Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-19 / 34. szám
A konyhában virrasztók. A Overekek korán lefeküdtek. Már az asszony is aludhat. Az asztalra teszem a gyertyát. Meggyú.itom. A lámpát eloltom. Leülök az asztalhoz. Lobog a lángocska. Közel van hozzám, a lélegzetem lobogtatta. A temetőben a szél .játszik a sírokon pislákoló fényekkel, elfúlja a kis lángnyelveket. A virrasztók újra meggyújtják a gyertyákat. Az asszony alszik. Most csak rád gondolok, Erzsiké. Húsz év után még többet gondolok rád, mint az első években. Talán azért, mert öregszem már, pedig csak negyvenhárom éves vagyok, mégis öregnek érzem magam, mert elhaltak a vágyak bennem. A halottat éltetem magamban. A temetéseden ott voltam. Fehér ruhában feküdtél a koporsóban. Sírtam. A többiek is könnyeztek. Mert fiatal voltál. Olyan voltál a fehér ruhában, mint valami menyasszony. Az én menyasz- szonvom. Miattam haltál meg tizenhét évesen. Megijedtél, mert hirtelen támadt rád a boldogság, és tudtad, hogy van már menyasszonyom. Huszonhárom éves voltam. Már a városban dolgoztam. Minden szombaton hazajöttem a falumba. szüléimhez, menyasszonyomhoz. Talán tudtad azt is, hogy a szüleim beszéltek rá, vegyem el Bözsit feleségül. Szép házuk van. földjük, e- gészséges, jóravaló lány. Akkor. a háború utáni évben, nem is sejtettük, hogy elveszik a földünket. Nekem nem kellett, mert hivatalnoknak mentem. De eladhatjuk, s a városban veszünk házat. És látod, megvettük a házat, ha el is vették a földünket. Minden úgy történt, ahoqv a szüléink a- karták. Ma már osztályvezető vagyok. Két fiúgyermekünk van. Szép fizetésem. Autónk is. Csak boldognak nem mondhatom magam. A négy falnak mondom, mégis hozzád szólok. Itt vagy vélem. Fehér menyasszonyi ruhában látlak. Virrasztók a gyertya mellett. Az asztalra könyöklők, és nézem a lobogó lángnyelveket. Te lobogsz előttem, körülöttünk sötétség tátong. Csak mi ismerjük a titkot. Te meg én. A sírodra nem vihetek virágot. Nem árulhatom el a titkunkat. A sírba vitted, és bennem hagytad, hogy lássalak, ugyanolyannak, mint az életben voltál. Nyúlánk, karcsú testedet ölelem magamhoz, és a nevető szemedben gyönyörködöm. Pirultál, amikor a kék szemedbe néztem. Kebled felett is pír öntötte el a bőröd, láttam a pirt, ahol a halványkék ruhád nem takarta tested. Szőke haj koronázta a fejed. Olyan voltál, mint a dobozból kivett játékbaba. Anyukád varrta a ruhád. Figyelt téged, mint táncolsz. Én csak egyszer kértelek fel. Nem tudtam nézni, hogy más keze tapadjon a derekadra. Tánc után a barátaimmal beszélgettem. Egyszerre/ elém toppan az anyád, s azt kérdi, hol vagy? Nem tudtam, hol lehetsz. Magával táncolt! A tánc után ide jöttem, nem tudom, hová mehetett Erzsiké. Anyukád íel-alá rohangált. Kiment. Nem jött vissza. Te sem jöttél vissza Én bánatomban, hogy nem látlak, ii^ni kezdtem. És magamban ismételgettem a neked mondott szavakat. Miért nem láttalak előbb is ugyanilyennek, mint most? Láttalak azelőtt is, de gyereknek tartottalak még. Ha nem lenne menyasszonyom, téged választanálak, téged, Erzsiké... Ég ittam bánatomban, már nemcsak azért, hogy nem látlak. hanem azért is, hogy nem lehetsz az envém. Ittam és ittam. Most is innom kell, hogy könnyebben tudjak lélegezni, hogy könnyebben tudjam elviselni. hogy élek és te nem élsz. Pálinkát töltök, nagv pohárba, Igv előbb l^részegedem. Halott mellett csak némán szabad inni. Akkor is némán ittam, a- m'kor eltűnté) a táncteremből. Nem árulhattam el gondolataimat. Csak ittam, mint most Iszom, egyik poharat a másik után öntöm magamba, Ég a gyertva. Nagy lánggal lobog. Már félig elégett. Kis. köralakú medret vájt magának, s a .folyékony viasz cseppekben gördül ki a kis medencéből. A forró viaszcseppek csorgás közben kihűlnek és szilárdulá- suk pillanatában ráragadnak a csonkuló gvertvatörzsre. Amikor a gyertyát teljesen meg— Elég ha én tudom. — Nem árulod 'el ?,, — Sajnálni fogod. — Mit sajnálhatnék?] — Nagyon büszke voltál. — Nem voltam szolga lánya. — Földed volt. — Minek emlegeted?! — Házad volt. — Neked még az se volt! — A földet elvették. — Te meg engem vettél el. — Bolond voltam. — Mégis igaz?, — Micsoda?, — Hogy Erzsiké... A szegény varrónő lánya... — Tudsz róla?! — Veled táncolt utoljára, aztán "eszét vesztve kabát nélkül hazafutotf... — Hogy tudtad mostanáig magadban tartani?! — Csak táncoltál veié... — Csak táncoltam. — És utána ittál. — Te mindent tudsz? — Mit kellene még tudnom? — Erzsiké a nagy hidegben miért futott haza kabát nélkül?, — Senki sem tudja, az anyja sem tudja... — Tüdőgyulladást kapott, csont és bőr lett... — Te tudod, hogy miért lett csont és bőr? — Mert áthülf, forró testtel futott véglq a falun... — Te tudod, hogy mi űzte őt ki a táncteremből? — A legszebb szerelem. — Nem is hittem volna, hogy te tudod, mi a legszebb szerelem! — Miért ne tudnám? — Csak feleséged vagyok. — Az is nagv dolog hűségesen élni egymás mellett... — Mi a legszebb szerelem? — Az első szerelem. — ő volt az első szerelmed? — Tudta, hogy nem lehet. Tudta, hogy menyasszonyom van... — Mégis a te menyasszonyodnak tartotta magát?1 — Te mindent tudsz. — Tavasszal, amikor már nagyon rosszul volt. anvia szekrényében' meqtalálta az elrejtett fehér halotti ruhát... — A menyasszonyi ruhát. — Te is annak tartottad? — Én csak a koporsóban láttam. — Amikor magára öltötte, az arcán jobban kiütött a lázrőzsa. Tűzvirág volt. Nevetett és táncolt. Még az udvarra is kitáncolt... — Velem táncolt... — Azt énekelte, menyasszony vagyok... — Az én menyasszonyom. — Istenem! — Még aznap meghalt. — Érte égeted a gyertyát? emészti a tűz, rámborul a sötétség. Ha hinnék a másvilágban. utánad mennék, mert tudom, hogy vársz rám, abban a fehér ruhában, amelyben temettek». Csikordul az ajtó. Miért zavarnak. amikor veled beszélek? A feleségem lép a konyhába. Maradj! Nem engedem, hogy elűzzön tőlem... — Miért nem jössz aludni? Már éjfél leszl — A szellemek már itt járnak. — Mifélé szellemek? Megint Iszol? — Igyál te is! — Nem iszom. Miért ülsz sötétben? — Ne gyújtsd meg a lámpát! — Gyanús?! — SSyanús... — Akarod tudni, hogy miért? — Akarom. — Miattad! — Énmiattam?] — Igen. — Ne igyál. — Igyál te isi Idd ki, ha mondom! — Méq berúgok. — Rúgj bél — Elment az eszed?] — Most jött meg az eszem! — Azért, mert értem gyertyát éaétsz? — Azért 1 — Már eltemettél engem? — Még élsz! — Azt akarod, hogy ne éljek?, Petrőci Bálint: GYERTYA — Miért égetsz qvértyát? A szellemeket idézed? — Halottak napja van. — Délután voltál szüleid sírjánál. — Most itt égetem a gyertyát! ; — Mit ordítasz? — Nem ordítok. — Csak hangosan beszélsz. — Hogy jobban megértsd! — Mit értsek meg? — Délután a temetőben, most itt égetem a gyertyátl — Már tizenöt éve, hogy meghaltak a szüleid... — örülj, hogy a tieid élnek. — ...és csak néhány éve é- getsz gyertyát a konyhában! — Csak néhány éve... — Mit akartál mondani? — Azt. hogy menj aludni! — Nem megyek! — Akkor ülj le! — Nem ülök le. — Akkor állj! — Hogy beszélsz velem? — Csinálj, amit akarsz! — Ne Igyál! — Mást sem tudsz, csak parancsolni. — Akkor csak igyál, kedvesem. — Igyál te Is! — Nem iszom. — Igyál, ha mondom! — Fűid el azt a büdös gyertyát! — Üli le, és igyál a büdös gyertva mellett! Na?! Igyál! — Csak ne ordíts... — Idd ki az egészet! — Mi történt veled? Ne önts újra! — Sietni kell, mért csonkig ég a qvertya. — Az egész üvegét ki akarod inni? — Az egészéi. — Csak az utóbbi években égetsz gyertyát a konyhában. — Miért né élnél? Erős, é- qés7séqes vagy! — Égeted a gyertyát. — Halottak napja van. — Óira töltesz? — Nemsokára csonkig ég a gyertva. — Utána mi lesz? — Ránk borul a sötétség. — Lámpát gyújtok. — Akkor is sötétben maradsz! — Te is? — Én is. — Akkor jö. — Neked jő. — És neked? — Nekem is jó lesz, — Mi lesz jő néked? — A sötétség. — Hogy ne lássál? — Hoqy jobban lássakl — Kit? — Téged. — Hazudsz! — A halottat. — Melyik szeretőd miatt virrasztasz? — A szeretőim élnek. — Né beszéli bolondokat! Nincs neked szeretőd. — Te mondtad. — A szüleid miatt nem é- oéfsz itt gyertyát. — Ha olyan jól tudod... — Áruld el végre! — Nagvon akarod tudni? — Nagyon. — Igyál akkori — Nem iszom. — Ahogy akarod. Én Iszom. — Igyál csakl — Miért né ihatnék?, Akkor is ittam... — Mikor ittál?! — Akkor... — Mikor? — Akkor... — Akkor is égett á gyertya'?; — Miért égett volna? — Azt neked kell tudni. — Halottak napja van. — Most már mindent értek... — A qyertya csonkig égett... Ne gyújtsd meg a lámpát! — Nem akarod, hogy a szemedbe nézzek? — Most már a sötétben is látsz. — Azt tudtam, hogy nem szeretsz, csak azt nem értettem. miért tartasz ki mellettem? — Halottra ném lehetsz féltékeny. — Té már nem tudnál mást szeretni! — A halott szeretője vagyok! — Részeg vagy. — örülj, hogy részeg va- qyok. — Erzsikének köszönhetem a hűségedet! — Most már mindent tudsz! Nagyon akartad tudni. Boldog vagy? — Gyére, aludd ki magad. — Nem válaszolsz? — A gyertya csonkig égett... — Csonkig égett... Más titkom nincs előtted... — .Tövőré nem égetsz már gyertyát a konyhában. — Csak magamban.» — Hagyd már abba! — Halottra nem lehetsz féltékeny. — Ne kezdd újra! — Gyere, aludjunk, 16 feleség vagy... — Könnyebb lett a lelked, kibeszélted magad.» — Ném félsz, hogy köztünk marad? — Rosszabb volt, amikor csak benned élt. — J6, hogy csonkig égett a gyertya». — Húsz év után kimondfad... — Gyengék vagyunk most Is... — Gyéré, aludjunk... — Most már csak aludni jö... Íi867,i Gyurcsó István versei Létra meg a polc Tűnődik a létra, mereng \ a magas polcnak dőlve ő. hogy ugyan ki mászik tipródva türelmes hátán a polcra, ki lesz odafönt előbb? Leszól a polc: — Azzal törődj, te balga, mint rágja a szú a lábad: klbfrod-e majd * a versenyt midőn a hátad markolásszák a tülekedők! — Zavarba hozza a létrát e bölcs nyugalom, de azért tovább tűnődik: — Lesz, ahogy lesz: majd csak kibírom... '* Egy régi szándékra — Itt akarok lenni ember, magyar! — 0, te hajdani szép fogadkozás! Megelégszem e szóval: szeretnék, az a másik szinte káromkodás. Akarok! Mit nem akar az ember, amíg úqv véli. lehet valaki, s nem lép nyakára a december. * Intelem A szemed csak annvit ér, miiven a tükre, ha lát. nem csak néz s megőrzi örökre a látott dolgok arany lényegét. Szemedben viráq nyílik: tőled függ, meddig tart nyarad Hű tükör legyen az a két szem, s bár látszd el a nyár meséit, mégis rejtőztesd magad. Szempiliád rácsán less. vigyázzd az őszi szelet: megölheti nyári madarad. Ki szabadabb? Kicsiny a kalitka, feketerigő! Kopogtass, hiába: kemény a dió. Lám, a sajtkukac börtönét falja: és micsoda börtön az 'ember gyomrai
