Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-12 / 33. szám
I 10 úi ifjúság Maropust: Di Stefano A tizenhatesztendős di Stefáno első mozdulatait a labdarúgás világában Argentina leggazdagabb és leghíresebb klubjának szurkold!, a River Plate nézői láthatták. A juniorok délelőtt játszották meccseiket, di Stefano tehát kigyönyörködhette magát délután a nagyok találkozóin. A kamasz di Stefáno ezenkívül még az Inepediente stadionjára is eljárt. Megbüvöl- te egy indián középcsatár játéka. A River Plate juniorjainak egyik délelőtti meccsén feltűnt a szőke fiú játéka. „Kíméld magad, mert délután a tartalékProfi vagyok. A futballpálya pontosan azt jelenti számomra, amit a szobrásznak a műterem, vagy a lakatosnak a szerszám. Amikor a gyepre indulok, összpontosítanom kell, hiszen kötelességemet teljesítem, ezért fizetnek, s ezért járnak ki a szurkolók. Én minden erőmmel arra törekszem, hogy ne okozzak nekik csalódást. ALFREDO DI STEFANO csapatban szerepelsz, a nagyok között“ — mondta a klubelnök. A tartalékcsapat biztosította a nagycsapat meccsei előtt az előmérkőzéseket. Di Stefáno bemutatkozása ragyogóan sikerült, azt Ígérték neki, hogy rövidesen a ligások csatársorában is kipróbálják. Nehéz helyzet előtt állt. A River Plate négy év óta ugyanabban a felállításban játszott, a csatársor tagjai bekötött szemmel is megtalálták egymást labdáikkal. Di Stefáno a jobbszélen mutatkozott be, de az összeszokott zenekar fals hangokat adott ki. mihelyst ő a pályára lépett. Nem szerepelt iól. elvesztette reményét bentmaradni a csapatban. Kölcsönadták a Huracan nevű klubnak, onnan rutinosan tért vissza de még mindig a tartalékok kenyerét ette. Később Sao Paulóba utazott a River Plate, egy tornára. A döntő mérkőzésen, a brazil Corinthias ellenében, döntetlenre állt a találkozó húsz perccel a végső sípszó előtt. A River Plate mindenáron győzni akart. Cesarini, az olasz származású edző odaszólt di Stefáno-nak: „Öltözz!“ A fiú megérezte a nagv alkalom lehetőségét. Ügy futott ki a gyepre, mint fiatal bikák az arénába, Játékostársai tudták, hogy pihent, ezért őt keresték labdáikkal, s egy jő átadás után máris zörgött a brazilok hálója. A meccs sorsa eldőlt. Cesarini. az edző bei- gazoltnak látta feltevését: a River Plate csatársorába új, fiatal csatár kell. Kihagyta a huszonhétéves Pedernerát. a szurkolók kedvencét, (maidnem leváltották ezért a tettéért), s az eredmények igazolták. Az argentin bajnokság megnyerése után örömmel konstatálta, hogy a kilencven lőtt gól közül di Stefáno egymaga huszonhetet lőtt. „Szőke nyíl“-nak nevezték a szurkolók, mert villámgyors volt, s többnyire a célba talált. A liga újdonsült gólkirálya előtt megnyíltak a válogatott csapat házatájának kapui. A következő idényben is bajnok- aspiráns volt a River Plate de a bajnoki címet mégsem nyerte el: sztrájkhullám vonult végig Argentínán, a nemzeti bajnokságot is félbe kellett szakítani. Az argentin labdarúgásban is megváltoztak a körülmények. A profizmust üldözni kezdték, a profikat szétkapkodták a világ minden tájáról érkező ügynökök. Di Stefánőt Kolumbiába vitték. A Millionáris Bogota játékosaként mesés összegeket keresett. A kolumbiaiak merész, mondhatni kalóz politikát folytattak, de a FIFA sem tudta megfékezni őket, s világhírű játékosokkal teletűzdelt együtteseik mérkőzéseire özönlött a közönség. A kolumbiaiak azonban egy dologról megfeledkeztek: nem vásároltak edzőket. így aztán a csapat veterán játékosai látták el az edzői tiszteket Di Stefáno csapatának szinte nem volt edzője. „Gyönyörű idők voltak ezek. Úgy mentünk ki a pályára, hogy nem kaptunk taktikai utasításokat, mindegy volt, győzünk-e vagy sem, a lényeg arra irányult, hogy a közönségnek minél jobb szórakozást szerezzünk, s erre minden teltételünk adva volt, hiszen technikás labdarúgókban nem szenvedtünk hiányt“ — emlékszik vissza kolumbiai éveire a kiváló csatár. Ezek az idők komoly eseményei di Stefáno labdarúgó-pályafutásának. Itt döbbent rá arra, hogy gyenge a fejjátéka, hogy gyenge a ballába és nincs érzéke az irányításhoz. Sorra küszöbölte ki hibáit, mert tudta, hogy a középcsatár lassan kiöregedik, s akkor neki kell majd pótolnia. Már nemcsak a gyorsaságából élt. irányított és fejeseit is. Csapata ismét bainok lett. a közönség mindig megtöltötte a lelátókat. Di Stefáno mégis Argentínába készült vissza. Már csomagolt, amikor Spanyolország hívta telefonhoz. Két mesés ajánlatot kapott a Reáltól és a Barcelonától. Di Stefáno nem hagvta abba a csomagolást. De Spanyolországba váltott repülőjegyet. És itt veszi kezdetét labdarúgó pályafutásának harmadik, leafénvesebb korszaka. Fél esztendeio marakodtak rajta a bar- celónai és madridi ügynökök. Végülis megállapították, hogy bűn lenne egy ilyen .játékost állni hagyni, mert nem tudnak megegyezni, hová kerüljön. Játsszon két évet az egyik, két évet a másik klubban. Igen ám, de hol kezdje? És ismét kezdődtek a végnélküli viták. Végülis a Barcelona engedett, és elkövetkezett di Stefáno bemutatkozásának napja. A Real francia csapatot fogadott. És vereséget szenvedett. Az annyira várt di Stefáno pedig csúnyán leégett. Nem is csoda! Egy félévig állt, hat kiló fölösleg volt rajta, s a játékán meglátszott, hogy elszokott a nagy meccsek légkörétől. A Barcelona vezetői széttárták karjaikat: hát ekkörül a fiú körül volt ez a sok hűhó? A vezetők éppen akkor vásárolták meg a világvándor Kubaiét, s azzal a javaslattal álltak a Real illetékesei elé, hogy fizessék meg a River Plate-nak általuk kifizetett százezer dollár lelépési díjat, és övék végérvényesen a csatár. így történt,-És ettől a pillanattól kezdve szinte minden percét a pályán töltötte di Stefáno. Edzett, edzett, edzett. Két melegítőben és két vastag szvetterben rótta a köröket, s rövidesén leadta fölösleges kilóit. Három héten belül ismét a rendes testsúlyával dicsekedhetett, s éppen kezdődött a liga. A Barcelona ellen lépett először pályára a Real színeiben. A pályán, két hatalmas kilencessel a hátán, két nagynevű középcsatár mozgott, két új fiú: di Stefáno és Kubala. Ki vásárolt jól, és ki vásárolt be? A válasz nemsokára megérkezett. A Real 5:0-ra nyert, és di Stefáno négy dugót lőtt. Barnabeu, a Real mindenese fejében ekkor fogant meg a gondolat: világhírű csapatot kovácsolni a Reálból, és mindezt a zseniális di Stefánora építve. Rövidesen újabb szerzeményekkel gyarapította csapatát. Gentot is di Stefáno játékstílusához illőnek találta, beszerezte Rialt, a jobbösszekötő posztjára, és aztán jöttek sorban a többiek, Santamaria. Ko- pa. Puskás, Didi, Simonsson, Del Sol. A Real húsz év szünet' után ismét spanyol bajnokságot nyert; és hány ízben vesztett azóta? Csakhogy nem ment minden olyan simán, mint ahogy az e sorokból kitűnne. A bécsi Rapiddal szemben például éppen- csakhogy sikerült kiharcolniok a továbbjutást a BEK-ben 1956-ban. Az első találkozón négy-kettőre nyertek, a másodikon már 3:0 arányban vesztettek Becsben. A félidőben szomorúan ballagtak a spanyolok; a kapus Alonsonak ráadásul eltört az egyik kezeu.jja. A csapatot Barnabeu várta az öltözőben. Becsukózkodott velük tizenöt percre. Kiabált? ígérgetett? Könyörgött? Senki sem tudja, de tény, hogy a Real feltámadt, di Stefáno hatalmas kapásgólt lőtt és a harmadik találkozón már kiharcolta simán a továbbjutást. Di Stefáno mindig magával rántotta a többieket, irányított, sorsdöntő gólokat lőtt, mérkőzéseket nyert meg. Minden Spanyolországban töltött percével népszerűbbé vált, e- qész legendákat meséltek róla. Például ilyesmiket: Franco, a hírhedt diktátor, egy népünnepélyen jó akart lenni egy fiúhoz, ezzel is bizonyítva humanizmusát, és megkérdezte tőle, mi lenne a kívánsága? Legyen szíves uram, adjon nekem két autogramot, mondta a fiú. Minek az neked, csodálkozott el az államfő. Csak azért, szenyor, mert két Franeoért kapok egy di Stefánot! Népszerűségét kihasználták a filmesek is. A „Foci és én“ főszerepét ő maga játszotta el olyan érdekesen és jól, hogy újabb főszerepet kínáltak neki. Itt ismét egy középcsatárt alakít, akit egv döntőfontosságú meccs előtt elrabolnak az ellenfél ügynökei. Ha a nagy csatár néhány évvel később forgatja ezt a filmet, nem is kellett volna játszania, ugyanis öt évvel később megtörtént vele, Caracasban ez az eset. A meccs előtti nap reggelén kopogtak a híres labdarúgó szállodájának ajtaján, s a kinyílló ajtóban négy állig felfegyverzett rendőrt pillantott meg a csatár. „Maga di Stefáno spanyol labdarúgó.“ „Igen.“ „Akkor öltözzön azonnal, mert egy csempészési ügyben ki kell önt hallgatnunk.“ A szálló előtt hatalmas fekete gépkocsi áll. A labdarúgónak bekötik a szemeit, s mikor protestálni próbál, megfenyegetik. Rövidesen megállnak, egy újabb autóba szállnak, és egy korszerűen herendezett villában veszik le a labdarúgó szeméről a szalagot. A lapok két óra elteltével külön kiadásban informálják az olvasókat az eseményről, amely szerint terrorszervezet tartja markaiban a labdarúgás nagy csillagát, akinek veszélyben foroq az élete és nyomtalanul eltűnt. Di Stefáno eközben dominózik elrablóival, s a rádión át hallgatja a Real meccsének részleteit. Negyvennyolc óra elteltével ismét szabad a középcsatár. Az akció elérte célját: a világ tudomást szerzett róla, hogv Venezuelában létezik egy illegális felszabadító mozgalom. Néhánv hónappal azelőtt egy katonai attasét vittek így el a mozgalom tagjai. De ennek nem támadt visszhangja. Ki ismeri egy tisztecske nevét? És ki nem ismeri a di Stefánóét? Eszembe jutott, sokszor már, hogy mi itt Csehszlovákiában balszerencsések vagyunk, hiszen szinte egyszer sem láthattuk di Stefánot itt. legnagyobb dicsősége idején. Ügy — a- hogy ismertük a többieket, de ezt a világhírű labdarúgót a- lig, pedig kétszer is elnyerte az Aranylabdát. A nyugati lapokban persze naponta közölték a fényképeit. Eleinte túlzottnak találtam az újságírók szuperlativuszait, de amikor magam is láttam, lélekben bocsánatot kértem az újságíróktól oktalan gyanúsítgatásomért. A Real — Eintracht Frankfurt mérkőzésen belémfagyott a szó, szédületes játékát látván. Nemcsak a góljai imponáltak. A játéka elsősorban. Minden energiáját a csapat érdekében fogyasztotta. Felejthetetlen egyéniség volt. Ekkor értettem meg, miért nem szerepelt a Reálban Didi, aki a brazilok legnagyobb irányítója volt. Éppen azért. Két dudás nem fér meg a csárdában, valakinek távozni kellett. Didi ment, mert di Stefánoval kezdődött a világ egyik legjobb klubcsapatának igazi korszaka, s ezt a spanyol csapat e- gyik vezetője és szurkolója sem felejti #1 neki soha. í. b. gy. 17,86-os remények (áognár Judit Mexikó előtt) Jutka, ez a szörnyű hőség nem csábít lazsálásra, nem szoktál kihagyni egy-egy edzést a sok közül? — Ez az idő nagyon jó a kontrollra: a versenyző kipróbálhatja akaraterejét, szívósságát. Erőt tud-e venni magán, tud-e alku nélkül végigmenni az úton, amit választott magának? Egy hosszú felkészülési tervet nem boríthat fel sem hideg, sem kánikula. Olimpiára készülök. Hányadikra? — A harmadikra. (Árnyék suhan át arcán) Az olimpiákról, sajnos, keserű emlékeim vannak. (Róma előtt benn volt a csapatban, de pár héttel az indulás előtt eltört a bokája. Jutka begipszelt lábbal is edzett, kétségbeesett erőfeszítéseket tett azért, hogy formában maradjon. Aztán levették a gipszet és ígéretet kapott: ha az utolsó versenyen legalább tizenöt métert dob. mehet az olimpiára. 14.95-öt dobott és maradt. — Tokióra már úgy készültem, mint egy megszállott. Naponta kétszer edzettem, egv hónap alatt száz tonnát emeltem. S emellett reggelenként még futottam is. Az edzőm, Söjtör József edzéseit mindig megtoldottam egy negyedórával. E- rős dohányos voltam, leszoktam a dohányzásról. Semmit sem akartam kockáztatni a siker érdekében. Akkor már a tíz között voltam az örökranglistán. Tokióban aztán valami megmagyarázhatatlan dolog történt Jutkával. Napról- napra romlottak az edzése- redménvei, s lassan úrrá lett rajta a pánik. Mire elkezdődött a verseny, idegileg és egészségileg meggyengültén állt a körbe. Ti- zenegvedik lett és átsírt két napot. Hazatérve aztán az edzőjével hosszan és alaposan elemezték a történteket. ennek alapján dolgozták ki felkészülési tervüket. Az 1966-os budapesti EB ismét nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna. Az év eleién férjhezment, az EB előtt megsérült. Szinte a kórházból ment a dobókörbe. — Szerencsére, mire az én hitem elfogyott, ott volt mellettem a férjem, aki szintén válogatott sportoló. Ö bátorított, hitt bennem helyettem is. Átérezte lelkiállapotomat:, éveken át dolgozni, reménykedni, s aztán mindig azokon a versenyeken elcsúszni, amelyeken szerepelni a legnagyobb dicsőség... 1966-ban már az olimpiára gondolt, amikor ősszel elkezdte a fizikai edzéseket. 1967 májusáig nem csökkenő tempóban végezte a fizikai munkát, rengeteg technikai gyakorlattal fűszerezve. Július végén, az angol-magyaron átlépte a bűvös 17-méteres határt. Az eredmény erősítette benne a reményt, talán kijuthat az előolimpiára. Itthon maradt, de október tizenegyedikén, az előolimpia időpontjában itthon 17,08-at dobott súly- lval és 55,76-ot diszkosz- szal. — Ha fájt is kicsit a szivem, hogv nem lehettem ott Mexikóban, örültem, hogy sikerült az időzítés, ahogy edzőmmel elterveztük. Persze, az optimizmusommal mindig bajok voltak. Férjemmel például alaposan összevesztünk azon, hogy kijelentette: 1968-ban nem fogok 17 méteren alul dobni. Mondtam neki, hogy ne mondjon ilyen őrültségeket. Ami még az 1967hez tartozik: több változás történt az edzésmunkámban. Azelőtt csak négykilós súllyal dobáltam, akkor elkezdtem az öt-hat-hétkilós súllyal a do- bálást, mindegyikkel misképpen. Érdekesebbé, változatosabbá vált a munka, s idegileg is kevésbé fárasztott. Erősödtem, A verseny- súlvom hetvenről nyolcvanra emelkedett. A féri jóslata lényegében bevált. Májusban tizenhét és féllel kezdte az évet, de június eleién már 17,08-at dobott. Aztán jött a Nép- szava-Kupa és a világraszóló 17,86, s diszkosszal 56,38. Jutka 29 éves és a Testnevelési Főiskola levelező tagozatának negyedéves hallgatója. Azt mondja, többen megkérdezték már tőle, mikor akarja abbahagyni? — Miért hagyjam abba addig, amíg színesnek, érdekesnek találom az edzéseket, s amíg képesnek tartom magam jó eredmény elérésére? Nem félsz Mexikótól? — Annyi nagy versenyző mondta már el, hogy egy iól felkészült sportolónak nincs mitől félnie, hogy én elhiszem. Szeretnék diszkoszban is indulni, hogy ott levezessem az izgalmamat megszokjam a légkört. A diszkosz számomra játék, sem idegileg, sem fizikailag nem jelentene megterhelést... — És mit vársz a súly- lökéstól? Egyetlen mozdulattal válaszol. de ebben a mozdulatban benne van tiz év reménye. KS-BT.
