Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-23 / 30. szám

90

% t

VANE JOVOJE

A MAGYAR FŐISKOLÁNAK CSEHSZLOVÁKIÁBAN?

Kardos István, a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának adjunktusa írja a Hét ezévi huszonötödik számában, „Javaslat a felsőfokú oktatás kérdésének megoldására" c. cikkében: „A csehszlovákiai magyar értelmiség kérdése a magyar kisebbség létkérdésévé vált... Tudomásul kell venni, hogy a magyarok felsőfokú oktatásának jelenlegi rendszere, s következtetésképpen eredménye is rossz. Ahhoz, hogy 2000-ig a magyar értelmiség aránya elérje az országos átlagot, évente több mint 5000 magyar főiskolásnak kellene tanulnia felsőfokú tanintézetekben... A magyarok felsőfokú oktatását három vonalon, párhuzamosan kell biztosítani:

1. Szlovák és cseh főiskolákon, 111. egyetemeken,

2. Magyarországi felsőfokú tanintézetekben,

3. Hazai, magyar oktatásnyelvű felsőfokú tanintézetekben..."

Kardos István írása — tárgyilagosságán és humanizmusán túl — legnagyobb erényeként azt tarthatjuk számon, hogy konkretizál, számokkal érvel, azaz hitelessé teszi megállapításait. Igazolásul, mintegy kibővítve, s még reálisabbá téve cikkét, én is közzé- teszek néhány adatot. A dokumentumokat Schultz György mérnök, a kassai magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai 1- pariskola igazgatója bocsátotta rendelkezésemre.

Bevezetőképpen: köztudomású,

hogy legrangosabb hazai iskoláink egyike a magyar ipari. Nemcsak a magyar tannyelvű iskolák egyik legkiválóbbika, hanem országos viszonylatban is az. Tényekkel bizonyítható állítás ez: erre építem cikkemet is. és így szeretnék rákapcsolni Kardos István Írására.

Az ipariskolában gyakorlattá vált, hogy szinte valamennyi végzett diákról - egy bizonyos idő eltelte után - véleményt kér az iskola igazgatósága. A vélemények naponta érkeznek a postával, jó pár kilogramm gyúlt össze belőlük az eltelt esztendők során. Hatot választottam ki a sok százból. Meg szeretném jegyezni, hogy tévedés lenne azt képzelni, hogy kiválogattam a reprezentatívakat, s a negatívumokról hallgatok! Bárki meggyőződhet róla, ha az ipariban! jár: a beérkezett vélemények kilencvenöt százaléka pozitív tartalmú, s mindössze öt százaléka került a „Rossz vélemények" dosszéiba. De ebben az öt százalékban sem csupán a rossz viselkedésről és a szaktudás hiányáról van szó. A hiányosságokat általában a szlovák vagy cseh nyelv elégtelen bírása okozza javarészt: ez valószínűleg a nyelvérzék hiányából, esetleg a helytelen hozzáállásból ered. A negatív tartalmú iratokban is, nagyobbrészt ez áll: „Jó viselkedésű, szaktudással bíró technikust ismertünk meg a magyar ipariskola végzettjében, az államnyelv köriig azonban bajok vannak, bár i- gyekezet tapasztalható."

A kilencvenöt százaléknyi pozitív tartalmú vélemények sorábm találunk dicsérő sorokat az országnak szinte valamennyi űzőméből, szinte valamennyi főiskolájáról. A pilzeni SKODA-művek- töl kezdve, a TRINECI VASMŰ - VEK-en keresztül, a Csernöi Át- rakodóállomásig. Az emberben önkéntelenül is felmerül a gondolat: ha ezek a magyar szakközépiskolát végzett technikusok kiválóan megállják a helyüket az ország minden részében, cseh és szlovák üzemekben, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az esetleges magyar főiskola végzettéi is szervesen bele tudnának illeszkedni az ország ipari vérkeringésébe.

A véleményeket úgy válogattam, hogy mindhárom. Kardos István által javasolt megoldáshoz tudjak tényekkel szolgálni. Tehát:

1, A szlovák vagy cseh főiskolákon tanulhatnának azok a diákok, akik nemcsak matematikában vagy kémiában, hanem a nyelvek tudása terén is jeleskednek. Ilyen volt például Kiss Béla. aki a Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti fakultásán szerzett diplomát, tavaly decemberben. Doc. Ing. Steg- mann, az iskola prodékánja írta róla: „Kiss Béla az igyekvő diákok közé tartozott. Tanulmányai során 1,17-es átlageredményt ért el. Példásan viselkedett; viselkedésére sohasem lehetett panasz."

Egy másik volt iparista, Tóth Tibor, miután sikerrel abszolválta Kassán a gépészeti főiskolát, az Iglói Vasércbányák szomolnoki ü- zemébe került, ahonnan ezt írták róla: „A rábízott feladatokat jól

végezte, s ennek alapján az üzem fömechanikusává neveztük ki. A nevezettnél megvannak a további sikeres munka előfeltételei."

2. Magyarországi felsőfokú tanintézetekben tanuló diákjainkról nincsenek egyelőre adatok a birtokomban, viszont a Moszkvai E- nergetikai Intézet hallgatója Ko- huth András, akiről Moszkvából írták: „Kohuth András 1966-ban lett a Moszkvai Energetikai Intézet hallgatója. A kassai Gépészeti Főiskoláról lépett át ide. Feladataihoz mindig felelősségteljesen közeledik. A moszkvai csehszlovák főiskolások nagyon megszerették. Őszinte, szerény és áldozatkész. Ma már a Moszkvában tanuló csehszlovák főiskolások CSISZ-elnöke. Szervezőkészsége és politikai munkássága kiváló. Fellépése internacionális. emberi és reprezentatív. Érdekkörébe a sport, az irodalom, és mindenekelőtt — a tudomány tartoznak.“

íme, egy levél, amely külföldi főiskoláról érkezett. Magyarország is külföld, de a magyar nyelv anyanyelvűnk. Ha tehát az orosz nyelvet így elsajátította valaki, az valószínűleg az anyanyelvén tanulva sem vallana szégyent. A levélnek persze több tanulsága is van. A volt iparista internacionalista szellemben történő viselkedése, emberiessége, a kollektívhez való viszonya. Jóleső érzés tudni, hogy a Moszkvában tanuló cseh és szlovák diákok vezetője egy magyar, akiben megbíznak, akit szeretnek, akiről levelet írnak. mert fellépése példamutató.

3. Hazai magyar főiskolánk e- gyetlen van, az is Nyitrán, távol a szellemi centrumtól, könyvtár és levéltár nélkül, mint ahogyan azt Kardos István ki is fejtette már. íme, három vélemény magyar technikusokról. A szülök figyelmébe a- jánlanám: ezek a fiúk-lányok magyar iskolába jártak, magyar érettségit tettek, és magyar létükre ilyen pozitív tartalmú leveleket hoz a posta: „A Keletszlovákiai Vasművek karbantartó részlege é- venként több magyar ipariskolát végzett technikust kap. Reméljük, hogy újabb technikusok kerülnek majd üzemünkbe, mert szaktudásukat tökéletesen ki tudjuk használni. Köszönjük iskolájuk jó munkáját. Végzetteiket a jövőben is szeretettel fogadjuk.“

A pőstyéni Chirana nemzeti vállalat kassai részlegéből írják. Takács Imréről: „Ez a technikus az utóbbi három esztendőben üzemünk egyik legjobb szakemberévé nőtte ki magát. Munkához való viszonya példás, egyre bővíti tudását. 1968 január elsejével — érdemei elismeréseként — üzemünk fömesterévé léptettük elő. Ebben a funkcióban is .felelősségteljes, becsületes, igyekvő.“

Hasonló vélemény érkezett Filip Jánosról is, aki a prágai „Elek- tromontázne závody“-hoz tartozik.

íme, a tények. Ismétlem, a beérkezett sok száz vélemény kilencvenöt százalékának van ilyen tartalma, s csak öt százaléka negatív. A leglényegesebb: nemcsak a szaktudás, hanem a terminológia is elsajátítható, ha becsülettel közeledik az ügyhöz a tanár és a diák.

Az ipariskola példája azt igazolja tehát, hogy adva vannak az érvényesülés feltételei akkor is, ha diákjaink magyar főiskolát végeznének. Feltehetnénk a kérdést: lenne-e tanári kara egy orvosi vagy műszaki, s a szintén gyakran emlegetett mezőgazdasági főiskolának? Tapasztalataim szerint: lenne. Persze ez egy másik írás témája, mert jobb, ha mindig a tényéknél, adatoknál maradunk, minek pufogtassunk a levegőbe, a- mikor konkretizálhatunk?

Schultz György mérnök, az ipariskola igazgatója elmondta, hogy a jövőben el szeretnék érni: az o- rosz nyelv választott tantárgy legyen, és helyette szlovákul tanuljanak a diákok. A főiskolára készülők foglalkoznának az orosz- szál is, a technikusok viszont a szlovákot igyekeznének a lehető legtökéletesebben elsajátítani, hiszen arra van szükségük. Az iparinak is vannak problémái. Több tanteremre, laboratóriumra lenne szükségük, fizika, matematika és testnevelés-szakos tanárokra. Az iskola iránt roppant nagy az érdeklődés, de nem vehetnek fel mindenkit. Csehszlovákiában 80-e- zer lakosra egy ipariskola jut. A statisztika hatszázezer magyar nemzetiségű állampolgárról beszél. És hány ipariskolánk van?- BALTA fiYÖRSV

új ifjúság

Bonyodalmak a KÉTEZER SZÓ körül

Ismeretes, hogy a múlt hó végén mintegy 70 cseh tudós, művész, író és munkás kiadott egy 2000 szavas nyilatkozatot. Körlilötte nagy hullámverés támadt az országon belül, de még nagyobb határainkon túl, és ott máig sem ült el teljesen. Az Oj Ifjúság (mint egyetlen magyar lap) közölte a nyilatkozat tartalmát, és ezért most csupán azzal akarunk foglalkozni, hogy milyen visszhangja volt belföldön és külföldön.

Ahhoz, hogy a nyilatkozat visszhangját kellően megértsük és megítélhessük, feltétlenül szükséges, hogy legalább legalapvetőbb részeire rámutassunk.

0 0 0

A nyilatkozat abból indul ki, hogy „a nemzet reményekkel telve fogadta a szocializmus programját. Csak hát annak irányítása méltatlan emberek kezébe került". A továbbiakban a nyilatkozat rámutat, hogy „a vezetőség helytelen irányvonala a pártot politikai pártból és eszmei szövetségből hatalmi szervezetté változtatta ... Ennek alapján alakultak az államban uralkodó viszonyok is ... Az állam és a gazdasági szervek tevékenységét nem érte bírálat. A parlament elfelejtett tárgyalni, a kormány kormányozni, az igazgató igazgatni“.

Azután megállapítja, hogy „az év elejétől a demokratizálódás megújhodási folyamatában élünk. A kommunista pártból indult ki, mely igyekszik becsületesen megragadni az utolsó lehetőséget saját becsülete és a nemzeti becsület megmentésére“.

A nyilatkozat továbbá felhívja a ügyeimet az éberségre, hogy „a nyáron át és a következő napok elé önálló kezdeményezéssel s önálló elhatározásokkal induljunk“. De egyúttal hangsúlyozza: „visszautasítunk minden olyan nézetet — ha felmerülne —, hogy a demokratikus megújhodás megvalósítható a kommunisták nélkül is, esetleg ellenük“.

A nyilatkozat a továbbiakban kinyilvánítja: „Követeljük azoknak az embereknek a leváltását, akik visszaéltek hatalmukkal, megkárosították a közvagyont, becstelenül vagy durván viselkedtek. Meg keli találnunk a módját, hogyan kényszerítsük őket távozásra. Például: nyilvános bírálat, határozathozatal, tüntetések, tüntető munkabrigádok, nyugdíjaztatásuk alkalmára szánt ajándékokra való gyűjtés, sztrájk, hivataluk bojkottálása révén. El kell azonban vetni a törvényellenes, fegyelmezetlen és durva módszereket...“

Végül pedig a nyilatkozat aláírói kijelentik: „Nagy nyugtalanságot ébreszt az utóbbi időben annak a lehetősége, hogy hazánk sorsának alakulásába külföldi erők is beavatkozhatnának ... Kormányunknak tudomására adhatjuk, hogy akár fegyverrel kezünkben kitartunk mellette, ha azt teszi, amire mandátumot kapott tőlünk; szövetségeseinket pedig megnyugtathatjuk, hogy szövetségi, baráti és kereskedelmi szerződéseinket teljesítjük“.

Befejezésül kinyilvánítják: „Ez év tavaszától... előttünk áll a nagy lehetőség. Újra kezünkbe vehetjük közös dolgunkat, melynek címe: SZOCIALIZMUS“.

0 ' 0 0

Erre a nyilatkozatra elsősorban a CSKP KB elnöksége reagált külön nyilatkozattal. Benne kifejtette, hogy nem kételkedik ugyan a 2000 szavas nyilatkozat aláíróinak jó szándékában, de mégis elutasítja a nyilatkozatot, mert az objektív kihatásában árthat a demokratizálódási folyamatnak. — Későbben az SZLKP KB elnöksége is nyilatkozott. Nyilatkozatában az államrend elleni komoly uszításnak minősítette a 2000 szót, és egyúttal kijelentette, hogy a nyilatkozat Szlovákiában nem talált visszhangra.

Milyen volt a visszhang a közvéleménynél? Ez egyrészt a nyilatkozat kiadását követő járási és kerületi konferenciákból tűnik ki, másrészt az újságolvasók leveleiből.

Amennyire a lapok híradásaiból megállapítható, főként a csehországi pártkonferenciákon, azt az aggodalmat fejezték ki, mely a 2000 szavas nyilatkozat alaphangjául is szolgált, t. i. hogy a visszahúzó erők a demokratizálódási folyamat „befagyasztására“ törekednek. — A szlovákiai pártkonferenciák inkább a föderáció kérdéseivel foglalkoztak. Elhangzottak olyan nézetek is (főként a prágai konferencián), amelyek a CSKP KB elnökségének elítélő nyilatkozatát legalább is nem taktikusnak mondották.

A lapok olvasóinak tízezrei levelekben nyilatkoztak a 2000 szavas nyilatkozattal kapcsolatban, és döntő többségükben — a lapok állítása szerint — egyetértésüket fejezték ki a kifogásolt nyilatkozattal. A nyilatkozatot a pártlapok nem közölték, de így is a Rudé Právo olvasói levelekkel árasztották el a szerkesztőséget a nyilatkozatra vonatkozóan. A Rudé Právo erre nézve a következőket írja: „E napokban számos levelet kézbesít a posta nekünk, és ezek a 2000 szavas nyilatkozattal foglalkoznak. Munkások, szövetkezeti tagok, hivatalok és tudományos intézetek dolgozói, katonák, tanítók, nyugdíjasok írnak. Tartalmuk különböző. Egyrészt az emberek teljes egyetértésüket fejezik ki a dokumentummal (értsd: a 2000 szavas nyilatkozattal) — ezek többségben vannak, másrészt

azonban egyes polgárok nem értenek egyet a nyilatko- zatban kifejezett nézetekkel“.

*00

Igen figyelemre méltó Smrkovsky elvtársnak, a Nemzet-* gyűlés elnökének „Ezer szó“ címen a Rudé Právoban meg-* jelent cikke.

Cikkében elsősorban határozottan megállapítja: „a fő veszélyt azokban az erőkben látom, melyek nem mondtak le a január előtti rendszer felújításáról... A (2000 szavas nyilatkozatban szereplő) nevek számomra az öntudatos és elkötelezett polgárok képviselőit jelentik. Ezért a 2000 szó mögött teljesen tiszta szándékot látok. És mégis közöttük olyan szavakra is lelek..amelyekben egy adag politikai romantizmus is van ... Nem utasítom el, amit politikai ro- mantizmusnak neveztem. Benne látom a hasznos és szükséges ellenzékiségnek azt a mozzanatát, mely kiterjeszti politikai elgondolásaink határait, és megóvja politikánkat a hagyományosságtól és a kitaposott utaktól.

Cikke további részében megemlíti, hogy kifogásolják a CSKP KB elnökségének a 2000 szavas nyilatkozattal kapcsolatban hozott határozatát, mert azt a „forró tú“ jellemzi. „Ezért — írja cikkében — határozottan síkraszállok annak érdekében, hogy... eredeti álláspontunktól pozitív lépést tegyünk előre“.

Ebből a cikkből kitűnik, hogy a 2000 szavas nyilatkozatnak kezdetbeli félreértésén és túlbecsülésén át higgadtabb álláspontra jutottak a párt és a kormány vezetői.

Megjegyzendő és ez nagyon jellemző a csehszlovákiai közvélemény politikai érettségére, hogy a csehszlovákiai közvélemény általában kezdettől fogva nagyon józanul elemezte és ítélte meg a 2000 szavas nyilatkozat tartalmát és jelentőségét, s nem látott benne egyebet mint bizonyos rétegeknek a demokratizálódás alapján tett véleménynyilvánítását, és ezért röviden — napirendre tért felette.

0*0

De nem ilyen volt a visszhang egyes testvérpártoknál. Ismeretes, hogy egyes testvérpártok — nyilván a 2000 szavas nyilatkozat kapcsán — felhívták a CSKP vezetőségét, hogy közös tanácskozáson megtárgyalják Csehszlovákia és a CSKP helyzetét. A CSKP vezetősége lényegében elutasította ezt a javaslatot, és vele szemben kétoldalú megbeszéléseket ajánlott az egyes testvérpártoknak.

Felmerül a kérdés: vajon helyesen cselekedett a pártveze- töség, amikor elutasította a testvérpártok javaslatát?

Erre az objektív választ csupán a helyzet körültekintő mérlegelése adhatja meg. Elsősorban meg kell állapítani a testvérpártok javaslatának indítóokait.

A testvérpártok a megbeszélés javasolásakor nyilván abból a feltevésből indultak ki, hogy Csehszlovákia olyan súlyos politikai helyzetben van, melyet a CSKP csupán a testvérpártok segítségével tud megoldani. Tehát a jelen esetben a helyzetet olyannak látják, mint amikor súlyos vagy nehezen megállapítható és gyógyítható betegség esetén több orvos tanácskozására, konzíliumra kerül sor abból a célból, hogy a beteg baját közös erővel pontosan megállapítsák és gyó- gyítási módját meghatározzák.

Csehszlovákia helyzete valóban súlyos, annyira, hogy orvosa, a CSKP egymaga nem tudná meggyógyítani?

Aki Csehszlovákia belső helyzetét csak némileg ismeri, nagyon jól tudja, hogy helyzete ma sokkal kiegyensúlyozottabb, mint bármikor 1948 januárja előtt. Előtte úgyszólván az e- gész nép szemben állott a párt vezetőségével, most pedig szorosan felsorakozik köréje.

Ami pedig a CSKP-át illeti, vizsgáljuk meg, van-e elég ere- ie és képessége ahhoz, hogy a múlt hibáit kijavítsa, és az országot a szocialista fejlődés útján eredményesen vezesse.

Ismeretes, hogy a CSKP a legerősebb kommunista párt, ha tagságát a lakossághoz mérjük. A 14 milliós országnak 1 600 000 szervezett kommunistája van. Ebben az évben a tagok száma 11000-rel szaporodott, az előző években pedig nemcsak, hogy nem szaporodott, hanem csökkent is, főképp a kilépő munkástagokkal.

A CSKP egész léte alatt, mindig a proletár nemzetköziség szellemében működött, és erről már maga az a tény is tanúskodik, hogy tagjai cseh, német, szlovák, magyar, lengyel és ruszin nemzetiségű dolgozókból tevődtek össze.

Egész tevékenysége folyamán politikájának alapelve volt a Szovjetunióhoz és a marxizmus-leninizmus eszméihez való teljes hűség, és ezért sorait sohasem bontották meg frakciós harcok, mint sok más kommunista párt esetében.

— Tehát megvan minden előfeltétele annak, hogy a CSKP sikeresen vezesse az országot annak a szocializmusnak az útján, melyről az elmúlt években a dogmatikus-szektárius vezetőség letérítette.

És ilyen körülmények között van-e szükség konzíliumra?

Doc. dr. Balogh-Dénes Árpád