Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-06 / 32. szám
0 új ifjúság A KOLDUS aki vagyont őrzött a tarisznyájában Meleg tavaszi szél fújdogált azon a napon, amikor egy vidéki amerikai városkában, egy teljesen magányos tértit temettek, — akit ugyan a gyerekek jól ismertek, mert koldulásból élt — és pontosan, „tervszerűen“ minden csa-1 Iádhoz ugyanazon a napon és ugyanabban az órában állított be az alamizsnáért. A vén koldus hosszú betegségen ment keresztiig hetekig feküdt a kórházban. Könyörület-1 bői tartották, mivel nem volt hozzátartozója. A kórházban igen szerényen viselkedett. Egy kicsit bolondnak tartották — mert ha csak valamivel jobban érezte magát, elővett egy fekete füzetet — és Irt valamit. Kisült, hogy verseket írt. Érzelgős, egyszerű rímeket vetett papírra. Soraiban világfájdalmát, magányosságát é- nekelte meg ez a szegény ember, aki a valóságban komoly vagyonnal rendelkezett. Senkise sejtette, hogy rongyos öltönyének zsebeiben állandóan milyen sok pénzt hordott. Nem akarta, hogy tudják, milyen nagy összegeket koldult össze. Azt akarta, hogy az emberségéért, becsületességéért tiszteljék. Elhagyatva, egy szörnyű odúban lakott, ott is halt meg. A sírját senkise gondozza. Halála után lebontották a házat, ahol lakott. Amikor felszakították a padlót, több mint 100 000 márkát találtak alatta és több betétkönyvet is. Kisült, hogy többszázezer márkát helyezett el különböző városokban betétkönyvre. Elsősorban rendbehozták a sírhelyét — és a talált ösz- szeget letétbe helyezték. Fred May tizenöt éven keresztül lakott egy pincehelyiségben. Nem volt világítása, sem folyóvize. A pénzét tulajdonképpen nem is koldulással szerezte. Hanem dalokat írt és azokat énekelte — családi ünnepeken, lakodalmakon. Egyetlenegy barátja volt. Egy öreg orvos — csak ahhoz járt panaszkodni. A dalokat sajátkezuleg másolta és úgy adta el őket. Tavasszal mindig nyugtalankodni kezdett — és ilyenkor elindult vándordíjára. Sokat gyalogolt, bejárta egész Európát. Egyetlen barátjának lapokat írt. Egyszer Spanyolországból, máskor Szicíliából. Mindig arról álmodozott, hogy majd lesz egy kis házikója. Egyszer nagyon megbetegedett és hónapokon keresztül kórházban feküdt. Az egyik ápolónő különösen a szívébe zárta a csendes jólelkü koldust. — Ha levágatná a szakákét, akkor feleségül mennék hozzá — mondta. Amikor valóban levágatta a szakállát, akkor sült ki, hogy nem gondolta komolyan. Fred ezután elvesztette az emberekben való bizalmát. Teljesen visszavonult — mintha néma lett volna, nem is beszélt. ' Ha véletlenül nem bontják le azt a házat, ahol lakott, akkor sohase jönnek rá, hogy milyen vagyon őrzött, Életében senkise törődött vele, de most sokat beszélnek róla. Meg örökösök is jelentkeztek — de persze nehéz bebizonyítani a rokoni kapcsolatot. Ilyen történeteket ír az élet. LESZÁMOLÁS A TITOK, AMI EGYMAGÁBAN SEMMIT SEM ÉR Bunny Miss Lindáról álmodozott és ahogy visszafelé ügetett a Boolről, régi jó szokása szerint ezerszer is elismételte magában- bolond vagy te Bunny, szerelmes bolond, kellett neked erősködni, és még rád is pirított a lány, hogy nem pincérnek való az i- lyen ládanyitogatás. Persze, te nem vagy cowboy, de még lehetsz, bár nem neked való ez, mert te nem szereted a teheneket még látni sem, de ha egy Miss Lindának cowboy kell. hát akkor belőled Bunny, cowboy lesz. Közönséges tehenész! Hát nem nevetséges ez? Mert Bunny számára roppant nevetségesnek tűnt az, hogy például Miss Linda lebecsül egy pincért... De lehet, hogy ez a Miss Linda nem Is becsülte le őt, csak egyszerűen ki akarta prőbálni, menynyire önérzetes. Vagy ki akarta csikarni belőle, mire és mennyire képes... A legénynek roppant tetszett ez a gondolat, ez. hogy ö mennyire képes. Ebben a pillanatban ügy érezte. az égvilágon nem létezik olyan akadály, amely meggátolhatná, hogy Miss Linda kegyeibe férkőzzön. — Talán valami. nagy titkot kellene elárulni neki, életem legnagyobb titkát — latolgatta Bunny. V — De nekem nincs Is titkom, se kicsi, se nagy. Milyen ember az, akinek titka sincs, amit megoszthatna valakivel? Bunny elkezdte elemezni, kutatni a múltját és emlékeit. Semmi különös. Az Igazán nem titok, hogy árva gyerek, az sem valami megrendítő, de meg nem is titok, hogy miként nevelkedett. Egy Bunny úgy nevelkedik, hogy észre sem veszi. Volt ő az égvilágon minden: kereskedőinas, szódagyártónál kisegítő, volt nyomdászlnas, rikkancs, küldönc, kovácslnas... Ezzel aztán igazán nem jutna messzire egy ilyen csavaros eszű lánynál, mint Linda. És ez a név, ez a név!,.. Hát nem különös? Hogy lehet valakinek ilyen izgatóan szép neve? Mintha spanyol lenne, vagy legalábbis olyan hangzása van... — Kedves Linda, én tebelőled asszonyt varázsolok, méghozzá a világ legboldogabb és leggazdagabb asszonyát! A préri olyan volt, mint egy gyönyörű kék fátyollal leteritett tükör. A holdvilágban különös fénnyel csillant fel hol itt, hol ott. A távolban prérikutyák vonítása hallatszott... Semmi más zaj, no meg a Teddy egyenletes lépteinek halk nesze. Bunny megrettent: te jó ég! Én valami úton haladok. Ez valami csapás-féle. Te jó ég! Hová visz ez az út? Ez nem Bracketville felé halad. Megállította a lovat, leszállt róla és egész közel hajolt a földhöz: igen, erre valaki rendszeresen jár, látszik a ló patáinak nyoméról, — még közelebb hajolt — ezek itt friss nyomok, a vihar után törték őket valami vágtató lovak. A legény szive egyre gyorsabban vert. Ott volt már egész közel a Deadmans Hillhez, de most hátulról látta és egész tűrhető- nek találta. Mindenesetre nem volt valami bátorsággerjesztö a sötét sziklás magaslat. Bunny úgy határozott, hogy a- zonnal visszafordul és a városba vágtat, de akkor eszébe jutott Miss Linda, az aranybarna hajú lány. akinek valami nagy titkot kellene elárulni. Titkot, ami nincs. És most itt az alkalom, hogy szerezzen... Csakhogy... Oda fel nem ajánlatos lóháton menni. Sőt az úton sem valami biztonságos a közlekedés. Bunny biztos volt benne, hogy ott fenn a sziklák közt valaki rejtőzik. Lehet, hogy többen is vannak. A közelben néhány bokor sötétlett. Odavezette Teddyt, megkötötte, és az úttól jő 200 méternyire elindult a sziklák felé. — Most megvagy, most a kezemben vagy Miss Linda, ilyet még a cowboyok sem tudnak... Ezt csak én tudom neked elmondani, de úgy, Bunny leste, várta a pillanatot, hogy leszálljanak fészkükből és a lovak összeterelésébe fogjanak. Igen ám, csakhogy nem szálltak le mind a ketten, hanem csak az egyik. A másik fönnmaradt a sziklafészekben. Bunny agya ügy dolgozott, mint egy gép. mert most valami olyat kellett tennie, amit még sohasem tett: valahogy elérni az őrszemet és elhallgattatni. Lassan, óvatosan mászott föl, de sehogyan sem tudta úgy megközelíteni, hogy akár egy ugrással elérné. hogy elájulsz tőle. Olyan dolgokat fedezek én most fel neked, hogy... A legeny mint egy macska, gyorsan és nesztelenül közeledett az első szikláig. Akkor kénytelen volt közelebb férkőzni az úthoz hogy el ne veszítse szem elöl. A keskeny ösvény egyre meredekebben haladt fel a sziklák között s a sűrűsödő bokrok közt néha el Is tűnt. Bunny már jó félórája kapaszkodott a Deadmans Hill lankásabb felén s akkor egyszerre útját állták a veszélyes magas sziklafalak. Csak egy úton lehetett tovább jutni ott. ahol az ösvény haladt, de Bunnvnak semmi kedve sem volt életét kockáztatni. Egy ideig figyelte a hoídfényben fürdő fekete-kék sziklákat, s akkor úgy határozott, hogy nyugati irányban próbálja megkerülni ő- ket. Ez a vállalkozás még jó — Én fekve maradtam mindaddig, amíg őket ki nem vitték az ajtőn, akkor lassan feltápászkod- tam az asztal alól, s a hátsó kijáraton szöktem meg, de még várnom kellett több mint másfél őrát, hogy a városból észrevétlenül kl- opózhassak. — Nem az érdekel engem, hogyan mentetted a bőröd, hanem az, hogyan történt pontosan az eset. — A serífihelyettest hátulról a- karták elintézni, én épp akkor tértem észhez, s akkor valaki egymás után mind a négyüket... Szinte egyszerre történt, úgyhogy magam sem hittem a szememnek. — És ki volt az a valaki, hogy nézett ki? — Nem láttam az arcát, mert az asztal alatt hevertem, csak azt láttam, hogy aranysarkantyúi vannak, és' hogy a jobb oldali col. tóé alacsonyabban hordja... dása volt, velem nincs. Azonktvtl] ti is tudjátok, hogy itt nem én parancsolok. A nagy főnök bármelyik pillanatban megérkezhet, s akkor egy mukkanást sem akarok hallani Tim Rangerról. A veszteség nagy, négy ember nagyon sok egyszerre, de nem mehetünk most értük, mert abból baj lehet.,. Majd én valahogy elsimítom az öreg előtt az egészet. Erről a rímről nem akarok hallani! Bunny előtt teljesen összezava« rodott a világ. Semmit sem értett,- de most erre nem volt idő, valahogy vissza kellett volna menni, valahogy kijutni ebből az átkozott helyzetből. Igen ám. de hogyan? A titok most már itt van, csak el kell vinni sértetlenül. Bunny nekivetette hátát a sziklafalnak -és mélyen gondolkozott. Aztán kúszva megközelítette a lovakat, lassan egyenként mind eloldozta ö- ket, közben a sziklák mellett visszaosont a kijárathoz. Sokáig kellett várnia, míg a két őrszem észrevette a le-föl sétáló lovakat. Gyurák Éva rajza Akkor az őrszem jött közelebb hozzá. Egyre nyújtogatta nyakát, mint alkonyatkor a tyúkok... Nézte, a társa hogyan fogdossa össze a lovakat és közben halkan kuncogott. félórájába, no meg kis híján az életébe került. Amikor már azt hitte, sikerült belül jutnia az akadályon, hirtelen megnyílt alatta a hegy. Az utolsó pillanatban kapaszkodott meg, csak ágiikor visszatornászta magát előbbi biztonságos helyére, akkor látta, hogy ott lenn a nyolcvan vagy száz lábnyi mélységben egy ismerős út kanyarog. Az, amelyiken alkonyatkor végiglovagolt. Bunny most csadálkozva látta, hogy a két morc alak, aki eddig hallgatott, egyszerre ugrik fel és Ijedten mered a jövevényre. — Mit beszélsz? Mit mondasz? — kérdezte egy vörösszakállű nagydarab ember. — Hogy arany- sarkantyúja?... — Mit beszélsz te? — dadogta a hórihorgas, széles járomcson- tú bandita. Bunny megint Miss Lindára gondolt, és hirtelen előrevetette magát. Az első ütés nem sikerült, de az őrszem a meglepetéstől nem jutott szóhoz s így Bunnynak alkalma volt helyrehozni a mulasztást. Sietnie kellett, mert a másik' őr már kötözte a lovakat a nyári jászolhoz. Most úgy határozott, hogy keletre fordul és ott kíséreli meg bevenni ezt a különös sziklabástyát. Amikor az ösvény közelébe ért, erősödő lódobogást hallott. Egy lovas vágtatott el mellette, föl a keskeny úton. — Igyekeznem kell, sietnem kell, hogy megtudjam a titkot... csökö- nyösködött Bunny és közelebb kúszott a szikjabejárathoz. Amikor bevágtatott a lovas, utána két alak mászott le a bejárat két oldalán magasló sziklafészekből és futva igyekezett az érkező után. Bunny mosolygott magában: tehát nem látták s most ő az ösvényen juthat be a kis, alig kétszáz méternyi átmérőjű fennsíkra, mely egy különös karámra emlékeztette. A fennsík nyugati pereménél valami alacsony faház lapult meg. Bunny a korlátsziklák mentén kúszott egész a házig, ahol köny- nyen megállapíthatta: hat lő volt kikötve egy nyári jászolféle- séghez. Jó Ideig leste, szemlélte a terepet, hogy nincs-e őrszem a közelben, aztán odalopózott a barakkhoz és óvatosan benézett az ablakon. A gyengén pislákoló viharlámpa körül csak 'négyen ültek s ez roppant meglepte Bunnyt. Hol a másik kettő? Hisz hat ló van idekint. Tehát az őrszemek időközben visszatértek előbbi helyükre. És valóban, ahogy visszanézett a kijárat felé, ott látta a fényes augusztusi éjszakában mind a két őr körvonalait. S most úgy érezte, hogy lassan elzsibbaü minden tagja a félelemtől. Eszébe jutott az is, hogy bizony már éjfél körül jár az idő, és ha innen virradat előtt nem jut ki, akkor... Óe újból Miss Linda jutott eszébe, a kedves mosolyú, a büszke tartású Linda Cowers, akit csak úgy lehet elkápráztatni ha valami nagy titkot mesél el neki, élete legnagyobb titkát... $ most hangokat hallott bentröl: — Ez csak tőled telik ki.., — Igen... — válaszolt kissé bizonytalanul a jövevény... — Biztos vagy benne? — markolta meg a jövevény gallérját a vörös. — Mondom, hogy az asztal alatt voltam, onnan láttam... — emelte fel hangját a hírhozó. A feszült hangulat meg tartott néhány percig, akkor a két marcona lassan elerenyedten leült, és az előző kérdezőre nézett. — Főnök... tudod-e mit jelent ez? A főnök nem válaszolt. Várta a magyarázatot. — Fonok, legjobb lesz, ha a- zonnal felhagyunk az egésszel. — Felhagyni? Megbolondultatok? — Tudod-e, ki mészárolta le Bodyt, Sonyt. Lee-t és Baryt? Nem tudod, ugye? Akkor majd Dog megmagyarázza neked — és a hó- rihorgasra mutatott. — Tim Ranger! A fonok mintha elmosolyodott volna: — Mit beszélsz, te bolond? — Tim Ranger! A főnök most elkomölyodott, néhányszor az asztalra csapott tenyerével: — Ha bolondoztok velem... — Főnök... Mind a ketten ismerjük... Nagyon jól ismerjük. Stanley Black bandájában voltunk, amikor Abileneben felszámolta kettőnk kivételével az egészet. És miért? Mert Stanley egy bankrabláskor véletlenül agyonlőtt egy ö- reg borbélyt, aki a közelben volt. — Hallgas! — kiáltott rá a főnök. A vörös elhallgatott, de látszott rajta, hogy szívesen tovább beszélne, csakhogy lebeszélje a főnököt. — Ha Stanley Blackkei számaA legény lélekszakadva futott le az ösvényen, s az izgalomtól meg a félelemtől remegő lábak kétszer is elvétették a lépést és a Fool Saloon derék pincére alaposan összeverte magát. Amikor végre leért a lankáshoz, mosolyogva mondogatta magában: csak az kell még, hogy itt patkoljanak el, ahol már tiszta a levegő... S ekkor földbe gyökerezett a lába: Teddy kocogot felé az ösvényen, fölfelé. Valahogy elszabadulhatott és megunta a várakozást, hát utánaindult. Bunny nagyon meghatódott a lő hűségén, de meg is rettent a gondolattól, hogyha történetesen késik egy kicsit, ez a ló képes be- kocognl a banditák rejtekhelyére és akkor biztos már alulról szagolná az Ibolyát. — No, gyere te bolond, gyere, megyünk vissza Bracketvll!e-be és visszük a nagy titkot... Haj, de meglepődnek majd... Főleg Linda, hogy ilyen merész ember vagyok. Nem pedig olyan, aki egy rozsdás kallantyúval sem tud annak’ rendje és módja szerint elbánni. Mert ez aztán nem akármilyen dolog, nagyon komoly ügybe ütöttem én most az orrom. Hej, öreg Teddy, csak tudnád, mi mindenről szereztem én tudomást, amíg te legelésztél a holdvilágon. Bunny roppant büszke volt, da hogy hajnalodon, és ahogy távolról feltűnt előtte Brackptville, kénytelen volt megállítani a lovat. Most vette észre, hogy a titok, ami tulajdonába került, alapjában véve haszontalan darabja egy olyan egésznek, amit ő nem ismer. És mit mondhat ő el ebből Miss Lindának? Azt, hogy fenn a Beadmans Hil! tetején rablóbanda fészkel? Hogy Tim Ranger az,, aki... De mi történt? Hol történt az egész? Tim Ranger nem hord aranysarkantyút, azt az az Idegen. forradásos arcú hordja, meg a jobb oldalán a coltot alacsonyabban. Nem, ezt még egyelőre nem lehet senkinek elmondani./ Egyelőre ez még előtte sem volt világos... Köíclkezik: Zavaros vasárnap reggel (VADNYUGATI TÖRTÉNET) BRODERICK GRAND:
