Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-19 / 34. szám

• Nem lehet szó nélkül tűrni • Isten hozta, államügyész úr! • Levelek, hírek, vélemények • Kiküldött munkatársunk, Zácsek Erzsébet tudósítása Szófiából • Száműzöttek • Tiszta vizet a pohárba — Még egyszer ... • Petrőczi Bálint novellája • Gyurcsó István versei • Szakállszárító • Autóstopp

• Leszámolás — vadnyugati regény • Sorayát kimentették a tűzből • Mai téma: A nős férfi barátnője ® Furcsa Amerika • Masopust: Kopa, a lázadó • Mit jósol Mexikóról a horoszkóp • Vigyázó szemetek Prágára vessétek! • Hacsek és Sajó és a többiek • TV-műsor — Keresztrejtvény • Szépség- ápolás • Veronika válaszol •

Megjelenik minden kedden • Kiadja a Smene a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata 0 Szerkesztőség ás adminisztráció: Bratislava. PraJské 9. Tel.: 485-41-45. Postafiók 30 »

Főszerkesztő: SZŐKE JÖZSEF. fő- szerkesztöhelyettes: STRASSER

GYÖRGY, kultúra: TÓTH ELEMÉR, kW- és belpolitika: SÁRKÁNY AR. PAD, riporterek: MICHAr MARTA, ZÄCSEK ERZSÉRET. keletszlováklal szerkesztő és sportrovatvezetö: BATTA GYÖRGY, qraflkal szerkesztő: GYURAK ÉVA. Nyomta Západoslovenské rlaőlarne 01 •

Előfizetési díj egész évre 5í.— Kós. fél évre 28.— Kós. negyedévre 13.— Kés 48 Terjeszti s Posta Hlrlapszolgélata. előfizetni minden postán lehet • Kéziratokat nem őrzflnk meg és nem adunk vissza • A lapot külföld száméra a PNS Úatredná expedlcla, Bratislava. Gottwaldovo námestia 6, 18 — Ötjén (ehet megrendelni

Mint ember, minden kötelességnek alável m magamat; mint író, minden jogot engedélyezek magamnak, még azt Is, hogy fittyet hányjak kötelességeimnek.

RENARD

AZ ÚlpartalapszabAlyok

is A MAGYAR DOLGOZÓK

! DOC. Dr. BALOGH-DÉNES ÄRPÄD

Ismeretes, hogy a kommunista párt' vezetősége kidolgozta az új alapszabályok tervezetét, azt a pártgyülések augusztus havában megvitatják. Már a múltban is többször módosították a párt alapszabályait', a mostani módosításnak a- zonban a régiekkel szemben elvi jelentőségé van, mert mar a demokratizálódás szellemét' tükrözi. Az alapszabályok terve* zetének csupán, azzal az új részével kívánunk foglalkozni, mely döntő jelentőségű, mégpedig a szlovákiai magyar dolgozók szempontjából is.

A térvezet már előszavában lerögzíti: A párt célja a szocializmus, liléivé a kommunizmus megvalósítása a szocialista demokrácia és humanizmus formájában. Ennek előfeltétele a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek teljes e- gyenjogüsága, s harc a nacionalizmus ellen a szocialista nemzetköziség szellemében. A párt teljesíteni akarja küldetését a szocializmusért, a demokráciáért, az emberi jogokért, a szabadságért és a kommunizmus humanista eszményéért vívott harcban.

Már ebből az előszóból is kitűnik, hogy a párt ragaszkodik a szocialista demokrácia és humanizmus elveinek követéséhez, és nem hajlandó visszatérni a régi módszerekhez, melyeket bürökratikus-parancsuralmi elvek -'jellemeztek.-0Ami a párt belső életét és tevékenységét illeti, a tervezet már az első fejezetben határozottan megállapítja, hogy tevékenységét a demokratikus centralizmus alapján fogja kifejteni. Ismeretes, hogy ez valamennyi kommunista párt szervezeti felépítésének alapelve.

De mi is jellemzi a demokratikus centralizmust? — Demokratikus, mert a demokratikus centralizmus elve szerint « párt valamennyi vezető szervét a tagság választja, és ezek tevékenységükről kötelesek beszámolni választóiknak. A centralizmus abban mutatkozik, hogy a felsőbb szervek határozatainak végrehajtása a párt minden tagjára kötelező. A demokratikus centralizmus elve lényegében megfelel a demokrácia szellemének. De milyen volt a valóságban?

Az előző alapszabályok is elvben elfogadták a demokratikus centralizmust, de a volt pártvezetőség a valóságban, a gyakorlatban teljesen elvetette, illetve a centralizmushoz nagyon is ragaszkodott, de demokratikus jellegét teljes egészében megtagadta.

Ugyanis a vezető szerveket, funkcionáriusokat a valóságban nem választották, hanem kinevezték, mégpedig oly módon. bogy a pártapparátus kijelölte a vezető szerveket és funkcionáriusokat. Igaz, formálisan megszavaztatta őket megfelelő szinten. De megválasztásukról, ahogy azt a demokratikus centralizmus meghagyja, szó sem lehetett, mert csak nyílt szavazásra került sor, és persze ilyen körülmények között ki merte volna kinyilvánítani véleményét, akaratát * mindenható pártapparátussal szemben?

Erre nézve igen jellemző Novotnynak központi párttitkárrá zaló megválasztása a XIII. pártkongresszuson. A pártapparátus — persze a javasló bizottság útján — Novotnyt javasolta, és — mivel a szavazás nyílt volt — senki sem mert a javaslat ellen szavazni, noha előtte a küldöttek túlnyomó többsége közvetve kifejezte elégedetlenségét vele.-0A pártszerveknek és pártfunkcionáriusoknak valósággal önkinevezése súlyos következményekkel járt. Fontos, döntő helyekre — még a legmagasabb szinten is — gyakran olyanok kerültek, akik nem rendelkeztek sem kellő erkölcsi, sem kellő tudásbeli feltételekkel. Ennek következtében a párt' irányító tevékenysége az eredménytelenségek egész sorát mutatta a politika, a kultúra és a gazdaság területén. Kihatásaként a párt kezdte elveszíteni a párttagság bizálmát, és a lakosság tpbbi része még nagyobb mértékben megvonta bizalmát a párttól.

Jellemző erre nézve, hogy maga a Pravda, a kommunista párt központi sajtőszerve, milyen szigorúan ítélte meg — közvetve — a párt volt vezetőségét.

A Pravda minden héten díjjal egybekötött pályázatot hirdet egv-egy szó, fogalom ötletes meghatározására. így többi között a „blamázs“ szó meghatározását is hirdette. Ä szerkesztőség 1968. VI. 21-i számának 4. oldalán közzétett jelentés szerint — 742 választ kapott', és közülük az első díjat annak adta, aki a következő választ küldte: „Mi a blamázs? Az, hogy az állam élén olyan bagázs állott.“

Voltak ötletesebb válaszok is (közülük néhányat közöltek), de a központi pártszerv nyilván úgy ítélte meg, hogy a díjazott válasz inkább tükrözi a valóságot, ha nem is ötletes.

Az ilyen lehetőségeknek véget vetnek az új alapszabályok, mert a kötelező titkos választások megakadályozzák, hogy nem odavaló elemek kerüljenek fontos pártfunkciókba.

Emellett a tervezet annak érdekében, hogy egy kézben ne összpontosuljon sok hatalom, megtiltja az olyan párt-, állami és nyilvános funkciók kapcsolását, melyek kiváltságos lelvzetet biztosíthatnának egyesek számára, és gyöngíthetnék ellenőrzésüket. Ugyancsak korlátozza járási és magasabb szinten a funkciókkal való megbízás időtartamát.-0Az alapszabály-tervezet egy olyan teljesen újszerű és fontos intézkedést tartalmaz, amilyen — tudtunkkal — egyetlen kommunista párt alapszabályaiban sem található.

Eszerint „a demokratikus centralizmus szellemében a kisebbség aláveti magát a többségnek, és teljesíti a hozott határozatokat“. De hozzáfűzi — és ez az újszerű, — hogy „a kisebbség joga: a) megszövegezni álláspontját és követelni jegyzőkönyvbe iktatását; b) megmaradni nézetén és — új felismerések, valamint a hozott határozat gyakorlati tapasztalatai alapján — kérni az illetékes pártszervezettől vagy szervtől álláspontjának ismételt megítélését“.

A tervezet továbbá meghagyja, hogy „kisebbségi nézetek vallóit, ha ezek a nézetek nem állnak elvi ellentétben a párt programjával és alapszabályaival, csak eszmei eszközökkel szabad befolyásolni.“ A tervezet ugyanakkor kötelezően megszabja, hogy „tilos a kisebbségi nézetek vallóinak az alapszabályzaton kívüli szervezkedése és általában párttagok csoportosulása saját frakciós fegyelemmel.“

Ennek az intézkedésnek óriási jelentősége van a pártélet és a pártol, belüli szabad véleménynyilvánítás szempontjából, Ugyanis az eddigi gyakorlat szerint pártellenesnek, frakciózásnak minősítettek minden olyan nézetet, mely ellentétben volt a „hivatalos" nézettel.

Ily módon lehetetlenné vált mindennemű véleménynyilvánítás. és emiatt a párttagok csupán a pártapparátus és funkcionáriusok nem bírálható tevékenységének tehetetlen nézőivé váltak. A megtorlástól való félelem még a tagok közötti véleménynyilvánítást is megnehezítette.

A párton belüli viszonyokra mi sem jellemzőbb, mint az az ismert tény, hogy még a régi kommunisták, vagyis már a kapitalizmus idején tevékeny párttagok, akik több évtizeden át harcoltak a szocializmusért a kommunista párton beiül, sem mertek összejönni baráti beszélgetésre, mert attól tartottak, hogy frakciózásnak minősítik. Ilyetén csak az utcán va(Eolytatás a 11. oldalon).