Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-24 / 37-38. szám
A Slávia Praha női labdarúgócsapata Koppenhágába érkezett, s már az állomáson feltűnt, hogy vendéglátóik, a dán futballista-amazonok facipőben esászkálnak a peronon. A prágai lányok azután arról is meggyőződhettek, hogy a fapapucsban Jól lehet autót is vezetni, amikor Koppenhága utcáin suhantak vendéglátóikkal. A lányok azonnal beleilleszkedtek az északi nagyváros ritmusába, de a kosztot — majonézes kenyér banánnal — nem tudták megszokni. A dán Femina Boldklubben- nek kilencéves történelme van már. Hat éve nem vesztett meccset csapatuk! A dán női focinak egyébként szervezett bajnoksága van, télen sport- csarnokokban játszanak, de főleg a fővárosban. Vidéken kisebb az érdeklődés. A legkisebb női klub is pompásan van felszerelve. A prágai lányoknak még a nyála is kicsordult, amikor a négy füves pályát meglátták, s a gondnok megkérdezte: melyiken akarnak edzeni? „A legjobb volna az első kettőn bemelegíteni, s utána a negyedikre vonulni, mert ott a leg- kifogástalanabb a gyep.“ A gondnok megkérdezte, hány fokra állítsa be a szauna elektromos fűtőtestét, majd tea és étel várta a lányokat edzés után. Tudnunk illik, hogy a Slávia sem vesztett két éve már, egyetlen mérkőzést sem. Így tehát izgalommal várták a külföldi rajtot. 2:0-ra verték a hat éve veretlen dán bajnokot. Aztán 4:0-ra egy kisebb csapatot, amelynek pályáját autós szurkolók vették körül — lehettek vagy ötszázan — akik minden szebb akciót duda-harsonákkal fogadtak. A harmadik, utolsó találkozón jött a vereség. A dán válogatott 2:0 arányban kerekedett felül a prágai lányokon. A dán portya így sírással fejeződött be. Persze nemcsak közvetlen a mérkőzés után, hanem a visz- szafelé tartó, tizenhatórás úton is sírdogáltak a lányok, ami egészen természetes: nőkről van szó! —0— A brazil klubok nemcsak a világszerte ismert labdarúgókat termik, akikkel aztán a francia. olasz, spanyol, portugál és más csapatokat erősítik, hanem sok brazil labdarúgó-klub a szép lányok lelőhelye is: Az elő: a fizikai szépség fokozható sportolással. Mert mit ér a gyönyörű arc, ha nincs hozzá gyönyörű test? A szépségkirálynő-választás népszerűsége olyan méreteket öltött, mint a labdarúgás iránti érdeklődés, sőt, a kettő őszire is függ, mert amelyik klub jelöltje a legnagyobb sikert ért el az országos versenyen, annak mérkőzéseire jár a legtöbb szurkoló. Ebben az esztendőben egy tizenkilenc esztendős kosárlabdázónő körül volt a legtöbb lárma, de a Cru zeiro sportklub jelöltje még öt is lepipálta. fA klub Mineirao nevű stadionja Brazília legkorszerűbb létesítménye, 130.000 ülőhely van benne). Angela Carnelia Stecca, aki a klub gyaloglóversenyein indul, az országos döntőbe jutott. Angélát amúgy is a járás királynőTERE - FERE LÁNYsportolókkal jének tartják, mert olyan harmonikusan, olyan ritmusosan és szépen talán senki sem jár a brazil lányok közül. íme, egy újabb bizonyíték: a sport csiszolja mozgásunkat, s közben pihenteti„ az annyira igénybe vett idegrendszert. Kinek ne lenne erre a huszadik században szüksége? —0— Kozics Olga, aki néhány héttel még a kétszáz méteres gyorsúszás Európa-csúcstartőAngela, a legszebb járású brazil lány két képe. Szép az arc, gyönyörű a test ja volt, néhány apró kérdésre válaszolva, érdekes dolgokat mondott a sikerről, pénzről, félelemről, szerelemről. íme, a válaszok: A DICSÖS&G? Soha nem jutott eszembe, hogy „híres“ vagyok. Azt sem tudom, hogyan ízlik a dicsőség. Az úszás túl szerény sportág nálunk az ilyesmihez. Elértem egy Euró- pa-csúcsot, és a szövetségben arról vitáztak, mivel jutalmazzanak meg érte? Pozsonyi barátnőim irigyelnek: „Ez igen. Te már voltál Amerikában“ Nem akarják elhlnnt. hogy jóformán már el is felejtettem az egészet, csak ez a trikó emlékeztet rá még olykor. Mtt láttam én Amerikából? Szinte semmit. Egyszer azért mégiscsak eszembe jutott a dicsőség. Amikor elolvastam a lapokban, hogy már nem vagyok Európa- rekorder. Akkor tudatosítottam: hiszen én h<rp<; ember voltam! A PÉNZ? Híres emberek bölcsességeit, mondásait gyűjtöm. Ha rábukkanok egy-egy elmés mondásra, lejegyzem magamnak. Otthon sok füzetem van már teleírva. Ezek között az aforizmák között a pénzről is találhatunk egyet. Egy nagyon okos úr ezt mondta: „A pénz nem boldoggá, hanem nyugodttá teszi az embert.“ Szükségem van a pénzre, ez világos. Főleg a kosztra. Az úszó töménytelen mennyiséget eszik, én se vagyok kivétel. fA cikkíró igazolni tudja állítását. Egy közösen elköltött ebéden megfigyeltem, hogy: húslevest, sonkás sajtot, halfilét, gyümölcsöt és két málna szörpöt fogyasztott, igaz, hogy délután a négyszázas gyorson Európa negyedik legjobb idejét úszta). A FÉLELEM? Eddig a sötéttől féltem, semmi mástól. Most viszont úgy hiszem, születni kezd bennem a félelem. Hogyan néznek majd rám az emberek, ha Mexikóban nem jön ki a lépés? Ezé két a rosszalló tekinteteket már az Európa-csücs elvesztésekor is láttam. De én még megmutatom nekik! HOGYAN SZÜLETIK A SIKER? Egy szóval jellemezhetném: nehezen. Amikor négyéves voltam, akkor vitt el az uszodába először édesapám. Az annak idején szenzáció volt. Ma mindennapos jelenség. A világ arról ad hírt. hogy két-nyolchó- napos gyerekek ismerkednek a vízzel. Magam is láttam ezt Amerikában. Kiskoromtól fogva naponta kétszer edzettem. Az amerikai portyáig azt hittem, többet már nem lehet edzeni. Most látom csak, hogy ez valótlan feltevés volt, s még többet is kibírok. Az amerikai edzésekhez viszonyítva csupán fürödtem itthón a tréningeken. Most kezdtem el amerikai stílusban edzeni. Jönnek az újabb szenvedések. A SZERELEM? Nem tudnék lelki közelségbe kerülni azzal, akinek a sport nem jelent semmit, aki egy tópartra csupán napozni jár ki, akinek fogalma sincs róla, mi egy kemény edzés. Egy ilyen fiúval csak veszekednénk. Igazán nehéz más érdekkört felfedeznem, hiszen négyéves korom óta a víz az életem. B. Gy. új ifjúság 15 ^ MAGASBA VEZETŐ UT MINDIG GYÖNYÖRŰ! 4 Talán nincs is nehezebb emberi tevékenység a magasugrásnál. Ennél kegyetlenebb feladatot nem is vállalhat az ember: elszakadni az anvaföldtftl, perbeszállni a gravitációval, természetellenes pózba csavarodni, s kapaszkodni, láthatatlan lépcsőkön, fel, a magasba. Három Európa-szerte ismert csehszlovák magasugróval folvik a beszélgetés. Hét egyforma kérdést kapnak, de küíön-kiilön, egyikük sem tudja a másikról, mit válaszolt. A feleleteknek különös varázsa van. hiszen HÜBNEF 24, BAUDIS 21, ALEXA pedig 19 esztendős. Hihetetlennek tűnhet, de az olvasó is meggyőződhet róla: a két-három év korkulönbség nem árnyalatnyi, hanem nemzedékbeli távolságot teremt köztük. 1. HOGYAN SZÜLETIK AZ UGRÓ? Hübner: Mint kölyök sohasem ugráltam, de mindig éreztem, hogy egyszer fogok. Baudis: Nem tudom megmondani. Máig sem tudom, valóban ugró vagyok-e? Nem érzek magamban tehetséget. Alexa: Mások határozták el, hogy ugrálni fogok, mert hosszú a lábam. Hübner: Az ugrás nálam valamiféle ösztönös menekvés is volt. ugyanis sohasem csinálhattam a magasugráson kívül mást szabadon, igazán szabadon. Baudis: Szabad vagyok! Száz és ezer más dolgot is csináltam az atlétikában, az ugráson kívül, sohasem éreztem magam a sportág rabjának. Ez hibának tűnhet, de engem boldogít. Alexa: Azt, hogy a magasugrás lett a sorsom, elsősorban annak köszönhetem, hogy jól éreztem magam az atléták között, szerettem versenyekre utazni velük, s ez a megváltozott élet nagyon kezdett tetszeni. 2. HONNAN VESZI HITÉT AZ UGRÓ? Hübner: A magasba vezető út mindig gyönyörű. Baudis: A kezdet kezdetén, amikor nem gondoltam ilyesmire, egyszerűbb volt, ösztönösen bíztam. Alexa: Ne gondoljon senki az ugrásra, akkor aztán megy a dolog. Hübner: Fogalmam sem volt róla, hogyan sikerült előszór a 211. Amikor elemezni kezdtem, nem tudtam a 195-ön túljutni egy évig! Baudis: A sikertelenségek nem gondolkoztat- tak el. A sikerek igen. Amikor csúcstartó lettem, töprengtem, töprengtem, és rájöttem, hogy a legegyszerűbb dolog is borzasztóan bonyolult. Alexa: Ne gondolkozz, csak szökkenj, csak ugorj, bíztatgattam magam, de nem ment. 3. MIT SZERET EGY MAGASUGRÖ? Hübner: A nagv versenyeket". Baudis: A nagy ellenfeleket. Alexa: A nagy konkurrenciát. Hübner: £>n kedvelem azokat a viadalokat, amelyekben nem stimmel valami, mondjuk esik az eső, vagy puha a salak, nagy a zaj, zavarnak az emberek, egyszóval: ha valami nincsen rendben? Baudis: Mindig kérem a vezetőket, hogy küldjenek el egészen nagy versenyekre is, ha leégek is. az engem nem zavar. Alexa: A nagy versenyek légkörét, sok nézőt, a zenét szeretem, s a veszélyes ellenfeleket, de csak ha előttem ugrottak már? ha vezetnek, s nekem mindenképpen utói kell érnem őket. 4. MIT UTÄL A MAGASUGRÖ? Hübner: A sérüléseket. Egyébként semmit. Baudis: Semmi sem zavar, semmi. Alexa: Ha valaki, a verseny kellős közepén irányítani kezd. Legyen az akár az edzőm — aki jól tudja, hogy hiába ígérek neki fűt-fát. úgysem vagyok képes olyan lelki- állapotban betartani. 5. HOGYAN KÜZD MEG ELLENFELEIVEL AZ UGRÓ? Hübner: Lélektani hadviselés is van. A fiatal versenyző általában az idősek társaságát keresi, s ott eldicsekszik vele, milyen remek formában van. s igyekszik minél szebben átlebbenni — szemük láttára — a léc felett Baudis: A bemelegitő-ugrásoknál történő ravaszkodások nem tévesztenek meg. Alexa: A legjobb bemelegítéskor, melegítőben két métert ugrani, majd lezseren a fűre ülni, és egv fűszálat sodorgatni, mintha mi sem történt volna. Hübner: A fiatal, tapasztalatlan versenyző általában korán ellövi a puskaporát, s amikor a 208 vagy 210 következik, összeroppan. A vén rókák igyekszenek mesterségesen fékezni csatakedvüket, s a verseny közepére tartogatni az energiát. Baudis: A verseny annyira hat az emberre, hogy képtelen a szokásos éberségre, ezért, elhisz bármit, vagyis hatni tudnak rá. Alexa: Nem rossz módszer a nekifutás pillanatában átcsoszogni a konkurrens orra előtt, vagy köhécselni, amikor összpontosít. Nekem. egy prágai verseny során mindig eltaposta valaki a jelzéseimet, végül is őrködnöm kellett. 6. HOGYAN KÜZD MEG ÖNMAGÁVAL AZ UGRÓ Hübner: Az ugró mindig küzd önmagával, a verseny előtt, a verseny közben és utána is. Azonkívül van egy örökös dilemmája: ug- rik-e még valamikor nagyobbat saját csúcsánál az élete során? Baudis: Önmagámmal a legnehezebb megverekedni. A viadalok során egész sor elméletet konstruálok ki magamnak, csak hogy elhiggyem: fog az menni. Alexa: Mindig csak azt hajtogatom: „Meg kell mutatnod nekik, A végén még azt hinnék, hogy Brünnben elmérték az eredményedet. Bizonyítanod kell!“ Hübner: Az ember kb. 150 versenyen indul élete folyamán. Én eddig mindössze háromszor szerepeltem saját elképzeléseim fölött. El tudja valaki képzelni, mennyit kell dolgozni azért, hogy megmaradjon a remény? Baudis: A férfiak mindig küzdőtársak voltak. Fel jebb teszem a lécet például, átugrom, és kevesebbet mondok, azaz nemcsak küzdők, hanem taktikázom is. Alexa: Én még fiatal fickó vagyok, de tudom, ha elkezdek súlyzózni, javulni fog a teljesítményem. Hübner: Lelki bázisokat építek fel magamban, hogy hinni tudjak. Az új, jobb stílus is azért segít sokszor, mert elhiszem, hogy jobb, hogy segíteni fog. Az ugrás amúgyis maga a misztikum. Igyekszem csiszolni a stílusomat, s a nagy rekord mégis úgy fut be általában, hogy feje tetejére állnak a szabályok, s a léc mégis ff-it marad. 7. HOGYAN HAL MEG AZ UG..Ö? Hübner: Sok ugró halálát’ láttam már. És pontosan tudom, mi okozta vesztüket. Baudis: Saját szememmel láttam szemükben a véget. Alexa: Az ugró nagyon korán pusztul. Hübner: Először a lelke hal meg: nem tud tovább hinni. Baudis: Az a pillanat öli meg őket, amely már nem szenvedi el a vereséget, a veszteni- tudás még nem a halál! Alexa: Először fizikailag van vége; nem bír már. Hübner: Nem tud már várni. Nem tudja kivárni azt, hogy az ugrás még örömöt hoz neki. Baudis: Addig élek, amíg hiszem, hogy ha valamit rosszul csinálok, amit ki kellene korrigálni, még meg tudom tenni. Alexa: Brummelnek az életpályája is majdnem kettétört: a baleset élete csúcsán érté. Hübner: A legeszményibb távozása Brummelnek volt. A baleset lehetetlenné tette, hogy mint ugró „meghaljon“. A mai napig hiszi ő is és a világ is, hogy még magasabbra jutott volna. Alexa: és mi lenne, ha átugornám azí a 230-at? A beszélgetésnek vége. Az ugrók ugrani, az író írni vonul vissza. -anBalról: Alexa, Hübner és Baud is, a kiváló csehszlovák magasugrók
