem nevezhető utasnak. Öltö­zetük lényegesen lezserebb, mtnt amazoké, kezükben nem fekete aktatáska, bőrönd csil­log, hanem gitár, hátukon egy­szerű, kopott hátizsák. Nagy részük fiatal. Mit keresnek az állomáson, ha nem utasok? Utaznak ők Is. már a fegyet is megváltották, de számukra ez az utazás szinte semmi, lé nyeglelen, nem látszik szere­pet, mert a lényeg a megérke zés, és ami utána történik — a tramping. Mit nekik az út! Különben sem drága, ilyenkor kedvezményes a jegyár, mert a ki tramptngre megy. az főleg különvonatra vált legyet. Sirt JOPHtM t •• A tájékoztatóban egyetlen há­tizsákot sem látok. — Mikor megy a vonat a Százává felé — kérdem a mo- kány vasutastól. Megmondja, de nézéséből ki érzem azt, amit később meg­magyaráz. Szemrehányóan néz, mert illik tudni, hogy szómba ton a Százává felé vonat vo­nat után döcög, összeölelkezik a füstjük. Harmadosztályú vo­natok, a legócskábbak, fapa­dosak, — ktrándulóvonatok, olcsón szállítanak, egybeolvad a füstjük. Fiatal tramplngesek százait szállítják, akiknek még nincs autójuk. Jogtalan tehát a kérdés, mi­kor megy vonat a Százává fe­lé. — Tessék kimenni a negye­dik vágányhoz, tessék felülni, aztán ahol tetszik, tessék ki­szállni. Egyetlen állomástól sincs messze a Százává. Ezek a vonatok tudják, hová men­nek — mondja a mokány ö- reg, élcelődik. A negyedik vágány mellett üres a peron. Ezekhez a vo­natokhoz senkit sem kísérnek ki, ablakaikból nem integetnek, ezek a vonatok zsúfoltak, de ki lehet bírni, nincs messze a Százává. Ezeken a vonatokon csak két napra utaznak az em­berek, nincs hát értelme a bú­csúztatásnak. búcsúzásnak, már csak azért sem, mert ha le­Wabi hét — és úgy van, hogy lehes­sen — utazik az egész család. @ A család. Nem férj, feleség, fiúk és lányuk, nagymama, nagypapa. Egészen más, mégis család. Ketten az indulásra kész vo­nat lépcsőjén ülnek, ketten az ablakból hajolnak ki, ^négyen meg ott állnak a vonat mel­lett — egybetartoznak, öt fia­talember és három nő. A nők közül egy barátnő, egy meny­asszony, egy meg feleség. Férje nincs itt, arra várnak mind a nyolcán: Nem türelmet­lenek. Tudják, ha most lekésik, majd utánuk megy. Gépkocsi- vezető a prágat tehertaxisoknál. — Biztosan nem jött ki neki a lépés, nagyobb lett a fuvar mint számította... majd utánuk jön, estére ott lesz.... — Hogy mik vagyunk? —* munkások, ö sofőr, én is„ ez kettő, ők ketten rakodómunká­sok, és tulajdonképpen Rob is sofőr, csak a tavaszon elvet­ték a jogosítványát, most a postánál dolgozik. A lányok gyári munkásnők. Melósok va­gyunk kérem. Borotválkozz meg! Ez nekem szólt. Valóban már fél milliméteres lehet az orrom alatt a hatvannégy hajszál, de figyelmeztetőm sörtéjére né­zek. Elneveti magát, viccelő­dik, inert az ő arca Igazán szőrös. Ez a közvetlenség ele­gendő, hogy őket válasszam, velük induljak el én is a tram- pingre. Hiába tiltakozom, ők veszik meg a vonatjegyemet. A fiúk farmernadrágban, fejükön nagykarimájú kalap, a lányok ruhája sem készült brokátból vagy nercből. A vonaton vicce­lődünk. A házaspáron kívül va­sárnap mindegyikük visszatér, ők maradnak, két hétig. Majd jövő vasárnap térnek vissza, ha a haverok már másodszor jönnek. v Libficéu kiszállunk. Ez a cél. A Százává mellé, a vizecské­hez. Gyalogolunk vagy négy kilométert, az út mellett taka ros vikkendházak sorakoznak. Beszélgetünk. Nekik vikkendház nem kell, elég ha a szüleiknek van. A- zok idősebbek, tramping nél­kül nem tudnak létezni, nehe­zükre esik a járás. Csak az e- gyes számú Pepik szüleinek van vikkendhézuk. Majd ha ők is öregek lesznek, kit érdekel, mikor lesznek öregek, őket biz­tosan nem. Gyalogolunk vagy négy kilométert. Senki sem mondja, pontosan hová me gyünk, senkineö sincs ellenve­tése, amikor két erdő között egy keskeny tisztáson letelep­szünk. Sátrunk nincs, kérdem, hol fogunk aludni. Ezt szinte sértésnek vették, illene tud­nom, hogy az Igazi trampinge- ző nem hál fedél alatt, s ha nem Is tudom, hát nem bírom ki ezt az egyetlen éjszakát a- kár állva is? Egy órába telik, amíg elfelejtik. A gitárok szá­ma négy. Václav térképet vesz elő. 'nézegeti, aztán azt mond­ja, gyerünk az Albatrosba. Is­mét gyalogolunk vagy három kilométernyit, kilencen va- gyünk, senkinek sincs ellenve- sört, majd vissza a cuccokhoz. Semmi sem hiányzik, felesle­ges volt az aggodalmam, a- mellyel ismét idegenebbé tet­tem magam. Aztán konzervet, zsíroskenyeret eszünk, fürdünk a Százavában és szétszéledünk. Sötétedik, amikor hosszú csa­vargás után visszatérek. Már a harmadik lány, Marta férje is megérkezett. Azt mondja, szó­lítsam Bobnak. Nagyon kedves fiatalember, sűrű, fekete sza­kálla van. A gitárok száma is eggyel növekedett. Bob a leg­jobb gitáros. Énekelnek, illet­ve engedtessék meg kimondani: . énekelünk. A tramping-dalok- ről külön kéne írni. Ott szü­lettek a fák alatt, nyugati ízű­ek, de őszinték, tiszták, szin­te naivak, nélkülük meg sem leimének a fák. Szerzőik neve többnyire ismeretien, főleg a régieké. Amit most énekelünk, azt Jlíi- Rivola szerezte, akit különben mindenki csak Wabi- nak szólít. Egyikük ismeri, de úgy látszik én mégis többet hallottam róla. Tegnap keres­tem őt Prágában, azt mondják, ha a trampingről írok, vele ok­vetlenül beszéljek. A fiúktól elbúcsúztam, nem aludtam veiük a szabad ég a- latt. Tulajdonképpen azért mentem el tőlük, hogy mást is lássak, de a későbbiek során tapasztaltam, hogy az a más csak abban különbözik ettől, hogy ez rokonszenvesebb. Ha több, csak egy autóval, egy víkkendházzal, vagy egy csó­nakkal lehet több ennél. És hogy ez több-e, az attól függ... kinek hogyan. 9 Egy későbbi időpontban a prágai CSISZ Központi Bizott­ságán megtalálom Wabit — li­ft Rtvolát. Ö szerkeszti a STEZ- KÁT, amelyből már két szám megjelent. Fiatal, jóindulatú trampingezőknek készül. Van benne minden, ami a tram- pinggel összefügg. A legújabb trampdalok kottája, a még fel­fedezetten tramp-kocsmák jegyzéke, sok grafika, tájékoz­tatás, tanácsadás. Wabi is sza­kállas. harminchárom éves, két fia van, minden szombaton és vasárnap viszi őket magával, akárcsak a feleségét. Többnyi­re mindig máshová mennek trampingezni, ebben több a fantázia, még akkor is, ha az ember jobban szeret, jobban t- mád egy meghatározott vidé­ket. Wabinak motorkerékpárja van, ezzel jár be Kladnóból Prágába, de tramptngre ritkán megy vele, mert hát a gyere­kek nem férnek rá. Egyik há­rom éves, a másik négy és fél; felesége keramikus, de most kirakatrendezőként dolgozik. Wablék családjában komoly tradíciófa van a trampingnek. A szülők még most is járnak, Miki, Wabi öccse, legalább o- lyan híres trampingező, szer vező és rovatvezető a Mlady svétben, mint Wabi. — Harminchárom éves va­gyok — mondja Wabi — har­minc éve járok trampingra. Azt keresem a természetben és sze­rencsére meg is találom — a­mit az emberekben hiába kere­sek. A tramping nemcsak az, hogy az ember kapja magát és megy a természetbe. A tram­ping csak évek után lesz va­lódi. Evek kellenek ahhoz, hogy kialakuljon a valódi han­gulat, ösztön, az, amit csak a tramping adhat meg. Ez jlul- dum. Szombaton lehetetlen ott­honmaradni, ilyen nincs. Majd ha ötvenéves leszek, építek vl- kendházat. Autó csak akkor kell, ha nem fényűzés, luxus­cikk, hanem kifejezetten közle­kedést eszközként szolgáló va­lami. Mire ez az idő eljön, már nagyon olCsó lesz, akkor majd veszek, mert pénzem is lesz rá. Feleségemmel tram- pingen ismerkedtem meg. Au­tóstoppal ma már, ha csak nem muszáj, nem utazom, mert meg­győződtem róla, hogy többnyi­re csak a teherkocsik vezetőt rendes emberek. Különben a cseh tramplngezők fiataljainak ötven százaléka stoppal utazik. jtfí Rlvolát hívei Wabinak nevezik. Cikkeit a STEZKABAN, a lunákban, a Mladá iróniá­ban és a Mlady svétben ezzel a névvel közli. Prága neki, mint minden tramplngezőnek túlságosan zsúfolt, ezért me­nekül a természetbe. Eszmény­képe: Capek, Hemingway, Ke- roac.-0­Wabinak és társainak lét- szükséglet a tramping. Tisztel­jük és irigyeljük őket érte. Szombaton nem tudnak otthoá- maradni. Vasárnap nem hús­levest, fehér csibehúst, alma­tortát, hanem konzervet, sajtot, kenyeret észnek, ott, ahol na­gyon jól érzik magukat. A ter­mészet ölén. Aztán énekelnek: ]IPY JOU HOU... JIPY JOU HOU... RESZELI FERENC si;i>uyíct iivt TEXT I HUDSA WABI RIVOLA Wabi már olyan sok cikket írt a trampingről, a fiatalokról, hogy azt szinte lehetetlen össz együjteni. Tramping-da.lt Is so­kat szerzett. íme az egyikből három sor. PÜSPÖKI MEZŐVÁROS 750 Eves Csallóköz nyugati kapujában — Pozsonytól mintegy tíz ki­lométerre fekvő — ősrégi Püspöki mezőváros nevezetes ün­nepre készül: mai neve első említésének 750. évfordulójára. Ez az ősi. gazdag múltú mezőváros méltóképpen fel is készült erre az alkalomra. Az ünnepségsorozat első. alapvető pontjá­nak keretében a Helyi Nemzeti Bizottság Tanácsa megjelen­teti Nagy Péternek Püspöki mezőváros múltját tárgyaló tör­téneti monográfiáját. A könyv két kiadásban, magyar és szlo­vák nyelven jelenik meg. Címe: Püspöki Mezőváros Történe­te. (Kiadásra a Szlovák Tudományos Akadémia neves történé­sze és Dr. Turczel Lajos, a Komensky egyetem magyar tan­székének közismert vezetője ajánlotta.) Az ifjú szerző a pozsonyi Komensky egyetem bölcsészeti karának a csehszlovák történelem és a történelmi segédtudo­mányok katedrájának hallgatója. Komoly tudományos és kria tikai igényű műve a hazai helytörténelmi irodalmunk gyara­pítása mellett az egvemes történelem szemszögéből is — kü­lönösen az ókori és korai középkori fejezeteiben — figyelem-- reméltó alkotás. Könyvéből megtudjuk, hogy a mezőváros történetének az első nyomai időszámításunk kezdetéig nyúlnak. A római biro­dalom ekkor terjesztette ki hatalmát a pannóniai területek-1 re. Ide tartozott akkor Csallóköz is. Ez késztette a szerzőt arra, hogy tisztázza a római határvonal helyének megoldat­lan kérdését Pozsony és Komárom kört. Korabeli epigráfiái emlékek tanúsága szerint (a két legújabb feliratot a szerző fedezte fel), "Püspöki helyén a 3. században egy római pol­gárjogú város (municípium) létezett. A 9. század folyamán ennek a helyén jött létre a mai Püs­pöki őstetepülése. Annának, az utolsó avar kágánság püspö­kének a székhelye: Kirchbach a vetvári avar tartományban. (Innét származik a Püspöki név is). így nevezték Püspökit 836-ban. E tényt Lajos bajor király előbbi évből származó eredeti oklevele bizonyítja. Az oklevelet a müncheni állami levéltárban őrzik. Püspöki ezáltal Nyitra után, Szlovákia má­sodik legrégibb ismert koraközépkori városa lett. (Nyitra 833 körül, Kirchbach “ Püspöki 836, Pozsony 907.) A 15. században Püspöki pápai rezerváció lett. Valószínű­leg az első pápai javadalmas építette fel az itteni gótikus templomot 1221-ben. A pápák avignoni fogsága kezdetén (1308) Püspöki az esztergomi érsekek tulajdonába került. Ők voltak a mezőváros földesurai mintegy 600 éven keresztül, 1417-ben Zsigmond király újból megerősítette a püspökiek ősi vámmentességi kiváltságát. Püspöki múltjának egyik legnagyobb eseménye 1450 őszén játszódott le. Hunyadi János, magyarország kormányzója Püs­pökit mezővárosi rangra emelte. Ez a helység fénykorának a kezdete. A mezőváros ezután sorozatosan értékes kiváltságo­kat nyert, amelyek felemelték a polgárok életszínvonalát. A mezőváros virágzása 1683-ig tartott, Bécs ostroma idején Galga szultán, a tatár kán fia tízezer tatárral elpusztította a falakkal erősített várost. 1707 őszétől 1705 tavaszáig itt volt a kuruc hadak egyik felvidéki fő tábora. Bercsényi Miklós Rákóczihoz írott leveleiben mintegy hússzor említi Püspökit. Taktikai okokból, győzelme ellenére kénytelen volt elhagyni a mezővárost. Helyére a császári hadak vonultak be. A 18. században a jobbágyok sorsa felette nehéx volt. U- gyanakkor a földesúr tisztviselői éppen a szép kastélyaikat építették. A mezőváros életében az utolsó legjelentősebb e- semények 1842-ben az örökváltsági szorgalmazásával kap­csolatban, és 1848-ban a jobbágyság eltörlésével történtek. Püspöki mezővárosi jellege az első világháború idején szúnf meg. A két világháború közti időszakban Püspöki csak igen lassan fejlődött. Nagyméretű fellendülése az utóbbi évek fo­lyamán tapasztalható. Különösképpen üdvözöljük azt a táv­lati tervet — megvalósítása már folyamatban van — amely értelmében Püspöki újra visszanyerné városi jellegét és cí­mét. Ez a nagymúltú és ősi mezőváros meg is érdemli ezt' Platthy Júlia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents