Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-12 / 33. szám

új ifjúság

Csók A KAMERA előtt

MIT ÉREZNEK A FILMSZTÁROK A SZERELMI JELENETEK FORGATÁSA KÖZBEN

a

Brigitte Bardot a kamera előtt is szenvedélyesen csókol. A képen: Jacques Charriervel a Babette a háborúba megy című filmben.

í.A csókjelenetek a legegyszerűbbek. hiszen csókolőzni végeredményben mindenki tud“ — állapította meg Harald Reinl nyugatnémet filmrendező.

És csókolózni általában mindenki akár is. Alig akad sztár, akinek kifogása lenne az érzelmes jelenetek ellen. Mégis, ilven fehér holló volt Catherine Deneuve, aki első filmjei forgatása során megkérte partnereit, ne csókolják meg valóban, csak utánozzák.

__ A színészek nagy többsége ugyan kiférő választ adott" arra a kérdésre, mit éreznek a filmcsók felvétele közben, Kurt Hoffmann rendező csodálkozik ezen: „Mindig az volt a benyomásom. szívesen játsszák a szerelmi jeleneteket. Lehet u- gvan, hogy a kérdések zavarba hozták őket, de csak any- nviból, hogy a legtöbbjük nős illetve férjnél van.“-0Nadia Tiller, akit a többi között Jean Gabin, Jean-Paul Belmondo és Martin Held csókolt á kamera előtt a fenti kérdésre kijelentette, hogv a- halálozási jeleneteket sokkal izga- többaknak tartja.

Ezzel szemben, az érzelmi ö- röm „klasszikus“ példáját mutatták be kilenc évvel ezelőtt Elizabeth Taylor és Richard Burton, a Cleopátra forgatásánál. A kamera előtti jeleneteik annyira élethűek voltak és olyan sokáig tartottak, hogy miután a jeleneteket felvették, a forgatócsoport tagjai kimentek a műteremből: nem akarták zavarni a szerelmes sztár- párf.

Michele Morgan is a kamera előtt ismerte meg és csókolta először férjét, Henri Vi- dalt, ugyanúgy Robert Hossein első feleségét, Marina Vladyt.

Brigitte Bardot a leggyakrabban a kamera előtt gyűlt szenvedélyre. Az 1956-ban forgatott A nő mindig csábító című filmben hosszadalmas csó- kolózási jelenetei voltak. Partnerével, Jean-Luis Trintignant- tah minden színészi alakoskodástól mentes, természetes módon oldották meg az érzelmi részleteket. Brigitte-t az sem zavarta, hogy a filmet akkori férje, Roger Vadim rendezte. Egy év múlva Brigitte és Roger élválltak. A szőke sexbomba állandó kísérője Jean- Louis Trintignant lett.

Egy évvel később, szintén a kamera előtt ismerkedett meg Brigitte Jacques Charrier-val A Babette a háborúba megy című filmben játszottak együtt és szerettek egymásba. Brigitte nem is vett magának annv' fáradtságot, hogy érzelmeit egv percig is titkolja: ha csak egv kicsit szabadulni tudott a műnkétől, eltűnt Charrier-val. hogy a leforgatott szerelmi jeleneteket privát megismételjék. Később Charrier felesége lett.

kamera. Sosem csókol valója-* ban. Több mint' egv óráig tar-* tóttám őt a karomban, egé- szén elkábultam a szépségétől, de nem vettem észre, hogv ő csak egv pillanatra is együtt érzett volna velem.“

Az „Angélique" filmsorozat felvételei közben vagy százszor öleltem át Michele-t, úgy-1 hogv ezeket a jeleneteket anv-* nvira meqszoktam, hogv semmi izgatót nem éreztem. Órákig feküdtem mellette az ágyban, miközben csak arra gondoltam, mikor mehetek már véqre aludni."

Egyik filmpartnerét nagyon nem szívesen csókolta a .műteremben: a feleségét. Marina Vladyt. „Mindig az volt az érzésem, hogy idegenek törtek a hálószobánkba".-0Csak a túl flegma és igén rutinos színészeknek sikerül a kívülállók, vagyis az egész filmstáb szemeláttára úgy összpontosítani magukat a •sókra, hogy az valódinak látsszék Persze, a rendezők izereplőik segítségére sietnek. Mégpedig mindegyik más módon. George Cluzot például nem egyszer azt ajánlotta színészeinek, hoqy a csókjelenetet előzőleg próhálják ki az öltözőben, ahol nem zavarják őket

Robert Hossein: „Órákig tartottam a karomban Sophia Lorent, de sosem éreztem a szenvedély egy szikráját sem.“

ILYEN HAL NINCS

Elizabeth Taylor és Richard Burton szerelmi jeleneteit lélegzet visszafojtva figyelte a filmstáb a Cleopátra forgatása

alatt.

aki kisfiának, Nicolas-nak az apja.

RobérT Hossein is mint izgató szerelmest ismerte meg B. B.-t. „Együtt játszottam vele a „Csendes csók“-ban. Egy hosszú jelenetben mindketten egy ágyban feküdtünk. Hát bizony, Brigitte a csőkot mindig komolyan gondolja, nem elégszik még az utánzásával. Nem! Olyan szorosan átölelt és olyan lelkesén csókolt", hogy végén magam sem tudtam, mit csináljak“. Hosseiní a rendező segítetté ki: mértékletességre intetté Brigitte-t".

Sokkal kevesebb problémája adódott ezen a téren Hossein- nek Sophia Lorennel és Michele Mercier-veT. „Sophia Brigit- te-nek éppen az ellenkezője. A csók közben csak arra gondol, minél előnyösebben vegye őt a

az asszisztensek, világosítók, maszkmesterek, technikusok, operatőrök, de még maga a rendező sem. Máskor pedig ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy ő csókolta meg a színésznőt, hogy így a legjobban bemutassa, hogyan gondolja a jelenetet.-0A néző számára a filmvásznon látott csők mindenképpen tökéletes benyomást kelt. Nem tudja, előzőleg hányszor ismételték, mennyit fáradozott a rendező, az operatőr, a világosító, amíg minden szempontból előnyösen beállították. S nem tud ja azt sem, új szerelem született-e közben, avagy a szí- szészek csupán egy rutinos pózt mutattak be, vagy talán a másnapi programjukra gondoltak. (A Stern nyomén)

Thomas Frtsch szerint a filmesókok kellemesek, de „sosem olyan édesek, mint a magánétben“, A felvételen Senta Bergerrel a „Tiszta szív, üres zseb" című filmben.

Aki sohasem hallott Hans Egedéről és Erik Pontoppidan- ról, bizony sokat vesztett. Mindkettő egyházi személy, E- gede evangélikus vallásra oktatta Grönland eszkimóit, Pon- toppidan pedig a norvégíai Bergen püspöke volt. Műveik tanulmányozásához nem árt némi norvég nyelvtudás, de az angol is elegendő. Híres munkáik 1734-ben, illetve 1755-ben Londonban is megjelentek fordításban, és előmozdították a tengeri kígyók meg az óriáspolipok ügyét.

Ogy érezzük, aktuális feladat jobban szemügyre venni e- zeket a szörnyeket. Álljon hát itt egy idézet Grönland apostolának naplójából:

„1734 júliusának hatodik napján félelmes tengeri monstrum jelent meg, s olyan magasra emelkedett a víztől, hogy feje föárbócunk fölé magasodott. Keskeny, hosszú orra volt és úgy fújtatott, mint a bálna. Széles, nagy uszonyait és testét kemény bőr borította, nagyon ráncos, és egyetlen irha. Továbbá hátsófele a kígyóéhoz volt hasonlatos, amikor pedig ismét elmerült a vízben, hanyatt fordult, s ekkor farka magasan a viz fölé került, legalább egy hajóhosszttyira az elejétől. Ezen az estén nagyon viharos időnk volt.“

így ír Hans Egede evangélikus lelkipásztor a tengeri kígyóról. Még riasztóbb mindaz, amit Pontoppidan, Bergen püspöke ír az óriáspolipról, amelyet a boldogtalan tengerészek szigetnek vélnek, amíg az ó- riási „krak“ át nem karolja, a mélybe nem rántja vitorlásukat.

Ezen a ponton nem kerülhetjük el többé az állásfoglalást, s a kijelentés, amely most következik, meghökkentő: a tengeri kigvó és az óriáspolip egv és ugyanaz a szörny.

De mekkora? Ez is fntos kérdés.

Valóban élnek még az óceánok mélyén óriásállatok, amelyeknek „feje a főárbóc fölé magasodik"? A válasz: határozott nem.

Igaz, előfordult már, hogy a tenger hullámai partra vetettek egy tizkarú „lábasfejűt“, egzotikus nevén kalamajót, s így az óriáspolip mondáját mérőszalaggal ellenőrizhette a tudomány- Egv szép trópusi példány 55 láb hosszúnak bizonyult a test csúcsától a tapogatók végéig. 55 láb kereken 18 méternek felel meg, a kala- maió tehát valóban óriási szörnv.

Az őrifispolipok létezését bizonyítják — ha közvetve is — a szárazra került fogascetek is. Ez a ragadozó emlős ezer méterre is alámerül és ádáz csatát vív a lábasfejüekkel. Erről tanúskodnak a cetek bőrén lelt tapadókorong-nyomok és a gyomrukban talált polipmaradványok, amelyek alapján megállapítható, hogy közel 25 méteres polipoknak is létezniük kell.

lajdonsága. Hogy megszabaduljon élősdieitől, valóságos vizi- repülöként kiszökken a tengerből. Ha véletlenül egy csónakra zuhan, bizony szétzúzza a kisebb vízijármüveket.

A híres Kon Tiki hajósai 1947-ben valóban láttak tengeri szörnyeket. Éjszaka, amint ott lebegtek a tintakék víz és a fekete égbolt között, őrséget álló társuk kiáltása ébresztette fel a tutaj hajósait. A mélyből derengő halvány fényben hatalmas állat körvonalait figyelhették meg. A szörny formája állandóan változott, egyszer kettévált, majd három rész különült el; ezek egymástól függetlenül mozogtak.

Az óriásrája úszói valóságos szárnyak. Sok tonnás súlya ellenére képes olyan sebességgel úszni, hogy magasan a víz fölé emelkedhet, mintha valóban repülne.

Ezek után ismét elővehetjük Hans Egede tengeri kígyójának képét. Ha gondosan megvizsgáljuk a rajzot, kiderül, hogy Egede nem is túlzott sokat. I- gaz, kígyónak nézte a tízkarút, amelyet ijedtében nem vizsgálhatott meg tüzetesebben. 1734 júliusában pedig nem lévén fényképezőgép, nem örökíthetett meg az utókor számára.

Hans Hass, a híres osztrák békaember már fejlettebb technikai bázisra támaszkodhatott, a fényképezőgépen kívül film- kamerára is. Ő volt az első kutató, aki lencsevégre kapta a tenger valóságos szörnyeit: a 10-12 méter hosszú cetcápát és a 8 méteres, négyezer kilogramm súlyú ördögráját. Méreteit tekintve mindkettő tengeri szörnynek nevezhető, élettani leírásuk azonban megnyugtató.

A lomha cetcápa ártalmatlan plankton-evő. Az óceánok vizének apró, lebegő lényeivel táplálkozik, nagyobb állatot el sem tud nyelni. A förtelmes ördögrája sem táplálkozik emberhússal. Növényevő ez is: i- gaz, van egy veszedelmes tuTestük látható részét 9 méter hosszúra becsülték Thor Heyerdahl és társai. Órákig lebegtek a tutaj körül. Bálnák nem lehettek, mert nem emelkedtek fel a felszínig, hogy lélegezzenek. Valószínűleg óriás- ráják lehettek a titokzatos lények, amelyek pirkadatkor ismét eltűntek a tintaszínű mélyben.

Thor Heyerdahl leír egy másik óriást. Körülbelül ezt jegyzi fel: feje széles és lapos volt, mint a békáé. Szemei szűrösök. Állkapcsa is varangyéra emlékeztetett és másfél méteres szájának szögletéből rojtok csüngtek alá. Alighanem cetcápa volt ez is.

Ha végezetül a tudomány válaszát akarjuk hallani titokzatos tengeri szörnyekről, elégedjünk meg ennyivel: nagy mélységekben 4000 méteren túl már nem számíthatunk eddig ismeretlen élőlények felbukkanására. A búvárgömbök utasai eddig nem figyeltek meg két méteresnél nagyobb tengeri állatokat.

Az óriásrája, a cetcápa és a hatalmas polip — ártalmatlanok.

Hans Egede íengeri kígyójának képei