Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-11 / 24. szám

8 Új ifjúság Eső-tan A kora reggeli meteoro­lógiai jelentés mára sok­helyütt esőt fajért. Az el­romlott, zorddá vált június­ban aligha érdektelen ku­tatni, mi okozza, tulajdon­képpen a csapadékot, miért esik az eső? • CSAPADÉK • — A légkör bonyolult, sok részletében még nem tisztázódott jelensége a csapadékképződés és kísé­rői: a párolgás a levegőben levő vízpára kicsapódása, az eső vagy hó lehullásához szükséges fizikai feltételek, a halmazállapot-változáso­kat kísérő energiaátalaku­lások. A csapadékkeletkezés menetét a következőképpen képzelik el: a levegőben ál­landóan van vízpára, amely főleg az óceánokból, a ten­gerekből a tavakból és más, a Föld felszínéről elpárol­gó és kis részben az élőlé­nyek által elpárologtatott vízből származik. Az átlát­szó levegő, amelyben a víz- oára is láthatatlan, a Nap melegítő hatására a magas­ba emelkedik. Az emelkedés következtében a vízpárás leveqő kiterjed és lehűl. • HARMATPONT • — A levegőnek minden hőmérsékleten van maxi­mális párabefogadó képes­sége, amelyben telítődik. Ha a lehűlés során eléri vagy meghaladja ezt a szin­tet. — más néven harmat- donfőt — akkor a benne levő pára lecsapódik a le­vegő apró, szemmel nem látható anyagaira. Ez a fel­hő keletkezésének pillana­ta. Ha a lecsapódás fagy­pont felett történik, akkor csak vízcseppek, fagypont alatt pedig jégszemcsék és túlhűlt vízcseppek keletkez­nek. • A CSEPP • . — A kicsapódott cseppek összeütköznek egymással. A vízcseppecskék átpárolog­nak a jégszemcsékre. Ezek megnőnek, s a növekedés következtében súlyosabbá válva a lebegésből esésbe, maid tovább növekedve zu­hanásba mennek át. Ha út­közben meleg és száraz lé- veqőrétegbe ütköznek, ak­kor elpárolognak, mielőtt földet érnének. Ez bekövet­kezhet erősen felfelé áram­ló légrétegekben is. A fel­hőben lebegő cseppecskék parányiak. Átmérőjük a milliméternek csupán né­hány ezredrésze. A kicsa- pódási magok ennél is ki­sebbek. A már nagynak szá­mító esőcseppek többségé­nek átmérője is még min­dig egy milliméternél ke­vesebb. • MIKOR ESIK « — A különböző időjárási helyzetektől függ, hogy a felhőkből hullik-e eső vagy nem. A felhő az eső anya­gát adja, a csapadékhullás- hoz szükséges energiát a légkör változó energiakész­lete. energiaviszonyai biz­tosítják. • ZÁPOR, ZIVATAR • — Zápor esetén csak csa­padék hullik. Zivatar akkor támad, ha a csapadék vil­lámlással, dörgéssel, erős széllel párosul. A villám a föld és a felhők vagy két felhő között létrejövő elekt­romos kisülés, villamos szikra. Egy-egy kisülés több kilométer hosszú is lehet. A felhőkben létrejövő elekt­romos feszültség elérheti a több millió, sőt több milliárd voltot. • MENNYDÖRGÉS • — Ogv keletkezik, hogy a szikra pályáján végigszá- guldva sebességével a leve­gőt hirtelen több ezer fokra felmelegíti, ami csattanás- szerű hanghullámot hoz lét­re. Viszont „derült égből villámcsapás“ nem létezik, zivatar nélkül, felhők nélkül nincs villám. Az égből le­csapott „mennykő" tulaj­donképpen Földre hüllőt? meteor. Csak sajátmagát szereti. Tu­lajdonképpen nem tud hűtlen lenni mégis úgy gyűjti a nők­nél elért sikereket, mint ahogy tizenöt éves korában az albu­mába ragasztott bélyegeket. A lányok azt mondják a húsz­évesről, hogy mindig csak „azt az egyet“ akarja. Azelőtt úgy tesz, mintha valóban szeretne, de utána elpárolog a „szere­lem“. Lehet, hogy sok leány nyilatkozik így a húszévesről, pedig a pszichológusoknak egészen más a véleményük. A tudományos kutatások alap­ján úgy vélik, hogy a húszéves nem szereti a futó kalandokat, sokszor már unja ezeket és komoly barátságot szeretne kötni egy leánnyal. — A szexualitás hozzátarto­zik az élethez, és biztos, hogy nagyon fontos is, de én első­sorban beszélgetni szeretnék azzal a lánnyal, akivel járok, — mondja a húszéves. A normális húszévesnél a nemi ösztön már nem olyan erős, nem olyan fékezhetetlen, mint egy tizenhat-tizennyolc évesnél — mondják a pszicho­lógusok. A statisztikai kimuta­tások szerint manapság nem ritka, hogy a fiatalok már ti­zenhárom éves korban kerülnek kapcsolatba a másik nemmel, de a tizenöt-tizenhat évesek már többnyire mind rendelkez­nek bizonyos tapasztalatokkal. Ezt tudomásul kell venni a szülőknek és a pedagógusok­nak is. Minél természetesebb, közvetlenebb a környezet, amelyben a húszéves él, annál egyszerűbben oldja meg a sze­xuális problémáit. Hogyha a barátnőjét hazahozhatja a szü­lői házba, anélkül, hogy a szü­lőkkel emiatt összetűzésre ke­rülne sor, akkor a nemi élet­nek nem tulajdonít olyan fon­tosságot, mint az a fiatalember, aki csak titokban találkozhat partnerével. A húszéves fiatal­ember már elég tapasztalt, és nem keresi a futó kalandokat. A nemi élet problémái már kisebb szerepet játszanak nála, mint ahogy gondolnánk. A húszéves diák már ezt vallja: a szexualitás unalmassá válik. A leány mást is tudjon. Beszél­getni szeretnék vele, tréfálkoz­ni, kellemesen eltölteni az időt. A húszévesek nemcsak a sze- xuológiai tanácsadókban, a pszichiátereknél vallaják, hogy a „barátságok nem mindig ero­tikái színezetűek“. A húszéves férfi azonban nemcsak társalgó partnert keres, hanem férfi mivoltát is bizonyítani akarja, mert akkor érzi magát valóban felnőttnek. Többnyire azzal a problémával küzd: hol találkoz­hat a partnemővel? — Ha a szülői házba nem hívhatja barátnőjét, akkor az 1. Otthon nem érzi jól magát A lángész nem jó férj ? Á pszichológusok gyakran vetik fel a kérdést, va­jon a lángésznek elismert férfiak a mindennapi é- ietben milyen barátnak, társnak bizonyultak és va­jon férjek voltak-e? Az élettörténetekben sok ér­dekes mozzanattal találkozunk, ezeket nehéz meg­magyarázni és csakis a helyzet alapos ismerete se­gíthetne ahhoz, hogy elismerjük vagy helyeseljük, hogy az illető az adott körülmények között megfe­lelően cselekedett-e. Vegyük például Paul Gauguin francia festő esetét, aki negyven éves korában hagyta el rendezett családi körét, feleségét, gyer­mekeit és elment Tahiti szigetére, hogy ott nyu­godtan festhessen. Giacomo Pucciniről, aki nagy sze­relemben élt feleségével, Elvirával, mindenki azt hitte, hogy az opera alakjait róla mintázta meg. Egy szép nap mégis elhagyta feleségét és másfelé kereste boldogságát. O'Neill amerikai drámaíró leg­alább őszintén megírta életrajzában, hogy felesé­gét Ágnest a világ legönzőbb, legszámltóbb és leg­durvább lényének tartotta. Edgar Allan Poe ugyan­csak 'amerikai költő, iszákos volt és feltűnően kí­méletlen volt a feleségével. Charles Dickens angol író, aki olyan mesterien Irta le a polgári családi életet és ódákat zengett a tökéletes feleségről, na­gyon rosszul bánt éiete párjával. Ott is hagyta és már egészen idős korában egy fiatal leányhoz köl­tözött. Verlaine, francia költő is arról híres, hogy rossz férj volt. Egy csöppet sem törődött a felesé­gével, nem adott pénzt a háztartásra; az asszony kimondottan éhezett. Talán azt mondhatnánk, lezárva az ismert költők és írók sorát, hogy minél nagyobb egyéniségről van szó, annál önzőbbek és kevésbé alkalmasak arra, hogv a hétköznapi életben feleségük vagy családjuk iól érezhesse magát, A nagy alkotó szellemek élik a maguk világát és a feleség, a család gyakran csak teher számukra. Albert Einstein egyszer elmondta: — Hogyha a feleségem otthon van, akkor egész nap a búto­rok között forgolódik portörlőjével. Amikor eluta­zunk hazulról, akkor úgy látszik, engem tekint ö- reg bútordarabnak és állandóan csak körülöttem forgolódik, ami egy csöppet sem kellemes“. Einstein a második feleségéről több megértéssel ír, mint az elsőről. De egyik házassága sem volt különösen bol­dog. Elza Einstein többször kijelentette: — Soha­sem örülök annak, amikor a férjem „toleránsán“ nyilatkozik rólam. Mert úgy érzem, hogy e mögött csak közöny rejtőzik. Goethe valószínűleg Ismerte sajátmagát, ezért vette el feleségül a szellemileg igen alacsony fokon álló Christine Vulpiust. Ügy látszik, tudta, hogy viselkedését egy intelligensebb asszony nehezen bír­ta volna el. Talán ne is csodálkozzunk azon. hogy az alkotó nagy elmék sorában sok olyan névvel találkozunk, aki kitért a házasság elől, és sohase nősült meg. A legismertebb példa talán Beethowen. Franz Kafka életrajzírói is megegyeznek abban, hogy az író csakis azért nem vette el a rajongásig szeretett Milenát, mert „alkalmatlannak találta magát a há­zasságra". Vegyük azonban fordítva. Korunk egyik legoko­sabb ;nője. Simone de Beauvoir se ment férjhez ah­hoz a férfihez, akit szeret, pedig már harminc éves mély barátság fűzi Jean Paul Sartre-hoz, de nem lép vele az anyakönyvvezető elé. Most végül, szö­gezzük hát le, hogy ki a lángész? Semmiesetre sem az az öntelt, beképzelt fiatalember, aki magát láng­észnek tartja és környezetét lenézi, A géniust nem a feltűnő viselkedés jellemzi, hanem a rendkívüli szellemi adottság. Egy biztos, az igazi lángész ha egy nő megkérdezi tőle, lemondasz-e miattam a munkádról, a terveidről, egész biztosan nem mond­ja azt, hogy igen. Csak az olyan nő alkalmas arra, hogy egy kivételesen tehetséges alkotó személyi­séghez kösse az életét, aki elsősorban megérti, mélységesen szereti, aki megalkuszik azzal a sze­reppel. hogy mindig csak kísérő személy lesz, gon­doskodik a közös élet hétköznapi gondjairól, és még azzal is számolnia kell, hogy, az ilyen redkívüli sze­mélyiség kiszámíthatatlan. Ismert nagynevű pszichológu- sok szerint — kimegy vele a szabad természetbe még té­len Is. Vajon higgyünk-e a tu­dományos kutatóknak, akik azt állítják, hogy sokkal több fiatal vár az esküvő napjáig a sze­xuális élményekre, mint ahogy hinnénk. A kitöltött kérdőíve­ken gyakran találkozunk ezzel a válasszal: Csakis ártatlan lányt akarok feleségül venni, mert azt hiszem, hogy a nő sohasem felejti el az első sze­xuális élményét. Nekem nagyon kellemetlen Tenne, ha a felesé­gem mindig az első férfire gondolna. De nem kívánhatok tőle olyasmit, amit én magam nem tartottam be. Ezért az esküvőm előtt én sem akarok leánnyal hálni". Talán el se hiszik, hogy ezt a választ mi­lyen gyakran kapjuk. Ezzel szemben természetesen igen gyakori, hogy a fiatal férfiak már az esküvő előtt tettek szert tapasztalatokra. De az elmúlt évben feldolgozott kér­dőív-anyag alapján megállapít­hatjuk, hogy az érintetlen menyasszony nem is olyan ré­gimódi jelenség. A szüzességet a húszéves nem is annyira erkölcsi szem­pontból kívánja, hanem inkább azért, hogy leplezze tapaszta­latlanságát. A húszéves nem szeret a partnernőjével a múlt­ról vitatkozni. Mert egyáltalán nem szereti a vitákat és a konfliktusokat. Talán furcsán hangzik: a húszéves már nyu­galom után vágyik. Meglepő, hogy gyakran így nyilatkozik: a feleségem jó anya és gazd- asszony legyen. Vagy: egy éle­ten át ki akarok tartani mel­lette. Azt szeretném, ha jó há­ziasszony lenne és mindenről gondoskodna. Családi légkört tudna teremteni és egy bizo­nyos védettséget nyújtani. A pszichológusok azt mond­ják, hogy ezeket az elképzelé­seket a mai húszéves gyermek­korára vezethetjük vissza. Az anyjuk munkába járt, az ap­juknak kevés ideje volt arra, hogy a gyermekekkel foglal­kozzanak A mai húszévesek nagyon hiányolják a meleg családi kört, úgy érzik, hogy gyermekkorukból hiányzik va­lami, szüleik elhanyagolták őket. Ezért nem szeretnék, ha feleségük olyan hajszolt, örök­ké fáradt volna, mint az édes­anyjuk. Figyelemre méltó je­lenség, hogy a mai húszéves milyen konzervatív nézeteket vall és nagyon gyakran az úgy­nevezett régimódi nő az esz­ményképe. Sok húszéves azért szeretne megnősülni, mert nincsen ott­hona, még ha élnek is a szülei. Otthon nem érzi jól magát. Az az érzése, hogy a szülei nem értik meg. Keveset beszélget a szülőkkel, nincs rá idő. Még az igazán harmonikus családi körben Is, ahol a szülők szép házaséletet élnek, a húszéves „gyerekkel“ már keveset tö­rődnek. Már nem is erőszakol­ják rá a házirendet. Nem po­rolnék vele. ha későn jön va­csorára, gyakran már nem is tudják, hogy mikor jár haza. Bekészítik számára az ételt és a tiszta fehérneműt, ez minden. A húszéves, ha már munkába jár és önálló keresete van, úgy érzi, hogy már teljesen füg­getlen és nem tartozik beszá­molni szüleinek. De ha még csak diák és anyagilag függő helyzetben van, akkor gyakran az az érzése, hogy már terhére van a szüleinek, különösen, ha azok már idősebbek, esetleg nyugdíjasok, önálló otthonra vágyik, igazi otthonra, amelyet többnyire nélkülöz. Ha manap­ság egy húszéves fiatalember nősül, többnyire azért teszi, mert a gyerek már útban van. Különben esze ágában sem volna megnősülni. Pszichológu­saink megállapították, hogy a húszévesek nagyon gyakran nincsenek tisztában a fogamzás kérdéseivel és rendkívül ide­gen számukra a gyermek. Ezzel szemben bebizonyított tény, hogy a húszéves fiatalemberek 16 százaléka erkölcsi köteles­ségének tartja, hogy a teherbe ejtett barátnőjét feleségül ve­gye. A statisztikai adatok bi­zonyítják, hogy a húszévesek sokkal nagyobb gavallérok, mint az idősebbek. Ha útban van a gyermek, akkor gyakran lemondanak tanulmányaikról, állást változtatnak, csakhogy megteremtsék kis családjuk számára a legszükségesebbet. Ha a húszéves nem is ért a kis gyermekekhez, mégis meghat tóan gondos apa. Pontosan be-* tartja a tanácsokat, — mond-* ják a gyermekorvosok. Bármennyire is pozitív az, amit a húszévesek házasságá­ra vonatkozóan hallunk, a pszi- chológusok mégis ellenzik a fiatalkorúak házasságkötését. A válási statisztikák bizonyít­ják, hogy a fiatalkorúak köré­ben a legtöbb a válás. Ponto­san. számokban kifejezve, két­szer olyan gyakran válnak, mint azok, akik harminc-har- micöt éves korukban lépnek az anyakönyvvezető elé. A húsz­évesnek nem tilthatja meg a szülő, hogy megnősüljön. Már nem gyerek, felnőttnek érzi magát és sokkal erősebb, mint a harmincéves. A húszéves apja akármilyen idős is legyen, óvakodjon a testi fenyítéstől. Ne üsse pofon a fiát. Senki se merészkedjen * kezet' emel­ni rá. mert a húszéves vissza­üt és erős az ökle. Nagyszerű ez az érzés — mondja és ami a legszebb, a következű tíz évben is nehéz még felvenni vele a versenyt. A húszéves férfi izmos és erősebb mint tizennyoloéves korában volt, amikor szervezetében a nemi érettséggel összefüggő folya­mat zajlott le. Ha egészséges, akkor ebben a korban éri el a legnagyobb testi teljesítmé­nyeket. A következő öt évben szinte verhetetlen, — mondják a sportorvosok. Akik most, 1968-ban húszévesek, azok 3.7 cm-el magasabbak, mint azok, akik előttük tiz évvel szület­tek. Akik 1948-ban születtek, azok elérik a 166 cm átlagma­gasságot. Magasabbak, mint az apjuk vagy nagyapjuk volt. A katonai szabók ma kénytelenek új szabásmintákat készíteni, mert a méretek megváltoztak. Az apa egyenruhája kicsi lenne a fiának. Rövid lenne az ujja, és a nadrágja. Viszont egész biztos, hogy csípőben bő lenne — mondják a katonai egyen­ruhák szabói. Tudományos intézetek fog­lalkoznak a kérdéssel, vajon van-e valami összefüggés a fiatalok növése és az intelli­genciája között. Az intelligen­cia tesztek kiértékelésénél megállapították, hogy a magas növésüek átlagon felüli ered­ményeket értek el. Azt is le­szögezték, hogy az elért I. 0. azaz intelligencia koeficlens, nem biztosítja azt, hogy az illető az Iskolában kiváló ta­nuló és az életben is jő ered­ményeket ér el. A legújabb megállapítások szerint az a leány, aki rendkívül magas fiúhoz megy feleségül, valószí­nű, hogy átlagon felül okos férjet kap. Vannak azonban olyan pszichológusok is, akik az ellenkezőjét állítják. Szóval nehéz megállapítani, hogy ml az igazság. A húszéves agya már eléri a maximális súlyt. Agyának felvevőképessége ebben a kor­ban szinte korlátlannak mond­ható. Maid a következő évek­ben bizonyítja be, hogy a fel- halmazott tudásanyagot hogyan dolgozza fel. Valóban írigylés- reméltók a Húszéves férfi ba­rátnői. Amint a strandon vé­gigmegy, a lányok csak kifo­gástalan alakját látják. A szé­nen lesült testet. Melyik sze­relmes leány veszi észre a lúdtalpat? Erről csak a katonai orvosok tudnak. Akik a soro­zásnál megállapították, hogy minden második húszéves lúd- talpú. A jelentésük így hangzik: A sorozásra kerülők egyharmada csak „feltételesen alkalmas“. És ha a katonaorvos összeha­sonlítja az 1913-as évben be­sorozottakat, akkor megállapít­hatja, hogy a mai fiatal férfiak sokkal kevésbé „alkalmasak“ a katonai szolgálatra. A mai fiatalemberek 90 százalékánál több a hátgerinc-görbülés, 72.7 százalékban rosszabb a foga­zata és gyakrabban szenved bőrbetegségekben, mint az, aki 1913-ban ment sorozásra. Arról már nem is beszélünk, hogy sokkal több a Iúdtalpú, az ál­matlanságban szenvedő ideges és a szívbajos. Azok közül, akik 1913-ban mentek sorozásra, többen szenvedtek tüdővész- ben, angolkórban. Ezek a be­tegségek ma már alig fordul­nak elő. (Folytatjuk)1

Next

/
Thumbnails
Contents