Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-24 / 37-38. szám
4 íj ífióságARANY JÁNOS; A walesi bárdok Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Vin-e ott folyó és földje jó? Legelőin fü kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép. Ha oly boldog-e rajt1 Mint akarom, s mint a barom Melyet igába hajt? {felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Vélsz: földet, folyót, legelni jót. Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve. Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere. Stirgö csoport, száz szolga hord. Hogy nézni is teher. S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; I mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Tt urak. ti urak! ... ti velaz ebek: Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. TI urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van. ki zengje tetteim — Eló egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég vélsz urak; Orcáikon, mint félelem. Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad. Lehellet megszegik. — Ajtó megöl fehér galamb. Ősz bárd emelkedik. Itt van. király, ki tetteidet Elzengi, mond az. agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. wFegyver csörög, haló hörög. A nap, vertóba száll. Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei. Halomba, mint kereszt. Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!” Máglyára! el! igen kemény — Parancsol Eduárd — Ha! lág.vabb ének kell nekünk: S belép egy ifjú bárd. „Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé: Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Me szülj rabot, te szuzi anya Ne szoptass csecsemőt!..,“ S Int a király. S elérte még A máglyára menőt. De vakmerőn s hívatlanul Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall. Ez ige hallatik: „Elhullt csatában a derék — No halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené. Nem él oly velszi bárd. Emléke sir a lanton még — No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal. Melyet zeng velszi bárd.* Meglátom én! — S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül, Minden vélsz énekest! Szolgái szét száguldanak. Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. — S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. ötszáz, bizony, dalolva ment Lángslrba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. — Ha, ha! ml zug? ... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, ha bosszant bármi nesz! All néma csend: légy szárnya bent. Se künn. nem hallatik: „Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik-“ Ha. ha! elő síp, dob. zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma ... De túl zenén, túl síp-dohon. Riadó kürtön át: ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát. Uj évadunk elé A komáromi Magyar Területi «Színház szeptember 13-án újra megkezdte munkáját, a Nem angyal a feleségem című zenés vígjáték felújított komáromi bemutatásával nyitotta az 1968 —69-es évadot. Majdnem hárpm hetes késéssel bár, de újra felgördült színházunk függönye. A késés hibánkon kívül történt, az augusztusi események miatt elmaradt a nyári kelet-szlovákiai és Rozsnyó-környéki vendégjátékunk és elmaradt a viszontlátás kassai közönségünkkel is. Érzékeny anyagi veszteséget szenvedtünk, a tervteljesítésben lemaradtunk, de számunkra érzékenyebb az erkölcsi veszteség, amely bennünket ért: nem találkozhattunk a Ludas Matyi nyári előadásain kedves nézőinkkel. Ha nem is játszhattunk az események miatt, nem tétlenkedtünk, a színház együttese augusztus 20. óta együtt van és Konrád József rendező irányításával megkezdte első darabunk. Arthur Miller: A salemi boszorkányok című drámájának próbált. Szeretettel üdvözöltük körünkben újra Lelkes Julikét, aki a Színművészeti Főiskola elvégzése után visszatért hozzánk és a következő darabban már színpadon láthatjuk. Szeptember közepétől — ahogy ezt az élet, a konszolidálódás szükséglete megköveteli, megkezdtük előadásainkat. nemcsak Komáromban, hanem vidéken is, egyelőre Nyugat-Szlovákia magyarlakta vidékein. Műsorunkon tartjuk a Ludas Matyit, az Cri murit és L. Lahola a Bosszú c. drámáját, valamint az őzikék és a farkas C. mesejátékot legkisebb nézőink számára. Szeptember végére felújítjuk jubileumi darabunkat, a Rómeó és Júliát is, melyben Rómeó szerepét a színházunktól időközben megvált Gálán Géza Játssza 'ovább vendégként előadásainkon. Ugyancsak műsorunkban marad Mikszáth Kálmán vígjátéka, a Szent Péter esernyője is. A Miller-dráma bemutatóját október 25- re tervezzük, majd november első felében kelet- és középszlovákiai körútra megyünk, hogy bepótoljuk a nyáron elmaradt előadásainkat. Ezúttal a Szent Péter esernyője és a Bosszú került majd műsorunkra. A vendégjátékról visszatérve megkezdjük téli bemutatóink próbáit. Beke Sándor rendezésében Oscar Wilde híres vígjátéka, a Bunbury, Konrád József rendezésében pedig Egri Viktor: É>nek a romok felett c. verses drámájának felújítása szerepel műsortervünkben. Áliamdijas írónk darabját a szerző 70. születésnapja tiszteletére kívánjuk újból bemutatni közönségünknek, hogy a fiatalabb generáció is megismerje egvik legsikerültebb alkotását. Igényes műsortervünk nagy lelkesedéssel. művészi felelősségtudattal tölt el. Bízunk abban, hogy színvonalas előadásainkat az új évadban ugyanolyan szeretettel fogadja majd kedves közönségünk, mint eddig bemutatóinkat és sok forróhangulatú, kedves és emlékezetes színházi estnek. találkozónak leszünk kölcsönösen részesei a most induló 1968—69- es színiévadunkban. Különösen a fiatalok támogatására és pártfogására számítunk. Munkánk, erőfeszítéseink, legjobb tehetségünk szerinti művészi törekvéseink célja egy: a jövőt építeni, a haladást szolgálni fiatalságunk, a jövő generációja számára. A falvainkon és városainkban megalakult új Ifjúsági Klubok szeretetére, a magyar fiatalság támogatására számítunk további munkánkban. Szeretnénk, ha erős szálak fűznének össze bennünket a jövőben, hisz célunk, törekvésünk egy: a kultúra szolgálata, anyanyelvűnk ápolása. Mi hivatásos — az ifjúsági klubok amatőr alapon — de ugyanazon célt szolgáljuk. Összefogásunk, együvétartozásunk tehát olyan szükségesség, amely kulturális életünk felemelkedését jelenti. Szeretnénk, ha az új évadban az idősebb — hogy úgy mondjam „törzskö zönségünk“ mellett ott látnánk Benneteket is a széksorokban, kedves magyar fiatalok. Járjatok előadásainkra olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mi járjuk felvaitokat, városaitokat a magyar szó és a színművészet szolgálatában, amely néha fárasztó, de mindig kedves és nekünk az életet jelenti. SIPOSS Jenő TÓTH ELEMÉR: ESE — Apu, kapcsold ki a rádiót, és mesélj! — mondja a kislány. — Csillagom, most nem tudok mesélni. — De mesélj... én akarom, hogy mesélj... mindig csak a rádiót hallgatod — mondja és már csaknem sír. — Hát jó! De csak valami rövidet... Jó? — Jó! — mondja a kislány és nagy őzszemét kerekre nyitva figyel. — Hát, hát... — kezdi az apja — hol volt, hol nem volt, volt volt egyszer egy aranyos pici méhecske. De ez a méhecske amellett, hogy aranyos volt, szorgalmával és dolgossá- gával is kitűnt társai közül. Egy gyönyörű gyümölcsöskert közepén lakott egy szép házikóban, aminek bizony csodájára jártak még a külföldről érkező méhecskék is. Ahogy mondtam, a méhecske dolgos, szorgalmas volt. Kora reggeltől, késő estig döngi- csélt a virágok körül — gyűjtögette a finom, jőszagú, aranysárga mézet. És vidám-is volt a méhecske, hiszen látta, hogy nem dolgozik hiába, hogy a házikója egyre jobban megtelik finomsággal. Néha kiült a házikója elé is, és daloigatott vagy táncolt örömében... Történt azonban egyszer, hogy egy szép nyári éjszakán a legédesebb álmából arra ébredt, hogy valaki betör kicsi házikójába... Az első pillanat^ ban a rémület úgy összeszorította a szívét, hogy mozdulni se tudott... Aztán arra gondolt, hogy ha belehal is, de nem adja a szorgalmas, becsületes munkával gyűjtött kincset, a finom, aranysárga mézet... És már éppen indult volna, hogy szembeszálljon a hivatlan vendéggel, amikor az egyik felhő mögül pirulva kikandikáló hold fényénél megpillantotta támadóját, a hatalmas barnabundás medvét.. — Óh, — jajdult'fel keservesen. — Hát kinek vétettem én, hogy így kell bűnhődnöm...? Óh. jaj, jaj! — sírt keservesen és házikójának egyik sarkába húzódott, s onnan kiabált a medvére: — Ne rombold szét legalább a házamat, ne vidd el minden mézemet, hiszen éhenhalok a télen... A nagy behemót medve azonban mitse törődött a kicsi méhecske siránkozásával, jajveszékelésével... De az is lehet, hogy nem értett a méhecske nyelvén. így hát csak falta, falta a finom mézet... Amikor a méz elfogyott és a falánkságát még mindig nem elégítette ki, dühében a méhecske kicsi házikóját is lerombolta. A méhecske is csak ügy menekült meg, hogy idejében elbújt egy közeli virág kelyhében... és várta, hogy újra felragyogjon a meleg nap... — Apu? — Tessék. — A méhecske miért nem védte a házikóját? — Hogy miért nem védte...? Hát bizonyára rájött, hogy a nagy medvével úgyse bírna... Meg aztán bizonyára azt remélte, hogy így legalább a házikóját nem teszi tönkre a medve, s ha majd elmegy, újra hordhatja bele a finom mézet... — Apu, ha én lettem volna a méhecske, én legalább az orrát megcsíptem volna... — Az orrát? Azt látod, a kicsi méhecske is megcsípte... Csak elfelejtettem mondani. Képes híradó Mint ismeretes, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő Ifjú Szívek együttese ebben az évben is részt vett az egyhónapos körúton. A nyáron Kelet-Szlovákiába látogattak el. Felvételeink az Ifjú Szívek kőrútján készültek. Az Ifjú Szivek új táncának címe; Lucajárás. Ahol csak felléptek, ez a tánc mindenütt nagy sikert aratott. A rossz nvelvek azt beszélik, hogy a sikerhez nagyban hozzájárult a lányok miniszoknyája is. Tóth János a körút alkalmából bebizonyította hogy nemcsak mint szólótáncos, hanem úgyis mint énekes megállja a helyét a színpadon, illetve a mikrofon előtt. a Tárgval az együttes vezérkara“ a budapesti Egyetemi színpad vezetőivel. A jövő évi együttműködést latolgatják. Az indulás pillanatát örökítettük meg Bratislavában. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy a körút folyamán az autóbusz fölborul, amelynek, mint arról már lapjaink is írtak, három súlyos sebesültje volt.
