Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-25 / 26. szám

2 új ifjúság KÖSZÖNET FÁBRY ZOLTÁNNAK 1968 JÜNIUS 6-ÁN FÁBRY ZOLTÁN A PRÁGAI ADY ENDRE DIÁKKÖRNEK TEKINTÉLYES PÉNZÖSSZEGET BOCSÁTOTT RENDELKEZÉSÉRE. RÖVID ÜDVÖZLŐ LEVÉL KÍSÉRETÉ­BEN. AZ AED TAGSÁGA A KŐVETKEZŐ LEVÉLBEN MON­DOTT ÉRTE KÖSZÖNETÉT FÁBRY ZOLTÁNNAK: * Tisztelettel az AED névében Futó Endre Praha 6, Strahov V/540 MI, práfiai magyar egyetemisták és töiskolások, távol szülőföldünktől. Idegen környezetben magunkra hagyatva már évek hosszú során minden igyekezetünkkel arra törekszünk, hogy hovatartozásunkat bizonyítsuk, a magyarsághoz fűző szálakat szorosabbra húzzuk. Nem akarunk cseh szlovákiai magyarságunktól elszakadni, természetesnek tart­juk, hogy körébe való visszatérésünk után komoly fela datok várnak ránk. Jelenlegi környezetünkben teljes megértésre találunk, de nemzetünk nyelve, művészete, irodalma és kultúrája i- ránti érdeklődés és viszony nem kielégítő számunkra — ezt természetesnek tartjuk. Hogy éljünk, hogy alkossunk, s önmagunkat műveljük, csak saját erőnkre támaszko dhatunk, amelynek nemegyszer az erős akarat, kitartás és a vitathatatlan erős magyar nemzeti érzés a feltétele. Ezért különösen jóleső érzés és büszkeség árasztotta el szívünket, mikor az ön üzenetét, s támogatását átvet­tük. Annyival is inkább, hogy olyan embertől jött, kit már a múltban, korai fiatalságunk idején, midőn még távo­linak, s képességünk felettinek tiintek gondolatai, mint elveiben tiszta, megtámadhatatlan egyéniséget ismertük meg. Csodálatunkat és mély tiszteletünket a Mester közvet len megismerése még csak fokozta. Közvetlensége, embersze- retete. s főleg fiatalságot lelkesítő tevékenysége mély benyomást gyakorolt ránk. Az Ady Endre Diákkör tagsága ezennel köszönetét és nagy háláját fejezi ki. Mester! Az ön üzenete lekötelez, de nem csak mély tiszteletre ön iránt, hanem itteni magyar népünk iránt is! Hi­szen önt, mint a csehszlovákiai magyarok legjobb ismerőjét, szószólóját és védelmezőjét tiszteljük. Büszkék vagyunk Önre és fogadjuk, hogy emelt lej jel fogjuk megvalósítani üzenetét a múltból: hogy EMBEREK és MAGYAROK maradjunk. Mély tisztelettel az Ady Endre Diákkör. Prága 1968. június 14. Szomjúság y Foto: Könözsl István KRÓNIKA • 1836 június 26-án halt meg Rouget de Lisle, a Marseillase zeneszerzője • 1896 június 26-án szüle­tett Martin Andersen Nexö, haladó dán író ® 1905 június 27-én tört ki a Potyemkin páncéloson az o- rosz tengerészek lázadása • 1919 június 27-én alapították meg Bratislavában a Komensky Egyetemet • 1712 június 28-án született Jean Jacques Rousseau francia filozófus és író • 1867 június 28-án szüle­tett Luigi Pirandello, Nobel-díjas olasz író • 1884 június 28-án halt meg Táncsics Mihály, az 1848/49- es magyar forradalom kimagasló egyénisége • 1914 június 28-án ölték meg Szarajevóban^ Ferenc Fer- dinánd osztrák-magyar trónörököst, ami ürügyül szolgált az I. világháború kitöréséhez « 1947 június 28-án halt meg Stanislav Kostka Neumann, cseh szocialista költő • 1577 június 29-én született Peter Paul Rubens, a nagy holland festőművész ® 1861 június 29-én halt meg Elisabeth Barret-Browning, an­gol költőnő ® 1895 június 29-én halt meg Thomas Huxley angol biológus ® 1964 június 29-én halt meg Wanda Wasilewská lengyel írónő • 1879 június 30-án született Móricz Zsigmond, a kiváló magyar író ® 1804 július 1-én született George Sand, francia írónő • 1818 július 1-én született Semmelweiss Ig­nác, magyar orvos, az „anyák megmentője“. Parfömegyveleg Kávéhál, késő délután. Olyan Időpont, amikor so­ha nem szokott történni sem­mi érdekes. Ezúttal sincs semmi. Csak tömény unalom van. Agyzsibbasztó zsongás. Pohárcsengés. Elharapott szavak, félbeszakított mon­datok. Cigarettafüst. Parföm­egyveleg. A szemközti asztalnál hár­man ülnek. Az'idősebb fér­fi kövérkés, kopasz. Szájá­ban aranyfogak fénylenek. A keze puffadt. Ujjún vastag karikaqyűrü. Az átlagosnál háromszor vastagabb. Mi­be kerülhetett? Legalább kétezerbe. A nagyon elegáns, fiatal nő ujján hasonló gyű­rű díszeleg. Tehát házasok. Vagy legalább jegyesek. In­kább apa-leány viszonyt té­telezhetett fel róluk a szem­lélő. Húsz év korkülönbség. Legalább. A társaság harma­dig tagja húszegynéhány é- ves fiú. Nagyon csinos, vil­logó fogú, sűrű fekete ha­jú. Álmos közömbösséggel fi­gyeli a világot. A vele egy­korú nőre alig figyel, szavai­ra egykedvűen válaszol. Fu­tó ismerősök, véletlenül ke­rülhetett a házaspár asztalá­hoz. Azok ketten nagyon Jól megértik egymást. A csinos nő szeretettel paskolja a férfi puffadt kezét. Bort tölt neki. Meggyújtja a cigaret­táját és égve adja át neki. Fiatal házasok lehetnek. Gyermektelenek. Unatkoztak otthon s leugrottak egy ká­véra. Vagy talán munkából jövet találkoztak. Ebben a tömény unalom­ban színfoltként hat a fur­csa háromszög. Két férfi, egy nő. Ha ugyan ebben az e- setben egyáltalán lehet há­romszögről beszélni. Hiszen a nő alig vet egy-két pillan­tást a fiatal fiúra. Inkább csak úgy udvariasságból vá- laszolqat neki. A házaspár érdekes. Hatá­rozottan. Kik lehetnek. Elsősorban férfi. Ügy negyvenöt-ötven között lehet. Öntudatos, ha­tározott fellépésű. Talán mérnök, Orvos, nőgyógyász. Otthon Opelja van. Képzett, nagytehetségü ember. Eddig csak azért nem nősült, mert tanulmányai, később meg a munkája nem engedte. S most elvette egy fiatal kol­léganőjét. Nyaralni a Fekete tengerhez járnak. Az idén éppen Olaszországba készül­nek. Vagy talán valami „kiug­rott“ individium... húsz év­vel ezelőtt egy kormos gyár­ban melózott. Műszak után zsúfolt villamosban bóbis­kolt. Hóna alatt kopott ak­tatáskát szorongatott. Benne az ebédtől maradt szalonna- bőrrel, kény érdarabkával és az üres tejesüveggel. Aztán lőtt valami jószemü ember, aki kijelentette, hogy tehetséges, fejlődőképes. Ok­vetlenül tanulnia kell. Még műhelyvezető is lehet belő­le. Otthon őrült a felesé­ge, amikor megtudta a hírt. Műhelyvezető. Vpgy istenem. még elgondolni ts gyönyörű: mester. Így kezdődött az út, felfelé a lejtőn. S ma már egy hatalmas gyár vezető embere. Diplomás emberek bar át la. Emberek sorsáról dönt eqy tollvonással. A vi­lág a tenyerén van, százez­rekben számol, döntése fel- lebbezhetetlen. Szóval vala­ki. S egy napon rájött vala­mire. (Érdekes, az emberek általában „egy napon" jön­nek rá mindenre. „Egy na­pon" született meg az atom­bomba, egy napon döntötték el azt ts, hogy két nagyvá­roson kell kipróbálni ezt a bombát. S annyi minden történik azon a bizonyos „egy napon"). Éspedig arra, hogy a felesége már tulaj­donképpen nem felel meg feleségnek egy ilyen ember számára. Az asszonynak csak tizennyolc foga van. Bőre ráncos, száraz, keblei pety­hüdtek, rugalmatlanok, öle kiábrándító. Társaságban sem tud viselkedni, a ruha ügy áll rajta, mintha rádob­ták volna. S nincs miről be­szélgetni vele. Szóval nem méltó hozzá. Mindenre talán azon a na­pon jött rá, amikor észre­vette, hogy a titkárnőjén fe­szül a blúz, járása ringó, szemeiből valami furcsa iz­gató vágy süt. S rendkívül kedves. Kedvesebb, mint a főnökökhöz szoktak. S mot Itt ülnek egymás­sal szemben. Mindketten lát­hatóan nagyon boldogok. A férfi az óráját nézi. Vala­mit kérdez. Az asszonyka be- leegyezően bólint. Valamit válaszol neki. Ekkor a férfi feláll és lassú, kényelmes léptekkel a mellékhelyisé­gek felé tart. Két szempár ftgyell közömbösen, amint köpcös alakja eltűnik a vö­rös függöny ráncai között. S ekkor... Ekkor meghökkentő dolog történik. Az eddig jeges nyugalom­mal ülő fiú villámgyorsan a nő felé fordul. Kezét az asz­talterítő leple alatt feléje nyújtja. S a nő megragad­ja a kinyújtott kezet. Ujjat vad szenvedéllyel ropogtat­ják a fiú széles, barna te­nyerét. Ajkat kinyílnak a kéjes vágytól, fogain meg­csillan a villany fénye. A fiú beszél. Gyorsan, szenvedélyesen. A nő tlkkad- tan hallgatja. A fiú gyors pillantásokat vet a mellék- helyiségek felé. Szavat egy­re sürgetőbbek. Hiszen a férj minden pillanatban visszatérhet. S a nő picit még habozik, aztán belee- gyezően bólint. A fiú meg­könnyebbül, az asztal védel­me alatt elválik egymástól az eddig összefonódott két kéz. \ S amtkor ismét feltűnik a férj alakja, az asztal mel­lett ülők már leges nyuga­lommal üldögélnek. Majd felállnak és mind a hárman eltűnnek a kijárati ajtó mö­gött. Utánuk furcsa parfőmequ- eeleg maradt. Agócs Vilmos Felvesznek, nem VESZNEK fel ? Pozsonyban és a többi diákvárosban június 17-éri megkez* dődtek a felvételi vizsgák főiskoláink első évfolyamára. Hétfőn reggel már a pozsonyi vasútállomáson sikerült találkoznom egy kislánnyal, Gergely Katóval, aki édesapjával inkább bandukolt mint ment a villamosmegálló felé. — Nincs valami nagy kedved az egészhez, ugye?) Meíyilf főiskolára jelentkeztél ? — Bölcsészet', szlovák-angol. Megígérte, felhívja szerkesztőségünket, ha fűi lesz másodiÜ életpróbáján. Hiába vártam, sőt kerestem is a nagymasni* kislányt a fakultáson, nem találtam. Viszont kiválasztottam talán a legatfraktívabbnak ígérkező tanszéket, a publicisztikát (volt újságírói) és bekopogtattam a 123-as számú terem ajtaján. Ott éppen az írásbeli felvé* telik voltak, szlovák és orosz nyelvből. Szlovákból follbamon* dás, oroszból szintén, plusz fordítás. Tízenketten ültek a teremben, persze, hogy mindnyájan izgultak, de amint pár óra múlva értesültem, az írásbelik eredménye egyáltalán nem volt kielégítő. — Csak ketten érték él fiz pontot, ez a legmagasabb' Síét« hfető pontszám, — informált dr. Balázs, szlovák ttlíusfaií specialista, a publicisztikai szak asszisztensé'. Hirtelenjében az a gonosz gondolatom támadt, hogy akkor minden probléma megoldódott. Ugyanis a jelentkezők száma 68. ezekből 18-at vesznek fel. Tehát az arány csaknem égy* behangzó. — Ügy tűnik, hogy mégis kevesebbén jelentkeztek az idén erre a szakra, mint az elmúlt években. Mibén látja énnek okát? A kérdésre Sykora professzor, a fakultás titkára felel. — Ebben az évben 1200 érettségiző jelentkezeti a bölcsé* szeti fakultás 40 kombinációjára. Ezekből 300-at vehetünk fel az első évfolyamba. Számolok: tehát csak minden negyedik diákot. Nem Is olvan nehéz meghiúsítani a fiatalok minden igyekezetét, vágyát és álmát. Még jó. hogy legtöbbjük nem álmodozó, de reális, és úgy is veszi az életet. De térjünk vissza a jővén* dőbeli újságírókhoz. — A múlt évben 124, azelőtt 136 volt a jelentkezők száma az újságírói tanszéken. Ez évben „csak" 68-an jelentkeztek. A létszám-csökkenés oka talán abban rejlik, hogy a diákok rájöttek arra. aho] kevesebb a jelentkező, nagyobb az esé* Ivük a bejutásra. Ezenkívül csaknem megkétszereződtek a felvételi vizsgák követelményei a tavalyival szemben. Hétfőn az újságíróin az A — H kezdőbetűs vezetéknevek felvételiztek. Szombatra maradtak a Volánovák. Uhrikok és Zabkák. Tíz nap múlva mindnyájan tudni fogjátok a felvételi eredményét, a pozsonyiak, esetleg hamarább is, mert a fa* kukások jó szokásaihoz tartozik kifüggeszteni a felvételik eredménvét a fakultás épületének előcsarnokában. Háromféle válasz létezik: megfelelt nem felelt meg helyszűke miatt... Azf hiszem, mindnyájan tudjuk e három terminus hierar­chiáját. Ha megfeleltél, akörül nincs mit vitatkozni. Ha nem feleltél meg, akkor valószínűleg rosszul választottál vagy peched volt. Ilyenkor nem kell kétségbeesni, egy év múlva újra kezdheted: feltéve, ha az elhatározásod szilárd. Létezik egy arany középút is, a „helyszűke miatt". Ezek is peches diákok, de okosok is, mert ha a fellebbezésük tar* talmaz kellő mennyiségű nyomós okot, szeptemberben ismét az iskolapad lakói lesznek. Igazságos-e mindig a felvételező bizottság döntése? Ki tudja. Tény azonban, hogy kompetens körökben rebesgetnek egy javaslatot, amelynek az a lényege, hogy minden jelent­kezőt felvennének az első évfolyamba és az első szemeszter után aztán megmutatkozna, ld marad, ki mond adieut a fő­iskolának. Demokratikus eljárás, csak mit szólnak mindehhez közgáza dászaink, akik az egész akciót pénzelnék? Én mégis azf hiszem, hogy nem «lvetnivaló javaslat. - ze ­Druzsba avagy barátság Nyitrán Nyitra a fiatalok városa, június 21-től 25-ig. Nem ártana Csehszlovákia többi városában is néha-néha megrendezni ha­sonló jellegű találkozókat. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert ilyenkor hivatalos institúcióink nem ismernek határt a költekezést illetően városszépítés céljából. Az egy hónappal ezelőtti Nyitrát nem lehet összehasonlítani a maival. Erre az öt napra megnőtt Nyitra lakosságának száma is. Nyolcszáz szovjet és kb. kilencszáz hazai fiatallal. A CS1SZ KB ugyanis Nyitrát választotta a szovjet és csehszlovák fia­talok találkozó helyéül. (A fesztivál programjáról az Üj If­júság előző számában tájékoztattuk olvasóinkat.) A fesztivál vendégeiről többek között Vlagyimir Kuc atlé­táról. Kucsinszkáról a közismert tornászlány testvéréről, Nyina Veszelovszkáról, Nyikolájev űrhajósról valamint magá­ról a fesztiválról bővebben következő számunkban számolunk be olvasóinknak. — ze — Kellemes vakációt Befejeződtek a vizsgák (már akinek!), az érett­ségik, a felvételik, pár nap múlva mindnyájan meg­kapjátok a bizonyítványt és két hónapra búcsút mondtok az iskolapadnak. Az Oj Ifjúság kellemes vakációt kíván mindnyá­jatoknak, kedves diák-olvasóink! Ne feledjétek, hogy az Üj Ifjúságnak nincsen vakációja, tehát szó­rakozásból, de információ-bővítés szempontjából is néha-néha vegyétek kezetekbe és lapozzatok bele. Ne feledjétek megírni nyári élményeiteket! Tehát még egyszer: Szia suli, és kellemes vaká­ciót!

Next

/
Thumbnails
Contents