Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-06 / 32. szám

* új ifjúság 7 Ezerkilencszázhatvannyolcat írunk. Ülök egy parkban, és nézem a gyepet: gondosan á- polt, mintaszerűen rendbentartott, impozánsa bb, mint néhány tinédzser frizurája. Virágok égnek sárga lánggal. Már attól is megnyugszik a szem, ha nézi őket. Ez a gyep és ezek a virágok tavaly ilyenkor is elszédítették az erre járót. Meg tavalyelőtt is, és három esz­tendeje szintúgy Most ezerkilencszázhatvannyolcat írunk. De írtunk már ezerkilencszázötvenet, ezerkilencszázötvenegyet, sőt, ezerkilencszáznegy- venhetet is. EURÓPAI MOZAIKOK (JÁCHYMOV, PANKRÁC, 1950-1951) A Pankrácon Íratlan szabály volt anyaszült meztelenül érkezni a cellába. Az újonnan jött rab marokra fogta ruháit, és benyitott a kije­lölt helyre. Ez a tény jelképpé rangosodott. Az érkezőnek óráról órára a lelke is lemez- telenedett. Volt, aki három óra alatt elmond­ta élettörténetét, az okot, amely idetaszítot­ta, a körülményeket, melyek közrejátszottak. Volt, aki három hónap múlva is mondott ma- . gáről újat, aki még egy félesztendő elteltével sem ismételte önmagát. A Pankrácon sokféle ember verődött ösz- sze. A csendőrparancsnokot azért lökték a börtönbe, mert a szerelem lefoglalta minden gondolatát, csak a menyasszonyára és az es­küvőre gondolt, s egy letartóztatási parancs három napig hevert az asztalán. Egy nyugat­német kommunista eszményi ország után vá­gyott, s mert hazájában üldözték, szökést kí­sérelt meg Csehszlovákiába. A határon nem találkozott senkivel, egészen Chebig gyalo­golt. Ott jelentkezett az állambizottsági szer­veknél és menedékjogot kért. Nem hittek ne­ki, tíz évet kapott. Kémkedni akart bizonyá­ra — mondták az illetékesek. A nyugatnémet kommunista ott sorvadt a börtönben, s a mai napig sem érti a dolgot. A börtönben rajta nevetett mindenki. Fiatal fiúk jöttek. Annak idején, kaland­vágyból, illegálisan hagyták el az országot. Az idegenlégió katonáiként végigharcolták a fél világot, de rájöttek, hogv hamis illúzió­kat kergettek, és halálos veszedelmek kö­zepette a Szovjetunióba menekültek. Szibé­riában diadalkapukkal köszöntötték a hős csehszlovák fiatalokat, akik kijózanodtak, és visszatérnek hazájukba, és ott mindenki oku­lására elmondják, milyen borzalmas az ide­genlégióban szolgálni. Hazájuk azonban nem fogadta őket diadalkapukkal. Húsz évet kap­tak. Az öreg pedagógus, aki nagyon szerette a természetet, elhatározta, hogy könyvet ír a csomókról. A tengerészcsomóról, a tűzoltó- csomóról, mert erre a könyvre igény van, és egész Európában hiába keresné az em­ber. Alkalomadtán ki is adnám, jelentette ki az agq tanár. Azonnal lecsukták öt eszten­dőre, „mert a cserkész-múlttal függ össze ténykedése, és visszavárja a régi rendszert." Az annak idején jogtalanul kitelepített csehszlovákiai magyarok egyike engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen és bútorának egy részét magával vigye. Házában befolyá­sos ember lakott, akinek egyetlen telefon­jába került, hogy a kitelepített magyar nem mehetett vissza Magyarországra sem, hanem öt esztendei börtönre lett ítélve. Az egyik nagy gyár mérnöke tiltakozó le­velet írt akormánynak, mert neki nem jelen­tik be. hogy miért végeznek ki egyeseket, és ezért ö, a csehszlovák köztársaság állampol­gára nem hajlandó semminemű felelősséget vállalni a halálos ítéletekért, de fel van há­borodva, hogy a nevében is cselekszenek. A cellában aztán lehűlt egy kicsit. Legalábbis ezzel a céllal vitték oda. 2. A Pankrácon olyan koszt volt, hogy a ra­bok két hónap alatt átlátszóvá váltak. Az emberség mértéke itt kezdődött, a cellán be­lük itt lehetett lemérni, ki milyen ember, a kosztnál. Nincs talán két egyforma krumpli. Ebből az is következik, hogy az egyik adag nagyobbra sikerült mint a másik. A hámozat- lan krumpli értékes eledel. Az embernek az élete függ tőle. Volt, aki azonnal rácsapott a legnagyobbra. Később sorsoltak, ki veheti elsőnek az adagot. De az emberség mértékét itt ,is le lehetett mérni: mert volt, aki a ki­sebb adaghoz nyúlt. 3. A börtönben is voltak spiclik a rabok kö­zött, akik árulkodtak a többiekre. Jellemte- lenek voltak, megbuktak emberségből egy é- letre. Most őket is rehabilitálni fogják. A bör­tönben voltak börtönőrök, akik átengedték a kézujjban csempészett karácsonyi ajándékot, akik néha bedugták kezüket az ablakon és beadtak egy vacsorát, vagy egy újságot. Le­het, hogy ezeket most elítélik. Sztálin halá­lát igy kopogta le a börtön jelbeszédével egy börtönőr. Perceken belül az egész Pankrác kopogott, mindenki értesült a hírről. Pedig a börtönőröket is ellenőrizték, ök is az éle­tükkel játszottak. És mégis emberek tudtak maradni. 4. \ _ Ki Jn*te volna, hogy a marcona kinézésű rabban, akit Kara-kum-nak kereszteltek, any- nyi emberség lakozik, hogy a csuromvizesre ázott, ártatlanul különzárkába hurcolt társát megmenti a tüdőgyulladástól, mert éjjel visszacsempészi a saját cellájába? 5. A jáchymovi és pánkráci rab, aki azért ke­rült börtönbe, mert felemelte szavát az em­bertelenség ellen, mert a csehszlovákiai ma­gyarság haladó erőinek aktív tagjaihoz tarto­zott, aki nemcsak elítélte a háború utáni e- seményeket, hanem védekezni próbált elle­nük, s akit hamis vádak alapján ítéltek el, csupa emberi, pozitívan emberi epizódot me­sél rabéveiből. Nem csoda: ott is az embert, az emberit kereste, s ott is annak köszönhet­te létezését, hogy ember maradt akkor is, a- mikor a nagyobb adag krumplit igényelte vol­na a test. Élettörténetét rendkívül izgalmas feladat volna feldolgozni, de nem érett még rá az idő. Ez a középkorú férfi azt válaszolta arra a kérdésemre, hogy él tudná-e felejteni Jáchy- movot, Pankrácot, a megaláztatásokat, az őt ért veszteségeket abban az esetben, ha itt élő népe a jövőben végre igazi jogokat kap­na? Igennel válaszolt, gondolkodás nélkül, mert bármilyen szomorú is néha a múlt, sokszor azért kell felejteni, hogy tovább tudjunk lép­ni.-0­Most ezerkilencszázhatvannyolcat írunk: Ü- lök egy parkban, és nézem a gyepet: gondo­san ápolt, mintaszerűen rendbentartott, im- pozánsabb, mint néhány tinédzser frizurája Virágok égnek sárga lánggal. Égtek tavaly is, tavalyelőtt is, meg azelőtt. Mert írtunk már ezerkilencszázötvenet, e- zerkilencszázötvenegyet, sőt, ezerkilencszáz- negyvenhetet is. b. gy. KORBE, KÖRBE (Értelmes emberek értelmetlen .iátéka a MISZ klu­bok megalakulásáról a dunaszerdahelyi járásban) Egyes rövidítések szinte tu­datunktól függetlenül törnek be agyunk értelmi síkjába és a legnagyobb természetesség­gel foglalják el helyüket nyel­vünk szófűzés i között, oly magabiztonsággal mintha már örök idők óta léteznének és egyszersmind bizonyítani akar­nák létjogosultságukat. Az 1968-as év is gyarapította a használatos rövidítések sorát, egv rövid nagybetűs szócská­val, amely szinte észrevétlenül lopta be magát nyelvünké: ez a szó a MISZ. Jelentésben és kiejtésben új rövidítés, mely e- gész otthonosan cseng ajkun­kon; kifejezi hazánk magyar fiatalságának óhaját, vágyát és reményét: Itt van az idő, hogy e szócska ne csak reményünk kerete legyen, de töltődjék meg igaz embri értelemmel is. Az Üj Ifjúság hasábjain qyakran olvashatók a rövid kis tudósítások, hogy hazánk kü­lönböző magyarlakta járásaiban sorra alakulnak a MISZ-klubok. Aki figyelmesen olvassa a tu­dósításokat, megállapíthatja, hogv ez alól éppen a „legma- qvarabb“ járás, a dunaszerda­helyi járás képez kivételt. Ez a tény késztetett körút­ra, hogy megállapítsam, miért idegenkednek ebben a járásban a Magyar Ifjúsági Szövetség megalakításától. Első utam a CSISZ járási székhelyére veze­tett. Szerencsém volt, mert épp egy vezetőségi gyűlés megkez­désekor érkeztem. Plavy De­zsőnek, a járási CSISZ elnöké­nek tettem fel az *első kérdést. — Mi az oka annak, hogy a dunaszerdahelyi járásban még egyetlen egy MiSZ-kiub sem a- lakult? — A járási CSISZ vezetőség nem szorgalmazza a klubok létrejöttét. — Miért? — Nálunk a CSISZ — való­jában MISZ volt, mert tagjaink túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. Igaz, hogy az új értelemben vett klubból ná­lunk még egy sem működik, de bármelyik alapszervezetün­ket felruházhatnánk a MISZ névvel. — Az nem volna más. mint formalitás — vetem közbe. — Köztudomású, hogy a CSISZ mint országos szervezet nem teljesítette kellőképpen külde­tését és a mai formájában nem fejlődőképes. Az ifjúsági szö­vetséget át kell szervezni. Mit tettek ennek érdekében? — Minden fiatalnak megadjuk a lehetőséget, hogv kinyilvánít­hassa, milyen ifjúság, szerve­zetet akar. — Milyen formában adtok a fiataloknak erre lehetőséget? — Kérdőíveket sokszorosí­tottunk, amelyeken a fiatalok feltűntetik, hogv milyen szer­vezetet akarnak. — És az eredmény? — Az eddig beérkezett kér­dőívek alapján a fiatalok 90 százaléka a MISZ-t akarja. — Nem beszél ez az adat e- léggé világosan? — De igen. Én azonban azon a véleményen vagyok még ak­kor is, ha az Üj Ifjúság azzal vádol bennünket. hogy elha­nyagoljuk a MISZ-klubok lét­rejöttének támogatását. — hogy az ifjúsági szervezet le­gyen egvséges. Ez a vélemé­nye máskülönben a kerületi CSISZ bizottságnak is. — Né­zetedet osztom én is — szó­lal meg Vízv Sándor, a járási CSISZ Bizottság alelnöke is. Az ifjúsági szervezet igenis le­gyen egvséges. A CSISZ-t még eddig hivatalosan senki sem oszlatta fel. Kérdem én, milyen jogon szervezik Szőkéék meg Csikmákék a Magyar Ifjúsá­gi Szövetséget? — belevörösö- dik és hadonászik a kezével. Én, aki nyugodtan ülök a széken, egy pillanatra megbor- zodok, mert lelki szemem e- lőtt felvillan Sztálin bozon- tosbajuszú képe, de csak egy pillanatra, mert Cserge Károly mérnök szájából sokkal józa­nabb véleményt hallunk. — Ami igaz, az igaz. A déli járásokban élő magyar fiata­lok a központi szervek ren­dezvényeit nem tudják élvezni. Számukra járási szinten bezá­rul minden. Ügy kellene az e- gyes központi rendezvényeket megszervezni, hogy a magyar fiatalok is találják meg ben­ne azt, amire szükségük van. Mi itt születtünk, itt dolgo­zunk, kell, hogy jogunk legyen szórakozni és művelődni is. Mindegy, hogy mi a szervezet neve. mert nem a név fontos, hanem a tartalom. EGY KORREKT VÉLEMÉNY Ferencei elvtárs a 'duna­szerdahelyi járási pártbizott­ság titkára a felvetett problé­mákkal kapcsolatban a követ­kezőket mondja: Járásunk la­kosságának 87 százaléka ma­gyar nemzetiségű. Ezt kell mindenekelőtt szem előtt tar­tani. Nálunk különösebb prob­lémák nincsenek. A kerületnél és a központban vannak a hi­bák a nemzetiséggel kapcso­latban. Mi itt élünk, és itt is kell élnünk. Itt kell megte­remteni azokat a feltételeket, hogy ezt a földet mindenki hazájának vallja és érezze, nemzetiségre való tekintet nélkül. Az itt élő nemzetiségi kisebbségeknek, így a magya­roknak is legyen jogi képvise­leti csoportja, amely az ő spe­cifikus problémáikat intézi. Ezt az ifjúsági vonalon is be kell vezetni, mert én azt val­lom, hogy a fiatalság nagyon sokra képes. Bebizonyította ezt már járásunk magyar fiatal­sága is, csak megfelelő mód­szerrel kell velük bánni, ér­tékelni munkájukat és a bíz­tatásról sem szabad megfeled­kezni. Én is azt vallom, amit a mérnök elvtárs, hogy nem a név fontos, hanem a tartalom. Nekünk pedig a jövőben az lesz a feladatunk, hogy hét­köznapjainkat tartalommal töltsük meg, ünnepeinket pe­dig értelemmel. HÁROM FIATAL A PARKBAN A dunaszerdahelyi állomás előtti parkban három húsz év körüli fiú ül a pádon. Helyet kérek és leülök melléjük. Ügy göngyölítem a beszéd fonalát, hogy a CSISZ-re terelődjék a sző. — CSISZ tagok vagytok? — Azok — hangzik mind a három szájából. — Mi a véleményetek a CSISZ-ről? — Elavult szervezet — mondja a hozzám legközelebb ülő szőke fiú, majd magyará­zatként hozzáteszi — csak o- lvan káderlapra való szerve­zet. Fizetjük a~ bélyegeket; más semmi. — Akkor ezek szerint nincs szükség ifjúsági szervezetre? — De van — .nondja a szé­len ülő kis tömzsi — de o- lyanra, amely minket véd, és olyan szórakozást nyújt, a- mely megfelel nekünk. — Az újságok annyit írnak a MISZ- ről — veszi át tőle a szót a mellette ülő — de nálunk nem alakítják meg. Pedig mi ma­gyarok vagyunk, számunkra a szervezet megalakulása jogos kívánság. — Dunaszerdahelyiek vagy­tok? — Nem mondja a szőke — én vásárúti, ők ketten pedig nyárasdiak. — Ügy hallottam, hogy Nyá- rasdon jól működő klubotok van? — Volna — mondja újra a tömzsi — de nincs helyünk, mert a helyiségünket odaad­ták a tűzoltóknak. Most sem­mink sincs. — Mi a véleményetek, meg kell alapítani a MISZ-t? — Meg, persze, hogy meg. Mi is szívesen belépnénk. — A neveteket megtudhat­nám?. — Nem fontos — mondja a szőke — mert a többi fiata­loknak is ez a véleménye, mi csak azt tolmácsoltuk. Egy névlajstromot remélem nem akar fölírni? — Nagyot nevet­nek, én pedig búcsúzom. véleménykutatás Rövid véleménykutatást tartottam Dunaszerdahelyen és a járás egynéhány falujában, hogy mi a véleményük a MISZ -ről. Egy fiatal tanítónő Nagyme- gyerről: Ha tiz évvel ezelőtt megalakították volna, már ak­kor is későn lett volna. Hatan a Kulacs-borozóból: Okvetlen meg kell alakítani, lehetőleg minél előbb. Egy traktoros a dióspatonyi határból: Hagyjon kérem bé­kén, én nem politizálok. Én dolgozom, mert azért fizet­nek. Két vakációzó diáklány: Szükséq van rá, lehetőleg mi­nél előbb. Ha bemegyünk az iskolába, rögtön szorgalmazni fogjuk. Két kőművesfiú az egyik családi ház építkezésén: Mi­nek, hogy még több bélyeget kelljen fizetni? Egy beat-zenekar tagjai: I- gen, meg kell alakítani a MISZ-t, remélem, hogy ott majd nem tekintik társada­lomellenesnek a beat-zenét. A KERÜLETI CSISZ BIZOTT­SÁG VÉLEMÉNYE Hanzlík Ján, a kerületi CSISZ bizottság elnöke ezzel kapcsolatban a következőket mondja: Meg kell alakítani a Szlovákiai Ifjúsági Szövetsé­get, s ennek keretén belül megvalósítani a műveltség szerinti differenciálódást. így létrejönnének a SZISZ-en be­lül bizonyos alcsoportok, úgy­mint az egyetemi diákság szervezete, középiskolai diák­ság szervezete, munkásifjúság szervezete stb., amelyek egységesen alkotnák a föde­ratív ifjúsági szövetséget, é- lén a központi föderációs szervvel. — Hanzlík elvtárs, mi az ön véleménye a MISZ-ről, helyes­nek tartja-e a megalakulását, vagy sem? — Nekem személy szerint az a véleményem, hogy nem nemzetiségi elkülönésre van szükség, mert ez még nem ol­daná meg a feladatokat. — Ha az ön elképzelése sze­rint alakul újjá az ifjúsági szervezet, akkor mi lesz a ma­gyar fiatalok specifikus prob­lémáival? — Hát igen, probléma az mindig akad.-0­Szaporíthatnánk a szót, gyűjthetnénk tovább a véle­ményeket. Játszhatnánk a mondatokkal körbe, körbe, e- gészen a végletekig. Az embe­rek beszélnek, véleményt mon­danak, vitatkoznak, valójában nincs is ebben semmi rossz, csak hát, ha sokat vitatkoz­unk, nem marad erőnk a cse­lekvésre. Pedig cselekedni kell. Létrejött egy úi foga­lom, vele egy új rövidítés, a MISZ. Itt az ideje, hogy e szócska ne csak reményünk kerete legyen, de töltődjék meg mielőbb igaz emberi ér­telemmel, mert ezt óhajtja az itt élő niagyar fiatalság. Itt az ideje, hogy ezt Dunaszer­dahelyen is tudatosítsák. Ezt bizonyítják a kérdőívekre be­érkezett feleletek is. Zirig Árpád A szerkesztőség megjegyzés se: Az Üj Ifjúság jövő heti számában megjelenik a MISZ megalakulásának tervjavasla­ta, eszmei-politikai célkitűzé­sei, programja és alapszabály­zata, amelyet a MIKT Végre-1 hajtó Bizottsága legutóbbi ü- lésén jóváhagyott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents