Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-18 / 25. szám

Elmondja Szabó Rózsi

Egy magyarbéli kislány egy szép napon a leiébe vette, hogy színésznő lesz. Jelentkezett a Faluszlnház magyar együttesébe és felvették, így lettem színésznő. A falujárókkal eltöltött öt esztendő nagyszerű iskola volt. Sok és változatos szerep, sok szép élmény, utazások, új tájak, városok megismerése. A Faluszinházban ismerkedtem meg férjemmel, Várady Bélával is. Bár a Magyar Területi Színházhoz 1958-ban még úgy jöttünk at, hogy „majd meglátjuk, lesz-e belőlünk pár“? És lett. Méghozzá boldog. Dehát kezdjük el azon, milyen kedves emlékek fűznek engem a 15. évfordulóját ünnepid MATESZ-hoz, melynek tíz esztendeje már magam is tagja vagyok. A rendezők zöme azt mondja, naiva típus vagyok. Talán már az is megfordult rendezőim fejében: „Vajon mit csináljak ezzel a kis „töltölt galambba!“? (Pedig nem vagyok dun- di, csak amolyan teltkarcsú.) Nos, mindegy mit gondoltak, játszani akartam és játszanom kellett! Kaptam is szerepeket á MATESZ-ban, szépeket, emlékezeteseket, melyekről érdemes vallani. Mindjárt az elején Kisfaludy Károly: Kérők című klasszikus vígjátékénak főszerepét kaptam meg, melyet szeretettel, örömmel játszottam Tetszett is a nézőknek, sokat tapsoltak és a színésznek ez nem közömbös dolog. Aztán egykét epizódszerepem volt (Boldogság merre vagy? Szivárvány, Csendestengeri éden) és jött a kedves zenés korszak a színházban. Játszottam nagysikerű zenés víg játékaink ban, az Érdekházasságban. a Bekopog a szerelem-ben, a Nyári kaland-ban, énekes, táncos női szerepeket, naivát es komikát a Különös házasság-ban Horváth Piroska szerepét. Aztán engem is elért a színésznő-feleségek sorsa: kismama lettem — persze boldogan. Szóval jött egy kis „szerepszünet“ (értem alatta a kisrékli mosást, zapbe- hely főzést, a gyerekkel való ezer és ezer kedves és szívesen végzett teendőket) majd újra a színpad, amikor a kis Beáta már „engedte“...

A további kedves szerepek, melyek éppen úgy a szivemhez nőttek, mint a többi. A Rozsdatemető Hábetler-lánykája, a Lőcsei fehér asz- szony-ban Fabrlcius városblrö lánya, a Liliomban Mariska a cselédlány, a Bernards házá-ban a sorsába és anyja parancsaiba belenyugvó Amelia, a Szent Péter esernyője Sramkónéja — mind epizódszerepek voltak, de kedves és Igen sikeres szerepek. A mesejáték engedellen es lusta őzgidája. Bogyó, éppúgy kedves színészi emlékem. mint azok a főszerepek, amelyeket játszottam. Mert nem utasítottam én vissza egy szerepet sem. A szerepi — az szerep, azért színész az ember, hogy eljátssza. így vagyok a Ludas Matyi anyöval is, akit most alakítok, o- lyan idős mamát, akinek korából éppen az egy- harmudát éltem meg eddig. De hát ha kiosztják rám: eljátszom. Lelkiismeretesen, pontosan és szeretettel. És remélem, hogy az utóbbi évek várakozása, a kis szerepekben való sikeres helytállás és nem utolsósorban a színház előtt álló új lehetőségek, meghozzák majd számomra is újra a nagyobb feladatokat. Mert hiszen lehet számomra is szerepet találni. A Nem angyal a feleségem-ben (új zenés vígjátékunk, a- molyan stúdió-betanulásban) újra nagyobb énekes szerepben lépek fel és újra érzem, hallom estéről-estére azt. amit valamikor az Érdekházasság, a Bekopog a szerelem idején éreztem a színpadon: a közönség szívesen nevet, szívesen tapsol, szívesen eljár a színházba, ha... Nos igen. ha olyan darabot láthat, amelyet szeret, igényel.

Azt hiszem, az én visszaemlékezéseimmel zárul ez a sorozat, amelyben a tizenötéves MATESZ tagjai, idősebb színészei és színésznői elmondták Nektek kedves fiatalok, azokat a kedves, szép élményeket, melyeket ez idő alatt gyűjtöttek. Búcsúzóul: csak annyit kérek én is minden magyar fiataltól, hogy úgy szeresse a komáromi Magyar Területi Színházat, a színjátszást és általában nemzeti kultúránkat, ahogy mi szeretünk Benneteket, kedves magyar fiatalok!

Felbomlott a „mintaházasság"

Audrev Hepburnt még nemrégen a filmvilág egyik leg- visszavonultabban élő színésznőjének tartották s Mel Fer- rere! való házasságát „mintaként“ emlegették. Éppen ezért bombaként hatott a hír, hogy a vékonytermetű világsztár elhagyta férjét — állítólag Albert Finney angol filmszínész kedvéért.

A nyugati sajtó általában sokat foglalkozik a sztárok magánéletével, kiteregetve házasságuk legintimebb részleteit — bár ismeretes az is, hogy az utóbbiakat illetően sokszor a fantáziájukra is támaszkodnak. Audrev Hepburn esetében azonban 1953 óta. a- mikor első filmjéért (Egy szív és egv korona) Oscar-dijatkapott és egyben a közönség szimpátiáját is elnyerte, a lapok csakis sikereiről számoltak be. Hű feleségnek, odaadó anyának „könyvelték“ el, akinek magánélete annyira harmonikus és egyhangú volt, hoqv nem szolgált „anyagul“ az újságírók számára. Ügy tűnt. hogy élete a család és munkája között oszlik meg, épp úav, mint bármelyik dolgozó asszonyé.

És most mindennek vége. Mel Ferrer Spanyolországban

töttek házasságot, amikor a

fiatal színésznő népszerűsége — az Oscar után — tetőfokára hágott, s ugyanakkor Mel Ferrer óriási sikert aratott Lili című filmjével. Audrey akkoriban fiatal volt s olyan friss, mint eav diáklány s úgy látszott. a háromszor elvált férfi nála találja meg a már nem remélt boldogságot. A legnagyobb csendben házasodtak össze, egy kis kápolnában a svájci hegyekben és ettől a nerctől kezdve elválaszthatott lanok voltak. A legtöbbször e- avütt filmeztek, együtt utaztak Amerikából Angliába, Párizsból Rómába, a titkárok és háztartási alkalmazottak seregétől kísérve, rengeteg bőrönddel és egy kutyával. Audrey mindenhová magával vitte kedvenc könyveit, lemezeit, azokat a dolgokat, amelyekben mindketten örömüket lelték, Mindenütt igyekezett otthonias légkört, nyugalmat teremteni és az életét a munka és a család között ésszerűen megosztani. Lemondott több fiímszerepről is, csakhogy többet lehessen együtt fériével. — Szeretem a színészi pályát — mondta, amikor megesküdtek — de a színjátszás részemre csak mellékAudrey Hepburn és Mel Ferrer ma

varia, semmit sem szabad csinálnia“ — hangzott az orvos utasítása. Audrev szó nélkül engedelmeskedett és I960 július 17-én megszületett Sean, a házaspár szemefénve. Audrev és Mel boldogsága nem ismert határt. Svájcban vettek egv gyönyörű villát s a művésznő néhány hónapig otthon maradt, a fiával. Azután ismét megjelent — ragyogóbban mint valaha — a nyilvánosság előtt.

Audrev Hiphimi * nagysikerű Mv fair í.ndv rímé nagysiker

él. ahol — úgy mondják — egy nagyon fiatal énekesnővel, Marísollal vigasztalja magát. Audrev jelenlegi tartózkodási heive ismeretlen — lehet, hogy Svájcban van a fiával, e- setleg Londonban, Albert Fin- nevvel.

Kapcsolatuk állítólag a „Ketten az utcán“ című film forgatása közben kezdődött. Albert Finnev kétségkívül olyan ember. aki el tudja csavarni a nők fejét: fiatal — néhány évvel fiatalabb Audreynél — szimpatikus, rendkívül intelligens. De ha Audrey bele is szeretett az angol filmszínészbe. a házasság felbomlásának igazi okát mégis máshol keil keresnünk.

Audrev és Mel 1954-ben köíoalalkozás. Te vagy az életem — te és a leendő családunk.

A család ugyan azonnal e- léggé népes volt — Mel Ferrer négv bakfiskorú gyermeket hozott a házasságba, és meg kell mondani, hogy Audrev olvan jó anya volt, amiivet csak el lehetett képzelni. Mindig a „mi gyerekeméről beszélt, habár nagyon vá- avott arra, hogy azt mondhassa: „Az én gyermekem“. Miután nem sokkal a házassága u- tán abortált, nemigen volt rá reménye. Elkeseredettségében számos klinikán kezeltette ma-aát. míg egy kaliforniai orvos megállapította az abortus okát és injekciókkal kigyó- avította. „Amíg a gyermeket

Filmezett, de nem együtt a fériével s ezért már akkor rebesgették, hogy a mintahá- zassáqban valami nincs rendben. A színésznő nem cáfolt meg semmit. Még ugyan e- qyüttlátták őket egy-egy film premierjén, itt-ott még fényképezték őket, amint kiszállnak a repülőgépből, de később az ilyesmire mind ritkábban került sor.

Azután egyszerre villámcsapásként hatott a hír, hogy a két híres művész házassága felbomlott. Nem váltak el, csak különváltak. S a boldog feleségből. akinek a sajtóirodák ismerték, elkeseredett, csalódott asszony lett. Nem riadt vissza összehúzni a róla elterjedt eddigi híreket és nem is szégyellte kimondani, hogy a férje megcsalja. Tény, hogy az amúgyis törékeny testalkatú művésznő az utóbbi hetekben négv kilót fogyott. A házaspár barátai ugvan elárulták, hoqv Melt sem érinti közömbösen a dolog. Erre mutat az is. hoqv legújabb filmjében Audrevnak ajánlotta fel a főszerepet. aki azonban nem fogadta el. Mindennek ellenére Mel kijelentette, hogy nap mint nap visszavárja a feleségét.

De Audrev nem akar tovább a magánéletben is színházat játszani. Evekig a tökéletes asszony megtestesítőjének hitték. Most. amikor a másik oldaláról is megismerték, talán veszített valamit az iránta érzett szimpátiából? Egyáltalán nem. Sőt. bebizonyítja, hogy a művészeket a művészetük szerint kell megítélni és nem a róluk szóló legendák alapján.

Audrey Hepburn és Mel Ferrer, amikor még mintaházaspárként ismerte őket a világ

(Külföldi folyóiratok nyomán),

I

Kr segít

az ifjú Szíveken ?

Egyetlen félhivatásos népművészeti együttesünk, az Ifjú Szívek (teljes nevén a CSISZ SZK8 Magyar Dal- és Táncegyüttese, a Kiváló munkáért érdemrend viselője) küldetéséről és műsorpolitikájáról az elmúlt években többízben folyt vita lapjaink hasábjain. Részben ezeknek a vitáknak köszönhető, hogy az együttes visszatért a népi kultúra hagyományainak ápolásához. A műsorpolitika javulása mellett azonban megoldatlan maradt, sőt elmélyült több olyan probléma, amely gátolja az együttest abban, hogy hiánytalanul betöltse hivatását. Az együttes jövője szempontjából egyre sürgetőbbé válik a problémák megoldása.

A kérdés: hogyan?, kivel? és — újabban sajnos — kinek? produkálja műsorát az Ifjú Szívek. E szorosan összefüggő, látszólag egyszerű kérdések tisztázása nem könnyű feladat.

Fejétől bűzlik a hal — s némi igazság van ebben a közmondásban, az együttes esetében is. Tagadhatatlan, hogy elsősorban az együttes vezetősége felelős a munkáért, a tagság irányításáért. Talán e felelősség elöl menekült az együttes igazgatója, mikor egyéni érdekeit előtérbe helyezve, az együttest sor- sára bízva két évre a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. A vezetést ideiglenesen az eddigi gazdasági vezető vette át, aki a legjobb igyekezete mellet sem képes megfelelően ellátni feladatát. Ennek következtében tovább lazult az együttműködés az egyes részlegek vezetői között (tánccsoport, énekkar, zenekar), ami káros hatással van az együttesre. Az e- gyüttes célkitűzéseit tisztán látó, irányító kéz hiányát tapasztaljuk akkor is, ha a felettes szervek előtt az együttes érdekeit kell megvédeni, vagy a fellépések megszervezéséről van szó. Példa erre az idei nyárra tervezett körút is.

Több éve tagja vagyok az együttesnek. Tudom. hogy az együttes javarészt nyári kőrútján gyümölcsözted a tagok egész évi munkáját. Ezért nem kis bosszankodással vettem tudomásul, (s nem voltam egyedül), hogy e nyáron a Zsolna-Rózsahegy-Ötátrafüred- Lőcs-Terebes vonalon lépünk fel, 17 esetben szlovák vidéken és mindössze kétszer (Bod- rogszerdahely, Kassa) magyar közönség előtt. Félreértés ne essék, nem vagyok az ellen, hogy dalainkat, táncainkat a szlovák közönségnek is bemutassuk, sőt... Csak akaratlanul is felvetődik bennem a kérdés: ki számára van ez az együttes? A vezetőség azzal indokolja a körút irányvonalát, hogy Dél-Szlová- kiában óriási nehézségekbe ütközik a fellépések eladása. Márpedig az együttesnek a felettes szervek által meghatározott szigorú pénzügyi terve van, amit be kel! tartani. Nehezen hihető el, hogy Dél-Szlovákia 605 magyarlakta községében jobb szervezőmunka mellett nem lehetne évente 40-50 fellépést megrendezni. A vezetőség gyengeségére utal, ha nem tudia kiharcolni, hogy a költségvetést alárendeljék az együttes küldetésének. Persze ez nem könnyű feladat, főleg akkor nem, ha semminemű támogatást sem kap az együttes „gazdája“ részéről — a CSISZ SZKB-tól. Ezen nem is csodálkozom, hiszen a CSISZ SZKB-on egyetlen ember sincs, aki értene a magyar folklórhoz. De miért nem igyekszik a vezetőség egv megfelelőbb „gazdát“ találni, mondjuk a Csemadokot? Talán a nagyobb ellenőrzéstől fél?

Problémát okoz az együttes utánpótlása. A végző diákok helyett évente újakat kell toborozni, s 1960 óta, amióta Nyitrára helyezték a Pedagógiai Fakultást, ez nehézségbe ütközik. A felvételiken aránylag kevés magyar fiatal jelentkezik, nincs miből válogatni, ami megnehezíti az együttes színvonalának emelését és arra készteti az egves részlegek vezetőit, hogy a hiányzó magyar tagokat szlovákokkal pótolják.

De nézzük az egyes részlegeket. A zenekar tagságának döntő többsége szlovák. Egy a- dott keretbe csöppentek bele, amely a legjobb esetben is csak szórakozást és kellemes időtöltést jelenthet számukra. Ez határozza meg magatartásukat is. Nagy a fluktuáció, gyakran van szükség kisegítő zenészekre, bár fiatal, tehetséges karmesterük vezetése alatt igyekeznek helytállni, A tagság magvát így a táncosok és az énekesek alkotják. A tánccsoportnak eqv része szlovák, az énekkarban is van kettő, de ezek tudnak magyarul. Nagyobb hiba, hogy az említett csoportok vezetői a magyar tagoknál sem tudták kialakítani a kellő viszonyt a munkához, az együttes küldetéséhez. Nem vagyok hivatott arra, hogy Kvo- csák József koreográfus és Kuczkó Gábor karvezető szakmai hozzáértését bíráljam. Kétségtelenül nem könnyű munka az évente jelentkező új tagokkal megtartani az együttes színvonalát. Pedagógiai tudásuk azonban szerény véleményem szerint eléggé hiányos s ez rányomja bélyegét mindkét csoport munkájára.

Az együttes vezetőségének passzív magatartása kedvét szegi a tagság ön- tudatosabb részének is, akik már több alkalommal kérték a hibák orvoslását, eddig eredménytelenül — hangjuk süket fülekre talált. Teljesen háttérbe szorult az e- gyüttesnek |iz a küldetése (főleg az énekkar esetében), hogy tagjaiból vezetőket neveljen a vidéki népi együttesek számára.

Ez a helyzet. Jobb vezetőségre, megfelelő pártfogóra, sok új lelkes magyar fiatalra és nem utolsó sorban a közönség támogatására van szüksége az együttesnek, hogy kellő szinten töltse be hivatását — a magyar népi kultúra ápolását és terjesztését.

A közvélemény ma egyre inkább nagyhatalom. Kérjük segítségét.

"■ Mácza Miháiy