Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-23 / 30. szám
8 új ifjúság #■ Uj emberírtási találmányok és módszerek Mi vár az emberiségre a jövőben, ha nem válik valóra az általános és teljes leszerelés, nem jön a tartós béke? Milyen fegyverekkel rendelkeznek majd a nagyhatalmak? Erről ír az Observer és Die Zeit. Né higgyük, Hogy az atomfegyver a Haditechnika u- t'olsó szava. Az államok — sem a nagyok, sem a kicsinyek — nem elégszenek meg a legkorszerűbb fegyverek szörnyű pusztító erejével, még tökéletesebbeket a- karnak, és rengeteg pénzt költenek az ilyen irányú kutatásokra. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a békéscélú tudományos kutatások sok eredménye is felhasználható katonai célokra. A molekuláris biológiai eredmények, például nagyon megfelelnek Prre: újfajta vírusokat lehet kitenyészteni biológiai háborúra. A lelki zavarok, elmebetegségek gyógyítása olyan ismereteket nyújt, amelyek alapján újfajta pszichikai-vegyi fegyvereket lehet gyártani. A fegyverek közül egyelőre az antirakéták jelentik a legfőbb újdonságot. Ha azonban az eddigi ütemben folytatódik a fegyverkezési verseny, húsz éven belül az emberiségnek egészen újfajta fegyverek állnak majd a rendelkezésére. Például a biológiai fegyverek. Geran Heden, neves svéd mikrobiológus szerint az antirakéták sokkal kevésbé veszélyesek, mint a biológiai fegyverek. Ezeket ugyanis azok az államok is előállíthatják, amelyek számára, liidrogénbombák és távvezérlési műszereik tűi— drágák. Tíz kiló vegyszer megsemmisíti az egész emberiséget. Heden szerint többfajta baktériumból egyetlenegy tonna elegendő ahhoz, hogy megsemmisítse Anglia lakosságát. Kedvező időjárás esetén ezeket a m róbá- kat repülőgépből, vagy hajóból lehetne kibocsátani Anglia partjai elé. A modern városi élet — amelyet a szervezett víz- és élelmiszerellátás, és a gyors közlekedés jellemez — magában véve is kedvez a biológiai fegyver pusztításának. A biológiai támadás ellen nagyon nehéz védekezni. Még a legkorszerűbb felderítési módszerekkel sem lehet idejekorán észlelni a veszélyt és riadóztatni a lakosságot. Ha például a tüdőpestis kórokozóját a megjelenésétől számított 24 órán belül nem fedezik fel, a járvány végzetes következményekkel jár. Ami a mérgeket illeti, a tudósok szakadatlanul mind veszélyesebb és mérgezőbb anyagok előállításán dolgoznak. A közeljövőben például olyan vegyi anyagokat tudnak majd gyártani, amelyekből 10 kilő elméletileg elpusztítja az egész emberiséget. Az egyik tudós szerint a Földet övező ózonréteg megsemmisítése is szörnyű pusztítást okozna. A vékony ózonréteg ugyanis a halálos ibolyántúli sugárzástól védi bolygónkat.: Megtörténhet például — ez e- gvelőre elméleti feltételezés, de gyakorlati megvalósítása sem lehetetlen, — hogy egy rakétával olyan vegyi anyagot juttatnak a magasba, amely hosszabb-rö- videbb időre teljesen megsemmisíti az ózonréteget. A Nap ibolyántúli sugarai pillanatok alatt mindent felperzselnének, s ha az emberek valami módon meg 1* tudnák védeni magukat, az állat- és növényvilág teljesen megsemmisülne. Sétáló bomba Meredith Trink, a londoni egyetem professzora szerint a jövő hadseregben nem az ember lesz a legfőbb tényező. Valószínű ugyanis, hogy a tudósok robot-gyalogosokat állítanak majd elő, s ezeket computerekkel irányítják. A robotgyalogosok képesek lesznek bizonyos határok között önállóan cselekedni. Őrszolgálatot fognak teljesíteni és elpusztítják a területükre hatoló embereket. A tudósok már ma is fölösleges tehernek tekintik a pilótákat és a tengeralattjárók személyzetét. Helyüket a jövőben robotok foglalják el. Trink tanár szerint valószínűleg lesznek majd „sétáló bombák“ is, olyan szerkezetek, amelyek minden akadályt leküzdve tévedhetetlenül a kiválasztott célpontig „mennek“ és ott felrobbannak. Ezeket a szerkezeteket csak atomfegyverrel lehet megsemmisíteni. A megtámadott ország azonban a saját területén nem merné elpusztítani a sétáló bombákat, mert ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Néhány tudós szerint a jövőben az időjárás befolyásolásával is döntő csapást lehet mérni az ellenségre. Gordon McDonald amerikai geofizikus azt állítja, lehetséges lesz orkánerejű szélvészeket támasztani és irányítani. Sőt, szerinte új jégkorszakot is lehet létrehozni. Az úgynevezett gazdasági háború is félelmetes következményekkel járhat: a támadó megsemmisíti az ellenséges ország növény- és állatvilágát. A tudomány tehát fenyegeti az emberiséget. Ez késztette arra az egyik tudóst, hogy feltegye a kérdést: — Valóban ilyen átkozott az egész tudomány? Azt hiszem, hogy az emberiség nagy dilemma előtt áll: vagy megsemmisíti a tudományt vagy megsemmisíti a háborút. a z < X o X u X u a o X m LESZÁMOLÁS a 4. TÜL SOK EGY NAPRA Valaki kopogott az ajtón. Mr. O’Brix sietve rejtett néhány okmányt az asztalfiókba s csak azután jelentkezett. A jövevény megállt az ajtóban, egyik kezét csípőre tette, a másikban a szivart tartotta flegmán. — Parancsol valamit? — kérdezte a banktulajdonos, a kedvesség, az ijedtség meg a bosszúság hangjának nevetséges keverékével. — Mr. O’Brix, munkát keresek, és azt mondták, önhöz forduljak a legnagyobb bizalommal. Hát itt vagyok. történik, aztán visszazuhant puha karosszékébe s egy árva szót nem szólt. Dönteni kellett volna, dönteni arról, hogy ezt a veszélyes jövevényt felvegye-e vagy ne. Rettegett a gondolattól, hogy beieront terveibe. De most elutasítani valóban veszélyes dolog lett volna. Csak azt nem tudta, honnan ismerik az ő emberei? É>s milyen félelem, rémület ült a szemükben, amikor szembefordult velük. O’Brix épp beleegyezését akarta adni, kijelenteni, hogy rendben van, áll az alku, de a jövevénynek híre-hamva sem volt. lotí. Maga is csodálkozott ezen a fordulaton. Anyja különös arcot vágott a fiú háta mögött, és mint amikor valami kellemes meglepetés éri. olyasmi, amit titkon már nagyon várt — összecsípett szemmel elmosolyodott. Linda most még in-- kább elpirult és zavarában in-' gerkedni kezdett Bunnyval: — Nem pincérnek való ez a munka ... Erősebb legényt kellett volna szerezned, mama... Bunnv most teljes erőből megtolta a zárat, s az valóban engedett is. De Miss Linda is zuhant a ládával együtt, no meg a pincérlegény is, a köz-' O’Brix hivatalos, nagy semmitmondó mozdulatok közepette felállt: — Valóban jóleső ez a megtiszteltetés, jóleső, de sajnos... Várjunk csak, és milyen munkát keres? — Remek favágó vagyok, bőrcserző, értek a főzéshez is valamelyest... O’Brix-t sértette ez a nagyképűség, hisz a jövevényről lerítt, hogy a lövöldözésen kívül alig ért még valamihez. — Hehehe, szóval így? Sajnos. nem tudnék ilyen munkát biztosítani huzamosabb időre, ezért kénytelen vagyok kiábrándítani önt is, no meg azt az illetőt is, aki beprotezsálta. Kedves ... izé ... jövevény, volt szerencsém. A sebhelyes arcú nem mozdult a nyitott ajtóból: — Ha nem sértem meg, kedves O’Brix úr, akkor meghívnám a kocsmába egy kis kártyajátékra. Látom, úgyis unatkozik. azonkívül ott valószínű könnvebben meg tudunk égyez- ni. Mellesleg megjegyzem: nem tartozom azok közé, akiket csak úgy elutasítanak. O’Brix most már valóban elvesztette nyugalmát, bár a kártyaajánlat csiklandozta képzeletét. de most nem volt rá ideje. — Kedves uram, kérem ne untasson, sajnos nem tudok senkit elhelyezni, senkire sincs szükséqem, ami a kártyapartit illeti, estére esetlég beszélgethetünk róla, de most nyakig vagyok munkával. A jövevény még mindig nem mozdult. Mr. O'Brix, ha engem valaki más vesz fel, olyan, aki önnel nincs a legjobb viszonyban ... Képzelje csak mekkora veszteség lenne az ön számára? Az idegen mögött feltűnt két morc alak. O’Brix a szemével intett nekik. Az, ami ezután történt, szinte leírhatatlan. A fekete idegen, mintha várta volna ezt a jelt, villámgyorsan hátrafordult s akkor ... akkor a már lendülő karok egyszerre lehanyatlottak. A két morc alak vinnyogva hátrált s aztán meg menekült ki erre, ki arra. ahogyan csak a lába vitte. O’Brix sápadtan szemlélte mi GYURÁK ÉVA rajza O’Brix kinézett az ablakon. Az előbbi látogató ott állt a postakocsi 'mellett, valamit mondott Litle Samnak, aki felkötött jobbkézzel szállt fel a kocsiba. Sam arca falfehér volt a rémülettől, pedig nem olyan embernek ismerték, aki megijed a saját árnyékától. Akkor a postakocsi nagy zajjal kirobogott Bracketvilleből. Az utca kihalt volt egész késő délutánig, amikor Bunnv lovagolt végig rajta. A Boolra igyekezett, hogy Deerecknek jelentse a hírt: megérkezett a megboldogult feleségének a húga és a lánya, s szeretnék látni. Bunnv útközben ezerszer elmondta magában: hülye vagy, bolond vagy. de sehogy se ment ki eszéből a kis jövevénylány. Amikor délelőtt néhánv ugrással fönt termett az emeleten, épp kinyílt a kilences szoba ajtaja és megjelent Mrs. Cowers Amikor meglátta a közeledő legényt, elmosolyodott: — Épp hívni akartam valakit ... Valami segítséget az egvik bőrönddel vagyunk bajban ... Bunnv meghajolt, bemutatkozott és már sietett is a háttal álló Miss Lindához, aki szinte belepirult, úgy feszegette a hatalmas bőrönd závár- ját. Bőrönd? Dehogyis. Egv nagy utazóláda volt az, akkora, hogy Bunnv egyedül fel sem tudta volna emelni. — Majd én megpróbálom. Miss... — ö,... Linda a nevem ... Nagyon kedves öntől... — Bunnv Scott vagyok. — No, hadd lássuk, a mi vadnyugati hősünket — nézett a legény szemébe Mrs. Cowers. Bunnv is belekapaszkodott a különös kallantyús závárba, de csak nem engedett. — Ez alaposan ki van tömve ... — állapította meg egy pillanatnyi gondolkodás után a legény —, talán ha Miss Linda ráülne — és már emelte is a remek termetű lányt a magasba, az meg fülig pirult. Nem szokta meg, hogy csak úgy oda tegyék valahova, de ki tudja miért, hirtelen fölhábo- rodása egy perc alatt elfoszben kihulló női alsónemű közé. Ahogy most ott ült a nyeregben, újból elpirul, ahogy az egészet felidézi magában. — Bolond vagy te Bunny Scott, bolond vagy tetőtől talpig, meg vissza is! Kellett neked erőskódni? Azt a zárat kalapáccsal kellett volna kinyitni. hisz a hosszú úton berozsdásodott, mert Oklahomá- tól bizony hosszú az út Bra- cketville-ig. A kocsiút most nyugatnak fordult s az úgynevezett Deadmans Hill, a halott dombja mellett haladt el. Bunny csak néhányszor járt erre, de most naplemente előtt valahogy túl sötétnek és veszélyesnek tűnt ez a „domb”, mely minden másra hasonlított, csak éppen dombra nem. Az égbe meredő sziklafalak különös bonyolult tömege volt ez, s a tőszomszédságban a még meredekebb Gunns Maunt hegy emelkedett s a kettő között kígyózott a keskeny út, a Bool irányába. Bunnvnak nevetségesnek tűnt, hogy Deereck nem kerülte meg akár a Deadmans Hillt, akár a Guns Mount-t, hanem épp a kettő között honosította meg az utat, mely csupán a Boolig vezet. Lehet, hogy a vén róka félt a rossz nyelvektől, s mert mindenki tudta, hogy önérzetes, beképzelt ember, hát inkább a két sasfészek között járt, ha járt. Mert ő bizony nagyritkán fordult meg a városban, leginkább fiát küldte az öreg Gregstonnal, ha valami intéznivaló volt a városban. Ha pedig hivatalos ügyekről volt szó, akkor annak már az volt a rendje: hozzá mentek ki a Boolra. Bunnv agyában ezer gondolat kenjetőzött, leginkább a derék Litle Sam távozása fúrta az oldalát, mert azt mindenki látta. felkötött kézzel szállt fel a postakocsira. No meg az a forradásos arcú ... Az. aki annyira hasonlít valakire ... Az a forradásos arcú harmincnégyet éves idegen... Mindenki látta, amikor kijött Litle Sam műhelyéből, de senki sem látta, mikor ment be hozzá. És .. . Igen. igen: előtte egy kis idővel Mr. Deereck nyitott be Samhoz. De azt sem látta senki, mikör jőít ki föl?. Bunnv félni kezdett. ÉréztS, hogy itt valami nincs rendben. Valami különös dolog történik. Már alkonyodéit, és ez a leJ gény szívében még csak növel-» te a szorongást. Amikor a kis hégyszoro* közepe felé járt, a Guns Mount egyik meredek sziklájáról fefly kődarab hullt lé a mélybe. Kis apró kődarab volt, akko»» ra. mint egy tyúktojás, de leesett ... Méghozzá az egyik magas sziklafalról. Bunnv nagyot nyelt. Tudta, hogy az ilyen kődarab nem hullik le csak úgy magától. Bunny érezte, hogy túl sok ez egy napra... És minden teanap vette kezdetét’, amikor megérkezett’ Tim Rangér, és amikor a seriff annyira elkéd-1 vetlenedett, hogy még a sörét sem itta meg, és a whiskyt sem fizette ki. Aztán az a váratlan ütés az istállóban ... Később pedig Mr. O’Brix az idegenekkel... Borzasztó! Végül az a véres összecsapás ott a folyosón, amit ő nem látott. Csak azt nem tudtam megérteni, miért lőtt a Dogan gyerek elsőnek, hisz még jó-1 formán föl se ocsúdott... Valóban, mi történhetett ott a folyosón, és miért késtek lentről az emberek?... Akkor Bunny megállította lovát. Másként nem tudta ossz-1 pontosítani figyelmét, így szók-' ta ő meg, ha gondolkodik, ak-' kor a ló álljon meg. Valami történt az éjjel óta... Jó) emlékszik a szobára, ami-1 kor a Dogan gyereket kivitték belőle. Jól emlékszik rá... Pontosan, minden részletére, és ma. amikor bekopogott, s nagy sokára benyitott, valami változást észlelt odabent. Igen, valami változást, nem túl nagyot... Mégis jelentős változásról van szó... A nyereg, amely alatt előző nap majdnem meghalt, most az ágyon hevert, pedig előző este a hintaszékban volt. De nem is az a fontos A nyereg most nem volt nehéz, a nyereg most olvan könnyű volt, mint bár- melvik másé. Bunnv csak most ezsmélt rá, hogy amíg ő sétálva lovagolt, meg sűrűn meg-megállt, nem-' csak hogv beesteledett, hanem éjszakába fordult az idő. — No gyerünk, Teddy, mert még ránk hajnalodik... S ahogy én ismerem az öreg Deerecket, nem széreti, ha éjszaka háborgatják... Az augusztusi holdfényben messziről föltűnt a Bool bejárati kapuja. Nyírfatönkökből ácsolták valamikor és fönn a csúcsán egy három helyen átlyukasztott fekete korong lógott. Olyan jelféle, ami semmit sem jelent, s ami arra jó, hogv az ember törje a fejét rajta, mi is lehet. Más farmok bejáratán az a jel ékeskedik, amit a tehenek bőrébe égetnek ismertetőjelként. Ezt azonban ilyesmire valószínű. nem lehet használni. Bunnv belovagolt egész az első épületekig, akkor valami sötét alak elkapta a kantár szárát. — Mit keresel te itt, gyerek? — kérdezte fenyegetőn az ember. Mister Deereck számára hozok egy üzenetet Bracketville- böl. — Kitől? — Mrs. Cowerstől. — Ki az? — Mr. Deereck sógornője. — Akkor rendben van, mehetsz vissza! — De az üzenet... — Azt mondtam, mehetsz vissza, az üzenetet tudtuk előre ... Bunnv kedvetlenül fordult vissza Bracketville felé, de úgy határozott, hogv megkerüli a Deadmans Hillt. hadd lássa, mennvive! hosszabb, vagy éppen rövídebb erre az út. (Következik: AZ IDEGEN KÖZBELÉP)
