Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-24 / 37-38. szám
A vihar A kocsma vasárnap este a szokottnál előbb kiürült. Mc'Conley még tíz előtt pihenni tért, s így Bunny, miután kikísérte az utolsó vendéget is, aki természetesen Wytkins volt, az asztalos, — bezárta az ajtót és azon gondolkodott, hogyan jelentse Miss Lindának, hogy elérkezett az indulás pillanata. Bunny ettől az úttól nem állt volna el, ha az életébe kerül, akkor se. Kisurrant az istállóba, eloldott két lovat, az egyik persze Teddy volt, az ő hű Ted- dyie. ßs akkor fönn ez egyik ablak függönye megrezdült. Egy fehér kéz intett neki. Ez csak Linda lehetett. Ott álltak a lovak az istálló mögött, és Bunny még egyszer visszafutott Mc‘Conley ablaka alá, hogy hallja fűrészelő horkolását. De hiába, a szobában síri csend uralkodott. Linda megérkezett és már nyeregben is volt. — Sietnünk kell vissza! — mondta a lány — a mama nagyon nyugtalanul alszik, nem is csoda, amikor Bili bácsi fejére kellett számolnia a sok gaztettet, hogy visszaszerezze az annak idején elkótyavetélt nagy vagyon egyik szilánkját. — All right — mindta a fiú komolyan és fél szemmel végig pásztázott a lányon: egész jól áll rajta a nadrág és milyen karcsú — motyogta magában Bunny. A városból sikerült észrevétlenül kiszökniük. Legalábbis azt hitték. A gyönyörű holdfényben a legénynek egyszerre semmi kedve nem volt a hegymászáshoz, ő el tudott volna' most képzelni más izgalmas dolgot is, valami kellemesebbet. A banditák már futottak szanaszét a házból, mint a patkányok a süllyedő hajóról. De akármerre mentek, mindenhol puskagolyó várta őket. É's miért? Miért menekültek? A tetőn megjelent még egy fekete alak és megismételte ugyanazt, amit az imént a sebhelyes arcú idegen tett. Végiggurult a tetőn és csak úgy szórta az ólmot a banditák bordái közé. Ott állt a forradásés arcú idegen mögött: — Nem nyúlhatsz hozzá egy ujjal sem! — szólt rá magabiztos hangon. — Rendben van, ilyen az egyezésünk, viheted. A tiéd. — S akkor sarkon fordult és kilépett az utcai ajtón. — A bíróság dönti el, hogy mi is történjék veled a gaztetteid miatt. — De én, én... engem kényszerítettek... Most odakint, mintegy ezertorkú sziréna, felbődült a vihar. Az emberek menekültek az orkán elől. Az egész vidék sötét porfelhőbe burkolózott. Bracketviile utcáin csak egyetlenegy ember lépkedett. A Do-- gan-féle raktár felé igyekezett. Az égzengéstől nem lehetett hallani, hogy onnan az egyik keskeny ablaknyilásből puskalövés fogadta a közeledőt, de az csak lépkedett tovább, előreszegezett fejjel. A vihar föltépte a raktár ajtaját. Az aranyozott sarkantyúk fénye egyre élesebben villogott. — Most fizetsz. Dogan! Most fizetni fogsz garmadával! A kereskedő remegett egész testében és lövései mind egytől egyig célt tévesztettek. Dogan menekült volna, de az izgalomtól meg a rémülettől nem tudta, merre fusson. — Most a maga kezében vagyok — mondta a lány hosszú hallgatás után. — Azt hiszem, Miss Linda, mindketten egy kicsit a sors kezében vagyunk. Persze, nem azt akarom mondani, hogy nem vállalom a felelősséget, ami önnél együtt rám hárul. Lassan megközelítették a Guns Mountot. — Hiszi, hogy sikerrel jár az utunk — kérdezte egyszerre a lány. — Igen, biztos vagyok benne! — Szép öntől, hogy hisz benne, tudja, én olyan szerencsétlen vagyok, hogy bármihez nyúlok, vagy bármibe belekezdek, az sohasem sikerül. — Kedves Miss Linda, a számomra már az is siker, hogy egy pár órát az ön közelében .tölthetek. Linda erre nem tudott válaszolni, de látszott rajta, hogy jólesik neki a fiú hízelgése. — Hát miért' szeret a köze- lémben lenni. Bunny? — kérdezte egyszerre a lány, talán mert már megsokallta a hosz- szú hallgatást és attól félt, hogy a fiú más témába csap át Bunny nem a lány kérdésére válaszolt, hanem boldogan kérdezte vissza: Miss Linda, ha jól hallottam, és ha hiszek a fülemnek, ön azt mondta az imént: Bunny. Egyszerűen csak Bunny. Milyen jólesik ez a közvetlenség, nem is tudja, mennyire kitüntetett vele. — &n azt ajánlom, hogy tegezzük egymást, hisz elvégre bajtársak vagyunk. — ö, igen. Ebben a pillanatban valóban azok vagyunk. A lány elkomorodott: — Csak ebben a pillanatban? — Ö, nem. dehogyis... A város felől puskalövések hallatszottak. Bunny megállította lovát. — Az az érzésem, ott valami ről. Magát is csak a jelen érdekli. — De Miss Linda... Mi eddig egyáltalán nem beszéltünk a jövőről, mi eddig... — Az előbb azt mondta, hogy bajtásak vagyunk, és erre... erre te azt felelted, hogy igen, ebben, csak ebben a pillanatban. Bunny azt sem tudta hirtelen, hogy sírjon-e vagy nevessen: a lány letegezte. — De Miss Linda, az istenért. É<n nem úgy gondoltam, én azt akarom, hogy örökké bajtársak maradjunk, Linda, higgye el nekem, hogy valóban ez az egyetlen kívánságom. — ß's még mindig magázol. Hát hogy higgyek neked? — Linda, drága Lindám. Ha valaki mondta volna nekik, hogy a Guns Mountot oly veszélytelenül megjárják, nem hitték volna. Az egész már inkább valami romantikus kis kaland volt, s nem pedig felfedező út. A Guns Mount Bunny számára valamivel különbözött a Deadmens Hilltől, hogy miben, azt nem tudta volna megmondani, de ha belegondolunk. mi is megsejthetjük: ez szép volt, mert vele volt a lány is. Több mint két órát töltöttek odafent a sziklák között, de valóban semmit sem találtak, erre még ösvény sem volt, itt maguknak kellett keresni a legmegfelelőbb utat. Spp visz- szafelé indultak, amikor az egyik szikla iövében valami Az idegen arcán kéjes mosoly játszott: — Nem tudod ugye, hogy merre menj? No majd én elvezetlek... A kereskedő rémülettől eltorzult arccal hátrált a fekete revolveres előtt. — Most lassan kimegyünk az utcára, aztán előttem fogsz lépdelni arra, amerre már egyszer jártál az életedben... Az ablakokból, kapualjakból mereven figyelték az eseményeket. Vajon hova vezetheti ez az ember Dopant. Gyurák Éva rajza-O! ill Deereck rosszul aludt s amikor reggel oly erélyesen bekopogott valaki az ajtón, ölni tudott volna a bosszúságtól, ügy rohant az ajtóhoz, mint egy vadállat, de amikor föltépte, leesett az álla a csodálkozástól. — Fel a kezekkel, Bili Deereck, ezennel letartóztatlak. — Hallod-e te, Jimy Tucker, mit beszélsz itt összevissza? A fegyver csöve veszélyesen emelkedett Bili Deereck melle felé, — Azt mondtam: én ezennel letartóztatlak. Ha nem ellenkezel, ígérem, hogy a legszabályosabb bírósági tárgyaláson tisztázhatod magad, persze, ha nem túl sötét a lelked. Most velem jössz. Bili Deereck nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Körülnézett az udvaron, de az égvilágon senki sem volt már bent; persze, ma kell kivágni és drótsövénnyel elkeríteni a Barry-féle farmot Cowersnének. A szakács meg valahol a konyhában ténfereg. Ez borzasztó, ez hihetetlen, hogy ilyen olcsón adod a fejed, öreg Bili Deereck. — Rendben van Jimy, megyek, de jegyezd meg, ebből még nagy bajod lehet. — Tizennégy éven keresztül rettegtem, most már nem félek. — Bili Deereck az égre 'nézett. S csak úgy, magának megjegyezte: — Különös, errefelé még sose történt meg, hogy reggel kezdődjön a vihar. Pedig vihar lesz, méghozzá hamarosan. A kovácsműhelytöl jobbra a rossz palánk mellett vonultak végig. — Te jó isten, a Pacard ház romjai felé mennek. Akkor a sötét porfelhőn keresztül valami ide-oda futkosó iángcsóvát láttak. Az idegen eltűnt és egy fél óra múlva, amikor a vihar legjavában tombolt, megjelent 0‘Brix-vel a város főutcáján. A magas, nagydarab idegen jött vele szembe, az, aki pénteken egy nehéz nyereggel be-- állított a Fooi Saloonba. Hoztam ezt a jőmadarai is. Most csak a bandaveáért kellene kisütni... Abban a pillanatban kivágódott a Fool Saloon ajtaja és magasba emelt kézzel Mc'Con- ley lépett az utcára. Bunny kísérte hátának szegezett colttal. Csak amikor pár lépést tett meg, akkor jött zavarba, hisz ott előtte a porfelhőben Tim Ranger, az, aki mellbe vágta azzal a fene nehéz nyereggel. Csakhogy most a szövetségi seriff csillaga fénylett a mellén. É>pp akkor bilincselte meg 0‘Brix-t. — Mr. Ranger, itt a bandavezér. A szövetségi seriff rá se hederített. helyette a mélyhangú revolverhős szólalt mejy — Hozzám beszélsz ugye? Köszönöm, fiú. Belőled egyszer még seriff lesz. Következik: Mi történt tulajdonképpen? (VADNYUGATI TttBrÉNET BRODERICK GRAND: LESZÁMOLÁS történik. Nekem egyáltalán nagyon különös, hogy ma oly hamar kiürült a kocsma. Pedig hát vasárnap van, ilyenkor reggelig is dorbézolnak a legények... A lány még mindig szomorú volt. — Miss Linda, mondja már, milyen baklövést követtem el. hogy ön megint ennyire kedvetlen ? — Azt hiszem. Bunny, maga sem különb a többi férfinál. — Hogy érti ezt? — Hogy értem? Hát csak úgy, hogy magával sem lehet komolyan beszélgetni a jövősárgafehér papírlapot pillantottak meg szinte egyszerre. Bunny közel hajolva olvasta el, aztán el akarta dobni, mert úgy gondolta, az egésznek semmi köze az ő ügyükhöz. — Várj csak — vette el tőle Miss Linda a cédulát. Elolvasta és lassan, mint aki nagy értéket talált, keblébe rejtette. — Azt hiszem, ideje, hogy visszatérjünk — mondta Bunny. — Nem. még maradunk egy kicsit — nvakaskodott a lány és átölelte a fiút. Amikor a hegyszoroshoz értek, Deereck mosolygott magában: Na, most itt hagyod a fogad, vén róka. Az egészből azonban semmi se lett, simán kijutottak a szorosból... A De- admans Hillről senki se lőtte le a seriffet. Bracketville olyan volt, mint egy puskaporos hordó, mely bármelyik pillanatban felrobbanhat. Az a hír járta, hogy O'Brix-nek nyoma veszett. Családját már három napja senki sem látta és most a bankos is eltűnt. A hír hallatára tízesével futottak össze a farmerek a környékről, de még távolabbMár kúsztak is át a kerítésen, de onnan is fegvvertúz várta őket. A harc már töbt mint egy órája tartott, amikor a bankrablásban megkárosult farmerok újabb csapatot toborozva fergeteges támadássá! rontottak arra a néhány udvarra, ahonnan a legnagyobb ellenállást tanúsították a banditák. Az egyik udvart sehogyar sem sikerűit bevenni. Itt voll Bill Deereck is. ßs akkor a; utca végén megjelent a sebhelyes arcú idegen. Gyalog jött. A puskaropogás mint égi varázsütésre megszűnt. Amiko: ról is. Most már mindenl gyanakodott a bankrablásra. Bunnv alig tudott Laryval néhány szót váltani, és az jóformán meg se hallgatta, csak leszidta, hogy parancsa ellenére is merészelt a Guns Mountra menni. Most. amikor megjelent a seriff, Bill Deereckkel a puskája végén, olyan kavarodás támadt, hogy itt már egy lovasszázad sem tudott volna köny- nyen rendet teremteni. Pár perc múlva Bili Dee- rack után is becsapódott a börtön nehéz rácsajtaja. A hat iőmadár lehajtott fővel fogadta a farmert. Larry nagy ámulatára a seriff, mintha misem történt volna, benyitott lakásának ajtaján és köszönt. Helen, a felesége, úgy esett össze, mint akit letaglóztak. Bracketville főutcáján ekkor lovascsapat tűnt fel, Deereck emberei lehettek. Voltak vagy harmincán. Lövöldözve közeledtek a börtön felé. Lary bekopogott a seriff lakásának ajtaján. de abban a pillanatban érezte, hogy testét valami forró nyilallás járja át. ßs ösz- szefoíyt előtte a világ. A kiszabadított banditák a lovasok közt haladtak, lassan kifelé a városból. Bili Deereck egyre erősködött, hogy visszatér és leszámol a seriffel, de egyszerre olyan golyózápor érte a csapatot, hogy minél előbb menedék után kellett nézni. A bank irányából most a polgárok egy csoportja közeledett a lovasok és a banditák felé. —■ Kimenekülni a házak mögött! — kiáltotta az egyik bandita, a Deadmans Hill főnöke. ia szóban forgó udvar 'elé ért megszólalt: — Bili Deereck, add meg magad! Nincs kiút. A városi tegnap este körülfogták a la- redói seriff emberei. Egy lövés volt a válasz. Az idegen meg sem mozdult — Bili Deereck, add meg magad, mert különben darabokra téplek! Üjabb lövések dördültek e! a ház ablakaiból. Az idegen ekkor mint egv párduc vetette magát az épület felé, elérte az ajtót s másodpercek alatt feni volt a tetőn. A visszavonult farmerek ámulva nézték ez1 az akrobata mutatványt. — Bili Deereck! Add meg magad — szólalt meg a ház tetejéről ez az egyetlen átható hang. Egyszerre tizen is lőttek, de az idegen már gurult is le zsindelyeken és minden fordulásnál lőtt, tüzelt mind a két coltjábói. Bili Deereck ijedten látta, hogy körülötte hogyan hullnak é! sorban az emberei. Nem volt mit tenni, menekülni kellett. Az udvarból a házba rohant, de a földre hulló idegen golyója utólérte. Bili Deereck erőtlenül csuklott össze, és kezéből kihullott a revolver. Amikor az idegen odaérkezett hozzá, tágra nyílt szemmel nézett rá: — De miért? Miért? ßn nem is ismerem. — Az a fontos, hogy én ismerlek. Nagyon jól ismerlek. Csak te már elfelejtettél. Szereted-e még a tüzet?, A nagy, lobogó tüzetj
