Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-12 / 33. szám

Ki küldött «aBHiM munkatársunk Zac ód trzóíbet tudósítása ■■■S zófiából — Dobrl déri. Polsko? Rumania? Nyet? Oh! Cesko! Kak U vás? Az ilyen konverzáció után követ­kezik részemről egy teljesen nyu­godt idegállapotot követelő ma­gyarázat. Végre megértjük egy­mást, jő egészséget kívánva Dub- éeknak válunk el egymástól. Az éjszaka azonban csodákat művel. Reggel újra kezdhetem a „ministrálást“, mert akinek teg­nap megmagyaráztam az Észak- Csehorszégban talált „lőszerraktár“ mivoltát és aki félnapos — termé­szetesen konyakokkal illusztrált — agitáció után elfogadta, hogy Cseh­szlovákiában valóban nincs ellen- forradalom, reggel ismét azt vall­ja, amit a Rabocsejo gyelóban olvas. Persze, a Moldaván még rengeteg víz lefolyik, amíg sike­rül eloszlatnunk Csehszlovákia kö­rüli zavaros és ködös feltevése­ket. Ilyenek a bolgárok. Nehézkések, lassúk, szí csasz, szi csasz, min­denre van elég idő. Ezt a szi csasz politikát gyako­rolják a csehszlovák VIT delegá­cióval szemben annak megérkezé­se óta. Már a repülőtéren figyel­meztetett bennünket Robert Ha- renöár, a CSISZ SZKB elnöke, aki már nem egy Vtí-en résztvett, hogy eddig á bolgárok fogadtak bennünket'- a leghidegebben. Annak ellenére, hogy a cseh­szlovák delegáció az elsők között érkezett meg Szófiába, tehát még a „zűrzavar" előtt. Másnap, július 26-gn, tehát a fesztivál megnyitása előtt két nap­pal, értesültünk arról, hogy tu­ristáinkat nem engedték át a ju- goszláv-bolgár határon. A cseh­szlovák delegáció vezetősége levél­ben tiltakozott a fesztivál előké­szítő bizottságánál. MÉG EGY TILTAKOZÓ LEVELET küldött a . csehszlovák delegáció vezetősége a bolgár nemzetbizton­ság) szerveknek, a fesztivál elő­készítő bizottságának, állami biz­tosítónak és a csehszlovák nagy- követségnek. Ugyanis a fesztivál megnyitása előtt egy nappal is­meretlen tettesek szétrombolták és elhurcolták a csehszlovák kultűr- központ előtt, álló pódiumot, ame­lyet mindezen szervek beleegyezé­sével egy nappal azelőtt állítot­tak fel technikusaink. Hogy mi lesz tiltakozásunk to­vábbi sorsa? Már említettem, hogy a bolgároknak elég idejük van mindenre. . , Viszont, hogy mennyire peches a delegációnk, mutatja egy továb­bi hír is: Bolgár barátaink a CSKP KB vá­laszát az „ötösfogat“ levelére, va­lamint a CSISZ KB vezetőségének á CSKP KB plénumához intézett levelét CSEHSZLOVÁK REVIZIONISTÁK BUJTOGATÓ RÖPIRATÁINAK nézték. Ezeket a nyomtatványokat a CSISZ KB teherautója szállítot­ta Szófiába. A csehszlovák dele­gáció nagyon sok országból kapott meghívást baráti beszélgetésre. F- zeket ki kell- használnunk arra, hogy minél objektívabban informál­juk jelenlegi politikánkról lega­lább azokat, akikkel lehetőségünk lesz találkozni. Nem beszélve ar­ról. akikkel az általános po!'*ihal témák boncolgatásánál is szüksé­günk lehet a világnyelvekre lefor­dított nyomtatványokra. Igenám, de ezek a mai napig elkobzás alatt állnak. A bolgár ha­tár átlépése után a teherautó ve­zetőjéhez, René Lukeshez. két vámőr szegődött és minden továb­bi nélkül kényszeritették. hogy Szófiába hajtsón. Ez nem is leír volns baj. hiszen valójában oda i- gyekezett, viszont kellemetlen volt a két fegyveres utas. Még az sem volt akadály, hogy útközben elfo­gyott a kocsi benzinje. A két ,,po­tyautas" egyszerűen megállttól t egy arra haladó idegen kamiont és a sofőr máris teljesíthette kényszer-feladatát. Szófiában azután kirakták a „re­vizionista" nyomtatványokat és az üres kocsit isten Hírével elbocsá­tották. A ládák, amelyekben a nyom­tatványok voltak. kifogástalanok voltak a bolgár vámtörvények szem­pontjából. Magyarázat? A határátlépés ide­jében a vámhivatalnál nem voltak jelen megfelelő alkalmazottak, a- kik Ideológiailag ellenőrizték vol­na a behozott anyagot. MÉG VALAMI Grönlandon talán többet tudnak arról, mi történik most Csehszlo­vákiában, mint mi ízőfiáöan, a- hol csehszlovák napilapokat egy­általán nem árusítanak. Még Új Ifjúságot sem! Már három napja várjuk azt a küldeményt, amelyet Prágából repülöpostán küldtek a csehszlovák delegáció számára Szó­fiába. A csomag cenzurázatlan, szabad csehszlovák újságokat tar­talmaz. Hiábavaló fenyegetésünk, könyörgésünk. A bolgár repülőtár­saság alkalmazottai ismerik köte­lességeiket. Még a fesztivál megnyitása e- iőtt eleget tettünk a szovjet de­legáció meghívásának. A fesztivál első találkozója a csehszlovák és szovjet delegációk találkozója volt. Tagadhatatlan, hogy ettől az eseménytől minden újságíró szenzációt várt. Az első kérdés: Miért éppen ve­lünk az első? A második kérdés: Miért legma­gasabb színvonalon? Lehetetlen volt felbecsülni, mennyien vettek részt ezen a ta­lálkozón. A szovjet delegációnak 800, a csehszlováknak 510 tagja van. De még ennél is többen voltunk a Szovjetunió eléggé tá­gas klubközpontjában. Nem tu­dom, mi rontotta el a várt szen­zációt. A jó öreg harmonika-e, a- vagy a hires orosz temperamen­tum, amelyért Robert Harencár majdnem a fejével fizetett. CSIS7 funkcionáriusunk jóformán még nem is szállt ki az autóból és máris az orosz ismerősök, főleg lányok! tömege rohant feléje és egyáltalán nem túlzók, ha azt mon­dom. hogy azon este Szófiában ö kapta a legtöbb csókot. Ozbég népviseletbe öltözött lá­nyok vörös szekfűt és egy bájos mosolyt ajándékoztak minden ven­dégüknek. A szenzációk emberein egy egészen furcsa érzés lett úr­rá. Valentyina Tyereskova Lldicé- ről beszélt, pozsonyi és szlovákiai élményeiről, Leonov űrhajós FU- cíkot állította példaképül a szov­jet fiatalok elé. Tazselnyikovot, a Komszomol KB titkárát, jóbarát- ként köszöntöttük csaknem mind­nyájan. Ismerjük őt a pár hónap­pal ezelőtti nyitrai találkozóról. Akkor még nem volt olyan fe­szült a kapcsolat Csehszlovákia és Szovjetunió között. Ennek ellené­re szófiai találkozásunk néhány fokkal melegebb volt a nyitrainál. ,,A szovjet fiatalok szorosan a csehszlovák fiatalok mögött áll­nak a szocilaizmusért valő har­cukban." Köszönjük. Ha ilyen fó­rumon és ilyen légkörben jön majd létre az ágcsernői megegye­zés. akkor mindkét fél elégedett lesz. Habár néhány újságíró az e- gész találkozót kamuflázsként jel­lemezte, én azt hiszem, hogy drá­ga üzlet lenne megfizetni pár száz embernek az irántunk tanúsított barátságot. Drága és nehéz. Beszéltünk a FOLLOV ME TAGJAIVAL is. Nálunk ez az expedíció sajnos csak kis mértékben volt propagál­va. Annak ellenére, hogy nemzet­közi túrájuk sokban hozzájárult Csehszlovákia popularlzátásához és jelenlegi politikájának megmagya­rázásához. Az expedíció Franciaországból in­dult, majd az NSZK-n, NDK-n, Csehszlovákián, Lengyelországon Szovjetunión és Bulgárián keresz­tül érkezett meg Szófiába. Tagjai többnyire újságírók, ifjúsági rova­tok vezetői voltak. Az expedíció eredeti koncepciója szerint minden országban 2-3 fiatalnak kellett volna csatlakozni az expedicióhoz. Ezt sajnos nem sikerült megvalósí­tani. de a Follow me (Kövess) mégis szerencsésen megérkezett Szófiába. Az autóbusz, amellyel a néhán.yezer km-es utat megtet­ték, mindenütt az érdeklődés kö­zéppontjában állt. Hogyisne! Hiszen egy kerekeken gördülő komfortos szállodáról volt szó! Sokat töprengtem azon, hogyan ecseteljem olvasóinknak A FESZTIVÁL MEGNYITÓ NAP­JÁNAK hangulatát. Talán számokkal: 140 országból 21 ezer fiatal: Bulgária 4-5 ezer fiatalja tornamutatvá­nyokat és tömeges népi táncokat mutattak be a megnyitó záróak­tusaként, a Vaszi! Levszki-stadion lelátóján 80 ezer ember; Szófia csaknem egy millió lakosa, akik talán még egy államfőt sem fogad­tak olyan lelkesedéssel, mint a fesztivál vendégeit. A lelátón mellettem ülő, Kun István, magyar újságíró, nem győz­te hajtogatni: Szófia kitett ma­gáért. ez valami csodálatos! Én csak meghatványoznám az ő véle­ményét. Volt-e valami új, az eddigi fesz­tivál-megnyitóktól eltérő Szófiá­ban? Igen. A 3 ezer diákból álló élő háttér, a stadionban szétper­metezett rózsaillat, a száz és száz világító ejtöernyöcske és a renge­teg virág. A menetet kilenc fesztivál-város küldöttségei nyitották meg: Szó­fia, Prága, Budapest, Bukarest, Berlin, Varsó Moszkva, Bécs, Hel­sinki. Ábécé sorrendben a 140 ország küldöttsége vonult fel. Volt olyan delegáció, amelynek csak 1-2 tagja volt, de például a német küldött­ség felvonulásakor az volt a be­nyomásom, hogy minden német el­jött Szófiába. Ilyen népes dele­gáció képviselte még a francia, szovjet, valamint a csehszlovák fiatalokat, és diákokat. A csehszlovák delegáció élén dr. Zbynék Vokrouhlicky és Robert Harencár. a küldöttség vezetői ha­ladtak. Mögöttük fiúk és lányok „Ja ljubju Dubőek“ feliratú táb­lákkal és eyy-egy Dubcek — üvo- boda képpel meneteltek. A lányok világoskék kiskosztümöt, a fér­fiak sötétkék zakót, világosszür­ke nadrágot viseltek. Nagyon szép volt a magyar, szovjet és bolgár delegációk egyenruhája. JELSZAVAINK Dub-cek. Dub-cek; Dub-eek, Caucescu; Dubcek, Svoboda, to je naSa obroda: voltak aztán körül­mények teremtette jelszavak is. Amikor a vietnami küldöttség e- lött elhaladtak: Ho-ho-ho-csi-min, az arab delegáció zászlóvivőinek: így kellett volna menetelnetek Iz­rael ellen is, nem ellenkező irány­ban! Akadlak, akik diszkrimináció­nak vették, hogy amikor a cseh­szlovák delegáció elvonult a fő­tribün alatt, néhányan a közönség közül túlkiabálva a felvonulókat a bolgár és a Szovjetunió kommu­nista pártját éltették. Nekem az volt az érzésem, hogy a bolgár közönségnek minden küldöttség jobban tetszett a csehszlovákoké­nál. Ugyanis mindenkinek tapsol­tak. csak nekünk nem. Kivéve né­hány produböekistát és a cseh­szlovák újságírókat, akik állva üd­vözölték országuk küldöttségét. NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG A MENET­BŐL Kik az ifjúság politikai ideáljai? Mao. Rosa Luxemburg, Che Gueva­ra. De messze mindenki előtt Ho- csi-min. aki minden elképzelhető pózusban előfordult a menetben. A dél-vietnami delegáció tagjai vitathatatlanul a feszlivál legnép­szerűbb résztvevői. A megnyitó napján pár méterre tőlem egy viet­nami fényképész szorgoskodott. Egyszerre csak hozzáugrott há­rom markos francia fiú. válluk- ra kapták a katonaruhás, pár ki­lós, kis fényképészt és nem volt menekülés. Vállukon vitték őt vé­gig a stadionon. MAGYARORSZAG VIT-KULDÖTT- SÉGÉRÓI csak annyit hogy 400 tagú, cso- koládebarna kosztüm és fehér zsa- bús blúz az egyenruhájuk Szeren­csétlenségükre közvetlenül a Szov­jetunió delegációja mögött mene­teltek és két tapsvihart egymás­után nehéz lett volna kiprovokál­ni. még akkor is. ha a két kül­döttség felvonulása között sem­mi eltérés sem volt. A menet é- lén többek között Pécsi Ildikót fedeztem fel, akiről megtudtam hogy bolgárul fogja konferálni a magyarok reprezentációs kultúr­műsorát. A küldöttségnek a Rajkó­zenekar játszotta a talpalávalót, a jókedvei Magay Clementina „csi­nálta”. SZÓFIA, 1968. JÚLIUS 30. A DEMOKRATIZÁLÓDÁS EGYES NEGATÍV (EIENSEGEI (Befejezés az 1. oldalról) Ugyanakkor, amikor megállapítjuk nagy érdemeiket, ép­pen az említett két esettel kapcsolatban, úgy tűnik, hogy nem mindig alkalmazzák a kellő eszközöket és kellő módon. Ez nyilván különleges hivatásbeli tevékenységükből adódik, a- melv lénveqesen különbözik a többi polgárok tevékenységé­től. Már mintegy két évezreddel ezelőtt a római Seneca „poe- tica licentia“-t. vagyis költői szabadságot követelt a költők, írók számára. Eszerint ők eltérhetnek a nyelvtan, stiliszti­ka és a verstan egyes általánosan elfogadott szabályaitól, de a valóság ténypitől is. A költői, írói tevékenység nem tűr meg korlátokat, széles körű szabadságra van szüksége. Emiatt minden kor a költőket és írókat bizonyos értelembeni kü­lönleges embereknek tekintették. Marx is ilyen értelemben nyilatkozott róluk, mondván: „A kóltök furcsa emberek Hagyni kel) őket. hogy saját útjai­kon haladjanak. Nem lehet őket az átlagemberek, de még a nem átlagemberek mércéjével sem mérni.“ — A költők, írók szabadságiqénvére jellemző, amit Freiligrath. forradalmi költő, Marx barátja, írt Marxnak: .... az én természetemnek és minden költő természetének kell a szabadság. A párt is ka­litka, s még a Dártért is jobban lehet énekelni kívül, mint belül.“ Amikor elismerjük a költők, írók különleges magatartá­sának indokoltságát, ugyanakkor azonban rá kell mutatni ar­ra, hoqv az ilyen magatartásnak nem lehet mindig helye más területen, nevezetesen a politika területén. A politika — Bismarck meghatározásában — a lehetőségek művészete. A politikában ezért elsősorban nagyon körültekin­tően és bizony poetica licentia nélkül kell felmérni a lehető­ségeket, és csak annak alapján szabad dönteni és cselekedni. Az írók különben nagyon érdemes közéleti tevékenységével kapcsolatban az a benyomás támad, hogy néha mellőzik a fenti követélményt, és ilyenkor bizony elvetik a sulykot.-0-* Különös és megemlítendő negatív jelenség, hogy a cseh főiskolások hetilapja és a hadsereg lapja cikksorozatot kez­dett közölni a Szabad Európa csehszlovák tagozatának szer­kesztőivel folytatott beszélgetésekről. Ezt bírálták az orszá- aon belül, és ennek nyomán a lapok abbahagyták a cikkso­rozat közlését.-0­Ugyancsak nagy figyelmet keltett Prchlík tábornok nyil­vános fellépése amikor is a Varsói Paktummal kapcsolat­ban bizonyos módosításokat javasolt. Vajon nem volt-e indo­kolt az egyik szovjet lap bírálata, mely szerint az ilyen kér­déseket a íkét állam közötti tárgyalások során kell megol­dani és nem nyilvános gyűléseken? A közéleti tényezők I- Iven megnyilvánulásai éppen a demokratizálódási szempontjá­ból nem hathatnak kedvezően. A közéleti tényezőknek meg kellene szívlelniük, amit Ci­cero ajánlott a szónokoknak: Tria videnta sunt oratori: quid dicat et quo quidque loco et quo modo. — Három dolgot kell tudnia a szónoknak: miről beszélhet, hol, mit mondhat és mi­iven módon.-0­Ugyancsak nem tekinthető a szocialista demokrácia meg­nyilvánulásának a pozsonyi televízió július 9-i magyarellenes adása. Annak olyan uszító hangja volt, amilyen az elmúlt húsz év alatt de még a Masaryk-demokráciában sem nem hang­zott el soha-0­Persze nem mondható taktikusnak, és nem felelt meg a szo­cialista demokrácia követelményének a televízió prágai szer­kesztőségének az az eljárása sem. hogy a hírekben utolsóként közölte a pozsonyi szivátültetési kísérletet. Ez volt az első kísérlet a szocialista országokban, és ezért nem lett volna szabad úgy feltüntetni, mint egy teljesen jelentéktelen ese­ményt.-0­Nem tanúskodik éppenséggel politikai tapintatról az a kép sem, melyet az egyik ifjúsági napilap az ágcsernői tárgyalá­sok ideiében közölt. A képen látható egy gőzmozdony a Szov­jetunió megjelölésével amint egy csehszlovákiai jelzésű vil- lanvmozdonvt húz Az ilyen — enyhén szólván — tapintatlan­ság sem mozdítja elő a demokratizálódás ügyét.-0­Ugvanakkor az ifjúsággal kapcsolatban meg kell állapítani, hogv érdemeket szerzett a demokratizálódás körül. Lapjai jelentősen hozzájárultak a múlt hibáinak feltárásához. De ugyanakkor nem lehet figvelmen kivül hagyni, hogy tevékeny­ségükben akadt melléfogás, tévedés is Ez annak tudható he, hogv az ifjúságban sok az indulat, érzelem, türelmetlenség. Ám azt is figvelembe kell venni, hogy a politika területén a tévedés gyakran súlyos vétséget jelent, és ezért az ilyen melléfogások és tévedések felett nem lehet napirendre térni.-0­Ha megemlékezünk a demokratizálódási folyamat negatív jelenségeiről, a legnagyobb nyomatékkai hangsúlyozzuk ezt, csupán a demokratizálódás érdekében az „érted-szempontbó!“ kiindulva tesszük. Ismeretes ugyanis, hogy az említett jelenségeket bírálják — de az eltened-szempontbő! kiindulva — Novotny árvái (így nevezik Novotnűnak a különféle funkciókban maradt híveit) is. ők azonban a demokratizálódást személyi okokból vetik el, és a bírált jelenségeket ellenforradalmi megnyilvánulásoknak bélyegzik. Mi viszont a bírált jelenségeket csupán a demokratizáló­dási folyamattal 1áró hibáknak, tévedéseknek látjuk, mert valójában másképpen nem is minősíthetők A római Seneca a tévedésekkel kapcsolatban azzal vigasz­talta az embereket hogv .errare humánum est“ — tévedni emberi doloa. í enin a h'bákka! és a tévedésekkel kapcsolat­ban is arra a megállapításra jutott, hoqv „csak az nem té­ved aki semmit sem csinál" Mégis azt hisszük, hogv a hibákkal, tévedésekkel kapcso­latban — még a demokratizálódási folyamat során is — Cice­ro tanácsát kellene követni Szerinte ugyanis „Qiusvis homi­nis errare“ — minden ember tévedhet, de egyúttal hozzáfűz­te: „nullius nisi insapientis in errore nerseverare" — de csak az oktalan ragaszkodik tévedéseihez. A hibákat, tévedéseket tehát okvetlenül ki kell küszöbölni. Ennek azonban előfeltétele a hibák, tévedések felismerése és nyílt bevallása. Cikkünk tudtunkka! — a csehszlovák sajtó­ban az első nyilvános bevallása annak, hogy a demokratizá­lódási folyamat során negatív jelenségek is mutatkoztak. Ügy véljük, hogy ezzel a bevallással jó szolgálatot tehetünk a de­mokratizálódás ügyének, és előmozdítjuk a szocialista demo­kráciát. Cikk-közleményünk célja ez.

Next

/
Thumbnails
Contents