Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-25 / 26. szám

p

■ rág áh an a fiatal korúak

M számára fenntartott A1J kohol elvonó Intézetet * a gyermek-pszichiátria épületében találjuk meg. A fiatal alkoholistákat különben az e- gész országban mindig a ke-1 rületi elvonó tanácsadók veszik kezelésbe. A prágai intézmény egyedüli a maga nemében és tudományos kutató célokat szolgál — mondta rög-* Mm bevezetőül dr. Ján Mecíf, az intézet vezetője.

A salétromtól foltos, kőke-* ritésen túl nem látni mást, mint hatalmas gesztenyefákat és a szürke épületet. A döngő nagykapu mindig zárva van.

Ide úgy látszik kevesen jönnek a saját lábukon — gondoltam magamban. Felkerestem az orvost, hogy kérésünkre elmondja nekünk józan, tárgyilagos véleményét az alkoholizmus hatásáról.

— Az alkoholizmus korunk tragikus tüneteihez tartozik, hogy úgy mondjam, gazdasági következmény: Sok oka van: gyakran a nyomorúság viszi az embereket a pohár felé. de sok esetben a lakosság életszínvonala, a nagyobb jövedelem vezet az iváshoz. Egy biztos: az alkoholizmus mindig nyomorúságot: okoz. Sokba kerül. Az első áldozat a gyerekek, a család. Ma azonban nem is beszélünk alkoholizmusról, vagy iszákosságról, hanem — és így udvariasabban hangzik, — alkohol betegségről. Mert ahhoz, hogy valaki iszákossá váljon, többnyire nem elég a nélkülözés. nyomor vagy a jólét, e- setleg az adott alkalom, kétségbeejtő helyzet, hanem feltétlenül jelen kell lenniök bizonyos neurotikus adottságoknak Is, Így jogos tehát, ha el- kohol-betegségekről beszélünk és a témát az orvosi gondoskodás szemszögéből kezeljük.

Az az érzésük, hogy most, most vége. Itt a halál. A légzés nehézkéssé válik. Halálfélelem ül a beteg arcára. Irtózat. A betegek nem egyszerre kapják a gyógyszereket, hanem úgy, hogv láthassák a szomszédos ágvon fekvő társuk „haláltusáját“.

— Jaj. és nem hal meg? — súgom a nővérnek.

— Nem. természetesen nem. Hiszen mii azt akarjuk, hogy éljenek és leszokjanak a szeszes italokról. Ha majd visszamennek a megszokott környezetükbe és újból összekerülnek a banda tagjaival, a csábítókkal... a lányokkal, biztosan nem veszi majd olyan bátran kezébe a féldecis poharat és nem iszik „ex“-et. Eszébe jut, mit érzett az elvonó intézetben. érzi azt a rettenetes nyomást a mellkasában, a halálfélelmet és akkor majd ezt mond'a: „Köszönöm, én nem Iszom“.

— Mindig segit az elvonó kúra?

— Nem. Sokszor meg kell ismételni. Sokszor visszatérnek hozzánk s hosszabb időt töltenek a zárt osztályon, néha egy-két évet is. Közben foglalkoztatjuk őket, mert a munkaterápia nagyszerűen bevált. Orvosaink az eseteket mindig eovénileg kezelik. Sokat beszélgetnek a fiatalokkal, kivizsgálják a családi körülményeket, szükség szerint átképző tanfolyamokra küldik ő- ket. Az intézetekben előadásokat hallgatnak, vitaestéken vesznek részt és kisebb-na- gyobb csoportokban közösen beszélik meg problémáikat. A nálunk kezelt fiatalok szívesen maradnak kapcsolatban továbbra is intézetünkkel. Természetesen még sokáig ellenőrzés alatt maradnak, de azután önszántukból lépnek be az antialkoholisták klubjába, a KUS-be.

— Azt a gyógyszert, a Sto- pethylt, vagy az Apomorfint nem lehetne esetleg otthon beAz alkoholista szülők gyermekei már rendszerint károsítva születnek. Bebizonyított tény, hogy az alkohol károsan hat a csírasejtekre. Az iszákos apa gvakran hajlamos arra, hogv a családtagokat is rászoktassa az ivásra. A feleség eleinte még a pálinka szagát se bírja, de aztán, hogy elvonja a férjét a „rossz társaságtól“, maga is rászokik a kocsmázásra... Olyan légkör a- lakul ki, amelyben a gyermek természetesnek veszi, hogy szülei isznak. Nincs otthon vacsora.... tiszta ágynemű, meleg otthon. Az apa eladja a bútort, a nehezen megvásárolt motor- kerékpárt. a ruhákat. A gyerek látja, hogy a pénzt szórni, meg lopni is lehet. Az erkölcsi érzék hiányát a gyerekek gyakran az iszákos szülőktől öröklik. Pedig nagyon sok közöttük az átlagon felüli jó képességű ember, kiváló munkás, de amikor inni kezd, csődöt mond. És így elrontja az egész életét.

— Miért isznak ilyen két- ségbeejtően sokan?

— Ügy érzik, hogy az élet kevés örömet nyújt számukra. Csak a mámorban lelik a boldogságot. Miért menjen haza. talán az albérleti lakásba, miért hallgassa anyósa, vagy felesége örökké panaszkodó hangját, a hangos gyermeksi- rást, — inkább ott marad a kocsmában.

Az ivás szenvedéllyé válik. Jól esik a könnyű lebegés... az enyhe szédület... az úszás a semmiben... az illúziók... az é- des élet... Jól esik.., beszélni... sokat... össze-vissza::: ellenőrzés nélkül... vagy elmélázni... nagyokat hallgatni.., esetleg gorombáskodni. Jól esik trágár szavakat használni, „megmondani a véleményt“... nyíltan... szabadon... Beszélni a sok keserűségről... a főnökről.., az asszonyról... a hűtlen szeretőről... És mi marad utána? A keserű szájíz, a nyomasztó fejKopócs Tibor rajza

Menekülés az

ALKoHoLTóL

lekevemi a reggeli kávéba? *, — Nem, lehetetlen. Mert ha az alkoholista nem tudná, hogy Ilyen gyógyszer került a szervezetébe és továbbra Is elfogyasztaná a maga pálinka-adagját. akkor nemcsak hányna, de rosszul érezné magát, és komolv vérkeringési zavarokkal ldizdene. Mert nemcsak a gyógyszerek segítenek, hanem az alkohol-betegnek magának is hozzá kell járulnia a gyógyulási folyamathoz. Akarnia kell, arra kell összpontosítafájás, a marcangoló kérdés: hová lett a heti bér? Merre van az édes élet? Mindenütt üresség, szürkeség, kijózanodás. Nincs pénz. De igyunk, felejtsük el. hogy nincs.

— Mit tehetünk az alkohol- beteg érdekében?

— Ez a kérdés nemcsak az orvosokat, a közgazdászokat és magukat az iszákosokat érdekli — mert vannak közöttük o- lyanok is, akik tudják és érzik. hogy meg kell állni... nincs tovább, és maguk jelentkeznek valamelyik alkoholelvonő tanácsadóban.

— Hozzánk a fiatalokat többnyire a razziák után hozzák be. A fiatalok ritkán rendelkeznek annyi kritikai érzékkel, hogy belássák, kezelésre van szükségük. De nézzük csak meg kik feküsznek nálunk a kórtermekben.-0hófehér ágyakban fiatal emberek. Tizenöt-tizenliat- húszévesek. A júniusi égen bárányfelhők kúsznak, ezt láthatják a hanyattíekvő betegek. De tekintetük tompa. Messzire néznek, nem az ablakon bekandikáló gesztenyefa virágait nézik és nem döngicsélő méhecskéket. Nem. Tekintetük tompa, üres...

Az orvos magyarázza nekem: Alig tlzenhatéves, notórikus ivó. Iszákos családból származik.

— Miért került ide az a tf- ae&ötávecl

— A fiúk ugratták: No biztos. nem iszod M exre! Először égetett, de azután már nem.

— Ha azember nem Iszik, kinevetik. Mi már fizettünk egy ,,rundot“, most te jössz!

— Megbeszéltük, kár a lányok után futni, inkább leisz- szuk magunkat.

— Ittam, hogy jó hangulatba jöjjek.

— Igyunk!, mondta a lány, hát rendeltem, mert máskülönben szégyelltem volna magam.

— Mindig volt valami névnap vagy születésnap... hát ittunk...

— Amikor összejön a gárda, hát mindig inni kell.

— Ki bir el többet? Mit csináltam volna, ittam.

— ltunk rumot. whiskyt, mindegy volt már, hogy mit.

így hangzottak a fiatal betegek válaszai;

— Pácienseink között vannak szervezett ivó-cimborák. Ezek a csoportok sokszor a családot pótolják. A fiatalok gyakran „demonstrálják" a függetlenségüket.

— Figyelje csak! Most jön a gyógyszeres nővér. Meglátja milyen lesz a gyógyszer hatása.

— Mit kapnak?!

— Stopethylt... Enetynt, majdnem mindegy, hogy mi a gyártási neve a gyógyszernek. Ha a szervezetben a gyógyszer nem vegyül alkohollal, akkor nincs mellékhatása. De ha a szervezetben alkohol van, akkor mérget termel. A beteg úgy érzi, hogy a feje dagad, egvre nő... majd megreped... • szíve eszeveszetten ver... de hirtelen mintha megállt yojna.

ni akaratát, hogy megszabaduljon a káros szenvedélytől. Az alkohol-beteg környezetén is változtatni kell. Más barátok közé. más társaságba kell kerülnie. A legnagyobb gondot a fiatal alkohol-beteg nők kezelése okozza. Az iszákos férfiak is komoly terhet jelentenek a társadalom számára, mégis hajlamosak vagyunk rá, hogv megbocsássunk a csend- zavaró férfiaknak, akik valamilyen kocsmai jelenet miatt kerültek összeütközésbe a rendőrséggel. A nőknél más a helyzet. A nők rendkívül sokat veszítenek. Nemcsak tekintélyüket, hanem csinos külsejüket is.

Sajnos az utóbbi időkben l- gen gyakori, hogy fiatal lányok szorulnak az alkoholelvonó intézet kezelésére. Külön tanulmányt igényel az iszákos nők kérdése. A nők erkölcsi züllése ma különösen foglalkoztatja a pszichológusokat. De erről majd legközelebb — mondta búcsúzóul az alkoholelvonó intézet vezetője.

Michal Márta

Három baráti találkozó

NAGYMEGYEREN

„Dalra figyelj kelet, nyugat,

verjünk ha kell dalból hidat.“ így fogalmazta meg egyik költeményében Gyurcsó István a dal varázsát, a zene és a dal erejét, amely baráti hidat ver a nemzetek között.

A mi június elején megtartott hármas találkozónkat a väetini és a szombathelyi iskolákkal, a katoviczel lengyel énekkarral szintén a dal szálai hozták létre.

Június 4-én látogattak el hozzánk ismételten a Vee- tinl Kilencéves Iskola tanulói és pedagógusai, akikkel az árvíz óta tartós barátság alakult ki az elmúlt három év alatt.

A nagy árvíz alkalmával tanulóink egy része Vsetín

város meleg szeretetét, áldozatkészségét élvezte. A vsetini JNB Iskolai Szakosztálya felhívta a vsetlni Iskolákat, hogy továbbra is tartsák fenn a kapcsolatokat az árvíz által sújtott területek iskoláival. így keresték fel városunk iskoláit és a baráti segítő kéz viszonzásául a ml iskolánk vette fel a tartós kapcsolatot a* említett iskolával.

Az eltelt évek alatt többrétű kapcsolat alakult ki közöttünk. Az első találkozónk kapcsolatát szintén a dal hozta létre. A közös magyar-, cseh és szlovák énekkari számok egybekovácsolták a kis dalosok szívét. Látogatásunk folyamán sok értékes gyakorlati tapasztalatot vettünk át a vsetini pedagógusoktól, akik mindig készségesen segítik és erősítik pedagógiai munkánkat.

Lehetőséget teremtettek, hogy Kohútkán az üzem turistaházának igénybevételével a tél folyamán a tanulóink sielní tanulhattak testnevelési oktatóik segítségével.

A szülői szövetség keretén belül több egyéni baráti kapcsolat alakult ki. Gyakori vendégeink városunkban

a vsetini halászok, akik előszeretettel keresik fel a Honi rezervációt és a Nagy-Duna vadregényes tájait.

A legutóbbi vsetlni találkozó alkalmával tanulóink a sport vonalán mérték össze erejüket. A pedagógusokkal kellemes délutánt töltöttünk el a kolozsnémat halászcsárdában, ahol a magyarosan elkészített halféle- ségeket kóstolgattuk.

A kétnapos találkozó emlékére a következőket jegyezték be emlékkönyvünkbe: „Három évvel ezelőtt vettük fel a kapcsolatot a nagymegyeri tanulókkal és elmondhatjuk, hogy kultúrális és sporttalálkozóink mindig a legszfvélyesebb légkörben zajlottak le. Megismertük a mi magyar barátaink életét, szülőföldjüket, családi otthonaikat, iskolájukat és a tantestületet.

Mindenütt szívélyes és baráti légkör vett bennünket körül és mindig otthon érezzük magunkat Nagymegye- ren.

A nyelvi különbség köztünk nagy, de ennek ellenére szép, érzésekben gazdag kapcsolatok alakultak ki közöttünk.

A ml barátságunk egy kis példája annak, hogy miként élhetnének a világ népei együtt szeretetben és e- gyetértésben.“

Vsettnt Kilencéves Iskola tanulói és pedagógusát Nagy megy er, 1968. jún. 5-én

A vsetini tanulókkal majdnem egyidőben látogatta meg iskolánkat a lengyelországi katovicei ZZK vegyeskara, akik a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának lengyelországi vendégszereplését viszonozták és Komárom felé utazva bennünket is meglátogattak.

A lengyel vendégeket Iskolánk énekkara fogadta. A két kórus dallal üdvözölte egymást és felváltva mutatták be műsoruk legnépszerűbb számait. így fejezték ki őszinte baráti érzéseiket.

A találkozó rövid ideig tartott, de ez a rövid találko- . zás is hozzájárult népeink évszázados barátságának erősítéséhez.

Vas Népe június 5-i számában „Gyermekkórusok hangversenye szlovákiai vendégekkel“ — című riportjában a következő szavakkal méltatta szombathelyi fellépésünket: „A műsor gerincét a két kórus változatos számai alkották, amelyet ének és hangszerszólók tarkítottak. Mindkét kórus előadását a tiszta, szép hangulatos éneklés igénye jellemezte, megtudták teremteni a muzsika , élvezetéhez szükséges atmoszférát. A nagy megyeiekről különösen a homofón hangzatokra épített művekben érvényesült a kórus szép együttes hangzása. Ag Tibor, aki a szlovák vidéken élő magyar népdalok lelkes gyűjtője, jól Ismeri Kodály és Bárdos műveinek előadás-stílusát. Együttese felkészítésében dicséretes munkát végzett. Szeder Irma tanítónő két dalt vezényelt, látszott rajta, hogy jelentős része van az énekkar zenei nevelésében.“

Nagymegyeien a közös hangversenyre június 8-án kerül sor az ÜK nagytermében. A hangversenyt a két énekkar összkara Balázs Árpád: Hajnali köszöntőjével nyitotta meg, majd az iskola igazgatója meleg hangon üdvözölte a vendégeket. A szombathelyi (kánoni) énekkar rendkívül szép tiszta intonációval előadott kórusmüvei megnyerték a közönség tetszését. Kulcsár Sándor karnagy nagyon helyesen az úttörőkhöz közelálló dallamokkal tette színessé az előadást. Dinamikusan előadott hangulatos énekszámai, mint pl. Dal a nyárról, Hetyke kakas, Esik a hó, Már vége lett a nyárnak — című kórusfeldolgozások kellemes hangulatot teremtettek. A műsoron szerepeltek Kodály, Bárdos, Rossa Ernő, Szvésnyikov igényes művei is. A kórusmüvek előadását zeneileg szépen^ aláféstette Horváth Béláné és Benedek Magdolna tanárnők zongora-kísérete, és az úttörők furulyaegyüttese.

A hangverseny alkalmával az alsótagozat színjátszói részletet mutattak be a Csodakarikás című színdarabból, valamint a II. számú Kilencéves iskola orosz népi táncokat adott elő. Az egész hangversenyen a béke és barátság gondolata tükröződött és ezt szimbolizálta M. Theodorakisz: A világ gyermekeinek dala és Kenn: Zúg a folyó című kórusfeldolgozása.

A hangverseny, úgy mint Szombathelyen ismét Eugen Suchoií: Aká si mi krásna című darabjával ért véget, a- melyet mindkét kórus szlovák nyelven énekelt, meglepően tiszta kiejtéssel.

Szombathelyi vendégeink a két nap élményét a következőképpen fogalmazták meg krónikánkban:

„Ameddig dalra fog nyílni az ajkunk, miénk a ftjld, s a világ nem bír velünkI“

Sok szép kedves emlékkel távozunk Tőletek. Ez a találkozás a barátság sok-sok szálát építette ki. Búcsúzásunk tehát nem végleges: A viszontlátásra.

Testvéri szeretettel a szombathelyi VII. kerületi általános Iskola nevelői és énekkarának tagjai.

Teleky Miklós ig., Nagymegyer