Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-25 / 26. szám

/ 9 *

»I

Elmondja: Várady Béla

Gömör szülötte vagyok, a szilicei fennsík gyermeke, ahonnan 1951-ben elindultam a „világot jelentő deszkák“ felé. Tizennyolc éves voltam, tele ambícióval, életkedvvel és tervekkel. Az akkori Állami Faluszínház magyar csoportjának lettem a tagja, ahol (beleszámítva a tényleges katonai szolgálat idejét is) hét évet dolgoztam, élve a vándorszínészek nehéz, áldozatos és egyben gyönyörű életét. Ebből az időszakból legszívesebben Holly: KUBO című vígjátékának főszerepére emlékszem vissza. Nagyon szerettem azt a szerepet és minden előadás külön öröm volt számomra. 1958-ban a Magyar Területi Színházhoz került a falujáró magyar együttes és velük én is. Az új környezet, kollégák és feladatok boldoggá tettek, örömmel jöttem Kontáromba és a MATESZ-ban a legszélesebb szerepkörben dolgoztam: voltam 19 éves Ágass Laci a „Holnap folytatjuk“ című Dobozi-darabban és 70 éves atyus a j „Kismadárban“. Játszottam 15 éves kisl- S nast a „Kéz kezet mos“-ban és javakorabeli szakállas embert a „Szent Péter eser- í nyőjében". Voltam zenés vígjátékaink (Ér- á; dekházasság. Bekopog a szerelem) „táncos sihederje", az öcsi — valamikor ezt a sze- |j repkört „naturburs“-nak hívták — és vol- g tam Hugó, a hordár Molnár Ferenc „Li- j liomában“. Szép szerepek, jó szerepek, szívesen emlékezem vissza rájuk. De legkedvesebb szerepem mégiscsak a „Különös házasság“ Vidonkája volt, az egyszerű, e- zermester kisember, aki még a magas Szentszékkel is szembeszáll az emberi i- gazság védelmében. Azután ott van Cérna Gábor szerepe a „Három szegény szabólegényben“... Igen szerettem. Egy színész. ha több, mint tizenötéves munkájára visszatekint, érzi, hogy mennyire gazdag, mennyire boldog. Érdemes volt a szilicei szerpentin úton nekivágnom a „meredeknek“, amelyet úgy hívnak: a színészpálya felé vezető utam. A MATESZ-ban találtam meg — a színészi pálya öröme és boldogsága mellett — az élet örömét, boldoggá- gát is. Itt ismertem meg feleségemet, i Szabó Rózsit, aki nemcsak a színpadon, de az életben is ragyogó partnerem. Életünket bearanyozza 5 éves Beátánk csacsogása. Persze, a magánéletben én sem vagyok mentes a hobbyktól. Szenvedélyesen szeretem a természetet. Nyáron, a szabadság ideje alatt, otthon Gömörben, szenvedélyes vadász és turista vagyok, minden i- . dőmet az erdőn töltöm. Itt, Komáromban, a vizek országában a horgászatnak hódolok. Amikor időm engedi, máris sietek a vizpatra és orsómról repül a „blinker“ a : Dunába, Vágba, az itteni halfélék nem kis bosszúságára. Mikor még volt focicsapata á MATESZ-nak, buzgó csatárjátékos voltam. gólkirály. Még ma is szívesen játszanék. hiszen 35 éves fejjel nem egy játékos rúgja még a „bőrt", de hát — sajnos — a színházunknál egyelőre szünetel a j foci. komolyabb munkák kötik le időmet, és persze mindnyájunk idejét is. Ha már a focinál tartunk, az én csapatom a VASAS, melynek sikeréért éppúgy szurkolok, mint fradista kollégáim a zöld-fehéreknek.

Hát ennyi lenne Várady Béla a színész, a magánember „dióhéjban“.

Ha az elmúlt tizenöt évre emlékezem, mindig csak arra a megállapításra jutok: érdemes volt! S ha újra születnék, sihe- der fejjel újra csak felülnék a vonatra a gombaszegi vasútállomáson és irány: Komárom. irány a színpad. Boldog az az ember, aki emlékeiben kutatgatva azt érzi, a- mit én: megelégedettséget, boldogságot.

A gömöri kultúrmunkások évek óta dédelgetett vágya valóra vált: Rimaszombatban lezajlott’ a Tompa-centenárium alkalmából meghirdetett járási kultúrális szemle első része. A három napig tartó akció-sorozat a csehszlovákiai magyar könyvhét ünnepélyes megnyitásával kezdődött. A jelenlévő költők — Gyurcsó István, Petrik József, Cselényi László és Veres János — négy könyvárusító helyen dedikálták műveiket. A Tompa Mihály Napok ünnepi akadémiája keretében a VNB és a JNB képviselőjének bevezetője után a rimaszombati Általános Középiskola diákjai Tompa-verseket szavaltak, majd a Lévay-kőrus Kodály-1 dalokat adott elő. Dr. Turczel Lajos kitűnő Tompa-tanulmányát a szerző távollétében Petrik József olvasta fel. Az ünnepi műsor a Fáklya irodalmi színpad „Nehéz virágok“ című produkciójával zárult.

Másnap a múzeum termében megnyílt Bácskái Béla fiatal újbásti festőművész kiállítása — a megnyitó beszédet Szabó Gyula híres losonci művészünk tartotta. A Művelődési Házban a versmondásről és a színjátszásról szőlő szakelőadás után a zeneiskolai növendékek hangversenye következett. A délutáni ó- rákban nagy irodalmi vetélkedő vette kezdetét. két rimaszombati és egv tornaijai iskola tanulói versengtek az elsőségért. A nemes versengésben a tornaijai Általános Középiskola csapata vitte el a pálmát. Este, az író-olvasó találkozón Macs Anna, a komáromi Jókai- napok szavalóversenvének győztese mutatkozott be, és sok-sok olvasó beszélgetett el a tollforgatókkal irodalmi életünk problémái-' ról.

A harmadik napon került sor az egyéni e- löadók és a vidéki irodalmi színpadok feszti-1 váljára. A 2. kategóriában Sonkoly Katalin, ri-’ maszécsi diáklány, a 3. kategóriában Tóth Erzsébet, a rimaszombati Közgazdasági Technikum tanulója, a felnőttek csoportjában Mihályi Gabriella végzett az első helyen. Az irodalmi színpadok közül a rimaszécsi együttes („Fölszállot a páva“ c. műsorral) a szép színpadi beszédért, a bátkai iskolai együttes („Az új isten“ c. produkcióval) a látványos színpadképért, a simonyi irodalmi színpad („Kereszteshadjárat 1939“ c. műsorával) összteljesítményéért és a dramaturgiai megoldásért kapott oklevelet.

A rimaszombati Tompa-napok Tompa Mihály szobrának megkoszorúzásával értek véget. A júniusi verőfényben fürdő lombok között Póznán Erzsébet az „Ikarusz“ című költeményt szavalta, és Kuziner Imre mondott beszédet.

A Tompa Mihály Napok július 28-án Han- ván folytatódnak, ahová több ezres tömeg zarándokol el, hogy lerója kegyeletét a költő síremléke előtt. Hanván reggeltől estig tartó gazdag kultúrműsort élvezhetnek majd végig a költő halálának 100. évfordulóját ünneplő gömöriek és a meghívott vendégek.

—es.

Mács Anna, a rimaszombati AKI diákja, Tompa verseket szaval

KABARÉ VAGY LÍRA?

Már csaknem időszerűtlen a Bratislava! Líra cím alatt lebonyolított III. popzene fesztiválról írni. Az Aranylírát Brabec-Rada szerzeménye „Az út“ vitte el Marta Kubisová előadásában. „Az egészen egyszerű dal“ Karel Cernoch interpretációjában (szerzők: Cernoch- 2ák), valamint a „Senki meg nem tudja“ című dal Waldemar Matuska és Helena Vondrácková előadásában (szerzők: Marát-Borovec) kapták az Ezüst Lírát. Csehszlovákia tíz kerületében figyelő zsűrik Ondrácek-Rytír szerzeményének — Hou, hou — ítélte oda a Bronz Lírát. Ennek előadója Waldemar Matuska volt.

Az előző két fesztivállal összehasonlítva, ezen rendkívül sok olyan dal hangzott el. amelynek nagyon könnyen meg- jegyezhetők, túlságosan is „ordító“ populáris mivoltuk. Ezt persze nem lehet a fesztivál színvonalának mértékadója, viszont nagyon sok jel éppen arra mutat, hogy a III. fesztivál színvonala összehasonlítva idősebb „testvéreivel“ jelentősen esett. A legsikeresebb talán éppen az első volt.

Milyen téren nyilvánultak meg a hiányosságok? Például az egyes számok előadásában. Az eddigi líra-győztes személyiségek (Gott, Pilarová, Matuska, Vondrácková) előadásmódjához csak Marta Kubisová zárkózott fel, aki interpretációjával kiemelte és megsokszorozta az általa előadott szám minden pozitívumát. Bármennyire is hangsúlyozták tavaly a szlovák zenekritikusok a szlovák táncdalok alacsony színvonalát, most ismét bebizonyosodott, hogy a szlovák táncdalok — nem énekesek, de szöveg és zene szempontjából — még nagyon sokáig a cseh tánc-1 dalok mögött fognak kullogni.

Érthető, ha a közönség nem annyira a szerzeményt, mint inkább az énekest értékeli. Az viszont érthetetlen, ha a zsűri is ugyanezt teszi. Nem értem azt sem, miért volt szükség az értékelés túlkomplikálására. (Tíz kerületi székhelyen héttagú zsűri értékelte az elhangzott számokat.)

Most már nem vagyok tisztában a fesztivál jellegével sem. Mindjobban közeledik a kabarék, esztrádműsorok jellegéhez. Mindamellett a Bratislava! Líra európai, sőt világszínvonalra törekszik. Néhánv külföldi résztvevő igenis méltó európai méretű figyelemre, viszont nem ártana, ha a szervezők nem a gázsikövetelményeket, hanem inkább az előadók színvonalát vennék főkritériumnak a vendégénekesek kiválasztásánál.

Még egy kellemetlen hiányosság, amitől a tv-nézők és rádióhallgatók mentesek voltak: a Pihenés és Kultúra Parkja nagytermének szinte kibírhatatlan levegője. Az akusztikáról nem is beszélve.

Persze, jobb lenne, ha először saját házunk előtt söpörnénk. Tudniillik számtalan kritikus véleményt kaptunk olvasóinktól. a magyar tánc- és népdalénekesek I. fesztiválját illetőleg. Következő számaink egyikében majd erre is kitérünk.

Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az Üj ifjúság szünidei számaiban bemutatjuk a Bratislavai Líra néhány kiemelkedő résztvevőjét: Marta Kubisovát, Jean Claude-Pascalt, Massielt, Millie Small-t. Julie Driscoll-t, Ornella Van- nonit, a The Easybeats ausztráliai beat- 0 zenekart, Allan Jefferst, és Josef Lau- fert.

Claudia Cardinale és rendezője, Franco Cristaldi, egész nap együtt dolgoznak a filmstúdióban. Este, a munka végeztével, ki-ki visszatér az otthonába. Claudia Cardinale a Via Flamí- nián lévő házába, ahol szüleivel és két fiútestvérével él, Franco három kilométerrel távolabb lakik — egyedül. £s mégis évek óta házasok. Titokban esküdtek meg.

Claudia azt állítja: „— A magánéletemmel ne törődjön senki“. így vélekedett tíz évvel ezelőtt is, amikor a filmkar- rierje kezdődött. Szülővárosában, Tuniszban elnyerte a „Leg szebb olasz lánv Tuniszban“ címet és jutalomként a velencei filmfesztiválra utazott. Itt fedezte fel öt Franco Cristaldi. Hét évre szóló szerződést kötött a gyönyörűszép lánnyal. De a szerződés egyik pontja értelmében Claudia csak azt jelenthette ki a nyilvánosság előtt, amit a menedzsere jóváhagyott. A magánéletéről egyáltalán nem beszélhetett.

De Claudia ntég ma is hallgat a magánéletét Illetően. Ennek más oka van. Hosszú évekig „botránymentes“ színésznőnek ismerték, aki nem adott okot szenzációkra, de még csak' érdekes ímlvalóra sem. — Nem nehéz botrányok nélkül élni, — mondta — és ezt elhitték neki.

Pedig — amint kiderült — mégsem volt az olyan egyszerű. A múlt évben ugyanis kitudódott, hogy kilenc évvel azelőtt egy törvénytelen fiút szült. A kis Patrick maga sem tudta, hoqv Claudia az édesanyja, úgy mondták, hogy a nővére,

ÉVEK ÓTA TITOKBAN FÉRJNÉL

És Claudiának még mindig titkolnia kellett Franco Cristal- dival kötött házasságát, mert az olasz törvények szerint nem volt elválva első feleségétől, Rosa Simonettitől.

Claudia és Franco 1966 december 29-én, Amerikában kötöttek házasságot. De Cristaldi csak hónapokkal később kérte a turini felsőfokú bíróságnál első házasságának felbontását, habár Svájcban már sokkal előbb elvált.

Ma a szépséges filmsztár és rendezőjének házassága teljésen jogerős. Hallatszanak ugyan hangok, hogy valami nincs köztük rendben és hogy válni akarnak. Ők azonban erélyesen cáfolják ezeket a híreket.

— Nem igaz, hogy külön élünk — jelentette ki Claudia. — Egyszerűen csak két házunk van, három kilométernyire egymástól. A valóságban Franco és én a legszorosabban összetartozunk.

Patrick egy éve tudja, hogy a világhírű filmsztár az édesanyja. Egy fél évvel ezelőtt Cristaldi adoptálta öt és most egy svájci intézetben él.

Claudia Cardinale élete tehát ismét visszatért a regi kerékvágásba. Remélhetőleg most már így is marad és a jövőben ismét joggal nevezik majd a botránymentes színésznőnek.

(A Praline című lap nyomán)

Claudia Cardinale

— ze -