Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-19 / 34. szám
10 úi iíiüság MASOPUST: KOPA, a LÁZADÓ Most, a huszadik század második felében, a profi labdarúgó az egyetlen ember, akit saját akaratán kivül eladhatnak vagy megvásárolhatnak. Mint egy rabszolgát! Raymond Kopa szülei az első világháború befejezése után összecsomagoltak, s a lengyel- országi Katowice környékéről egy belga határmentén fekvő franciaországi bányászvárosba, költöztek. Raymond apját akkoriban még Kopaczewskinek hívták, s a gyermek is így írta alá nevét az iskolábon. Tizenegyesztendős korában keresztülment egyik ujján a csille; a bányásztanoncot az a veszély fenyegette, hogy tönkremegy a keze“ és semmilyen más munkára sem lesz alkalmas. Raymondnak nem o- kozott különösebb gondot a sérülés, a lelke mélyén örült is neki. Nem vonzotta különösebb szenvedély a tárnák mélyére. Rájött, hogy szívesebben tölti idejét a szabad ág alatt, a tágas, levegővel teli pályákon. Eddig sem tett gumilabdája nélkül egy tapodtat sem. Még az üzletbe-me- net is rugdosgatta. Akkoriban a helyi amatőr-labdarúgő-csa- pat tagja volt, és egyik szakember sem felejtette el megjegyezni: a fiúnak szinte tökéletes technikája van. Nem telt sok időbe, s az Anegers nevű klub vezetői Ko- paczewski szülei után jöttek, Franciaország másik végéből. „Engedje el fiát hozzánk, szerződést kötünk vele, jól fog keresni, maguk pedig százezer frank készpénzt kapnak.“ A franknak akkor nem volt nagy értéke, de egy bányászcsalád számára mégiscsak jelentett valamit. így hát megkötötték a szerződést Raymond az FC Angers tagjává lett, s szerződése értelmében a klub harmincöt esztendős koráig birtokában tarthatja. A francia profiknak nehéz volt a sorsuk, s most sem rózsás még. Kopa nagy tehetségnek bizonyult. Nevét megismerte e- gész Franciaország. Klubja persze hallani sem akart elbocsátásáról. Szerencséjére válság fenyegette az egyesületet, így kényetlenek voltak eladni értékesebb játékosaikat. Kopa a Stade Reims- be került. A fiatal fiú egyre jobban játszott. Húsz éves korában bejutott a válogatottba, s úgy beszéltek róla, mint a francia labdarúgás egyik legnagyobb Ígéretéről. A francia foci akkoriban nem jeleskedett, de az Európa-vá- logatottba így is három francia labdarúgót neveztek: Jonqet-t, Vincen-t és Kopát. Az angolok ellen szereplő válogatottból ezúttal hiányoztak a kiváló magyarok és nyugatnémetek. Helyükön Boskov. Vukas, Ocwirk és Buffon játszottak. Az angolok végülis Nagy Britannia válogatottját nevezték: Kel- seyt, John Chariest. Blanehflo- wert, Matthevvst. Az anqolok. skótok, walesiek és írek együttese négy- egy arányú vereséget szenvedett Kopáéktől Vukas egymaga három gólt lőtt. Kopát e- zentúl egész Európa ismerte. Nagy dirigensnek bizonyult. Emlékszem. 1956-ban Francia- országban jártam ‘a Duklával. Akkoriban egész Franciaországot bejárba egy fényképfelvétel: Kopa szerződést ír alá a Real Maoriddal. A franciák büszkék voltak rá, de egyben szomorkodtak is távozása miatt. Kopa bemutetkozása a Real- ban — saját volt csapata, a Stade Heim: aflen — kiválóan sikerült. Az öt gólból kettőt szerzett Ez volt a Real első és utolsó olyan mérkőzése, a- melyen di Stefáno másnak engedte át a középcsatór posztját. Jobbszfilső: játszott. Érdekes, hogy a francia bajnokcsapat színeiben éppen a Real ellen játszott Kopa. A Bajnok- csapatok Európa Kupájának döntőjében kerültek össze. Barnabeu, a Real igazgatója nem tudta, strjon e, vagy nevessen-e. Tizenöt perc leforgáRAYMOND KOPA sa alatt 2:0-arányban vesztett csapata. Kopa úgy ment át a Real védelmén, mint kés a vajon, rögtön a harmadik percben a hálóba talált, majd játékostársának passzolt gólt é- rő labdát. A Real szénája rosz- szul állt. A második félidőben azonban visszaesett a Stade Reims. Ogy látszik, sok erőt követelt tőlük a nagystílű kezdés. Végülis kiegyenlített a spanyol együttes, néhány perccel a befejezés előtt pedig Gento lőtte a győztes, sorrendben harmadik gólt. A . franciák keseregtek Kopa távozása miatt, de a Real nagyvonalúan viselkedett. Kopa nemcsak játékosnak, embernek is intelligensnek bizonyult, átadta helyét középen di Stefánonak ő pedig a jobbszélre húzódott. Beigazolódott, h°9y egy remek labdarúgó más poszton is igazolja klasszisát. A Real jóindulata abban nyilvánult meg, hogy a francia válogatott számára mindig készségesen kölcsönözte Kopát. Amikor a világválogatott színeiben Londonban szerepeltem, számos percet beszélgettem Kopával is. A banketten vörös bort szürcsölt, s a Spanyolországban eltöltött esztendei felől érdeklődtem. „Azok voltak a legboldogabb éveim. A közvélemény azt hiszi, hogy a Real egy üzletemberek társasága. Lehet. A klub fegyelmet vár a játékosoktól, és ez természetes. Három nappal a mérkőzés előtt visszavonulunk az emberek elől. de hétközben sem szabad éjjeli mulatókban lumpolni. Aki késik az edzésről, magas büntetést fizet. Mindez kínos lehet. De aki szereti a futballt és mindent megtenne érte. annak öröm. A klub mindent megtesz annak érdekében. hogy a játékosok eszményi környezetben, ideális körülmények között éljenek. Jobb helyet nem is láttam még a Reálnál“. Miért nem maradtál hát ú- jabb öt évig Spanyolországban, hiszen marasztaltak? „Honvágyam volt, és azt szerettem volna, ha a francia szurkolók is élvezik játékomat.“ Raymondban volt valami őserő, amivel mindenkit megnyert Világhírű volt, de nem primadonna. Amikor a világválogatottal Londonban edzettünk, a kötelező bemelegítés után azt csináltuk. amire kedvünk szottyant. Jasin és Soskics kapura rugdaltak egymásnak, a védők hosszú passzokat lőttek, a csatárok dekázgattak. Én Kopával adogattam. Szédületes technikával bírt. ám a labda- vezetést csodáltam a legjobban. Sohasem nézett a labdára, az ott lapult, engedelmesen, mint a kutya a lábánál. Élményszámba ment ezt megfigyelni. Amikor a labdát vezette, szinte a labda is a testéhez tartozott. És: ugyanolyan gyors volt a labdával is, mint nélküle! Rendkívüli mozgáskultúrával bírt, s ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy remekül dirigált és gólokat lőtt, máris kész a világklasz- szis labdarúgó képe. A svédországi vébén bronzérmet szereztek a franciák, és ez Kopa érdeme is. Csatársoruk félelmetes volt: Wisniewski— Fontaine — Kopa — Piantoni — Vincent. Ö volt a csatársor és a csapat agya, az e- lektronikus központja. Hozzá futottak be a passzok, és ő szortírozta szét őket, A svédországi világbajnokságon három gólt lőtt, de így is a legjobb középcsatár címet nyerte el. Jól lőtt, bár nem olyan e- rősen mint Puskás vagy See- ler. Edzéseken sem lőtt tiszta e- rőből. A labda helyezésére ü- gyelt, arra, hogy a sarokba tartson a lövés. Amikor Ja- sinnak rugdalt, és gólt lőtt, úgy örült, mintha világbajnokságot nyert volna. Jasin vele játszott. Néha fejjel védte a labdáit. Kopa kamasz volt, i- gazi, játékoskedvű kamasz, felnőttként is. Egy történetet mesélnék róla. Egy válogatott találkozó előtt sorra bemutatták a köztársasági elnöknek a francia csapatot. A játékosok nyílegyenes sorokban álltak, a funkcionáriusok hajlongtak, a zene szólt, ünnepi volt a hangulat. Az elnök megkérdezte Kopát, milyen foglalkozást űz? „Profi labdarúgó vagyok uram, mondta Kopa“. Hm, hm. Remek foglalkozása lehet, igazán remek kedves barátom, hüm- mögött az elnök. „De hiszen maga sem áll rosszabbul elnök uram“ vágott vissza a francia csatár. Néha elsötétült a tekintete, szemeiből elillantak a fények, s ilyenkor magábaroskadt. Tudtuk, hogy az őt ért tragédiára gondol. Sikerei csúcsán, amikor dúsgazdagon tért visz- sza a Reálból, s amikor ismét megszerették a francia szurkolók, amikor gyönyörűen berendezett villában lakott szép és rokonszenves feleségével, s két gyermekével, egy fiúval és egy lánnyal, súlyosan megbetegedett Dennis, a kisfia. Vérrákot kapott, s a maximális orvosi segítség sem használt, rövidesen meghalt. Kopa napokat töltött fia betegágyánál, s halála után búskomor lett, a teljesítménye is romlott, Fontaine és Piantoni, akikkel ösz- szeszokott, s akik aranyat érő labdáit gólokra váltották, megsérültek. a francia ligacsapatok pedig „anti—Kopa“ módszert dolgoztak ki a Reims ellen. Hagyták, hogy Kopa a félpályán átvegye a labdát, s e- gészen a tizenhatosig vezesse. A negyvenméteres vágta után többnyire nem maradt ereje a lövéshez. Ráadásul ki nem gyógyított sérülése is kínozta, de nem pihenhetett, mert Kopa, ha sántikálva is, Kopa, o- lyankor dupla gázsit kap mécseséiért a Real. A válogatott keretben maradt ugyan, de Verriera szövetségi kapitány minden alkalmat megragadott arra, hogy Ú. i. SPORT tönkretegye az igazmondó profit, és egy alkalommal ki is zárta — igazságtalanul a keretből. A franciák aztán úgy is szerepeltek. A svédországi fénylő bronzérem után éjszaka hullott rájuk. A Kopa, Fontaine, Piantoni nélkül összeállított csapat hajótörést szenvedett a bolgárokon a selejtezőkön már, s nem jutott ki a chilei világbajnokságra. Kopáról ebben az időszakban keveset lehetett hallani. 1963 'nyarán robbant aztán a világ sportsajtójának hasábjain a bomba: „A profi-futballisták rabszolgák" ordította világgá a cím, a cikkből pedig az világion ki, hogy a francia labdarúgásban tarthatatlanok a viszonyok. Az újságcikk szerzője: Raymond Kopa. „Nem azért vettem tollat kezembe, hogy a gondjaimról beszéljek. A labdarúgást védem, imádott sportágamat, a- melynek mindent köszönhetek. A barátaimat védem, a labdarúgókat, akik éppen úgy feláldozták életüket a futballért, akik rabjai ennek a nehéz i- parnak, s akkike) a huszadik század második felében úgy bánnak, mint a rabszolgákkal. A labdarúgást védem, a játékot. Ma. a huszadik század második felében a labdarúgó az egyetlen ember, akit -úgy adhatnak-vehetnek mint a rabszolgákat. Erről a szomorú valóságról kamaszkorom óta tudok, amikor először vettek meg apámtól százezer frankért. Nem jelenthettem többé átlépést, mert a rendelkezések értelmében harmincöt esztendős koromig a klubé vagyok! Ha nem történik csoda, e- gész életemet Angersben töltöm! Én más klubba jutotj- tam. De hányán vesznek el így, hány tehetséges labdarúgót veszít a francia és a világ labdarúgása, így, e törvények miatt!“ Amikor először olvastam Kopa sorait, nem értettem, mi történik vele, hiszen karrierje végén áll. dúsgazdag, igazán nem panaszkodhat. Kopa nem önmagáért tette ezt. Többiekért, a fiatal társakért Később méginkább megvilágosodott előttem az ügy. „Egyszer súlyos sérülést szenvedtem. A durvaság elkövetője az a játékos volt, akit barátomnak hittem. A mérkőzés után kérdőre vontam tettéért. Könnyes szemekkel mondta: Bocsáss meg Raymond, de nem tehettem mást. A találkozó előtt azt mondta az edző, hogy semlegesítenem kell téged. Ha nem teszem ezt — tartalékká válók és eladnak. A játékos nevét nem árulom el, hiszen elveszthetné az állását. Ö is a profi labdarúgás áldozatai közé sorolható. Csak a rabszolgákat lehet ilyen „taktikai“ megoldásokra bírni. Piantoni és Fontaine talán nem ennek itta meg a levét?" Kopa cikke botrányt okozott a francia sportéletben. A labdarúgószövetség különbíróság elé állította, mint vádlottat. Csakhogy a játékosok és a közvélemény mellé állt. Száz és száz levelet kapott a világ minden részéből. Mindenki egyetértett vele. A különbíróságnak így meg kellett elégednie egy hathónapi tartamú feltételes eltiltással. Továbbra is a Stade Reimsben játszott, akkor is, amikor ez a híres egyesület kiesett a ligából és Kopa másutt többet kapott volna. Ember volt és kiváló labdarúgó. Bár forrna össze ez a két fogalom mindenkiben, aki valaha is a zöld gyepre lépett! f. b. gy. Az uralkodó Nagy Sándort már ismeri az olvasó. A labdarugót most kezdi, A Jednota Trencín színeiben szerepelt aug. 11-én először <tiz első ligában. 1944-ben született, Marton- falán, a Rimaszombati Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskolában érettségizett, majd a Nyitrai Re- Nagy Sándor dagógiai Fakultásra került. Nős, egy kislánya is van már. Bemutatkozása a trencséniek súlyos veresége ellenére is jól sikerült. Reméljük, sokat hallunk még róla, hiszen most jutott csak oda, ahová képességei szerint rétjén megfelelt volna: a legfelsőbb labdarúgó-bajnokságba. Minden jót, Sándor! Mit jósol Mexikóra VERA CÁSLAVSKÁ (született 1942 V. 3-án) Mit mondanak róla a csillagok? Azt, hogy vidám, kedves, dolgos és nyílt természetű. Önmagához kritikus szemmel fordul. rendkívül gvorsan oldja meg salát problémáit. Szívesen vitázik. Szereti a zenét, a táncot, a dalt. Praktikus és biza- lomgeriesztő. Szereti a sportot, a szenvedélyeket. Nagyon érzékeny és ió s humorérzéke. Érdeklődik az irodalom, a felfedezések és a nyelvek iránt. Élete sikereket és népszerűséget hoz. Gyakran veszi ma- aát körül olyan emberekkel, akik hasonló qondolko- dásúak. mint ő. É- lete azonban tartogat ellentéteket közötte és a vallás, valamint a fennálló rend között. A férfiak szeretik, a szerelemben azonban nem kitartó. Főleg az idősebb férfiak felé hajlik. A házassága nem lesz szerencsés. 1969 április tizenkilencedikén, szombaton életének nagy eseménye várható. társadalmi esemény, házasság, keresztelő vagy ezekhez hasonló. Egv gyermeke lesz, az azonban gyakran betegeskedik majd. Több házasság kötésének eshetősége ál! fönn Egészsége nem mondható éppenséggel tartósnak, vigyázzon a tüdejére! Szerencsét hozó napjai: a kedd és a vasárnap, főleg ha 1-es vagy 2-es számjegyre végződnek. Érdekes, hogy Odlozil adatai is igazolják Cáslavská várható sorsát, például Odlozil is 1969 április tizenkilencedikén várhatja élete nagy eseményét. Csillagképeik sok esetben metszik egymást azonos pontokon, ami azt bizonyítja. hogy ez a két erős égyéniség vonzza egymást. És most a legfontosabb: mi várható a horoszkóp szerint az olimpián? Október első napjaiban rossz közérzet, az utazástól való félelem uralkodik el Cáslavskán. Javulás október tizen- nyolcadikával ál! be. Akkor megváltozik a hangulata is, de húszadika után ismét borússá válik, gyengül a közrézete. bizonyos faita qvengeség vesz rajta erőt. ingerültté, és csalódottá válik. Ojabb változás huszonkettedikén állhat be. abban az esetben, ha a regqeli órákban született. Ha délután, vagv az esti órákban született, a változás néhány nappal elhúzódhat. Október huszoneqvedike a fontos dátum: ez hozza a jókedvet, a győzelmeket, a szerencsét. És ez a dátum közel áll a szertorna döntőinek időpontjához! a horoszkóp?
