Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-16 / 29. szám

l_-------------------------------------------------------------------------------:---------] Balta György i SZIKORA 14) Szikora: — A mérkőzés előtti lelki felkészítésnek si­keres volta abban nyilvánul meg, hogy milyen harci kedv­vel megy ki a csapat a pályára. Fel kell „heccelni" a csa­patot a küzdésre. Én már a meccs előtt megérzem, fog- e menni a játék. Ha könnyedén, csupa-erő érzésével vo­nulok ki, tudom, hogy menni fog. Ha nyomasztó érzés u- \ ralkodik el rajtam, ha még a levegő szedése is gond, ak­kor baj van. — És ezen nem tudsz mérkőzés közben változtatni? — Keveset, nagyon nehezen. Függ ez persze a találko­zó alakulásától is. Ha az első tíz-tizenöt perc sikeres, ha gólt érünk el, megnyugszik a csapat. — Mennyiben hat ki a góllövésre az idegállapot? — Szinte csak azon múlik. Hányszor sikerült már ki­cselezni az egész védelmet, még a kapust is, s a labda mégis mellé, vagy kapufára szállt. Ez egy bizonyos belső feszültség eredménye. Ha ez nincs, akkor megy a góllö­vés is. — Térjünk vissza még a „felhecceit“ állapotú játéko­sokra. Egy esetet mondanék el: legjobb barátom csapata el­len edzőmérkőzést játszottunk nemrégen. A srác rögtön az első percekben elgáncsolt. Feldühösített, és alaposan nyírtuk egymást. Az utolsó sípszó után azonban egymást átölelve, ismét a régi barátságban vonultunk az öltözőbe. — Mit szólsz Adamechez? — Adameccel volt egy-két összekoccanásom, de csak a pályán. A pályán kívül elég rendes fiú, főleg amióta megnősült. A felesége helyes irányba tereli. Egyébként sportol a felesége is, Gerhátovának hívják és ligás ko­sárlabdázónő Pozsonyban. Szó esik a világ labdarúgásáról. Abban megegyezünk, hogv a magyar válogatott' nincs kellő erőben. Manapság a kemény, gyors futball dominál. Szikora érdekes esetet em­lít ezzel kapcsolatban. — Amikor a világbajnok angolok ellen játszottunk a Wembley-stadionban, kaptam egy labdát, amellyel jobb ol­dalra sodródtam. Be akartam adni, de már nem volt e- rőm, s valahogy nem a labdát, hanem Jackie Charlton térdét találtam el, egész erőmből. Olyat szólt a térde, hogy a közönség kapu mögötti része is meghallotta. Ha engem ér ilyen rúgás, porrá törik a térdem. És miképp reagált az angol középhátvéd? Rámnézett, mordult egyet, ! mint a medve, megrázta magát, s játszott tovább, mint­ha mi sem történt volna. Miért van ez? Azért, mert mint Angliában tapasztaltam, a két legnépszerűbb sportág a I labdarúgás és a rugby. A gyerekek már nyolc-kilencéves koruktól rugbiznak. Sokból focista lesz, de az már tizen- ; öt-tizenhatéves korában kemény, edzett legény, nehezen sérül, meg van erősödve, és természetesen lelkiismerete­sen és sokat edz. Az angol csapatok edzésnél száz mé­tert futnak, ha százat mond a tréner. A magyarok het­venötnél leállnak. Ezt persze érezni a meccseken. Legú- ' jabban Kacsányi is bevezette az Interben a rugbyt, de az • • már nem olyan, mintha fiatal korunktól kezdve csináltuk volna. — Milyenek a brazilok? T- Nem durvák. Egy európai játékos utánarúg az őt fa- I képnél hagyott játékosnak, a brazil utánavetődik, és megfogja a mezét. Már hatvanhat tavaszán tudtam, hogy egy ilyen felfogású brazil csapat nem érvényesül az ang­liai vébén. — És most az annyit szóban forgó témáról. Mi várható j a jövő évi csehszlovák—magyaron? — Nagyon nagy küzdelem. Egyik csapatnak sem sza­bad az írekkel és a dánokkal pontot leadni. Aki leadott, j esélytelen a továbbjutásra. A magyaroknak többek között egy jó kapusra is szükségük lenne. Csehszlovákia ebből a szempontból előnyösebb helyzetben van, Viktor szerin­tem a világ legjobbja. A kiváló csatár ezután elmond egy tanulságos és vég­telenül szomorú történetet. Ismert egy labdarúgót, aki posztján talán az ország legjobbja volt, aki után számos egyesület érdeklődött, aki korán bekerült a válogatott­ba, majd fokozatosan visszaesett, míg végül is saját li­gacsapatából is kihullott. Ez a játékos ugyanis inni kéz- i dett, már-már notórikussá vált. Tettét úgy-ahogy meg is lehet érteni. A fiú nyolc esztendős korában, három hó­nap alatt elvesztette szüleit. Édesanayja megbetegedett, és meghalt, aa apját pedig vonat gázolta halálra. A fiút ezután a nagyapja nevelte. Már diákkorában feltűnt ki­váló labdaérzéke, nem csoda hát, ha rövidesen a vidéki városka első csapatának legjobbja lett. Itt a csapat ve­zetői és edzői törődtek vele, a fiú náluk lakott, s ma- . I gaviselete ellen sem lehetett kifogás. Rövidesen egy hí­res klub érdeklődött iránta. Az átlépésnél szép összeget kapott, de hasonló szép összeget zsebelt be a rivális klub­tól is. Ment neki a játék, s amikor a válogatottba is be­jutott, népszerűvé vált. Megszerzett egy lányt, azt elvet­te feleségül, a külföldi portyákról gyönyörű dolgokat ho­zott neki. A fiatal feleség azonban hűtlenkedett. A fér­je eleinte nem hitte, ám maga az asszony vágta arcához bizonyító mondatait. Válóper következett, és gyors zuha­nás a lejtőn. A tehetséges labdarúgó még a mérkőzés e- lőtti éjszakákon is hajnalig dorbézolt, amíg teljesen -tönkre nem ment. Most ott áll, egyedül, érettségi és szak­ma nélkül a világban. Egy szép napon senki sem ismeri majd meg a leghübb szurkolók közül sem. Akkor mi lesz vele? (befejezés köv.) 10 úi ifjúság--------------­A válogatott csatár el akarja végezni a jogot. Az élsport mellett nagyon nehéz, de azért megvalósítható célkitűzés ez. A Brazília elleni. Maracana-stadionban lejátszott mérkőzés után. A quggolók között Pelé feketéink. Balról a második Szi­kora. TOMÍCEK, a „salakos ii A salakmotorsport sok olvasónk előtt rejtélyes fogalom. Ta­lán éppen ezért lesz érdekes egy amúgyis érdekfeszítő társal­gás Tomícekkel aki ebben a sportágban a világ legjobbjai közé tartozik, többszörös csehszlovák bajnok. Miért adta a fejét erre a sportágra? Mióta az eszem tudom, mindig vonzott hozzá valami. És mi a haszna belőle? Ez az én hobbym. Valakinek a kártyázás tetszik, vagy a ker­tészkedés. Én örülök, ha bemaszatolom magam a salakon, és igyekszem sikeresen szerepelni, mert az öröm. Milyen összeget kap egy győzelemért? Külföldön már a rajthoz állást Is fizetik, és aztán külön a győzelmeket, ßn például gyakran 1árok versenyezni az NSZK- ba. Hatszáz márka rajtpénzt kapok. A négyszeres világbaj­nok Briggs ezer márkát, a hazai versenyzők százat. Egyszó­val a versenyző rangja a döntő ebben a kérdésben. Egyszer második, egyszer harmadik lettem, és ezért százhatvan il­letve száz márkát kaptam. A hazai versenyeken csak a győ­zelmekért fizetnek, a rajtpénz helyett pedig benzint kap a versenyző, vagy más, a versenyzéshez szükséges anyagot. Nemzetközi versenyeken a legjobb öt versenyző hétszáz ko­ronát kap. és minden összegyűjtött pontért ötvenet. Mennyit fektet bele a hobbyjába? Most már kifizetődik a versenyzés, mert az elsők között végzek általában. Tizennyolc esztendős koromban viszont nem jártam táncolni, mert mcrtorbiciklire gyűjtöttem. Magam ve­szem a felszerelést is. a salakcipőket, a szemüvegeket és a speciális köpenyt. Ha eredményeket akarok elérni, nem szabad sajnálnom a befektetést. Nincs szabad időm. Nincs alkalmam kivenni a sza­badságom, és azt a családommal eltölteni. Nős? Igen, és három gyermekem van. Van lakása? Igen, Prágában. Gépkocsija? Cortina. Foglalkozása „civilben?“ Műhelyben dolgozom, motorosoknál. Mit kezd az összenyert pénzzel? Elköltjük. Általában ötvenezer kilométert futok le a Cor- íinámmal évente, és ez nem térül vissza, mért ezek magán- utak. Hogyan készül a versenyekre? Tíz évé. amióta versenyzek. naplót vezetek, benne van min­den rajtom, eredményeim, ellenfeleim, feljegyzések a pályá­ról. az üzemanyagról, stb. Bárhové meghívnak, előveszem a füzetet, kikeresem azt a részt, és máris tudom, hogy milyen ott a salak,, kemény-e, vagy puha, milyen benzint használ­tam, milyen volt az áttételem azon a versenyen annakide­jén stb. A gépet tehát már előzőleg előkészítem, nem ott. a színhelyen, az utolsó pillanatban. Az igazi versenyző így ké­szül. és inkább két gépet visz magával. Ez az én elvem. Aki­nek nincs gépe. az persze nem visz kettőt. A barátaim köl­csönzőnek hívnak, mért nálam mindig megtalálható minden, ami a versenyzéshez kell. Igyekszem az edzéseket mások tár­saságában végezni, hogy alapom legyen az összehasonlításra. És verseny közben a pihenőállomáson? Ülök, nem törődöm a gépemmel, csak az ellenfelekéi tar­tom szemmel, ßs készülök a következő futamra. Ki törődik a gépével? Már hat éve, égy volt versenyző barátom. Mivel nyugtatja meg magát egy kellemetlenség után? Az ember ne legyen egyből dühös. Fáj a sikertelenség, fő­leg akkor, ha a siker kéznyúitásnyira volt, de nem töpren­gek sokáig rajta, és egy pár jó sző, vagy egy vicc mindent rendbehoz. Nem szeretem, ha a feleségek bejárnak a tankoló­állomásra. nyugtatgatni férjeiket. A feleségem nem jön, in­kább ott tengleng a pálya közelében, s csak ha mindennek vége, akkor jön hozzám. Mikor gondol a taktikára? Ha meglátom az ellenfelet edzésen, vagy verseny közben. A néző nem hinné, de itt' is vannak stílusok, géptartás, ka­nyarszedés, előnyök és hátrányok. A taktika persze végső soron attól függ. hogy mi történik a salakon. Ha egyedül versenyez mondjuk három külföldivel, az na­gyon nehéz? Gyakran előfordul. Ha először történ* volna meg, lélekta­nilag lett volna nehéz, de én ismerem már többnyire az él­vonalbeli versenyzőket, és nem rezelek be. És ha három cseh versenyző megy egy külföldi ellen? Természetesen összejátszunk, mert minden állam igyekszik sikerrel szerepelni. Az összejátszás a fair play keretein be­lül értendő. Hogyan jönnek ki egymással csehek, németek, oroszok, len­gyelek, svédek? Jól. Barátkozunk, együtt járjuk Európa salakpályáit, se­gítünk egymásnak, szakmai vitákat tartunk. Ha esetleg tör­ténik valami verseny közben, az egyik „kinyomja“ a salakról a másikat, elfelejtjük, mert az ilyesmi természetesen sok­szor akaratlanul történik. A salakpályán íratlan törvény, hogy a vezető motorkerékpáros azt csinál, amit akar, a többiek­nek kell hozzá alkalmazkodniok. Mi mindenre figyel verseny közben? Mindenre. Ki halad mellettem balkéz, ki jobbkéz felől. Mit mutat a mechanikus? (Vagyis azt, hogy mi történik mögöt­tem. mire vigyázzak, stb. mert a versenyzőnek tilos hátra­fordulni. Figyelem az embereket is. Akármilyen hihetetlenül hangzik, én a motorbőgésen tűi is hallom a nézőtér moraját, az integetéseket is érzem, sőt. hat rám a nézők reagálása. Senki sem hinné, de erősen befolyásolja az eredményemet. Milyen érzés másfél kiló salakot kapni a szemüvegre? Kellemetlen. Az ember koszos, de főleg, nem lát jól, hibákat vét. Két szemüvegben versenyzünk, a piszkosat le lehet ven-> ni. és marad a tiszta. Persze minden attól függ, milyen a verseny. Nem szükséges okvetlen salakot kapni. Ismeri a szurkolókat? Azokat, akik Önt is nézik, miközben tönkremegy a ruhájuk a felfröccsenő salaktól? Minden élversenyző tudja, hogy amíg jól megy neki, haj­longnak előtte az emberek, aztán pedig elfordulnak tőle. Ha a külföldiekkel hasonlítom össze a mi nézőinket, jónak mond­hatom őket. bár a többségük nem ért ehhez a sporthoz. Ezt' elvégre azok a naiv kérdések is bizonyítják, amelyeket fel­tesznek. Ez azért lehet, mért a salakmotorsport nálunk nem eléggé népszerű, kévését' írnak róla a lapok, legfeljebb az e- redménveket közük. Angliában másképp szurkolnak, és ez tel-* jességgel érthető. Klubjaik minden héten rendeznek versenyt, az emberek számítanak rá. A verseny után, lezuhanyozva, tisztán ménnek a versenyzők a vendéglőbe, a szurkolók kö­zé. megisznak velük egy-két whiskyt és elbeszélgetnek, ßn is átéltem otf ilyesmit, remek érzés volt. Az utolsó helye­zettet ugyanolyan elismerés övezi, mint a győztest, és hoz-' záértő kérdések hangzanak él. Egv ilyen beszélgetés után alig várja a néző és a versenyző, hogy újra versenynap le-' gyen, s utána újból összeülhessenek. Nálunk kevés a verseny, nincs esti világításunk a pályákon, sőt. egyetlen jó stadio­nunk lété is veszélyben forog. Kasper átlépett a profikhoz? Igen. egy idényre írta alá a szerződést. Fogadtatása tipi- kusan angol volt. bemutatták a közönségnek, s utána rögtön versenyeznie kellett. Mi lesz az utánpótlással? Sehol sem törődnek úgy a fiatalokkal, mint nálunk. Külföl­dön a versenyző a gép megvásárlásával kezdi, nálunk kölcsö­nöznek azt is. Akinek kedve van. az jöhet. Veszélyes ez a sportág? Minden motorsport veszélyes, de ma már a labdarúgás és a jégkorong Is az. Nálunk elsősorban az újoncok miatt jaj­gat a közönség. A rutinos versenyző a legnehezebb pillanat­ban is ura a helyzetnek. Fél valamitől? Az “ellenfelektől nem. A fontosabb versenyek élőit azért remegek, nehogy géphiba miatt fel kelljen adnom a küzdel­met. vagy ne kerüljön sor összetorlódásra, ßvente ötven ver­senyen indulok, számtalanszor estém le a gépről, de — leko­pogom — komolyabb sérülésem nem volt még eddig. Inkább oech: elszakadt a láncom, és eltörte a bokámat! Mi sajog legjobban a verseny után? A lábak. A verseny idegfeszültségé — törvényszerűén — megnyilvánul valahol. Amikor, zuhanyozás után, kimerültén lefekszem az ágyra, a lábaimat szinte nem is érzem, mintha nem is lennének. Az idegfeszültség viszont mindenkinél más­kép nyilvánul meg. Van, akinek a gyomra fáj, mások ásí- toznak, vagy úgy lógatják a kezüket, olyan természetellene­sen. hogv az mindenkinek feltűnik. Mikor örült a legjobban? Minden győzelemnek örülök, mert ha ennyit áldozok a sportra, legalább sikereim légyének. A legnagyobb örömöt a- zért talán mégis, 1965-ben, a Wembley-stadionban éreztem, amikor a világbajnoki döntőbe jutottam. Jó érzés világbaj­noki ezüsttel dicsekedni, meg azzal, hogy ötszörös cseh­szlovák bajnok vagyok. A fiai is versenyzők lesznek? Már elég sokat értenek ehhez a sportághoz, de mind ez 1- deig nem nyilatkoztak. Most építek nekik egy kis gépet, mo­pedmotor lesz benne, majd meglátjuk. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents