Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-24 / 37-38. szám

s

I ft okán taián megütköznek majd azon, hogy ezekben ItP a mozgalmas napokban egy hétköznapi történettel foglalkozunk. Meggyőződésem, hogy köztársasági elnökünk augusztusi moszkvai látogatása annál kevésbé volt hétköznapi. Nem volt hétköznapi politikai életünk képviselőinek magatartása sem, augusztus 21-től. Mindnyájan a humanizmus és emberiesség magasiskolájának mesterei. A riporttal éppen arra szeretnék rámutatni, mennyi humanizmus van bennünk, egyszerű emberekben, akik ebből a tantárgyból nap mint nap vizsgázunk barátaink és környezetünk előtt.

H qy forgalmas londoni utcán megszurkálnak égy lányt. ^yNéhány száz tanű színházban érzi magát, a lány elvérzik, meghal az egész utca szemeláttára.

Még emlékezetünkben él a pozsonyi televízió kísérleti riportja. Az úttesten elgázolt, súlyosan sebesült ember fekszik. Az arra hajtők a lehető legnagyobb sebességgel száguldanak tovább.

Egy szlovákiai kisvárosban néhányezer ember — kezdve a HNB-től végig a JNB apparátusáig — már néhány éve úgy figyel egy családi drámát, mint valami folytatásos tv-krimit. Az asszony harminckilenc éves. szimpatikus, intelligens, a városka textiláru üzletének vezetője. A férj harminchét éves, a közeli bánya mozdonyvezetője. A főszereplő a tizenkétéves Jolánka, akit még talán a mesebeli pásztorlegény sem tudna megnevettetni.

Tizenhárom évvel ezelőtt a dráma még nem volt dráma, és nem volt még neqatív hős sem. A szereplők ennyi ideje ismerik egymást.

Irén szülei ellenezték a házasságot, pedig Jóska mint hentes elég szépen keresett. Mellékesen is. Az is lett a veszte. Már jegyben jártak, amikor Jóska börtönbe került. Valamilyen borjak miatt... Amikor kiszabadult, azt mondta, öngyilkos lesz, ha Irén nem lesz a felesége. 1955 május 22-én volt az esküvőjük. Nemsokára világrajött Jolánka. Szülei akkor azt mondták: jókor jöttél, szeretjük egymást és téged is nagyon fogunk szeretni. Azóta Jolánka megtanult járni, gondolkozni, félni és sírni. Félni és sírni. A többi gyerek nevetni és játszani is tud.

[ár néhány órája ülünk egymással szemben. Az anya, lánya és én. Ha anyuka sírni kezd, Jolánka megszo- ' kott mondatokat hadar és táskájából elő-előhúz egy sötétzöld férfizsebkendőt.

Nem először ülünk így. Egy évvel ezelőtt azt hittem, idővel megoldódik Irén ügye, de úgy látszik, ez az év nagyon korai határidőnek bizonyult az illetékes szervek rugalmasságával szemben. Levelek jöttek a szerkesztőségbe, vigaszok mentek. Rájöttem arra, hogy többek között az emberi köny- nyelműség is határtalan.

1 99

■% börtönidő letöltése után Jóska a közeli bányába ké- JH M rült. Gyomorfekélyt kapott, könnyebb munkahelyre helyezték. És ha a bérszalagot nem is adta haza, Irén meg volt elégedve keresetével. Szépen kijöttek egymással, amíg férje nem kezdett mozgalmas társadalmi életet élni. Funkcionárius lett a bányában, egyszeriben megnőtt barátai száma is, nem tudott ellenállni csábító alkalmaknak és feledve gyomorbetegségét, diétáját, családját, nem mondott nemet egy invitálásnak sem. Egyre gyakrabban tért haza ittas állapotban.

„Felépítettük az új házunkat'. Szép. Még házszámunk sincs. Alig költöztünk be, máris megjelent egy demizsonnal, néhány kollégája társaságában. Hiába rimánkodtam, legyenek tekintettel férjemre, pár napja tért" haza gyógykezelésről, azt mondták, az új házat valahogy fel kell avatni.“

Fel is avatták. A vállalati kocsi éjfél után hordta szét a dáridozó társaságot. Kibújt a szög is a zsákból, mert Irén végre megtudta férje durváskodásának forrását: magyar vagy, mindig is azokhoz húztál, miért nem akarsz társalogni a barátaimmal? Irén máig sem beszél a bor nyelvén, különben is jobban érdekelte őt Jolánka, a háztartás és munkája. Férje szlovák, maqyarul nem tud. ö viszont magyar nemzetiségű, s megtörténik, hogy néha-néha hibát ejt a szlovák nyelvben. Amikor rendszeressé váltak férje alkoholos „gyűlései“, hosz- szú gondolkodás után elhatározta magát: panaszt tesz a bánya üzemi bizottságánál. Meghallgatták, de ez volt minden. Amikor Jóska hazajött, csak nevetett: meg van a véleménye a vállalatnak rólad. Szeretőket tartott, és mikor Irén szombat-vasárnapra Jolánkával szüleihez menekült, felhozta őket lakásukba is.

„Tudtam, hogy az életünk már soha többé nem tér vissza a régi kerékvágásba, és válási szándékomat csak kislányom könyörgésére változtattam meg. Jóska is ígérte, megváltozik.“ Meg is változott. Gyöngéd és kedves volt égy fél napig. Egy újabb „kirohanása“ után, múlt év júliusában, Jolánka száladt a HNB titkárért, mert anyukája nem bírt lábra állni édesapja „jóvoltából". „Bácsi gyere, apu megint üti anyukát.“ HNB titkár: „Amikor megtudtam, hogy az eset már többször is megtörtént, azt ajánlottam, forduljon a közbiztonsági szervekhez. Megfogadta. Ha jól tudom, nem lett semmi eredménye. A férjnek rengeteg barátja van, nemcsak a vállalatnál, de a városka vezetői között is. Tőlük nem várhatott segítséget az asszonyka. Legjobban a kislányt sajnálom. Olyan értelmes, ügyes.»

BÁCSI GYERE, APU

MEGINT ANYUKÁSA TÁMADT

i

Hz első hivatalos jegyzőkönyvi bejegyzés 1967 szep- jgtember 22-i dátummal történt. Irén itt vallotta be, hogy eddig szégyellt bárki után is panasztételre menni, ha férje megverte. Azt is bevallotta, hogy Jolánkával már néhány napja a szomszédéknál éjszakáznak, de még ott is rettegnek férje ökleitől: „Kérem, hogy férjem bocsássa rendelkezésünkre lakásunk felét. Minden eddigi veszekedés ellenére hajlandó vagyok kibékülni vele, habár ezt a legkevésbé sem érdemli meg."

Jóska: „Hajlandó vagyok három napon belül kiköltözni a lakásból, viszont követelem, hogy a lakás értékének felét feleségem tisztességesen, fizesse ki. Becsületemre kijelentem, hogy Irénre többé nem emelek kezet és mérsékelni fogom az alkohol fogyasztását is.“ Pár nap múlva Jóska elitta fizetését, egy kis „rendet“ csinált a házban, majd nyugodtan lefeküdt az összetört tányérok, poharak közé, betakaródzott az asztalterítővel és nyugodtan aludt. Nem szegte meg ígéreté*. Neki ilyen a becsülete.

Mi maradt utána? A testileg-lelkileg összetört asszony és a koronatanú, Jolánka.

Irén a losonci járásbírósághoz fordult.

Először 1967 október 4-én. v

„10 Ne 431/67 számú ítélet a köztársaság névében. A családi törvénykönyv 86, §-a értelmében a bíróság a kiskorú M. Jolánt az anyja nevelésére bízza. A kiskorú apja M. József minden folyó hó 10-ig köteles 200 koronával hozzájárulni a gyermek neveléséhez.

Másodszor 1968 február 15-án, azután, hogy férje még napközben sem volt hajlandó megtűrni őket a házban, amelyben fél évvel ezelőtt ígérete szerint — hogy három napon belül kihurcolkodik — semmi keresnivalója sem volt. A szankciók azonban ebben az esetben is elmaradtak.

Más hivatalos értesítés 1968 február 23-1 dátummal:

„A járásbíróság ezennel a HNB szervét bízza meg: ellenőrizze, hogy a férj milyen mértékben tartja be ígéretét.“

Amikor Jóska kézhez kapta ezt a bírósági határozatot, jött a finálé. Eredmény: két heti munkaképtelenség a feleség ráúj ifjúság 3

széről, súlyos lelki depresszió. Irén akkor az öngyilkosságöl látta egyetlen reális megoldásának szörnyű helyzetében. De többet gondolt Jolánkára, mint önmagára. Kibírta.

Mindez Jóskának csekély száz koronájába került. Ekkora büntetést mértek a közbiztonsági szervek a férj fejére, a HNB és Irén feljelentése után. Az esetet vizsgáló jegyzőkönyvből idézek egv mondatot: „A házat én építettem fel, nem hur- colkodom ki bélőle.“ Fél évvel ezelőtti ígéretét nemcsak ő, de a bizottság tagjai is elfeledték.

Nem sokkal ezután Irén a HNB mellett működő lakásbizottsághoz címzett kérvényében kérte, legalább egy szobát adjanak nekik, ahol békében élhetnének. Ezt a választ kapta:’ „Sajnos, nem tudunk eleget tenni kérésének, mivelhogy jelenleg lakáshiány van és értesülésünk szerint Ön egy családi ház tulajdonosa.“ Aláírás: „A lakásbizottság elnöke.“

Egy igazolás 1968 május 20-1 dátummal, amelyben férjé vállalata igazolja, hogy „csakis a saját alkalmazottai számára tud lakást igényelni.“ A beszélgetésen jelen volt a férj is, aki ismét megemlítette, hajlandó Irénnel úgy élni, mint azelőtt. Elfelejtette hozzátenni, fél napig tartana-e az az élet, vagy csak néhány óráig.

árciusban Irén beadta a válókeresetet;. Az első békítő eljárás után érdeklődőt? irataik sorsa után, de ezeknek a iosonci járásbíróságon érdekes módon lába

kelt.

Májusban a losonci közbiztonsági szervek kivizsgáló csoportja felmentette Jóskát a gyermektartás nemfizetésének (213. §) a testi bántalmazás (221. §) és elnyomás (237. §)’ vádjai alól, mivelhogy ezekre a tettekre vonatkozott köztár- sasáqi elnökünk május 9-i amnesztiója.

Közben Irén és kislánya hol az egyik, hol a másik szomszédnál éjszakázik. A munkaidő letelte után sokszor az üzletben marad, ahol dolgozik. Hová is mehetne? A kislánya? A tanítók panaszkodnak: gyengébb a tanulásban, elvesztette régi életkedvét, vidámságát. De Irén járja tovább a kálváriát. Keresztje egyre nehezebb.

„Hivatalos jegyzék, kelt 1968 május 22-én, a helyi nemzeti bizottságon. Panasztevő: M. Irén. Jelenlevők: HNB titkár, köz- biztonsági szervek, valamint a beidézett M. József. Öt idézem: „Hajlandó vagyok feleségemnek átengedni két szobát az emeleten, nyugton hagyom őket azzal a feltétellel, hogy a házkölcsönt és a többi költségeket is (víz, villany) meg- elezzük.“

Az ígéretét Irénen kívül persze senki sem kérte tőle számon.

Az érthetőség kedvéért megpróbáltam kategorizálni Irén Iratait, amelyeket ezalatt a keserves egy év alatt „gyűjtött össze“. Csak januárig jutottam el, aztán megfogtam, mérlegre tettem, pontosan égy kiló 70 deka volt. Ennyi bürokratizmus, hiábavaló szaladgálás, ennyi süket fül, ennyi embertelenség volt az ára Irén tönkretétt egészségének, életének, Jolánka jövőjéről már nem is beszélve. Elképzelhető-e élete ez alatt az egy év alatt? Csakis hasonló sorsú emberek és szomszédai részéről, akik pohár vizet, meleg ételt, ágyat adtak neki, és estéit céltalan beszélgetésekkel rövidítették.

A tragédiának azonban még nincs vége. A nézők még ülnek tv-készülékeik előtt’ és várják, sőt követelik a méltó befejezést. Ki bírja tovább? Mikor lesz Irén szomszédai gondos árizete nélkül, amikor véget vethet életének, mikor nem tud majd elmenekülni férje fojtogató keze elől?

Hát valóban nincs kiút ebből a bűvös körből?

••

Panicek Frantisek, a SZNT Igazságügyi megbízotti j hivatal alkalmazottja: „Van, de nagyon rögös. Induljunk ki Irén és Jóska esetéből. A férj iszákos, tönkretette a családot, de látszólag nem követett el bűncselekményt, testi bántalmazáson kívül, tehát nem büntethető. Mi erre azt szoktuk mondani, hogy a bűncselekmény ezekben az emberekben még szunnyad, kérdés, hogy büntethetjük-e a bűnös gondolatot, a rosszakaratot? A történelem szolgál pozitív és negatív példákkal. Az ókori Rómában a rosszakaratot nem büntették, ha az valamiképpen nem nyilvánult meg. (Cogitationis poenam merni patitue). Ezen az elven alapszik a mi büntetőtörvényünk is."

Tehát büntetjük a gyilkosokat, tolvajokat, mert erre vannak törvényeink. Nincs olyan törvényünk, amely azokat büntetné. akikben a bűncselekmény csak szunnyad. Van ugyan egy paragrafus, amely utólagosan, tehát nem az eseményeket megelőzően kéri számon az alkoholistáktól a munkahelyen elmulasztott órákat. (A büntető törvénykönyv 201. §-a). Ez azonban nem vonatkozik a család ellen elkövetett tettekre, és az ezeket kísérő eseményekre.

Sokan foglalkoztak már ezen kérdés megoldásával. Javaslataik alapjában véve megegyeznek. A kiutat különleges munkatáborok létesítésében látják. Itt az alkoholistákon kívül — szigorú rezsim alatt — abszentőrök, gyermektartást nem fizetők és azok dolgoznának, akik csak élvezik a társadalom kiváltságait anélkül, hogy annak valamit is adnának. E törvény gyakorlata viszont új törvényszövegezést követel.

Mondjuk, hogy egyszer erre is sor kerül. De ebben az esetben is az ügyész csak a szomorújáték premierje után veheti őrizetbe az alkoholistát. Végképp nem marad más hátra, mint várni erre a premierre? Az a véleményem, hogy Irén tragédiája nem ölthetett volna ilyen méreteket, ha elsősorban a társadalmi szervezetek, a kollektíva, amelyben mindketten dolgoznak, tudatában lett volna nem formális kötelességének: ellenőrizni, törődni az emberekkel, egy kicsit humánus szempontból is. Ha nem léphet közbe kényszerítő hatalem, talán segített volna a morális hatás. Mert Irén és Jóska esete még mindig inkább az erkölcs, illetve az egészségügy és nem a bíróság hatáskörébe tartozik. Éppen azoknak, akik Jóskával a demizsont cipelték, munkatársai, akiknek talán nagyobb tekintélyük van előtte, mint feleségének, kellett volna közbelépniük. Az M. család tragédiájának csak egyetlen alapvető oka volt: az emberek passzivitása, közönyössége sorsuk iránt,

z4E|EK ERZSÉBET