Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-01 / 27. szám
5 új ifjúság UDVARDI LÁNY LETT a MISS 68 cím viselője Olvasóink már bizonyára értesültek a keletszlovákiai kerület ú- Jabb győzelméről: Kassán maradt • nők számára talán legértékesebb „királyi korona“. Ez a tény •z emberekben akaratlanul is o- Jyan érzést váltott ki, hogy csakis ebben a kerületben „teremnek“ szép lányok. „Sőt, mi több! Egyre több van belőlük'“ — jelentette ki a tavalyi győztes, Betka Strkulovfi. v,Talán a kassai levegő szépít“. De térjünk vissza magához a versenyhez. Az idén Pozsonyban került sor Csehszlovákia szépségeinek demonstrálására és a legszebb lány kiválasztására. A pozsonyi döntőt a kerületi, illetve a pozsonyi és prágai szemifinálék e~ lőzték meg. A versenyt a Mlady Svét és Smena szerkesztőségei, a Pihenés és Kultúra Parkjaink, valamint az Ifjúsági Utazási Iroda szervezte. (Nem hiányzik innen az Oj Ifjúság?) A pozsonyi döntőnek 3 része, és egy „előzetese4* volt. Az „előzetes“ egy nappal a verseny előtt zajlott le Pozsony utcáin, amikor a 12 lány nyitott autókban mutatkozott be Pozsony lakosságának. A verseny nehezebb része csak ezután következett. A meglehetősen „sokoldalú“ zsűri (sportolók, újságírók, művészek) — természetesen csakis férfiak — először a lányok felépítését, ízlését, viselkedését pontozta. A második rész tarka műsort ígért és azt a címet is kaphatná: ki mit tud. (Jar- mila Teplanová hidegtálat készített, amelyet a zsűri 65 ponttal jutalmazott.) A verseny harmadik része, a fizikai szépség értékelése. sokban hasonlított a nyugati szépségversenyek atmoszférájához, de egyben legfontosabb része is volt a versenynek, mivelhogy a különféle szépségversenyeken csakis a fizikai szépség számit. Már csaknem éjfél volt, amikor Ctibor CItek a Mlady Svét főszerkesztője Alzbeta Strkulová közreműködésével megkoronázta Csehszlovákia új szépségkirálynőjét, JARMILA TEPLANOVÄT. Az újságírók csak nehezen tudtak „kihúzni“ néhány szót a túl- boldog Jármijából. A mellette ülő 17 éves húga, Eril<a, elmondta, hogy mindketten a prágai Karla Hronovára tippeltek. Jarmila Ud- vardról (érsekújvári járás) származik. a kassai kohászati főiskola negyedéves hallgatója. Szívesen főz, varr és sportol. Ideális feleség! Végül Jarmila méretei: 168 cm magas, súlya 58 kg. mellbősége 100 cm. derékbóség 66 cm, csípő 92 cm. —ze — „Nagyságos" Massiel Massiel Bonny and Clyde ..kivitelben“. Habár Massiel lett a londoni Euroviziő Fesztiváljának győztese, maga mögött hagyva Anglia nagy esélyesét. Cliít Richardot, a pozsonyi könnyűzene kedvelői mégis Cliffet „nevezték ki“ a Bratislavai Líra nem hivatalos sztárjának. Persze, csak addig, amíg nem jött a hír: Cliff Londonban marad, helyette a Shadows együttes vesz majd részt a fesztiválon. Ezután, eszi. nem eszi, mást nem kap elv alapján Massiel került az érdeklődés középpontjába. Massiel pozsonyi vendégszereplése első napjaiban eléggé bizonytalanul és nem éppen kellemes érzésekkel próbált Karel Kraugartner zenekarával. Nem szívesen vett részt a sajtókonferenciákon sem. Miért ez a merevség? — Más temperamentumhoz vagyok szokva, nem tudom megteremteni az összhangot köztem és a zenekar között, annak ellenére, hogy a zenekart saját karmesterem, Casas Augé dirigálja.“ Mire azonban sor került a gálaesti fellépésre, minden izgalma és aggodalma elszállt a „nagyságos" Massielnak. Igen, nagyságos. U- gyanis londoni győzelmének éjszakáján egy táviratot kapott, amelyben a spanyol külügyminiszter arról értesítette, hogy Izabella királynő érdemrenddel tüntette ki londoni sikere alkalmából. Ennek birtokában pedig, hivatalosan nagyságos Massiel a neve. — „Pedig az egész a véletlen dolga volt" — meséli. A „La, la, lá“- t, (szerzői Ramon Arcusa és Manuel da la Calva) eredetileg egy katalóniai énekesnek. Serratnak kellett volna énekelnie. Az utolsó pillanatban azonban ultimátum elé állította a madridi televízió igazgatóságát. Kijelentette, hogy csakis katalóniai nyelven hajlandó előadni a dalt. Ezt persze a madridiak nem tartották szimpatikus követelménynek". (Tudvalévő, hogy Franco rezsimje 1939-ben leszámolt a katalóniaiak minden szeparatista törekvésével.) Ekkor valakinek eszébe jutott Maria de Los Angelos Santa Maria — Massiel. Táviratoztak Mexikóba és ez a 19 éves, nagy fejű, pisze orrú, farkas fogú kislány, akiről még édesanyja is úgy vélekedik, hogy nem szép, csupán vonzó; sikerre vitte a „La, la, Iá -t. Ä miniruha, a tévé képernyőjén láthattuk őt. a párizsi Courréges szalon remekműve, 700 dollárba került. Érdekességként még megemlítjük azt is, hogy Massiel már 8 éves korában verseket és elbeszéléseket Írogatott. Mi van még a „kontóién"? Néhány film. 2-3 éve az ö tulajdonába kerül Spanyolországban a pop-zene terén elérhető minden díj. néhány Arany-lemez birtokosa. sőt! Dél-Amerikában egymás után 2 évben megszerezte „Az év legnagyobb művésze“ titulust. Sokan egyhangúnak és sajátosság nélkülinek találták pozsonyi fellépését. Nekem tetszett. Egy bizonyos: hogy a nagyságos Massiel minden hivatalos kinevezés nélkül máris a spanyol fiatalok márkize. —ze— A Kassai Filmfesztivál, pontosabban az évenként Kassán is megrendezésre kerülő nyári „Dolgozók Fesztiválja“ az ország legtöbb nézőt vonzó kulturális eseménye. Évek óta itt gyűlik össze az amfiteátrum széksoraiban a legtöbb néző. A kassaiak büszkék erre. Arra viszont, ami a hatvannyolcas fesztiválra vonatkozik majd. aligha gondolnak vissza örömmel a város lakói. Senki se higgye, hogy rosszmájúságból í- rom e sorokat, de a türelemnek is van határa. Tehát: a fesztivál magyar filmjének vetítése közben történt: kb. tízszer maradt abba. filmszakadás miatt az előadás, a többezres tömeg nem kis bosszúságára. Sokan azt hitték, hogy e- setleg valami szándékosság van a dolog mögött, de ez helytelen felVálaszol KASSA 9 ■ tevés, mert a filmet megelőző rövidfilm is szakadozott, és különben sem feltételeznék ennyi rosz- szat az egyébként agilis szervezőktől. Nem értjük viszont, hogyan történhetik meg egy ilyen nagyszabású rendezvényen ennyire bosz- szantó hiba. Még inkább nem értjük. miért nem tájékoztatták a közönséget a hiba okáról, a várható kényszerszünet tartamáról? Annál is inkább nem értjük ezt, mivel a megnyitás ünnepi pillanataiban volt kinek fogadni a fesztivál vezetősége és a közönség nevében a magyar filmdelegációt, viszont egy órával később már senkinek sem volt mersze egy technikai zavart kommentálni? A csorbát másnap este igyekeztek kiküszöbölni. de a magyarázkodás már nem segített. A hiba a rossz minőségű magyar kópiában volt. mondta a szónok. Akkor viszont miért szakadozott a jó minőségű kisfilm is? És végül: a filmeket kiválasztó és szétosztó bizottságnak nem állt módjában próbavetitésen ellenőrizni a film minőségét? Számtalan, megválaszolásra váró kérdés ez. Szerkesztőségünk és olvasóink Izgalommal várják ■ magyarázatot! <b) Csák Gyula: rr SZARAZGOZ n A kopasz, kövér kis ember óvakodva kukkantott be a harmadik, a legmelegebb kamrába. Nyolc karosszék sorakozott egymás mellett: mindegyik foglalt volt. — Hú! De meleg! — kapkodta mezítelen talpát, miközben qyors pillantással végigsöpört a hallgatag, izzadó társaságon. Senki sem felelt. A kövér ember felágosko- dott. s hangosan olvasta a barométert: — Hetvenhárom. Az annya!... Ő volt a legkövérebb. Kissé zavartan nézelődött. Láthatóan bántotta a tény. Megpróbálta szőrös, rózsaszínű hasát beljebb húzni, mellét kidüilesztette. de pár másodpercnél tovább nem tudta tartani. Összelöttyedt és szomorkásán bámult az egyik székben kuporgó fiatal Apollóra. Az íf.iú torz tartásában is felséges volt. Ennek tudatában sehova sem figvelve és semmire sem gondolva trónolt a hámrétegek és pótyögős testek tömegében. Időnként mélyeket lélegzett, s az utolsó köbcenti levegőt is kipréselte tüdejéből. VálJain és izmoktól dudorodó karjain jókora gyöngyökben pergett a víz — Mennyinek kell lemenni? — fordult hozzá a szomszédja egv csapottvállú, hegyesen előre pöffedö hasú. szemüveges férfi. Hangiában a szakember biztonsága érződött, aki tudia. hoqv egv sportolónál nem babra megy az izzadás. — Hatvannégy deka a fölösleges — dobta a szót Apolló, mintegy jutalomként az alázatos érdeklődésért. A hegyeshasú él is kapta, s olyan gond- bamerült komorsággal bólogatott, mint Kutuzov az éqő Moszkvát nézve. A kövér ember megvidámodva ugráltatta szemeit. Elillant szomorúsága. Kusza és homályos, mindamellett derűs gondolatai támadtak a helyzetet illetően. — Ez itt, kérem, a meztelenség társadalma... hehe... — Iksz lábait sűrűn emelgette. A heqyeshasú rávillantotta szemüvegét. — Ügy is mondhatjuk: társadalmi meztelenség. — Hogy tetszik ezt értelmezni? — Levetkőzve mindenki egyforma, nem? — Éppen nem mondhatnám... ahogy itt körülnézek — legyezte meg a sarokban egy szögletes fejű, száz kilón felüli, öblös hangú hústömea. A szemüveges lenézően fordult o- da. — Átvitt értelemben mondtam kérem. Allegorikusán... — Oqv sem áll — sepregette a vizet óriás karjairól a szögletes fejű. — Odakint is mindenki egyforma. Én csak sofőr vagyok, de nem érzem magam kevesebbnek annál, akit hátul viszek. — Pláne, ha sódert visz hátul — szúrta közbe a hegveshasű. — Eltalálta — bólintott a nagy darab ember. — De ha magát vinném, akkor is úgy lenne. Nem volt harag a hangjában, inkább derűsen mosolygott. A szemüveges fintorogva más irányba nézett és nem felelt. Apolló felállt, hátrarázogatta üstökét, még égy hatalmasat fújtatott, s ruganyosán kihullámzott. A kövér ember gyorsan a helyére ült. a szemüveges mellé. Már jócskán folyt róla. is a víz, tocsogott a hasa ráncai közt, á- hogv lesimogatta apró, puffadt kezeivel. Még valaki felállt, ugyanakkor újabb pucér ember érkezett. Ezek ismerték egymást, mert szívélyesen köszöngettek. — Áj, de jó ez a meleg a testnek! — mondta. aki most érkezett, s húsos, vasporos ujjaival szünet nélkül dörzsölgette vállait — De nem iő a szívnek — figyelmeztette a másik, egy viszeres lábú, középkorú illető. — Én bírom. Itt jól kiizzadni, aztán zsupsz, a hidegbe! Az edzi az embert! — Attól lehet holtig való reumát kapni — mordult fel egy vánnyadt testű, kokadt baj- szú öreg. N em szólt’ rá senki, de az öreg nem is igényelte, hogy vitázzanak, mondta a magáét. — Furcsa emberek vannak. Idejönnek, izzadnak. aztán kimennek, telezabálják magukat, rá eov nagy pofa sört, és kövérebbek, mint mikor bejöttek. — Azt tetszik gondolni, hogy ez itt nem sokat ér? — fordult oda ismét el-aggodalmas- kodő arccal a kövér férfiú. — A — legyintett az öreg. — Semmi. Kiad-« ja a test a nedvességet, azután meg felveszi. Nem ez a fogyás. Kevesebbet kell enni. Dehát kérem, minálunk ezt nem lehet. Ilyet még nem láttam! El van zsírosodva az egész or-1 szág... Tessék megfigyelni: a színészek is mind hájasodnak. Nem szóltak közbe, az öreg meg tűnődve ingatta kicsi feiét. Bajuszáról ütemesen csepegett a bánatlé. — Valaha csontos nemzet voltunk — folytatta. — A királyok se voltak kövérek. Tessék mondani egv kövér magyar királyt... Nyugaton már nem esznek zsírt, margarinnal főznek. de nálunk mindenkinek ragyoq az álla a disznózsírtól. Csúnya és egészségtelen. Ha valaki egv kis pozícióba kerül, azonnal nőni kezd a feneke... — Hajlam dolga, kérem — szólt közbe ismét a százkilós. — Énnekem nem valami nagy a pozícióm, mégis nekiereszkedtem. Az öreg mérgesen legyintett. További magyarázkodás helvett lemászott székéről, s a forró kövön könvedén fejreállt. Ebben a pózban magyarázott tovább. — Harminc éve nem volt náthám. Ezt teszi a yóqa! v A lengőajtó kivágódott s borotvált fejű, vastag nvakú zömök ember sietett be. Egész talppal csattogott körbe-körbe, háromszor- négvszer. lábféj envhén kifelé. Akárha tisztel- aő díszszázad előtt lépne el. keményen öklelte tekintetével a görnvedten izzadó, pucér embersort. A kövér előtt megállt, s rári- vallt. — Maga már menjen ki! A kövér összerántotta magát', hogy pocak- ia rálöttvent a térdére, de nem feleit. — Na — szólította fel ismét a borotvált fejű. — Nagyon izzad. A szemüveges kárörvendve vigyorgott, az öblös hangű pedig a kövér védelmére kelt: — Azért jött’, hogy izzadjon. A zömök most rátapadt tekintetével. — Volt katona? — kérdezte harciasán. A sofőr mérgesen összeráncolta szemöldökét. s nem válaszolt. A másik megvetően végigmérte. aztán ahogy jött, katonásan kivonult. — Ez fürdőorvos? — kérdezte a kövér magához térve. — Egv rohadást! — nevetett egy pakom- partos, envhén hízásnak indult, ember..— Tüzérezredes volt Horthynál. Szolgáltam alatta. Most szőnyegjavítő. M I Tjj indenki ráfigyelt, s a pakomparto* A •■•comblát csapkodva és vakaródzva, magyarázott. , — Ez a mániája, hogy járkál. — Kissé elgondolkozva hozzátette. — Mindenkinek van valami mániája. Nekem például: a nők. Mindig volt kettő-három. Most is van. — Kapott volna maga ettől, csak húsz évvel ezelőtt találkoztak volna — bökött a szemüveges sofőrre. Cinkosan körbekacsintott, szövetségeseket keresve szellemességéhez. — Na. látja — mosolygott a hústorony. — Ez az én szerencsém. A magáé még az, hogy tisztelem az eszét. Jót mondott az előbb. Csakugyan nem egyformák az emberek — felöltözve. Némelyik olyankor is meztelen. Már úgv értem: társadalmilag. Allegorikusán... " "A pakompartos hangosan röhögött. A kis kövér riadtan pillogott, s igyekezett eltalálni: helyénvalö-e, ha ő is heheré- szik,? Némi bizonytalankodás után elkomo- Ivodott és méltósággal lépkedett a sofőr u- tán. ...Az előcsarnokban találkoztak ismét. A hústoronv füliq bújt egy söröskorsóba. A kicsi almuskát kortyolt. — Na — bökte oldalba a sofőr. — Beijedt a félnótás prédikációjától? — Nem — nevetett a kövér. — Kocsival vagyok. — Akkor is lecsúszhat egy kis pohárral. — Nemrég vezetek, aztán... — Akkor más. Élvezi. Én néha unom. Most például huszonnégyóráztam, aztán bejöttem. Nincs még kész a fürdőkádam. Indultak a kijárathoz, s a kicsi büszkén mutatta új kocsiját. — Nyolc évig gyűjtöttem... Merre megy? — Zuglóba. — Akkor egv darabig... Ne előre. Egyszer maga is ülhet hátul. — Higgye el, csakugyan mindegy az — dünnvögte az óriás és szuszogva bemászott a sofőrülés mellé. Kedves olvasóink! Következő számunktól kezdjük közölni az Oj Ifjúság hasábjain Tóth Elemér riport- sorozatát, az újságírók egy csoportjának Szlovákia négy déli járásban (Galánta, Dunaszerdahelv, Komárom, Léva) tett felmérő körútjáról. Kedves Olvasóink! Ne felejtsétek el lapunkat biztosítani az újságárusoknál!
