Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-11 / 24. szám
A csendes-óceáni Guamu szigeten szálltunk partra. Amikor ez történt, a japán császári hadsereg tizedese voltam és 1944 márciusát írtuk. Az amerikaiak három hónappal később indították meg nagv támadásukat. Amikor a mi hadseregünk a dzsungelén átgázolt elszakadt a cipőzsinórom és emiatt lemaradtam társaimtól Lehet, hogy ez a körülmény mentette meg az életemet. Amikor megszólaltak az ágyúk és egymásután robbantak a gránátok, akkor eszeveszetten rohanni kezdtem, de nem előre hanem vissza a dzsungelbe. Megbújtam valami bokor mögött és az amerikai katonák többször elmentek mellettem, anélkül, hogy észrevették volna. Igv hát teljesen egyedül maradtam a legnagyobb veszély közepette. Később találkoztam más katonai szökevényekkel is, valamit rebesgettek arról, hogy közben vége lett a háborúnak,' de nem hittem benne. Akkortájt már ketten voltunk. Minakawa és én. Együtt nyomorogtunk a dzsungelben és ahogy arra tanítottak. vártuk, hogy vége legyen a háborúnak és a győzedelmes császári hadsereggel hazatérjünk. Barlangokban laktunk, állandóan búikáltunk. nehogy esetleg az amerikai őrjáratok ránk találjanak. A dzsungel ezer veszélyt rejteget magában; nagyon sokat éheztünk, puskánkat nem mertük használni és csak erdei bogyókkal csillapítottuk éhségünket; Mindig állati hangok utánzásával adtunk jelt egymásnak, hogy el ne veszítsük egymást. A szagló érzékünk idővel annyira kifejlődött. hogy már száz méternyire is megéreztük az embert és az állatot is. Lassanként már elfelejtettünk gondolkodni és ösztönösen, állatok módjára cselekedtünk. Bizonyára hihetetlenül hangzik, de teljes tizenhat évig éltem társammal együtt a dzsungelben. Az első hónapokban a szarvasoktól lestük el, hogy miképpen kerítenek élelmet maguknak. Már úgy másztunk a fára, mint a majmok és egész közel kúsztunk a fiatal szarvasokhoz, úgy hogy puszta kézzel leteríthettük őket. A nyers hús eleinte sehogysem ízlett, de később megszoktuk. . Nagyon megszerettük a békahúst. Csemegének számított. A vitamin- szükségleteinket különböző levelekkel és bogyókkal fedeztük. 1946-ban és azután 1953- ban amerikai röpcédulákat találtunk. Ezekből azt vettük ki, hogy a katonák hazatérhetnek, mert vége a háborúnak. Mi sehogyan se tudtunk kikerülni a dzsungelból. Már bele is törődtünk sorsunkba. 1960-ban egv szép nap társam nem tért vissza a portyázásról. Hiába kerestem a dzsungel mélyében. Borzasztó nehezen viseltem, hogy elvesztettem, hiszen az évek folyamán nagyon összeszoktunk és együtt könnyebb volt elviselni az életet. Hetekig kutattam társam után, de eredménytelenül, míg végre megtaláltam a cipőjét. Azt hittem, hogy talán megsebesült. de sehol se találtam vér- nvomokra. Valahogyan éreztem, hogy Minakawa barátomat nem a vadállatok tépték szét, hanem minden valószínűség szerint az amerikaiak fogták el. így hát teljesen egyedül maradtam és már csak arra vártam, hogy majd rám találnak és engem is elfognak. Ha meg kell halnom, akkor becsületesen. katona-módra — gondoltam magamban. Hosszas barangolás közben egy tisztásra érkeztem, ahol amerikai zászló lengett. Legnagyobb meglepetésemre négy amerikai katonát pillantottam meg. Az egyik felugrott helyéből és felém közeledett. Fásultan vártam, hogy mi történik majd. Azt hittem, nekemront és megöl. De nem. Kedvesen szóltak hozzám. Nagyot néztem. Az egyik amerikai katonának vélt alak nem volt más, mint az én Minakawa barátom, akivel évekig jóban- rosszban megosztottam sorsomat. Minakawa amerikai katonai zubbonvt viselt, szépen meg volt borotválva és új cipő volt rajta. A hősi halál gondolata menten elpárolgott. Megtudtam, hogy bajtársamat a dzsungel környéki lakosok fogták el és átadták az amerikai katonai tábor vezetőinek. Ott megfürdették megetették, megborotválkozott és azután szép sorjában elmondta történetünket Az amerikai katonák nem is akarták elhinni. Kételkedtek szavaiban és többször már valóságos expedíciót indítottak. hogy engem megtaláljanak. Csak most amikor valóban megjelentem a színen, akkor adtak hitelt Minakawa baitársam szavainak. Tizenhat év után én is meleg vízben füródtem. Micsoda boldogság volt! Tiszta ruhát kaptam. Eleinte nehezemre esett az emberi beszéd és őszintén szólva, egész idő alatt bizalmatlan voltam az amerikai katonákkal szemben. Alaposan kikérdeztek, ketten közülük jól beszéltek japánul. Igen barátságosak voltak velem szemben és azt ígérték, hogy feltétlenül felkutatják családomat. Röviddel ezután csodálatos hírt közöltek velem Telefonhoz hívtak. A vonal túlsó végén Kimi- ko húgom szólalt meg. Szinte felfoghatatlan volt Még mindig azt hittem, hogy kényszerítik a beszélgetésre. Nem tudtam felfogni, hogy már vége a háborúnak és ezek az amerikaiak már nem ellenségeim. Még akkor sem hittem, hogy szabadlábra helyeznek, amikor repülőgépbe ültettek, azt hittem. hogy hadbíróság elé állítanak. Csak akkor fogtam fel, hogy a háborúnak valóban vége van. amikor japán földön szálltunk le és az üdvözlő tömeg közepette megpillantottam az édesanyámat. Melyik szülőt nem izgatja az a kérdés, hogy születendő gyermeke fiú lesz-e vagy lány. A kívánt eredmény valószínűsége ötven százalék. De így van ez? Hiszen minden száz újszülött leányra át-1 lag nem száz fiú, hanem százhat jut. Am ez az arány sem állandó. A háborús és háborút követő esztendőkben például az újszülöttek között sokkal több a fiú mint békében. Mintha a természet pótolni akarná a háború okozta férfihiányt. Mitől függ hát a gyermek neme? Feljegyezték például, hogy az újszülött neme olykor attól függ, hogy sorrendben hányadik a családban: az első- szülöttek között többségben vannak a fiúk. Azt a kérdést, liogv az újszülött fiú lesz-e vagy leány, bármilyen különös is. meghatározhatja például az is, hogy milyen életet folytatnak a szülők, mi a hivatásuk. Dr. Marianne Berstein, aki az Egyesült Államokban már 1948- ban ezzel a kérdéssel foglalkozott. megvizsgálta az Egyesült Államok és Németország sok gazdag családját, és arra a következtetésre jutott, hogy a gazdag embereknél minden lói) újszülött leányra 120-125 fiú jut. Ezután összehasonlításképpen megvizsgálta a néger és fehér családok helyzetét. \ négereknél — a fehérekkel összehasonlítva — sokkal kevesebb fiú születik. S itt nemcsak a faji különbség játszik szerepet: ugyanis a gazdag néger családokban több a fiú mint a szegényekben. Indiában, amely sok más országnál többet szenved a szegénység miatt. száz leányra 98.7 fiú jut. A genetikusok szerint az újszülött gyermekek nemének a- rányát feltüntető számok alapján következtetni lehet valamely nép jólétére is. A legfiatalabb, s ellenkezőleg a legidősebb apákat gyakrabban kell üdvözölni abból az alkalomból, hogy trónörökös született, mint ahányszor leányuk születik. Hasonló képet figyelhetünk meg az anyák tekintetében is. A 18-22 éves a- nyák minden 100 leányra 120 fiút hoznak világra, a 38-42 é- veseknél 100 leányra csupán 90 fiú jut. Hogyan lehet megmondani e- löre a születendő gyermek nemét? Ha ezt tudjuk, még azt is megpróbálhatjuk, hogy szabályozzuk nemüket. Érdekes, hogy a nemek kialakulásának problémájába már a- zokban az időkben is beleütköztek. amikor tudományos genetikáról még szó sem lehetett. s ezt éppen azok tették, akik az öröklődés kérdésében a külső környezet uralkodó befolyását hangsúlyozták, Empe- doklész például egyenesen azt állította. hogy a születendő gyermek neme az őt kihordó anya testének hőmérsékletétől függ. Elméletét el kell vetnünk: ió néhány esetet ismerünk amikor egy anyának ikrei születnek, s azok különböző neműek. A háziállatok többségének gazdasági értéke erősen függ nemüktől. A tejgazdaságokban például előnyösebb, ha több a telién a húsgazdaságokban viszont a bika. A húsbaromfigazdaságokban jobb, ha több a kakas. mert ez gyorsabban gyarapodik súlyban, a tojásgazdaságban viszont előnyösebb a toióstyúk. A kutatók megállapították, hogy ha bőséges a takarmány, a szaporulatban több a nőstény. ha soványabb a takarmány, több a hím. Megpróbálták változtatni a takarmány minőségét is: a tyúkok elesé- gébe olyan anyagokat kevertek. amelyek fokozzák a szervezetben a savas folyamatokat, s a szaporulatban több lett a nőstény. A nem szabályozásának módszere kezdetben rendkívül egyszerűnek látszott, s kísértésbe hozta a szakembereket, hogy ily módszereket bevezessenek a mezőgazdasági gyakorlatba, s a külső környezet megváltoztatásával a kívánt nemű egyedeket kapják. Ám ez az egyszerűség csalóka volt. A természet nem adta meg magát. Az ember megváltoztatott valamely tényezőt, a természet viszont két másik, előre nem látottat hozott létre. A tudósok kezdték kutatni a- zokat a lehetőségeket, hogy közvetlenül befolyásol ják az é- lő szervezetek nemét kialakító élettani folyamatokat. Ma már teljes határozottsággal válaszolhatunk a kérdések kérdésére: „Mitől függ az utódok neme?“ A szovjet genetikusok megtalálták a rejtély megoldását. Az átöröklés információja — ez az. ami alakítja a szervezetet. Ez a sejtmagban van, a kromoszómában. A kromoszómák száma minden fajtára vo- natkazólag szigorúan állandó. A sok kromoszómából csak kettő határozza meg az állat nemét. ha ezek azonosak — a genetikusok ezt XX-el jelölik — akkor ez nőstény, ha különbözők — XY — akkor hím. A kromoszómáknak ez a kombinációja akkor keletkezik amikor a jövendő élőlénv szüleinek két ivarsejtje egyesül. Minden ilyen sejt csak egyet tartalmaz a nemi kromoszómák közül, mégpedig a nőstényeknél mindig X-et, a hímeknél pedig Y-t vagy X-et. Ennélfogva az utód nemét az apa. az apai kromoszóma határozza meg. Ennek fényénél érthetővé válik, mennyire alaptalanok egyes apák panaszai, akik minden felelősséget a íeleségükre hárítanak, ha lányuk születik. Amennyire éppen a hím ivarsejtektől függ a jövendő nemzedék neme, annyira szabályozhatjuk a nemet, ha ezeket befolyásoljuk. Azt a gondolatot, hogy a spermát két szakaszra bontsák, és ezzel irányított módon változtassák meg az állatok nemének arányát, 30 esztendővel ezelőtt Kolcov szovjet aenetikus fogalmazta meg. Rendkívül érdekes módszert javasolt Asztaurov szovjet a- kadémikus. Melegítéssel vagy besugárzással megsemmisítette a női petesejtek magvát. de csak a magvát! Ebbe a ..gazda nélküli házba“ megtermékenyítéskor egy ondószál helyett egyszerre több jutott be. Minthogy nem találták meg céljukat, a „női" magot, a két hím ivarsejt egymással egyesült... Teljes értékű életképes sejt keletkezett, ez hímsejt volt olyan kromoszóma-kombinációval. amely a hímekre jellemző (a selyemhernyó lepkéjénél a hímsejtben azonos kromoszómák vannak.) Önmagában véve ez a felfedezés meghökkentő volf a meqtermékenvülés női sejt kromoszómáiénak részvétele nélkül ment végbe. Elvileg lehetséges a szaporítás hímegvedek nélkül is. Ha a női ivarsejtet megszűrjük vagy más serkentővel hatunk reá. csírává változik új szervezetnek. olyan lénynek alapiát veti meg. amelynek létrehozásában az apának semmiféle szerepe nem volt! A genetika eredményeinek ésszerűtlen felhasználása a nemek arányának súlyos követ- kezménvü megbontására vezethetne. S egyelőre, sajnos, ez a veszély jelentősen felülmúlja az előnyöket. Éppen ezért az emberi utódok nemének szabályozására vonatkozó problémával ma nem csupán a genetikusok. hanem a szociológusok, filozófusok és demográfusok is foglalkoznak. Svédorsági levelek Stockholmban a többi európai fővárossal ellentétben e napokban farsangi felvonulásokra emlékeztető vidám csoportokkal találkozunk. Huszonnyolcezer középiskolás felentkezett az idén az évzáró vizsgákra és ezek vonulnak fel az utcákon. A vizsgák után nyerik el az áhított „fehér sapkát", amely a főiskolára való beiratkozásra fogosttfa a svéd fiatalokat. Már hetek óta megfigyelhettük, hogy a középiskolások színes feidíszeket viselnek és azokon feltűntetik, hogy az írásbeli vizsqákon milyen osztályzatot kaptak. A színes fefdíszről a színes zászlócskák és pomponok szerint pontosan leolvashattuk, hogy hányasra sikerült a matematika vagy az irodalmi írásbeli. A fehér sapkát azután azok, akik elvégezték a főiskolát a későbbi években, még öregár korukban is előszedhetik és ünnepélyes alkalmakkor viselhetik. Akik szerencsésen leteszik a középiskola évzáró vizsgáit, azokat az iskolák épületei előtt felvirágozott kocsikkal várják a szülők és trombita harsoqása közepette vonulnak végig az utcákon. Svédorszáq 190 középiskolájának udvarán minden végzős tanuló egy léggömböt bocsát fel. Göteborgban például díszgalambokat eresztenek szabadon, ezek hirdetik a vizsqák befejezését, östersundban fáklyás menetet rendeznek, öre- borgban kitűzik a házakon a zászlókat és minden érettségiző egy vastag szivart kap ajándékba. Svédországban az idén érettségiznek utoljára a diákok, mert a következő iskolaévtől fogva eltörölték az érettségi- oizsqákat. Minden végzett tanuló évzáró bizonyítványt kap, senki se bukhat meg. Ha az osztályzatok átlaga nem felel meg és mondjuk valamelyik tárgyból a diák eqyest, sőt nullát kapott, ami ott a legrosszabb osztályzat, akkor utólag még javítóvizsgára jelentkezhet. A középiskola utolsó osztályának bizonyítványa igen fontos szerepet játszik a svéd fiatalok életében. Anélkül nehezen helyezkedhetnek el. Most persze a svéd diákok nagyon örülnek annak, hogy az érettségi vizsgál eltörölték és így tulajdonképpen demokratizálták a középiskolát. Nem az a fontos, hogy a diák az egyes tantárgyakból milyen osztályzatot kapott, hanem hogy mennyire önálló, mennyire kötelességtudó és milyen jellembeli tulajdonságokkal rendelkezik. Akadnak olyan pedagógusok is, akik ezt az iskolareformot nem helyeslik és azt hiszik, hogy ha már nem lesz érettségi vizsga, akkor a diákok majdnem készülnek annyira és ez majd az általános műveltség színvonalának süllyedéséhez vezet. Az új iskolareform természetesen más igényeket támaszt a pedagógusokkal szemben ts. A tanároknak ezentúl egész más eszközökkel kell majd fenntartaniok tekintélyüket, mint eddig. Svédországban először 1864-ben érettségiztek először Akkoriban nyolcvanegy érettségiző közül hat bukott meg. Azóta már 350 000 svéd gimnazista nyerte el a fehér sapkát. Most szeptemberben minden harmadik tizenhat éves tanuló kerül fel a felső gimnáziumba. Terv szerint 1970-ben tíz diák közül csak kilencet vesznek fel a felső gimnáziumba. Az új iskola- reform azt a célt köveit, hogy a széles néprétegek is elvégezzék a középiskolát. Az a vélemény járja, hogy ha a tanár ismeri a növendékeit és tiidja, hogy milyen szellemi adottságokkal rendelkezik, akkor érettségi vtzsga nélkül is megállapíthatja, hogy alkalmas e főiskolai tanulmányokra. A diákokat nem lehet aszerint elítélni, hogy az érettségi vizsgán hogyan felelt meg, az a fontos, hogy egész idő alatt milyen szorgalmas volt és mennyire sajátította el a középiskola tananyagát. (A. Z. nyomán) Fiú lesz-e vaav lánv? m C' *3 ^ V/ fV
