Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-24 / 37-38. szám

A vihar A kocsma vasárnap este a szokottnál előbb ki­ürült. Mc'Conley még tíz előtt pihenni tért, s így Bunny, miután kikísérte az utolsó vendéget is, aki termé­szetesen Wytkins volt, az asz­talos, — bezárta az ajtót és azon gondolkodott, hogyan je­lentse Miss Lindának, hogy el­érkezett az indulás pillanata. Bunny ettől az úttól nem állt volna el, ha az életébe kerül, akkor se. Kisurrant az istállóba, elol­dott két lovat, az egyik per­sze Teddy volt, az ő hű Ted- dyie. ßs akkor fönn ez egyik ab­lak függönye megrezdült. Egy fehér kéz intett neki. Ez csak Linda lehetett. Ott álltak a lovak az istál­ló mögött, és Bunny még egy­szer visszafutott Mc‘Conley ab­laka alá, hogy hallja fűrészelő horkolását. De hiába, a szobá­ban síri csend uralkodott. Linda megérkezett és már nyeregben is volt. — Sietnünk kell vissza! — mondta a lány — a mama na­gyon nyugtalanul alszik, nem is csoda, amikor Bili bácsi fe­jére kellett számolnia a sok gaztettet, hogy visszaszerezze az annak idején elkótyavetélt nagy vagyon egyik szilánkját. — All right — mindta a fiú komolyan és fél szemmel vé­gig pásztázott a lányon: egész jól áll rajta a nadrág és mi­lyen karcsú — motyogta ma­gában Bunny. A városból sikerült észre­vétlenül kiszökniük. Legalábbis azt hitték. A gyönyörű hold­fényben a legénynek egyszer­re semmi kedve nem volt a hegymászáshoz, ő el tudott volna' most képzelni más iz­galmas dolgot is, valami kel­lemesebbet. A banditák már futot­tak szanaszét a ház­ból, mint a patká­nyok a süllyedő hajóról. De akármerre mentek, mindenhol puskagolyó várta őket. É's mi­ért? Miért menekültek? A tetőn megjelent még egy fekete alak és megismételte ugyanazt, amit az imént a seb­helyes arcú idegen tett. Végig­gurult a tetőn és csak úgy szórta az ólmot a banditák bordái közé. Ott állt a forradásés arcú idegen mögött: — Nem nyúlhatsz hozzá egy ujjal sem! — szólt rá maga­biztos hangon. — Rendben van, ilyen az egyezésünk, viheted. A tiéd. — S akkor sarkon fordult és ki­lépett az utcai ajtón. — A bíróság dönti el, hogy mi is történjék veled a gaz­tetteid miatt. — De én, én... engem kény­szerítettek... Most odakint, mintegy ezer­torkú sziréna, felbődült a vi­har. Az emberek menekültek az orkán elől. Az egész vidék sö­tét porfelhőbe burkolózott. Bracketviile utcáin csak egyet­lenegy ember lépkedett. A Do-- gan-féle raktár felé igyekezett. Az égzengéstől nem lehetett hallani, hogy onnan az egyik keskeny ablaknyilásből puska­lövés fogadta a közeledőt, de az csak lépkedett tovább, elő­reszegezett fejjel. A vihar föltépte a raktár ajtaját. Az aranyozott sarkan­tyúk fénye egyre élesebben vil­logott. — Most fizetsz. Dogan! Most fizetni fogsz garmadával! A kereskedő remegett egész testében és lövései mind egy­től egyig célt tévesztettek. Dogan menekült volna, de az izgalomtól meg a rémülettől nem tudta, merre fusson. — Most a maga kezében va­gyok — mondta a lány hosszú hallgatás után. — Azt hiszem, Miss Linda, mindketten egy kicsit a sors kezében vagyunk. Persze, nem azt akarom mondani, hogy nem vállalom a felelősséget, ami önnél együtt rám hárul. Lassan megközelítették a Guns Mountot. — Hiszi, hogy sikerrel jár az utunk — kérdezte egyszerre a lány. — Igen, biztos vagyok ben­ne! — Szép öntől, hogy hisz ben­ne, tudja, én olyan szeren­csétlen vagyok, hogy bármihez nyúlok, vagy bármibe belekez­dek, az sohasem sikerül. — Kedves Miss Linda, a szá­momra már az is siker, hogy egy pár órát az ön közelében .tölthetek. Linda erre nem tudott vála­szolni, de látszott rajta, hogy jólesik neki a fiú hízelgése. — Hát miért' szeret a köze- lémben lenni. Bunny? — kér­dezte egyszerre a lány, talán mert már megsokallta a hosz- szú hallgatást és attól félt, hogy a fiú más témába csap át Bunny nem a lány kérdésére válaszolt, hanem boldogan kér­dezte vissza: Miss Linda, ha jól hallottam, és ha hiszek a fülemnek, ön azt mondta az imént: Bunny. Egyszerűen csak Bunny. Mi­lyen jólesik ez a közvetlenség, nem is tudja, mennyire kitün­tetett vele. — &n azt ajánlom, hogy te­gezzük egymást, hisz elvégre bajtársak vagyunk. — ö, igen. Ebben a pillanat­ban valóban azok vagyunk. A lány elkomorodott: — Csak ebben a pillanat­ban? — Ö, nem. dehogyis... A város felől puskalövések hallatszottak. Bunny megállította lovát. — Az az érzésem, ott valami ről. Magát is csak a jelen ér­dekli. — De Miss Linda... Mi eddig egyáltalán nem beszéltünk a jövőről, mi eddig... — Az előbb azt mondta, hogy bajtásak vagyunk, és erre... erre te azt felelted, hogy igen, ebben, csak ebben a pillanat­ban. Bunny azt sem tudta hirte­len, hogy sírjon-e vagy neves­sen: a lány letegezte. — De Miss Linda, az iste­nért. É<n nem úgy gondoltam, én azt akarom, hogy örökké bajtársak maradjunk, Linda, higgye el nekem, hogy valóban ez az egyetlen kívánságom. — ß's még mindig magázol. Hát hogy higgyek neked? — Linda, drága Lindám. Ha valaki mondta volna ne­kik, hogy a Guns Mountot oly veszélytelenül megjárják, nem hitték volna. Az egész már inkább valami romantikus kis kaland volt, s nem pedig fel­fedező út. A Guns Mount Bun­ny számára valamivel külön­bözött a Deadmens Hilltől, hogy miben, azt nem tudta volna megmondani, de ha belegondo­lunk. mi is megsejthetjük: ez szép volt, mert vele volt a lány is. Több mint két órát töltöttek odafent a sziklák között, de valóban semmit sem találtak, erre még ösvény sem volt, itt maguknak kellett keresni a legmegfelelőbb utat. Spp visz- szafelé indultak, amikor az egyik szikla iövében valami Az idegen arcán kéjes mo­soly játszott: — Nem tudod ugye, hogy merre menj? No majd én el­vezetlek... A kereskedő rémülettől el­torzult arccal hátrált a fekete revolveres előtt. — Most lassan kimegyünk az utcára, aztán előttem fogsz lépdelni arra, amerre már egy­szer jártál az életedben... Az ablakokból, kapualjakból mereven figyelték az esemé­nyeket. Vajon hova vezetheti ez az ember Dopant. Gyurák Éva rajza-O­! ill Deereck rosszul aludt s amikor reg­gel oly erélyesen be­kopogott valaki az ajtón, ölni tudott volna a bosszúságtól, ügy rohant az ajtóhoz, mint egy vadállat, de amikor föltép­te, leesett az álla a csodálko­zástól. — Fel a kezekkel, Bili Dee­reck, ezennel letartóztatlak. — Hallod-e te, Jimy Tucker, mit beszélsz itt összevissza? A fegyver csöve veszélyesen emelkedett Bili Deereck melle felé, — Azt mondtam: én ezennel letartóztatlak. Ha nem ellen­kezel, ígérem, hogy a legsza­bályosabb bírósági tárgyaláson tisztázhatod magad, persze, ha nem túl sötét a lelked. Most velem jössz. Bili Deereck nem tudott ho­va lenni a csodálkozástól. Kö­rülnézett az udvaron, de az égvilágon senki sem volt már bent; persze, ma kell kivágni és drótsövénnyel elkeríteni a Barry-féle farmot Cowersnének. A szakács meg valahol a kony­hában ténfereg. Ez borzasztó, ez hihetetlen, hogy ilyen ol­csón adod a fejed, öreg Bili Deereck. — Rendben van Jimy, me­gyek, de jegyezd meg, ebből még nagy bajod lehet. — Tizennégy éven keresztül rettegtem, most már nem fé­lek. — Bili Deereck az égre 'nézett. S csak úgy, magának megjegyezte: — Különös, er­refelé még sose történt meg, hogy reggel kezdődjön a vi­har. Pedig vihar lesz, méghoz­zá hamarosan. A kovácsműhelytöl jobbra a rossz palánk mellett vonultak végig. — Te jó isten, a Pacard ház romjai felé mennek. Akkor a sötét porfelhőn ke­resztül valami ide-oda futko­só iángcsóvát láttak. Az idegen eltűnt és egy fél óra múlva, amikor a vihar leg­javában tombolt, megjelent 0‘Brix-vel a város főutcáján. A magas, nagydarab idegen jött vele szembe, az, aki pén­teken egy nehéz nyereggel be-- állított a Fooi Saloonba. Hoztam ezt a jőmadarai is. Most csak a bandaveáért kel­lene kisütni... Abban a pillanatban kivágó­dott a Fool Saloon ajtaja és magasba emelt kézzel Mc'Con- ley lépett az utcára. Bunny kí­sérte hátának szegezett colt­tal. Csak amikor pár lépést tett meg, akkor jött zavarba, hisz ott előtte a porfelhőben Tim Ranger, az, aki mellbe vágta azzal a fene nehéz nyereggel. Csakhogy most a szövetségi seriff csillaga fénylett a mel­lén. É>pp akkor bilincselte meg 0‘Brix-t. — Mr. Ranger, itt a banda­vezér. A szövetségi seriff rá se he­derített. helyette a mélyhangú revolverhős szólalt mejy — Hozzám beszélsz ugye? Köszönöm, fiú. Belőled egyszer még seriff lesz. Következik: Mi történt tulaj­donképpen? (VADNYUGATI TttBrÉNET BRODERICK GRAND: LESZÁMOLÁS történik. Nekem egyáltalán na­gyon különös, hogy ma oly ha­mar kiürült a kocsma. Pedig hát vasárnap van, ilyenkor reg­gelig is dorbézolnak a legé­nyek... A lány még mindig szomorú volt. — Miss Linda, mondja már, milyen baklövést követtem el. hogy ön megint ennyire ked­vetlen ? — Azt hiszem. Bunny, maga sem különb a többi férfinál. — Hogy érti ezt? — Hogy értem? Hát csak úgy, hogy magával sem lehet komolyan beszélgetni a jövő­sárgafehér papírlapot pillantot­tak meg szinte egyszerre. Bun­ny közel hajolva olvasta el, az­tán el akarta dobni, mert úgy gondolta, az egésznek semmi köze az ő ügyükhöz. — Várj csak — vette el tőle Miss Linda a cédulát. Elolvas­ta és lassan, mint aki nagy ér­téket talált, keblébe rejtette. — Azt hiszem, ideje, hogy visszatérjünk — mondta Bun­ny. — Nem. még maradunk egy kicsit — nvakaskodott a lány és átölelte a fiút. Amikor a hegyszoroshoz ér­tek, Deereck mosolygott ma­gában: Na, most itt hagyod a fogad, vén róka. Az egészből azonban semmi se lett, simán kijutottak a szorosból... A De- admans Hillről senki se lőtte le a seriffet. Bracketville olyan volt, mint egy puskaporos hordó, mely bármelyik pillanatban felrob­banhat. Az a hír járta, hogy O'Brix-nek nyoma veszett. Csa­ládját már három napja senki sem látta és most a bankos is eltűnt. A hír hallatára tízesé­vel futottak össze a farmerek a környékről, de még távolabb­Már kúsztak is át a keríté­sen, de onnan is fegvvertúz várta őket. A harc már töbt mint egy órája tartott, amikor a bankrablásban megkárosult farmerok újabb csapatot tobo­rozva fergeteges támadássá! rontottak arra a néhány udvar­ra, ahonnan a legnagyobb el­lenállást tanúsították a ban­diták. Az egyik udvart sehogyar sem sikerűit bevenni. Itt voll Bill Deereck is. ßs akkor a; utca végén megjelent a seb­helyes arcú idegen. Gyalog jött. A puskaropogás mint égi varázsütésre megszűnt. Amiko: ról is. Most már mindenl gyanakodott a bankrablásra. Bunnv alig tudott Laryval néhány szót váltani, és az jó­formán meg se hallgatta, csak leszidta, hogy parancsa elle­nére is merészelt a Guns Mountra menni. Most. amikor megjelent a se­riff, Bill Deereckkel a puskája végén, olyan kavarodás tá­madt, hogy itt már egy lovas­század sem tudott volna köny- nyen rendet teremteni. Pár perc múlva Bili Dee- rack után is becsapódott a börtön nehéz rácsajtaja. A hat iőmadár lehajtott fővel fogad­ta a farmert. Larry nagy ámulatára a se­riff, mintha misem történt vol­na, benyitott lakásának ajtaján és köszönt. Helen, a felesége, úgy esett össze, mint akit letaglóztak. Bracketville főutcáján ekkor lovascsapat tűnt fel, Deereck emberei lehettek. Voltak vagy harmincán. Lövöldözve köze­ledtek a börtön felé. Lary be­kopogott a seriff lakásának aj­taján. de abban a pillanatban érezte, hogy testét valami for­ró nyilallás járja át. ßs ösz- szefoíyt előtte a világ. A kiszabadított banditák a lovasok közt haladtak, lassan kifelé a városból. Bili Deereck egyre erősködött, hogy vissza­tér és leszámol a seriffel, de egyszerre olyan golyózápor ér­te a csapatot, hogy minél előbb menedék után kellett nézni. A bank irányából most a pol­gárok egy csoportja közeledett a lovasok és a banditák felé. —■ Kimenekülni a házak mö­gött! — kiáltotta az egyik bandita, a Deadmans Hill fő­nöke. ia szóban forgó udvar 'elé ért megszólalt: — Bili Deereck, add meg magad! Nincs kiút. A városi tegnap este körülfogták a la- redói seriff emberei. Egy lövés volt a válasz. Az idegen meg sem mozdult — Bili Deereck, add meg magad, mert különben dara­bokra téplek! Üjabb lövések dördültek e! a ház ablakaiból. Az idegen ek­kor mint egv párduc vetette magát az épület felé, elérte az ajtót s másodpercek alatt feni volt a tetőn. A visszavonult farmerek ámulva nézték ez1 az akrobata mutatványt. — Bili Deereck! Add meg magad — szólalt meg a ház tetejéről ez az egyetlen átható hang. Egyszerre tizen is lőttek, de az idegen már gurult is le zsindelyeken és minden fordu­lásnál lőtt, tüzelt mind a két coltjábói. Bili Deereck ijedten látta, hogy körülötte hogyan hullnak é! sorban az emberei. Nem volt mit tenni, menekülni kellett. Az udvarból a házba rohant, de a földre hulló idegen go­lyója utólérte. Bili Deereck erőtlenül csuklott össze, és ke­zéből kihullott a revolver. Amikor az idegen odaérke­zett hozzá, tágra nyílt szem­mel nézett rá: — De miért? Miért? ßn nem is ismerem. — Az a fontos, hogy én is­merlek. Nagyon jól ismerlek. Csak te már elfelejtettél. Sze­reted-e még a tüzet?, A nagy, lobogó tüzetj

Next

/
Thumbnails
Contents