Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-19 / 34. szám

MAI TÉMA: A nős férfi barátnője Csak a jelennek él. Annak a pillanatnak, amikor cseng a telefon, az együtt töltött órák­nak. Nem gondol a jövőre, fia­talnak. szabadnak érzi magát és ezt a két kincsét a sze­relmének áldozza. Hogy mit kap érte cserébe? A kettesben eltöltött édes perceket, a meg­nyugtatást, hogy ö sokkal job­ban illik „hozzá“ mint a fele­sége, és ajándékokat, amik in­kább a rossz lelkiismeret mint a szerelem bizonyítékai.-0­BAFÁTNŐ — A SZERELEM HŐSE? Christa nem tanácsot kérni jött hozzám; véletlenül talál­koztunk. Nevetett, amikor meg­tudta, hogv pszichológus és házassági tanácsadó vagyok. „Házassági tanácsadó! Milyen érdekes! Hiszen akkor mi kol­légák vagyunk. Ön vigasztalja a szegény, elhagyott felesége­ket és én egv szegény, elha­gyott férjet. De azt hiszem, én jobban értem a dolgomat. Pe­dig nem tanultam pszicholó­giát. És most leszidhat engem a sárga földig. Hiszen ez a mestersége, nem?“ Megmagyaráztam Christának, hogv én nem ítélek e! senkit, én házassági tanácsadó vagyok és nem válóperes bíró. Úgy látszott, ez meglepte. Megszok­ta, hogv mindenki elítéli őt, és ő ennek elviselését a szerel­méért hozott áldozatnak tekin­ti. ő maga is gyakran ítél el másokat': az asszonyokat, akik annyira korlátoltak és primi­tívek, hogy férjhezmennek és azután legszívesebben pórázon vezetnék férjüket, mint egy kiskutyát. Ilyeneket már hallottam, mégpedig elég gyakran. Mert egv feleség sem védi annyira a házasságát, mint egv barát­nő a házasságon kívüli pozí­cióját. Az okok a szabadság és szerelem körül forognak: 9 Ahhoz, hogy valakit sze­ressenek. nem szükséges há­zasságlevél. Férjnél lenni meg- szokottságoí jelent. És a meg- szokottság a szerelem halála. ‘ 9 Nálam találta meg az iga­za szerelmet. Minden óra, amit együtt töltünk, olyan értékes számomra, mint az igazgyöngy. Nemcsak az érotikum miatt. Mi a szó szoros értelmében kielé­gítjük egymást 9 Sokan azért ménnek férj­hez, hogy legyen aki gondos­kodjék róluk. Szerintem ez nem becsületes dolog. Szere­lemről beszélnek de bebiztosí­tott életre gondolnak. Nálunk ilyen hátsó gondolat nem lé­tezik. • A nőtlen férfiakkal min­dig rosszul jöttem ki. Az első találkozás után nemsokára már mint saját tulajdonukkal bán­tak velem, elhozták kimosni a szennyesüket' és ha együtt mentünk valahová, természe­tesnek vették, hogy a rám eső részt én fizetem. Egv nős fér­fivel ilyesmi sosem fordul e- I«. 9 Nem vagyok beképzelt, de a feleségében nem találja meg a szellemi partnert. Mindent velem beszél meg és fontos ügyekben is kikéri tanácso­mat. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy szellemi téren is egyenlőek vagyunk. Minden barátnő kis Pompa- doumak érzi magát, aki mint XIV. Lajos francia király sze­retője, az udvarnál befolyáso­sabb volt magánál a királynál. A HÉTVÉGE A CSALÁDÉ — Milyen gyakran látja a ba­rátját? — Kétszer-háromszor heten­ként, este néhány órára. Néha még ritkábban. Hiszen Horst olyan elfoglalt ember. És a hétvége természetesen a csa­ládjáé. Olyankor persze nagyon egyedül érzem magam. De an­nál szebb aztán a viszontlá­tás! — Hány gyermek apja? — Négv gyermeke van. Ő kü­lönben is csak tisztességből nő­sült — a felesége gyermeket várt. Bár már akkor tudta, hogy nem illenek egymáshoz. Most várnak ötödik gyermeket. — Ah... — Igen, tudom, mit akar mondani. Horst egyszer azt hitte, le tud mondani rólam és visszatért a családjához. Gon­dolták. az ötödik gyerekkel új­rakezdhetik a házasságukat. Horst ugyanis nagyon szereti a gyermekeit. De az irántam érzett szerelme mindennél e- rósebb volt. Én sosem szeret­ném őt egy gyerekkel magam­hoz kötni. Legyen mindig sza­bad. Arra van szüksége. — És ha most mégis lenne gyereke tőle? — Akkor tudom, elég erős lennék ahhoz, hogv a gyereket férfi nélkül felneveljem. Nem is jelenteném, ki az apja. — És milyen erős lenne a gverek? Nem találna semmit abban, hogy apa nélkül nő fel? És mondjuk, ba tehetséges lenne, tudná őt taníttatni? Va­lóban azt hiszi, hogy a gyerek hálás lenne magának egy olyan életmódért, ahogyan az 6 ne­velésit maga elképzeli? — Ugyan, ne is beszéljünk róla! Nincs gyerekem és kész! — És nem is akarja, hogy legyen? Most még közelebb van a húszhoz, mint a har­minchoz. De hogyan fog gon­dolkozni, ha negyven éves lesz, amikor másoknak már csaknem felnőtt gyermekeik vannak? SäJATMAGÄT CSAPJA BE Christa lassan bizonytalanná vált. Hozzászokott az erkölcsi prédikációkhoz. De ahhoz nem, hogy megbeszéljék vele a prob­lémáit. Minden nő. aki végérvényes sen „barátnő“ akar maradni, becsapja sajátmagát. Sajátma­ga előtt titkolja, milyen szó-* morú vasárnapról vasárnapra egyedül otthon gubbasztani. Milyen rosszul esik tudomásul venni, hogy a „hivatalos“ élet-' társ megint gyermeket vár a szeretett férfitől. Újra és újra be kel! beszélnie magának, hogy ő csakis szerelmet akar és sem­mi mást, nem titkolódzást vagy biztonságot. Meg kell győznie sajátmagát arról, hogv szerel­müket nem azért tartják titok­ban, mert rejtőzniük kell, vagy mert rossz a lelkiismeretűk, hanem csakis azért, mert za­vartalan kettesben kívánnak lenni. Mire jók a bálok, ahol egvütt lehet mutatkozni, mi­ért kell vendégeket’ hívni, vagv közös utazásokat tenni? Az ilyesmi csak elrabolja az 1- dőt a szerelemtől, a minde- nekfelett értékes egy (ittléttől. A barátnő részére a szere­lem maga az éltető élet, va­lami. ami magában hordozza az értékét, kezdet nélkül, vég nél­kül, múlt nélkül — és jövő nélkül. A barátnő nem szívesen gon­dol a jövőre. Helga F.-nek is keserű tapasztalatai vannak e téren. Tizenkilenc éves korá­ban beleszeretett a főnökébe, .aki már akkor nős volt és há­rom gverek apja. .Helga jelen­tette életében a napsütést, ő volt vágyai asszonya, mindig jókedvű és — nagyon fiatal. É'veken keresztül benső barát­ság fűzte őket’ egymáshoz, a vállalatnál mindenki tudta, hogy Helgának viszonya van a főnökkel. A főnök ma is nős, de Helga már nem hat napsü­tésként. hanem öreges és el­keseredett, pedig csak har­mincnyolc éves. A jó barátokat mindig elutasította. Hiszen semmit nem tudtak neki nyúj­tani, amije ne lett volna, ami­ben ne lett volna része. A fő­nök szerette, kényeztette, el­halmozta drága ajándékokkal. Az évek folyamán azonban mindig jobban húzódott a csa­ládiéhoz, Helga pedig nem ta­lált úi barátokat. Ma egyedül maradt és elege van az élet­ből. Tudja, hogy nincs remél- nivalója. Elrontotta az életét. A BARÁTNŐ 5LOMVILÁGBAN ÉL Nem kívánok hasonló sorsot a mi fiatal, csinos és a sze­relméről annyira meggyőződött Chrlstánknak. Egy lánynak sem kívánom. Miért rohan Christa egyenesen a szerencsétlenség­be? Egy nagy (üzemben dol­gozik, ahol, ha kinyitja a sze­mét, pótolhatja hiányzó életta­pasztalatait. Láthat itt elég iányt vagy asszonyt, akik szin­tén „barátnők“, egy nős fér­fi, vagy agglegény barátnői. Miért nem ismerik be, hogv a játékban, amit szerelemnek tar­tanak, a lehető legrosszabb kártyalapot kapták? Miért nem lát keresztül Christa Horston, aki érett férfi létére kamasz- módra viselkedik? Aki szere­lemről beszél, . amikor kénye­lemre gondol, aki szabadságot hangoztat, amikor felelőtlensé­get kellene mondania. Vége­redményben Christa nem buta és nem hisz el minden üres frázist. Miért hisz tehát a me­sének a tiszta szerelemről, a- mibez nem keli anyakönyvve­zető? Én csak egy lelkiállapotot is­merek, amikor a legintelligen­sebb emberek is elveszítik a fejüket: a félelem. Talán Chris­ta szerelmének is köze van a félelemhez? Senki nem téte­lezné fel ezt erről az öntuda­tos, fiatal nőről. És mégis, Christát titkos félelem gyötri; félti a kapcsolatát és ezzel e- gvütt az életét is. FÉLELEM ÉS EGYEDÜLLÉT Christa nem gondol a jövőre, mert nem is tudja elképzel­ni a jövőjét. Ügy él, mint egy holdkóros, akit nem szabad fel­ébreszteni, különben* lezuhan. Aki figyelmesen megnézi őt, néha észreveszi reménytelen, üres arckifejezését. Mintha azt kérdezné? „Ki vagyok én? És miért teszem mindezt egyálta­lán?“ Időnként az emberek és az egész világ barátságtalan­nak tűnik neki. Sajátmagához is kevés a bizalma. A bizalmát annak adta, aki azt mondta neki: „Szeretlek“. Ez adja meg neki az önérték érzését: Sze­retnek — tehát vagyok. És a férfi, aki szereti, „valaki“: jó állása van, ami anyagi előnyö­ket jel ént, tehát van, aki gon­doskodik róla. Christa iránt ér­zett szerelme pedig csakis tisz­ta szerelem lehei,- annak kelj lennie. Nem szükséges, hogy a társa legyen, hogy együtt tervezzenek, hogy megossza vele gondterhes óráit. Az a né­hány óra, amit együtt tölte­nek, a szerelemé. Azután Horst elmeav, és Christa álmodozhat tovább. Horst is álmodozik. Ugyan­úgy fél a kapcsolatát illetően. Nem akarja elhinni, hogy ő végérvényesen és visszavonha­tatlanul nős. Ezért jelent ré­szére a házasság kényszert, e- zért van szüksége a szerelmi órákra Christával — vagy egy más nővel. Paradoxként hat, de ilyen körülmények mellett a házassága garantálja részére a legnagyobb fokú függetlensé­gét. Ha szakítanának, Christa ha-1 marosan egy másik nős férfi barátnője lenne. Egy fiatal öz­vegy egyszer azt mondta ne­kem: „Olyan férfit találni, aki­vel új életet kezdhetek, az én koromban nagyon nehéz. De különben, minden napra kap­hatnék egy nős férfit. A világ nyüzsög a meg nem értett, saj- nálatraméltó férjekről, akik minden csinos nőnek valóságos rémtörténeteket mesélnek u- nalmas házasságukról. Ez az én szememben nem más, mint szegénységi bizonyítvány a fér­fiakra nézve. Ügy látszik, mind­annyian seprönyeleket vagy o- kos kígyókat vettek feleségül, akik eleinte csinosnak és meg­értőnek mutatkoztak, de az es­küvő után lehullt róluk az ál­arc. Amikor a „rémes“ asszo­nyokat megismerik, elragadó anyák, akik kiválóan vezetik a háztartásukat. É-s akiket én szívből irigyelek. A férjüket a- zonban nem szeretném. Mert mit ér eqy „egész“ :nőnek egy „fél“ ember?“ Ügy látszik azonban, van­nak asszonyok, akiknek nem is kel! több egy fél embernél. Egy lánvnak sem ajánlom, hogy „barátnő“ legyen. De azt sem. hogy férjhez menjen csak a- zért, hogy férinél legyen. Mert a házasság nem biztosítéka a boldogságnak, éppen elég a rossz házasság. Christa kriti­kája a házasságról nyilván nem alaptalan. Ezek szerint nem mindegy, hogy mint feleség vagy mint barátnő boldogtalan valaki? Nem. A házasságok nem min­dig boldogok, de azok lehet­nek. Erre annál nagyobb az e- sélvük, minél érettebbek, oko­sabbak a partnerek, és minél jobban szeretik egymást. A ba­rátnőnek nincs ilyen esélye, mindaddig, amíg barátnő. Ne­ki csak „viszonya“ van. Össze van kapcsolva a nős férfivel és azt hiszi, egymáshoz tar­toznak. Pedig mindketten be­csapott csalók. Az egyik csal­ja a feleségét, a másik saját­magát. Én minden barátnőnek csak egyet kívánok: sok aka­ratot és szerencsét, hogy ismét szabad legyen. Igazán szabad. (A Freundin nyomán) / • ü| 9 AMERIKA • Furcsa amerikai törvények • Kádakat csak há­zon kívül engedélyeznek • Négyezer dollár egy versért • Massachusetsben számolja meg, hányszor csókol meg egy lányt. A törvény szerint, ha már tíz­szer megcsókolta, akkor el kell venni feleségül. M aidnem minden évben megjelenik egy könyv, a- ■ mely furcsa példákon mutatja be az amerikai tör­vényhozás ferdeségeit. Az olvasók nagyon jól szórakoznak ezeken a jogi eseteken, de semmi se válto­zik, a törvények továbbra is érvényben maradnak. Az Egyesült Államokban minden államnak meg van s maga sajátos törvénykönyve. Könnyen előfordul, hogy a Polgárok vétenek egy olyan törvény vagy rendelkezés el­len, amely még az első bevándorlók idejéből származik, és ma már valóban nevetségesen hat. A puritán szellemű Pennsylvaniában például nem szabad kacsintani. Ha egy New York-i fiatalember, aki nem ismeri az ottani törvé­nyeket, rákacsint egy pennsylvániai nőre, azonnal letartóz­tatják. A törvényhozók Oklahomában is igen óvatosak voltak. Elrendelték, hogy egy nő csak akkor ülhet egy férfi ölébe, ha nem üi közvetlenül „ölbe“, hanem egy „párnára“. Rossz nyelvek mondják, hogy a szenátor, aki ezt a törvényja- ) vaslatot beterjesztette, párnagyáros volt. * Rendkívül érdekesek a házasságkötésre vonatkozó tör- ) vények is. Louisianában a mai tizenkétéves lányok és tí- *zennégyéves fiúk szülői beleegyezés nélkül is köthetnek i házasságot. Más amerikai államban is házasságra léphet- I nek fiatalkorúak, de csakis akkor, hogy ha a szülők is beleegyeznek. 1 Furcsán hangzik az a rendelkezés Is, hogy Bostonban nem szabad 25 em-nél magasabb kutyát tartani. Ez a ren­delet még abból az időből származik, amikor Boston az őserdő közepén feküdt és a kisgyermekek könnyen meg­ijedhettek volna a nagyobb kutyáktól. Ugyancsak Boston­ban hosszúhajú férfiak nem hegedülhetnek. Virgíniában az egyik törvény szerint a fürdőkádakat csak házon kívül szabad használni. Aki tehát nem akar véteni a törvény ellen, az fürödjön az udvaron vagy esetleg az utcán. Georgiában semmiképpen sem irigyiésreinéltó a fogorvo­sok helyzete. „Rossz bánásmód miatt nyugodtan bíróság elé is lehet hurcoltatni őket. Nyugat-Virginiában az orvo­sok csak akkor adhatnak nőknek injekciót, ha jelen van még egy harmadik személy is. Connecticutban a törvényhozó atyák törvénybe iktatták. * hogy revolverrel nem szabad belépni a templomokba. Va- l lóban érthetetlen, miért tiltják Egyiptomban (Illinois ame- Irikai államban), hogy órákat a kirakatokban helyezzenek I el. A több mint két millió amerikai törvény között van o- I lyan is, amely tiltja az esernyő felnyitását, ha lő áll a kö­I zelben. Ma valószínűbb, hogy a newyorkiak ijednek meg, I ha egy élő lovat látnak. Az amerikai államokban törvény , írja elő az ágyak hosszúságát és szélességét. Dél-Karoli- ( nában a hitvesi ágynak 65 cm-nyire kell egymástól állni. ! Nilwoodban (Illinois államban) az asszonyok kötelesek t alsószoknyát hordani. Kansasban a mozdonyvezetők a kö- I vetkező rendelet szövegén törik a fejüket: „Ha két vo- ( nat szembe jön egymással, akkor az egyik feltétlenül áll— , jón meg, egvik se menjen tovább, míg a vonat el nem in— ) dúl.“ Az összegyűjtött furcsaságokról szóló könyv szerzője \ végül még arra figyelmezteti olvasóit, hogy a bíróság e- lőtt olyan egyén nem tehet esküt, akinek a kezén női a- lak van tetoválva, mert annak az esküje nem érvényes. * Végül még arra is figyelmeztet, hojfy St. Louisban, ahol 1 az utcán ma már természetesen nem nö gabona, nem sza- ( bad 30 em-nél magasabb virágai a kertben termelni. Ilyen és hasonló furcsaságokat találunk, ha egy kicsit . böngésszük az amerikai törvénykönyveket. (m)

Next

/
Thumbnails
Contents