Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-11 / 24. szám
8 Új ifjúság Eső-tan A kora reggeli meteorológiai jelentés mára sokhelyütt esőt fajért. Az elromlott, zorddá vált júniusban aligha érdektelen kutatni, mi okozza, tulajdonképpen a csapadékot, miért esik az eső? • CSAPADÉK • — A légkör bonyolult, sok részletében még nem tisztázódott jelensége a csapadékképződés és kísérői: a párolgás a levegőben levő vízpára kicsapódása, az eső vagy hó lehullásához szükséges fizikai feltételek, a halmazállapot-változásokat kísérő energiaátalakulások. A csapadékkeletkezés menetét a következőképpen képzelik el: a levegőben állandóan van vízpára, amely főleg az óceánokból, a tengerekből a tavakból és más, a Föld felszínéről elpárolgó és kis részben az élőlények által elpárologtatott vízből származik. Az átlátszó levegő, amelyben a víz- oára is láthatatlan, a Nap melegítő hatására a magasba emelkedik. Az emelkedés következtében a vízpárás leveqő kiterjed és lehűl. • HARMATPONT • — A levegőnek minden hőmérsékleten van maximális párabefogadó képessége, amelyben telítődik. Ha a lehűlés során eléri vagy meghaladja ezt a szintet. — más néven harmat- donfőt — akkor a benne levő pára lecsapódik a levegő apró, szemmel nem látható anyagaira. Ez a felhő keletkezésének pillanata. Ha a lecsapódás fagypont felett történik, akkor csak vízcseppek, fagypont alatt pedig jégszemcsék és túlhűlt vízcseppek keletkeznek. • A CSEPP • . — A kicsapódott cseppek összeütköznek egymással. A vízcseppecskék átpárolognak a jégszemcsékre. Ezek megnőnek, s a növekedés következtében súlyosabbá válva a lebegésből esésbe, maid tovább növekedve zuhanásba mennek át. Ha útközben meleg és száraz lé- veqőrétegbe ütköznek, akkor elpárolognak, mielőtt földet érnének. Ez bekövetkezhet erősen felfelé áramló légrétegekben is. A felhőben lebegő cseppecskék parányiak. Átmérőjük a milliméternek csupán néhány ezredrésze. A kicsa- pódási magok ennél is kisebbek. A már nagynak számító esőcseppek többségének átmérője is még mindig egy milliméternél kevesebb. • MIKOR ESIK « — A különböző időjárási helyzetektől függ, hogy a felhőkből hullik-e eső vagy nem. A felhő az eső anyagát adja, a csapadékhullás- hoz szükséges energiát a légkör változó energiakészlete. energiaviszonyai biztosítják. • ZÁPOR, ZIVATAR • — Zápor esetén csak csapadék hullik. Zivatar akkor támad, ha a csapadék villámlással, dörgéssel, erős széllel párosul. A villám a föld és a felhők vagy két felhő között létrejövő elektromos kisülés, villamos szikra. Egy-egy kisülés több kilométer hosszú is lehet. A felhőkben létrejövő elektromos feszültség elérheti a több millió, sőt több milliárd voltot. • MENNYDÖRGÉS • — Ogv keletkezik, hogy a szikra pályáján végigszá- guldva sebességével a levegőt hirtelen több ezer fokra felmelegíti, ami csattanás- szerű hanghullámot hoz létre. Viszont „derült égből villámcsapás“ nem létezik, zivatar nélkül, felhők nélkül nincs villám. Az égből lecsapott „mennykő" tulajdonképpen Földre hüllőt? meteor. Csak sajátmagát szereti. Tulajdonképpen nem tud hűtlen lenni mégis úgy gyűjti a nőknél elért sikereket, mint ahogy tizenöt éves korában az albumába ragasztott bélyegeket. A lányok azt mondják a húszévesről, hogy mindig csak „azt az egyet“ akarja. Azelőtt úgy tesz, mintha valóban szeretne, de utána elpárolog a „szerelem“. Lehet, hogy sok leány nyilatkozik így a húszévesről, pedig a pszichológusoknak egészen más a véleményük. A tudományos kutatások alapján úgy vélik, hogy a húszéves nem szereti a futó kalandokat, sokszor már unja ezeket és komoly barátságot szeretne kötni egy leánnyal. — A szexualitás hozzátartozik az élethez, és biztos, hogy nagyon fontos is, de én elsősorban beszélgetni szeretnék azzal a lánnyal, akivel járok, — mondja a húszéves. A normális húszévesnél a nemi ösztön már nem olyan erős, nem olyan fékezhetetlen, mint egy tizenhat-tizennyolc évesnél — mondják a pszichológusok. A statisztikai kimutatások szerint manapság nem ritka, hogy a fiatalok már tizenhárom éves korban kerülnek kapcsolatba a másik nemmel, de a tizenöt-tizenhat évesek már többnyire mind rendelkeznek bizonyos tapasztalatokkal. Ezt tudomásul kell venni a szülőknek és a pedagógusoknak is. Minél természetesebb, közvetlenebb a környezet, amelyben a húszéves él, annál egyszerűbben oldja meg a szexuális problémáit. Hogyha a barátnőjét hazahozhatja a szülői házba, anélkül, hogy a szülőkkel emiatt összetűzésre kerülne sor, akkor a nemi életnek nem tulajdonít olyan fontosságot, mint az a fiatalember, aki csak titokban találkozhat partnerével. A húszéves fiatalember már elég tapasztalt, és nem keresi a futó kalandokat. A nemi élet problémái már kisebb szerepet játszanak nála, mint ahogy gondolnánk. A húszéves diák már ezt vallja: a szexualitás unalmassá válik. A leány mást is tudjon. Beszélgetni szeretnék vele, tréfálkozni, kellemesen eltölteni az időt. A húszévesek nemcsak a sze- xuológiai tanácsadókban, a pszichiátereknél vallaják, hogy a „barátságok nem mindig erotikái színezetűek“. A húszéves férfi azonban nemcsak társalgó partnert keres, hanem férfi mivoltát is bizonyítani akarja, mert akkor érzi magát valóban felnőttnek. Többnyire azzal a problémával küzd: hol találkozhat a partnemővel? — Ha a szülői házba nem hívhatja barátnőjét, akkor az 1. Otthon nem érzi jól magát A lángész nem jó férj ? Á pszichológusok gyakran vetik fel a kérdést, vajon a lángésznek elismert férfiak a mindennapi é- ietben milyen barátnak, társnak bizonyultak és vajon férjek voltak-e? Az élettörténetekben sok érdekes mozzanattal találkozunk, ezeket nehéz megmagyarázni és csakis a helyzet alapos ismerete segíthetne ahhoz, hogy elismerjük vagy helyeseljük, hogy az illető az adott körülmények között megfelelően cselekedett-e. Vegyük például Paul Gauguin francia festő esetét, aki negyven éves korában hagyta el rendezett családi körét, feleségét, gyermekeit és elment Tahiti szigetére, hogy ott nyugodtan festhessen. Giacomo Pucciniről, aki nagy szerelemben élt feleségével, Elvirával, mindenki azt hitte, hogy az opera alakjait róla mintázta meg. Egy szép nap mégis elhagyta feleségét és másfelé kereste boldogságát. O'Neill amerikai drámaíró legalább őszintén megírta életrajzában, hogy feleségét Ágnest a világ legönzőbb, legszámltóbb és legdurvább lényének tartotta. Edgar Allan Poe ugyancsak 'amerikai költő, iszákos volt és feltűnően kíméletlen volt a feleségével. Charles Dickens angol író, aki olyan mesterien Irta le a polgári családi életet és ódákat zengett a tökéletes feleségről, nagyon rosszul bánt éiete párjával. Ott is hagyta és már egészen idős korában egy fiatal leányhoz költözött. Verlaine, francia költő is arról híres, hogy rossz férj volt. Egy csöppet sem törődött a feleségével, nem adott pénzt a háztartásra; az asszony kimondottan éhezett. Talán azt mondhatnánk, lezárva az ismert költők és írók sorát, hogy minél nagyobb egyéniségről van szó, annál önzőbbek és kevésbé alkalmasak arra, hogv a hétköznapi életben feleségük vagy családjuk iól érezhesse magát, A nagy alkotó szellemek élik a maguk világát és a feleség, a család gyakran csak teher számukra. Albert Einstein egyszer elmondta: — Hogyha a feleségem otthon van, akkor egész nap a bútorok között forgolódik portörlőjével. Amikor elutazunk hazulról, akkor úgy látszik, engem tekint ö- reg bútordarabnak és állandóan csak körülöttem forgolódik, ami egy csöppet sem kellemes“. Einstein a második feleségéről több megértéssel ír, mint az elsőről. De egyik házassága sem volt különösen boldog. Elza Einstein többször kijelentette: — Sohasem örülök annak, amikor a férjem „toleránsán“ nyilatkozik rólam. Mert úgy érzem, hogy e mögött csak közöny rejtőzik. Goethe valószínűleg Ismerte sajátmagát, ezért vette el feleségül a szellemileg igen alacsony fokon álló Christine Vulpiust. Ügy látszik, tudta, hogy viselkedését egy intelligensebb asszony nehezen bírta volna el. Talán ne is csodálkozzunk azon. hogy az alkotó nagy elmék sorában sok olyan névvel találkozunk, aki kitért a házasság elől, és sohase nősült meg. A legismertebb példa talán Beethowen. Franz Kafka életrajzírói is megegyeznek abban, hogy az író csakis azért nem vette el a rajongásig szeretett Milenát, mert „alkalmatlannak találta magát a házasságra". Vegyük azonban fordítva. Korunk egyik legokosabb ;nője. Simone de Beauvoir se ment férjhez ahhoz a férfihez, akit szeret, pedig már harminc éves mély barátság fűzi Jean Paul Sartre-hoz, de nem lép vele az anyakönyvvezető elé. Most végül, szögezzük hát le, hogy ki a lángész? Semmiesetre sem az az öntelt, beképzelt fiatalember, aki magát lángésznek tartja és környezetét lenézi, A géniust nem a feltűnő viselkedés jellemzi, hanem a rendkívüli szellemi adottság. Egy biztos, az igazi lángész ha egy nő megkérdezi tőle, lemondasz-e miattam a munkádról, a terveidről, egész biztosan nem mondja azt, hogy igen. Csak az olyan nő alkalmas arra, hogy egy kivételesen tehetséges alkotó személyiséghez kösse az életét, aki elsősorban megérti, mélységesen szereti, aki megalkuszik azzal a szereppel. hogy mindig csak kísérő személy lesz, gondoskodik a közös élet hétköznapi gondjairól, és még azzal is számolnia kell, hogy, az ilyen redkívüli személyiség kiszámíthatatlan. Ismert nagynevű pszichológu- sok szerint — kimegy vele a szabad természetbe még télen Is. Vajon higgyünk-e a tudományos kutatóknak, akik azt állítják, hogy sokkal több fiatal vár az esküvő napjáig a szexuális élményekre, mint ahogy hinnénk. A kitöltött kérdőíveken gyakran találkozunk ezzel a válasszal: Csakis ártatlan lányt akarok feleségül venni, mert azt hiszem, hogy a nő sohasem felejti el az első szexuális élményét. Nekem nagyon kellemetlen Tenne, ha a feleségem mindig az első férfire gondolna. De nem kívánhatok tőle olyasmit, amit én magam nem tartottam be. Ezért az esküvőm előtt én sem akarok leánnyal hálni". Talán el se hiszik, hogy ezt a választ milyen gyakran kapjuk. Ezzel szemben természetesen igen gyakori, hogy a fiatal férfiak már az esküvő előtt tettek szert tapasztalatokra. De az elmúlt évben feldolgozott kérdőív-anyag alapján megállapíthatjuk, hogy az érintetlen menyasszony nem is olyan régimódi jelenség. A szüzességet a húszéves nem is annyira erkölcsi szempontból kívánja, hanem inkább azért, hogy leplezze tapasztalatlanságát. A húszéves nem szeret a partnernőjével a múltról vitatkozni. Mert egyáltalán nem szereti a vitákat és a konfliktusokat. Talán furcsán hangzik: a húszéves már nyugalom után vágyik. Meglepő, hogy gyakran így nyilatkozik: a feleségem jó anya és gazd- asszony legyen. Vagy: egy életen át ki akarok tartani mellette. Azt szeretném, ha jó háziasszony lenne és mindenről gondoskodna. Családi légkört tudna teremteni és egy bizonyos védettséget nyújtani. A pszichológusok azt mondják, hogy ezeket az elképzeléseket a mai húszéves gyermekkorára vezethetjük vissza. Az anyjuk munkába járt, az apjuknak kevés ideje volt arra, hogy a gyermekekkel foglalkozzanak A mai húszévesek nagyon hiányolják a meleg családi kört, úgy érzik, hogy gyermekkorukból hiányzik valami, szüleik elhanyagolták őket. Ezért nem szeretnék, ha feleségük olyan hajszolt, örökké fáradt volna, mint az édesanyjuk. Figyelemre méltó jelenség, hogy a mai húszéves milyen konzervatív nézeteket vall és nagyon gyakran az úgynevezett régimódi nő az eszményképe. Sok húszéves azért szeretne megnősülni, mert nincsen otthona, még ha élnek is a szülei. Otthon nem érzi jól magát. Az az érzése, hogy a szülei nem értik meg. Keveset beszélget a szülőkkel, nincs rá idő. Még az igazán harmonikus családi körben Is, ahol a szülők szép házaséletet élnek, a húszéves „gyerekkel“ már keveset törődnek. Már nem is erőszakolják rá a házirendet. Nem porolnék vele. ha későn jön vacsorára, gyakran már nem is tudják, hogy mikor jár haza. Bekészítik számára az ételt és a tiszta fehérneműt, ez minden. A húszéves, ha már munkába jár és önálló keresete van, úgy érzi, hogy már teljesen független és nem tartozik beszámolni szüleinek. De ha még csak diák és anyagilag függő helyzetben van, akkor gyakran az az érzése, hogy már terhére van a szüleinek, különösen, ha azok már idősebbek, esetleg nyugdíjasok, önálló otthonra vágyik, igazi otthonra, amelyet többnyire nélkülöz. Ha manapság egy húszéves fiatalember nősül, többnyire azért teszi, mert a gyerek már útban van. Különben esze ágában sem volna megnősülni. Pszichológusaink megállapították, hogy a húszévesek nagyon gyakran nincsenek tisztában a fogamzás kérdéseivel és rendkívül idegen számukra a gyermek. Ezzel szemben bebizonyított tény, hogy a húszéves fiatalemberek 16 százaléka erkölcsi kötelességének tartja, hogy a teherbe ejtett barátnőjét feleségül vegye. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a húszévesek sokkal nagyobb gavallérok, mint az idősebbek. Ha útban van a gyermek, akkor gyakran lemondanak tanulmányaikról, állást változtatnak, csakhogy megteremtsék kis családjuk számára a legszükségesebbet. Ha a húszéves nem is ért a kis gyermekekhez, mégis meghat tóan gondos apa. Pontosan be-* tartja a tanácsokat, — mond-* ják a gyermekorvosok. Bármennyire is pozitív az, amit a húszévesek házasságára vonatkozóan hallunk, a pszi- chológusok mégis ellenzik a fiatalkorúak házasságkötését. A válási statisztikák bizonyítják, hogy a fiatalkorúak körében a legtöbb a válás. Pontosan. számokban kifejezve, kétszer olyan gyakran válnak, mint azok, akik harminc-har- micöt éves korukban lépnek az anyakönyvvezető elé. A húszévesnek nem tilthatja meg a szülő, hogy megnősüljön. Már nem gyerek, felnőttnek érzi magát és sokkal erősebb, mint a harmincéves. A húszéves apja akármilyen idős is legyen, óvakodjon a testi fenyítéstől. Ne üsse pofon a fiát. Senki se merészkedjen * kezet' emelni rá. mert a húszéves visszaüt és erős az ökle. Nagyszerű ez az érzés — mondja és ami a legszebb, a következű tíz évben is nehéz még felvenni vele a versenyt. A húszéves férfi izmos és erősebb mint tizennyoloéves korában volt, amikor szervezetében a nemi érettséggel összefüggő folyamat zajlott le. Ha egészséges, akkor ebben a korban éri el a legnagyobb testi teljesítményeket. A következő öt évben szinte verhetetlen, — mondják a sportorvosok. Akik most, 1968-ban húszévesek, azok 3.7 cm-el magasabbak, mint azok, akik előttük tiz évvel születtek. Akik 1948-ban születtek, azok elérik a 166 cm átlagmagasságot. Magasabbak, mint az apjuk vagy nagyapjuk volt. A katonai szabók ma kénytelenek új szabásmintákat készíteni, mert a méretek megváltoztak. Az apa egyenruhája kicsi lenne a fiának. Rövid lenne az ujja, és a nadrágja. Viszont egész biztos, hogy csípőben bő lenne — mondják a katonai egyenruhák szabói. Tudományos intézetek foglalkoznak a kérdéssel, vajon van-e valami összefüggés a fiatalok növése és az intelligenciája között. Az intelligencia tesztek kiértékelésénél megállapították, hogy a magas növésüek átlagon felüli eredményeket értek el. Azt is leszögezték, hogy az elért I. 0. azaz intelligencia koeficlens, nem biztosítja azt, hogy az illető az Iskolában kiváló tanuló és az életben is jő eredményeket ér el. A legújabb megállapítások szerint az a leány, aki rendkívül magas fiúhoz megy feleségül, valószínű, hogy átlagon felül okos férjet kap. Vannak azonban olyan pszichológusok is, akik az ellenkezőjét állítják. Szóval nehéz megállapítani, hogy ml az igazság. A húszéves agya már eléri a maximális súlyt. Agyának felvevőképessége ebben a korban szinte korlátlannak mondható. Maid a következő években bizonyítja be, hogy a fel- halmazott tudásanyagot hogyan dolgozza fel. Valóban írigylés- reméltók a Húszéves férfi barátnői. Amint a strandon végigmegy, a lányok csak kifogástalan alakját látják. A szénen lesült testet. Melyik szerelmes leány veszi észre a lúdtalpat? Erről csak a katonai orvosok tudnak. Akik a sorozásnál megállapították, hogy minden második húszéves lúd- talpú. A jelentésük így hangzik: A sorozásra kerülők egyharmada csak „feltételesen alkalmas“. És ha a katonaorvos összehasonlítja az 1913-as évben besorozottakat, akkor megállapíthatja, hogy a mai fiatal férfiak sokkal kevésbé „alkalmasak“ a katonai szolgálatra. A mai fiatalemberek 90 százalékánál több a hátgerinc-görbülés, 72.7 százalékban rosszabb a fogazata és gyakrabban szenved bőrbetegségekben, mint az, aki 1913-ban ment sorozásra. Arról már nem is beszélünk, hogy sokkal több a Iúdtalpú, az álmatlanságban szenvedő ideges és a szívbajos. Azok közül, akik 1913-ban mentek sorozásra, többen szenvedtek tüdővész- ben, angolkórban. Ezek a betegségek ma már alig fordulnak elő. (Folytatjuk)1