Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-09 / 28. szám

X.

3 új ifjúság1---------------AZ ÜJ KIRÁLYNŐT

Á tavalyi Miss Csehszlovákia Betka Strkulová, ezt mindenki tudja. Az ezévi Miss neve: Jarmila Teplanová. Közös vonásuk: mindketten kassaiak. Amíg viszont Miss 67 őskassai, addig Miss 68 csak átmenetileg a város lakója, ugyanis Érsekújvár környékéről származik, több éve érsekújvári lakos már. A két szépség további azonos vonásai: mindketten főiskolások voltak, amikor az aranykoronát elnyerték. Betka megszakította tanulmányait. Harmadéves volt a természettudományin. Jarmila a Kohászati Fakultás negyedéves hallgatója. Mindenképpen be akarja fejezni tanulmányait, sőt, szerződés köti Ústí nad Labem-hez. Mint kerületi, és később országos győztesek külföldi utakat kaptak jutalmul. Betka már fél Európát összejárta, amikor szépségkirálynő lett, a Carnica táncosaként sok országban megfordult. Jarmilának ez lesz a második külföldi útja, előzőleg csak az NDK-ban járt, a főiskola röplabda-csapatával. Ebből azonnal következik az is, hogy aktívan sportol. Betka csak rekreációs alapon edzette testét. Á tavalyi Miss a Fekete-tenger partján töltötte jutalom-üdülését. Az ezévi Bulgáriába megy, s magával viszi tizenhatéves húgát is. Közös vonásaik továbbá: mindketten értenek, sőt, elég jól beszélnek magyarul, ez külön öröm, mert a magyar újságírónak nem kell annyit izzadnia. (Ráadásul nyár is van.)

Betka sem akart indulni a kerületi versenyen, Jarmila sem. Bet- kát is rábeszélték, Jarmilát is. És végül Betka is győzött. Meg Jarmila is. És: Betka sem bánta meg, hogy indult, meg Jarmila sem.

A pozsonyi döntőn Teplanovának csupán addig volt lámpaláza, amíg a színpadra érve észre nem vette a nézők között a húgát. Rámosolygott, s szorongását mintha elvágták volna. A verseny három szakaszból állt, a társaságban való viselkedés, a sokoldalúság bizonytása és a fizikai szépség kategóriáját pontozták. Jarmílat először táncra kérték fel, majd hideg tálat kellett készítenie, és végül fürdőruhában végig kellett libegnie a színpadon.

Győzött, és ez több okból kifolyólag is jó. Jó azért, mert ősszel 6 is résztvesz a Londonban megrendezendő Miss World küzdelmein, s mint mondja, már azt is sikernek és élménynek tartja, hogy egyáltalán eljut oda. Jó. mert személyében rokonszenves embert ismertül« k meg, nem szállt fejébe a győzelmi mámor, továbbra is éppen Ajy szeretik évfolyamtársai, mint eddig. Jarmila internátus szobájábiVn kávéval kínál, s közben elárulja, hogy nagyon szeret főzni, kedvenc étele a bifsztek és a francia saláta, alkoholt ritkán fogyaszt, de ha igen, akkor fehér bort, és ha rajta múlna, még gyakrabban látogatná szüleit, mert a havonkénti egy utat kevesli, de Kassáról elég bonyolult Újvárra a közlekedés.

Az erkélyen kimosott róplabda-mez szárad, a könyvek között, a parányi könyvespolcon felfedezem Gérard Philip feleségének, Ann Philip asszonynak őszintén megírt, zsilett-vékony könyvét. Az uj Miss hosszú hajat visel, kontyot, elég sokat bajlódik vele, főleg reggel. A vizsgákon jobban izgul, mint a versenyeken, legyen az a szépségverseny országos döntője akár. Az első évfolyamban a matematikával gyürkőzött a legkeményebben. Ha befejezi ezt a szemesztert, ősszel már a diploma-munkáját kezdi csinálni. Miért jött kohászatira? A vegytan tetszett jobban, de Pozsonyba nem akart kerülni, és így lett a főiskolai tanulmányok székhelye Kassa, ahol jól érezné magát, ha nem fújna gyakran a hajborzoló, porkavaró kassai szél. A szerelemről csak annyit mond, hogy az egy elmondhatatlanul jó érzés, és ezzel tulajdonképpen fején találta a szöget még akkor is, ha jelen pillanatban jobban érdeklik a tankönyvek, mint a férfiak.

Kennedyt azért is sajnálta, mert végre nem pocakos, csupatoka politikus került a porondra, hanem egy szimpatikus, normális ember, aki végeredményben békét akart. Az új Miss Csehszlovákia nem gondol a filmezésre. Igaz,»hogy Betka Strkulová is két szerződést kapott már, amikor az osztravai bajnokság nem zajlott le még. Egyébként ügy néz ki, hogy Betkából filmsztár lesz, mert külföldi szerződési ajánlatokat is kap, itthon pedig szinte megállás nélkül forgat.

Az olvasó bizonyára kiváncsi, hogy milyen az újságíró véleménye a két Missről? Melyik a csinosabb, melyik a rokonszenvesebb? Kivételesen engedtessék meg diplomatikusnak lennem. A szépség bonyolult dolog, és bár nagyon fontos szerepet játszik a vélemény- nyilvánításban, mégsem az a döntő tulajdonsága egy embernek; hanem a másokhoz való viszonya, a magatartása, a kedvessége.

És ebből a szemszögből mindkét Miss kifogástalan.

BATTA GYÖRGY

O

z

<

w

o

o

o:

03

LESZÁMOLÁS

M

£

H

X

o

H

B

<

o

5

2. Az első vihar

M

ondani se kell, hogy a pókerparti abbamaradt. A legények elfelejtették számon kérni Bunny veszteségét.

Amikor a jövevény átvette szobájának kulcsát, egyenként iszkoltak ki a kocsmából. Még Bunnv is elindult, de aztán látta, hogy annak semmi értelme. neki maradnia kell.

Neki maradnia kell. ha törik, ha szakad. Ilyen a mestersége.

Azon tanakodott magában, vajon szóljon-e mister Mc’ Conley-nek vagy hagyja az egészet a fenébe.

Ott állt a söröskorsó a sön- tésen s mert az izgalomtól felette megszomjazott, hát gyorsan lehajtotta. Akkor elmosta a poharakat és vállára dobta törülközőjét. Egy ideig még úgy állt ott tanácstalanul, aztán kisétált a tornácra.

A rékkenő hőségben az égvilágon senki sem járt az ut^> cán. Az ablakok mind lefüggönyözve, vaksin néztek a sárga, poros útra.

Akkor az uíca végén megje-* lent doktor Lowel és Mr». Helen.

Nem hallatszott, miről beszélnek, hisz ebben a hőségben a hang gyorsan élfoszlik. Egy idő után az orvos elment a városszéli barakkhoz, ahol Samy dolgozott.

„Biztosan stirgönyözni akar. Biztos segítséget' kér a seriff, hogy letartóztassa ezt az idegent ... Valószínű, nagy vér-* díjat tűztek ki a fejéré. Mégis, milyen nagy díjat tűzhetnek ki egv ilyen hírhedt pasas fejére?"

Bunnv ahogy latolgatta á dolgot, mind jobban tetszett neki a gondolat: a vérdíj akár egynegyede is az övé legyen.

A

míg megkerülte az épületet, hogy megnézze a jövevény lovát, megérett benne a terv: elhívni O’Brix-t, Deercket és a Dogan fiút. Elhívni őket, és körülfogni az idegent, körülfogni, hogy moccanni se tudjon. Ha kétezer dollárt tűztek ki rá, akkor öt-' száz neki jár. Legrosszabb esetben is. Eis ez nagyon jól jönne, azonnal venné egy lovat és elmenne Oklahomába, vagy egész Coloradoba.

Edd az istállóba lépett, amikor meqreccsent mögötte valami.

Hátrafordult.

Fenn az emeleti ablak épp akkor csukódott be.

Bunnv ijedten hátrált be a sötét istállóba:

— Ez ő volt... — dadogta félhangon. — Ez ő volt.

Ebben a pillanatban rettenetes ütés érte a fejét és elsötétült előtte a világ.

Amikor magához tért, már késő este volt. Az augusztusi holdfénv bevilágított a félig nyitott jstállóajtón. Nagy nehezen föltápászkodott. Tarkója rettenetesen lüktetett a fájdalomtól.

Odabenn a kocsmában már nagyban daloltak. Bunny nem ment be. hanem szédelegve elfutott Doganhoz, onnan már kettesben mentek O’Brix-hez. De hiába kopogtak ablakán, senki sem jelentkezett.

Az egész ház sötét volt. Csak elől. ahol Mr. O’Brix dolgozószobája volt, onnan derengett elő valami fény az ablakon.

Lassan meglapulva sompolyogtak a félig nyitott ablakhoz. A sarokban egy könyvállványon egy tövig égett gyertya pislákolt. A félhomályban három ember suttogott valamiről. Az egyiket felismerték. Mr.

O’Brix volt. A másik kettő idegennek tűnt nekik.

Nem lehetett kivenni, hogy miről beszélnek, csak azt látták, hogy Mr. O’Brix néha szélesen elmosolyodik. Sűrűn, visszafojtottan nevet.

Bunny és a Dogan gyerek csodálkozva nézett össze a sötétben.

Dogan intett, hogy be kellene menni, de Bunny tagadóan rázta a fejét.

Bunny még csak húszéves volt, és biztos volt benne, hogy hamarosan nagy pénzhez jut. A fegyverhez nem nagyon értett, de a képzelőereje és beszélőtehetsége rendkívüli volt. Mindig, mindenben nagy alkalBunny izgatottan mondta el, hogy valaki leütötte az istállóban, amire az öreg csak idegesen nevetett.

— No, fogd ezeket a korsókat és hord szét a vedégek- nek, látod, hogy nem győzöm.

A kocsmában, mint minden este, ma is jó hangulat volt.

Duffney vadul zongorázott, Litle Sam pedig úgy verte a banjóját, mint aki megveszett.

A környező farmokról bejöttek a tehenészlegények, és hát nem hiányzott a durrogás sem.

Bunny nem merte elutasítani a gazda parancsát, és sietve vitte a poharakat. De egyszer csak a földbe gyökerezett

Gyű rák Éva rajza

mat látott a meggazdagodásra és az érvényesülésre.

Most is valamit sejtett.

Ezek az idegenek nem úgy néztek ki, mint akik szagos vízzel kereskednek, morc alakok voltak, akiket O'Brix valószínű azért fogadott. Igen, ez biztos, azért fogadta őket, hogy az idegent alfogják. O’Brix akarja megkaparintani a kétezer dollárt.

Intett Dogannak, hogy vonuljanak vissza:

— Sietnünk kell, hogy mi élőbb ériünk oda. Te kitűnően lősz, te mégy előre. Azt hiszem, ketten is elintézzük az ügyet. Ez egy remek alkalom!

— Biztos vagy benne, hogy vérdíjat tűztek ki rá?

Bunny egy pillanatra meghökkent: nem, ő ebben nem biztos. És most eszébe jutott a délutáni eset. Ki kólintotta őt fejbe és miért? Előbb talán el kellene menni a seriffhez. Ő biztos tudja, miről van szó. Igen ám, de addig O’Brix-ék lecsaphatnak az idegenre.

— Tudod mit Dogan, figyeljük majd O’Brix kopóit, s ha látjuk, hová igyekeznek, hát elébük vágunk.

Dogan intett: 0. K.

ő majd itt marad, Bunny pedig visszamegy a kocsmába, hogy jelentkezzen az öreg Mc’ Conley-nél. Ügy egyeztek meg, hogy ha valami gyanúsat észlel a Dogan gyerek, előrefut és jelenti.

Bunny eltűnése igen-igen felzaklatta az öreg skót lelkiállapotát s most ahogy megjelent, az volt az első szava, hogy szedheti a sátorfáját.

a lába: a sarokban, ahol délután a seriff ült, most egy sebhelyes arcú, sötét, hosszú idegen várta, hogy kiszolgálják. Ez az ember roppant emlékeztette valakire, de az izgalomban nem tudta, sehogyan sem jutott eszébe, kiről is lehet szó.

B

racketville nem olyan város, ahol nem fordult még idegen, de ma valahogy különösképp izgalmas tömörülést észlelt a pincér.

Mc’Conley is egész másként viselkedett, mint különben. Ezt az ötven körüli tagbaszakadt skótot eddig még soha senki nem látta idegeskedni, de most valahogy mogorva, enyhén szólva, kedvetlen volt.

Bunny odarohant mellé:

— Mr. Conley, tudja-e ki van fönt... Délután érkezett — s odasúgta a haragos kocsmá- ros fülébe a rövid nevet.

Mielőtt még válaszolhatott volna, berohant a Dogan fiú és elráncigálta a pincért:

— Jönnek — súgta a fülébe izgatottan.

— All right! — nyögte ki Bunny — megyünk az emeletre, berúgjuk az ajtót, te elsőnek beugrasz és a többi már menni fog.

— All right!

A két legény percek alatt fönt volt az emeleten.

Egy pillanatra megálltak a hetes számú ajtónál. Bunny intett aztán teljes erőből neki- ugrottak az ajtónak, de az nemhogy ellenállt volna, hanem kinyílt zuhanó testük előtt,

s Így mind a ketten bezuhantak a lendülettől a sötét szobába. Mielőtt még bármit is tehettek volna, egy vasmarok ragadta meg őket, és egymás után kiröpltette a folyosóra.

Dogan újra beugrott a szobába, de olyan ütés várta a sötétben, hogy azt hitte, nyomban meghal. Az ütés a lágyékát érte és nyitott kézzel adta valaki a sötétből. A boltos fiának az volt az érzése, hogy egy karddal kapták oldalba.

Nem sok ideje maradt gon-1 dolkodásra, mert az előbbi vasmarok újból elkapta, és mint egy tollaszsákot kilóditotta a folyosóra. Akkorra Bunny is föltápászkodott és ötlete támadt. Halkan beszólt az ajtón:

— Azért jöttünk, hogy figyelmeztessük, O'Brix emberei jönnek, hogy...

Csend.

Odabent továbbra is csend.

Bunny, akinek a második meglepetésből nem volt része és fogalma sem volt arról, hogy Dogan mit kapott, belépett a szobába. S akkor érezte, hogy mögötte az ajtó lassan becsukódik.

Ebben a pillanatban odakint lövések dördültek el.

Kettő, három...

A hangokból Ítélve Dogan lőtt először, meg másodszor is. Aztán a folyodó végéről valaki válaszolt rá. Utána minden elcsendült. A kereskedő fiának eoltja elnémult.

Bunny nagyon félt.

Nehéz léptekkel közeledett valaki. Megállt egy pillanatra, aztán lassan kinyílt az ajtő és bejött egy nagy sötét alak.

Csend volt. Egy kéz végigtapogatta, s kiemelte pisztolyát a tokból.

Bunny azt hitte, most mindjárt meg fog halni.

Odakint vadul fújni kezdett a szél. A levegő megtelt apró porszemcsékkel. Villámlott.

Az égzengés olyan sűrű és erős volt, hogy szinte semmi mást nem is lehetett hallani.

Bunny figyelt, várta, hogy a villámok megvilágítsák a szobát, látni szerétté'volna a jövevényt, mert valóban semmit sem értett az egészből. Amikor az imént becsukódott mögötte az ajtó, azt hitte, hogy a szobában tartózkodik valaki. Ha így volt, akkor most ketten vannak itt. Igen ám, de hol?

A villámok egyre sűrűbben világították meg a Bunny számára jól ismert szállodai szobát, de rajta kívül sehol senki nem volt felfedezhető. S akkor egyszercsak észrevette, hogy az ágyon Dogan élettelen teste hever.

Ott feküdt a fiú s az ajtó meg egyre nyikorgóit. Az, aki behozta ide, valószínű az első villámcsapások előtt eltűnt.

Bunny torka összeszorult s ekkor sarkig kinyílt az ajtó, ott állt Mc.Conley meg még három-négy ember. Gyorsan lámpát gyújtottak és körülvették a Dogan gyerek testét.

— Azonnal mondd el mi történt! — parancsolt rá Mc’Conley Bunny-ra, de az csak tátogott és egy szót sem tudott kimondani.

— Hívjátok Lowel doktort, ez a gyerek még él... — mondta az egyik cowboy, aki a Deerck farmról jár be minden héten kétszer, de csak sört iszik.

Valaki elfutott az orvosért s pár perc múlva már jött is. Hisz ott ült a kocsmában, régi megszokott társaságában.

— Nem vagyok én csodatevő. Majd meglátjuk... Itt csak lövöldöznek, aztán meg: gyere doktorkám, csinálj belőle újból embert. Hát mi vagyok én? — Doktor Lowel zsörtölődött még egy ideig, mert így szokta, így tud csak dolgozni, s ha így zsörtölődik, az jó

jel. Ha elhallgat, akkor a pácienset már senki sem menti meg.

(Következik: Egy elvétett lövés)