Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-12 / 33. szám
Dicsekszik a playboy: Hiúságból sorozatos bűntényeket vallott be a tetten ért betörő — a gyilkosságot viszont a rendőrség derítette ki. $ új ifjúság __________ Richard Züsli, a playboy-betörő, szőke parókában a mulatók állandó vendége. „Én vagyok a svájci gengszterkirály" Lisa Grob kijött a fürdőszobából és amint belépett a hálószobába, felsikoltott: a szobában egy idegen férfit vett észre. A férfi egy pofonnal elhallgattatta a kiáltozó asz- szonvt, majd kiugrott' az ablakon és az odatámasztott létra segítségével elmenekült. De húsz perc múlva visszatéri: Grobék hálószobájában felejtette a tárcáját. Ez nagy hiba volt. Mert az asszony kiáltozásától felébredt' szomszédok elfogták és átadták őt a városka — a svájci Olten — rendőrségének. A rendőrségen azt hitték, valami kis tolvajt' csíptek el — és aszerint is kezelték őt. Ez sértette a fogoly önérzetét. S hogy megmutassa, hogy ő nem egy kis hal, hanem valóságos cápa, dicsekedve kijelentette az ámuló rendőröknek, vegyék tudomásul, hogy Svájc gengszterkirálya áll előttük. Szavainak bizonyítására, „csak úgy kapásból“, elmondott néhány rablást, amit az utóbbi időkben hajtott végre. A rendőrség, bár kételkedett az elmondottakban, kötelességét teljesítve, kivizsgálta az ügyet' — és rájött, hogy minden, a legkisebb részletekig igaz. Bebizonyosodott, hogy az elfogott Richard Züsli valóban szupergengszter. © 1965 augusztus 27-én betört a luzerni Nielsen céghez, ahol 93 000 svájci frankot zsákmányolt (1 svájci frank kb. 9 Kcs.) ® 1966 november 8-án kifosztotta az emmeni postahivatalt, ahonnan 28 000 svájci frankot vitt el;. @ 1967 január 24-én 32 000 svájci frankot lopott ki egy vonat postakocsijából? © 1967 július 17-én ismét postahivatal került sorra, ezúttal Luzernben. A zsákmány: 60 000 svájci frank. Richard Züsli huszonhat éves, jó családból származik, tanult, intelligens ember. Hogy miért tért le a becsületes útról? Mert nem akart dolgozni és a playboyok fényűző, gondtalan életére vágyott. Szívesen látott vendége volt a bároknak, persze hamis néven és parókával, úgyhogy teljesen felismerhetetlen volt. Amikor Richard Züsli hiúságból eldicábkedett a rendőrségen viselt dolgairól, egy kicsit lebecsülte a hivatalnokok fantáziáját. Ezek gyanút fogtak, hogy a plavboy-rablő lelkiismeretét’ valószínűleg gyilkosság is terheli. Nem tévedtek. Mert: visszaemlékeztek, hogy a Nielsen-cég kirablása u- tán feltűnően pazarló életmódot folytatott a huszonkétéves Marlis Ambühl, a cég egyik ragyogóan szép alkalmazottja, aki azután egy év múlva, nyomtalanul eltűnt. A rendőrség rájött, hogy a csinos Marlis adta Züslinek a tippet, a- miért készpénzt kapott a zsákmányból, de miután többet akart, zsarolni kezdte Züslit, aki, hogy szabaduljon tőle, eltette láb alól. A rendőrség sejti azt is, hogy Züsli a lány holttestét egy zsákba dugta, kövekkel megrakta, hogy nehezebb legyen és valameíyik svájci tóba dobta. Züsli öreg, .özvegy anyja így magyarázza fia gaztettét: „Mindig Németországból behozott pornográf könyveket vásárolt. Ezek rontották el őt“ Az anya érvelése ugyan nem nagyon valószínű, mert a- mit Züsli a könyvekben láthatott, még a rablások elkövetése előtt természetben élvezhette1 évek óta egy sztriptíztáncosnő a felesége (A Quick nyomán) Züsli fekete parókában. (VADNYUGATI TÖRTÉNET) BRODERICK GRAND: 7. LESZÁMOLÁS »••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••I ZAVAROS VASÁRNAP REGGEL Helen Tucker az utóbbi huszonnégy órában egy szemernyit sem aludt. Naphosszat férje holmiját rakosgatta cmé férje holmiját rakosgatja és csendben sír felette. Késő este volt már, amikor kinyílt a seriff irodájának aj- taia és megjelent Lary, a helyettes. — Mrs. Tucker, tudom, hogy nem szívesen beszél velem, főleg azért, mert férjéről nem sikerült semmit megtudnom, de higgye el, egyetlen kívánságom. hogv segítsek önön, hisz ígv magamon is segítek... Az asszony ellenségesen nézett a jövevényre: —Csak ki vele! Ne kerülgesse itt nekem a dolgot, csak raita! Nem vagyok én emberevő. Csupán az alkalmatlan emberek idegesítenek. De ezt mellőzzük... No. halljam!, — e- gyenesedett fel a szikár, hatvan év körüli asszonyság. — Mrs. Tucker, az imént né- qyan hátbatámadtak. s közben eqv ismeretlen ember mentette meg az életemet, aki nyomban azt ajánlotta, hogy minél előbb mondjak le seriffhelyettesi hivatásomról... Az asszony sokáig hallgatott. — Azért jött, hogy siránkozzon? Vagy azért, hogy megmentsem? Hogy megessen a szívem egy trotli, haszontalan helyettesen? Tanácsot kér? — Asszonyom... nem tanácsért jöttem... Ott a kocsmában hallottam, hogy... — Mit hallott? Azt, hogy talán önt akarják megtenni eltűnt férjem helyébe seriffnek? — Mrs. Helen, az érdekel, hogy Mr. Tucker elégedetlen volt-e itteni helyével? Gondolom: a szolgálattal? A szikár asszony most lenézően elmosolyodott: — Mondja Lary, mit gondol maga? Azt hiszi, hogy Bracket- ville a világ közepe? Minden ember, minden valamirevaló ember fölfelé törekszik. — Asszonyom, az érdekel, vajon Mr. Tucker beszélt-e arról, hogy lemond serif fi tisztségéről? Az asszony most mint egy sebzett anyaoroszlán felugrott és előredőlt, nyakán kidagadtak az erek a dühtől: — Mit? Mit beszél itt nekem? Hogy lemond? Ő. Jim Tucker? Hogy lemond az én férjem? Nem, ilyesmit ne mondjon nekem senki róla, mért ez a legaljasabb sértés. Jim Tucker életében sohasem ismert visszavonulást semmi e- lől, akármi legyen az, érti? ßs ön kedves Lary Black, amióta itt van nálunk, csak tanulhatott tőle. Csak példát vehetett róla. — Kénytelen vagyok önt háborgatni. Mrs. Helen... — Senki sem hatalmazta fel, hogv engem személynevemen szólítson! — Igen... szóval Mrs. Tucker, kénytelen vagyok önt kiábrándítani férje határozottságát illetően. Az imént vettem tudomást róla. hogv számtalan sürgönyt küldött Kansas Ci- tybe. sőt még Dallasba is, hogy minél előbb mentsék fel esküje alól. Tisztelt Mrs. Tucker, azért. jöttem, hogy erről elbeszélgessünk.... — Ez szemenszedett hazugság én nem tűröm, hogy a tériemről épp ezekben a nehéz percekben bárki is így beszéljen Hal!ia-e, fiatalember! Ha a férjem kérte volna felmentését, valószínű, meg is kapta volna. mert. akkor annak nvomós oka lett volna... — Mrs. Tucker, a felmentést nem kapta meg. mert nem is kaphatta... Hisz a sürgönyöket Samv sohasem továbbította. valami baráti érzelgősségből kifolyólag. Az asszonyban egyszerre összeomlott a hideg büszkeség és lerogyott az ágyra, ahol egy nappal előbb még férje feküdt. Itt látta utoljára. — Ez lehetetlen! — suttogta maga elé többször. — ßn is azt mondtam, de Samvnak kénytelen voltam elhinni... Azért jöttem. Mrs. Tucker, hogv az ön segítségével esetleg felfedjem nemcsak azt. hogy Mr. Tucker miért akart lemondani, hanem azt is. hol lehetne őt most megtalálni. Az asszony erőtlenül intett, hogy most képtelen erről beszélni. Larv bólintott, tudta, érezte, mit ielent az, amit az imént mondott a seriffről. Egy ideig még állt az ágy előtt, aztán visszaballagott az irodába, és leült a seriff székébe. Kinn gyönyörű szép holdvilágos éjszaka volt s a hold az irodát is megvilágította. Az irodát is, meg a börtön vasrácsait is... Larv nem gyújtott világot. Lábait fölrakta az asztalra és nehéz gondolatokkal évelődve elszunnyadt. Előbb csak elszunnyadt, de később el is aludt. Azt mesélték róla, hogv álmában is o- lyan, mint a nyúl, nem alszik mélyen. ßs mégsem ébredt fel, amikor éjszakának idején kinyílt az aitó és egy árny lopózott be rajta. Ő sem hallotta, de Mrs. Helen sem ébredt fel á- julásáből határos álmából, a- nnikor az árnyék megállt az ágv mellett, gondosan betakarta, és mint ahogy jött, o- lyan hangtalanul el is távozott. Larv lódobogásra ébredt. Már reggeledett. Mégdörzsölte szemét és odalépett az ablakhoz, Bunnyt látta a kocsma felé vágtatni. S ez szöget ütött a fejébe. Az este sem volt a kocsmában, ahogy emlékszik, mintha valaki azt említette volna, hogy a Boolra ment. Deerecknek vitt valami üzenetet. Az rendben is volna, de hol kóborolt ilyen hosszú ideig? Visszalépett az asztalhoz, s meglepődve látta, hogy ott egy papírlap hever, melyen a következő szöveget olvashatta: Ma este tízkor Dogan raktárának tetején a helyed. Irány délkelet. Égesd el! Larv roppant meglepődött és tízszer is elolvasta a szöveget, aztán csizmája szárán meggyújtott egy gyufaszálat és lassan elégette a sárgás papírlapot. Egy árva szót sem értett belőle. Ki és miért parancsolja neki, hogy este tízkor mint egy majom, a háztetőre másszon? É>s mit jelent ez az „irány délkelet“? Üav határozott, hogv Bun- nyval fog legelőször tárgyalni, a gyereket ki kell alaposan kérdezni, mert valami történhetett az éjjel vele. Lemosakodott, aztán elindult a Fool Saloon felé. Amikor odaért, a polgárok eqv csoportja álldogált a kocsma előtt és valószínű az esti eseményeket tárgyalták, mert Lary megjelenése félbeszakította a beszélgetést. ßpp be akart nyitni az ajtón. amikor két hölgy lépett az utcára. Larv hallotta, hogy Deereck sógornőié jött a lányával s most már azt is tudta. kivel áll szemben. — Jó reggelt Mrs. Cowers és Miss Linda! ön Lary Black vagyok, a seriff helyettese, ha valamiben segítségükre lehetek, forduljanak hozz.ám a legna- qvobb bizalommal. A két hölgy mosolyogva fo- aadta a legény köszönését, és elsőnek Mrs. Cowers válaszolt: — Egyelőre igazán nincs szükségünk a segítségére, de ki tudia? Lehet, hogy akad még alkalom rá... Végtelenül ö- riilünk, hogv megismertük. Ml valami kocsit szeretnénk bérelni. hogv kisétáljunk a Boolra. Több mint húsz éve nem iártam itt, higgye el. nagyon megváltozott Bracketville azóta. Az emberek Is egészen mások. Larv kissé elmosolyodott: — Mrs. Cowers, nem találja különösnek, hogy Deereck nem küldött be legalább egy határt önökért? Talán nem kapta meg az üzenetet... A két nő zavartan nézett maga elé. Valószínű, túl foglaltak... Tudja, hogy van egy ilyen nagy gazdaságon... No, de nem baj. Bunny, ez a kedves fiú. azt ígérte, hogy pár perc múlva szerez valami fogatot és kikocsiztat bennünket, mert u- gyebár, ilyen hosszú és kimerítő utat megtenni nem kis dolog, és most, amikor itt vagyunk, a céltól mindössze négv-öt mérföldre, ez nem jelenthet akadályt. Larv kissé bosszús volt, mert Bunnv újból kisiklott keze közül, s ezért megkérdezte: — &s meddig tartózkodnak kinn a Boolon? — Azt hiszem, fél óránál tovább ne mtart... Csupán e- gész rövid közölnivalóm van a kedves sógorommal, utána visszatérünk a városba. Nagy robajjal előgördült egy fogat és fentről, a bakról, Bunnv mosolygott szélesen. — Amint ígértem: itt vagyok! . Larv fölsegítette a két hölgyet a kocsira, mert Bunny nem hagyhatta a gyeplőt egy percre sem, oly zabosak voltak a lovak. Akkor végigporolt a kocsi az utcán és felette, mint két különös virág, kinyílt két tarka napernyő. Larv vagy ötször is elsétált a Doqan-féle raktár előtt, és mintha az izzó eget nézné, aGyurák Éva rajza laposan megvizsgálta a tetőt, Sehoqyan sem értette, mi a fene dolqa lesz ott neki az éjjel? Az Ms lehet, hogy tőrbe a- kariák csalni. Mindenesetre nagyon, de nagyon elővigyázatosnak kell lennie. Kisétált a temető irányába. Wytkins és még két-három korhelv épp most fejezte be az árokparton a négy holttest elhantolását. — Hé, Mr. Lary! Ide fejfa is kellene! — kiáltott oda neki az asztalos. — Hát igen. csakhogy az mire való. ha úgysem tudjátok a nevüket — szólt vissza nevetve Lary. — Meg hát, ne nekem mondd ezt, hanem annak, aki fölbérelt benneteket, hogy eltemessétek őket. — Ä. akkor abból semmi sem lesz, a vén zsugori Mc’Conley nem ad erre egy korty italt’ sem. ezeket is csak azért te- mettette el. hogy né rontsák az üzletet... Larv nagyot nevetett és visz- szafordult a város felé. Alig volt délelőtt kilenc óra, és már oly kegyetlenül tüzelt a nap. hogy az utcán csak az maradt, akinek halaszthatatlan intéznivalója volt. Larv megállt egy ház élőit. Dogan szép kerti háza volt ez, alig száz yardnylra O’Brlx bankjától. Eqv ideig állt a kapu élőit, aztán belépett. A kopogtatásra lassan, félénken, alig pár ujjnyira kinyílt a bejárati ajtó. — Mr. Dogannal szeretnék beszélni. A kis, kisírt szemű tömzsi asszony néhány pillanatig tétovázott', aztán kitárta az ajtót a jövevény előtt'. Dogan a hallban ült és valami iratokat rendezgetett. Larv köszöntését dörmögvé fo- qadta. — Mr. Dogan! Feltételezem, hogy nagyobb bizalommal van irántunk, főleg irántam. Régebben minden apróságot az orrunk alá dörzsölt, most 1 fiának sajnálatos esetét mástól kell meghallanom. — Ha ott lett volna, ahol i- lvenkor a helye van, akkor nem lenne alkalma most ezt a kérdést épp itt nálam, a házamban feszeqeíni. — Mr. Dogan, azt hiszem, hogy.valami félreértésről lehet szó. ßn tegnapelőtt este a feladatomat teljesítettem, hogy az ön fia hol és merre hős- ködik, nem tartozik az én hatáskörömbe. — Igen? Akkor mi tartozik' az ön hatáskörébe? Larv látta, érezte, hogv éri a párbeszédet teljesen értelmetlenség tovább folytatni és inkább áttért' egy másik témára: — Azért jöttem, mindenekelőtt. hogy kedves fia egész- sági állapota felól érdeklődjek. — Doktor Lowel azt mondja. a gverek fel fog épülni. Ennvi az egész! — Mondja, kedves Dogan úr, Jimmv Tuckerrel jó barátságban volt? Nem tudna nekem arról beszélni, miért akart innen mindenáron elmenni? — Elmenni? — ugrott fef Dogan. — ö elmenni? Ne nevettessen! Jimmv Tucker sohasem akart innen elmenni. E- oész életét nyugalomban élte le itt sohasem volt... — Dogan erélyes hangja most elcsuklott. Mintha valami derengeni kezdett volna emlékezetében. — Nos? Mi nem volt soha? — kérdezte Larv közismert közvetlenségével. Doqan nagyot nyelt, aztán tettetett biztonsággal folytatta: — Itt sohasem volt semmilyen törvénytelenség. Itt sohasem történt semmi kivételes... Ha csak az utóbbi két napot nem mellőzzük ebből az általánosításból. — ön ebben biztos, úgy«, Mr. Dogan? — Kérem, kíméljen meg az ön kedves kérdezősködésétöl. és távozzon minél előbb a házamból ! — A gyerekkel szeretnék beszélni. — Az kizárt dolog. — Közös érdekről van sző, uram! — Doktor Lowel megtiltotta, hogv beszéljen... Larv megbiccentette kalapiát és távozott’. Alig lépett ki az utcára, három veszetten vágtató lovas közeledett féléié. Eqv pillanatig tehetetlenül nézeti farkasszemet velük, aztán vlsszaug- rott Doganék kertjébe, maid az ajtóhoz futott, de be volt zárva. A lövések zápora zúdult rá, szerencsére néhánv horzsolással megúszta ezt a támadást, de_ sietnie kellett, hogy valami menedéket biztosítson, ha netán visszafordulnának. De nem fordultak vissza Következik: Rankráblás mise közben Marjis ámbühl, aki életével fizetett azért, mert Züslit zsarolta.
