Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-29 / 31. szám
fg új ifjúság A. SELMEC: lóverseny Közép-Ázsia sztyeppéin Amikor 1919 októberében fárasztó döcögés után postakocsival (ta- rantasz) a Kirgiz hegylánc északi nyúlványainak lejtősödé területére értünk, nem mindennapi látványosságnak voltunk a szemtanúi. A szemiriecsinszki kirgizek (Kirgiziszlan. Kazachsztan) balgára, lóversenyre készültek, amelyet egy neves lótenyésztő rendezett. A meghívott vendégek zöme lóháton érkezett. A szegényebb sor- súak pedig hárman is egyetlen csacsi hátán ülve igyekeztek a verseny színhelyére. Sokan meg a tevék hosszú nyakához és púpjához lapulva tették meg a gyakran igen hosszú utat. A vendégsereg egy kisebb halmon felállított jurtacsoport (kirgiz sátrak) körül ténfergett és mohón leste a bajgá előkészületeit. Amennyiben eddig még nem nyílott alkalmam a kirgiz nép életmódjának és szokásainak megfigyelésére, elhatároztam, hogv utitér- sammal észrevétlenül elvegyülünk a nézők tömegében és figyelemmel kísérjük a számunkra idegen érdekességet. Az elvegyülés nem sikerült ám úgy. ahogyan azt elképzeltük. Nem kerülhettük el a versenyrendezőség figyelmét, mert az már akkor értesült rólunk, amikor kocsink még alig tűnt fel a láthatáron. Tarantászunkkal a jurták mögé igyekeztünk, hogy biztonságba helyezhessük lovainkat, a klasszikus orosz ..trojkát" (bármasfogat). Amikor leszálltunk a kocsiról, egy őszszakállú kirgiz vágtatva közeledett felénk. Hozzánk érve megállította gyönyörű hollófekete ménjét két kezét a mellén keresztbetéve ujjaival fehér szakállát simogatta. Orientális „Salem alejkum‘‘-mal üdvözölt bennünket és jurtájába hívott. A nemezfedte sátor belsejét értékes perzsa és tikkin szőnyegek borították. Lehúztuk poros csizmáinkat és mezítláb vonultunk be a „nomád palotába". A nemezfal aljában gondosan összerakott szőnyegek, paplanok, selyem vánkosok nyújtottak a vendégeknek kellemes elhelyezkedési lehetőséget. A praktikusan berendezett jurtában bőséges dasztrachánnal (lakomával) fogadott bennünket a vendéglátó. Hófehér asztalkendő félére helyezett tálakról friss bűzacipó (lepios- ka), mazsolaszőlő, mandula, dió, aszalt barack, dinnye, törökméz (halva) csaknem csecsemőfej nagyságú szemiriocsinszki alma »weg körte mosolygott ránk. A jurta közepén hatalmas tulai szamovár szolgáltatta az igen ízletes karavánteát. Nem szalasztottuk el a kínálkozó alkalmat mi sem! Szívesen nyúltunk a csemegéhez. Az üdítő, nem cukrozott zöld tea (kokcsaj) elfogyasztása után hálás köszönettel hagytuk el a jurtát, mert kezdetét vette a lóverseny. A főrendező jurtájából vagy puskalövésnyire hatvan turbános lovas gyűlt egybe. Hadonászással párosult, élénk vita folyt közöttük, amelybe a toporzékoló verseny-paripák ideges nyerítése és prüsz- kölése vegyült. Patáikkal kegyetlenül vagdosták a homokos földet. Az volt a benyomásom, hogy tudatosan teszik mindezt, mert érzik, fontos scerep vár rájuk a mai napon. Szívós, kitartó, erős arabfajta a turkesztáni sztyeppén nevelt kirgizló. Málhával terhelten vagy lovassal a hátán úgy mássza a meredek hegyiösvényt, mint a zergék a Tátra magas bérceit. Csupa kanca és mén ez a ló. Heréit lovat nem tűr meg a mohamedán ember. Ilyenkor a bajgá rendezője a legfontosabb személyiség, ő hívja meg a versenyzőket, valamint a vendégeket is, ő gondoskodik * bőséges ellátásról, a verseny-kellékekről és egynéhány jólfejlett bak- kecskéről. Ő tűzi ki a versenydíjakat, amelyek rendszerint nagy értéket képviselnek. A versenv sikere három dolgon múlik: a lovon, a lovason és a bakkecskén. Ezek nélkül nem lehet bajgá... Élénken figyeltük a Verseny szertartásos előkészületeit, amelyek azzal kezdődtek, hagy előhajtották a bakkecskét. A rendezőség e- gyik tagja szarvánál fogta az állatot, míg a főrendező vagy a *weg- bízottja éles késsel nyisszantotta el a bak nyakát. A rendezőség további tagja pedio a hátsó lábánál fogva a magasba emelte az állatot. hogy elfolyhasson a vére. Végül térdig csonkította a hulla lábait. A drasztikusan és kegyetlenül megcsonkított bakkecskét a főrendező azon ló lába elé hajította, amelyet a bajgá favoritjának tekintett. Erre a versenyzők tömege a favorithoz iramodott. A vérszagot érző lovak veszettül prüszköltek, patáikkal irgalmatlanul vágták, csépelték a bakkecske csonka hulláját. A nagy zűrzavarban éktelenül süvítettek a lovasok nagajkái (korbácsok). Válogatás nélkül ütöttek embert, lovat egyaránt. Erre még vadabbul prüszkölt, nyerített. rugdosott, anaskod^t» marakodott a sok versenyló. A lovasok sem voltak szelídebbek. Korbácsolták versenytársaikat és azok lovait. Közben fülsiketítő lármát csaptak. Kezdetben vad összevisszaságnak látszott minden, de amikor a tömegből kivált egy lovas, aki magához ragadta a bak hulláját ntá- na vágtatott valamennyi és megkezdődött a vadul száguldozók végnélküli hajszája. A bajgá feltételei, szabályai Közép-Azsiában évszázadok, sőt évezredek óta változatlanok. 334-ben i. e. Nagy Sándor macedón király hódító útja alkalmával már ilyennek találta a bajgát... A verseny feltételei a következők: Földről felemelni a bakot kirohanni veie a tömegből, teljes vágtában leírni egy versenykört, mindvégig megőrizni a bakot a célnál magasba emelni és végül a főrendező jurtájához hajítani. Ez a nehéz és folytonos nagajkautessel kísért feladat kitartó erős. eszes körmönfont lovast és kiváló lovat igényel A lovasnak a bakkecskét csak akkor sikerül felemelni, ha kihúzva egyik Iáhát a kengyelből, kihajol a nyeregből, egyik kezével megragadja a hullát a másikkal meg a ló sörényébe vagy pedig a nyeregkápába kapaszkodik, miközben fogcsikorgatás nélkül tűri versenytársai korbácsütéseit és a lovak rúgását. A nyeregbe való visszapattanás nagyon kockázatos feladat, mert a vezető lovast vetélytársai könnyen kipenderlthetik a nyeregből, ami gyakran végződik katasztrófával. Ha ez a helyzet veszedelmes, a tapasztalt éllovas nem tartja magánál a hullát, hanem elhajítja azt. Akkor más versenyző lesz a támadások céltáhlája A versenykor nyertese az a lovas, aki teljesíti az itt felsorolt versenyfeltételeket. A bajgán Ilyen győztes van egynéhány. A verseny főhőse az a lovas, aki a legtöbbször hajította a főrendező jurtájához a hakkccskét. A versenv végeztével díjkiosztásra kerül a sor. Utána meg a bajgá díszlakomája következik. Birka piláv (rizotto-féle), csikőhűshói főtt leves (surpa) a főeledel. Szöuljukat mind a versenyzők mind a többi jelenlévő kokesájáva! (kesernyés zöldteával) csillapítja. A vendéglátás napnyugtáig tart Itt tárgyalják meg a verseny lefolyását. értékelik a lovasok teljesítményét és a győztes 16 kiválóságait. A versenyben elért siker szabja meg a 16 árát. értékét, amely többnyire magas összeget képvisel... A verseny végeztével új tapasztalatokkal meggazdagodva kocsira Ültünk és folytattuk utunkat a messzefekvő Taskent felé... (VADNYUGATI TÖRTÉNET) BRODERICK GRAND: LESZÁMOLÁS 5. AZ IDEGEN KÖZBELÉP Az öreg Mc'Conley, mint mindig. ha a csúcsforgalomban e- gyedül maradt, végtelen szitkokkal illette Runnyt, azt a ténfergő ördögöt. Ez az este pedig szokatlanul hangos volt. Big Sprlngbö! va laml Tlgger nevű dúsgazdag farmernak a teheneit Bracktvll- letöl keletre terelték a cow- boyok New Mexiko frányába, s mert iő legelőre találtak ás mert az állatok kegyetlenül leromlottak, úgy határozott a vezető. hogy három-négy napig maradnak és a cowboyok egy része belovagolt Bracketvllle-be. Mc'Conley nem győzte a munkát. És most még attől Is rettegett, hogy a derék öreg limy Tucker távollétében komolyabb összecsapásra Is sor kerülhet és ez valószínű, elkerülhetetlen, ha belönnek Deereck izgága cowbovai. Az öreg Me' Conley alig tíz éve él Itt Bracketvilleben. Állítása szerint csupán egy fia volt, de az még jövetele előtt eltűnt, azt hallotta róla, hogy Kansasban ölték meg orvul. Pedig már hadnagy volt és Fort Bellow-ban szolgált O'Flyn ezredes alantasaként. Hivatalos értesítést sohasem kapott róla, csak egy kantinos mesélte, hogy az 6 szeme láttára lőtték hátba a hadnagyot. Mc'Conley erre a hírre Loui- siánából Texasba költözött, menekült a borzasztó hír elől. S most itt, Bracketvtlle-ben él egyes-egyedül és egy nagyszájú pincér segítségével tartja fenn a Fool Saloont. No meg itt van a vén Biggl, az öreg takarító és szakácsnő egy személyben. Olyan ez a Biggi, hogy az emberek nem is veszik észre, csak tudomásul veszik, hogy ez és ez a munka el van végezve, az viszont senkinek sem fut eszébe, hogy a dolog mögött egy elaszott kis öreg asz- szonyka létezik, és hogy ennek Biggi a neve. Az öreg Mc'Conley csak egyre káromkodott, csak egyre szidta Bunnyt, mert Ilyen soké kóborol,- azt a négy-öt mérföl- des utat megtehette volna egy óra alatt Is. A Tlgger féle legények már belemelegdetek az ordihálásba, a kártyát megúnták. ugráltak, duhajkodtak, nyakló nélkül. Mc'Conleynek az volt az érzése. hogv ezek a legények csak azt várják, hogv valakibe belekössenek. S akkor belépett az ajtón I.ary Black, a seriff helyettese. Larv közkedvelt vidám fickó volt, ami a coltot illeti, hordta de még soha senki sein látta lőni vele. Ha valami komolyabb „ügyet“ kellett intéznie, mindig csak a két lapáttenyerét használta. A kérdezősködő kislegények- ftek arra a kérdésére, hogy miért nem üt ököllel is. azt válaszolta: nem merek. Ezen mindenki nevetett. Mert ez a I,ary NEM MER LŐNI, NEM MER ÖKLÖZNI... Az idősebbek azonban, mintha sejtették volna, hogy mit jelent az a „nem merek“ Lary széles mosollyal nézte a dorbézolő Idegen eowboyo- kat és a söntéshez lépett, mert az egész napi eredménytelen nyomozás gyalázatosén kimerítette. És hát alaposan kiszáradt a torka. — Nos, mi újság, vén róka? Hol a pincéred? — Vári! Most mit kérdezel: azt-e, hogy mi újság, vagy az érdekel, hogy merre bitangol az az ördögfalzat. Larv nevetett. Ismerte az öreget, tudta, hogy nem szeret egyedül bánni ennyi emberrel s azért Is lőtt be, ha már az öreg fimy eltűnt. — Megy a bolt, ugya? — kérdezte incselkedve az öreget. — Megy,,, megy — dönnyög- te Mc'Conley. Larv körülnézett. Az egyik sarokosztalnál észrevette Hugest, a szerszám- és fegyverárust. Samy Dodst. a nem létező vasút egyetlen alkalmazottfát, a telegráfust, ott ültek még Ted Welker és ez ügyvéd. Dán Brandley, az egyik banktisztviselő. Larv szerette ezt a társaságot. sokat ittak, mulattak e- gyütt, sokat kártyáztak, hisz mind egvtől-egyig véniegények voltak. Már Indult is feléjük, amikor a duhaj cowboyok közül valaki elkapta a karját. — Hallod-e te kis seriff, nem való neked ez a kocsma. Lary jóindulatúan belemo- solygott a szőrös, morc, részeg arcba és lassan lefejtette karfáról a szorító kezet. Ment volna tovább, de akkor már ketten kapták el és idegesen ismételgették: — Hallod-e. te kis seriff, szűk Itt a hely, miért nem mégy ki sétálni egvet... No, menl már ki sétálni a friss levegőre... Lary megint csak mosolygott, aztán mintha beleegyezett volna a dologba, bólintott. A két cowboy elengedte a karját, ő meg lehajtotta a whiskyt, amit magával vitt. A két okvetlenkedő még fel sem ocsúdott, amikor Lary hatalmas tenyere már kétszer is lesújtott rájuk. Egyik jobbra, a másik balra zuhant az asztalok alá. Lary folytatta útját az asztaltársaság felé, amely csodálkozva szemlélte a pár másodperc alatt lefolyt eseményt. Larv mosolygott és épp köszönni készült, amikor meglátta Dan Bradley arcán a rémület árnyékát. Hirtelen oldalt vetette magát s a szék elzűgott felette. Amikor felugrott, látta, hogy Bradley vérző homlokkal az asztalra bukott. Egy pillanat volt az egész és máris szembefordult a nagy támadóval. Akik figyelték, láthatták, hosolygott, mintha az égvilágon semmi sem történt volna az 1- mént. — Hallom, az este valami lövöldözés volt fenn a szállodában — (egyezte meg úgy mellesleg. Ezeket a szavakat egy pillanatnyi csend követte. Bradley magához tért, kemény- fejű gyereknek ismerte az e- gész város. — Nagy lárma volt Itt, o- lvan, hogy a saját hangod se hallottad s egyszercsak oldalba bök engem Forst, Johny Forst, a Deereck öreg csatlósa. „Mi baj, öreg ftű?“ — kérdeztem tőle. Ő meg csak mutogatott az emelet felé, és ujjával mutatta, hogy ott lőttek. Szóltunk Mc'Conleynek, de ő csak nevetett, nem értette, mit akarunk. Azt hitte, az öreg Forst valami nőszemély után érdeklődik odafenn a szállodában. Nagy sokára sikerült megértetni vele mit hallott Forst onnan fentről. Az öreg dühbe gurult, hogy épp most kell fölmásznia az emeletre, amikor a vihar kezdődik. — Samy, a te- legráfus lehajtotta a maradék sört és folytatta. — Ott a hetes számú szobában találtuk a Dogan gyereket félholtan, meg Bunnyt, aki egv épkézláb mondatot nem volt képes kinyögni a rémül etől. Lary elővett egy ezüstdollárt és azzal játszadozott. Később megint csak úgy mellesleg megjegyezte. — Nem különös, hogy Dogan nem jelentette az esetet nálam? Az a vén díngó különben mindig minden apróságo* az orrunkhoz dörgöl, most meg, hogy a fia megsebesült, csak hallgat, mint a hal. A kocsma levegőjét ebben a pillanatban négy lövés rázta Gyurák Éva rajza gvan szorul Lary hatalmas keze ökölbe. Egy kétméteres csu paszakáll cowboy ugrott rá el sőnek, de Lary ütése totkon érte és a nagydarab ember fet- rengve. hörögve zuhant a pad lóra. Akkor hárman egyszerre ve tették magukat a seriff helyettesére, de a három ököl közül csak az egyik érte, s az ilyet Lary csak cirógatásnak vette. Zuhogtak ütései s a három támadó egyre hátrált. Eddig még nem nagy kár e- sett. ezt még mind megjavítja néhány pohár whiskyért a részeges Wltkins, az asztalos. Lary látta, hogy a támadókat hiába terelgeti ütéseivel a kijárat felé, hát elhatározta, hogy pontot tesz a dolog végére. Olyan erős ütéseket mért az okvetlenkedők áliára, hogy azok mint a rongy repültek át a söntésen. — Te mindig Ide rakod nekem őket... — dünnyögte Mc' Conley és csak topogott, nem tudta, mihez kezdlen. -- Biggi — kiáltott be a konvha ajta Ián. — Biggi, gyere és locsold fel a vendégeimet. Az egész kocsma derült az öregen. Lary végre helyet foglalt barátai asztalánál, és úgy momeg. Olyan gyorsan dördültek el egymás után, hogy szinte egynek tűntek. Egy hatalmas dörrenésnek. Amikor Lary fölugrott és tnegfordult, volt is mit látnit. A padlón ott feküdt a négy még most Is ott volt a colt, de azzal már sohasem lő egyikő- iük sem. A kocsmában olyan csend honolt, hogy légyzümmögést is meg lehetett volna hallani. — Hátba., hátba akartak lőni, Lary... — biondta Wytkins, az asztalos, aki a látványtól egyszerre kijózanodott. Lary csak most látta, ki volt az, aki megmentette az életét. Egy talptg feketébe öltözött sebhelyes arcú idegen... Kegyetlen mosoly táncolt ajkai szögletében, olyan mosoly, a- mit az ember élete végéig nem tud elfele|tenl. Ssenki se tudta, honnan került ide ebben a pillanatban, senki sem tudta, hol tartózkodik, mi járatban van, csak időről-időre feltűnik, aztán nedig csak egyszerre nyoma veszik. Ez az ember merő ellentéte volt Larvnak. Szeméből a gyűlölet vlllámlott, hosszú ujjal, keskeny ideges keze inkább arra vallott, hogy tulajdonosa revolverhős, nem pedig verekedő. Akik figyelték, észrevették, hogy jobb oldalán, alacsonyabban hordja a coltot, és hogy sarkantyúi úgy csillognak, mintha aranyból lennének. Egy fél fejjel magasabb volt Larynál. A seriff-helyettes most odalépett hozzá: — Szeretném megköszönni... — mosolygott az Idegen klgyő- szemébe szélesen. — Nem szeretem, ha bárkire is hátulról támadnak.. I- lyenkor akaratom ellenére Is beleavatkozom az ügybe... — Öljön le hozzánk, Mr.... — unszolta Samy Dods az idegent. — No, löjjön, foglaljon helyet — emelt az asztalhoz egy széket Dan Bradley. A fekete Idegen csak elnézett felük felett, mintha nem is léteznének. Ogy tett, mintha nem Is hallaná, mit beszélnek, Lary zavartan állt hol egyik, hol másik lábára. Nem tudta, mitévő legyen ezzel a furcsa, tüskés emberrel. Akkor ez megszólalt különös, átható, mély hangján: — Hol a seriff? — Tegnap délután hirtelen eltűnt... Ma egész nap kerestem, de hiába... Az Idegen egy pillanatig gondolkodott, aztán csendesen, de határozott hangon megjegyezte: — Legjobb lesz, ha azonnal leveszi ezt a bádogdarabot a melléről... — Mit lelentsen ez. Mister.... — mosolygott nagv széles arcával és egész lényével az idegenre Lary. — Amit mondtam Azt ajánlom, hogy azonnal mondjon le... Larv arcáról mintha letörölték volna a mosolyt: — Ezt valóban nem értem... A fekete idegen az ajtó felé indult, s úgy félvállról még visszaszólt: — Azt mondom, hogy többé nem akarom megmenteni az é- Ietét... Márpedig ezekután nem ártana... Larv csak állt ott a kocsma közepén, nézte a négv egymáson heverő holttestet, nézte a megmerevedett markokban a coltok ásító csövét. — Dobjátok ki őket innen — h.-in-oskodott Mc'Conley — e7.',r*~‘ már úgysem lehet fello- r.-m’ni és nem bírom nézni a c-'-iva pofájukat... 'Vytkins meg még két kor- heiv. néhány pohár whiskv re- ménvében már cipelte 1s az é- lettelen testeket az utcára. Larv gondterhelten ült visz- sza barátai közé — Kik voltak ezek a 'óma- darak? — kérdezte rsendhen. — tipv hallottuk. Big '•tpring- böl iö'tek . — fis mit keresnek itt? — Állítólag teheneket terelnek New Mexico felé. és itt leálltak néhány napra legeltetni... — Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogv ezek épp rám vadásztak... — Miből gondolod ezt. Larv — vonta fel szemöldökét Huges. — Néhány pofonért nem lőnek senkit se hátba., fis nem négyen egyszerre. Mit szólsz ehhez Huges? És az igazi zow- bovoknak tebénszaguk van. E- zek meg puskaportól bűzlenek, mintha valami puskapormalom- ban dolgoztak volna Hallod-e Samv. mondd csak nekem: mi volt abban a sürgönyben amit Lowel adott fel a seriff nevében? — Ugyan, csak nem hiszed, hogv elküldtem? Az öreg már számtalanszor hozott liven és hasonló sürgönyöket mindegyikben azt kért. boev mentsék fel szolgálata alól de én soha egvet sem továbbítottam mert ngyan mi ba|a volt itt a ml kis városunkban... fis kivel póke- roztam volna én akkor, ha nem épp vele. az öreg fimv Tucker- rel. Lary tó ideig szótlanul ült még a társaságban, aztán úgy éjfél körül hirtelen elrohant. • Következik: A titok, ami egymagában semmit sem ér
