Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-24 / 37-38. szám

4 íj ífióság­ARANY JÁNOS; A walesi bárdok Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Vin-e ott folyó és földje jó? Legelőin fü kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép. Ha oly boldog-e rajt1 Mint akarom, s mint a barom Melyet igába hajt? {felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Vélsz: földet, folyót, legelni jót. Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve. Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere. Stirgö csoport, száz szolga hord. Hogy nézni is teher. S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; I mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Tt urak. ti urak! ... ti velaz ebek: Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. TI urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van. ki zengje tetteim — Eló egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég vélsz urak; Orcáikon, mint félelem. Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad. Lehellet megszegik. — Ajtó megöl fehér galamb. Ősz bárd emelkedik. Itt van. király, ki tetteidet Elzengi, mond az. agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. wFegyver csörög, haló hörög. A nap, vertóba száll. Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei. Halomba, mint kereszt. Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!” Máglyára! el! igen kemény — Parancsol Eduárd — Ha! lág.vabb ének kell nekünk: S belép egy ifjú bárd. „Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé: Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Me szülj rabot, te szuzi anya Ne szoptass csecsemőt!..,“ S Int a király. S elérte még A máglyára menőt. De vakmerőn s hívatlanul Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall. Ez ige hallatik: „Elhullt csatában a derék — No halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené. Nem él oly velszi bárd. Emléke sir a lanton még — No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal. Melyet zeng velszi bárd.* Meglátom én! — S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül, Minden vélsz énekest! Szolgái szét száguldanak. Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. — S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. ötszáz, bizony, dalolva ment Lángslrba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. — Ha, ha! ml zug? ... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, ha bosszant bármi nesz! All néma csend: légy szárnya bent. Se künn. nem hallatik: „Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik-“ Ha. ha! elő síp, dob. zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma ... De túl zenén, túl síp-dohon. Riadó kürtön át: ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát. Uj évadunk elé A komáromi Magyar Területi «Szín­ház szeptember 13-án újra megkezdte munkáját, a Nem angyal a feleségem című zenés vígjáték felújított komá­romi bemutatásával nyitotta az 1968 —69-es évadot. Majdnem hárpm he­tes késéssel bár, de újra felgördült színházunk függönye. A késés hibán­kon kívül történt, az augusztusi ese­mények miatt elmaradt a nyári ke­let-szlovákiai és Rozsnyó-környéki vendégjátékunk és elmaradt a vi­szontlátás kassai közönségünkkel is. Érzékeny anyagi veszteséget szenved­tünk, a tervteljesítésben lemaradtunk, de számunkra érzékenyebb az erköl­csi veszteség, amely bennünket ért: nem találkozhattunk a Ludas Matyi nyári előadásain kedves nézőinkkel. Ha nem is játszhattunk az esemé­nyek miatt, nem tétlenkedtünk, a szín­ház együttese augusztus 20. óta együtt van és Konrád József rendező irányításával megkezdte első dara­bunk. Arthur Miller: A salemi boszor­kányok című drámájának próbált. Szeretettel üdvözöltük körünkben újra Lelkes Julikét, aki a Színművé­szeti Főiskola elvégzése után vissza­tért hozzánk és a következő darab­ban már színpadon láthatjuk. Szep­tember közepétől — ahogy ezt az élet, a konszolidálódás szükséglete megköveteli, megkezdtük előadásain­kat. nemcsak Komáromban, hanem vi­déken is, egyelőre Nyugat-Szlovákia magyarlakta vidékein. Műsorunkon tartjuk a Ludas Matyit, az Cri murit és L. Lahola a Bosszú c. drámáját, valamint az őzikék és a farkas C. mesejátékot legkisebb nézőink szá­mára. Szeptember végére felújítjuk jubileumi darabunkat, a Rómeó és Júliát is, melyben Rómeó szerepét a színházunktól időközben megvált Gá­lán Géza Játssza 'ovább vendégként előadásainkon. Ugyancsak műsorunk­ban marad Mikszáth Kálmán vígjá­téka, a Szent Péter esernyője is. A Miller-dráma bemutatóját október 25- re tervezzük, majd november első fe­lében kelet- és középszlovákiai körút­ra megyünk, hogy bepótoljuk a nyá­ron elmaradt előadásainkat. Ezúttal a Szent Péter esernyője és a Bosszú került majd műsorunkra. A vendég­játékról visszatérve megkezdjük téli bemutatóink próbáit. Beke Sándor rendezésében Oscar Wilde híres víg­játéka, a Bunbury, Konrád József ren­dezésében pedig Egri Viktor: É>nek a romok felett c. verses drámájának felújítása szerepel műsortervünkben. Áliamdijas írónk darabját a szerző 70. születésnapja tiszteletére kívánjuk új­ból bemutatni közönségünknek, hogy a fiatalabb generáció is megismerje egvik legsikerültebb alkotását. Igényes műsortervünk nagy lelke­sedéssel. művészi felelősségtudattal tölt el. Bízunk abban, hogy színvona­las előadásainkat az új évadban ugyanolyan szeretettel fogadja majd kedves közönségünk, mint eddig be­mutatóinkat és sok forróhangulatú, kedves és emlékezetes színházi est­nek. találkozónak leszünk kölcsönö­sen részesei a most induló 1968—69- es színiévadunkban. Különösen a fia­talok támogatására és pártfogására számítunk. Munkánk, erőfeszítéseink, legjobb tehetségünk szerinti művészi törekvéseink célja egy: a jövőt épí­teni, a haladást szolgálni fiatalsá­gunk, a jövő generációja számára. A falvainkon és városainkban megala­kult új Ifjúsági Klubok szeretetére, a magyar fiatalság támogatására szá­mítunk további munkánkban. Szeret­nénk, ha erős szálak fűznének össze bennünket a jövőben, hisz célunk, tö­rekvésünk egy: a kultúra szolgálata, anyanyelvűnk ápolása. Mi hivatásos — az ifjúsági klubok amatőr ala­pon — de ugyanazon célt szolgáljuk. Összefogásunk, együvétartozásunk te­hát olyan szükségesség, amely kultu­rális életünk felemelkedését jelenti. Szeretnénk, ha az új évadban az idő­sebb — hogy úgy mondjam „törzskö zönségünk“ mellett ott látnánk Ben­neteket is a széksorokban, kedves magyar fiatalok. Járjatok előadása­inkra olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mi járjuk felvaitokat, vá­rosaitokat a magyar szó és a szín­művészet szolgálatában, amely néha fárasztó, de mindig kedves és nekünk az életet jelenti. SIPOSS Jenő TÓTH ELEMÉR: ESE — Apu, kapcsold ki a rádiót, és mesélj! — mondja a kislány. — Csillagom, most nem tu­dok mesélni. — De mesélj... én akarom, hogy mesélj... mindig csak a rádiót hallgatod — mondja és már csaknem sír. — Hát jó! De csak valami rövidet... Jó? — Jó! — mondja a kislány és nagy őzszemét kerekre nyitva figyel. — Hát, hát... — kezdi az ap­ja — hol volt, hol nem volt, volt volt egyszer egy aranyos pici méhecske. De ez a mé­hecske amellett, hogy aranyos volt, szorgalmával és dolgossá- gával is kitűnt társai közül. Egy gyönyörű gyümölcsöskert kö­zepén lakott egy szép házikó­ban, aminek bizony csodájára jártak még a külföldről érke­ző méhecskék is. Ahogy mondtam, a méhecs­ke dolgos, szorgalmas volt. Ko­ra reggeltől, késő estig döngi- csélt a virágok körül — gyűj­tögette a finom, jőszagú, aranysárga mézet. És vidám-is volt a méhecske, hiszen látta, hogy nem dolgozik hiába, hogy a házikója egyre jobban meg­telik finomsággal. Néha kiült a házikója elé is, és daloigatott vagy táncolt örömében... Történt azonban egyszer, hogy egy szép nyári éjszakán a legédesebb álmából arra éb­redt, hogy valaki betör kicsi házikójába... Az első pillanat^ ban a rémület úgy összeszorí­totta a szívét, hogy mozdulni se tudott... Aztán arra gondolt, hogy ha belehal is, de nem adja a szorgalmas, becsületes mun­kával gyűjtött kincset, a finom, aranysárga mézet... És már ép­pen indult volna, hogy szembe­szálljon a hivatlan vendéggel, amikor az egyik felhő mögül pirulva kikandikáló hold fényé­nél megpillantotta támadóját, a hatalmas barnabundás medvét.. — Óh, — jajdult'fel keser­vesen. — Hát kinek vétettem én, hogy így kell bűnhőd­nöm...? Óh. jaj, jaj! — sírt ke­servesen és házikójának egyik sarkába húzódott, s onnan kia­bált a medvére: — Ne rombold szét legalább a házamat, ne vidd el minden mézemet, hi­szen éhenhalok a télen... A nagy behemót medve azon­ban mitse törődött a kicsi mé­hecske siránkozásával, jajve­székelésével... De az is lehet, hogy nem értett a méhecske nyelvén. így hát csak falta, fal­ta a finom mézet... Amikor a méz elfogyott és a falánkságát még mindig nem elégítette ki, dühében a méhecske kicsi há­zikóját is lerombolta. A mé­hecske is csak ügy menekült meg, hogy idejében elbújt egy közeli virág kelyhében... és vár­ta, hogy újra felragyogjon a meleg nap... — Apu? — Tessék. — A méhecske miért nem védte a házikóját? — Hogy miért nem védte...? Hát bizonyára rájött, hogy a nagy medvével úgyse bírna... Meg aztán bizonyára azt re­mélte, hogy így legalább a há­zikóját nem teszi tönkre a medve, s ha majd elmegy, új­ra hordhatja bele a finom mé­zet... — Apu, ha én lettem volna a méhecske, én legalább az or­rát megcsíptem volna... — Az orrát? Azt látod, a ki­csi méhecske is megcsípte... Csak elfelejtettem mondani. Képes híradó Mint ismeretes, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő Ifjú Szívek együttese ebben az évben is részt vett az egy­hónapos körúton. A nyáron Kelet-Szlovákiába látogattak el. Felvételeink az Ifjú Szívek kőrútján készültek. Az Ifjú Szivek új táncának címe; Lucajárás. Ahol csak felléptek, ez a tánc mindenütt nagy sikert aratott. A rossz nvelvek azt beszélik, hogy a sikerhez nagyban hozzájárult a lányok miniszoknyája is. Tóth János a körút alkalmából bebizonyította hogy nemcsak mint szólótáncos, hanem úgyis mint énekes megállja a helyét a színpadon, illetve a mikrofon előtt. a Tárgval az együttes vezérkara“ a budapesti Egyetemi színpad vezetőivel. A jövő évi együttműködést latol­gatják. Az indulás pillanatát örökítettük meg Bratislavában. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy a körút fo­lyamán az autóbusz fölborul, amelynek, mint arról már lapjaink is írtak, három súlyos sebesültje volt.

Next

/
Thumbnails
Contents