Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-23 / 4. szám

rJi „Könnyek“: „Nagyon szeretem • szép verseket és sokat olvasok“ — írja levelében. Mi csak egyet üzen­hetünk: tegye ezt továbbra is...! A „Ivanhoe“: Versei színvonalát egyedül fiatalsága menti. Erőszakolt, gondolattalan sorok. Tanuljon szor­galmasan, és úgy három-négy év múlva jelentkezzen. A Szülőfalumhoz“: „Nagyon-nagyon szeretném, ha versem megjelenne az újságjukban. Ha ennek valami aka­dálya lenne, szeretném ha az újság­ban kapnék választ...“ stb. — Írja le­velében. Szívesen megszereznénk ön­nek ezt az örömöt, de éppen a verse akadályoz benne; ugyanis csak nősz-/ talgikus, giccses verspróbálkozás, minden mélyebb, eredetibb gondolat, látás nélkül való. A „Kukorica:“ A hibás és zavaros Írásért szíves elnézésünket kéri. Nem lenne egyszerűbb, ha megtanulná a helyesírást? A „Fekete Tulipán": Kedves Fe­kete Tulipán, ne játsszunk bújócskát. A „Olga": Versében csak kopott közhelyeket, gondolatokat, úgyis mondhatnék idillikus ürességeket ír le. Nézzünk talán egy példát: (Mi­lyen a szemed? / eltalálni nem le­het, / akkor sem, ha sok-sok / csil­lag borítja az eget. / stb. Ez bizony versnek kevés. Tanulnia kel! — s egyet-mást a versről, a vers rejtel­meiről is elolvashat. (Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat, Kom- lós: A líra műhelyében stb.). A „Szöszi“: Néhány érdekesség: születem — születtem, könyet — könnyet, arcza — arca stb. Ilyen be­vezető után engedje meg, hogy Arany Jánost idézzük: „Nyelvtant elébb, azután verstant, azután még valamit, ami már nem tan." A „Pálma“: Lebeszéljük!! A L. J. Fülek: „Amelyik jobb azt tegyék ki!!!“ — írja levelében. Néz­zünk talán néhány sort egyik versé­ből: / Szerelmes vagyok én, / egy szép kislányba / nevét nem is mon­dom / mert kicsúfolnának. / stb. Ta­lán a versirőnak, személy szerint a leírtak fontosak lehetnek, de az olva­sót aligha érdekelné. A vers a világ általános jegyeit kell, hogy sürítse. ,,A költészet láthatatlan emlékek ba­tyuja.“ Tanulnia kell, azt is, hogy mi a rím, a ritmus stb. A „B. Éva“: Verseiben nem látunk tehetséget! Fegyelmezetlen, gondo­lattalan sorok csupán. A „Sors Bona Nihil Aliud“: Verse­lőkészsége van — csakhogy adós ma­rad az eredetibb, mélyebb gondola­tokkal. Rafael Alberti egyik epi­grammáját hadd idézzük verseivel kapcsolatban: (Költő, ha érthető vagy, attól nem vagy nagyobb még. f S ha homályos vagy, költő, attól se, ne feledd el. / A „Csönd és szerelem": A „nyelvi erőpróbák“ nagyon tetszenek. A Szü­lőfalum című egyes fordulatai túl ismerősek: pl.; talán a napok / talán a félelem / talán a kis faluk csönd­bevesző / moraja /. Dolgozzon szor­galmasan. Ha Bratislavában jár, ke­resse fel szerkesztőségünket. A „Tanulni akarok“: A jeligéjéből áradó szándékot csak helyeselhetjük, s mivel novelláira kér választ, taná­csot, Bóka László nagyszerű megha­tározását idéznénk: „A novella kö­nyörtelen műforma. Nem hagy időt az írónak, mint a lassú áradásü re­gény, hogy helyrehozza, feledtesse ihlete fáradtabb perceit, s nem nyújt olyan látványos, kápráztató segedel­meket, mint a színpad szemfényvesz­tő keretében virágzó dráma. Még a kötött formájú versnél is kegyetle­nebb: éppen azzal a kevéssel, amivel kötetlenebb: ritmus nem segíti, rím nem díszíti, s nincs olyan vastörvény, mely határát megvonná. Az a kicsi szabadság, ami a novellaíró sajátja, csak arra jó, hogy örök bizonytalan­ságban maradjunk a novella törvé­nyei felől. Minden novellának más a törvénye, magát a törvényt nem is­merjük, de halálos biztonsággal meg- érezzük mégis, ha vét ellene az Író. Ha nem ragad meg első szavával, ha második szavára ellankad a figyel­münk, ha nem pereg, mint a rokka kereke, ha nem végzi úgy, mint a családi perpatvart a bevágott ajtó csattanást, akkor csatánál többet vesztett az író.“ ÚJRA ITTHON az 1. számú csehszlovák énekes „Azt ajánlották, pihenjem ki magam, nekem viszont az a véle­ményem, hogy az nem olyan sürgős. Még akkor sem, ha beisme­rem, hogy Las' Vegas-i fellépéseim jelentősen igénybevették ide­geimet. Mivelhogy nagyon jól ismerem a hazai közönséget és tudom, hogy csak azt hiszi el, amit saját fülével hall és szemével lát, most elsősorban otthon szeretném bebizonyítani hogy valóban nagyon sokát fejlpdtem távollétem alatt." Ezekkel a szavakkal kezdte sajtókonferenciáját a batislavai Új­ságírók Házában Karel Gott. Két héttel amerikai vendégszereplése után eleget tett sokezer hazai hódolója sürgető kérésének: az Apollo-színházzal, amely Gotton kívül szerződtette még Karel Hálát, Petr Spálényt, Yvonne Prenosilovát, Sally Sellingovát, Jifí Stedront és Pavlina Fitipovskát, a múlt héten Bratislavában, Kassán és Óstra- ván vendégszerepeitek. Konkrétabban a bratislavai fellépésükről: A műsor eiso részét a fent említett művészek töltötték ki, A legnagyobb sikert vitat­hatatlanul Karel Hála aratta a Miatyánkom és az Égi templom című számokkal.' A műsor második részét Karel Gott töltötte ki az Apollodzsessz, Apollobeat és az Apollo-színház vonós tánczenekara kíséretében. Mondanom sem kell, hogy minden szám tomboló sikert aratott. Vá­lasztékosság, egyéni varázs és egy valóban monstre-programnak megfelelő magasszínvonaiú repertoár és előadói technika Jellemez­ték ezt az igazi Gott-showt. A műsor első percétől az utolsóig nagyszerű élményként szolgált a pop-music legigényesebb rajon­góinak is. A műsor legsikeresebb Gott számai: Ebb Tide, San Fran- cisko üreganyó, Women, women. Fellépésük előtt niég titok volt, hogy Karel Gott legközelebbi külföldi hangversenyét a frankfurtiak hallhatják majd január 20-án, ahol a Csehszlovák Rádió nyilvános koncertjén lép maid fel. Ja­nuár 27-éh Cannesban, mint a külföldön legnépszerűbb csehszlovák énekes, átveszi a díjat. Mi reméljük, hogy minden külföldi elfoglaltsága mellett mégis nekünk —a csehszlovák közönségnek fog a legtöbbet énekelni. \KzGMtflefo em&pA Január 11 én nyílt _ mey Bratislavában a £: SZERETLEK EMBER című országos méretű, nagy fényképkiállítás. ■ Persze hogy nagy, persze hogy országos méretű, hiszen temati­kájánál Jogva más nem is lehet. Közép­pontjában az ember áll. Talán a gyűjtő­cím, talán a szerkess- tésl sorrend, vagy a- kár a véletlen, de va­lami csodás plasztlcl- tást, szokatlan di­menziót kölcsönöz a felvételeknek, és ez okvetlenül többet Je­lent a fehér-fekete „műfajnál." A 163 szerző, több mtnt négyszál falvétalét tizenkilenc ciklusra osztották. Ahány fel­vétel. annyi valódi mozzanat, s ahány ciklus annyi mozdulat az egész. A cirógatás, a munka, az ölelés, a kenyérszelés, a hábo­rú, a születés és ha­lál mozdulatai, at é- let; — tehát maga at Igazság és hatugság — az ember. „Ami az embert formálja és amtt tu ember formál." Magát a kiállítást egy ott szereplő fel­vételhez lehetne ha­sonlítani: a .fűben egy fürdőruhás férfi al­szik — s tegyük fel, hogy álmodik. ' Mind­egy hogy mit, szépet vagy borzalmasat. A Jelvétel kétharmad részét a férfi talpal és égnek meredő' láh- ujfai töltik kt, — nagy lábujján egy ve Fotoi RAJZIK MI­ROSLAV réh áll. Bármennyire ellentmondásos s majdnem lehetetlen ez, — mégis Igaz. A tudat alatti bátorság és szelídség, a tuda­tos álom költészete. Ezerelem, az élet születése, család, há­zasság, női szépség, emberarcok, életké­pek, konfrontációk, kenyér és ember. Ctkiuscímek esek, mozianatokból Ossso- állö mozdulatok — Ismétlem — s minde­gyik hű a címbet, mindegyik .az ember- szeretetet szimbolizál­ja s az embert vitatja, mint ahogy azt az alcímben fel is tünte­tik. is Itt, ebben rej­lik as értéka, hogy nem csak bemutat, de vitat Is, megmosgatfa az embert, akt meglát­ja önmagát egy-egy mozdulatban/ és gon­dolkodásra, felisme­résre készteti. Af anyag egétsééM semmi sem hlánystk i nincs benne feleele­get. Amt hiányosság­nak tudható be, at csupán technikai felle­git hiányosság: a fel­vételek nem ktcet- nyek, de lehetnének nagyobbak Is. Ettél komolyabb súlyt ad­hatnának a mondani­valónak, progresstí- vebb lenne ktfejezőe- rejük. Erre sajnos nem volt lehetőség, mert hol Is helyezhetnének el négyszáz ajtónagy- sáqú felvételt. Pedig mind a négyszálnak ott a helye. —kszl — Két világhírű írónő, Francoise SAGAN és Elsa TRIOLET vallomása önmagáról Hírnevük bebizonyította tehetségüket, sokoldalú tudásukat, mű­veltségüket. De vajon milyen lény rejlik a hírnév mögött? És hogyan gondolkoznak a szerelemről ezek a tudós asszonyok? Az alábbiakban a Marie Claire című Irancia folyóiratnak adott nyilatkozatuk nyomán közöljük a két Írónő legbensőbb gondolatait. Elégedett azzal, hogy nő, vagy inkább szeretne férfi lenni? SAGAN: Jő. hogy nő vagyok, és szeretnék szellemes lenni. A nők há­romnegyed része nem elég szellemes. A férfiak nemkevésbé. TRIOLET: Sosem jutott még eszem­be, hogy jobb lenne, ha férfi len­nék. Mi az, ami a férfiakban a legjobban tetszik? TRIOLET: Maga az élet. Nem gondolja, hogy a szív és lélek fogalmát gyakran összetévesztik? SAGAN: Nem látok különbségei szív és lélek között. Az élet túl rö­vid, néha meg ötven év is túl hosz- szúnak tűnik. Azt hiszem, Picassónak van igaza: sok idő kell ahhoz, hogy megfiatalodjunk. TRIOLET: Ez nyelvtani kérdés. Nézze meg a szótárban. SAGAN: Minden, ami megkülönböz­teti őket tőlem. Azt hiszem, ez elég pontos fogalmazás. TRIOLET: Egy és más... Érdemes harcolni a szerelemért egy bizonyos koron túl is? Meny­nyire szabni a korhatárt a férfi­nél? a nőnél? SAGAN: Arra a percre, amikor a szerelem megszűnik. Aztán már nem is szabad rá gondolni. Amikor valaki szerelmes, számolnia kell fájdalmas harcokkal, de ezek nem hiábavalók. Az emberek számára a szerelem élet- szükséglet. TRIOLET: Akkor kell abbahagyni, amikor már nem látjuk értelmét. Ki a legrendkívülibb ember, akivel találkozott? SAGAN: Kétségtelenül Giacometti. Csupán négyszer találkoztam vele. Csodálom, mint a siker megtestesü­lését. Nemcsak intelligens, de jó és kedves is. TP.IOLET: Többel találkoztam — korcsolyabajnoktól tudósig... Nem fél attól, hogy tehetsége és hírneve elriasztja a férfiakat? SAGAN: Nem. A legtöbb férfi, akit ismertem, „majd megpukkadt a ne­vetéstől“, amikor velem beszélt. Aki pedig komolyra fordította a szót, ar­ra rászóltak: „Hagyd őt békén, unal­mas“. TRIOLET: Nem vettem észre. A dicsőség valóban — mint ahogy mondják — a boldogság ragyogó gyásza? SAGAN: Egyáltalán nem. Inkább unalmas. És ez egyáltalán nem függ össze a boldogsággal. TRIOLET: A dicsőség? Nem tudom. Ha visszaforgathatná az életét, mit választana, a hírnevet, vagy bol­dogságot? SAGAN: Mind a kettőt. A boldog­ságot már annyiszor definiálták. Ép­pen ezért nincs hozzáfűzni valóm. TRIOLET; Hírnév, boldogság? Ezek a dolgok meghaladják az ítélőképes­séget. Legyünk szerények. A munkáján kívül mi az, aminek a legnagyobb fontosságot tulajdo­nítja? Mi aa, ami értelmet ad az életnek? SAGaN: A mások munkája és a fű »öMJe. Az emberek, »kikkel élek, a munka, a természet, e fold... Mire helyezi a fő hangsúlyt külső megjelenésében és életmódjában? SAGAN: Jól érzem magam a bő-' römben, így ahogy, vagyok. TRIOLET: Igyekszem, hogy ne le­gyek utálatos. Nézete szerint lehet többször Is átélni az úgynevezett „nagy sze­relmet“? És ha igen, hányszor? SAGAN: Négyszer. Ezt csak azért mondom, hogy valamit mondjak. Mondhatnék tizenkettőt is. Semmit se tudok róla. Betegségnek tartom. Le­hetek szerelmes csupán egy éjjelen át, vagy egy délután, de mindig ha-» tártalan gyöngédséggel szeretek. Fé­lek, hogy a szenvedély nem az én esetem. Hogy vágyom-e a „nagy szerelemre“? Jól emlékszem a bol­dog pillanatokra és borzadva gondo­lok a boldogtalanokra. TRIOLET: Hogy Ön milyen indisz- krét! Mi az elítélendöbb, ha az asszony csalja meg a férjét, vagy ha a férj csalja meg a feleségét? SAGAN: Ez szubjektív kérdés, ami­lyet csak férfiaknak lehet feladni. Az erkölcsi okok az anyagi helyzet szerint alakultak. Régen a férj elker­gethette a hűtlen feleséget. Ma ezt már nem teheti meg, legfeljebb el­válik. Tehát máris elnézőbb. Szerin- tem a hűség udvariassági kérdés. Lehet úgy is megcsalni valakit, hogy ne tudjon róla. És a hazugság is csak egy udvariassági forma. Sértő, ha egy asszony mindent bevall a férjének, de az már felháborító, ha a férj nem is féltékeny. TRIOLET: Teljesen mindegy. Kik azok a most élő hires emberek — filmszínészek, írók, politikusok, űrhajósok, akikért kimondottan „rajong“, és miért? SAGAN: Csak olyan emberekbe sze­retek bele, akiket ismerek. Tizen­négy éves koromban Tyrone Pover volt az ideálom. Később húsból-vér- bői valő emberekkel találkoztam. Azóta már egy ismeretlen nem tud rám hatást gyakorolni. Az űrhajóso­kat többé-kevésbé jóképű fiúknak tartom. Modigliani, Picasso?... El len­nék ragadtatva, ha Robert Mitchum * karjaiba zárna. Dt nem ábrándoz­hatok egész nap egy ismeretlen fér­firől, amikor este találkám van... TRIOLET: Olyat nem találok akkor sem, ha keresek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents