Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-18 / 25. szám

Hédi Götting, a karrierje csúcspontján lévő manöken, tír évvel ezelőtt elárusítónő volt egv fehérnemű üzletben. Hosszú lábai leginkább a harisnya-reklámokon érvényesülnek. Műhelytitkok a manökenek életéből 119 fi II A folyóiratok címlapjain megjelenő híres manökenek fényképei számos fiatal lány­ban ébresztik fel a vágyat. e~ zen irigyelt foglalkozás iránt. Ragyogó ruhákról, hírnévről és sok-sok pénzről álmodnak — de ez csak nagyon kis részük­liták „isten‘‘-e kedveseinek so­rát szaporítani. Ali Khán há­zasságot ígért neki, és habár évekig tartott, míg apja, Aga Khan beleegyezését megkapta második házasságához, az es­küvőre mégsem került sor. Ali Khan herceg 1960-ban autó­szerencsétlenség áldozata lett. Bettina ezidén ú.iabb szenzá­cióra adott alkalmat: negy­venkét éves korában visszatért a dobogóra. Chanel modelljeit mutatta be — óriási sikerrel. szabad egy picit sem letörniük, hiszen nála egy körömtörés ka­tasztrófával lenne egyenlő: hónapokra kiesne a munkából, addig, amíg körme hossza is­mét eléri az előírt 2.5 cm-t. 200 FRANK ÓRABÉR Freddv emlékirataiból meg­tudjuk azt is, hogy Franciaor­szágban, a divat hazájában, kb. csak 1200 manöken dolgozik, közülük öthatodukat, tehát ez­ret a párizsi divatkirályok al­„SZŐKE MÉREG — GO HOME!“ „Luckv“ legnagyobb ellensé­ge az amerikai Dorian Leigh volt. aki rövid idő alatt az összes francia manökenek leg- gvűlöltebb ellenségévé vált. A Párizsban letelepedett ameri­kai lányok valósággal fenye­getik a francia kolléganőik eg­zisztenciáját. Dorian Leigh manöken-ügynöksége ugyanis csaknem kizárólag külföldi lá­nyokat közvetít és a belföldiek legnagyobb bosszúságára, a pá­rizsi divatszalonok szívesen al­kalmazzák a szőke és egzoti­kus szépségeket. „Svéd és amerikai szőke mé­reg — go home!“ — ezt kö­vetelik a túlnyomórészt feke- tehaiú párizsi manökenek. Do- rian Leigh ügynöksége kb, száz fess. szakképzett — fő­leg külföldi — manökent fog­lalkoztat. akik megkeserítik a párizsi Hányok életét. A Dorian Leigh-lányok a legsikereseb­bek Párizsban. Egy-egy lány havi gázsija egy vezérigazga­tó átlagjövedelmének felel meg. A gázsik 10 százaléka Do­rian Leiqh-t illeti. HOSSZÚ AZ ÜT De amíg a manöken eljut a jó keresetig, nem éppen ró­zsákkal hintett utat kell meg­járnia. Egyesek közülük közben egy gazdag férfi oldalán ta­lálják meg a boldogságot, (Mi­előtt férjhezment, manöken volt Jean Gabin és Her­bert von Karajan, a világhí­rű karmester felesége), egye­seket a filmhez szerződtetnek (pl. Nadia Tiller, híres film­színésznő lett.) De azok, akik egyszer felértek a csúcsra és manöken-sztárok lettek, ritkán gondolnak arra, hogy foglalko­zásukat feladják, mielőtt a kor rá nem kényszeríti őket. Aki­vételek nagyon ritkák. Bettina, akit a manökenek királynőjé­nek neveztek, egy herceg — Ali Khán — kedvéért hagyta ott a dobogót. Először Jacues Fath szalonjában, egy divat- bemutató alkalmával látta a herceget, aki akkori feleségé­nek Rita Hayworthnak vásá­rolt drága toaletteket. Amikor később véletlenül találkoztak, Rita Hayworth már nem volt a felesége. A herceg belesze­retett a gyönyörű lányba, de Bettina nem akarta az izmae­Xenia Doppler, a szépségkirálynöböl lett manöken, re menyasszonyi ruhákat és bikiniket mutat be. A MANÖKENEK — MÁS­FÉLE LÁNYOK Legalábbis ez a benyomá­sunk. az egykori hires párizsi manöken „Freddy“ emlékira­tainak elolvasása után. „Egy igazi manökennek valóban másképp kell élnie, mint a többi lánynak — a filmszí­nésznőket is beleértve. Még náluk is jobban kell vigyázni az alakjukra. Előírt súlyukat nem szabad egy grammal sem túilépniök, de lefogyniuk sem szabad. A manöken ideális mé-' rete: 85 cm-es mell- és esi-' pöbőség. A derék bősége a- lig lehet több a fejbőségnél. Éérthető, hogy ilyen alakot csakis a legszigorúbb diétával lehet elérni és sok lemondás­sal kell számolni. De a manökenek nemcsak ruhákat mutatnak be, hanem kalapokat, cipőket, táskákat, ékszereket. A híres „kézmanö­ken". Yvonne, mindent csak a kezein mutat be. Kezei a vi­lág leqértékesebbjei közé tar­toznak és nem kevesebb, mint 5 millió frankra (kb. 17 és fél millió korona) vannak bizto­sítva. Yvonne szép, karcsú ke­zei. pontosan 2.5 cm-es hosz- szúságú körmeivel, a legdrá­gább karpereceket és gyűrűket mutatja be az arisztokrata és múltimilliomos vevőknek. Yvon- nak a kezei miatt kell más­képp élnie mint más ember­nek. A legdrágább lakkal fe­dett, hosszú körmeinek nem kalmaznak. A kezdőknek bi­zony nagyon nehéz Párizsban, mindössze 500 frankot keres­nek havonta (egy titkárnő ha­vi keresete 600-700 frank és tudvalévő, hogy őket is nagyon rosszul fizetik.) Csak a re­mény, hogy egyszer elérik a létra legmagasabb fokát, se­gíti őket keresztül a kezdeti nehézségeken. És ebben nincs kivétel. Kezdetben még Fran­ce Ardlnnak is — akit 1964- ben a „legjobb manöken“ cím­mel tüntettek ki — meg kel­lett elégednie a szerény díja- zással. A befutott sztár-manö­kenek viszont 100 sőt 200 frankot is keresnek egy óra a- latt. FIZIKAI ÉS LELKIERŐ A manökenek munkájához szívós akaraterő és sok kitar­tás szükséges. Mert az, ami­kor a dobogón teljes pompá­ban megjelennek, vagy a di­vatlapok címoldalairól moso­lyognak ránk, munkájuknak csak az egyik oldala? a má­sik az. amikor a ruhákat 6- rák hosszat próbálják, amikor eqv-egy fénykép felvétele egy egész napot vesz igénybe, ami­kor fáradhatatlanul, megállás nélkül kell talpon lenni. De a fizikai megerőltetésen kívül lelkileg Is erősnek kell lenni. A manökenek leggyak­rabban az öregedés ellen har­colnak. Kétségbeesnek az első ránc megjelenésekor, sírógör­csöt kapnak az első ősz haj­nek sikerül. Minden manöken vágya Párizs, a divat metro­polisa. s ott a nagy bel- és külföldi konkurrencia folytán különösen nehéz „befutni.“ A második világháború után a „Lucky" néven ismert Lucie Daouphars a belföldi manöke­neket szakszervezetbe tömöri-1 tette. Lucie nemcsak a hábo­rú utáni idők legsikeresebb európai manökenje, hanem a manökenek jogai védelmezésé- nek öntudatos harcosa is volt. Az ő érdeme az a befolyásos mozgalom, amely egyesítette a belföldi manökeneket a külföl­di konkurrenciával szemben. Korai (1965-ban) haláláig ő volt a manöken-szakszervezet elnöke. Ezenkívül manökenis­kolát alapított, amelyet róla neveztek el. Innen kerülnek ki Franciaország legjobb manö­kenjei. szál miatt. Párizsban egy gyö- nvörűszép manöken kiugrott az ablakon, mert rájöttek, a valódi korára. Mindenki úgy tudta, hogy 31 éves. De kitűnt, hogy az útlevelében kiégetett eav pontot, hajszálnyira ott, a- hol a születési éve volt. Ki­derült. hogy nem 31. hanem 41 éves. Hiába nem látszott annyinak — most már min­denki tudta. É>s ezt nem bírta elviselni. Barátjának a szeme- láttára kiugrott a negyedik e- meletról. A qyönyörűszép nő összezúzva feküdt az aszfal-1 ton — mint az öregedés elle-> ni harc áldozata. A ROMLÁSBA DÖNTŐ MINTAKÉPEK Irene talán a bájos francia manöken, Capucine nyomdo­kain akart haladni, aki szeren­cséjére megtetszett Daryl F. Zanucknak, a filmkirálynak. Ö szerezte számára az első film­szerepet. A továbbiakról Wil­liam Holden, a gáláns udvar­ló gondoskodott — és Capu­cine megtalálta helyét a film­világban. Irene ismerte Nina Dyer tör­ténetét is. A káprázatos szép­ségű Nina feleségül ment Hei­ni Thvssen milliomoshoz, de nemsokára elvált tőle. Nina csillaga azonban még nem volt hanyatlóban. Egy igazi mese­beli herceg, Sadruddin Khan kérte meg a kezét. Khan her­cegnő? — nem hangzik rosz- szul. Nina gondolkodás nélkül férjhezment Ali Khan „kis- öccséhez“. A házasság csak néhány évig tartott — A válás után Nina Deauvil- le-i kastélyában élt. Harminc éves volt, még mindig nagyon szép. Vagy talán mégsem? A férfiak már nem borultak o- lyan könnyen a lába elé mint azelőtt. Az elkényeztetett Ni­na nem ismert kompromisszu­mot. Egy estély után. amikor talán nem ö volt — mint más­kor mindig — az est fénypont-1 ja. nagy adag altatóval meg­mérgezte magát. Reggelre ha­lott volt. Sadruddin Khan bro­káttal bevont ébenfakoporsóba helyeztette.« Heini Thyssen 380 szál vörös rózsát küldött... az ezeregyéjszaka hercegnőjét mesébe illő pompával temették el... És miért lett öngyilkos a fiatal Irene de Lorenzo? Egy barátnője szerint a becsvágya vitte a sírba. Mindenáron el a- kart érni valamit. Talán a si­kerületlen amerikai útja ejtet­te kétségbe? Eilen Ford óriá­si manöken-irodájában szere­tett volna elhelyezkedni. De úgy látszik, nem felelt meg a nagy New York-i áruházak követelményeinek. Néhány hó­nap múlva Bécsben tűnt fel. Talán lefokozásnak érezte, hogy itt csak szemüvegeket mutathatott be? Kérdések, amelyekre nincs biztos felelet. Egy tény: min­dig gyakrabban nyúlt a kábí­tószerekhez. Barátai a tavasz- szal nvugodtabbnak, vígabbnak találták, sőt azt is rebesget­ték, hogy állítólag eljegyezte magát. Sokan cáfolják a hírt, de ha igaz is, még az a fér­fi sem tudta leszoktatni a ká­bítószer élvezetéről. Irene Lo­renzo egy májusi szombat dél­után, bécsi lakásának csillár- iára felakasztotta magát. Élet sorsok — manöken sor­sok. A manökenek pompával, fényűzéssel vannak körülvéve és ők ebből a ragyogásból sze­retnének valamit átvinni a ma­gánéletbe. Nem mindig sike­rül.-------------- új ifjúság 9 Kicsoda On, Monsieur Effel ? Jellegzetes alakjait világszerte ismerik. Ő a híres „Világ teremtése“ sorozat alkotója, az ö képzeletében születtek annak alakjai, a jósá­gos és mosolygó isten, aki a saját képmására teremtette a világot, az aranyhajú angyalok és a tanulékony állatok. De milyen ó maga, és mi alkotja az ő kis világát? Életkedvtől és vidámságtól kicsattanó férfi fogad a hatalmas Szajna-parti műteremben. — Nézze csak, milyen sztratégiai helyzetet foglal­tam el! Balról a képzőművészeti iskola, ahová sosem jártam, jobbról az Akadémia — amelynek sosem le­szek tagja — szemben a Louvre — ahová az én raj­zaim sosem kapnak bebocsátást... Tréfálkozása nem leplez titkolt keserűséget, elteme­tett vágyakat. Nem! A művész jóízű nevetésben tör ki, kényelmesen elhelyezkedik a karosszékben, szem­ben egy elragadó kis tájképpel. Jean Effel mesélni kezd. — A valódi nevem Francois Lejeune. íme, a nevem kezdőbetűiből — F. L. — állítottam össze az Effel-t. Bár koromat szigorúan titkolom, magának elárulom, hogy 1908-ban születtem. Középiskolai tanulmányaim során nem történt semmi figyelemreméltó — nem vol­tam valami nagyon szorgalmas, nem tartoztam a kitű­nő diákok közé. mint a bátyám, Michel Lejeune. Az a- pám kereskedői pályára szánt, azt akarta, hogy vele dolgozzam a pamutgyárban. De miután én gyerekko­rom óta csak rajzolni szerettem, Angliába küldött, hogy megakadályozza képzőművészeti tanulmányaimat. — És aztán? — Aztán? Nagyon unatkoztam. Egy szép napon 800 frankkal a zsebemben, elmentem otthonról. Nem ta­láltam értelmét pénzt keresni, ha nem volt rá időm, hogy elköltsem. — £s mihez kezdett? — Festő és drámaíró akartam lenni. így aztán egyik kezemmel írtam, a másikkal rajzoltam. Amit írtam rossz volt, és amit festettem, még rosszabb! Igen, i- gen. Eleinte színes vásznakat festettem. Az eredmény? Megpenészedtek. Közben elfogyott a pénzem, nem volt csak egy nadrágom, egy ingem és egy pár cipőm, de boldog voltam! Ekkor egy barátom azt tanácsolta, hogy rajzoljak újságba. Ez 1933-ban volt. Miután én mindig „ellenzékben“ voltam a családommal, a burzsoáziával, a környezetemmel, természetesen egy baloldali lapnak rajzoltam. — És hogy ment? — Ö, nagyon jól! Három hónap múlva már sikerem volt! Rájöttem, hogy ez a mesterség elragadó, elha­tároztam, hogy abba se hagyom. Ez tette lehetővé szá­momra, hogy olyan fantasztikus módon éljek, ahogy nekem tetszik. így aztán 55 éves koromban is úgy él­tem, mintha 16 lettem volna! Most már megokosod- tam. Politikai karikatúrákat kezdtem rajzolni, azért mert ez érdekelt és mert, amint már említettem, „el­lenzéki“ a természetem. Ez nagyszerű, hogy nálunk mindent meg lehet mondani, még akkor is, ha az nem valami megtisztelő, ha abban a pillanatban, amikor mondják, igaz és az udvariasság határain belül marad. — Hogy jutott' eszébe az istent kifigurázni? — Abban az időben, 30-55 körül a rajzok egy kicsit durvák, közönségesek voltak. Ez nekem nem tetszett. Mindig kedveltem a természetet, az állatokat... — Tehát ebben az esetben nem ellenzéki? — Egyáltalán nem. Sőt, gyöngédséget érzek min­den iránt, ami körülvesz. Én nem vagyok karikaturista. Nézze meg például az angyalaimat, meg vagyok róla győződve, hogy szebbek, mint a valóságban. És imá­dom az állatokat... Szavainak mintegy igazolásául egy csapat szemtelen, vidám veréb telepszik le a balkonra. Jean Effel kinyitja a nagy üvegajtót és itt-ott sze­met szórva nekik, kedélyes társalgásba kezd velük. — Meg tudná mondani, melyek a kedvenc rajzai? — Nem tudom. Még akkor is nehéz részemre a vá­lasztás, ha könyvet állítok össze. — Nos. akkor melyeknek volt a legnagyobb sikerük?] — Több mint 114 könyvet illusztráltam, de a legna­gyobb sikert kétségtelenül a „Világ teremtése" arat­ta. Az mindent felülmúlt. — Vannak valamilyen tervei?' — Ö, hogyne! A bátyámmal közösen (én adom az öt­letet, ő pedig a kivitelező) készítek egy könyvet az általános írásról, amolyan eszperantó kiadvány. Már 12 éve dolgozom rajta. Különben erről már beszéltem a televízióban is, sajtókonferenciát is tartottam róla. — És nem hanyagolja él a rajzolást? — ö nem, soha! Részemre a rajzolás annyi mint be­szélni vagy írni. Egyszóval az életet jelenti. — És Jean Effel igaz ember. Ez év áprilisában a nemzetközi Lenin Békedijjal tüntették ki. r(A Marie-France című francia lap nyomául — Homok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents