Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-16 / 29. szám
l_-------------------------------------------------------------------------------:---------] Balta György i SZIKORA 14) Szikora: — A mérkőzés előtti lelki felkészítésnek sikeres volta abban nyilvánul meg, hogy milyen harci kedvvel megy ki a csapat a pályára. Fel kell „heccelni" a csapatot a küzdésre. Én már a meccs előtt megérzem, fog- e menni a játék. Ha könnyedén, csupa-erő érzésével vonulok ki, tudom, hogy menni fog. Ha nyomasztó érzés u- \ ralkodik el rajtam, ha még a levegő szedése is gond, akkor baj van. — És ezen nem tudsz mérkőzés közben változtatni? — Keveset, nagyon nehezen. Függ ez persze a találkozó alakulásától is. Ha az első tíz-tizenöt perc sikeres, ha gólt érünk el, megnyugszik a csapat. — Mennyiben hat ki a góllövésre az idegállapot? — Szinte csak azon múlik. Hányszor sikerült már kicselezni az egész védelmet, még a kapust is, s a labda mégis mellé, vagy kapufára szállt. Ez egy bizonyos belső feszültség eredménye. Ha ez nincs, akkor megy a góllövés is. — Térjünk vissza még a „felhecceit“ állapotú játékosokra. Egy esetet mondanék el: legjobb barátom csapata ellen edzőmérkőzést játszottunk nemrégen. A srác rögtön az első percekben elgáncsolt. Feldühösített, és alaposan nyírtuk egymást. Az utolsó sípszó után azonban egymást átölelve, ismét a régi barátságban vonultunk az öltözőbe. — Mit szólsz Adamechez? — Adameccel volt egy-két összekoccanásom, de csak a pályán. A pályán kívül elég rendes fiú, főleg amióta megnősült. A felesége helyes irányba tereli. Egyébként sportol a felesége is, Gerhátovának hívják és ligás kosárlabdázónő Pozsonyban. Szó esik a világ labdarúgásáról. Abban megegyezünk, hogv a magyar válogatott' nincs kellő erőben. Manapság a kemény, gyors futball dominál. Szikora érdekes esetet említ ezzel kapcsolatban. — Amikor a világbajnok angolok ellen játszottunk a Wembley-stadionban, kaptam egy labdát, amellyel jobb oldalra sodródtam. Be akartam adni, de már nem volt e- rőm, s valahogy nem a labdát, hanem Jackie Charlton térdét találtam el, egész erőmből. Olyat szólt a térde, hogy a közönség kapu mögötti része is meghallotta. Ha engem ér ilyen rúgás, porrá törik a térdem. És miképp reagált az angol középhátvéd? Rámnézett, mordult egyet, ! mint a medve, megrázta magát, s játszott tovább, mintha mi sem történt volna. Miért van ez? Azért, mert mint Angliában tapasztaltam, a két legnépszerűbb sportág a I labdarúgás és a rugby. A gyerekek már nyolc-kilencéves koruktól rugbiznak. Sokból focista lesz, de az már tizen- ; öt-tizenhatéves korában kemény, edzett legény, nehezen sérül, meg van erősödve, és természetesen lelkiismeretesen és sokat edz. Az angol csapatok edzésnél száz métert futnak, ha százat mond a tréner. A magyarok hetvenötnél leállnak. Ezt persze érezni a meccseken. Legú- ' jabban Kacsányi is bevezette az Interben a rugbyt, de az • • már nem olyan, mintha fiatal korunktól kezdve csináltuk volna. — Milyenek a brazilok? T- Nem durvák. Egy európai játékos utánarúg az őt fa- I képnél hagyott játékosnak, a brazil utánavetődik, és megfogja a mezét. Már hatvanhat tavaszán tudtam, hogy egy ilyen felfogású brazil csapat nem érvényesül az angliai vébén. — És most az annyit szóban forgó témáról. Mi várható j a jövő évi csehszlovák—magyaron? — Nagyon nagy küzdelem. Egyik csapatnak sem szabad az írekkel és a dánokkal pontot leadni. Aki leadott, j esélytelen a továbbjutásra. A magyaroknak többek között egy jó kapusra is szükségük lenne. Csehszlovákia ebből a szempontból előnyösebb helyzetben van, Viktor szerintem a világ legjobbja. A kiváló csatár ezután elmond egy tanulságos és végtelenül szomorú történetet. Ismert egy labdarúgót, aki posztján talán az ország legjobbja volt, aki után számos egyesület érdeklődött, aki korán bekerült a válogatottba, majd fokozatosan visszaesett, míg végül is saját ligacsapatából is kihullott. Ez a játékos ugyanis inni kéz- i dett, már-már notórikussá vált. Tettét úgy-ahogy meg is lehet érteni. A fiú nyolc esztendős korában, három hónap alatt elvesztette szüleit. Édesanayja megbetegedett, és meghalt, aa apját pedig vonat gázolta halálra. A fiút ezután a nagyapja nevelte. Már diákkorában feltűnt kiváló labdaérzéke, nem csoda hát, ha rövidesen a vidéki városka első csapatának legjobbja lett. Itt a csapat vezetői és edzői törődtek vele, a fiú náluk lakott, s ma- . I gaviselete ellen sem lehetett kifogás. Rövidesen egy híres klub érdeklődött iránta. Az átlépésnél szép összeget kapott, de hasonló szép összeget zsebelt be a rivális klubtól is. Ment neki a játék, s amikor a válogatottba is bejutott, népszerűvé vált. Megszerzett egy lányt, azt elvette feleségül, a külföldi portyákról gyönyörű dolgokat hozott neki. A fiatal feleség azonban hűtlenkedett. A férje eleinte nem hitte, ám maga az asszony vágta arcához bizonyító mondatait. Válóper következett, és gyors zuhanás a lejtőn. A tehetséges labdarúgó még a mérkőzés e- lőtti éjszakákon is hajnalig dorbézolt, amíg teljesen -tönkre nem ment. Most ott áll, egyedül, érettségi és szakma nélkül a világban. Egy szép napon senki sem ismeri majd meg a leghübb szurkolók közül sem. Akkor mi lesz vele? (befejezés köv.) 10 úi ifjúság--------------A válogatott csatár el akarja végezni a jogot. Az élsport mellett nagyon nehéz, de azért megvalósítható célkitűzés ez. A Brazília elleni. Maracana-stadionban lejátszott mérkőzés után. A quggolók között Pelé feketéink. Balról a második Szikora. TOMÍCEK, a „salakos ii A salakmotorsport sok olvasónk előtt rejtélyes fogalom. Talán éppen ezért lesz érdekes egy amúgyis érdekfeszítő társalgás Tomícekkel aki ebben a sportágban a világ legjobbjai közé tartozik, többszörös csehszlovák bajnok. Miért adta a fejét erre a sportágra? Mióta az eszem tudom, mindig vonzott hozzá valami. És mi a haszna belőle? Ez az én hobbym. Valakinek a kártyázás tetszik, vagy a kertészkedés. Én örülök, ha bemaszatolom magam a salakon, és igyekszem sikeresen szerepelni, mert az öröm. Milyen összeget kap egy győzelemért? Külföldön már a rajthoz állást Is fizetik, és aztán külön a győzelmeket, ßn például gyakran 1árok versenyezni az NSZK- ba. Hatszáz márka rajtpénzt kapok. A négyszeres világbajnok Briggs ezer márkát, a hazai versenyzők százat. Egyszóval a versenyző rangja a döntő ebben a kérdésben. Egyszer második, egyszer harmadik lettem, és ezért százhatvan illetve száz márkát kaptam. A hazai versenyeken csak a győzelmekért fizetnek, a rajtpénz helyett pedig benzint kap a versenyző, vagy más, a versenyzéshez szükséges anyagot. Nemzetközi versenyeken a legjobb öt versenyző hétszáz koronát kap. és minden összegyűjtött pontért ötvenet. Mennyit fektet bele a hobbyjába? Most már kifizetődik a versenyzés, mert az elsők között végzek általában. Tizennyolc esztendős koromban viszont nem jártam táncolni, mert mcrtorbiciklire gyűjtöttem. Magam veszem a felszerelést is. a salakcipőket, a szemüvegeket és a speciális köpenyt. Ha eredményeket akarok elérni, nem szabad sajnálnom a befektetést. Nincs szabad időm. Nincs alkalmam kivenni a szabadságom, és azt a családommal eltölteni. Nős? Igen, és három gyermekem van. Van lakása? Igen, Prágában. Gépkocsija? Cortina. Foglalkozása „civilben?“ Műhelyben dolgozom, motorosoknál. Mit kezd az összenyert pénzzel? Elköltjük. Általában ötvenezer kilométert futok le a Cor- íinámmal évente, és ez nem térül vissza, mért ezek magán- utak. Hogyan készül a versenyekre? Tíz évé. amióta versenyzek. naplót vezetek, benne van minden rajtom, eredményeim, ellenfeleim, feljegyzések a pályáról. az üzemanyagról, stb. Bárhové meghívnak, előveszem a füzetet, kikeresem azt a részt, és máris tudom, hogy milyen ott a salak,, kemény-e, vagy puha, milyen benzint használtam, milyen volt az áttételem azon a versenyen annakidején stb. A gépet tehát már előzőleg előkészítem, nem ott. a színhelyen, az utolsó pillanatban. Az igazi versenyző így készül. és inkább két gépet visz magával. Ez az én elvem. Akinek nincs gépe. az persze nem visz kettőt. A barátaim kölcsönzőnek hívnak, mért nálam mindig megtalálható minden, ami a versenyzéshez kell. Igyekszem az edzéseket mások társaságában végezni, hogy alapom legyen az összehasonlításra. És verseny közben a pihenőállomáson? Ülök, nem törődöm a gépemmel, csak az ellenfelekéi tartom szemmel, ßs készülök a következő futamra. Ki törődik a gépével? Már hat éve, égy volt versenyző barátom. Mivel nyugtatja meg magát egy kellemetlenség után? Az ember ne legyen egyből dühös. Fáj a sikertelenség, főleg akkor, ha a siker kéznyúitásnyira volt, de nem töprengek sokáig rajta, és egy pár jó sző, vagy egy vicc mindent rendbehoz. Nem szeretem, ha a feleségek bejárnak a tankolóállomásra. nyugtatgatni férjeiket. A feleségem nem jön, inkább ott tengleng a pálya közelében, s csak ha mindennek vége, akkor jön hozzám. Mikor gondol a taktikára? Ha meglátom az ellenfelet edzésen, vagy verseny közben. A néző nem hinné, de itt' is vannak stílusok, géptartás, kanyarszedés, előnyök és hátrányok. A taktika persze végső soron attól függ. hogy mi történik a salakon. Ha egyedül versenyez mondjuk három külföldivel, az nagyon nehéz? Gyakran előfordul. Ha először történ* volna meg, lélektanilag lett volna nehéz, de én ismerem már többnyire az élvonalbeli versenyzőket, és nem rezelek be. És ha három cseh versenyző megy egy külföldi ellen? Természetesen összejátszunk, mert minden állam igyekszik sikerrel szerepelni. Az összejátszás a fair play keretein belül értendő. Hogyan jönnek ki egymással csehek, németek, oroszok, lengyelek, svédek? Jól. Barátkozunk, együtt járjuk Európa salakpályáit, segítünk egymásnak, szakmai vitákat tartunk. Ha esetleg történik valami verseny közben, az egyik „kinyomja“ a salakról a másikat, elfelejtjük, mert az ilyesmi természetesen sokszor akaratlanul történik. A salakpályán íratlan törvény, hogy a vezető motorkerékpáros azt csinál, amit akar, a többieknek kell hozzá alkalmazkodniok. Mi mindenre figyel verseny közben? Mindenre. Ki halad mellettem balkéz, ki jobbkéz felől. Mit mutat a mechanikus? (Vagyis azt, hogy mi történik mögöttem. mire vigyázzak, stb. mert a versenyzőnek tilos hátrafordulni. Figyelem az embereket is. Akármilyen hihetetlenül hangzik, én a motorbőgésen tűi is hallom a nézőtér moraját, az integetéseket is érzem, sőt. hat rám a nézők reagálása. Senki sem hinné, de erősen befolyásolja az eredményemet. Milyen érzés másfél kiló salakot kapni a szemüvegre? Kellemetlen. Az ember koszos, de főleg, nem lát jól, hibákat vét. Két szemüvegben versenyzünk, a piszkosat le lehet ven-> ni. és marad a tiszta. Persze minden attól függ, milyen a verseny. Nem szükséges okvetlen salakot kapni. Ismeri a szurkolókat? Azokat, akik Önt is nézik, miközben tönkremegy a ruhájuk a felfröccsenő salaktól? Minden élversenyző tudja, hogy amíg jól megy neki, hajlongnak előtte az emberek, aztán pedig elfordulnak tőle. Ha a külföldiekkel hasonlítom össze a mi nézőinket, jónak mondhatom őket. bár a többségük nem ért ehhez a sporthoz. Ezt' elvégre azok a naiv kérdések is bizonyítják, amelyeket feltesznek. Ez azért lehet, mért a salakmotorsport nálunk nem eléggé népszerű, kévését' írnak róla a lapok, legfeljebb az e- redménveket közük. Angliában másképp szurkolnak, és ez tel-* jességgel érthető. Klubjaik minden héten rendeznek versenyt, az emberek számítanak rá. A verseny után, lezuhanyozva, tisztán ménnek a versenyzők a vendéglőbe, a szurkolók közé. megisznak velük egy-két whiskyt és elbeszélgetnek, ßn is átéltem otf ilyesmit, remek érzés volt. Az utolsó helyezettet ugyanolyan elismerés övezi, mint a győztest, és hoz-' záértő kérdések hangzanak él. Egv ilyen beszélgetés után alig várja a néző és a versenyző, hogy újra versenynap le-' gyen, s utána újból összeülhessenek. Nálunk kevés a verseny, nincs esti világításunk a pályákon, sőt. egyetlen jó stadionunk lété is veszélyben forog. Kasper átlépett a profikhoz? Igen. egy idényre írta alá a szerződést. Fogadtatása tipi- kusan angol volt. bemutatták a közönségnek, s utána rögtön versenyeznie kellett. Mi lesz az utánpótlással? Sehol sem törődnek úgy a fiatalokkal, mint nálunk. Külföldön a versenyző a gép megvásárlásával kezdi, nálunk kölcsönöznek azt is. Akinek kedve van. az jöhet. Veszélyes ez a sportág? Minden motorsport veszélyes, de ma már a labdarúgás és a jégkorong Is az. Nálunk elsősorban az újoncok miatt jajgat a közönség. A rutinos versenyző a legnehezebb pillanatban is ura a helyzetnek. Fél valamitől? Az “ellenfelektől nem. A fontosabb versenyek élőit azért remegek, nehogy géphiba miatt fel kelljen adnom a küzdelmet. vagy ne kerüljön sor összetorlódásra, ßvente ötven versenyen indulok, számtalanszor estém le a gépről, de — lekopogom — komolyabb sérülésem nem volt még eddig. Inkább oech: elszakadt a láncom, és eltörte a bokámat! Mi sajog legjobban a verseny után? A lábak. A verseny idegfeszültségé — törvényszerűén — megnyilvánul valahol. Amikor, zuhanyozás után, kimerültén lefekszem az ágyra, a lábaimat szinte nem is érzem, mintha nem is lennének. Az idegfeszültség viszont mindenkinél máskép nyilvánul meg. Van, akinek a gyomra fáj, mások ásí- toznak, vagy úgy lógatják a kezüket, olyan természetellenesen. hogv az mindenkinek feltűnik. Mikor örült a legjobban? Minden győzelemnek örülök, mert ha ennyit áldozok a sportra, legalább sikereim légyének. A legnagyobb örömöt a- zért talán mégis, 1965-ben, a Wembley-stadionban éreztem, amikor a világbajnoki döntőbe jutottam. Jó érzés világbajnoki ezüsttel dicsekedni, meg azzal, hogy ötszörös csehszlovák bajnok vagyok. A fiai is versenyzők lesznek? Már elég sokat értenek ehhez a sportághoz, de mind ez 1- deig nem nyilatkoztak. Most építek nekik egy kis gépet, mopedmotor lesz benne, majd meglátjuk. K. I.
