Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-16 / 3. szám
DON PERIGNON Pezsgő — viíathaíatlanül az italok itala! Valószínű-* leg e „jobb családból származása“ révén szerzett nimbuszának köszönheti, hogy a többi szokványital között íratlan tekintélye van, hiszen egy-egy pezs- gőspaiack dugójának jellegzetes durranása jóval ritkábban hallik, mint' a sörös- vagy borosüvegek dugóinak egyszerű, tompa cuppanása. A világ pezsgőgyárai évente mintegy 300 millió palack pezsgőt készítenek. Ma is még — híven a közel háromszáz éves hagyományhoz — a francia pezsgők a leghíresebbek. De hazánk pezsgőgyártása sem vall szégyent. Kiváltképpen a szeredi HUBERT örvend küi- és belföldön egyaránt jó hírnévnek. E néhány ezer lakosú nyugat-szlovákiai kisváros szembeötlő jellemzője: a vasút mentén ágaskodó betonsiló, már messziről felhívja az ember figyelmét. Szered másik, lényegesen már- kásabb jellemzője szerényebben húzódik meg a városkában. Nincs füstölgő gyárkéménye, hatalmas gépek zümmögése sem fogadja a riportert, mégis százezrek ismerik az üzem védjegyét. A száraz, félédes, édes vagy a vörös Hubert készül itt, az ablak nélküli, csaknem kockaformájú furcsa épületben, s az alatta húzódó tágas pincében. A gyártásvezető, egy harminc Igynéhány éves mosolygó tekintetű ^fiatal vegyészmérnök a dolgozószobájába invitál. Beszélgetésünknek stílusos hitelt adva egy üveg félédes Hubertet tesz az asztalra. Aztán tölt a harmatosán gyöngyöző kristályos italból. és az italok italát kortyolgatva vissza-viszaté- rünk a pezsgőgyártás múltjára. — A hagyomány szerint a franciaországi champagne-i dombvidéken itták az első pezsgőt — mondja. — Valószínűleg innen ered mai neve is: a „sampusz“ Háromszáz évvel ezelőtt 1670 táján Haut-Viüers községben élt egy benedekrendi szerzetes, bizonyos dón Perignon, aki a gyakori kötelező ájtatosságok mellett pincekezeléssel is foglalkozott. Mivel ebben az időben ismerték már a szénsavas és az aromásított bort is, a derék Perionon barát egy szép napon a reggeli ima végeztével bezárkózott a pincébe és őszibarack-illattal ízesített szirupot töltött a rend borkészletének egy részéhez, és nagy gonddal bedugaszolta az üvegeket A dugaszolásnak azért szentelt különösen nagy figyelmet, mert a tökéletesen záró parafadugó akkoriban még újdonságszámba ment. Addig csupán olajjal átitatott kenderdugaszt használtak, mely nem zárt eléggé szorosan. így jelentős mennyiségű bor illant el minden hordóból, illetve a hosszabb i- deig tárolt üvegből. Don Perignon is hát a parafadugókkal zárNYOMDOKAIN ía börtönébe az aromásított bort. De segített a véletlen! Talán elővigyázatlanságból, talán azért, mert közben-közben ő maga is kissé a hordó fenekére nézett, egy-egy üveg leesett és nyakával beleállt' a pince homokjába. Perignon csak hosszú hetek elteltével vette észre a „tótágast“ álló üveget. Amikor felemelté, csodálkozással tapasztalta, hogy a dugónál összegyűlt a seprő. Azt ma már senki sem tudhatja, hogy a szerzetes tudatosan-e, vagy csupán kíváncsiságból, húzta ki a dugót. Az nagyot durranva kiröpült, a kilövellt seprő nyomában pedig vidáman 'pezsegve tőrt kifelé az üvegben maradt áttetsző, kristálytiszta ital..* — ... és ezzel felfedezte a szerzetes korunk ünnepi italát... — Igen. A pezsgőkészítés ellenben sokáig az apátság titka maradt. Aztán valahogy kitudódott a dolog és másutt is kísérleteztek a „szekt“ gyártásával. Először a Párizsi-medencében, a champagné-i dombvidéken terjedt el. 1780-ban közel hétezer, míg 1845-ben ,tnár huszonötmillió palack pezsgőt tárolnak itt. Külföldön először a tizenkilencedik század elején, Németországban gyártottak „székiét“. — S mikor született a szeredi Hubert „őse“? — Első palackját 1825-bén készítette egy Hubert nevű vállalkozó Pozsonyban, de az üzem később átkerült Szeredre. A vállalkozó természetesen régen meghalt, napjainkban csupán a neve szerepel már minden itt készült üveg címkéjén. Ha , élne bizonyára büszkén olvasná nevét a pezsgőspalackokon, hiszen a Hubert például 1958-ban a budapesti Nemzetközi Borversenyen, majd egy évvel később a bécsi österreichische Wein- messe-n nyert „aranyat", míg 1960-ban. a párizsi Concours international du vin-en egyszerre kettőt is! Bizony hosszú listát kellene most fölsorolnom, ha a gyártásvezető szobájában és az oda vezető folyosón látható összes dicsérő oklevelet és plakettet ismertetni akarnám... — Vajon miként dolgoznak ma a híres benedekrendi szerzetes utódai? Vendéglátóm válasz helyett az üzem megtekintésére invitál. Útközben mondja: — Né csodálkozzék majd azon, hogy a pezsgőgyártás javarészt ma is kézi erővel folyik még, bár néhány gépszalag beállításával természetesen sokban változott, korszerűsödött azóta, hogy dón Perignon véletlenül pincéié homokjába ejtette az aro- másított borral teli üvegek egyikét. Teljésen gépesíteni azonban nem lehet a gyártási folyamatot, mert nagyon megérezné ezt a közkedvelt sampusz minőségé. Keskeny csigalépcső vezet a gyártásvezető szobájából az úgynevezett előkészítő pincébe. Itt, a harmincnégy körülbelül száz hektoliteres fahordóban és ciszternában iskolázzák minőségi borokká a frissen préselt szőlőlevet. Egy-egy ilyen hordó, mely mellett a szó szoros értelmében eltörpülnek az emberek. közel félmilliós értéket rejt a gyomrában. — A pincemester nap nap után lelkiismeretesen ellenőrzi minden hatalmas hordó tartalmát, amit összetett csővezetéken szivattyúznak a második emeletre. Hosszú hónapok múltán a bor már bepalackozott alakban kerül ide vissza, a gyárpince hosszú útvesztőibe. De menjünk mi is a második emeleti palackozóba — mondja kísérőm, és gondosan becsukja a pince hatalmas méretű kapuját. A palackozóban dugaszolják lé első ízben az előkészítő pincéből fölszivattyúzott nyersanyagot. Műszakonként körülbelül háromezer üveget látnak el dugóval. A frissen telt palackok mindegyike a szomszédos tizenkét-tizennégy hőfokos raktárba kerül, ahol hosszú sorokba fektetve mintegy 150 ezer palackban erjed a pezsgő. — Kilenc-tíz hónapig „dolgozik“ így a szekt. Ezalatt, mindössze háromszor nyúl emberi kéz a palackokhoz. Háromhavonta ugyanis átrázunk minden üveget. Megértette meghökkenésemet, mert mosolyogva mutatott egy közepes nagvságú gépezetre. — Ez Eermésztesen ma már nem kézi erővel történik, hanem ezen a percenként több ezer fordulatszámú korongon. Azok a palackok, melyeket harmadszor is átráztak, további erjedésre, egy emelettel lejjebb kerülnek. Ott még egy-két fokkal alacsonyabb hőfokon az állóék-alakű rázópultoRon hat héten át naponta átráznak minden üveget És hogv a keletkező seprő fokozatosan a dugóhoz gyűljön, egyre magasabbra emelik a palackok talpát'. Aztán innen a pincébe kerülnek az üvegek. A gyárpincébé visz hát’ utunk. A hőmérő itt aligha mutat többet 3-5 foknál. Az ide kerülő pezsgőspalackok — akárcsak Don Perignon pincéjében — „tótágast" állnak. Egyszerre erős durrogás hallik. Ösztönösen megtorpanok. A gyártásvezető megmosolyog: — Felesleges ijedelem! A palackok felbontásával csak a seprőt lövetjük ki a pezsgőből. Egy gumikötényes férfi egy vasszekrényhez hasonló „ládába" (a gyárbeliek nevezik így) egy-egy mozdulattal löveti ki a hat atmoszféra nyomással fölszabaduló dugót és vele a seprőt. — Most dől el, hogy a pezsgő édes, félédes vagy száraz lesz-e. — Száraz? — A pezsgő akkor „száraz", ha a seprő kilövetése után nem keverünk likőrt (borban föloldott cukor és konyak keverékét) a palack visszamaradt tartalmába, hanem újból — s most már véoérvényesen — bedugaszoljuk. Az édes és félédes „sampuszt“ csak a likőr hozzáadása után dugaszoljuk be másodszor. — fíany üveg van egyszerre készülőben? — Általában nyolcszázezer-egymillió üvegben érik a pezsgő. A pincéből egyenesen a csomagolóba vezet az út. Címkét kapnak itt az üvegek és selyem- vagy kartonpapírba csomagolva be- ládázzák a frissen készült Hubertet. Irány: kül- és belföld, hiszen nem csupán nálunk kedvelt ital a varázsos szeredi pezsgő, hanem Európa-szerte ismerik és szívesen isszák. A gyártásvezető találomra kiemel é.qy palackot a sok közül és szakszerű mozdulattal, durrantva kibontja. Buborékok kergetőznek az üvegben és a palack tartalma habosán tör fölfelé. ízlelgeti, latól- qat.ia magában az aranylő nedű minőségét, aztán vidáman kacsintva nyújtja felém is a poharat. — Ez az évjárat sikerülni Miklósi Péter új ifjúság' 3 Híradás egy szaktanintezetből • Iskolánk, a bratislavai Doprastav híd- és útépítővállalat szaktanintézete, rövid, alig három éves múltra tekint csak vissza. A megtett út, — mivel az internátus évente más-más, de mindig rozoga öreg épületben volt, — nem volt könnyű, ám mégis elmondhatjuk, hogy az említett idő alatt az iskola több mint 200 fiatal építőipari szakembert — kőművest, ácsot, lakatost, vasbetonozót, villanyszerelőt stb. — nevelt fel. Jelenleg — három évfolyamban — mintegy 430 fiatal tanul itt szakmát. Diákjainknak kb. 40 százaléka magyar nemzetiségű s tanulmányaik során átlagon felüli eredményeket érnek el. • összkomfortos, három-ágyas lakószobákkal ellátott internátusunk, melynek építési költségei meghaladták az 5 millió koronát, a négybás- tyás város egyik külvárosában — Trnávkán épült. Az internátus építése azonban még nincs befejezve, mért most épülnek csak a hozzá tartozó létesítmények, mint amilyen pl. az iskola, a műhelyek, a tornatermek, a könyvtár, a sporttelepek és mások — közel 100 millió korona értékben. A diákok, akik a modern épületet a folyó iskola év kezdetétől lakják, nem győzik eléggé dicsérni mindazt, amit kaptak. Hogyisne, amikor minden kényelmük biztoAtva van s kulturális, politikai és testnevelési igényeiket is kielégíthetik. • Iskolánk vezetősége, karöltve az üzemi és a vállalati szakszervezettel, valamint az üzemi ifjúsági szervezettel a karácsonyi ünnepek előtt elhatározta, hogy téli ruhaneműekkel ajándékozza meg azokat a tanonco- kat, akik arra leginkább rászorulnak (árvák, félárvák, többgyermekes családból valók stb.). Az akció keretében mintegy 20 tanonc kapott több mint 7 ezer korona értékben olyan ruhaféleséget, amilyenre éppen a legnagyobb szüksége volt. • Iskolánk CSISZ-szervezete. mely tulajdonképpen csak a múlt év szeptemberében alakult meg. ill. alakult újjá. 150 tagot számlál. Eddigi tevékenysége, ami főleg az elméleti és a gyakorlati oktatáson kívüli időre esik, arra enged következtetni, hogy helyes úton jár. Sok tény bizonyítja ezt így pl az is. hogy az elkövetkező napokban a szervezet teljes egészében áttér a klub-tevékenységre. • A fiatalok igényeinek, ill. szabad ideiének kitöltésére a CSISZ-szerve- zet. melyet az iskola vezetősége sokoldalúan. sőt kitűnően támogat, csaknem hetente tart egy-két kultúrpolitikai vagy egyéb rendezvényt. Ezenkívül a fiatalok különböző érdekkörök, pl. sakk-kör, színművészeti. fényképészeti, képzőművészeti, fúvós és big-beat zenekari, stb. érdekkörökben is serénykedhetnek, arról már nem is szólva hogy nagysikerű tánctanfolyamot is rendezett számukra. • A CSISZ-szervezet együttműködve a pártszervezettel az elmúlt év novemberében megalakította a „CSKP története" című kört. A körnek mintegy 20 ifjú tagja van s a kör küldetése. hogy a legiobb, a politikailag legfejlettebb CSISZ-tagokat előkészítse a pártba való felvételre. A kört a pártbizottság mellett működő 5- tagú lektor-csoport — Raksáni Simon, igazgató. Jurík Pavol mérnök, igazgató-helyettes és Vávra Jozef főmester, a pártbizottság elnöke — vezpti. • Iskolánk könyvrajongó tanoncai számára több mint ezer kötet szak- és szépirodaimat tartalmazó könyvtár és külön olvasóterem áll a rendelkezésére. Az állomány egyre növekszik, és igen örvendetes, hogy ez a növekedés magyar vonatkozásban is számottevő. (Sőt, a múltban ezen a területen lévő fogyatékosságokat iskolánk vezetősége ki ' fogja küszöbölni). KEZES JŐZSEF nevelő, a CSISZ-szervezet titkára %
