Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-12 / 33. szám
KAREL POLACEK: A törzsvendég 11— Wim I 1111—1 m ——iiw —iiii in ii '■ Ferdinand SyriStének hívnak, és ábrázolom pattanásos. Az é- let eddiq még mindig háttal fordult felém, és általában csak goromba bánásmódban részesített. Pedig szegény shrdl hmh tett. Pedig szerény, a légynek sem vétó ember vagyok, szeretem a társaságot, szeretek mindenkivel kellemesen elcsevegni. . Nincsenek túlzott vágyaim. Ügyelek arra, hogy jól beosz- szam napi cigarettaadagomat, és jól megférlek felebarátaimmal. Ellentétben a nagy többséggel, nőknél többre tartom a fó szívet, mint a szép vonalú lábat. Álmaim netovábbja az volt, hogy törzsvendég legyek, de ez sem adatott meg nekem. Van, akt csak vállat von e szerény kívánság hallatára, de higgyék el, ntncs igaza. Képzelték el: megered az eső. A tömeg bemenekül a kávéházba, ott állnak a helyiség közepén, és olyan dühödten tekintgetnek fobbra-balra, mint az erőszakkal megfürdetett kutya. De nini! Az ablak mellett szabad eqy asztal, micsoda szerencse. Mindenki arrafelé törtet. Hová rohannak, jóemberekI Egy fürge pincér elállfa útjukat, és udvariasan, de mégis határozottan felhívta figyelmüket arra, hogy az asztal a törzsvendégnek van fenntartva. Belép a törzsvendég. Hahó, micsoda izgalom! A pincérek, fürgén szökellve, köny- nyed léptekkel tárulnak elébe. Az egyik egy halom újságot visz az ölében, a másik a kávéját hozza. Az újságokat odateszik melléje egy székre, s a törzsvendég kéjesen arra gondol, hogy a többiek, azaz a nem törzsvendégek, hogyan lesik a folyóiratokat, melyeket majd csak akkor kapnak meg, amikor ő, a törzsvendég, jónak látja. Ö még a főárral is eltréfálkozhat, s pajkos ugratással szerelmi kalandjairól is kérdezősködhet. Nekem mindig tetszett a „Jimmy West* kávéház. Nem lehet ráfogni, hogy túlzottan e- legáns, de kopottsága olyan békés, meleg hangulata ringató. Itt a vendégek is jólelkűeknek látszanak Reggel, munkába menet látom az ablakon át a sakkozókat, amint ott ülnek, mélyen a játékba feledkezve. Egytkük jobb kezére támasztja fejét, baljával pedig orra hegyét fogja. A másik sakkozó cigarettát tart az egyik kezében, a másikkal zsebébe nyúl az öngyújtóért. Délután ugyanarra megyek haza, de micsoda változás! Az első sakkmester bal kezével támasztja meg a fejét, s a jobbal fogdossa az orra hegyét. De a másiknak még most is kezében a cigaretta, s másik kezével zsebébe nyúl az öngyújtóért. Este aztán nem bírom tovább, belépek a kávéházba és harsány vidámsággal rájuk köszönök: „Adl isten, sakkozó urak!“, és leülök melléjük. „Ideges?" kérdezem azt a játékost, aki az orra hegyét fogja. „Nem csoda uram. Reggel, amikor errefelé mentem munkába, láttam, hogy rosszul lépett. Ide ugrott a lóval, erre a fekete kockára, az ellenfél királynőjét akarván megtámadni. Ftgyelmeztetnl akartam, hogy nemcsak fölöttébb Illetlen az ön eljárása, mármint az, hogy le akarja venni partnerének a királynőjét, mert u- qyan mit ér már a játék királynő nélkül, de a maga lépése taktikailag Is elhibázott, amire rájönne, ha jobban Ismerné az elméletet. Engedjék meg, hogy bemutassam, hogyan történt a dolog." Lesöpröm a figurákat s felállítom őket körülbelül úgy, ahogy délelőtt láttam. Különös! A sakkozók mintha ingerültek lennének. Hogy úgymond, mit gondolok én, hogy beleavatkozom a játékba, senki nem kért meg rá, meg hogy törődjem a magam dolgával, és így tovább. „Hát jó, öntelt u- raim! mondom méltóságteljesen, s felállók. Tanulni mindig és mindenkitől lehet. De az o- lyan ember, aki a jóakaratú tanácsot visszautasítja, és illetlen kifejezéseket használ, az nem méltó arra, hogy tovább foglalkozzam vele!" Megsértődve elléptetek. De úgy kell nekem! Egyáltalán, hogy is méltathatom figyelemre a sakkfá- tékosokat? Á sakkozók olyan fickók, akik lemondtak a világi örömökről, és emberkerülök- ké váltak. Ezek a faragatlan alakok képtelenek bármilyen, csak kicsit ts nemesebb gondolatra. De például itt vannak a bl- liárdozójc! Ezek egészen másfélék! Már svihák külsejük elárulja, högy barátságosabb és vidámabb természettel áldotta meg őket a sors, mint ezeket az aszkéta sakkozókat. Rendszerint zsakettet viselnek, puhagallért csokornyakkendővel, és hajtókás nadrágot. A zsakettet pacaik ékesítik, és örökké fénylő nadrágjukon Zsíros ujjlenyomatok láthatók. Drága emberek! Odamegyek hozzájuk, s érdeklődéssel figyelem, menynyire erőlködnek. Rögtön érzem, hogy szimpátiám egy köpcös, apró termetű, tarka nyak- kendös játékos felé hajlik, akinek sehogy sem sikerül a játék. A másik játékos a lábamra tapos, és hasba bök a dákóval. Mintha csak készakarva tenné. Sajnálom a kis kövért, ki is veszem kezéből a dákót, s így szólok: „A btliárdjáték- ban arra az alapvető fizikai törvényre kell ügyelni, hogy a beesés szöge egyenlő a visz- szaverödés szögével Na már mqst... Ha ezt a törvényt tudjuk, akkor úgy megy minden, mint a karikacsapás. Tehát: ezt az állást uqyan meg lehet játszani az úgynevezett paraszttal is, de ml nem úgy fogjuk játszani, hanem elegánsan, trlple-busorral. Hűha! Nem jött be! Nem számít. Meg lehet ismételni a kísérletei. Egyszer, kétszer, aztán majd csak sikerül. Micsoda? Mit mond? Hogy húzzam a csíkot, hogy senki nem hívott? Nézd csak, hogy nagyképüsködnek a zöldfülű u- raságok! Ne gondolja, hogy leállók magukkal vitatkozni! Saját jószántamból nem nyelek le gorombaságot! Ez a mai fiatalság, hogy az isten tartsa meg magukat. Hisz megyek már, főár, csak nem képzeli, hogy a- kárktvel, ilyenekkel fogok..." Furcsa alakok! Két-három szót váltasz velük, s már mindegyik... brr! Dühödten átmegyek a kártyaszobába. Azok, akik ott ülnek a kártya mellett, ugyanolyan titokzatosoknak tettetik magukat, mint a szabadkőművesek „Micsoda, kontrázott? Hát ezt megkapta, habaha! Ilyen lapra kontrázni? Hol látott ilyet? Emberek, kontrázik, mikor negyvennél meg fog állni! Ü- ram„ gondolja meg, mit csinál? Hisz szerencsétlenségbe dönti a partnerét! A játékosok szörnyen ordítozni kezdtek. Hadonásztak, szidalmaztak, fenyegettek. „Ne gondolják, hogy megijedek maguktól, mondtam eltökélten, olyanok az erkölcseik, mint a kannibáloké, igenis... Na, én mindig mondtam: A szenvedélyes kártyajáték az első lépés a bűnözés útján. Nem hallottak még róla, élvhajhászok, hány házasságot döntött rom ba a máriás? Milyen családi tragédiákat okozott a csapd-le- csacsi? Micsoda pusztulások és szerencsétlenségek szülőanyja volt már az alsós? Ha! Elmegyek e latrok barlangiéból... Kérem, ne lármázzanak, és tanuljanak meg játszani" Kissé felizgattam maaam. Ott az ablaknál szerelmespár ül és suqdolózik. „Nem kell sugdo- lózni, mondom s paikosan megcsípem a lány állót. Miféle titkaik lehetnek maguknak? E- löttem nem kell semmit titkolni. Hiszen és nem árulok el semmit. Mibe fogadok, hogy tudom. miről sugdolóznak? Szerelmes szavakat sugdosnak. Ismerjük ezt. Csak szeressék egymást és legyenek boldogok... Az ilyen ártatlan szerelem nagyon . szép dolog! Micsoda< ma- aa elpirul, kisasszony? Nem is olyan ártatlan az a szerelem, mint ahogy feltételeztem? Hogy hívják az apját,, kisasszony? Fel kéne emelni a szoknyács- káját, és jót elfenekelnt magát. Maga meg, itafalúr. inkább tanulna. bogy el ne hasalfon a vizsgán!" De itt történt valami... Micsoda arcátlan fiatalemberi Mii? Hogy te? Meg kell, hogy büntesselek, senkiházi! Nanai Odarohannak a pincérek. Kíváncsiak gyűrűje fog körbe bennünket. Maga a kávéház tulajdonosa jön oda. „Miféle szemérmetlenséget tűr itt meg?" ripa- kodom rá. A tulajdonos felszólít, hogy hagyjam el a helyiséget. „Megyek is, válaszolom. Ez a nyomortanya nem méltó egy rendes polgárhoz. Fel kéne hívni magára a hatóságok figyelmét. Mérget vehet rá, hogy ez bekerül az újságba. Biztosítom, hogy maga... dadt. S a személyzet is megéri a pénzét..." Bevágtam az ajtót, Az utcán jutott eszembe, hogy azt akartam mondani a tulajdonosnak: ..Maga javíthatatlan gazember". De már nem megyek vissza... Jól odamondogattam neki! Ha csak egy kicsit is rendes ember, elszéqyeUi magát. De ha azt hiszi, hogy még egyszer beteszem ide a lábam, akkor nagyon téved... Törzsvendég pedig máshol leszek. A nyitott ablakon beléseti a szél. A falakból sötét színű vér bugyogott. A padlón furcsa valami feküdt. A mozdulat beledermedt ebbe a mozdulatlanságba. A kísérletben fájt a kés. A pengében ott nytiszftett' a szerelem. Még igen élénk volt a lepedők lüktetése. Az ágy együtt hömpölygőit a félelemmel. A markolat gyökeret' eresztett a kemény földbe. A falakból bugyogó vér megalvadt a pengén. A pengében illatos ruhát öltött a fájás szerelme. A lepedők kipirosodtak az örült lüktetéstől. A tenyér megkérgesedett a markolattól. Volt valami templomi ebben a csendben. A lényeg feloldódva úszkált a szenteltvíz-tartóban. Apró halak buktak át a márvánvkorláton. Aztán lassan gyónni kezdett valami megnevezhetetlen. Elképzelte a feloldozást. Puha léptekkel jött a Lehetőség. Először csak valami érezhetetlen gyönyör. Másodszor csak egyre érezhetőbb várakozás. Harmadszor is ugyanez, csak egyre fokozottabban. Negyedszer már az ismerős fájdalom a tüdőben. ötödször már az ismerős édesség. Mintha csak maga is cukorból lett volna Szopogatni kezdte magát, de hamar megunta. Aztán egyszeriben a szokott ritmusban peregni kezdett a film. Izgatottan nézte celluloid-magát. Igaz, közben sok unalGYURÄK ÉVA rajza más dolgot látott. Mikor már éppen elaludt volna, jött az Ok. Hétfő volt. Vagy kedd. Esetleg szerda. De mindegy. Az Ok a hétköznap volt. A mólón ült. „Milyen óriás lehetek — gondolta. — Hiszen a hangyáknak már a móló is a világvége, ahonnan lelógathatják lábukat' a körülöttük hullámzó semmibe. Én pedig semmit sem érzékelek." A viz szokatlanul nagy volt. És kék. És tiszta. ^ „Minden a feje tetején áll. Alul az ég. ahol áztatom a lábam. Fölöttem a víz. Nemsokára fényes halak nyalják majd a hajamat.“ Az égen sellő úszott feléje. Mikor a kövekre ért, elkezdett nőni. Mintha a kőből nőtt volna ki. Szép kőmellei voltak. Szép kősellő volt. (Tudta előre, hogy estére ugyanannál az asztalnál lesz a Kősellő. Kőistennel. És mindkettőjük jobb kezén ott feszül majd a Hűség.) Az ő ujjain nem volt semmi. Csak a torkán az egyre táguló valami. Csak a kezében a roppanás. Csak a kezében az ital szilánkjai. (Tudta előre, hogy megmozdul a szomszéd asztal. Tudta előre... hogy dobogóra lép...) A kőseliőnek szép kőmellei voltak. Neki befáslizott keze. A kőseliőnek forró teste volt. A szobában szaltózott a már annyiszor átélt, de érezhetetlen gyönyör. A szobában szaltó- zott... szaltózott.... szaltózott a csatatér. (Hirtelen az jutott eszébe, hogy a csatatér lüktetése képezi ki az újoncokat. És ez... és ez ió.) A szobában szaltózott a szoba. És szólt’ a zene. Egyszer már hallotta ezt a szimfóniát. De valaki egyszer csak kikapcsolta a lemezjátszót. A szobában hirtelen szaltózni kezdett a csend. (Egyszer már hallotta ezt a csendet) Akkor is meglepte őt a szétfeszített húr. Tudta, hogy most is el kell szakítania. Sarokba dobta a Lehetőséget. Csak Így állhat be a Harmónia. A lepedőn pihegett a Félelem. Az asztalfiókban tenyerébe gyökerezett a markolat. A tenyér megkérgesedett a markolattól. A pengében illatos ruhát öltött a mozdulatlanság. Valami templomi csend volt' ebben a fájásban. Áldozati csend. A padlón ott hevert az aranyba merevített Hűség. A nyitott ablakon belesett a szél... Egyszer már látta ilyen pirosnak az aranyat / új ifjúság 5 Vladimír Holan versei Európa A világ minden börtöne a Jézusra dobott kövekből épült. És a pénzes kezek továbbra is építik, ezért nem adhatnak alamizsnát se. Nő hát a börtön börtön után tovább és csaknem mindnyájan fogva vagyunk már bennük és pusztulunk bennük, mintha csak' maga az Ür kívánná, hogy nélkülünk ts bennünk legyen... Az aratásról Amikor ma a forróságban térdelni láttalak a kévén a kötelet csomózva, tégedet, aranyosat az aranyon és valószínűleg amott azt a fiút szeretve, aki pillanatonként fordult’ utánad — arra kellett gondolnom akit én szeretek és aki engem nem szeret, arra. aki éjszakáról éjszakára fehéren fekszik fehérben és nincs szüksége önmagára se... Ö, egyike az akasztások ezernyi nézőjének... Ház Nem feltűnő ház ez, ha vaskos is egy kissé ahogy a verebek kivésték a park zöldjéből... Környezetének sem ellenszenves és ugyanígy egyetlen nyitott ablaka la csupáncsak lélegzetvétel és kilégzés és úgyszintén ajtajai Is'a valóságban csak belépők. Azt mondanám: öröm és béke és nyugalom és élet... És mégis az lakik benne, aki megölte a férfit, hogy megmentse az asszonyt, de az is, aki. hogy megmentse magát, gyilkolni kezdte a férfiakat s a nőket... Októberi nap Ma reggel a szomszéd levágta a kakast. Az asszonyokat támadta. Vére újságba csöpög, mellette tueatnál több kés hever... A liget sarka mögül a szél a csipkebokor száraz gallyának tüzét éleszti... A folyók küszöbén a szüzek egészségügyi betéteiket mossák... A halál szeme közé loccsantott bor... De nem tér magához... Aztán esni kezd... Az eső a kertben bodzabogyókkal a hajót festi... Halál Már megint körülfog mint a gyújtögafőt a bőréhez tapadt levegő. vagy mint a sörgyár környékén a malátaszag.. Jól látom a vonalban, amit Adám fekete gyémántja metszett a szüzesség üvegébe... TÓTH ELEMÉR fordításai TÖTH LÁSZLÓ: A LEHETŐSÉG
